Fezejet

501 XL     |               Tudom, tudom. - De azért már kegyelmed kapott egyszer
502 XL     |               hogy tudomásom van róla. Már ebben csak nyugodjék meg
503 XL     |               olyan csekély dolog most már, hogy azt senki fel nem
504 XL     |                földrõl. Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lõcse?
505 XL     |           valami nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem -
506 XLI    |          jutott eszébe, hogy ebédelt-e már ma, vagy sem? Talán az a
507 XLI    |         lángjánál.~Csak az utolsó volt már meg. A Sréter Jánosé. Ez
508 XLI    |                 akiknek a nemzetiségét már arról ki lehetett találni,
509 XLI    |               Egész Mariathalig jutott már. Útközben megalkudott a
510 XLI    |              Korponayné régóta figyelt már a kocsiernyõ nyílásain keresztül
511 XLII   |              ezután következett, arról már egy terjedelmes perirat
512 XLII   |            Alig várta, hogy vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat
513 XLII   |            családodnak. Ember ítéletét már megkapád, Isten ítéletét
514 XLII   |            kiszabadulsz innen.~- Nincs már hitem emberek szavában.
515 XLII   |  elégetettekért követeltél volna. Most már csak az összeesküvõk neveit
516 XLII   |           idejük van még élni. És neki már csak egy napfelköltét fogja
517 XLII   |             mutatni? Az õ földi világa már csak óranegyedekre van felosztva.~
518 XLII   |               többirõl mind: de a hely már fel van írva: „Pozsonyban”.~
519 XLII   |           közel áll a célhoz, hogy azt már a kezével elérheti, a fejére
520 XLII   |             szép derült az ég.~És neki már holnap meg kell halni.~Meghalni
521 XLII   |              az izenethozót.~Ott lehet már a függõpecsétes pergamen!
522 XLII   |      függõpecsétes pergamen! Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytul!
523 XLII   |               Semmi tusakodás nem volt már a lelkében. Ha a kedves
524 XLII   |         világon szeretnivaló?~Áhította már a halált.~Elõvette az imakönyvet;
525 XLII   |               hajnal ébren, imádkozva.~Már éjfél után elfoglalta a
526 XLII   |                tûzszekere.~Elvesztette már a halál minden félelmetességét.
527 XLII   |                téren, „Fiacskám! jövök már!” - suttogá az asszony;
528 XLII   |                a fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová vágyott.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~