Fezejet
1 I | ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek int örökké felemelt kezével.~
2 III | alacsony, széles termetû férfi, kinek a természet azt a sajátságot
3 III | suhanva közeledõ alakot, kinek a lépteit csak a selyemsuhogás
4 VIII | S ha megtudta volna is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda
5 X | venni, hogy kendõt lobogtat. Kinek? Ebben a ködben.~Azután
6 X | Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették azt
7 X | hiába töri a fejét, hogy kinek.~Nemsokára eltûnt a köd
8 XIII | ismerni - rebegé Krisztina, kinek minden mozdulata elárulá
9 XIII | barátnémnak. Tudod már, kinek? Errõl megtudja, hogy én
10 XIV | pislogva az alvó tündérre, kinek nem volt módja az éji öltöny
11 XVI | magyarázgatni a kuruc uraságoknak kinek a remekműve ez a Krisztus
12 XVI | mindenekben engedelmeskedjenek. Kinek is kötelességévé tesszük,
13 XIX | Trautsohn de Blumevitzcal.~- Kinek a nevét mondtad? - hörgé
14 XX | annak többé kása~ Kinek Maulwurf sírt ása! - Hahaha!~-
15 XXIII | összekoccanása lesz a testvérével, kinek Isten bûnül ne vegye az
16 XXIV | meglátja, és a szemébe néz, kinek lesz bátorsága õt akár golyóval,
17 XXV | szállása, azt elfoglalhatod.~- Kinek az engedelmével?~- Hát az
18 XXVI | Poprádon Husz apónál. S ha kinek nagyon sietõs volt a dolga,
19 XXVI | s meg akarta tudni, hogy kinek hívják azt, aki a városból
20 XXVI | Tartozom én tudni, hogy kinek híják az urat?~- Igaza van.
21 XXVIII| magyar nyelvtudományát. - Kinek a hintaja ez?~A kovácslegények
22 XXIX | álló tisztnek elmondá, hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul
23 XXXI | nevetés. - Hát hadd legyen! „Kinek van; - annak van!”~Ezzel
24 XXXIII| ítéleten keresztül nem mégy.~- Kinek az ítéletén?~- Mindenkién,
25 XXXIV | Halljad, amit mondok, te, kinek nincs neve, „lõcsei fehérasszony”.
26 XXXVI | megint egy hõs lett, de kinek a hõse? Egy túlvilági alaké,
|