Fezejet

 1 X     |           költsön. Ott éjjeli mécs ég, s annak a világánál láthatja,
 2 XII   |    szenvedély tüze a szemekben.~Az ég ki van engesztelve az áhítat
 3 XII   |        rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángveres, a szikraözön
 4 XII   |     piacról, a tüzet elnyomják, az ég lángfelhõi lassan elhamvasodnak.~
 5 XIII  | kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak a künnjáró
 6 XIII  |       hozzá.~- No, Fabriczius, hol ég? - kérdezé a doktor.~- Már
 7 XVIII |           ablakba egymás mellé.~Az ég már pitymallani kezdett,
 8 XXII  |           is éget, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak
 9 XXII  |          az elsõ lángjában meg nem ég, az megmenekül. De mikor
10 XXIV  |          már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik valami, amit nem
11 XXVIII|       elindul?~- Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha
12 XXIX  |           nemzetsége. Az alkonyodó ég lángvörös, s annak a visszfényétõl
13 XXIX  |   Kaszáscsillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt
14 XXX   |           akkor õ maga is a szabad ég alatt, fedetlen fõvel leteszi
15 XXX   |         volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még; az
16 XXXI  |     amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong - s meg lettek volna
17 XXXI  | olvashattak le. Ahol így lángol az ég, ott vihar következik. Mankós
18 XXXI  |          Hát nincs Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak
19 XXXII |         mert amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a kezébõl,
20 XXXIII|         mennem, mint ki a villámos ég alá.~- Dehogy ûzlek. Inkább
21 XXXIV |         szép asszony? A mennydörgõ ég odafenn, s ez a jégpokol
22 XLII  |        Pedig milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg