Fezejet
1 VI | akkor én vagyok a bolond! - kiáltá Alauda uram felförmedve. -
2 VIII | személy.~- A kalitba vele! - kiáltá türelmetlenül Fabriczius. -
3 XI | kérdezzen! Hagyjon magamra! - kiáltá dühösen a beteg nõ, s õrjöngõ
4 XII | Ezért bosszút állok! - kiáltá a vitéz, s a bosszúja elõl
5 XIII | tette kegyelmed a leányt? - kiáltá haraggal a bíró.~- Vigyázzon
6 XIII | mosolygott.~- Krisztinka! - kiáltá Korponayné. - Ébredj! Kelj
7 XVI | bizony már hajnal is van! - kiáltá, katonás gyorsasággal felszökve.~-
8 XVI | kegyelmed a Noé bárkájánál! - kiáltá bele Fabriczius türelmetlenül.~
9 XVI | Választ kérek kegyelmedtõl! - kiáltá kemény hangon Fabriczius.~
10 XVI | bele.~- Jajh! Igazság! - kiáltá fel Czelder Orbán. - A leányod,
11 XVIII| Korponay János.~- Mi az? - kiáltá.~Juliánna hallotta már a
12 XVIII| De ki miatt?~- Siess! - kiáltá férjének. - Kapd fel a bundádat,
13 XVIII| másikat?~- Asszonyom! - kiáltá közbe nyugtalanul Andrássy.~-
14 XIX | Mit akarsz, bruder? - kiáltá rá Korponay. - Mi van a
15 XXII | arcát dacosan felvetve, kiáltá:~- Nincs már Isten!~Zsófia
16 XXIV | kisfiú s keserves zokogással kiáltá:~- Anyácskám! Ne halj meg!~
17 XXIV | tébolyodni! „Hajts vissza!” - kiáltá a kocsisának, mire a hintó
18 XXIV | anyámat! Ne nyúljatok hozzá! - kiáltá a kisebbik fiú. - Nem látjátok,
19 XXIX | hátasló kell a ménesrõl! - kiáltá eléje vágva, s azért félbe
20 XXX | Hát a lószerszámom! - kiáltá mérgesen a lovag.~- Azt
21 XXXI | amidõn a börtönajtóban azt kiáltá a hintajában ülõ megszabadítójának: „
22 XXXIV| Világosságot látok! - kiáltá, odamutatva.~- Az a Ghéczy
23 XXXIV| a bolondot nem teszed! - kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay
24 XXXV | kezét a rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón keresztül: „
25 XL | megragadva a nõ kezét, azt kiáltá a szeme közé:~- Mit tudsz
|