Fezejet

 1 IV    |           emberre! Hogy kiszáll a lélek minden arcra; úgy tetszik,
 2 V     |          sanctus. Az esszencia! A lélek! Mély pietással és nem mély
 3 VIII  |           ellenségben bátorság és lélek volna, ott törhetne be a
 4 X     |         testi erõt pótolta nála a lélek. - Gyakran látták õt a vesztett
 5 X     |       tudott az elégnél. A költõi lélek divinál.~Azalatt is a balladájának
 6 XIII  |          helyet adott neki minden lélek. Fabriczius volt, a bíró.~
 7 XIV   | főhadiszállása, de abban most egy lélek sem volt ez idő szerint,
 8 XIV   |           csináltok ti itt? beste lélek fiai!~Doktor Cordines felismerve
 9 XVIII |   kezdõdik:~            Halld meg lélek,~            Mert néked
10 XXII  |       volt közöttük, egy semleges lélek; akinek emberi gyöngeségei
11 XXIV  |           mint egy éjféli kísértõ lélek közelített e szavaknál az
12 XXV   |         szerelemre!~Hiszen ha még lélek van a szívében egy anyának,
13 XXV   |          kinyújtja!~(Nem volt már lélek a szívében, mégis megragadta.)~
14 XXVI  |          karos lócájábul.~- Beste lélek karaffia! - szitkozódék
15 XXVII |     Futott e szobákból minden élõ lélek, s még a kapu elõtt õrt
16 XXVIII|     megfékezhetetlen csodalény, a lélek, ez az örök ellenfele annak
17 XXVIII|        ami volt, paraszt porrá. A lélek tusára kel vele! A királyi
18 XXVIII|        királyi démonnal a demagóg lélek!~„Juhozz, Kormos!”~A másik
19 XXXI  |     egymást, mintha egy test, egy lélek volnánk.~- De én csak egyikteket
20 XXXV  |       Hogy változik meg az emberi lélek a múltja hangulatával egészen
21 XXXVI |          alól.~Nohát! Már van egy lélek a világon, akinek szabad
22 XXXVI |  állhatatosság! Mily igaz, tiszta lélek!~Ha még ennek a bocsánatát
23 XL    |           is lehetett, mert jótét lélek ilyen szót nem diktált volna
24 XLII  |       álomra lehunyni a szemét. A lélek gyötrelme még kínzóbb, mint
25 XLII  |        Ehhez hasonló megtörhetlen lélek még férfitestben is ritkán