Fezejet

 1 XIII  |         föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak a künnjáró ember.~Hanem
 2 XV    |      talált a harci feladatokban. Ilyenkor sokat ér egy nyugodt, erélyes
 3 XXII  |       utat.~- Hát merre találnád? Ilyenkor ünnepnap! Csak a templomban
 4 XXII  |         Vederszámra itta a vizet.~Ilyenkor volt a legkegyetlenebb.~
 5 XXIV  |          lõni? Nem látsz-e kettõt ilyenkor?~- Bizony nem látok én!~-
 6 XXV   | elpártolók között lenni! - mondák ilyenkor az Andrássyra vetõdõ tekintetek;
 7 XXVII |      Bécsben a himlõ pusztít!~Oda ilyenkor csak az megy, aki Istent
 8 XXVIII|           parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban ült,
 9 XXIX  |         Nem járják lovas hintóval ilyenkor az Ecsedi-lápot. Nyolc bivalyt
10 XXXI  |           a kék szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong -
11 XXXI  |          de felnyíltak kerekre, s ilyenkor ezek a szép szemek zöldek,
12 XXXII |  sajátságosan bizseregni kezdett. Ilyenkor nem lehetett vele emberi
13 XXXII |           ércolvasztó pitvarában. Ilyenkor a gyermekek bizonyosan odakinn
14 XXXIII|         minõ igézet alatt tartják ilyenkor az idegei: felhasználja