Fezejet
1 I | gyapot porrá válik, csak õ maga nem; újra öltöztetik;
2 I | mind porrá lettek már, s õ még mindig virraszt fölöttük.~
3 II | fegyverestül.~Soha még ellenség az õ kapujokon erõvel be nem
4 II | odakünn a piacon azalatt, amíg õ odabenn a templomban prédikál.~
5 III | gyülekezetben minden szem õ felé fordult.~- Hû be szép
6 IV | generálisság minden fõtisztjei, az õ feleségeikkel együtt, a
7 IV | jött ki a sodrából. Ismerte õ a maga parlamentjét, volt
8 IV | fõszállítmányosa; ez mind a kettõ az õ embere volt.~- Majd egyenkint
9 IV | sáfrány = tizennégy forint!~Õ ijedt meg, mikor azt látta,
10 V | torkára szalaszt, az az õ benificuma. - Ezt nevezik
11 V | Hortis uramat. Most már õ sem haragszik érte. A tokaji
12 V | csalassék, hanem a midõn õ is lekerül, dolgát végezvén,
13 V | azokról az idõkrõl, amikor õ wittembergai diák volt.
14 V | wittembergai diák volt. Az õ szemei egy-hét (nem két)
15 VI | kimentik magukat, még utoljára õ marad benne a gyanúban.~-
16 VI | már akkor nem volt ott; õ, amint látta a rossz fordulatot;
17 VI | õnemzetességének tudtára adassék, hogy õ maga mint hites felesége
18 VI | maga mint hites felesége az õ férjének, azt ugyan minden
19 VI | emlékezett rá, hogy bíz az õ felesége sem tesz másképpen; -
20 VI | generális uram parancsoljon az õ katonáinak; a polgároknak
21 VIII | szóra a szemei. Erre várt õ.~- Már megbocsásson, elsõbíró
22 IX | Jánosra van bízva?~- Igen. Õ a lovasság elsõ kapitánya,
23 IX | akkor bizonyos lesz, hogy õ elfecsegte a titkot a feleségének,
24 IX | odavész a jövõ éjjel, vagy õ, vagy a küldemény, akkor
25 IX | folytatá Fabriczius -, s õ nekem egyetlen leányom;
26 X | jobban Korponay, ez biz az õ felesége.~A következõ szava
27 X | menyecskét ölelget, addig õ odakinn a bokrokat zörgeti,
28 X | amin Ocskay vette.~- S õ mennyin vette?~Korponay
29 X | van az ára az oldalamon.~- Õ kardcsapásokkal fizetett
30 X | amit a felesége készített, õ egy fiát sem kapott. De
31 X | Bizony másnak! De azon õ hiába töri a fejét, hogy
32 X | csapatokkal az ellenségre rohanni. Õ maga aligha tudott volna
33 X | mikor vége volt a csatának, õ versbe szedte a hõsök viselt
34 X | Sokat nevettek rajta - s õ azt is hálával fogadta.~
35 X | különbséggel, hogy egyiknél az õ halvány arca még holdvilágosabb
36 X | szobájába.~Tudta jól, hogy ez az õ kötelessége; azt is tudta,
37 X | teste végig lúdbõrözött. Õ értette e mondás fenyegetõ
38 X | hogy Rozgonyi Cicelle az õ õsanyja volt.~Pelargus arca
39 X | kiszabadítja. Versbe foglalta õ ezt régen, szép alexandrinusokba.
40 X | sáfránysárga hajat adni? De hát õ ezt választotta; azt hitte,
41 X | magára venni. Illett az az õ sima arcához. Korponayné
42 XI | neki ottan! Pedig hiszen õ dalolta azt a vigasztaló
43 XI | Belleville lovag azt hiszi, hogy õ felfogta ennek a különös
44 XI | szóval, míg el nem alszom.~- Õ itt lakik a házban?~- Igen
45 XI | ember elvesztette a szívét, õ a helyén meg tud állni?
46 XI | dobolnak, üvöltenek, akkor õ térdre tud ereszkedni bûnének
47 XI | ablak jégvirágaitól, míg õ a tél hímzésén a forró lélegzetével
48 XI | hallani a kopogását. De õ is hallhatta már az ajtón
49 XII | aluszik csendesen. A többi az õ dolga.~Erre aztán Léni asszony
50 XII | mákonylabdacs alighanem az õ sereskancsójába tévedt bele.~
51 XII | szemközti kép õrá mosolygott, õ meg arra, mintha egymást
52 XII | nesztelenül félre tolódott; s õ egy lépéssel odaát volt
53 XII | az illatos burkot. Ez az õ kedves csemegéje. Ritkaság
54 XII | levõ terített asztal is. Õ nem fogadott semmiféle böjtöt,
55 XII | vad-angyal! Minõ csélcsapság!~Az õ arcképe lett valamennyi
56 XII | dallamos volt.~Hát biz az az õ nótája volt; az Andrássy
57 XII | abban énekelve sorban az õ hõstettei - a borozó asztal
58 XII | eldalolták azt úgy, hogy õ is hallotta. Csak mosolygott
59 XII | vetett az öccse szemére, mert õ akkor kongta el mély, ringó
60 XIII | ledönteni. Majd megfelel õ magáért.~Amíg a lármázók
61 XIII | éppen ahhoz a kapuhoz, ahol õ rejtõzik.~- Hû! Ezer véka
62 XIII | ebbõl.~De ez még mind az õ szövevényébe illõ fonál.
63 XIII | Sokszor a hátukhoz verte õ már azoknak az alabárdjukat
64 XIII | csapva magát.~- Ah! Itt van! Õ az! Valósággal a Belleville
65 XIII | Megfogtuk! Rajtakaptuk! Õ tette! Õ lopta el! Most
66 XIII | Megfogtuk! Rajtakaptuk! Õ tette! Õ lopta el! Most is a kezében
67 XIII | kiabált Wencezlauz. - Õ robbantotta fel a lõporos
68 XIII | lovagnak. Megérdemelte. (Akit õ egyszer meghódított, bolondja
69 XIII | bíróságát, amint hazaérkezett. Õ is a titkos alagúton át
70 XIII | felnyíltak.~- Õt újra meglátod. Õ fog ottan várni...~A leány
71 XIII | összekötõ folyosóhoz csak az õ lakosztályán keresztül lehetett
72 XIII | adva a szomszéd páciensnek. Õ maga pedig erõs transspiratióban
73 XIII | ház rejtekeit, amiket csak õ ismert. Sehol még csak nyomát
74 XIV | polgári magisztrátus nem ítél, õ csak katonának adhatja át
75 XIV | örömének csattogó hangjait.~Õ pedig aludjék békével.~Pedig
76 XV | józan fõvel is bakot lõ, ott õ kótyagosan is fején találja
77 XV | kémszemlével kísértetni: ez mind az õ feladata volt.~A városi
78 XV | van az a Belleville lovag? Õ ért ehhez!~Mikor már nagyon
79 XV | árulással gyanúsítják, hogy õ maga robbantotta fel a lõporos
80 XV | fogságra saját szállásán, és õ maga õrködik felette.~-
81 XV | fenn volt, a haját fésülte; õ nem tette azt a hebehurgyaságot,
82 XV | észre nem lehetett venni.~Õ vette át az urát keresõ
83 XV | utroque puncto ugyan; de õ maga rászolgált, mert a
84 XV | leülni, az elsõ sor pad az õ számára van fenntartva.
85 XV | szertartás, nem azért jött õ ide, hogy énekeljen.~- Szép
86 XV | kérdé Andrássy.~- Igen; õ adományozta ezt Beatrix
87 XV | királyról szólt; de abból õ maga sem hallott egy szót
88 XV | engedélyét. Ezért nevezi õ magát: miserrimus peccatornak.
89 XV | uram. Ismerem én már az õ nagy praktikáját!~A templomajtóban
90 XVI | captandam benevolentiam, õ fogja kezdeni a szót, minekelõtte
91 XVI | minõ hõstetteket követett õ el, mennyi élelmiszert és
92 XVI | tüzértudomány) mestere, õ felsége II. Rákóczi Ferenc,
93 XVI | neki valami történetet. Õ már kezdte sejteni, hogy
94 XVI | és a szabadság ügyéhez, õ még akkor is hû maradna
95 XVI | gyulladt az agyában. Most már õ is kezdett érteni valamit.
96 XVI | fordította félre a fejét. Tudta õ azt jól, hogy ki lenne képes
97 XVI | magát is odacsukják, vagy õ öl meg valakit. Ezt majd
98 XVI | némajátékkal felelve; hogy õ sem tudós ebben az egész
99 XVI | itt van a Czelder Orbán!~Õ volt az valóban, ahogy mindnyájan
100 XVI | lehet találni, de amellett õ maga úgy oda tud ütni az
101 XVI | akit egyszer befogadott az õ gyûlöletébe és haragjába,
102 XVI | magukat és kibékülnek.,~Amint õ a sok könyökével utat tört
103 XVI | nem is sejti, hogy ez az õ két kedves barátja most
104 XVI | felszabadult volna, hogy õ vetteté fel árulásból a
105 XVI | Disputáltunk jobbra-balra; õ végre is minden pontra azt
106 XVI | harangszótól nem is alhatnak jól. Õ ebben csalfaságot orront.
107 XVI | újra kezdheti a ribilliót: Õ kész minden engedményre,
108 XVI | nagyszerû egy stratéga. Õ itt velem alkudozást kezd,
109 XVI | állják az útját - felelt õ erre -, de én eléjük küldöm
110 XVI | keresztültörjem!~Ezen aztán õ maga nevetett igen nagyot.~-
111 XVI | mint koldusmankóra. Nem õ viszi a kardot, a kard viszi
112 XVIII | odafenn praktikálta ki. Az õ munkája volt ez!~Gördüljön
113 XVIII | kapta a halotti énekeket.~És õ ezeknél a gyászdaloknál
114 XVIII | szerencsétlenség Isten akarata volt, õ szent felségével pedig ki
115 XVIII | szokatlan mozgalomnak, hogy az õ csendes birodalmukon keresztül
116 XVIII | hírét, nevét, azért, hogy õ megmeneküljön? Szabad-e
117 XVIII | játék; de nem a halálnak. Õ igazán hitte, hogy egy vasakaratú
118 XIX | torzított fintorait nem õ rajzolta, hanem ez a démoni
119 XIX | Blumevitz. - Hanem ez az õ diplomáciájának az alapgondolatja.
120 XIX | egészen meg tudom fejteni az õ charádáit. Nemde az a kívánsága
121 XIX | merész furfangot tervezett. Õ a Thurzó-ház hátulsó kapuján
122 XIX | közfalon, hogy majd akkor õ a hívek és bátrak csapatjával
123 XIX | Herodiás! A te feleséged! Õ árulta el ezt a várost,
124 XIX | Világosan látok mindent. Õ kerítette össze a leányomat
125 XIX | leányomat a császár tisztjével, õ árultatta el a titkos alagutat
126 XIX | titkos alagutat a németeknek, õ szöktette meg a leányt a
127 XIX | a leányt a vasketrecbõl, õ robbantatta fel a szeretõjével
128 XIX | törõdött most õvele meg az õ asszonyával. A bolond férj
129 XIX | járt a fejében, hogy az õ alagútja el van árulva,
130 XIX | lopakodik be a német a városba.~Õ maga semmit sem tudott arról,
131 XIX | kedvéért lett az kigondolva, az õ fogsága alatt. Hej! ha errõl
132 XIX | egy aknaszerû lejárata az õ házából. (Bizonyosan ezen
133 XIX | diákoknak -, s hozzátok utánam!~Õ maga a legnehezebb kilás
134 XIX | többé azon a helyen, ahová õ ledobta: nem volt az se
135 XIX | menekült ki az asszony, amerre õ bejött. Rohant dühösen arrafelé.~
136 XIX | egész lõszerkészlet, amit õ arra tartogat, hogy majd
137 XIX | meg a tisztekérõl - és az õ kis fiacskájáról. Hogy dicsérik
138 XXI | elöl az állán kiborotválva.~Õ maga is tudta azt, hogy
139 XXI | templomba soha imádkozni.~Õ ugyan azt állította, hogy
140 XXI | szólásmódját, tudhatta, hogy mikor õ azt mondja: „gyerünk a templomba!”,
141 XXI | hordó és átalag: ott szokta õ a misét tartani, parodiázva
142 XXI | ha gyújtogatni kellett. Õ is legtöbbre becsülte ezeket.
143 XXI | játszani.~Azt mondta, hogy õ neveli õket.~Hiszen tudománya
144 XXI | azóta prépost lehetne; hanem õ nem azt értette nevelés
145 XXI | Ferencé volt az almáriom; õ adta azt Andrássy Istvánnak,
146 XXI | csak egy ágy van benne. Az õ saját magáé. Egy egyszerû
147 XXI | egész Bethesda számára. Õ ruházta valamennyit. Minden
148 XXI | felekezetének akarta jóvoltát. Õ sohasem kérdezte, ki magyar,
149 XXI | úrnapi istentiszteleteket õ maga is végighallgatta,
150 XXII | távollevõ apáért.~Tehette volna õ is, amit más asszonyok tettek,
151 XXII | megosztozzék vele. De ezt õ nem tartá helyesnek. - Minek
152 XXII | diadalainak a híre járt el. Õ csak a fénykört látta, mely
153 XXII | egyebet, mint hogy ahányszor õ gondol arra, annyiszor sóhajt
154 XXII | vissza õhozzá; ahogy az õ lelke meg van telve annak
155 XXII | jártassa meg egy kicsit, amíg õ visszatér; azután elõkereste
156 XXII | garádics; ott gurulj le! Az az õ temploma.~A biz a pince
157 XXII | énekelnek, imádkoznak, hát õ is énekel és imádkozik.~
158 XXII | anyjuk még ott maradt; az õ jelenlétének kellett azt
159 XXII | tudomása: sejtelme sem. Õ csak azt tudta, hogy a császári
160 XXII | áhítatosságát: ez a zsoltár nem az õ hitének a zsolozsmája; azalatt
161 XXII | messze van már az a nap, hogy õ is visszatérhet a kedvesei
162 XXII | magasabbnak látszott, mint õ.~Zsófia halavány arca fehér
163 XXII | tengermoraj zúdult fel ellene.~De õ elõrelépett, s mind a két
164 XXII | elzárta elõlük a karcost, õ adott nekik máslást.~Aztán
165 XXII | más, mint a Miklós bácsi? Õ maga is barát volt. Azt
166 XXII | van ezen a világon. Nem õ lett a nagy családfa törzse,
167 XXII | elveszni bennünket!” Hallja õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor
168 XXII | bennünket!” Hallja õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor áldást
169 XXII | vissza. Arról, hogy most õ maga a német, hogy õ az,
170 XXII | most õ maga a német, hogy õ az, aki a császári haddal
171 XXII | rajta végig. Ez a szó az õ megalázása volt. Dölyfösen
172 XXIII | kegyetlenség iskolájába. Mit tudott õ arról, hogy egy csupa érzelmekbõl
173 XXIII | asszonyt, aki felõl tudta, hogy õ ragadta magával hódító ölelésével
174 XXIII | tûrsz, szenvedsz, imádkozol, õ pedig a lõcsei Circe karjai
175 XXIII | az az asszony elárult. Az õ neve, amit az asszonynak
176 XXIII | hogy az a bálvány, amit õ imádott, cserépbõl van.~
177 XXIII | Igazat mond benne; mert õ térdepelteti le õket minden
178 XXIII | veszélytõl és kísértetektõl az õ szerelmes, drága, jó urát.~
179 XXIII | Nem hallgathatja el az õ hites ura elõtt, hogy Krasznahorkán
180 XXIII | Isten bûnül ne vegye az õ hóbortjait.~Arra különösen
181 XXIII | Annak is másutt volt dolga; õ is sokat távol idõzött a
182 XXIII | szobájába kerültek vissza. Õ fektette le õket, õ imádkoztatta
183 XXIII | vissza. Õ fektette le õket, õ imádkoztatta reggel, este.~
184 XXIII | történik odakinn a várban. Õ volt a hírhordó. Szemfüles
185 XXIV | olyan orvost pedig, aki az õ baján segítsen, sehol a
186 XXIV | gyógyítója, a patika az õ konyhájához tartozott. Vastag
187 XXIV | készült eszenciához. Az õ halálos baját nem gyógyították
188 XXIV | az õsi almárium. Nem az õ baja ellen voltak azok feltalálva.
189 XXIV | hallottuk. Apánk írja, hogy õ itt van egész hadsereggel
190 XXIV | faltörõ ágyúja is elég. De õ nem fog úgy jönni Krasznahorkára,
191 XXIV | papírra minden elmondanivaló. Õ maga, elhomályosult szemeivel
192 XXIV | dénárt adtam érte cserébe. Õ az ujja hegyével ráismert
193 XXIV | mehet ki azokkal együtt az õ levélvivõje is.~Azért várta
194 XXIV | ölel emberi gondolat.~És õ megígérte, megfogadta, hogy
195 XXIV | mind mozgásba jönnek, amit õ nem vezényelt, a pápista
196 XXIV | harangkongás tart.~Csak õ nem: a szerzetes.~Ott áll
197 XXIV | a szomolnoki úton.~- Ez õ lesz! - dörmögé magában
198 XXIV | virított: errõl ráismerni.~Õ jön! Egyedül, ahogy megizente.~
199 XXIV | ráismerni a benne ülõre.~Õ volt az: Andrássy István
200 XXIV | várkapu elõtti lonka között. Õ is felismerheté azokat,
201 XXIV | pap kezébe kapaszkodva. - Õ fogja a szívemet. Odahúz
202 XXIV | reszketett a meghatottságtól. - Õ hívogat magához bizonnyal.~-
203 XXV | válaszából megértette, hogy az õ ismeretsége Korponaynéval
204 XXV | szívek, csak egyszer az õ szemeinek tüze ostromolja
205 XXV | nem talált mentséget.~Hogy õ nem bírta a fiát ettõl a
206 XXV | helyettes parancsnok, amíg õ felsiet Löffelholtz táborszernagyhoz,
207 XXV | változott helyzetbe. Eddig õ tábornoka volt a colonellusnak,
208 XXV | átpártolt kuruc generális, mint õ, nagyon hasonlít a leskártolt
209 XXV | most is ér valamit. Aztán õ csak „menesztetett”; de
210 XXV | francia bonhomiájába, amit az õ éles megfigyelõ szemének
211 XXV | Hiszen máskor is ment már õ abba a házba, úgy mintha
212 XXV | többi hölgyekhez intéz: õ maga válaszol. Azoknak nincs
213 XXV | a kockán a kasszát, s az õ háza a nyakán veszett. És
214 XXV | már megértette. Sietett õ is utána. A társaságot hagyta
215 XXV | király hûségére, most lám az õ birtokait nem háborgatja
216 XXV | keresztülmentek, jelenben már õ felsége kabinetirodájában
217 XXV | nem szólt bele a vitába. Õ tudta azt jól, hogy mégiscsak
218 XXVI | az volt a haditerve, hogy õ nem szól senkinek, hanem
219 XXVI | bûnjelnek számíttatik be.~Õ tehát elõtte való nap úgy
220 XXVI | nemrég alattvalója volt, õ tudta annak a nevét. A Czelder
221 XXVI | megbiztatta, hogy csak várjon, míg õ visszajön.~Kis idõ múlva
222 XXVI | Serédy volt az a kapitány, az õ távoli sógora.~Nagyon bosszús
223 XXVI | kellett emlékezni, hisz õ volt az egyik elnöke annak
224 XXVI | rögtön útra akart kelni, hogy õ megy Bécsbe.~- De ugyan
225 XXVI | asszonyra? Nem érti az ember az õ dolgaikat.~A kegyes úrhölgy
226 XXVI | kedvéért idehozná a mancsait.~Õ is vállára kapta a dupla
227 XXVI | folytatott értekezésben), hogy õ Poprádon Husz apónál fogja
228 XXVI | vendéglõ kapujába, hogy õ lehessen az elsõ, aki az
229 XXVI | az, amit elõrebocsátott. Õ maga ezután érkezik az irámszarvas
230 XXVI | megérkeztét. Aztán majd mikor õ nagy bosszúsan és kedvtelenül
231 XXVI | Elgondolta, hogy az a nõ, akit õ annyira elkárhoztatott,
232 XXVI | már azon a napon, amelyen õ Krasznahorka alá megérkezett,
233 XXVI | fogja be a lovakat azonnal. Õ maga nem vár reá, hanem
234 XXVII | meg nem menekült, míg az õ egész causáját és a Fabriczius
235 XXVII | legjobban az udvarnál; az õ levele volt az éppen, mely
236 XXVII | lángba borul az ország!~Õ keresztüllátott a hercegen.
237 XXVII | legmélyebb titka volt: hogy õ, az idegen, ezt a megérthetetlen
238 XXVII | az írást, melyrõl csak az õ neve hiányzik, hogy üdvözültté
239 XXVII | kedvezõ válságot elõidézze.~Õ újítá meg a fekélyektõl
240 XXVII | arcon a hûsítõ borítékokat, õ adta be neki arany kanálkával
241 XXVII | király; maga is ott állott az õ királya elõtt, a csillagok
242 XXVIII | magával, akkor is borzalom az õ láthatatlan arcába tekinteni,
243 XXVIII | hanem amint megmondta, hogy õ ide szállt vendég: egyenesen
244 XXVIII | az államférfihoz, ki az õ jövetelére kituszkolt az
245 XXVIII | miért. A király halva van: õ nem szentesíthet többé semmit,
246 XXVIII | teljhatalmazottja. Amit õ szentesít, mielõtt a király
247 XXVIII | váratlan haláláról, aki után õ következett a trónra. -
248 XXVIII | vissza az ezredesnek, hogy az õ lakása éppen annyi lépés
249 XXVIII | több bizonyítékot; inkább õ kér bocsánatot Alauda uramtól;
250 XXVIII | elterjesztette azt a hírt, hogy õ az a császári biztos, aki
251 XXVIII | élni a gyanúperrel, hogy az õ útjában talán nem is egészen
252 XXVIII | szerencsésen kieszközölte, hogy az õ csézáját is begurítsák a
253 XXVIII | ottrekedését; bizonyosan õ híresztelte el a császári
254 XXVIII | hogy a repülõhíd bajának is õ volt a mestere. Az alatt
255 XXVIII | elõtt, hogy az a valaki az õ általa vitt dekrétum megérkeztét
256 XXVIII | asszonyi furfang ellenében.~Õ is otthagyta a rakamazi
257 XXIX | félmértföldnél.~Kitalálta, hogy ez az õ embere!~Volt dolga a boros
258 XXIX | vén csaplár: - miért volna õ szegény? Nem múlt még el
259 XXIX | kaparászónak eléje világít.~Õ az, a várva várt. Senki
260 XXIX | Juliánna nem dalolgatott az õ édes álmai felett. Hanem
261 XXIX | hogy egy hiten vagyunk!~Az õ tízparancsolatjában is így
262 XXIX | De hát azért mégiscsak õ ért be hamarább Szathmár-Németibe,
263 XXIX | bizonyos a maga dolgáról. Õ tudta, mit adott át a nádornak.
264 XXX | képmása kézrõl kézre jár, õ is átveszi azt azokkal a
265 XXX | volna valamit arról, hogy õ mit hoz Bécsbõl magával?~
266 XXX | akadályokat rakva mindenütt az õ útján keresztül. Ezzel neki
267 XXX | kétségtelenné tette, hogy õ sem a névrõl, sem annak
268 XXX | cifra asszony”, akivel õ olyan jól mulatott volna,
269 XXX | boszorkányhistóriát, mert õ jó nevelésben részesült
270 XXX | venni, s az idõhaladék az õ szövetségese.~Már kora hajnalban
271 XXX | értesült I. József haláláról, s õ is azonnal gyorsfutárt indított
272 XXX | azon végóhajtását: hogy ha õ meghal is, Magyarországot
273 XXX | halála után. A becsület az õ részükön volt. A fondorkodás
274 XXX | azzal az izenettel, hogy õ kész aláírni azt a békeokmányt,
275 XXX | a seregével Szathmárra; õ a császári sereggel Nagy-Károlyig
276 XXX | tett engedmény volt, az õ fõhadiszállásuk volt Szathmár-Németi,
277 XXX | világukat. De bizonyára az õ akarata volt az: hogy kizöldüljön
278 XXX | szemben jön reá egy, az õ díszkíséretét számra meghaladó
279 XXX | szerint Pálffy bánnak, s akkor õ maga is a szabad ég alatt,
280 XXXI | úgy enyelegtünk tovább; õ a pisztoly ravaszán tartva
281 XXXI | eredt lángot hogy nem érezte õ meg a lobogásáról! Hogy
282 XXXI | azt el a közkatona, hogy õ kapitulált! Elárulták a
283 XXXI | a furcsaságain ennek az õ leghívebb imádójának! Annak
284 XXXI | ügyének a sürgõsségét. Hiszen õ megmentheti ennek az embernek
285 XXXI | békekötés másolatát, amit õ Pálffytól kapott meg. Löffelholtz
286 XXXI | látnia kellett azt, hogy az õ pártfogoltja miként lép
287 XXXI | hogy nagy hiba volt ezt az õ kedves barátját nem engedni
288 XXXI | ami arra következni fog. Õ jól be volt avatva az udvarnál
289 XXXI | enyim volt az oroszlánrész, õ csak tûrte, amivel kénytelen
290 XXXI | helyette a székbe ülni, s õ tartja a gyûléseket Krasznahorka
291 XXXI | sem kegyelmességednek, sem õ kegyelmességének izenethordója
292 XXXI | Korponaynét maga elõl, akkor õ lesz a megvert fél.~- Maradjon
293 XXXI | maga Wratislaw írta fel, az õ titkos archívumából lettek
294 XXXI | csinálni.~Lehetetlen, hogy õ Andrássy Istvánnak elmondja
295 XXXI | szíve fájásából.~És talán - õ maga is igazán szerette
296 XXXI | mozdulatlanul néz a távolba. Talán õ az? - Talán ez is azt a
297 XXXI | a nagy hajszához, amiben õ álomképe ígért kincseit
298 XXXI | boszorkány, minden lehetett õ, csak anya nem, aki kisfia
299 XXXI | nevén szólítá Korponaynét. Õ is a lõcsei kapituláció
300 XXXI | kezdett az agya. Nem volt õ elkényeztetve: gyakran látott
301 XXXI | ragyogó díszöltözetben; õ maga az erkély közepén áll,
302 XXXI | szoktak produkálni, az az õ virtusuk.~Most az elítélt
303 XXXI | szórja azt arra felé, ahol az õ hatalmas pártfogója ott
304 XXXI | most?~Közöttük a tenger! Õ és hatalmas pártfogója között.
305 XXXI | békeszerzõdésnek, aminek a létérõl õ tudomást sem tartozott venni,
306 XXXI | hogy a vérpadot átugrotta, õ soha egy órára sem szûnt
307 XXXI | Hol õt kergették ott, hol õ kergetett mást. Szétverték
308 XXXI | folyt ez a mulatság. Ismert õ már ottan minden falut,
309 XXXI | elmenekült a kelepcébõl; õ pedig magára maradva, foglyul
310 XXXI | szemrehányásokat kapta volna; mert õ volt az egyenes és közvetlen
311 XXXI | kétségbeesetten úszónak.~Õ az egyedüli hajótörött rajta.~
312 XXXII | dulakodtak a Sajó mellett, õ felbiztatta a lutheránus
313 XXXII | hiszen akit megkaphatott, õ sem sajnálta azt válogatott
314 XXXII | méltóbb állat, mint a labanc.~Õ vállalkozott Absolon Dáviddal (
315 XXXII | Kassán fogva tartottak, õ szabadítá ki vakmerõ furfangossággal
316 XXXII | kénytelenül kitakarodtak, õ abba rögtön beköltözött
317 XXXII | nagy a hasonlatossága az õ halandó fejének azzal képpel,
318 XXXII | maga Zsigmond úr ült, hogy õ már csak azt a recsegõ hangot
319 XXXII | zivatar közeledett.~Azt õ elõre meg tudta érezni.
320 XXXII | úrnak: az „Isten haragja”.~Õ azonban tudós ember volt:
321 XXXII | tûzzel, akár vassal, nem félt õ semmitõl, csak az Úristentõl.~
322 XXXII | vezérek utasításai, s azokat õ közölte az idebenn lappangó
323 XXXII | hegyszakadék. Erre a feladatra csak õ volt alkalmas.~Csak ne félt
324 XXXII | oda?~Ez a vidék volt az õ szomorú hazája.~Sohasem
325 XXXII | ára.~Eszébe jutott, hogy õ most a kisfiát jõ látogatni,
326 XXXII | völgyet körül kerüli, addig õ az ismerõs hegyi ösvényen
327 XXXII | akkor nem kell félni. Akkor õ fél. Bebújik az üvegkalitkába.
328 XXXII | mennydörgéstõl. Egész éjjel elnézném. Õ meg fél tõle. Várj addig.
329 XXXIII | leánya hintaja! - Nem az õ leánya, az ördögé! A kocsisára
330 XXXIII | ítélõbíró elõtt; csakhogy õ még ezt a büszke alakot
331 XXXIII | nem eléggé meggyûlöltette õ ezzel a fiúval az anyját?
332 XXXIII | kígyó, micsoda boszorkány az õ anyja, számtalanszor? Elég
333 XXXIII | beszélni?~- Sõt szükséges, hogy õ azokat hallja. Nem fogja
334 XXXIII | Ne féltsd te õtet. Tud õ mindent, s nem fecseg ki
335 XXXIII | majd csak szembeszállok. Õ fogja ereszteni a kötelet,
336 XXXIV | lakos felemlegeté, hogy õ is volt már ebben a barlangban
337 XXXIV | Mikor Ghéczy Zsigmond az õ hajdan kedves cimboráját,
338 XXXIV | arany- és ezüstpénzt. Ezt õ akkor hazahozta a Gölnitz-völgyi
339 XXXIV | amit a rézbányája keres. Õ maga beéri szalonnával,
340 XXXIV | Pelargust, mit avatkozik az õ felesége dolgába, holott
341 XXXIV | Ghéczy Zsigmond izeneteit; az õ kezébe tette le a leveleket,
342 XXXIV | kompetens védõreplikát az õ imádott szép asszonya mellett.~-
343 XXXIV | férje, az egész világ és az õ saját szája is vádolják:
344 XXXIV | ezeren tették azt, amit õ. Hittek a csábító szónak,
345 XXXIV | ilyen mézes-mázos szóért. S õ, a gyönge asszony vétett
346 XXXIV | hogy legyenek csendesen. Õ maga leült egy jégkoloncra,
347 XXXIV | egy kasza volt a kezében, õ kaszás hanáknak volt álcázva.
348 XXXIV | Ghéczy Zsigmond szívét, ha õ terád bízta azon titkait,
349 XXXIV | hagyták Korponayt utoljára.~Õ nem írta a neve után a „
350 XXXIV | Juliánna szívére. Hát az õ kedvencét is szerencsétlenné
351 XXXIV | akikben bízott? Ez is az õ lelkére támadó vád, az õ
352 XXXIV | õ lelkére támadó vád, az õ álmainak réme?~- Értelek
353 XXXIV | házba?~- Igen.~- Ahonnan „õ” is átjöhetett tehozzád,
354 XXXIV | átjöhetett tehozzád, te is „õ”-hozzá, amikor tetszett?~-
355 XXXIV | fõtiszt homlokának, s arra õ kiparancsolta a szobából
356 XXXIV | S hogy nem menekült „õ” ki azon az úton, amelyen
357 XXXIV | asszonyi becsületemre.~- „Õ” az volt, te nem! - Tehát
358 XXXIV | legalkalmasabb fõvezérünknek, õ van egy hatalmas várnak
359 XXXIV | most is bálványozza õt. Ha õ kezébe kapja a zászlót,
360 XXXIV | a szabadságért harcolt, õ maga ott maradt Bécsben,
361 XXXIV | belsejébõl az elbocsátó lapot, õ is odaírta a neve után e
362 XXXV | járnak. Szakasztott mása az õ elveszett „pantheonának”.~
363 XXXV | lelkem is megszabadul az õ lidércétõl.~Ez az egy érzõ
364 XXXV | gyümölcs lett, lehullott, és õ még mindig alszik.~Nem tudja,
365 XXXV | meg ne háborítsa senki az õ titokteljes találkozásait
366 XXXV | titokteljes találkozásait az õ elmúlhatatlan egyetlenével.~
367 XXXV | Szívesen fogadta az öreg? Õ nagyon keményszívû ember.~-
368 XXXV | Talán irgalmazni fog nekem „õ” is - szólt kitörõ fájdalommal
369 XXXV | Bebek-féle bronzágyút, amit õ valahol elrejtve tartogat.
370 XXXV | Milyen türelmetlenül várta õ akkor, hogy mikor lesz -
371 XXXV | megrontja magát, inkább õ is otthon marad a kedveért,
372 XXXV | irgalom nélkül tépi ki az õ anyjuk szívébõl az élet
373 XXXV | udvartól van ide küldve (az õ jó barátaitól). Azok bizonyosan
374 XXXV | rábírná, hogy valósággal az õ szolgálatukba álljon. Ott
375 XXXVI | várába be akar jönni az õ engedelme nélkül, tizenkét
376 XXXVI | Zsigmond kezeibe futott össze. Õ levelezett a mágnásokkal.
377 XXXVI | a leányához. - Nem bánta õ, akármivel hódította is
378 XXXVI | Juliánna a hõs vezért; az õ dolguk! Nem is kérdezõsködött
379 XXXVI | világért sem tette volna, hogy õ maga adjon egy bûnbocsátó
380 XXXVI | Az uram lesz ott!~- Igen, õ vár ott rád. Lehet, hogy
381 XXXVI | a csengõs lovak nyomán, õ maga félretért a pázsitra,
382 XXXVI | írt Ghéczy Zsigmondnak. Õ volt minden levelek õrzõje.~
383 XXXVI | olvasta a levelet utoljára, õ adta azt vissza Korponaynénak.~
384 XXXVI | a háta mögött történik, õ csak azt a némaságot leste,
385 XXXVII | nagy szükségünk van, holott õ csak egy csókot várt tõled,
386 XXXVII | vendégül többet, amit az õ keze fõzött. De hogy elárulja,
387 XXXVIII| XXXVIII. FEJEZET~Recidíva~Õ pedig futott, mint a szarvasgím
388 XXXVIII| gondolatok ezek.~Nem gondol õ most a beteg fiával sem.~
389 XXXVIII| Juliánna te! Korponayné!~Õ meg kacag, csak úgy reng
390 XXXIX | Korponay János, a férj.~Õ az valóban, nem rémkép,
391 XXXIX | haszonlesésbõl elárulhatom az õ egész tervüket, s õk határozták
392 XL | hogy el ne árulja azt az õ felesége, õneki õrködni
393 XL | most a férje boldog.~Hisz õ is minden tudományát az
394 XL | Korponay húzódozott tõle, hogy õ átall a nagyurak ajtaján
395 XL | minõ sikere lesz majd az õ pozsonyi útjának, mint inkább
396 XL | Korponay uram csendesen, ha az õ dolgára kerül a sor, majd
397 XL | beszél, a vallató inkvizítor, õ maga - egy fogoly.~Minden
398 XL | bele magát a hínárba.~- Õ nem tud semmirõl? - sietett
399 XL | tekintetébõl a helyzetét. Ha õ most erre a kérdésre azt
400 XLI | valamennyi virágszála?~Tartozik õ megsiratni a Rádayakat,
401 XLI | Esterházyakat, Sennyeyeket? Visel-e õ gyászruhát azoknak a halála
402 XLI | éppen õtet? De miért? Mi õ neked?~Egy mulatótárs, aki
403 XLI | s térdeiden csúszkálj az õ halottja elõtt, és bocsánatot
404 XLI | bûnödért, aminek fele az õ bûne volt.~Aztán hagyott
405 XLI | végig a termeken, amikben õ osztotta egykor kegyeit
406 XLI | Kettõ áll a kockán: vagy az õ feje, vagy a tied!~Tudod,
407 XLI | uramat is ejtsd útba, mondd: õ ne féljen semmitõl, a kisfiamnak
408 XLI | a visszatértét, azalatt õ a korcsmában összebeszélt
409 XLII | leveleket azokhoz az urakhoz. De õ e leveleket soha sem adta
410 XLII | szépen, hogy miért tartogatta õ ezeket a leveleket -, miután
411 XLII | elõtte, diák nyelven, amirõl õ azt állította, hogy nem
412 XLII | homokkal. Az a homok az õ vérét fogja felinni.~Egy
413 XLII | fogja ez az óra mutatni? Az õ földi világa már csak óranegyedekre
414 XLII | szerteágaznak a jövõ századokban.~És õ ezeket a családfákat úgy
415 XLII | Korponay Gábor!”~Ez az õ fiának az adománylevele!~
416 XLII | Garamszeghiek közt, egyedül az õ fia; õneki van ajándékozva,
417 XLII | jöhetett holmi akadályok miatt. Õ maga is be volt börtönözve
418 XLII | egész összeesküvés terhét az õ fejére halmozta.~Reszketett
419 XLII | rebegé Pelargus. - Az õ irgalma minden földi fájdalmat
420 XLII | hogy azt ne vágják el, õ maga feltûzi olyan szépen,
421 Uto | krónikák a két nõrõl és az õ világukról feljegyeztek;
|