bold = Main text
    Fezejet                                          grey = Comment text

501 XXXI   |                a medvebõrsüvegét látni, de majd nemsokára látható lesz
502 XXXI   |                hajós a vízbe fulladt. - De azért mégis zsibbadás szállta
503 XXXI   |                halljon többet semmit! - De a kíváncsiság erõsebb volt
504 XXXI   |           Czelder Orbánt lenyakaztatni, de mégis jobban tette, hogy
505 XXXI   |          paszománt pacifikálva van már, de még a darócszûr nincs megfordítva!
506 XXXI   |              leszállt már a kengyelbõl; de még a bocskor talpon van!
507 XXXII  |           visszafoglalták a császáriak, de Zsigmond úr szépen kimenekült
508 XXXII  |              elvesztették az ütközetet; de ez nála veszedelem számba
509 XXXII  |                a jég a két fõúr között.~De még jobban bebizonyítá Ghéczy
510 XXXII  |              vezér szállt alá poklokra.~De hogy mennyire erõs szíve
511 XXXII  |                 Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a Garamszeghi
512 XXXII  |               volt, könnyû volt emelni, de most egy összeomló világ
513 XXXII  |              odább következnek a tótok, de nem az „indios fideles”-
514 XXXII  |               ezredese volt Rákóczinak, de korán megtért a király hûségére,
515 XXXII  | ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de azért megtette, felkapaszkodott
516 XXXII  |                 is lehet, azt sejtette, de nem gondolt vele.~Csak azt
517 XXXII  |         valóságos kis remekmû volna az: de milyen szomorú ötlet! A
518 XXXII  |         nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért éppen kriptát?~- Mit
519 XXXII  |          halavány arcát; az csak tûrte, de nem adta vissza sem a csókot,
520 XXXII  |                  maskarába megyünk! Jaj de rossz dolog volt! Ha te
521 XXXII  |              sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam utánad éjszaka,
522 XXXII  |          rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te csak nem jöttél! Aztán
523 XXXII  |              félek a haláltól, anyókám; de te félhetsz tõle. Elõre
524 XXXIII |               eszébe jut az ebéd ideje, de sokszor elfelejti, s napokig
525 XXXIII |          ütögeti valami közeledő moraj, de még nem bírja kivenni, hogy
526 XXXIII |            aztán jött egy másik dörgés; de ez már nem hintógördülés
527 XXXIII |             ismételték a szitokneveket, de már vékony, félelemtõl reszketõs
528 XXXIII |               csak a lapjával ütött rá. De az ütésnek emléke, a vakító
529 XXXIII |              nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza fog
530 XXXIII |                  engem kárhoztatnak el; de amibõl mindaz ered vala,
531 XXXIII |            minden patetikus elõadásnál.~De hisz õneki a gyermeke álmára
532 XXXIII |              tetted?~- Én nagy bûnöm.~- De nem kapod ám õt vissza soha.~-
533 XXXIII |                útjain. - Õk várnak rám. De én nem tudok megmozdulni.
534 XXXIV  |           ezerig is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul
535 XXXIV  |    odaeresztették le a seres hordóikat, de leszállni bele csak e század
536 XXXIV  |              barlangban fiatal korában; de egészen más nyíláson jutott
537 XXXIV  |                 a „Hanneshöhe” oldalán. De nem tudott a helyre rávezetni
538 XXXIV  |          háromszáz aranyat képviselt.~- De mégis legtöbbet ér az én
539 XXXIV  |                    mert ha kevesebb is, de minden városban van rá feltéve
540 XXXIV  |                a farkát a fején viseli, de az Úristentõl szertelenül
541 XXXIV  |                 volt hozzá kénfonal is. De nem lehetett kicsiholni.
542 XXXIV  |                 akit hamarább megölnek.~De nem tette. Odanyújtá a legközelebb
543 XXXIV  |              öklébe szorított hurkot.~- De biz azt a bolondot nem teszed! -
544 XXXIV  |                    Eddig csak vádolták, de nem védte senki! Igazság
545 XXXIV  |              mondja ki rám az ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem
546 XXXIV  |               dolga. El is fogja hozni. De elveszem a fejedrõl fenyegetõ
547 XXXIV  |                 nem sok szó lesz benne, de elég: „Leányod betölté küldetését.”~
548 XXXIV  |               van egyenlítve a rovás. - De hát a férj számadása ki
549 XXXIV  |            fejeinket egy kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni
550 XXXIV  |               õt fognia a két karjával, de csak mégsem szorította õt
551 XXXIV  |             énvelem, viharok útjain!” - De csak nem tette azt a férj. -
552 XXXIV  |             hanem a halál országába!” - De csak azt sem tette.~Nemsokára
553 XXXV   |           rangfokkal, ha jelenti magát, de feléjük sem ment.~Otthon,
554 XXXV   |                kivonatok:~„Domicella N. de N. contra Stephanum baronem
555 XXXV   |              Stephanum baronem Andrássy de Csíkszentkirály et Krasznahorka:
556 XXXV(6)|                                      N. de N. hölgyecske, Andrássy
557 XXXV   |              collonellus kurucensis, X. de Y. adversus baronem, generalem
558 XXXV   |                rosszabb a remeteségnél.~De még annál elszörnyesztõbb
559 XXXV   |               fõúr tudós könyvet írjon, de hogy még kalkuláljon is,
560 XXXV   |              akit az ájtatosság odahoz, de õt ott sem láthatja meg.~
561 XXXV   |       bejelentesse magát, hogy itt van.~De mégis kitalálta.~Andrássynak
562 XXXV   |               elveszett „pantheonának”.~De nem lehet felnyitni, hogy
563 XXXV   |      könyvkapocs kulcsát.~- Már kértem, de nem adja. Azt mondja, fél,
564 XXXV   |           valaki számára játszani akar, de ezt a reszketést nem lehet
565 XXXV   |               halottam nem lett hamuvá, de én már azzá lettem. Dicsõségem,
566 XXXV   |             Igen köszönöm a marasztást, de ebédre a váraljai plébánosnál
567 XXXV   |             uram - rebegé meghatottan - de lássa kegyelmed, ha én ezt
568 XXXV   |              Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene,
569 XXXV   |                Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene, Grand Turque.
570 XXXV   |            pokolrémei ellen invocáljon.~De ennek mégis kellett valami
571 XXXV   |             Hisz a fõispán én vagyok.~- De miután kegyelmed Rákóczi
572 XXXV   |     üvegkoporsóban alvó halottját is.~- De Szentháromság úgy segéljen!
573 XXXV   |            Juliánna és menni készült.~- De sõt nagy hálával tartozom
574 XXXV(8)|                                      X. de Y. kuruc ezredes úr, Andrássy
575 XXXVI  |              arcáról az a lángvörösség, de a helyébe állott halaványságnak
576 XXXVI  |               Most megint egy hõs lett, de kinek a hõse? Egy túlvilági
577 XXXVI  |              hallgatózik hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a
578 XXXVI  |                szalasztott ki a száján, de hirtelen feltalálja magát,
579 XXXVI  |           mondja neki; „Adj egy pofont, de csattanóst!” - Azt meg is
580 XXXVI  |               nekem ide Krasznahorkára: de lafféta nélkül és jól beburkolva,
581 XXXVI  |                 Vivát a dicsõ asszony!”~De Juliánna nem ügyelt arra,
582 XXXVI  |               legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem
583 XXXVII |           következõ jelenet lett volna, de ilyen vastag végén kezdeni
584 XXXVII |                hûtelen nejét megölheti. De nem azért. Nem is azért
585 XXXVII |                 elárulja a labancnak.~- De nem fogja elárulni! - kiálta
586 XXXVII |                  amit az õ keze fõzött. De hogy elárulja, hóhér pallosának
587 XXXVIII|              bandukol ostorpattogtatva. De nem keres négylevelû lóherét,
588 XXXVIII|              Szép virág, szebb jelvény: de halálos méreg. „Farkasölõ
589 XXXVIII|        nagyságos asszony nem lehetek.~- De te tréfálsz?~- Hogy tréfálnék?
590 XXXVIII|            naponkint három óra hosszat.~De erre már általános volt
591 XXXVIII|               aki kerékkötni van itt.~- De bíz almáimat nem bízom ebfogra -
592 XXXVIII|             Löffelholtzné közbeszólt:~- De már visszaadták. Csak te
593 XXXVIII|              majd elmondjuk a többit.~- De így csak nem mehetek Lõcsére,
594 XXXVIII|               gyorsabb haladásra bírja, de minden siker nélkül, vesztében
595 XXXVIII|               az almás szekér a hintót, de még el is hagyta, úgy kellett
596 XXXVIII|              felõl. - Komplikált baj! - De az orvosi tudomány meg tud
597 XXXIX  |               még Lengyelországban van, de már írt a feleségének, hogy
598 XXXIX  |           bírják, világtalan világgá; - de nem tette azt. Valami halálmegvetõ
599 XXXIX  |               hogy velem fogsz maradni, de azt gondolom magamban, (
600 XL     |              meg Illésházyval beszélni, de Korponay húzódozott tõle,
601 XL     |                    Úgy? Tudom, tudom. - De azért már kegyelmed kapott
602 XLI    |                 azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami
603 XLI    |                fülébe.~„Hát éppen õtet? De miért? Mi õ neked?~Egy mulatótárs,
604 XLI    |             szállt lassan alá a földre.~De a többi levél is mind tele
605 XLI    |              fölért a kísértetlátással, de azok között egy sem, amelyiktõl
606 XLII   |           leveleket azokhoz az urakhoz. De õ e leveleket soha sem adta
607 XLII   |                 úri família törzsökévé; de te inkább tartoztál hûséggel
608 XLII   |                  Azt nem mondhatom meg. De bizonyos, hogy makacsságod
609 XLII   |               ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl?
610 XLII   |               minden bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat
611 XLII   |           felnyílt a siralomház ajtaja; de a porkoláb helyett a fürmender
612 XLII   |                lehetett látni a piacra; de az ijesztõ látvány mégsem
613 XLII   |              Milyen szép selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér ollójának
614 XLII   |             róla, mint a többirõl mind: de a hely már fel van írva: „
615 XLII   |                  szegény kis árvácskám; de nagyon siettél! énnekem
616 XLII   |                 nagyon siettél! énnekem de nagy fájdalmat okoztál!” -
617 XLII   |                 Elõvette az imakönyvet; de nem tudott belõle mást imádkozni,