Fezejet

 1 IV    |              akkor csak alig hallhatólag rebegé: „magyar bors = négy forint; -
 2 XII   |                  hogy veri az ablakot! - rebegé az asszony. - Hogy fázik
 3 XII   |                fagyok, ha így beszélsz - rebegé Juliánna. - A vérem megfagy
 4 XIII  |               Mégis fel fognak ismerni - rebegé Krisztina, kinek minden
 5 XIX   |        tekintettel emelve fel a magasba, rebegé:~- A fiamat, az én szerelmes
 6 XXII  |                ehhez a szép imádsághoz - rebegé a hírt hozó, kegyesen kezet
 7 XXII  |                 ördög.~- Mért nevetsz? - rebegé Zsófia, összeborzadva ez
 8 XXIV  |                 s hõségtõl lihegõ szóval rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi
 9 XXIV  | megbetegítettelek azzal, amit mondtam! - rebegé a gyermek.~- Nem. Nem. Jól
10 XXIV  |                  anyámhoz akarok menni - rebegé a fiú, a pap kezébe kapaszkodva. -
11 XXVII |            sóhajtá a király.~- „Ámen!” - rebegé utána az ápoló hölgy.~A
12 XXVII |                    Fölséges királyom!” - rebegé Juliánna.~Már akkor az nem
13 XXXI  |        keserûségtõl reszkettetett hangon rebegé:~- Fogok új érdemeket szerezni!~
14 XXXII |              ölni.~- No hát lásson meg - rebegé Juliánna, és felkelt a földrõl.~
15 XXXIII|                   s lecsüggesztett fõvel rebegé: „Ott voltam, mikor Czelder
16 XXXIV |                 kis árva gyermekünket? - rebegé az asszony.~- Ne hozd elõ,
17 XXXV  |               Juliánna könnyült kebellel rebegé:~- Köszönöm, hogy idevezetett.
18 XXXV  |            szemei.~- Köszönöm, óh uram - rebegé meghatottan - de lássa kegyelmed,
19 XXXVI |           apjának?~- Az uram lesz ott? - rebegé Juliánna, s egymás után
20 XXXIX |                  a halál félelmei között rebegé (mosolyogva):~- Ahová kegyelmed
21 XLII  |                Isten színéhez, leányom - rebegé Pelargus. - Az õ irgalma
22 XLII  |                    Annak azt izenem... - rebegé az asszony - ...hogy nemsokára