Fezejet

 1 XV    |       török, se német a hátunkon, kegyelmes uram, csak a polgárõrség
 2 XV    |          avandzsírozni fog, ugye, kegyelmes uram? Eddig csak királyné
 3 XV    |   beneficiummal.~- Mindazonáltal, kegyelmes uram - szólal meg Andrássy
 4 XV    |         fõtiszteket Fabriczius.~- Kegyelmes, méltóságos és tekintetes
 5 XVI   |   Szilveszter napján vala. Tudja, kegyelmes uram (Andrássyhoz fordulva
 6 XVI   |          Vad volt, mint a róka, a kegyelmes úr. „No elmehet már kegyelmed
 7 XXII  | brigadéros úrtól; leveleket hoz a kegyelmes asszonynak meg a Miklós
 8 XXIV  |           hozzá, s megszólítja.~- Kegyelmes uram!~- Hát neked mi bajod?~-
 9 XXVI  |        meg tán a farkasok?~- Nem. Kegyelmes uram, drága barátom. Nem
10 XXVI  |        Eredj, kölyök, hordd fel a kegyelmes úrnak a bagázsiáját a hintóból
11 XXXI  |        nem háborgatja senki.~- Óh kegyelmes uram az csak a mesében járja,
12 XXXI  |          írást lobogtat feléjük.~„Kegyelmes úr! Te Pálffy bán! Itt van
13 XXXI  |           Isten, aki meghallotta! Kegyelmes! Igazságos! Emberek! Nagy
14 XXXV  |          gyermekemet is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak föl kellett
15 XXXVII|          duplázni, ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen
16 XL    |          bejutott nagy nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem
17 XL    |        volna neki.~- Vigyázzanak, kegyelmes uraim, mert még lehet egyszer
18 XL    |        valamit.~- Beszélj.~- Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen.
19 XL    |           vannak?~- Csak csínján, kegyelmes uram. Elébb szeretném tudni,
20 XLII  |           odafordult a fõúrhoz.~- Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem