Fezejet

 1 IV     |          gyújtogat. „Erõs várunk nekünk az Isten!” Benne van e dalban
 2 XII    |        aki hallja! Nem parancsol nekünk a lõcsei bíró!~- Hát ez
 3 XVI    |        többit megmentsük.~(- Jaj nekünk! - dörmögé a kis Serédy. -
 4 XVIII  |         a zsoltárt: „Erõs várunk nekünk az Isten!” Elõre! Elõre!
 5 XIX    |      kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek, semmi
 6 XIX    |   legfényesebben bebizonyította, nekünk császáriaknak elég érzékenyen
 7 XXVII  |  commassálni. Azok a trón elõtt, nekünk megkegyelmezetteknek, természetes
 8 XXVIII |     átkozott élces, uram!~- Arra nekünk privilégiumunk van, lõcseieknek,
 9 XXXIV  | mennykõvel megcirógatta. Az most nekünk ki nem jön az üvegkalitkájából,
10 XXXIV  |      összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett pénzbányák odúit
11 XXXIV  |     pergament a köntösébe.~- Még nekünk van egy szavunk egymással.~
12 XXXIV  |        Térjünk másra. Hisz nincs nekünk semmi okunk a civakodásra. -
13 XXXIV  |       azt, amiért az megkapható. Nekünk Andrássy Istvánra szükségünk
14 XXXVIII|            Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer aranyat
15 XL     |   hõsköltemény telne ki magából. Nekünk azonban csak azt kell belõle