Fezejet
1 III | aranygombjára ha felteszi a kezét, hát akkor a keze magasabban
2 III | zsoltárt.~- Ha elkezdte, hát csak folytassa - mond bíró
3 III | valamennyi kuruc vezértõl.)~- Hát az uramat sem ereszti velem
4 III | menjen el az Óperenciákra, hát oda is elmegy, és megint
5 III | és megint visszajön.~- De hát minek ennek az irámnak a
6 III | doktor úr! Prosit Sylvester! Hát itt van Szilveszter napja!
7 III | tanulhattad meg Wittembergában, hát elmondom minden tréfa nélkül.
8 IV | van tizenkét inasa.~- De hát minek hord magával tizenkét
9 IV | rangbeli hölgy tizenkét inast? Hát tessék jegyezni! Egy palotás,
10 IV | kengyelfutó. Mindenbõl csak egy! Hát lehet-e ennél jobban redukálni
11 IV | hölgynek a háztartását? Hát illik-e Lõcse város méltóságához
12 IV | Hortis ellenmondási kedvét.~- Hát hisz én nem bánnám, jönne
13 IV | dörmögve ült le a helyére, „Hát hisz én nem bánom, ha egy
14 IV | kísérletre, fel is szólalt.~- De hát mégis - talán érdemes volna
15 IV | Bírsága egy pint bor.~- Hát egy pint bor akár fel, akár
16 IV | bíró uram torkán.~Lássuk hát, hogy kötik meg bíró uram
17 IV | bíró uram nyakravalóját?~- Hát tessék felolvasni a specificatiót,
18 IV | senki sem ijed meg.~- Nos? hát? mi az? - kérdé Alauda uram,
19 IV | mintha nem hallotta volna.~- Hát! ez a sáfrány!~- Igenis,
20 IV | tizennégy forint árú sáfrány!~- Hát a sáfrány drága.~- Tudom,
21 IV | bírság egy pint bor!~- No hát csak kilencszáz ördög! Hanem
22 V | ajtaját maga után betenni.~- Hát a janitor mire való?~- Annak
23 V | is talált nyúlni. Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás,
24 VI | az én eszem helyén van.~- Hát akkor én vagyok a bolond! -
25 VI | doktort.~- Nos, Alauda uram! - Hát mit mondott a kétfejû gyermek? -
26 VIII | másik onnan! Megkerítjük!~Hát úgy tettek. Mind a két végén
27 VIII | sötétben minden tehén fekete. Hát miért nincs nyitva kegyelmednek
28 VIII | Becsapta a szél a szárnyát. Hát hová olyan nagy robajjal?~-
29 VIII | a városunkba, ahol akar. Hát kegyelmed mit kíván velem
30 VIII | egyedül járt az utcán.~- No, hát zárják be egy huszonnégy
31 IX | szenátori palástja ujjaiba.~- Hát mondok én kegyelmességednek,
32 IX | tábornok vállat vont.~- Hát ha elszökött a német, akkor
33 IX | feleségét, azt ismerem. Azonban hát ez még mind nem nagy baj.
34 IX | utolsó ölelkezésük lehet.~- Hát én azt nem tudhatom. Én
35 IX | tette. Acélszíve volt. - No hát tartsa meg ezt az acélszívet
36 X | sajátságos reszelõ kereplést.~- Hát te öcsém, Pelargus, mi az
37 X | jegyzi meg rá a kapitány. - Hát a feleségem hol van?~Erre
38 X | részérõl.~- Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor néz oda
39 X | aki tésztát szaggat.~- De hát mit csináltok ti itten? -
40 X | lábasbul.~- Nem értem! Mi ez? Hát a cselédség?~- Cselédség?
41 X | magunk ketten, Pelargussal.~- Hát hová lettek?~- Beálltak
42 X | belõle az útra.~- No de hát mit értsek én ebbõl?~- Igen
43 X | a porozóruhát kiverte.~- Hát az a fehércseléd is én voltam.~-
44 X | sem szabad kényeskedni. Hát kegyelmed hányszor süti
45 X | lócácskán, míg a pogácsa kisül. Hát, hol járt kegyelmed, hogy
46 X | a kezét.~- Mit mondasz? Hát mi lesz kegyelmed?~- Hát
47 X | Hát mi lesz kegyelmed?~- Hát a mai utamból vagy úgy térek
48 X | vagy „fõstrázsamester”.~- Hát micsoda útra megy most kegyelmed,
49 X | odaszorítva a fejét magához.~- Hát mégiscsak kimondtad: verekedni
50 X | Te csatába mégy most!~- Hát bizony, édesem, engem nemigen
51 X | az ólmot osztogatják. De hát ha eddig nem vágták le,
52 X | kapitány nevetett rajta.~- Hát hiszen megjövök egy darabban,
53 X | Gyerekjáték, tréfadolog.~- Hát akkor mit beszéltél nekem
54 X | elkoboztak. Szép birtok! Hanem hát annak, aki azt megszerzi,
55 X | kardcsapásokkal fizetett meg érte?~- Hát énnekem is azzal kell megfizetnem.
56 X | bizony nem mondanék nemet. De hát arról - tudod már, hogy
57 X | eszébe, hogy a „bizony!” hát abból a híres boszorkánypogácsából,
58 X | feledni. Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették
59 X | kicsike eleget petyegett; „Hát már, édes, én ezután leány
60 X | én uram még erõsen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy
61 X | megerõsíttessék.~- Ezért súgnak-búgnak hát a tisztek úgy egymás között.
62 X | nagy verekedõ kedve! De hát ezt én mind elõbb tudtam,
63 X | sáfránysárga hajat adni? De hát õ ezt választotta; azt hitte,
64 X | úton Pelargus bácsit.~- Hát a Pelargus? Jaj de szép
65 XI | magától nem találta ki! Hát nem veszi ön észre, hogy
66 XI | én is vagyok a világon. Hát mibe kerül ez önnek? Csak
67 XI | ruhában a templomba. De hát beszélhet az ember az asszonyoknak,
68 XI | páciens.~- Úgy? igaz bizony. Hát a többi cselédség?~- Mind
69 XI | No ez bolond história! Hát egészen egyedül egymagában
70 XI | egymagában van itt a háznál. Hát Pelargus?~- Ne kérdezzen!
71 XI | nélkül.~- Ha úgy szokta, hát akkor keressünk nádmézet.
72 XI | dühöngött az úrnõ. - Hát így rágjam meg egy darabban?~
73 XI | produkálták, mint sárgacukrot.~- Hát megtörjem, ugye, elõbb.
74 XI | gondolta volna.~Megtörte hát a cukrot apróra.~De azalatt
75 XII | még ma nem ettem semmit.~- Hát miért nem?~- Mert nem adtak.
76 XII | lovag ajkára tapasztva. - Hát ez nem igaz; hanem az mégis
77 XII | válogatja, hogy kiért teszem.~- Hát a mai olyan fogadás volt?~-
78 XII | arra való a tárgy.~- No hát megmondom. Ma bocsátottam
79 XII | csak tíz óra rajta.)~- No hát majd én segítek az idõnek
80 XII | nevet a kegyes csaláson.~Hát már az nem rontja meg a
81 XII | kulcsai odalenn a piacon.~- Hát hogy kerülnek azok kegyelmedhez?~-
82 XII | engem is - monda Andrássy.~- Hát sohasem volt arravaló idõ.
83 XII | nóta elég dallamos volt.~Hát biz az az õ nótája volt;
84 XII | a poharak dolgában.~De hát lehet még egy nyolcadik
85 XII | nekünk a lõcsei bíró!~- Hát ez a kisbíró? - mondá a
86 XII | hagyhass.~- Alig várom? No hát lásd, hogy mennyire akarok
87 XII | taníts imádkozni!~- No hát kulcsold a kezedet az én
88 XII | meg érte! Tégy rá tüzet!~- Hát hiszesz Istenben?~- Hogyne
89 XII | szentekben?~- Még tebenned is!~- Hát térdepelj elém. Mondd utánam
90 XII | küzdelem folyik, odatódul hát minden ember; meg a tüzet
91 XIII | Te drágám! Te szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis
92 XIII | kilépett a kapubolt alól.~- No hát mi kell, te nagy majom? -
93 XIII | a Belleville lovag!~- No hát mit örülsz neki, hogy megkaptad
94 XIII | megtenni? Te égmeszelõ! Hát fogd jól azt a kardot!~De
95 XIII | talált többet a hóban.~- Hát ti többiek, hogy adjátok
96 XIII | ketterhäuschen kulcsai.~- No hát a ketterhäuschen kulcsai! -
97 XIII | mint az álmodóé.~- Nos! Hát mit mondtam? - szólt triumfáló
98 XIII | bevette-e õket valaki?~- Hát azt megmondja az ápolónõ,
99 XIII | doktor a fülébe ordított: „Hát, Léni asszony, bevette-e
100 XIV | kezeit Belleville lovagnak.~- Hát ti infámis rackerek! Amíg
101 XIV | kardját Korponaynak.~- De hát csakugyan mit vétettél,
102 XV | mert úgy illik.~- Úgy? hát még, „Téged Isten dicsérünk”
103 XV | fel a lõporos tornyot.~- Hát akasszanak fel a polgárok,
104 XV | ágyúzás lett a vége.~- De hát mi az Isten csodája van
105 XV | tiszteld, öcsém, mától fogva.~- Hát akkor a felesége is avandzsírozni
106 XV | tábornok, kezét nyújtva neki. „Hát nem ijedt meg az éjjel nagyon
107 XV | Azonnal összeülhetünk.~- Hát még mi lesz?~- A vegyes
108 XV | fölött ítéletet hozni.~- Hát ma már ne is ebédeljen az
109 XVI | az evésre gondol!”~- No hát megálljatok, majd megtanítalak
110 XVI | Én? Belleville lovagot? Hát „avagy õrizõje vagyok én
111 XVI | van a magadé mellett.~- Hát nem álmodtam én ezt a bolond
112 XVI | De milyen bolond álom! Hát akkor még talán az is igaz
113 XVI | szemem láttára.~- Ha láttad, hát nem volt álom. Én nem láttam,
114 XVI | láttam, nem éreztem.~- De hát mi baja volt a schlaraffok
115 XVI | lovaggal meg teveled?~- Hát azt én hogy tudnám, füles
116 XVI | No ez cifra történet. Hát Belleville fenn van-e már?~
117 XVI | feszes magyar ruhákba.~- Hát a kis pulyánk hol van? -
118 XVI | szobájába Belleville lovaghoz.~- Hát hogy vagy? - kérdé tõle.~-
119 XVI | hogy raportját elõadja, hát kezdje az elején és ne a
120 XVI | intézze el hamarosan.~Korponay hát elkezdte ott, ahol az ókapun
121 XVI | kegyelmed tetszése szerint.~- No hát! Sûrû ködben érkeztünk el
122 XVI | félhalkan Fabriczius.)~- Hát hiszen az inkvizíciót gyertyavilágnál
123 XVI | ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit. Szabad
124 XVI | epésen felkacagott:~- No hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal!
125 XVI | azokhoz az ostoba kulcsokhoz; hát mi baj lesz belõle?~Még
126 XVI | felkelt a helyérõl.~- No hát ragadjon meg kegyelmed engemet
127 XVI | félvállról vette a kérdést.~- No hát ugyan miért? Azért, hogy
128 XVI | Belleville lovagtól, hogy hát mit tud errõl; amire a lovag
129 XVI | Itt a Czelder Orbán!~- No hát itt van a Czelder Orbán!~
130 XVI | Ugyan ne megvesszetek!”, hát elnevetik magukat és kibékülnek.,~
131 XVI | kalimpál Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy öreg ház!”, s
132 XVI | volt, Izachár mester. De hát tudta is azt Czelder, hogy
133 XVI | Löffelholtz volt. Az kivétel.~- Hát Blumevitz? A tiszt! Aki
134 XVI | bíró nem tud errõl még.~- Hát nem tudod?~- Dehogy nem
135 XVI | Belleville colonell lovag.~- Hát ez így történt, hallgassatok
136 XVI | pápisták. Szénaevõk! No hát! Blumevitznek meg éppen
137 XVI | fel a mennyországba. És hát igaz lett. A groszscherfeldi
138 XVI | Fabriczius nem tágított.~- De hát az hogyan történhetett meg,
139 XVI | fegyverszünet tartott.~- Hát azt is majd elmondom, kedves
140 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira
141 XVI | beveszi magát a polgárság, hát onnan mindig újra kezdheti
142 XVI | tekintettel Fabriczius.~- Hát biz ezt Blumevitz hozta
143 XVI | tudhatta azt meg Blumevitz?~- Hát a titok olyan, mint a kényesõ,
144 XVI | meg mindenféle donációk: hát egy kis reszelt füge?~Nagyon
145 XVI | körül kívánnak eltemetkezni; hát csak temetkezzenek minél
146 XVI | Orbán. - A leányod, öreg! Hát persze! No persze! Persze,
147 XVI | elkezd zokogni keservesen.~Hát látta valaki valaha Fabricziust
148 XVIII | tündérhonában egy pillanat.~Hát még akkor, amikor van egy
149 XVIII | fölött halotti zsolozsmákat, hát azt bizony mind tökéletes
150 XVIII | ama levél olvasása után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék
151 XVIII | tollas kalapját.~Azonban hát másképp történt. Fabriczius
152 XVIII | sikátoron keresztül.~- No hát jöjjetek értem! Ha meg akartok
153 XVIII | trombitaszót a Bástya utcán? No hát az Korponay János fõstrázsamester
154 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer vele?
155 XIX | csak az orosz cárban bírja. Hát inkább akarnak a Péter cár
156 XIX | maga felé hajol a keze; hát még azoknak a szenteknek,
157 XIX | karikatúragyûjteményrõl beszél, obester úr?~- Hát biz ez egy képeskönyv, ami
158 XIX | sokatmondó allegória!), hát teljes világítást adna hozzá
159 XIX | falat, ide is bejönnek.~- Hát hogy kerültek azok oda? -
160 XIX | vejed urad, tegnap óta. Hát csak eredj fel a szobádba
161 XIX | arccal, szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre tudta, hogy
162 XIX | ért rá utánajárni, hol van hát az a kisfiú, miért nem jön
163 XIX | Korponay.~- Dehogy futott! Hát kisiklott a kezed közül
164 XIX | meg kanócaikat a tûznél.~Hát ezek bizonyosan ráakadtak
165 XIX | megvetõleg fordult hozzá.~- Hát olyan szép neked ez a világ,
166 XIX | Mind itt vannak a kezedben. Hát örökké akarsz élni?~- Dobd
167 XIX | bíz az meg sem sercent.~- Hát ez már micsoda? - mondá
168 XX | Valami nagy halott van?~- Hát nem tudod, öreg trotty?
169 XX | harangok? Csitt! Hallga!~- Hát tudod, hogy mit beszélnek?
170 XX | Erre az egy napra.~- Na hát ide tartsd a füledet. Húzok
171 XX | halálát megtutulta! Testáltak? Hát protestáljunk! A kardjaink
172 XX | ablakában a fehér zászló.~- No hát tûzzük ki melléje a veres
173 XX | rácsához a zászlót.~Ott lengett hát egymás mellett a szép asszonynak
174 XX | onnan az erkélyrõl:~- No, hát gyepre, labanc! Gyepre,
175 XX | valamennyi utcán.~- No hát azért sincs mindennek vége! -
176 XXI | is leköti a figyelmünket; hát még mikor felnyitják, s
177 XXI | tömjénfüst is büdös volt, hát még kálvinista hívek boldogasszony
178 XXII | közé.~Csak sivatagokat? Hát azt a kis átjáró fülkét,
179 XXII | Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál
180 XXII | hogy az ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból.
181 XXII | lárma kell a parádéhoz, hát legyen istenigazában.~A
182 XXII | orrával mutatta az utat.~- Hát merre találnád? Ilyenkor
183 XXII | amazok énekelnek, imádkoznak, hát õ is énekel és imádkozik.~
184 XXII | hogy nincs neki pohara.~- Hát a markodba töltsem a krampampulit
185 XXII | ihatnám, generális uram.~- Hát hogy tudod, hogy én generális
186 XXII | királynévízzel mosom.~- No hát, tanuld meg, hogy én csak
187 XXII | hínak, hogy „szent atyám!” Hát honnan jössz Fáraó magyarja?~-
188 XXII | Hahaha! Lõcsérõl jössz! Hát mit csinál a szép asszony?
189 XXII | válaszolt húzódozva a hírhozó.~- Hát bátyámuram hordozza-e még „
190 XXII | háznál, azt jelenti.~- No hát tudd meg, fickó, hogy én
191 XXII | Lõcse fel van adva!”, hát azt én, Isten Jézus, megváltó
192 XXII | csókolva a dervisgenerálisnak. (Hát hiszen éppen ezért választottak
193 XXII | Feladták a várost!”~- No hát csak húzassa magát karóba,
194 XXII | csuha is lángvörössé válik; hát még az arc hozzá. Pogány
195 XXII | Lõcsét! Megitták az árát! Hát ti is annak az áldomását
196 XXII | Naplopók, pernahajderek! Hát tivornyának a napja van
197 XXII | mert ha ezek vakbuzgók, hát kénytelenek vele, de a kálvinistákat
198 XXII | a szobájába és lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek,
199 XXII | hátat fordít.~- Más senkit? Hát tégedet nem?~- Az én indulataim
200 XXII | még neve se említessék. Hát a hazagyilkos bûnének van-e
201 XXII | melyre te átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött
202 XXII | hangon motyogva a szókat.~- Hát te azt hiszed, szent asszony,
203 XXII | az égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert fogni
204 XXII | visszaversz engem férfikézzel. No hát, én nem jövök ellened fegyverrel,
205 XXIII | is megtette volna. - De hát éppen nem tudta. Hozzá volt
206 XXIII | szembeállt kínzójával.~- Hát mindent meg akarsz-e tagadni
207 XXIII | azt tudnod, hogy jó.~- Hát ne legyek én az, aki az
208 XXIII | amíg testemet bírom.~- Hát teljesítsd, nem bánom, süttess,
209 XXIII | szobának az ajtaja az enyim.~- Hát porkolábom vagy?~- Az vagyok.
210 XXIII | hozni az úrasszonyától, hát szurokba mártatja, s úgy
211 XXIV | bátya és az öcs között? De hát még a férj és feleség között!~
212 XXIV | kérlelte:~- Ne sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy” gyereknek
213 XXIV | reszketést, az kérdezte tõle:~- Hát mit játszottatok, mit tanultatok
214 XXIV | sem. Mind a Ferkó kapta.~- Hát te olyan ügyetlenke lettél?~-
215 XXIV | Készakarva nem céloztam jól.~- De hát miért?~- Hogy lássák, milyen
216 XXIV | rosszul lövök.~- Kik?~- Hát akik ott néztek bennünket,
217 XXIV | milyen rosszul lõsz te? Hát miért akartad te azt?~A
218 XXIV | nekem hírt atyátok felõl.~- Hát én megmondom. Itt van már
219 XXIV | hegy választ el tõle.~- Hát elkerülte a stracenói kelepcét?~-
220 XXIV | hogy róla álmodjék.~- De hát azért, hogy a hadnagy urak
221 XXIV | nagy lélegzetet vett.~- Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „
222 XXIV | mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd jöjjön a hazaáruló!
223 XXIV | beváltani a fenyegetõzését.~Hát a gyermekek?~Hisz a gyermekkedélyt
224 XXIV | elcsendesítették egymást.~- Hát ha azt akarod, hogy meg
225 XXIV | súgá a kis Józsi fiú.~- Hát te tudod, hogy mit akarok
226 XXIV | Mik azok, kisfiam?~- Hát te még nem tudod? Akkor,
227 XXIV | mint Miklós bátyámtól.~- Hát aztán kim maradna nekem,
228 XXIV | talajon való járást, pedig hát ez csak az építész mesterkedése,
229 XXIV | istentagadó kedvében. - Hát ez a mennyei igazság? Hát
230 XXIV | Hát ez a mennyei igazság? Hát van mit keresni odafenn
231 XXIV | megszólítja.~- Kegyelmes uram!~- Hát neked mi bajod?~- A templom
232 XXIV | kellene húzni a zászlót.~- Hát vak vagy? Ott lobog; nem
233 XXIV | mondá Miklós.~- Hogyan?~- Hát mikor az embert kínozza
234 XXIV | kevesebbet.~- Habes eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg
235 XXIV | égsark felõl érkezõnek.~- Hát a Jóska gyerek nem jön versenyt
236 XXIV | lett, maga ítéli el.~- No, hát most célozz jól! - mondá
237 XXIV | Megígérte s beváltotta.~Hát van olyan rettenetes szerelem
238 XXV | sem bírt ellenállni soha, hát még asszony! Majd meghódolnak
239 XXV | et cochon.~- Nem bánom. Hát én leszek a „frère” - szólt
240 XXV | neki. Mindig jó fiú volt.~- Hát én biz azt mondanám, hogy „
241 XXV | télen át tanyáztál. Hanem hát õszintén meg kell mondanom,
242 XXV | kacagott Belleville.~- Hát kicsoda? - kérdé a kuruc
243 XXV | árulta el az asszony.~- Hát ezért nem találom nagylelkûségnek
244 XXV | Kinek az engedelmével?~- Hát az enyémmel. No, csak ne
245 XXV | kvártélyt a Thurzó-házban. No, hát meg vagy velem elégedve?~
246 XXV | észre kellett venni.~- No hát csak foglald el a Thurzó-ház
247 XXV | megakadva Andrássy. - De hát ki az egyik s ki a másik?~-
248 XXV | egyik s ki a másik?~- No hát a nagyságos Korponay óbesterné
249 XXV | más, mint báróné.)~- De hát a másik?~- Az meg méltóságos
250 XXV | generálisné asszonyság.~- Hát az is itt lakik?~- Igenis.
251 XXV | házban lakó dr. Cornides.~- Hát Belleville lovag nem jön
252 XXV | egymásból.~Ha az akarja (pedig hát az iránt kétsége sem lehet),
253 XXV | kályhasutig elfér a szobában.~De hát a kurucgenerális még ebben
254 XXV | agyában meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek a
255 XXVI | hogy minek hívatta fel!~- Hát miért nem tette oda a nevéhez
256 XXVI | sem a passusregestrumban, hát kételkednem kellett. Mivelhogy
257 XXVI | minthogy én egyik sem vagyok, hát nyittasd ki a kaput, s eressz
258 XXVI | kaput, s eressz utamra.~- Hát hiszen eresztem. Adja ide
259 XXVI | guardiáját.~- Micsoda?~- Hát, hogy vidimáljam.~- Miféle
260 XXVI | platzkommendánstul valót. Hát nem adott urambátyámnak
261 XXVI | a kellõ titoktartást.~De hát kénytelen volt Belleville-hez
262 XXVI | marschroutát illetõleg.~- De hát ahhoz mi köze valakinek,
263 XXVI | megcsördítem benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel
264 XXVI | olyan messze utazni.~- No, hát csak a legelsõ stációig,
265 XXVI | hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem megyek sehová! Itt maradok!~
266 XXVI | úrnak, ha romlott.~- No hát szaporán! El kell vontatni
267 XXVI | vadászt, hogy „No ugye, hát van Poprádon medve?”~A mancsokat
268 XXVI | Micsoda négy garast?~- Hát a portó. Micsoda négy garast?
269 XXVI | hatását elveszi.~Feltörte hát, és elolvasta.~Az volt az
270 XXVII | a visszavonulási útja.~- Hát ebben lehet valami. Azonban
271 XXVII | arcáról.~- Jól tudom azt.~- Hát azt nem tudja-e, hogy elég
272 XXVII | parabolána apácák.~- No, hát ilyen parabolána akarok
273 XXVIII | hallott lépteit neszelni, hát még mikor egy királyért
274 XXVIII | rábólintott a fejével.~- Hát az ifjasszony sietni fog
275 XXVIII | nagyhatalom a földön.~- Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony
276 XXVIII | keresztül elvezetni.~- No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
277 XXVIII | hogy ha nagyon kiabál, hát mindjárt kinyitják.~Mondták
278 XXVIII | személyleírás.~- Úgy? No hát azzal is szolgálok. Itt
279 XXVIII | nemzet.~Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.~-
280 XXVIII | éppen pogányok leszünk.~- No hát ha meg kell lenni a benevolisatiónak,
281 XXVIII | lenni a benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan,
282 XXVIII | citissime! Ibi: ubi!”, hát akkor Belleville ezredes
283 XXVIII | vissza akarják adni azoknak, hát az ellen jöttek protestálni,
284 XXVIII | odaát minden vízi jármû. Hát ezt ugyan ki híresztelhette
285 XXVIII | olyan nagy sietve?”~Végre hát a repülõ híd kötele is elkészült,
286 XXVIII | a falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen
287 XXVIII | Úgy? Az a veres hintó. Hát annak bizony eltörött a
288 XXVIII | Azt nekem látnom kell.~- Hát akkor csak vegye elõ az
289 XXVIII | együtt.~- A hintaja nélkül?~- Hát ki a bolond indulna neki
290 XXVIII | Andernach lovag is elõvette hát egész férfiúi erélyét, s
291 XXIX | olyan választ kapott.~- No hát majd segítünk az „ipsén”,
292 XXIX | valamit. Ha tud segíteni, hát csinálhatunk egy kis tréfát.~
293 XXIX | csereklyébõl, s lefeküdt melléje.~- Hát így is majd megélünk - mondá
294 XXIX | mondá Korponayné. - Be kell hát fogni azokat a bivalyokat
295 XXIX | kérdé a kocsmáros.~- Hát természetesen.~Azután elõvette
296 XXIX | úr utolérjen. Kerüljünk hát egy födél alá! Azért válunk
297 XXIX | fogai közül az asszony.~- Hát talán az ifjasszonyka izenetet
298 XXIX | lelkét az ifjasszonynak. Hát ezt írta meg a levélben?
299 XXIX | földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért akar itt
300 XXIX | mért akar itt maradni?~- Hát azt is megmondom. Azért,
301 XXIX | biztatást nem kapnak.~- De hát azt megkapják; már arról
302 XXIX | jutott tõle valami dologhoz.~Hát amikor már éppen a tüzet
303 XXIX | vendégnek egy korsó sört.~- Hát a lova hol van? - kérdi
304 XXIX | nagy gondoskodással.~- Hol hát? Ott van a pokolban, az
305 XXIX | minek az a káromkodás. Hát hiszen megesik az más emberen
306 XXIX | vagyok a korcsmárosné.~- No hát, tekintetes korcsmárosné,
307 XXIX | hátaslovat ide!~- Ejnye no! Hát még csak vacsorálni sem
308 XXIX | vannak a karámnál.~- No hát ki kell futtatni egy szolgalegényt
309 XXIX | jó paprikás csirkét.~- No hát csak szaporán.~- Gyere,
310 XXIX | rá, mikor megkóstolta.~- Hát biz a nyíri máslás ilyen! -
311 XXIX | galuskaszaggatást.~- Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló,
312 XXIX | aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
313 XXIX | a császár parancsolja! (Hát a mi urunk mit szól ehhez?)~
314 XXIX | azt el kell fogadni.~- No hát gyönyörûséges szép korcsmárosné,
315 XXIX | azt a lovat.~- Hogyan?~- Hát úgy, hogy felülök rá.~-
316 XXIX | úgy, hogy felülök rá.~- De hát az én ötven aranyam?~- Én
317 XXIX | darutoll a süvege mellett.~- Hát csak szaporán hozza ki a
318 XXIX | azé a kuríré odabenn.~- Hát, bánom is én akárkié! Nekem
319 XXIX | elértette, hogy mirõl van szó.~- Hát máris megvan! Teremtuccse
320 XXIX | valakinek kezet csókoljak. Hát csak elõre „hopp hírével”.
321 XXIX | lovashoz fordult most.~- Hát fiacskám, nem tudnál-e az
322 XXIX | összekacsintást váltott.~- Hát a „gyíh te lopott, tolvaj
323 XXIX | aranyat adsz egy csókért. No hát vedd szaporán. A kilenc
324 XXIX | Elõttünk a Kraszna.~- No hát legyen mentül elõbb a hátunk
325 XXIX | kicsiholt, rágyújtott.~- No, hát tessék utánam sétálni.~S
326 XXIX | máslásként öntögette fel rá.~- Hát van-e már ló a számomra?~-
327 XXIX | várt reá a gazda.~- No, hát frissen a kantárt meg a
328 XXIX | kantárt, miféle nyerget?~- Hát a magamét, amit idehoztam.~-
329 XXIX | amit idehoztam.~- Hol van hát?~- Odatettem le a tornácba.~-
330 XXIX | rúddal kiemelni a kanit.~De hát azért mégiscsak õ ért be
331 XXIX | bámult, mint egy álomjáró.~- Hát mit jelentsen ez, lovag
332 XXX | izenetet kellene átadnom.~- Hát csak keresse, kapitány úr.~
333 XXX | egész hévvel kérdezé: „Hát nem hozta kegyelmed a visszahívó
334 XXX | vagyok ám.~- Bánja a ménkü.~- Hát nem ismer tán kend?~- Ismeri
335 XXX | karimája alól a félszemével.~- Hát talán visszahozta az úr
336 XXX | ez a kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik iziben.
337 XXX | hagyom.~- Mi a csoda ez? Hát ez a kend felesége?~- Fájdalom,
338 XXX | félkardot. - Kegyelmed maga hát akkor a hibás! Minek az
339 XXX | értette a dolgot.~- No, hát mi lesz már?~- Ni, hogy
340 XXX | melyik szemével néz rá?~- Hát hallja az úr - suttogá a
341 XXX | Locus Sigilli).~- Mármost hát megmondom igazán. Ez az
342 XXX | amin legörömestebb nyargal, hát akár egy üres hordót is
343 XXX | Gombostût az igaz, hogy nem.)~- Hát a lószerszámom! - kiáltá
344 XXX | úton került elõre.)~- Ez hát megkerült volna - dörmögé
345 XXX | meghõkölve a vendéglõs.~- No, hát azét a híres rablóét, a
346 XXX | ajtóról? - kérdé a gazda.~- Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~
347 XXX | van a dologban.~- Mármost hát köttesse be kend a lovamat
348 XXX | sugallhatta ezt nekik?~- Hát ki? Az, aki a király halálhírét
349 XXX | az öröm étvágyat csinál.~Hát hiszen errõl gondoskodva
350 XXX | ment rozs kaszált rendének. Hát azok a póznák ott a közepén
351 XXX | a rongyos zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás?
352 XXXI | csöveibe kacsingatva.~- De hát mi volt az? - kérdé Krisztina,
353 XXXI | venni, vagy komolyan.~- Hát azt mi tudjuk ketten - szólt
354 XXXI | is elragadt a nevetés. - Hát hadd legyen! „Kinek van; -
355 XXXI | sem tudott a kilétükrõl.~- Hát mármost a sok közül melyiket
356 XXXI | vadászik. No ha õt nem, hát Belleville-t mindenesetre
357 XXXI | a csúf madárijesztõn?~- Hát azt én tudom.~- Furcsa gusztus! -
358 XXXI | ne egyél, mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki
359 XXXI | értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hõs tud
360 XXXI | ellenfele jól tud parírozni.~- Hát majd ezen nagy kérdések
361 XXXI | Ha a zöld ág is így jár, hát akkor a száraz ágra mi vár?)~
362 XXXI | felvonóhídjaikkal eltûntek. Hát még a vízárkok sánckarózataikkal!
363 XXXI | hagyjátok a vérét ontani! Hát nincs Isten? Nem hall ég,
364 XXXI | kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált
365 XXXI | amire ráfújtak s összedûlt.~Hát ezért kellett egy tél, tavasz,
366 XXXII | húzatta fel Spork tábornok.~Hát hiszen akit megkaphatott,
367 XXXII | tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza
368 XXXII | volt. S ha sebet kapott, hát ez nála csak helyettesíté
369 XXXII | Teleki Mihály leányának), hát akkor mind a két nagyúr
370 XXXII | a bor meg van mérgezve: hát akkor egyedül Ghéczy Zsigmondnak
371 XXXII | proklamációt nem adott volna ki; hát akkor Ghéczy Zsigmond csinálta
372 XXXII | Teremtõt tisztelik.~Pedig hát nem jó az Istennel komázni!~
373 XXXII | menedékül szolgált a háza; hát ha a szomszéd Dobsina meg
374 XXXII | eresszen egy egész hadsereget, hát bízvást ura maradhat a fogadásának.~
375 XXXII | gyalázatot hozott a fejére.~Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe
376 XXXII | átmegy az a borotvahídon is! Hát még ha ez a valaki, a kisfia?~
377 XXXII | Temetést csinálok.~- Temetést? Hát te avval játszol?~- Mivel
378 XXXII | csókot, sem az ölelést.~- Hát nem szeretsz engem? - kérdé
379 XXXII | teérted jártam a világot.~- Hát mit hoztál nekem? - kérdé
380 XXXII | tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit hoztál a kisfiadnak?
381 XXXII | kiszámítással teljes szívbe! Hát van-e a heraldikának annyi
382 XXXII | rögtön meg fog ölni.~- No hát lásson meg - rebegé Juliánna,
383 XXXIII | így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából
384 XXXIII | gyermekét az ölében hozza. Hát nem eléggé meggyûlöltette
385 XXXIII | tehát a megbánása is igaz.~- Hát most miért jöttél ide? -
386 XXXIII | gyermekedet láttad már; hát meghalni hogyan akarsz?~-
387 XXXIII | többiétõl nem rettegek.~- Hát halld meg a többiekét is.
388 XXXIII | Bármilyen nagy dolgot.~- No hát „édes”? - Azt szeretem. -
389 XXXIII | beveszed. - Mert méreg. - Hát hallgass ide. - Nekem ma
390 XXXIII | perhorrescálja az égi tûz.~- Hát oda mernél menni most helyettem
391 XXXIII | Nem hiszek a rémekben.~- Hát nem hiszesz a rémekben.
392 XXXIII | nézve iszonytatóbb.~- No hát ott, ahová küldelek, megtalálod
393 XXXIII | majd hogy meg nem ette. - Hát mégis csak szereti!~- Nem,
394 XXXIV | is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van,
395 XXXIV | szalonnával, kenyérrel.~Hát most itt volt az az idõ.
396 XXXIV | gyertyástul a földhöz vágja, hát azzal eltemeti magát is
397 XXXIV | sem Istent, sem embert! - Hát megbolondultatok, hogy meg
398 XXXIV | szép asszonya mellett.~- Hát ti urak, hogyha bírák akartok
399 XXXIV | saját szája is vádolják: hát nem módjában lett volna
400 XXXIV | a hitszegés beleférjen, hát nem siethetett volna az
401 XXXIV | egyenlítve a rovás. - De hát a férj számadása ki van-e?~
402 XXXIV | kõ volt Juliánna szívére. Hát az õ kedvencét is szerencsétlenné
403 XXXIV | Akkor segítségére siettem.~- Hát e szerint a tábornok nem
404 XXXIV | a helyébõl.~- Úgy van.~- Hát ez „úgy van”. - Mármost
405 XXXIV | asszony csókjaival. Kelj fel hát, és emeld a fejedet magasra.
406 XXXIV | labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
407 XXXV | esztendõn alul.~Mivel tölti hát az idejét?~Azt mondják:
408 XXXV | könyvek közé lenyomtatva, hát a másik, hová lesz?~A várbeli
409 XXXV | más kézre nem eresztette.~Hát egy reggel a felhordott
410 XXXV | mint az örvendezés.~- Hát - a bûnöm, meg annak a bánata.~-
411 XXXV | felébredt két különbözõ ember. - Hát nem jól tettem-e, hogy ezt
412 XXXV | Beszéljünk egyébrõl. Hát kegyelmednek hogy folynak
413 XXXV | önkénytelen megszorítá.~Mégis volt hát valami közös a szíveikre
414 XXXV | volt ezért meg ezért drága. Hát ezt mind el nem beszélhetem
415 XXXV | beszélhetem az apámnak.~- Hát hogy legyen?~- Írjon kegyelmed
416 XXXV | elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~
417 XXXV | nyugalmat erõszakolt magára.~- Hát „fiat piscis!” - Legyen
418 XXXVI | Az öreg nevetett.~- No, hát nem szép apai gyöngédség
419 XXXVI | nevetéssel döcögteté a szót.~- Hát bizony van is azon mit pirulni?
420 XXXVI | ennek a tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt
421 XXXVI | Hozzon fel az asszony hát egy vékával - hangzott az
422 XXXVI | ugyan osztják a csókokat hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus
423 XXXVI | asztalról, azt mondá:~- No hát urak, nem valót mondtam-e?
424 XXXVI | mégsem akart meglágyulni, hát végre is kénytelen volt
425 XXXVII | s tán meg is csókolja, hát akkor az ki akarja õt fizetni
426 XXXVII | fizetni aprópénzzel. Mert hát egy várva-várt csók még
427 XXXVII | locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen rendén következõ
428 XXXVII | kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott
429 XXXVII | bírt kitalálni. Hanem ez hát csak hit. Én bizonyosságot
430 XXXVII | Ráhagyták, hogy fusson hát utána; õk, a többiek, futottak
431 XXXVIII| kérdezhetik tõle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj,
432 XXXVIII| parasztkiejtéssel odakiált nekik:~- No, hát má nasságos asszonykák,
433 XXXVIII| árulok.~- Te almát árulsz?~- Hát valami életmód után csak
434 XXXVIII| Sehol be nem fogadnak, hát csak így az országúton kell
435 XXXVIII| országúton kell éldegélnem.~- Hát Andrássy? - kérdé Löffelholtzné. -
436 XXXVIII| segített neki a kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed
437 XXXVIII| hozzá. Azóta özvegy is lett. Hát nem fogadott jól?~Most kezdett
438 XXXVIII| magáé a szép asszonyé!)~- Hát akkor inkább visszafordulunk
439 XXXVIII| elektrika-masinázott. - Hát még aztán a jó Belleville
440 XXXVIII| is találja ki, hogy mit? Hát amikor Korponay János kapitány
441 XXXIX | császár palotájáért. No, hát majd ha a második mézeshetek
442 XXXIX | férj arcát világítá meg. Hát ébren is tart még ez álom?~
443 XL | csókra.~A boldog idillt hát nem zavarta meg más, csak
444 XL | ajtaján kopogtatni.~- No hát kopogtatok én. Engedd meg,
445 XL | Kívánhatsz, amit akarsz.~- Hát legelõször is azt kívánom,
446 XL | kegyelmed megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenrõl?~
447 XL | érte a jutalmam?~- Helyes. Hát ha kegyelmed ily nagybecsû
448 XL | leveleit nekem kezembe adandja, hát azon fõuraknak a birtokai
449 XL | akadt írótollal játszott.~- Hát akkor, édes húgám, az történik
450 XLI | azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami
451 XLI | ilyeneket suttogott a fülébe.~„Hát éppen õtet? De miért? Mi
452 XLI | nyilvánosan bevádolta, hát ezt mit sajnálja? Ez az
453 XLI | hogy téged megöljelek!~- Hát tedd sietve.~- Mi volt az,
454 XLI | asszonyától egy csókot.~- Hát teveled mi fog történni? -
455 XLII | kérdezték tõle, hogy mi volt hát azokban a levelekben, akkor
456 XLII | Alig várta, hogy vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a
457 XLII | Keress magadnak új érdemeket! Hát minek küldtek el, hogy keressem?
458 XLII | mintha egy homloknásfa volna. Hát ez a szétbomlott haj? Bizony
459 XLII | a kezet, ezt a fejet! - Hát nem bolondság ez?~Ha az
460 XLII | hogy mit mondjak neki.)~- Hát a kis fiának nem izen kegyelmed
461 XLII | megátalkodott asszony! Menj hát vesztedbe, ahová indultál!~
|