Fezejet

 1 XIII   |         ugrasz. Öltözzél gyorsan!~Krisztina a ruháit kereste.~- Hagyd
 2 XIII   |           fognak ismerni - rebegé Krisztina, kinek minden mozdulata
 3 XXVII  |        együtt, Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~
 4 XXVII  |        otthagyta a szerelmét, még Krisztina sem írt levelet a nyugtalankodó
 5 XXVII  |       halállal adott találkozóra.~Krisztina reszketve követte.~- Te
 6 XXIX   |         nádorhoz, és add át neki.~Krisztina csak elhûlt erre a megbízásra.~-
 7 XXIX   |         azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon meg hevenyén,
 8 XXX    | reflektálni fog a delnõ.~Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának
 9 XXX    |        Nem, kapitány úr! - felelt Krisztina, a fátyolát hátravetve,
10 XXX    |      atyámnak az ügye veszve van.~Krisztina szemében két könnycsepp
11 XXX    |          Pintye Gregor figuráját.~Krisztina arcán az az õszinte, tudatlan
12 XXX    |        emberek, menjünk! - kiálta Krisztina a heverõ hadnak.~Sem ember,
13 XXXI   |     feleségét magammal hurcoltam.~Krisztina is iparkodott a férjét megengesztelni.~-
14 XXXI   |      elnevetni magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenõ gyanakodással
15 XXXI   |   irányzott a homlokom közepének.~Krisztina ijedten takará be a tenyerével
16 XXXI   |           hát mi volt az? - kérdé Krisztina, aki nem tudta, hogy tréfára
17 XXXI   |   nevezetes írást átadta neki.~De Krisztina duzzogott érte.~- Látod,
18 XXXI   |            példálózék az ezredes.~Krisztina nem tudta, hogy mi nevetni
19 XXXVIII|      Ugyan ne bolondozz - unszolá Krisztina a nyakába csimpeszkedve -,