Fezejet

 1 IV    |              Jól van! Fizetem. De mármost kérdezem, hogy mire egy
 2 XVI   |           jól van. Tehát feleljen mármost nekem colonelle lovag de
 3 XVI   |          gallérom.~- És hova lett mármost az a leányzó? - ezt kérdezé
 4 XXVI  |       visszajött, azt mondá:~- De mármost ne menj azon a háromlovas
 5 XXVI  |           mondá Andrássynak:~- És mármost csak egyet mondok még neked,
 6 XXVIII| törvényszéki szigor tenorát.~- De mármost el nem bocsátom ám kegyelmed
 7 XXIX  |  hajdúkocsis:~- No nagyasszonyom: mármost hagyjuk abba az imádkozást
 8 XXIX  |     akarsz maradni?~- Itt bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk
 9 XXIX  |          máskor úgy teszek; hanem mármost teremtsen kend nekem frissen
10 XXX   |           S.-t (Locus Sigilli).~- Mármost hát megmondom igazán. Ez
11 XXX   |        volna - dörmögé a lovag -, mármost bárcsak a levelem is elõkerülne,
12 XXX   |   boszorkányság van a dologban.~- Mármost hát köttesse be kend a lovamat
13 XXX   |     álmodni róla, hogy mit tegyen mármost, merrefelé fordítsa a lova
14 XXXI  |           a kis feleségemet, hogy mármost hurcolja magával ungon-berken
15 XXXI  |        tudott a kilétükrõl.~- Hát mármost a sok közül melyiket keresi
16 XXXI  |  Eperjesrõl Bécsbe. Azonban ehhez mármost az egész asszonyi fegyverzetére
17 XXXI  |           szavam kegyelmedhez. De mármost kérem, foglaljon helyet
18 XXXIV |        van.~- Hát ez „úgy van”. - Mármost hallgasd meg, amit mondani
19 XXXIV |          No lásd! Ez okos szó. És mármost vedd eszedbe utasításomat.
20 XXXIV |          odanyújtá azt a nõnek.~- Mármost - ki balra - ki jobbra!~
21 XXXVI |       többiek is megbocsátanak.~- Mármost még egy utat kell megtenned -
22 XXXIX |          szerettelek meg újra. És mármost rajta leszek, hogy te is
23 XL    |          fejedet fogom levágatni. Mármost mind a két kérdésedre feleletet
24 XL    |     Pálffy János a nõnek. - Innen mármost vagy grófi koronával megy