Fezejet
1 VIII | Alauda uram odarántotta magához a fiát, hogy a fülibe súghassa,
2 X | karjával odaszorítva a fejét magához.~- Hát mégiscsak kimondtad:
3 XI | nem bízik a francia szív magához?~- Mit nem bízik a francia
4 XI | nem bízik a francia szív magához?~- Hogy egy olyan órában,
5 XIV | az alvó feje alá tette, s magához emelte; szemeit, ajkait
6 XXII | Miklós a szabad levegõn magához tért a nagy dühébõl. Átlátta,
7 XXIV | meg az ura hazajövetelét.~Magához ölelte a gyermekét s megcsókolgatá
8 XXIV | azt?~A gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe
9 XXIV | kerülgette az agyát.~Arra tért magához, mikor a kisfia a királynévízzel
10 XXIV | azután a cselédje által magához hívatni a nagyobbik fiát.
11 XXIV | fogja a szívemet. Odahúz magához.~- Jól mondod, fiam! - szólt
12 XXIV | meghatottságtól. - Õ hívogat magához bizonnyal.~- Eh mit! - kiálta
13 XXVI | életserkentõ szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor rögtön útra
14 XXVI | után.~Idõ telt bele, míg magához tudott térni e szédítõ csapástól.~
15 XXVII | delíriumban van, s ha egyszer magához tér (pedig úgy tudom, hogy
16 XXVII | amint a szenvedõ király magához tér, világosan beszél, õt
17 XXVIII | király csendesen alszik, magához tért; inni kért, imádkozott,
18 XXXI | népfelkelést, összeakadt egy magához hasonló kuruc ezredessel,
19 XXXII | azért mégis alig tudták magához téríteni, s a teste a jobb
20 XXXII | minden szomorú.~Juliánna magához ölelte a gyermekét, összevissza
21 XXXIV | csak mégsem szorította õt magához.~Juliánna leült a szédületes
22 XXXV | rendezi a birtokait. Felviteti magához a tisztartóktul a számadásokat,
23 XXXV | világtól. Ezért nem bocsát be magához dõzsölõ cimborákat, dévaj
24 XXXVIII| Löffelholtzné; az elsõ ámulásból magához térve.~- Semmi komédia.
25 XXXIX | ölébe vonta, és gyöngéden magához szorongatá, többször megcsókolva
26 XXXIX | egy hideg, józan gondolat magához nem térítette.~- Óh, én
|