1-500 | 501-501
Fezejet
1 III | kérdi Wencezlauz.~- Az én idõmben úgy hítták Wittembergában,
2 III | fordította felé a fejét.~- Mikor én Wittembergában tanultam
3 III | tér át?~- Nem félek bíz én semmiféle hittõl, mert én
4 III | én semmiféle hittõl, mert én nem hiszek se élõkben, se
5 III | napja, és mind e mai napig én magam vagyok egyedül Lõcse
6 IV | lett onnan az a kép, amit én odaállíttattam?” A hatalmas
7 IV | ellenmondási kedvét.~- Hát hisz én nem bánnám, jönne akármilyen
8 IV | le a helyére, „Hát hisz én nem bánom, ha egy egész
9 IV | volna ma! Majd megmutatnám én bíró uramnak.~Bíró uram
10 IV | megrökönyödött és leült.~- Csak én ma ne communicáltam volna! -
11 IV | országra elhordanak.~- No én ugyan nem tartom a gyónócédulát
12 IV | hagyja rám, öcsémuram; majd én kötöm meg a nyakravalót
13 IV | a tehénnek nem a szénát. Én is láttam már egyszer sáfrányt
14 V | apprehendálva. - Hiszen még én nem extenebráltam tintánál
15 VI | meg az ajtóban? Nem vagyok én kísértet. Nem is a kulcslyukon
16 VI | folyosón keresztül, aminek én ismerem a kijáratát. Én
17 VI | én ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János,
18 VI | megváltozott az arcom; hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig
19 VI | kegyelmetek arra hírre, hogy én megbolondultam, más bírát
20 VI | valóban bolond. - Hanem az én eszem helyén van.~- Hát
21 VI | helyén van.~- Hát akkor én vagyok a bolond! - kiáltá
22 VI | Wencezlauz úrfi.~- Te mondád, én mondom, s mondja ez a protocollum,
23 VI | rosszul értesült tanácsé. Én appellálok a jobban értesülendõ
24 VI | a szó a tanácsházban.~- Én, kérem szeretettel - hebegé
25 VI | mint a töviskes állat.~- Én ellene mondtam! - sietett
26 VI | katonáinak; a polgároknak én parancsolok.~És azzal elrendelé,
27 VI | és ma nem is megyek. Az én helyem ma a városházánál
28 VI | városházánál van. Ez az én otthonom.~ ~
29 VIII | No! mi az?~- Ezek az én édes szemeim! Nem látják
30 VIII | fogtad el!~- Micsoda? Az én húgámat?~- Oh caput bisonis!
31 VIII | te fejednek való. Megyek én is veletek a városházára.~
32 VIII | Kegyelmed nem bízik énbennem. - Én pedig nem bízom kegyelmedben.
33 IX | No az irrelevans dolog. Én rögtön uniformisba vetem
34 IX | flagranti kapott delikvens az én családomhoz tartozik: én
35 IX | én családomhoz tartozik: én nem őrizhetem a ketterhäuschen
36 IX | Hagyjuk ezeket az allotriákat! Én tisztelem a Brutusokat és
37 IX | palástja ujjaiba.~- Hát mondok én kegyelmességednek, generális
38 IX | hírt kegyelmed hozta meg, s én rögtön intézkedtem, hogy
39 IX | ölelkezésük lehet.~- Hát én azt nem tudhatom. Én nem
40 IX | Hát én azt nem tudhatom. Én nem strázsálom se a kapitányt,
41 IX | piacon elfogtak, éppen az én házam, a Thurzó-palota,
42 IX | pödörgeté némán.~- És mivelhogy én apa vagyok - folytatá Fabriczius -,
43 X | itten? - kérdi álmélkodva.~- Én boszorkánypogácsát, Pelargus
44 X | No de hát mit értsek én ebbõl?~- Igen egyszerû a
45 X | adnak a mészárszékben húst. Én csak kapitányné vagyok.
46 X | ilyen állapotban.~- De hisz én az imént egy fehércselédet
47 X | Hát az a fehércseléd is én voltam.~- De hisz ez infámisság!~-
48 X | Istenem, hogy nem soká leszek én már kuruc lovashadnagy.~
49 X | vágják le a fejemet.~- De én nem akarom, hogy semmidet
50 X | petyegett; „Hát már, édes, én ezután leány leszek?”~-
51 X | sok tengerinyúl van.~- Az én nyulam is ott van! Az a
52 X | kávécskádat.~- Elébb innám én azt a kávét; Istenke nem
53 X | kávét; Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már
54 X | a sorsa balra fordul. Az én uram még erõsen állt, hát
55 X | mik azok a feltételek?~- Én ugyan hitszegést követek
56 X | verekedõ kedve! De hát ezt én mind elõbb tudtam, mint
57 X | a nagyatyjához.~- Lásd! Én már többet is tudok. Nekem
58 X | az elõmenetelükért. Hanem én keresztet vonok a számításaikon
59 X | gyermek itt a közelemben.~- Én sem?~- Te meg éppen nem.~
60 X | Cicelle!... Mért nem lehetek én Cserni Száva?”~(Ezt meg
61 XI | Õk azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétõl
62 XI | óranegyedben.~- Hogyan?~- Az meg az én tudományom. Minden más látogatót
63 XI | van a recipéjére.~- És az én epigrammomra? - kérdé a
64 XI | Azt csak mi tudjuk ketten: én meg az ördög.~- Nem lehetek
65 XI | az ördög.~- Nem lehetek én a harmadik a szövetségben?~-
66 XI | erre a házra vigyáz, amiben én lakom. Egy galamb nem szállhat
67 XI | nem volt-e postagalamb? Én mindent kockára teszek!
68 XI | perspektívával néznek ide ránk. Én visszahúzódom, beteszem
69 XI | senkinek sem jutna eszébe, hogy én is vagyok a világon. Hát
70 XI | Szép kis pipára gyújtás!~- Én bizony nem tudom, hogy mi
71 XI | óra után egy negyed múlva én itt leszek az ablak alatt.~-
72 XI | leszek az ablak alatt.~- Én pedig az erkélyrõl le fogom
73 XI | innen meg nem mozdul, míg én érte nem jövök. Scientia
74 XII | magam maradtam a háznál, én pedig magamtól egy tojást
75 XII | fogadásom tartja.~- S az én királyném olyan erõs a fogadás
76 XII | Ma bocsátottam útnak az én kicsikémet.~Tovább nem tudta
77 XII | óra rajta.)~- No hát majd én segítek az idõnek sietni! -
78 XII | félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál a kocsmagenerális?~
79 XII | dübörög itt semmi, csak az én szívem, azt hallod.~- Nem
80 XII | bûnére gondol.~- Legyen mind én terhem! - biztatá a férfi. -
81 XII | biztatá a férfi. - Az én lelkem álljon ottan (ha
82 XII | hát kulcsold a kezedet az én kezemmel össze.~A nõ a jobbja
83 XII | sor nélkül?~- Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „De
84 XII | kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te gonoszad, s
85 XII | vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha ne
86 XIII | szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipõke!
87 XIII | a bõrt a fagyon. Ezt is én altattam el, de nem úgy
88 XIII | Belleville?~- No, régen én vagyok. Szavam tartám.~-
89 XIII | vagyok. Szavam tartám.~- Én is - monda a hölgy, s aláhajítá
90 XIII | a viadalt.~- Nem lovag! Én a bíró vagyok - szólt Fabriczius;
91 XIII | vissza a faggatást.~- Az az én gondom, senki másé.~- De
92 XIII | De az enyim is, lovag úr, én ura és bírája vagyok e városnak.~-
93 XIII | volna, de így szebb volt.~- Én követelem a törvény nevében,
94 XIII | nevében, hogy adja elõ.~- Én pedig ízekre hagyom magam
95 XIII | Fabriczius.~- De ennek a kapuját én õrzöm.~Fabriczius hátrafordult
96 XIII | bejutnak, azonnal itt lesznek. Én a folyosóajtót sem zárhatom
97 XIII | tedd bele. Add át majd az én barátnémnak. Tudod már,
98 XIII | kinek? Errõl megtudja, hogy én küldelek. És talán egyebet
99 XIII | cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja kegyelmed
100 XIII | derogálni!?~- Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed medicináinak
101 XIII | electrica machinával.~- No, én addig, amíg a doktor úr
102 XIV | ti infámis rackerek! Amíg én a várostokat védem, azalatt
103 XIV | várostokat védem, azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok!
104 XIV | szállását ostromoljátok! Én tinektek ennivalót hozok,
105 XIV | Micsoda? Belleville lovag! Az én kamerádom! Eresszétek el
106 XIV | ember volt érte! Az is az én cselédem volt! Hogy mertétek
107 XIV | nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek benneteket, medvecukor
108 XIV | De te ugyan jókor jöttél. Én már félóra óta védem a kapudat.
109 XIV | Juliskám, galambocskám! Én vagyok itt! Ébredj fel!”~
110 XIV | katonának adhatja át kardját. Én fogom õt õrizni, és én felelek
111 XIV | Én fogom õt õrizni, és én felelek érte.~- Ám lássa
112 XIV | ágyamra és aludjál békével. Én nem háborgatlak.~- Köszönöm.~
113 XV | megrontani Alauda uram. Ismerem én már az õ nagy praktikáját!~
114 XVI | megálljatok, majd megtanítalak én benneteket, éhkoppot nyelni
115 XVI | pihenésre. Aztán költöttelek én egypárszor; de még mélyebben
116 XVI | holmi parancsolattal; de én elõször azt izentem neki
117 XVI | Belleville lovagot is.~- Én? Belleville lovagot? Hát „
118 XVI | Hát „avagy õrizõje vagyok én az én atyámfiának”?~- Bizony
119 XVI | avagy õrizõje vagyok én az én atyámfiának”?~- Bizony õrizõje
120 XVI | mellett.~- Hát nem álmodtam én ezt a bolond históriát?
121 XVI | láttad, hát nem volt álom. Én nem láttam, nem éreztem.~-
122 XVI | lovaggal meg teveled?~- Hát azt én hogy tudnám, füles bagolykám,
123 XVI | kérdezheted ezt tõlem? Az én szobámba idegen férfi csak
124 XVI | férfi csak be nem lép, sem én nem leskõdöm az ajtaján.~
125 XVI | búsulj! Majd kirántalak én!~- Azon imádkozz, hogy én
126 XVI | én!~- Azon imádkozz, hogy én ne rántsalak be téged!~-
127 XVI | ellen.~- Belleville lovag az én foglyom! Becsületszavával
128 XVI | annak a másik karperecét az én kezemhez: mert mi fegyvertársak
129 XVI | haragba.~- No de ahhoz meg már én értek, hogy hogyan kell
130 XVI | aktáihoz.~- Jól van, jól no! Én nem értek semmihez. Mondja
131 XVI | itt az a törvény, akkor az én kurucaimat soha sem lehet
132 XVI | a kis Serédy -, a pénzét én vettem magamhoz.)~- És így
133 XVI | nem jelentik neki.~- Hogy én minõ hitben vagyok, az az
134 XVI | minõ hitben vagyok, az az én lelkiismeretem dolga! -
135 XVI | becsületemre mondom, hogy én egy pillanatig sem voltam
136 XVI | kapujáig vezettek?~- Nem az én lábam nyomai voltak.~- Hogyan
137 XVI | kérdezzen ki engemet, hanem hogy én kérdezzem ki kegyelmedet.
138 XVI | megtagadja a feleletadást, én kénytelen vagyok ellene
139 XVI | hogy egy fõtisztet, aki az én táborkaromhoz tartozik,
140 XVI | a vádlott mellé állok. Én adtam a kezébe Belleville
141 XVI | szegény kis leányzót, akit én nem tudtam olyan hidegvérrel
142 XVI | parolája nem szökött meg.~- Én már tudok olyan esetet,
143 XVI | Azután jön a többi. Tehát én tegnapelõtt, vagy mikor,
144 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira ültem,
145 XVI | eltartott éjfélig, elmondhatom én is a petrinyai esperessel,
146 XVI | Arra mindenki felugrált, s én egyedül maradtam a tábornokkal. „
147 XVI | becsempéssze a városba.” Én erre nem mondhattam neki
148 XVI | útját - felelt õ erre -, de én eléjük küldöm a dragonyosaimat,
149 XVI | egy tarisznyával adnak. Én már reggel találkoztan Blumevitzcel,
150 XVI | képzelhetik kegyelmetek az én tantaluszi kínjaimat (vagy
151 XVI | veszedelem fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni
152 XVI | falait vívja a német, s én nem lehetek ottan! Nézzétek,
153 XVI | temetkezzenek minél elõbb: majd én is sietek nekik segíteni
154 XVI | az a leány? Hová lett az én leányom?~S a bírói aranygombos
155 XVIII | Ragadj fegyvert, bajtárs! Én rohanok a huszáraimhoz,
156 XVIII | Orbánt, a hajdúkaszárnyát. Én hozom az ágyúkat! Veressünk
157 XVIII | értjük meg egymást, mert én nem azért jöttem ide, hogy
158 XVIII | azután valami történik, amit én fogok sajnálni legjobban.~
159 XVIII | Mindenki a maga helyén van. Én is! Hallják önök mind a
160 XVIII | egymással okosan és csendesen. Én visszahúzódom szépen.~A
161 XVIII | az a fehér asszony.~- Én azt hiszem - szólt Júliánna,
162 XVIII | generális úr átruházása az én személyemre. Parancsolja
163 XVIII | tartogatja készen.~- Itt van az én fejkendõm! - mond Juliánna,
164 XIX | Hanem már most viszonzásul én is kérek valamit. Kegyelmed
165 XIX | világgal érintkezésbe jöhet. Én sem tudok róla, kegyelmed
166 XIX | tesszük a kezünkbõl, sem én, sem más.~- Hogy kegyelmed
167 XIX | amit eléjük nyújt valaki!~- Én pedig inkább a vízbe fulladok,
168 XIX | feltételeket akart hallani. Én rájuk utaltam. Mondja meg,
169 XIX | harcolni nem fog.~- Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak
170 XIX | hûtelen lesz is Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tõle.~
171 XIX | ez egy képeskönyv, ami az én birtokomban van, mint a
172 XIX | határozzanak azok lelkük szerint, én egy szóval sem fogom õket
173 XIX | fejével:~- Ahán! Ismerem én ezt. - Csatoljuk a többi
174 XIX | kis ártatlan fiúcska. - Én egészen meg tudom fejteni
175 XIX | kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal. A diákok
176 XIX | mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal. A diákok közt
177 XIX | Korponayt látja ottan.~- Én tudom, hogy mit csinálok!
178 XIX | toronyból lehet látni.~- Az én titkos alagutamon át? -
179 XIX | Magam is megyek fel, az én asszonyomhoz; früstükölni.~
180 XIX | fogattal jár a királyné!~- Az én feleségem? - hörögé kõnyomta
181 XIX | rebegé:~- A fiamat, az én szerelmes fiamat, dicsõvé,
182 XIX | pecsét kell még reá; az én vérem legyen rá a pecsét:
183 XIX | pecsét: ontsd ki hamar! Én végeztem!~Korponay eltaszítá
184 XIX | hóhérát! Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülõje,
185 XIX | nagyon is ember leánya. Én tudom, hogy merre futott
186 XIX | félj, mindjárt utolérem; ha én nem: ez a zsák. Csak gyere
187 XIX | gyalázatodat?~- Kicsoda? Én!~- Sajnálod eltemetni azt
188 XIX | akarsz élni?~- Dobd oda! Én is segítek!~S azzal Korponay
189 XX | visszatért Fabriczius.~- Nem én! Dehogy mára! Erre az egy
190 XX | tartsd a füledet. Húzok én neked egy szép stájer „langaus”-
191 XX | kutyabõrt? Megugattatom én azt a kutyabõrt, hogy úgy
192 XX | nyergembe a hátam mögé, én jobbról vágok belé, te balról!
193 XXI | felelte neki Miklós:~- Nem én! Még teneked magadnak sem
194 XXI | nyitom ki a kaput, hacsak az én „Miatyánk”-omat le nem imádkozod
195 XXII | fogva le az égbõl; de ne az én hajamnál fogva!~Az egész
196 XXII | Hát hogy tudod, hogy én generális vagyok?~- Megismertem
197 XXII | Cigány vagy te, ugye?~- Nem én. „Új magyar” vagyok. (Így
198 XXII | No hát, tanuld meg, hogy én csak odafenn vagyok generális,
199 XXII | hát tudd meg, fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki ebben
200 XXII | fel van adva!”, hát azt én, Isten Jézus, megváltó Krisztus,
201 XXII | Hiszen lettem volna csak én az a kis árva! Majd én is
202 XXII | csak én az a kis árva! Majd én is beléjük ágyúztam volna
203 XXII | regére.~- No bizony akkor az én nagyapám derék egy bolond
204 XXII | senkit? Hát tégedet nem?~- Az én indulataim nem szoktak reggeltül
205 XXII | a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak gyönge szó,
206 XXII | de mégis fölemelem. Ha én nem védelmezem ellened az
207 XXII | teológiáról, édes ángyom! Ismerem én azt az urat, szolgáltam
208 XXII | rettenetes neve?~- De az én uram nem az!~- Édes ángyom!
209 XXII | csak ellenségnek lehet. Az én uram nem állt szóba ellenséggel.
210 XXII | gondviselése. Ez volt az én osztályrészem, aki, amióta
211 XXII | te ám szidalmazd érte; én imádni fogom.~Miklós olyat
212 XXII | Hm. Nem kacagok már. Én sohasem szoktam kacagni.
213 XXII | Krasznahorkára eljönni készül: én nem tehetek. Én a németet
214 XXII | készül: én nem tehetek. Én a németet visszaverem innen,
215 XXII | folytatá Miklós.~- Nem én tettem õket koldussá, nyomorékká.~-
216 XXII | örömtõl, ettõl a ragyogástói. Én kitakarítom a koldusaidat
217 XXII | Krasznahorka várából mind.~- Az én váramból?~- A tiedbõl. Ahol
218 XXII | váramból?~- A tiedbõl. Ahol én parancsolok. Most nem a
219 XXII | hanem a földi országért. Én a nyomorékokkal nem védhetem
220 XXII | Te ki akarod verni az én házamból az én nyomorultjaimat,
221 XXII | verni az én házamból az én nyomorultjaimat, akiknek
222 XXII | akiknek minden szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod
223 XXII | nem kaphatnak sehol?~- Nem én ûzöm õket, a császár vezére
224 XXII | vár ellen. Az akar betömi. Én csak annak állok ellent,
225 XXII | Te ki akarod zárni az én uramat, az én gyermekeim
226 XXII | akarod zárni az én uramat, az én gyermekeim atyját a saját
227 XXII | saját várából?~- S ha az én apám volna amaz ember, s
228 XXII | tehetséged szerint. Ámbár én nem hiszem, hogy ez a próba
229 XXII | bekövetkezzék. Azt a várat, ahol én és két fiacskám lakunk,
230 XXII | két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tûzzel-vassal
231 XXII | kitiltod a várból, ám tegyed. Én megtartom õket a váralján.
232 XXII | kiadom a rendeletet, hogy az én vagyonom rovására lássa
233 XXII | lesz az ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. -
234 XXII | ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét át akarod
235 XXII | azt megszentségtelenítsd, én vissza fogok emlékezni arra
236 XXII | azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék abba a házba,
237 XXII | engem férfikézzel. No hát, én nem jövök ellened fegyverrel,
238 XXIII | feleségével együtt nevetni. Én ugyan ezért pokolra nem
239 XXIII | hazát adja kelengyéül: s az én zászlómat kapcának tépi
240 XXIII | hinnéd felõlem? Tehetnék én ilyet?” - Hiszen három szó
241 XXIII | hogy jó.~- Hát ne legyek én az, aki az ördögöt képviseli,
242 XXIII | mikor egyedül leszesz. Én kérdést sem teszek hozzád
243 XXIII | vagyok.~- Azt csak mondod. Én az ellenkezõt látom. Arcod
244 XXIII | Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba,
245 XXIII | úr vagy itt e várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban
246 XXIII | tett azzá. De a falvainkban én vagyok az asszony. Azt is
247 XXIII | kiküldözted a várból az én lázáraimat, nekem odalenn
248 XXIII | büszkén emelé föl fejét.~- Én több is vagyok, mint asszony,
249 XXIII | is vagyok, mint asszony, én anya is vagyok.~- Mondhatnád:
250 XXIII | Távozzál elõlem! Ez az én szobám itt!~- Szeretem,
251 XXIII | szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor
252 XXIII | fonogatják selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~
253 XXIV | imádságát is meghallja: majd én inkább a bátyám helyett
254 XXIV | el - suttogá a fülébe.~- Én nem eresztelek el! Beléd
255 XXIV | a fülébe sugdoshasson.~- Én hallottam, hogy mit beszéltek
256 XXIV | hírt atyátok felõl.~- Hát én megmondom. Itt van már Szomolnokon,
257 XXIV | hazaáruló! Egyedül, egymagában. Én sem állítok vele hadsereget
258 XXIV | Jól tetted azt. Nem fogok én reszketni. Mindjárt vége
259 XXIV | e sorok voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak, Serédy
260 XXIV | találják nálad!~- Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak
261 XXIV | nem tudod? Akkor, látod, én többet tudok, mint te. Vannak
262 XXIV | lövetném érte!~- Tedd azt az én fiammal is! Legalább együtt
263 XXIV | testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel
264 XXIV | siessen!~- Nem hiszed, hogy én beváltom azt, amivel megfenyegettem?~-
265 XXIV | beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni, azt
266 XXIV | kifordult -, majd elviszem én azt a levelet magam az apámnak.
267 XXIV | összetépnének!~- Nem félek én úgy a farkasoktól, mint
268 XXIV | gyermek.~- Aludjál csak. Én virrasztok.~Azzal a gyermek
269 XXIV | ilyenkor?~- Bizony nem látok én!~- No azt majd mindjárt
270 XXIV | Kapitánynak? Teringettét! Én is két sastollat kapok a
271 XXIV | akar elmúlni. Siess haza. Én ma elbocsátom a hadakat
272 XXV | cochon.~- Nem bánom. Hát én leszek a „frère” - szólt
273 XXV | Mindig jó fiú volt.~- Hát én biz azt mondanám, hogy „
274 XXV | hogy „hozott Isten!” Ámbár én nem is sejtem, minõ sürgetõs
275 XXV | azon a szent napon, amelyen én ide beszállásoltam magamat,
276 XXV | état c’est moi”. Így adok én neked kvártélyt a Thurzó-házban.
277 XXV | neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán
278 XXV | míg helyedbe jön, ugye? Én magam is azt tenném, hogy
279 XXVI | keresztül...~- De minthogy én egyik sem vagyok, hát nyittasd
280 XXVI | lehet.~- De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak
281 XXVI | tõle egy pazsurát, mert az én katonáim addig, amíg azt
282 XXVI | guardiába fölvétetni?~- Én? a salva guardiába?~- No
283 XXVI | mi köze valakinek, hogy én hova és meddig utazom? Teringettét!
284 XXVI | ti gondoskodástokra, ha én kihúzom a szarvasbõr erszényemet,
285 XXVI | csinálni a bosszantáshoz.~- No én nem akarok olyan messze
286 XXVI | a fülébe:~- Tudod, hogy én mindig hûséges cimbora voltam.
287 XXVI | cimbora voltam. Eztán is én tartom a létrát.~Andrássy
288 XXVI | drága barátom. Nem ezt hívom én veszedelemnek. Hanem amitõl
289 XXVI | jónapkívánás helyett.~- Az én titulusom ez? - kérdé Husz
290 XXVI | Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy
291 XXVI | asszonyság-e vagy uraság? Látok én keresztül a kocsibõrön?~-
292 XXVI | Ki az a nekem? Tartozom én tudni, hogy kinek híják
293 XXVI | Jöjjön haza kegyelmed! Azóta én halálbeteg vagyok!”~Andrássy
294 XXVII | fiskálishoz intézni, hogy:~- Én nem vonom kétségbe, hogy
295 XXVII | nem értem, miként jutok én ahhoz a szerencséhez, hogy
296 XXVII | asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek ebben a dologban
297 XXVII | segítsen elõ serenissime, én azután helytállok mindnyájunkért.~-
298 XXVII | ilyen parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek
299 XXVII | megszalad elõlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz,
300 XXVII | felfordítottam Lõcsét, felfordítom én még Bécset is! Megmutatom
301 XXVII | még Bécset is! Megmutatom én azt, hogy még két villámsugárt
302 XXVII | a kezemben érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztia
303 XXVIII | kérdését befejezzék. Bízza rám: én odasietek vele, s megelõzöm
304 XXVIII | egészítette ki a mondást: „Én nem asszony vagyok, hanem
305 XXVIII | kerülni. Engedje meg, hogy én is járulhassak hozzá.~Azzal
306 XXVIII | kezdett abban a fogadásában: „Én még a kettészakadt villámsugárt
307 XXVIII | veszteni való pillanat: én búcsúzom kegyelmességedtõl -
308 XXVIII | golyólövéstõl merev.”~- No az én vagyok.~- Ez az úr, valósággal.
309 XXVIII | De ezer szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „
310 XXVIII | nyicht majn lyiber lyõve!” Én becsületesen ejtem azt ki,
311 XXVIII | milliom ördög! Ez ellen én protestálok! Nekem sürgetõs
312 XXVIII | királytól kaptuk.~- Majd én körülmetélem a kendtek privilégiumát.~-
313 XXVIII | az úr hamarosan, mert az én idõm drága!~Hamar bizony!~-
314 XXVIII | elõrántva a zsebébõl; - én ugyan teljes satisfactiót
315 XXVIII | egzergaziája...~- Nem bánom én, akármi történt a hintóval,
316 XXIX | keresztül ezzel a szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen
317 XXIX | most ketté. Te elõremégy, én hátramaradok.~A vendéglõs
318 XXIX | ahányat alá!~- Hiszen csak az én írásomat kaphatnák meg a
319 XXIX | hadd járja meg a bolondját. Én teszem õtet meg. Van-e kegyelmednek
320 XXIX | Hol van a gazdád?~- Kérem! Én vagyok a korcsmárosné.~-
321 XXIX | Arannyal fizetem.~- Hej én is „számlálatlan adom, számlálatlan
322 XXIX | Nem fekszem én nyoszolyára,~
323 XXIX | a bunda. Hadd horkoljon. Én viszem el azt a lovat.~-
324 XXIX | felülök rá.~- De hát az én ötven aranyam?~- Én adok
325 XXIX | hát az én ötven aranyam?~- Én adok kendnek a lováért százat.~-
326 XXIX | meg a mi urunkat! Tudtam én, hogy nem szolgálja az én
327 XXIX | én, hogy nem szolgálja az én lovam a császárt soha. Azért
328 XXIX | odabenn.~- Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem
329 XXIX | szép asszony! Szeretném én az én díjamat elõre: azt
330 XXIX | asszony! Szeretném én az én díjamat elõre: azt a kilenc
331 XXIX | tarka dunna, vánkos közül. - Én ugyan elalvám.~S kezdte
332 XXX | még õszintébb legyen. - Én Blumevitz császári királyi
333 XXX | Tisztelem, úrasszonyom. Én pedig Andernach lovag cs.
334 XXX | cs. kir. kapitány vagyok, én Korponay Jánosné asszonyságot
335 XXX | karmazsinpiros hintón?~- De én voltam az.~- Ugyan örülök,
336 XXX | megmondom, kapitány úr. Én azért mentem fel Bécsbe,
337 XXX | bivalyfogatán Szathmárig, én nem hoztam Pálffy bánnak
338 XXX | kend?~- Ismeri a ménkü.~- Én vagyok az a vendég, aki
339 XXX | Vendég? Ezer vendég hál én nálam naponta, mit tudom
340 XXX | nálam naponta, mit tudom én, melyik a kesely, melyik
341 XXX | emlékezhetnék kend, hogy én vettem kendtõl tegnap egy
342 XXX | úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~- Hoztam a gutát.
343 XXX | Hoztam a gutát. Eladtam én azt még Szathmárban.~- A
344 XXX | lovon.~- Nem azért jöttem én vissza, hanem a kend feleségével
345 XXX | szeretnék beszélni.~- Az én feleségemmel? Ha csak ez
346 XXX | a vén banyáról beszélek én! - szólt türelmét vesztve
347 XXX | megmondom igazán. Ez az én feleségem boszorkány, valóságos
348 XXX | pincéje van.~- Bánom is én, akárhonnan hozta! Hanem
349 XXX | akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból kilopta a
350 XXX | az úr, hogy meglopták? Az én házamban? Tudja meg az úr,
351 XXX | házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok. Bocskai
352 XXX | merjen dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostût
353 XXX | Korponay János volt.~Ápril 17-én halt meg József király.~
354 XXX | kötelességük volt.~Ápril 24-én érkezett meg Korponay Jánosné
355 XXX | a fejedelemnek ápril 19-én Kukizovból kelt levelét,
356 XXX | király halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay János
357 XXX | mint te.~- Hamarább, mint én?~- Három nappal hamarább,
358 XXX | hamarább, mint te.~- Hisz én éjjel, nappal, hóban, zivatarban
359 XXX | csikorgatta dühében.~- Ha én egyszer még azt az asszonyt
360 XXX | lovag dühöngött ellene.~-Ha én egyszer még annak az asszonynak,
361 XXX | Fabriczius!~- Nem, kedvesem, én szundikáltam.~Juliánna félve
362 XXXI | dühös volt Korponaynéra.~- Én nem úgy értettem azt, mikor
363 XXXI | mocsárokon át, lóhalálában; hogy én majd futóbolonddá lettem
364 XXXI | gyûlölettel viszonozzák.~- Én pedig nem akarom, hogy a
365 XXXI | engemet; még az apját sem. Én nem akarom õt tovább a kegyelmed
366 XXXI | rózsaszínû ujjacskáját, én meg a pisztoly csöveibe
367 XXXI | nyakához nõve; hanem inkább az én asszonyom segített kegyelmednek,
368 XXXI | szökték meg az uraiktól. No én már visszakaptam a magamét,
369 XXXI | egy lélek volnánk.~- De én csak egyikteket akarlak
370 XXXI | kérdezé közönyt színlelve.~- Én bizony nem tudom. Mert én,
371 XXXI | Én bizony nem tudom. Mert én, amint Kassa kapitulált,
372 XXXI | hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~- Ugyan mit kap
373 XXXI | madárijesztõn?~- Hát azt én tudom.~- Furcsa gusztus! -
374 XXXI | Furcsa gusztus! - Egyébiránt én nem tartoznám tudomásul
375 XXXI | minden kuruc foglyot, aki az én kezem alatt van, köztük
376 XXXI | ennek az embernek a vére az én lelkemet terhelné.~- No
377 XXXI | ezredessel a kiszabadulása után. Én ugyan elhiszem, hogy kegyed
378 XXXI | Azt se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~- De
379 XXXI | harmadik megint kegyelmed. És én mondhatom, hogy a három
380 XXXI | békepontozatok érvényességét: az én igazságom a lõcsei kapituláció
381 XXXI | van a kegyadomány, amivel én jutalmaztatom. Andrássy
382 XXXI | volt, de a kényszerítés én valék!~A kancellár megdöbbent,
383 XXXI | generálishoz, küldje el postával; én sem kegyelmességednek, sem
384 XXXI | izenethordója nem vagyok. Én ügyemet elõadtam, kértem,
385 XXXI | recommendatio. - Azután ápril 17-én (éppen õfelsége halála napján)
386 XXXI | kérdé a kancellár. - Én mondhatom, hogy az igen
387 XXXI | fiacskáját: „Majd hozok én neked aranyos hintót”; ez
388 XXXI | népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra
389 XXXII | magukat. Azokat elnézem. Ha én is úgy beköthetném magamat!
390 XXXII | ha enni híják sem. Tudom én, hogy ki szeret engem!~Juliánna
391 XXXII | mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged? Egyetlenem!
392 XXXII | Ez éppen jó lesz ide az én kriptámhoz koszorúnak az
393 XXXII | kriptámhoz koszorúnak az én kis halottaim számára.~S
394 XXXII | Nem, anyókám. Nem félek én semmitõl. Látod, mikor elküldtél
395 XXXII | reflexiókkal oktatá az anyját:~- Én nem félek a haláltól, anyókám;
396 XXXII | Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem
397 XXXII | üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem félek a villámlástól,
398 XXXII | meg fél tõle. Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~
399 XXXIII | járásokat, amiket csak Isten és én magam tudok; még a titkos
400 XXXIII | vétettem, õmiatta tettem. Én nagy bolondságim, én sûrû
401 XXXIII | tettem. Én nagy bolondságim, én sûrû vétkeim, engem kárhoztatnak
402 XXXIII | amibõl mindaz ered vala, az én végtelen nagy szerelmem
403 XXXIII | végtelen nagy szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. -
404 XXXIII | Látod, hogy mivé tetted?~- Én nagy bûnöm.~- De nem kapod
405 XXXIII | az Isten haragja; pedig én nem árultam el a hazámat,
406 XXXIII | az istenharagot, amitõl én reszketve bújok el üvegbarlangomba,
407 XXXIII | Elhiszem, keserû. Most én elmondom neked az én gyönyörûségemet.
408 XXXIII | Most én elmondom neked az én gyönyörûségemet. Te hidd
409 XXXIII | közelben. - Énrám várnak. - Az én dolgom átadni nekik az izeneteket
410 XXXIII | megindítására szükséges, csak én tudom. - Soha senki arra
411 XXXIII | tárnabejárások közé; - az én híveim a napvilágon nem
412 XXXIII | mutathatják magukat. - Hanem én odamehetnék hozzájuk a magam
413 XXXIII | útjain. - Õk várnak rám. De én nem tudok megmozdulni. Rettegek
414 XXXIII | ahol õk összegyûltek. - És én mégsem mehetek oda, amíg
415 XXXIII | Nagyobbat is végeztem én annál.~- És azután leszállnál
416 XXXIII | kis öreg ott mellette. - Én majd veled megyek, a nyakadba
417 XXXIV | De mégis legtöbbet ér az én buksim - enyelgett Pelargus -,
418 XXXIV | süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga bátyám nekimegy ugyan
419 XXXIV | Hozzá ne nyúljon valaki az én asszonyomhoz, mert akkor
420 XXXIV | bánom, mondjatok bolondnak: én nem hiszek el felõle semmi
421 XXXIV | bírám, ki fölöttem ítél: az én hites uram. - Ami közöttünk
422 XXXIV | késõbb utánatok megyen. Hogy én merre mentem el: jobbra-e,
423 XXXIV | fehérasszony”. Nem mondok én terád ítéletet. Az az Isten
424 XXXIV | irtóztatóbb lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy
425 XXXIV | keresett halálra, mint ahogy én kerestelek: - ez az apád. -
426 XXXIV | varázslat jár veled, amibe az én véges eszem be nem tud hatolni.
427 XXXIV | keresztvízre tartám, mert az én dicsõségem az, hogy egy
428 XXXIV | egy kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni
429 XXXIV | S felelsz egyenesen. Még én nem írtam alá az elbocsátó
430 XXXIV | hozzá?~- Mert kényes volt az én asszonyi becsületemre.~- „
431 XXXIV | meg, amit mondani fogok én, urad, bírád, gyilkosod,
432 XXXIV | Hideg dolgokról beszélek én most. Nincs ebben semmi
433 XXXV | benne.~- Fiatal az a nõ?~- Én bíz a képét elfelejtettem
434 XXXV | érte? Egyenlõ értéket. - Az én lelkemnek is van egy kísértõ
435 XXXV | szent alakja, akit életében én annyiszor megbánték, aki
436 XXXV | bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul az
437 XXXV | karthauzi zárda tagja volnék. Az én halottam nem lett hamuvá,
438 XXXV | halottam nem lett hamuvá, de én már azzá lettem. Dicsõségem,
439 XXXV | meg fog halni bele. És én minden reggel látom õt folyvást
440 XXXV | Óh, uram, ne említse ezt. Én nem keresem a fájdalmat,
441 XXXV | mégis rám talál az. S az én szívem nincsen kõbõl. Nem
442 XXXV | földi nagy birtok az, amit én most Istentõl könyörgök;
443 XXXV | meg a kis magzatomat. Az én fiam is úgy sínylõdik, hogy
444 XXXV | keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet is; óh, légy
445 XXXV | képezõ nevezetes írást, én azonban nem akartam attól
446 XXXV | valahol elrejtve tartogat. Én azt sem fogadtam el. Most
447 XXXV | de lássa kegyelmed, ha én ezt a nagy kincset érõ levelet
448 XXXV | rózsához hasonlított.~- Én ezt találom a legszebbnek -
449 XXXV | a baját.~- Éppen mint az én fiamét.~- Ha rá bírom venni
450 XXXV | irataira mutatva. - Ez az én mindennapi foglalatosságom.
451 XXXV | mind tudom. Sõt értem. Az én nagyravágyó álmaim is felébresztett
452 XXXV | beszélgetõ társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív
453 XXXV | pedig.~- Mesemondás! Ha én nem akarom? Parancsol nekem
454 XXXV | nem lehet! Hisz a fõispán én vagyok.~- De miután kegyelmed
455 XXXVI | Megmondhatod néki, hogy én kiengesztelõdtem irántad.
456 XXXVI | tegyenek velük. - Nem bánom én: nevetek rajta. Hanem csak
457 XXXVI | alak, akit így hínak: „az én uram”. Az egész jellem abból
458 XXXVI | teszed a fejedet egyszer, én felteszem tízszer, ugye
459 XXXVI | asszony a szóhoz folyamodni.~- Én uram! Én kedves, egyetlenegy
460 XXXVI | szóhoz folyamodni.~- Én uram! Én kedves, egyetlenegy galambom,
461 XXXVI | nehezebb, mint amit onnan én elhoztam... Nem érdemlek-e
462 XXXVII | kiálta Pelargus. - Azt már én fogadom.~- Te? - ordított
463 XXXVII | hiszem. Sohasem hiszem el.~- Én arra is képesnek tartom -
464 XXXVII | Hanem ez hát csak hit. Én bizonyosságot akarok tinektek
465 XXXVII | üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra azt az asszonyt,
466 XXXVII | járjatok a magatok útjain, én megyek az enyimen. Mától
467 XXXVII | tõle, piszkoljátok a nevét. Én szeretem õt, ragaszkodom
468 XXXVIII| Hahaha! Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé
469 XXXVIII| monda Juliánna. - Mert én az után élek.~- Ugyan ne
470 XXXVIII| velem.~- Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
471 XXXVIII| Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
472 XXXVIII| Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt Poprádon
473 XXXVIII| vesztemet érzem? Még az én jó doktoromat is hogy kifigurázom,
474 XXXVIII| lánc pedig itt van. Azért én legcélszerûbbnek találom,
475 XXXIX | hazatérõknek amnesztiát adott. Én már torkig laktam a lengyel
476 XXXIX | menetele az asszonyomnak, én beleegyezem.~Juliánna alig
477 XXXIX | alig hallhatóan suttogá:~- Én az urammal fogok menni.~
478 XXXIX | magához nem térítette.~- Óh, én édes lelkem uram. Olyan
479 XXXIX | határozták. Azok félnek, hogy én bosszúból vagy haszonlesésbõl
480 XXXIX | hahotára fakad. Hiszen nem én vagyok az elsõ, aki az amnesztiát
481 XXXIX | Rákóczi Ferenc.~- Hihetetlen!~Én sem hittem, amíg bizonyosságot
482 XL | kopogtatni.~- No hát kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek
483 XL | kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk.~Korponay
484 XL | mondta neki rá: „Eredj, én majd itthon maradok, - a
485 XL | visszahívó dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre is
486 XL | azt kívánom, hogy miután én kegyelmességednek sem leánya,
487 XL | valami nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem -
488 XL | hagyta el az eszmélete.~- Én magam tudok mindenrõl -
489 XL | szeretném tudni, hogy ha én ilyen fontos és nevezetes
490 XL | nekem átszolgáltat, akkor én nemesi becsületszavamat
491 XL | Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak ezek
492 XL | küldje el az írásaidat, majd én egy biztos stafétát lóra
493 XLI | kérdezé Juliánnától.~- Én nekem futnom kell innen,
494 XLI | kapni. Itt nincsen.~- Majd én elvezetem az ifjasszonykát.
495 XLII | eltitkolásával magadat elvesztéd. Én íme elhoztam az ítéletednek
496 XLII | nagyon szép.~- Nem lesz az én uramnak bántódása miattam? -
497 XLII | Szabad-e izenetet küldenem az én lelkem jó uramnak a káplán
498 XLII | összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
499 XLII | megbüntetett érte engem az én lelkem.~- El fogom neki
500 XLII | neki mondani,~- Ha pedig az én édes uramatyámmal találkozik
1-500 | 501-501 |