Fezejet

 1 VI   | káromkodj, mert megbírságolnak - suttogá a háta mögül Wencezlauz
 2 X    |       nagy emberré kell lenni? - suttogá forró lihegéssel. - Hatalmas
 3 XIV  |            Valami kaland volt! - suttogá Korponay. - Va! farceur!
 4 XVIII|    valami dobajt a föld alatt? - suttogá nejéhez.~- A patkányok nyugtalankodnak -
 5 XXIII|    Csodák történnek a világon! - suttogá elámulva a nõ.~- Kell, hogy
 6 XXIV |   lesztek, akkor nem megyek el - suttogá a fülébe.~- Én nem eresztelek
 7 XXIV |       légy te nekem jó kisfiam - suttogá Zsófia.~- Az leszek, anyácskám.
 8 XXIV |         az imádságos könyvemet - suttogá Zsófia.~Abból még kitelt
 9 XXIV |             Ne félj, anyácskám - suttogá a gyermek, mikor a cseléd
10 XXV  |         Jöjjön csak méltóságod - suttogá az eddigitõl egészen elütõ,
11 XXX  |         rá?~- Hát hallja az úr - suttogá a korcsmáros -, megmondom
12 XXXI |    özvegy ember lett.~- Ugyan? - suttogá Juliánna; egyszerre átmelegült
13 XXXIV|          gyújtani a gyertyákat - suttogá valaki a sötétben.~Erre
14 XXXIV|            Nem! Hanem a leánya - suttogá fuldokló hangon a megérkezett,
15 XXXIV|         borultak.~- Elvállalom - suttogá Juliánna.~- Akkor készen,
16 XXXV |      tudtam jutni kegyelmedhez - suttogá az asszony.~- Mi hozza ide
17 XXXV |      kísértetei már hazatértek - suttogá a lángbaborult könyvre mutatva,
18 XXXV |         többet ismer kegyelmed - suttogá a férfi.~- Azt fogom legféltõbben
19 XXXIX|         Juliánna alig hallhatóan suttogá:~- Én az urammal fogok menni.~
20 XLI  |      szentem!”~- Ne idõzz itt! - suttogá Juliánna -, mert mindkettõnket
21 XLII |          Fiacskám! jövök már!” - suttogá az asszony; valami villámlott