Fezejet

 1 V     |     visszatér a tanácsterembe.~S a sötét, bõ palástban, a négyszegletû
 2 XI    |           A nagy hóeséstõl egészen sötét lett az idõ; a piacon már
 3 XVI   |            Löffelholtznak? - kérdé sötét tekintettel Fabriczius.~-
 4 XVII  |          leányt arra bírta, hogy a sötét föld alatti folyosón keresztül
 5 XVIII |          zsolozsmához.~„Gyász sír! Sötét kripták!”~A szoba ablaka
 6 XVIII |   zsolozsmát nemsokára elnyelték a sötét sikátorok, s nyomában távoli
 7 XXII  |       vérvilágosan lobbantak fel a sötét pinceboltban, abban a fehér
 8 XXIII |      delelõ napfényrõl föld alatti sötét pinceboltba lép be. Ránézve
 9 XXIV  |            szóra, s rábámult nagy, sötét szemeivel a gyermekre. A
10 XXV   |         ott várta. A szoba ugyanis sötét volt; csak egy asztalon
11 XXVIII|          való távolság képezi.~.ló sötét este lett, amire Alauda
12 XXXI  |       hódító szemöldökei, varázsló sötét szemei, kevély, nagy, boltozatos
13 XXXIV |      csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy pyramid
14 XXXIV |            hajnal elõtt, mikor még sötét volt, át kellett vádolni
15 XXXIV |            fejét, maga alá nézve a sötét örvénybe, ami a lába alatt
16 XXXVI | eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövõvel. Mily állhatatosság!
17 XXXVI |           életpályát! Együtt futni sötét erdõkön, sivatag pusztákon
18 XLII  |        ezalatt újra megjelent az a sötét árny Juliánna elõtt, aki