Fezejet

 1 VIII   |      amit száz bölcs sem húz ki. Sohasem érted te ezt meg; nem a
 2 XII    |      tojást meg nem tudok fõzni; sohasem álltam még meg konyhában.~-
 3 XII    |            monda Andrássy.~- Hát sohasem volt arravaló idõ. Kegyelmed
 4 XVI    |         változtatni: hanem azért sohasem beszél másképp, csak magyarul.
 5 XVIII  |   kardjával akar beszélni, akkor sohasem értjük meg egymást, mert
 6 XIX    |            Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak beleegyezni.~- Ha
 7 XIX    |      kegyelmed, belül a szívében sohasem volt meggyõzõdés szerint
 8 XXI    | felekezetének akarta jóvoltát. Õ sohasem kérdezte, ki magyar, ki
 9 XXII   |          Hm. Nem kacagok már. Én sohasem szoktam kacagni. Nem vagyok
10 XXIII  |          csintalan egy fiú volt, sohasem akart elaludni, mindig játszani
11 XXIV   |         nekem, ha te itthagynál? Sohasem látnál engem többet.~Erre
12 XXVI   |       vendéglõse, öregapa nélkül sohasem volt a ház; ha egy meghalt,
13 XXIX   |          országotok. Azt hittem, sohasem jutok el idáig. Hol van
14 XXIX   |           mindenkor: borra ser - sohasem”.~- Átkozott rossz vinkó! -
15 XXX    |    tudott kancsalítani, az ember sohasem tudta, hogy melyik szemével
16 XXXI   |       Nem. Andrássy István elõtt sohasem lesz szabad neki elmondani
17 XXXII  |         az ellenség sorain, mert sohasem akarta elhinni, hogy a kurucok
18 XXXII  |        volt az õ szomorú hazája.~Sohasem szeretett itten lakni, olyan
19 XXXVI  |           egy kimondott szavához sohasem hûtelen. Gondolat, szó és
20 XXXVII |       legfelyül, azt nem hiszem. Sohasem hiszem el.~- Én arra is
21 XXXVIII|          Lõcsére, s ott maradsz, sohasem eresztelek el.~- Hiszen
22 XL     |         Ha megéheztek, raboltak, sohasem mást, csak ennivalót.~Mikor