Fezejet

 1 XI     |            zárni azzal a szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem.
 2 XI     |            szólt a doktor, megfogva a beteg hölgy üterét. - Megmondtam
 3 XI     |              életeszencia.~A fejfájós beteg már tud panaszkodni. Sokat
 4 XI     |                Semmi sem vigasztal. A beteg türelmetlen. Az ágy egyik
 5 XI     |           magamra! - kiáltá dühösen a beteg nõ, s õrjöngõ indulatában
 6 XI     |            csak négy van már benne.~A beteg bizonyosan türelmetlen volt,
 7 XXIV   |      szemeivel a gyermekre. A halálos beteg szemei messze látnak.~Megérté
 8 XXIV   |            ablakba, mikor olyan nehéz beteg vagy? Tán jelt akarsz adni
 9 XXVI   |            doktori arc volt, aminek a beteg elõtt nem szabad elárulni
10 XXVII  |         Sándorral, mert a király nagy beteg, ha meg talál halni, más
11 XXVII  |          szájukat, közelítenek a nagy beteg kínfekhelyéhez, a végszentségeket
12 XXVII  |        kiszálltak az ablakon, ahogy a beteg rémkiáltásai szárnyra kelték
13 XXVII  |          rendületlenül, s számlálta a beteg üterén, mikor kezd az érverés
14 XXXII  |             elmulasztott éjszakáért a beteg gyermek kórágya mellett?~
15 XXXIII |           mint a hidegleléstõl rázott beteg az ágyba, a maga menedékébe,
16 XXXV   |               megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá
17 XXXV   |         szolgálatot. Nekem is van egy beteg fiam, akihez le akarom hozni
18 XXXVI  |             asszonyságtól, ki szegény beteg fiacskámnak meggyógyítására
19 XXXVIII|             meg Krasznahorkáig, a két beteg gyermeket megkuruzsolni. -
20 XXXVIII|             ezek.~Nem gondol õ most a beteg fiával sem.~Ismét lejtõn
21 XXXVIII| ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett, s a félholt asszony,
22 XL     |              a nagyurak ígérete meg a beteg ember fogadása egy húron