Fezejet

 1 VIII  |  megmondtam. Másodbíró úr, hajtsa végre a parancsot. - Fabriczius
 2 XIV   |          megszállja a kapu alját. Végre azonban utoléri a nagy veszedelme;
 3 XV    |          hogy hol van Belleville, végre egy, a városból érkezõ tiszt
 4 XV    |        fel a kegyes szívek, mikor végre odább vitte õket az... bizony
 5 XV    |            Zabeyer tisztelendõ úr végre hozzájuthatott, hogy az
 6 XVI   |      Disputáltunk jobbra-balra; õ végre is minden pontra azt mondta,
 7 XVI   |          Óh a szívem! - ordít fel végre fájdalmasan, s öklének egész
 8 XVII  |   különösen, hogy hajthatta volna végre egy nő az árulást ott, azon
 9 XX    |       hûségben törhetetlen Lõcse, végre valahára megnyitá kapuját
10 XXII  |        fej rázkódik a dühtõl, míg végre éktelen haraggal tör ki
11 XXII  |           szívtelenségével hajtja végre tervét. Nem szól, csak tesz.
12 XXIV  |     idõkre. Majd elmúlik a harag.~Végre kihullott a kezébõl a toll,
13 XXIV  |           mert senki hozzányúlni.~Végre maga Miklós lépett oda a
14 XXVIII|           Korponayné javára vált. Végre Eleonóra császárné azzal
15 XXVIII|          visz olyan nagy sietve?”~Végre hát a repülõ híd kötele
16 XXIX  |      ennél merészebb megbízást is végre. Emlékezzél csak a lõcsei
17 XXXI  |         mint a veszett csikó, míg végre rátalál a karmazsinpiros
18 XXXI  | ellenfélre, akit le ne gyûrjön, s végre vágyat kap egymással szembekerülni,
19 XXXV  |           tárgyakra mutatott, míg végre gyermeke halavány arcán
20 XXXVI |     mégsem akart meglágyulni, hát végre is kénytelen volt az asszony
21 XL    |       vitte. S én ezt a feladatot végre is hajtottam.~- Igaz biz
22 XLI   |     kisfiamnak vidd ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus is megérte,