Fezejet

 1 VI   |    akkor én vagyok a bolond! - kiáltá Alauda uram felförmedve. -
 2 VIII |   személy.~- A kalitba vele! - kiáltá türelmetlenül Fabriczius. -
 3 XI   |  kérdezzen! Hagyjon magamra! - kiáltá dühösen a beteg nõ, s õrjöngõ
 4 XII  |         Ezért bosszút állok! - kiáltá a vitéz, s a bosszúja elõl
 5 XIII |    tette kegyelmed a leányt? - kiáltá haraggal a bíró.~- Vigyázzon
 6 XIII |    mosolygott.~- Krisztinka! - kiáltá Korponayné. - Ébredj! Kelj
 7 XVI  |    bizony már hajnal is van! - kiáltá, katonás gyorsasággal felszökve.~-
 8 XVI  |  kegyelmed a Noé bárkájánál! - kiáltá bele Fabriczius türelmetlenül.~
 9 XVI  |  Választ kérek kegyelmedtõl! - kiáltá kemény hangon Fabriczius.~
10 XVI  |       bele.~- Jajh! Igazság! - kiáltá fel Czelder Orbán. - A leányod,
11 XVIII|     Korponay János.~- Mi az? - kiáltá.~Juliánna hallotta már a
12 XVIII|        De ki miatt?~- Siess! - kiáltá férjének. - Kapd fel a bundádat,
13 XVIII|        másikat?~- Asszonyom! - kiáltá közbe nyugtalanul Andrássy.~-
14 XIX  |          Mit akarsz, bruder? - kiáltá rá Korponay. - Mi van a
15 XXII |        arcát dacosan felvetve, kiáltá:~- Nincs már Isten!~Zsófia
16 XXIV |   kisfiú s keserves zokogással kiáltá:~- Anyácskám! Ne halj meg!~
17 XXIV |  tébolyodni! „Hajts vissza!” - kiáltá a kocsisának, mire a hintó
18 XXIV | anyámat! Ne nyúljatok hozzá! - kiáltá a kisebbik fiú. - Nem látjátok,
19 XXIX |     hátasló kell a ménesrõl! - kiáltá eléje vágva, s azért félbe
20 XXX  |          Hát a lószerszámom! - kiáltá mérgesen a lovag.~- Azt
21 XXXI |     amidõn a börtönajtóban azt kiáltá a hintajában ülõ megszabadítójának: „
22 XXXIV|          Világosságot látok! - kiáltá, odamutatva.~- Az a Ghéczy
23 XXXIV|       a bolondot nem teszed! - kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay
24 XXXV |      kezét a rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón keresztül: „
25 XL   |     megragadva a nõ kezét, azt kiáltá a szeme közé:~- Mit tudsz