1-500 | 501-617
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | ajtóra a század elején.~De ez a kép nem áll egyedül.
2 I | van repedezve és megkopva; de az arc mind a kettõnél jól
3 I | kutató a „fehér asszonyt”; de itt már az akkori magyar
4 I | együtt a mesék közé sorozzák; de ezeknek ellentmondanak az
5 I | történelemben, aki nemzetáruló volt.~De hiszik, mondják, bizonyítják,
6 I | asszonyi kalandorélethez; de mi indokolja az átmenetet
7 II | egy olajághozó galamb; - de vannak aztán más címerek,
8 II | pompáznak: Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda,
9 II | a magyar történelemben; de különösen a magyar szabadságharcok
10 III | Mégpedig egy tanácsbelit. De Hortis, fegyverrel és vassal
11 III | lehet a kínvallató pad?~- De Hortis Siegebert uram! Kegyelmednek
12 III | elhelyezik, mindennel ellátják; de rongyos ruhát Lõcse város
13 III | harmadnap hercegnõnek címeztem: de még az orcámat is megveregette
14 III | és megint visszajön.~- De hát minek ennek az irámnak
15 III | teljesült! Hehehe!~- Itt van, de „még nem múlt el Martius
16 III | feje volt. Nem élt meg, de a tanács kifaragtatta fából
17 III | város fõbírája: Josephus de Alauda, nobilis de Lerchenwald!
18 III | Josephus de Alauda, nobilis de Lerchenwald! No, uraim,
19 IV | remekelés teszi nevezetessé, de még inkább azok a nagy történelmi
20 IV | az asztal körül. A fiatal De Hortis a harangöntõ mellé
21 IV | ketten a közöttük ülõ fiatal De Hortisnak a fülébe súgdosnak,
22 IV | kiálta fel haragosan De Hortis uram, s nagyot ütött
23 IV | uram.~- Jól van! Fizetem. De mármost kérdezem, hogy mire
24 IV | legyen?~- Csak csendesen, De Hortis szenátor uram - csitítá
25 IV | még van tizenkét inasa.~- De hát minek hord magával tizenkét
26 IV | Ami azonban nem hûté le De Hortis ellenmondási kedvét.~-
27 IV | minden pereputtyostól; - de ilyen idõben, mint a mostani...~
28 IV | hagyhatjuk.~Most taszigálták már De Hortist a szomszédjai, amit
29 IV | kísérletre, fel is szólalt.~- De hát mégis - talán érdemes
30 IV | 1645 forint 33 krcár.”~De már erre egy olyan általános
31 IV | articsókának tövise is van!~- De már ennek állok elébe -
32 IV | ennek állok elébe - dörmögé De Hortis uram, s mint a nekitûrkõzõ
33 IV | égrekiáltó istentelenség!~- De Hortis szenátor uram - vágott
34 IV | városban, még kegyelmed sem, De Hortis szenátor uram; ne
35 IV | pattogott ez a nemes úr, De Hortishoz fordulva. - Most
36 IV | kvantum volt biz az.~- No de ez ellen ne szóljunk, mert
37 IV | céhnek az elöljárója - súgá De Hortisnak a bal oldali szomszédja.~
38 IV | feltálaltatni; tudom, Trux és De Hortis uramék is megnyugasztalva
39 IV | liga tagjai közül: Trux és De Hortis, s duóban kiabálták:~-
40 IV | sok!” - úgy hogy utoljára De Hortis azon vette észre
41 IV | Igenis, jóféle sáfrány.~- De tizennégy forint árú sáfrány!~-
42 IV | levesben; tudom, hogy mire jó. De tizennégy forint árú sáfrány.
43 IV | generális uram levesét, de Rákóczi fejedelem egész
44 IV | súlyával vágott közbe.~- De Hortis szenátor uram amiért
45 IV | kegyelmed három pint bort.~De Hortis egyet pödrött a három
46 V | megrúgja.~Ez a példálózás ismét De Hortis uramnak szólt, aki
47 V | számára pintje egy arany; de a szenátus tagjainak, kik
48 V | benefactort, a bírságot fizetõ De Hortis uramat. Most már
49 V | már, s utolérhesse õket.~De ezúttal ugyan nem váratott
50 V | nyúlni. Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás, minek
51 VI | tanácstagoknak.~Helyet bizony! De itt csak tizenkét karszék
52 VI | lesz még talán egyszer idõ, de ma nem ennek a napja vagyon. -
53 VI | ágyúink torkába nézegetni, de ismeri Munkács történetét.
54 VI | Letorkolták az embert stb.~De Hortisnak csak nyitva maradt
55 VI | másik bíró, Alauda uram. De Wencezlauz már akkor nem
56 VI | evõeszközöket szolgáltassa ki De Hortis szenátor uram; minden
57 VI | minden útjában követheti; de az egész léhûtõ cselédségének
58 VII | bíró nemcsak hivatalnok, de hadvezér is a maga városában,
59 VIII | alatt. Egy spiont is fogtak, de arról utólagosan kiderült,
60 VIII | azért, mintha hitte volna, de mert jobb szíve volt, mint
61 VIII | veszedelmére törekedjék.~- De nem repült el; mert már
62 VIII | is menekülhetett volna, de Wencezlauz észrevette.~-
63 VIII | drabantok visszariadtak tõle, de Wencezlauz csak azért is
64 VIII | karszék támlányához kapott. De egy perc múlva ismét büszkén
65 VIII | megbocsásson, elsõbíró uram; de kegyelmed maga ebben a dologban
66 VIII | Fabriczius bírónak a tulajdona; de jelenleg, az ostrom ideje
67 IX | szokatlan órában háborgatom; de szokatlan az eset maga is,
68 IX | nagyméltóságod előadását, de a kulcsokat elébb vitte
69 IX | saját gyermekeiket elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza
70 IX | a fejével kezeskedjék.~- De hogyan szökhetett meg?~-
71 IX | odakinn: ez az egész.~- De meg egy magyarral kevesebb
72 IX | ez még mind nem nagy baj. De van annál egy nagyobb veszedelem.
73 IX | maga a városból kitiltatik. De hogyha Korponay járása meghiúsul,
74 X | amint azt nyitva találja, de kapust nem talál sehol.
75 X | aki tésztát szaggat.~- De hát mit csináltok ti itten? -
76 X | Beálltak katonának.~- No de ne tréfálj.~- Vigyázzon
77 X | kap belõle az útra.~- No de hát mit értsek én ebbõl?~-
78 X | fel ilyen állapotban.~- De hisz én az imént egy fehércselédet
79 X | fehércseléd is én voltam.~- De hisz ez infámisság!~- Mit?
80 X | összecsücsörített cseresnyeajkait, de csak azért, hogy csalfa
81 X | farkasoknak segít üvölteni. - De tudom Istenem, hogy nem
82 X | meg az ólmot osztogatják. De hát ha eddig nem vágták
83 X | sem vágják le a fejemet.~- De én nem akarom, hogy semmidet
84 X | bizony nem mondanék nemet. De hát arról - tudod már, hogy
85 X | õ egy fiát sem kapott. De hogy az asszony is el tudja
86 X | feledni. Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették
87 X | megfeledkeztek?~Bizony másnak! De azon õ hiába töri a fejét,
88 X | átlikasztani a kopjájával, de azért elöl rohant a veszedelembe.
89 X | konyhába megint Pelargus, hej de megijedt! A tej kifutott,
90 X | volt a tepsi kikenve; ej, de jó, hogy az asszony nincs
91 X | lesz?~- Majd meglátod.~- De nem ijeszt meg?~- Aztán
92 X | kávét; Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már
93 X | szép csésze?~- Szép! szép! De nagy! nagy!~Ezért a szóért
94 X | ami lelkemre kötött titok; de kegyelmed elõtt olyan vagyok,
95 X | olyan nagy verekedõ kedve! De hát ezt én mind elõbb tudtam,
96 X | hagyják veszni, mint Uriást! De vigyázzanak magukra, hogy
97 X | sáfránysárga hajat adni? De hát õ ezt választotta; azt
98 X | bácsit.~- Hát a Pelargus? Jaj de szép maskara!~A gyermek
99 XI | pofon ütnek és kidobnak, de hatban sikerül.” Ez a theorema
100 XI | dobják ki az embert az ajtón, de egyben mégis sikerül. Így
101 XI | toporzékolt, addig szétzüllöttek, de amint odább ment, megint
102 XI | ketten egyszerre nevettek.~- De még hátra van egy - mondá
103 XI | szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem. Másért is
104 XI | Az egy szemtelenség!~- De hízelgõ szemtelenség.~-
105 XI | bástyák alatt vannak.~- De még az akna nincs felrobbantva.~-
106 XI | hogy nem az, monseigneur.~- De az ördögbe is, mi szüksége
107 XI | ott van a harmadik is.~- De mondja meg mégis, miért
108 XI | rögtön „nem”-et nem mondanom. De még az utolsónál jókor van
109 XI | a szépséges pofácskáját.~De biz arra hiába vártak napestig.
110 XI | úgy nyújtotta neki vissza; de a delikvens akkor sem reflektált
111 XI | falatonkint az egész süteményt; de le nem nyelt belõle semmit;
112 XI | könnyû ruhában a templomba. De hát beszélhet az ember az
113 XI | panaszkodni. Sokat panaszkodik, de az orvos füle már ahhoz
114 XI | lehetett hallani a kopogását. De õ is hallhatta már az ajtón
115 XI | az üvegcsében a pilulae de cynoglosso. Hét szem. Egyszerre
116 XI | gesta, elkocogott haza.~De ott maradt az ápolónõ.~-
117 XI | Megtörte hát a cukrot apróra.~De azalatt annyi idõ eltelt,
118 XII | prescribálás szerint történt; de a cél el van érve. A páciens
119 XII | megcsókolta a saját képmását. De aztán mégsem azt tette,
120 XII | még ma nem ettem semmit.~- De miért?~- Mert böjtölök.
121 XII | böjtölök. Péntek van.~- De hiszen nem vagy te pápista.~-
122 XII | pápista.~- Nem vagyok az; de fogadásom tartja.~- S az
123 XII | mindig nedves szemeivel, de mikbõl a leáldozó nap verõfénylett
124 XII | ostromolt város parancsnoka, de a kalifák szoktak felhalmozva
125 XII | sugárzanak a szemei e szóra.~De a nõ ajkpittyesztve fordítja
126 XII | mindenkinek nemcsak az arcára, de a jellemére is rögtön rá
127 XII | velük sorba megverekedjék.~De ami legveszedelmesebb jellegû
128 XII | szívû, rajongó Pelargus. De még maga Korponay János
129 XII | képpel tanulja az ABC-ét. De ott volt abban Andrássy
130 XII | soha, hogy lerajzoljam. No de most éppen ahhoz való az
131 XII | mutató a tizenkettõre ér.~- De ne olyan bolondos módra
132 XII | üvegbõl egyet húzzon.~- De ugyan ne feszengjen kegyelmed
133 XII | feszengjen kegyelmed annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást.
134 XII | helyébõl, hogy belekandítson, de mindannyiszor becsapták
135 XII | leggonoszabbul eltorzítva. De az még hagyján, hanem az
136 XII | lesz ez a „szent” csók.~De Juliánna tiltakozott ezen
137 XII | megsarkantyúzott horologium; de ez már nem különbség; az
138 XII | volt - a poharak dolgában.~De hát lehet még egy nyolcadik
139 XII | utánam az Úr imáját.”~- De csak a két utolsó sor nélkül.~-
140 XII | én mindig azt kívánom: „De csak vígy a kísértetbe!”
141 XII | félelme nem volt színlelt, de igazi; arca úgy elnyúlt,
142 XIII | meg akarná most ijeszteni! De még az ördög is tanácsosnak
143 XIII | leány nem szólt semmit; de összetapadó ajkai mutatták,
144 XIII | Ezt is én altattam el, de nem úgy ám, ahogy téged,
145 XIII | tette volna ezt a lovag: de ezért a vállért megtette.~
146 XIII | Kegyelmed az, chevalier de Belleville?~- No, régen
147 XIII | tízszer, tizenháromszor, de a zárt semmiképpen nem nyitotta
148 XIII | jött, a kathedrále felõl; de egyre közeledett, s a lovag
149 XIII | kívánságát kielégíteni, de nem a bástyákat ledönteni.
150 XIII | nevetett.~Valami lesz ebbõl.~De ez még mind az õ szövevényébe
151 XIII | hogy a menekülés késõ, de nem is volt szokása õrjáratok
152 XIII | Hát fogd jól azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot
153 XIII | áruló! - kiabált Wencezlauz, de csak messzirõl mutogatva
154 XIII | könnyelmû volt és kalandhõs, de minden ízében nemes ember
155 XIII | én gondom, senki másé.~- De az enyim is, lovag úr, én
156 XIII | utamat állja. Mi bajok velem?~De most már egyszerre tízen
157 XIII | semmit, s igaz is lett volna, de így szebb volt.~- Én követelem
158 XIII | kiálta Fabriczius.~- De ennek a kapuját én õrzöm.~
159 XIII | keresztül elfuthatsz.~- De ez az atyámnak a titka!
160 XIII | megdobáltak, röhögtek rajtad.~- De az atyám!~- Éppen az atyád
161 XIII | Azon az úton.~- Azon. - De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
162 XIII | tört be elég fej az éjjel, de azok várhatnak reggelig.
163 XIII | csalódhatik.~- Az ember igen, de a doktor nem - pattant fel
164 XIII | három labdacs. Három pilulae de cynoglosso! Ez species facti!
165 XIII | medicináinak a virtusait; de nagy kérdés, hogy bevette-e
166 XIV | rárohanókat meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint csak
167 XIV | tábornok főhadiszállása, de abban most egy lélek sem
168 XIV | kérdi tõle.~- Velem semmi. De te ugyan jókor jöttél. Én
169 XIV | kísérletek alatt félrecsúsztak.~De mielõtt másodszor is megrázhatta
170 XIV | át kardját Korponaynak.~- De hát csakugyan mit vétettél,
171 XIV | hiba volt a világra jönni, de éntõlem valóságos vétek,
172 XV | szüksége van a katonáknak. De már több gyíklesõt meg taglót
173 XV | más embert az árulásért; de nekem Belleville-re szükségem
174 XV | borotváló eszközökkel.~- De bizony nemcsak késre lesz
175 XV | Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony szemének
176 XV | magával az a bolond tündér?~De, talán mégis elvitte, s
177 XV | in utroque puncto ugyan; de õ maga rászolgált, mert
178 XV | nagy ágyúzás lett a vége.~- De hát mi az Isten csodája
179 XV | Sanakerib királyról szólt; de abból õ maga sem hallott
180 XV | visszakerül a katedra elé.~De még ott is van az átelleni
181 XVI | kezdé újra a doboltatást.~De úgy elment a mulatozó kedve
182 XVI | költöttelek én egypárszor; de még mélyebben aludtál utána.~-
183 XVI | ordináncot holmi parancsolattal; de én elõször azt izentem neki
184 XVI | hogy álom volt az egész. De milyen bolond álom! Hát
185 XVI | nem láttam, nem éreztem.~- De hát mi baja volt a schlaraffok
186 XVI | tudom, mivel vádolhatnak; de tûzbe teszem érte a kezemet,
187 XVI | Korponay jött haragba.~- No de ahhoz meg már én értek,
188 XVI | neki városbíró vezetõnek; de azután, erdõkön, hegyszakadékokon
189 XVI | elnöktárs válaszul.~- Igen! de a tanúkat nem lehet meghiteltetni,
190 XVI | Arthur, Guzman, Dieudonné de Belleville du Près chevalier
191 XVI | Belleville du Près chevalier de Haut Marne, et Montcarlier.~-
192 XVI | Az ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit. Szabad
193 XVI | mármost nekem colonelle lovag de Belleville arra a kérdésre,
194 XVI | tornyot robbantottam volna! De inkább a bankomat robbantották
195 XVI | mondja ön meg, chevalier de Belleville - vallatott tovább
196 XVI | kulcsai a kegyelmed kezébe?~- De mi közöm nekem a kegyelmetek
197 XVI | Megérdemelte volna, hogy elárulják, de akiben nemes vér van, nem
198 XVI | városának érdemes bírája; - de már ahhoz, hogy egy fõtisztet,
199 XVI | Franciscus II. Rákóczi de Felsõvadász.”~E nyílt parancs
200 XVI | szigorú parancsolatját. De az alkalom, a fenyegetõ
201 XVI | jók, mindent biztosítanak. De elhihetetlen, hogy azokat
202 XVI | erre a kérdésre megfelelni, de az a valaki nincs itt, és
203 XVI | szempár ezt mondta bizonnyal.~De Fabriczius meg egészen vasból
204 XVI | fegyverrel el nem lehet találni, de amellett õ maga úgy oda
205 XVI | Az pedig éppen chevalier de Belleville volt.~De soha
206 XVI | chevalier de Belleville volt.~De soha még csók embernek olyan
207 XVI | megrázta erõsen Korponayt; de a saját csontjai zörögtek
208 XVI | hóhér volt, Izachár mester. De hát tudta is azt Czelder,
209 XVI | Mert a tiszt megszökött.~- De Löffelholtz tábornok parolája
210 XVI | parlamentert láncra verette.~- De az nem Löffelholtz volt.
211 XVI | takartak, s úgy dobták oda fel. De még mielõtt megszökött volna,
212 XVI | Fabriczius nem tágított.~- De hát az hogyan történhetett
213 XVI | élõ embereket kielégíti; de a holtak exorbitans kívánságai
214 XVI | útját - felelt õ erre -, de én eléjük küldöm a dragonyosaimat,
215 XVI | nevetett igen nagyot.~- No, de sebaj! Minden nagyon jól
216 XVI | teneked csak meg kell tudnod. De nem akartam itt a törvényszék
217 XVI | Az Absolon-ivadék!~- De kapitális asszony! Igen
218 XVII | át lehetett rajta úszni; de az be volt fagyva, tél derekán,
219 XVII | védelmének létföltétele.~De honnan jött a víz ebbe a
220 XVII | vagyona hagyományosává tett, de azon feltétel alatt, hogy
221 XVII | szerették, ha ott lakott; de házat nem adtak neki.)~E
222 XVIII | rendeléséből - Blumevitz de Trautsohn Alfréd ezredessel
223 XVIII | fent nevezett Blumevitz de Trautsohn Alfréd ezredessel
224 XVIII | ház minden lakosztályában.~De leginkább az átelleni tornácokon,
225 XVIII | aludni. Nemcsak aludni, de még mást is elaltatni.~A
226 XVIII | landsknechtet gyakorolni.~De egy embernek mégis ébren
227 XVIII | Türkheim-ezred, melynek Blumevitz de Trautsohn volt a parancsnoka.~
228 XVIII | alvó õrséget fellármázza; de ez már mind késõ. Az utcák
229 XVIII | bástyára, a katonái közé.~De közbeesik valami. - Egy
230 XVIII | Lõcse városa elveszhet; de annak az asszonynak, aki
231 XVIII | féltett? Más miatt remegett? De ki miatt?~- Siess! - kiáltá
232 XVIII | Neki komoly volt a játék; de nem a halálnak. Õ igazán
233 XVIII | ahol még nincsen ellenség.~De erre a szóra úgy kiment
234 XVIII | kardom beszél!”~Blumevitz de Trautsohn pedig a padlóba
235 XVIII | úrias tempóval Blumevitz de Trautsohn.~Ebben a pillanatban
236 XVIII | a pisztoly még hagyján, de az a két öldöklõ szem hozzá,
237 XVIII | puskaagyaikkal a becsukott ajtón.~- De ugyan kérem, ezredes úr,
238 XVIII | megnyugtató volt Andrássyra, de nem volt az Blumevitzra
239 XVIII | értekezhetnének Blumevitz de Trautsohn ezredes úrral,
240 XVIII | császár nevében?~Trautsohn de Blumevitz különösen csóválta
241 XVIII | keblébõl a pecsétes levelet.~De nem volt ám az elég, hogy
242 XVIII | Clementia, etc. etc.”~- De hisz ez a meghatalmazás
243 XVIII | álltak, meg is értették azt, de a városház táján csoportosuló
244 XVIII | zászlót kitûzni az ablakba. De hol van ilyen? Azt Andrássy
245 XIX | megmutatta.~- Ismerjük igenis. De kegyelmed át fogja azt látni,
246 XIX | mondtam, hogy így akarom, de ha kényszerítenek rá, megteszem.~-
247 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer
248 XIX | azt felelem, hogy „nem!” De a magyar király tanácsosai
249 XIX | teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem teszi-e le,
250 XIX | megfogjam, amelyik piszkos.~- De mikor nem piszkos, hanem
251 XIX | tüzérség fõparancsnoka Du Près de Belleville lovag, egy ismeretes
252 XIX | hajszálát meggörbítené. - De hogy tökéletesen meggyõzzem
253 XIX | kegyelmedet afelõl, hogy Du Près de Belleville lovagra nem számíthat,
254 XIX | fõparancsnokkal, nem sikerül, Du Près de Belleville lovag bízatik
255 XIX | Nem végeztem még be!... De kegyelmed, belül a szívében
256 XIX | ismeretségbe jutni.~Trautsohn de Blumevitz a füle mögé simogatta
257 XIX | ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért, akit
258 XIX | dacos választ diktált erre; de Blumevitz megakadályozta
259 XIX | Korponay János, Du Près de Belleville lovag; s a tanácsbeliek
260 XIX | tanácsbeliek közül hiányzott De Hortis.~Az elsõ félórai
261 XIX | Andrássy tábornok és Trautsohn de Blumevitz ezredes nevében.
262 XIX | amihez elég anyagot talált De Hortis háza elõtt. Ez az
263 XIX | A polgárok vezényletét De Hortis hadnagyukra bízta.
264 XIX | versenyt ragyogott egymással; de nem a szemeivel! Azok fényesebbek
265 XIX | tudom, hogy mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregbõl?~-
266 XIX | német ezredessel, Trautsohn de Blumevitzcal.~- Kinek a
267 XIX | sarkán, keserûen nevetve.~De Fabriczius utánakapott s
268 XIX | valakit! - hörgé Korponay - de az nem te fogsz lenni. -
269 XIX | neked nagy becsület volna. De felcsúfolom az egész praktikádat.
270 XIX | kínozzák, majd csak kivallja.~De iszen kereshette azt már!~
271 XIX | jól is lakott már vele; de újra kezdeni kész.~- Jehova
272 XIX | benne! Odahajítom a tûzbe!~- De ezt ne tedd! Hisz akkor
273 XIX | minket, mint mi õtet!~- De azt bizony ne cselekedd -
274 XIX | azt elhiheti az ember; de úgy törték magukat a lyukhoz
275 XIX | belõle, rá az izzó parázsra; de bíz az meg sem sercent.~-
276 XX | jött ki a szó a száján.~De azért, ha a szónak a hangja
277 XX | akart a kapitulációról. De Hortis, húsz patrícius kíséretében
278 XX | nekivezeté õket a négyszögnek. De Hortis felment a toronyba,
279 XX | egypárnak betörte a fejét; de utoljára elnyomták, megkötözték,
280 XX | egymást a kulacsaikból.~De Hortis a toronyból alákiálta
281 XXI | miatyánk volt.~Ahelyett, hogy „de szabadíts meg minket a gonosztól,
282 XXI | Ámen”, ekképpen végzõdött: „De szabadíts meg minket a némettõl,
283 XXI | az templom és imádkozás; de aki már ismerte a szólásmódját,
284 XXI | mint az István bátyja. De kettõjük között az a nagy
285 XXI | legtöbbre becsülte ezeket. De sok nyaktörõ kalandon vágtattak
286 XXI | parancsolatját respektálta volna, de hogyha ezek a kisfiúk mondtak
287 XXI | el kétszáz lépésnyirõl? De utóbb bizony még háromszázról
288 XXI | elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsõségét megõrzi
289 XXI | meg járását, kelését.~Hajh de sokan áldták!~Nem válogatott
290 XXII | ünnepelt várúr is jelen volt; de már négy év óta nem látták
291 XXII | viszontagságain megosztozzék vele. De ezt õ nem tartá helyesnek. -
292 XXII | lábaiknál fogva le az égbõl; de ne az én hajamnál fogva!~
293 XXII | Bebek kanalának hívják; de az ám nem krampampuliosztogatásra
294 XXII | Thajahaj!~- Danolja, danolja: de nemigen hangosan - válaszolt
295 XXII | Hordozza, hordozza; de nemigen magasan.~Miklós
296 XXII | kellett a fiúknak végigvárni; de az anyjuk még ott maradt;
297 XXII | vakbuzgók, hát kénytelenek vele, de a kálvinistákat senki sem
298 XXII | imáját suttogni magában. De beleakadt a közepén. Nem
299 XXII | szándékkal járul a dühöngõ elé; de még a megszólításig sem
300 XXII | tengermoraj zúdult fel ellene.~De õ elõrelépett, s mind a
301 XXII | meg minden gazdagságát. De nagyon ifjan halt meg, élete
302 XXII | színnel Krasznahorka várát. De erõs szívû asszony volt
303 XXII | odalett az elszörnyedéstõl.~- De ki tanít téged ily vakmerõ
304 XXII | szorítva azt.~Nem szólt semmit; de az égre meredõ szemei beszéltek.~
305 XXII | meg nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett vizet inni,
306 XXII | Menjetek játszani!~- De csak maradjanak! - mondá
307 XXII | hogy az azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~- A
308 XXII | szavam csak gyönge szó, de mégis fölemelem. Ha én nem
309 XXII | tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom. Lám, minden
310 XXII | elég rettenetes neve?~- De az én uram nem az!~- Édes
311 XXII | aki diadalért kiált hozzá? De kétszer annyi vérzõ seb
312 XXII | meghalhatsz elsiratatlanul. - De az, akinek a képmása ez
313 XXII | hasztalan az. Ez csak törik, de nem hajol.~- Jól van, Miklós -
314 XXII | tûrõ lelket ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét
315 XXIII | a gyanakodás homályában; de õelõtte mindez névtelen
316 XXIII | lehelet képes romba dönteni? De mit is törõdött vele? Ezek
317 XXIII | akkor is megtette volna. - De hát éppen nem tudta. Hozzá
318 XXIII | is meg minden örömnapért. De bánom és megtorlom, ha egy
319 XXIII | sem tudja, miben hal meg?~De soha nem hallotta senki
320 XXIII | Elveszthette az ura szerelmét; de a magáét nem. Amabba bele
321 XXIII | Amabba bele fog halni; de ezt még a halálon túl is
322 XXIII | várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban én vagyok
323 XXIII | tüzelõ fát a kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~-
324 XXIII | bosszúra gyulladna miatta. De te asszony vagy, nem jobb,
325 XXIII | tõröket üt?~- Nem bûne; de gyöngesége. Állati ösztön:
326 XXIII | Mondhatnád: a Gracchusok anyja. De nem úgy van. Te gyermekeidet
327 XXIII | levélben ezernyi ezer csókot! De te tudósításokat küldesz
328 XXIII | hazának van mit osztogatni; de ha pusztulásnak indul, ha
329 XXIII | Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
330 XXIII | pecséthelye emlékül hagyva rajta, de még azért mindig barátkámzsa.~
331 XXIII | talán nem tette volna meg, de nagyon megijesztette vele
332 XXIII | nagybátyjuk nevelése alatt voltak, de éjszakára az anyjuk szobájába
333 XXIII | Bécsben”, hol így végezte: „de szabadíts meg minket a némettõl!”,
334 XXIII | az ember, hogy odafigyel. De még azt is meg tudta ítélni,
335 XXIII | dalol a kuruc katonák után! De, hogy mik azok a nóták,
336 XXIV | bátya és az öcs között? De hát még a férj és feleség
337 XXIV | voltak azok feltalálva. De talán még ma sem tudják
338 XXIV | mondogatják már egymás közt: „De jó járna, ha meghalna!”~
339 XXIV | Készakarva nem céloztam jól.~- De hát miért?~- Hogy lássák,
340 XXIV | akarta, hogy róla álmodjék.~- De hát azért, hogy a hadnagy
341 XXIV | faltörõ ágyúja is elég. De õ nem fog úgy jönni Krasznahorkára,
342 XXIV | kisebbik még visszaborzad tõle, de a nagyobbiknak a vérét áthatotta
343 XXIV | teszi, hogy rosszul lõ, de a nagyobbik már jól fog
344 XXIV | Toll, tinta lett volna, de papír nem volt sehol. Azt
345 XXIV | Csak 14 esztendeje! - De nagy idõ!)~Ennek a lapnak
346 XXIV | imakönyvbõl, s szélnek ereszteni!~De hogyan szélnek ereszteni?
347 XXIV | harangszót.~Az elkongott már, de a szokott szekérzörgés még
348 XXIV | Hogy te beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni,
349 XXIV | Nem hagylak el anyám! De te se hagyj itt engem!~-
350 XXIV | orcáját, mikor lefektette.~- De aztán itt ne hagyj azalatt,
351 XXIV | lõserpenyõjét, a lövés elpukkant, de az ágyúcsõ az elsütés közben
352 XXIV | míg el nem fut elõled.~De a gyermek nem tette azt,
353 XXIV | élve, ha halok, halva... de megragadom a fiamnak a kezét!”~
354 XXV | van róla felvilágosítva, de még a fiúk is danolják már
355 XXV | szívében, mégis megragadta.)~De ezt Andrássy István még
356 XXV | lóhátról beszélhetett hozzá; de most egy olyan átpártolt
357 XXV | Aztán õ csak „menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat
358 XXV | úr! - mondá Belleville. - De mi az ördögöt tituláljuk
359 XXV | ugyan mit kacagsz most?”, de tartott tõle, hogy az még
360 XXV | mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle jogon a (
361 XXV | szólt megakadva Andrássy. - De hát ki az egyik s ki a másik?~-
362 XXV | lehet más, mint báróné.)~- De hát a másik?~- Az meg méltóságos
363 XXV | született magyar asszony volt, de azért mégsem volt rábírható,
364 XXV | a bon tonhoz tartozott, de azért arra is csak németül
365 XXV | Még az sem volna nagy baj: de amellett a rettenetes garde
366 XXV | bennünket a templomba kísérni?”, de Andrássy megköszönte a gráciát,
367 XXV | örömestebb elfogadott.~- Kicsiny, de válogatott társaság szokott
368 XXV | kályhasutig elfér a szobában.~De hát a kurucgenerális még
369 XXV | a „Haust”, rajta maradt; de az elsõ tourban kivetették
370 XXV | veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon tetszett ez az indítvány
371 XXV | akar a maga krajcárjaiért.~De amint Andrássy az asztal
372 XXV | agyában meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek
373 XXV | boszorkányüstöt forralja.~De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak
374 XXV | Löffelholtzék kávéestélyeit, de ezentúl elsõ volt a megjelenésben.~
375 XXV | Holnapután azonnal indulok. De nem, nem! - szólt a kalendáriumot
376 XXV | elkezdte Huszt magasztalni, de nem a poprádi korcsmárost,
377 XXVI | tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam ilyen nevet
378 XXVI | félkézkalmár jár keresztül...~- De minthogy én egyik sem vagyok,
379 XXVI | guardia mellett lehet.~- De hisz nem utazom én az óperenciákra,
380 XXVI | alapját, a kellõ titoktartást.~De hát kénytelen volt Belleville-hez
381 XXVI | marschroutát illetõleg.~- De hát ahhoz mi köze valakinek,
382 XXVI | visszajött, azt mondá:~- De mármost ne menj azon a háromlovas
383 XXVI | a hálószobáé helyett!”~De már erre Andrássy volt az,
384 XXVI | az asszonyok és Alauda.~- De igazán komoly baj. Igen,
385 XXVI | császár plenipotentiájával. De ha a császár meg talál halni,
386 XXVI | kelni, hogy õ megy Bécsbe.~- De ugyan minek? A császárt
387 XXVI | mancsait hozta el magával, de Hanzi a nyakába vette a
388 XXVI | neve „borkorcsolya” volna, de azért „sörszánkának” is
389 XXVII | keresztüllátott a hercegen. De ezt nem árulta el elõtte.~-
390 XXVII | annak minden babérjait, de azt is legjobban tudja,
391 XXVII | folyamodnak pártfogásért, de mit tehetek a kegyelmetek
392 XXVII | tizedik ember, ha megszabadul, de az is, aki megmenekült ebbõl
393 XXVII | megnyitja énelõttem is, de teelõtted is a mennyországot,
394 XXVII | nevezetes találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a
395 XXVII | megszalad elõlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz,
396 XXVII | bálványa, ez ellensége volt; de megígérte Krisztinának,
397 XXVII | lehetett vele beszélni.~De annak mással volt beszéde
398 XXVIII | talál, azt magával ragadja.~De csak egy pillanatig tartott
399 XXVIII | tõle várták valósulásokat. De van még egy ember, aki a
400 XXVIII | kötelessége fogja siettetni, de engemet a kétségbeesés,
401 XXVIII | visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol találja
402 XXVIII | vendégszeretõ nemesi lakházakkal. De a rövidebb út, Pesten, Szolnokon
403 XXVIII | tanulmánya tárgyává tehesse. - De ebbõl hiányzik a személyleírás.~-
404 XXVIII | nyicht majn lyiber lyõve.”~- De ezer szakkerment! Én nem
405 XXVIII | ólomkalamárisba.~Aztán csak hamarosan!~De bizony azt tapasztalá Andernach
406 XXVIII | kiejtésében semmi lengyeles; de meg a logikával is tökéletesen
407 XXVIII | becsület az államügyeknek: de a magánbecsület, s különösen
408 XXVIII | csak eressze már az útjára!~De bíz azt Alauda uram aztán
409 XXVIII | teljes satisfactiót kaptam; de teljes tizenegy órát elvesztettem
410 XXVIII | törvényszéki szigor tenorát.~- De mármost el nem bocsátom
411 XXVIII | früstükölt még a kapitány úr.~De bizony nem is vacsorált
412 XXVIII | tiszttársai is körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit késett,
413 XXVIII | nekik felpénzt öt aranyat; de a pemákok még tízet követeltek,
414 XXVIII | minthogy az õrá van bízva. De bizonyára be sem eresztik
415 XXVIII | akármi történt a hintóval, de hol van az asszonyság, aki
416 XXIX | öreg tréfának nevezett; de azért csak megtették. Négy
417 XXIX | siskát is, csak legyen. De nem is viszi ám át a szekeret
418 XXIX | magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz
419 XXIX | szerencséjére nem került oda.)~De legnagyobb tisztességben
420 XXIX | kell azt titokban tartani, de bár egy akkora trombitám
421 XXIX | vegyenek addig lábunkról.~- De szeretem az ilyen szókat
422 XXIX | földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért akar
423 XXIX | biztatást nem kapnak.~- De hát azt megkapják; már arról
424 XXIX | a ruhája rám illenék?~- De van bizony egy menyecske
425 XXIX | galambom, nyalka kurír, de egy teremtett férfilélek
426 XXIX | meg az öreg Dorka nénõ! De bizony mi egyikünk se kódorgunk
427 XXIX | képe elõtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lõve!”~
428 XXIX | mindent, mert agyonéhes volt. De aközben az is szemet szúrt
429 XXIX | szemet szúrt nála, hogy ej de szép gömbölyû karjai vannak
430 XXIX | aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
431 XXIX | tarka dunnák közé eltemetve, de Juliánna nem dalolgatott
432 XXIX | úgy, hogy felülök rá.~- De hát az én ötven aranyam?~-
433 XXIX | szerszámozni a lovamat.~- De hisz az a nyereg meg a kantár
434 XXIX | csaplár a tenyerébe csapott.~- De szeretem, hogy egy hiten
435 XXIX | elõre: azt a kilenc aranyat, de fölváltva: egyszerre, kilenc
436 XXIX | Kapsz, fiacskám, csókot; de tüzeset pedig, ebben a nyomban,
437 XXIX | hamarább az úr?~- Költöttem; de ha nem ébredt.~- Átkozott
438 XXIX | valami fapapucs pótolta.~De azért még a lovag tartozott
439 XXIX | rúddal kiemelni a kanit.~De hát azért mégiscsak õ ért
440 XXX | hírhedett haramiavezér, de még ekkora zsákmánylást
441 XXX | az a császár halálhíre! - De hátha éppen azért kacagnak,
442 XXX | termet, mindennapi jelenet, de egy szép kéz tünemény.~S
443 XXX | magát valaki a nádornál, de nem tehet látogatást egy
444 XXX | tud, az nem tud hazudni, de aki az igazsággal tudja
445 XXX | karmazsinpiros hintón?~- De én voltam az.~- Ugyan örülök,
446 XXX | kesely, melyik a fakó?~- De arra csak emlékezhetnék
447 XXX | ötvenhárom esztendõ óta.~- De hiszen nem az volt a tegnapi,
448 XXX | bekerüljek Szathmárba!~- De nem errõl a vén banyáról
449 XXX | megmondom az igazat, de adjon rá parolát, hogy nem
450 XXX | repülõ ló lesz egyszeribe, de hogyha embert vagy kutyát,
451 XXX | hollókárogással! Máslással? De bizony nyíri karcossal!
452 XXX | rajta a császári sassal, de hisz a boríték nem is veszett
453 XXX | minoriták kolostorában, de ezek itt cudar, hitetlen
454 XXX | Ecsedi-láp túlsó oldalára a bán.~De még egyéb oka is volt annak,
455 XXX | lovat agyonhajtottam.~- De az repült!~- Akkor ördög
456 XXX | kaphatnám.~Szegény asszony! De nagyon készülnek ellene!~
457 XXX | vetették rá sárga világukat. De bizonyára az õ akarata volt
458 XXX | megszûntek fényesek lenni, de az éjszakák sem olyan sötétek:
459 XXX | olyan sötétek: nincs remény, de rettegés sincs. Nincs gyõztes,
460 XXX | rettegés sincs. Nincs gyõztes, de nincs legyõzött sem.~S hogy
461 XXX | le volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még;
462 XXX | félelmes tekintet elõl; de hallania kellett, amit ez
463 XXX | Juliánna menteni akarta magát; de nem jött szó a nyelvére,
464 XXX | leütötték a kézsmárki bíróét! - De Krisztinát nem tudta fölébreszteni,
465 XXXI | nyugodtan válaszolt neki; de némi keserûséggel.~- Pedig
466 XXXI | csöveibe kacsingatva.~- De hát mi volt az? - kérdé
467 XXXI | senkinek sincs szüksége; de kegyelmednek még lehet.~-
468 XXXI | nevezetes írást átadta neki.~De Krisztina duzzogott érte.~-
469 XXXI | test, egy lélek volnánk.~- De én csak egyikteket akarlak
470 XXXI | semmi szüksége nem volt; de annál több lesz Bécsben,
471 XXXI | a puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami rendes szerzõdés
472 XXXI | staféta a megkegyelmezéssel.~- De azt a tábornok úr nem fogja
473 XXXI | telegrafkelephez hasonlatos lovagban, de azért mégis türtõztesse
474 XXXI | én szabadítottam meg?~- De éppen senkivel se tudassa
475 XXXI | arról legyen bizonyos, de ha kegyelmed apródonkint
476 XXXI | csak kibékültek a magyarok, de nem a magyarokkal, a bécsi
477 XXXI | Ugyan két ellenkezõ pályán, de hasonló sikerrel futának.~
478 XXXI | Nem éppen emberi lények, de azokhoz legközelebb állók,
479 XXXI | chansonokat hangoztatja, de majd késõbb odamegy a szép
480 XXXI | megküldetett Bécsbõl.~- De Pálffy jóhiszemûleg kötötte
481 XXXI | preatensióival.~- Bocsánatot kérek, de nem akarok odáig várni,
482 XXXI | amivel kénytelen volt, de a kényszerítés én valék!~
483 XXXI | egy szavam kegyelmedhez. De mármost kérem, foglaljon
484 XXXI | kegyelmednek vagy sem?~- Igen, de amaz ezer arany...~Nem állhatott
485 XXXI | hogy ez neki sikerült is, de a siker mellett az összeg
486 XXXI | rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De erõt tudott venni magán,
487 XXXI | azt a mozdulatot tették, de felnyíltak kerekre, s ilyenkor
488 XXXI | az utolsó ágyúkkal.~No, de azok is elnémultak már;
489 XXXI | szíve is beszélt valamit.~De mégsem tehette, hogy felmenjen
490 XXXI | elkárhozott, szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét;
491 XXXI | felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon ki a szíve
492 XXXI | mond az aludni nemakarónak.~De ha egyszer meglesz az „aranyos
493 XXXI | meglepéssel elfoglalta a várat, de még azzal Kassát le nem
494 XXXI | vízárkok sánckarózataikkal! De még az a patak is, mely
495 XXXI | van: keleti és nyugoti. De egyszerre soha sincs nyitva
496 XXXI | oroszlánrész ebben a munkában; de inkább igen nagy tisztelõje
497 XXXI | hogy nem lehetek kísérõje. De nekem itt kell rostokolnom
498 XXXI | hogy el ne lopják a várost, de majd rendelek kegyelmed
499 XXXI | zárt négyszögû márvány.~De sok vér csorgott le hajdanában
500 XXXI | lekalapácsolták valamikor; de a kõoroszlán ott tartá körmei
1-500 | 501-617 |