Fezejet

 1 IV    |           császáriak kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban
 2 XII   |      akkor „soha ne szabadíts meg bennünket a gonosztól”.~- Ah, ne csúfold
 3 XVI   |         márvánnyal traktálnak meg bennünket.)~Andrássynak pedig föltett
 4 XVI   |           A törvényszék elé hínak bennünket. Nem tudom, mivel vádolhatnak;
 5 XVII  |        történt: - s azzal otthagy bennünket a sötétben.~Jövel archeológia,
 6 XIX   |            Hisz akkor mind elvisz bennünket az ördög!~- Inkább az ördög
 7 XXI   |           nagy szekrény állít meg bennünket: tán a külseje teszi meglepõvé.
 8 XXII  | Magyarországot! Ne hagyj elveszni bennünket!” Hallja õ azt? Érti õ azt?
 9 XXII  |           Isten bûneinkért sujtol bennünket, mert csak a gyûlölet munkáiban
10 XXIII |         szeretsz minket! Ne hagyj bennünket megcsúfolni!~Miklós ebben
11 XXIV  |        Kik?~- Hát akik ott néztek bennünket, a hadnagyok meg Miklós
12 XXV   |           kifejezni: „Nem kíván-e bennünket a templomba kísérni?”, de
13 XXXI  |           ember vagy. Elszakítasz bennünket, mikor mi úgy szerettük
14 XXXIV |         mi kettõnké. Ti hagyjatok bennünket kettõnket hátra, mikor eltávoztok
15 XXXIV |           gyertyavilágért, amivel bennünket a pokoli sötétségbõl megváltottál,
16 XXXIV |           abba a forgószélbe, ami bennünket sodor magával. Bosszút akarunk
17 XXXV  |           ami valami emlékhez köt bennünket, megtaláljuk a beszélgetõ
18 XXXVII|      cimbora, mert akkor elárulsz bennünket csoportostul.~- Ha most
19 XXXVII|       Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. - Minden titkunk a kezében
20 XXXVII|   ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~- Ezt akkor gondoltad volna