Fezejet

 1 VI     |     Wencezlauz úrfi.~- Te mondád, én mondom, s mondja ez a protocollum,
 2 X      |            Bizony Isten, senkinek se mondom el. No mondja meg! Adok
 3 XIII   |         rejtette a leányt?~- Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta volna,
 4 XIV    |           irhát ebben a nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek benneteket,
 5 XVI    | elrejtõzötten.~- Lovagi becsületemre mondom, hogy én egy pillanatig
 6 XIX    |      Megölhetsz! Isten elõtt is újra mondom! - szólt Fabriczius, szétszakítva
 7 XXII   |             vedd vissza! Mert bizony mondom neked, hogy amilyen alázatos,
 8 XXIII  |          árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják, mert jó;
 9 XXVII  |          kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! egy kézvonásod
10 XXIX   |            szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen lenyugodott,
11 XXXI   |            Kérem, uram!~- Hiszen nem mondom el a feleségem elõtt, hogy
12 XXXIV  |             fenyegetõ kezemet, s azt mondom, senki se bántson. Nem tudom,
13 XXXVII |     huzakodók közé veté magát.~- Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést
14 XXXVIII|           hasznára volt, mert bizony mondom, hogy nagyon segített neki