Fezejet
1 I | gyanúkeltõt talál benne, hogy aztán, mikor még egyszer visszatér
2 II | olajághozó galamb; - de vannak aztán más címerek, amik a harcmezõn
3 II | adva az elvesztett ereje. Aztán, ha szakadóban volt a hadsereg
4 III | neki az apja bosszúsan, s aztán a szép asszonyra viszi át
5 III | inspekcióra kell menni.~Ezzel aztán a hölgy kegyes fejhajtással
6 IV | dallamaival, míg egyszer aztán megszólal a pedál basszus
7 IV | dörmögi oda a fõjegyzõnek, s aztán a táskájából elõvéve egy
8 IV | uram. - A szenátor urak aztán törüljenek a tételekbõl
9 IV | vastagból vékonnyá lenni, s aztán folyvást lassúbbá vált;
10 IV | három szál bajuszkáján; aztán megcsóválta a fejét és leült.
11 V | Hanem ekkor õrajta van aztán a sor hanyatt esni ijedtében.~
12 VI | éjjel és nappal, s mikor aztán az ellenség ismét körülzárolta
13 VI | magára hagyva az öreget, aki aztán gombos pálcájával nagyokat
14 VI | silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán dupla lépésekkel vágtatott
15 VIII | fel a vadat. Egy helyen aztán összetalálkoztak, s nagyot
16 VIII | egész emelet nyugszik.~Mikor aztán a két bekerítõ csapat összeért,
17 VIII | lélegzetével a rémület szavát. S aztán elkezdte a fiát szidni deákul. -
18 VIII | mellett. Annak a fényétõl aztán világos lett az egész piac.
19 IX | szépen kijött a kapun, s aztán valaki kivezette a groszscherfeldi
20 IX | meg egy negyedikkel, aki aztán adott szavát megszegve,
21 X | mintha arra figyelne.~Egyszer aztán egy ilyen vers következik:~
22 X | szalmára.~Az énekes cseléd aztán beteszi az ablakot; biz
23 X | aki parancsokat oszt, s aztán leszáll a lováról, a kantárját
24 X | kapust nem talál sehol. Aztán felhalad a lépcsõkön, s
25 X | felesége.~A következõ szava aztán nem is lehet más, mint hogy
26 X | takarta el a kezével a száját.~Aztán toporzékolva fordult Pelargushoz,
27 X | fogott hozzá a munkához; aztán nehogy az a hosszú termetével
28 X | kacagányáról a havat, s aztán üljön le ide mellém; szorítok
29 X | Nem lehet, angyalom.~Akkor aztán pofon legyintette gyengén,
30 X | urának jól fog a kardja.~Most aztán egyszerre ledobta a földre
31 X | be utánam a grádicsajtót. Aztán Pelargus: rád bízom a asszonyomat,
32 X | rohant a veszedelembe. S aztán, mikor vége volt a csatának,
33 X | kisgyermeke nevelõjének.~Aztán lett mindenes a háznál.~
34 X | kicsikém, a Pelargussal.~Annak aztán nagyon örült a kisfiú, hogy
35 X | De nem ijeszt meg?~- Aztán elmentek szánkázni.~- Óh,
36 X | Most öltözzél át gyorsan: aztán siess az utadra!~Pelargus
37 X | az a pogácsa.) A kapuban aztán mindent a kezébe adott Pelargusnak,
38 X | hogy itt ülnek fel.~Mikor aztán eltûntek a szeme elõl, az
39 XI | szerelmeskedni”. Elküldték aztán Rákóczihoz, annak nagy szüksége
40 XI | mondá a hóhér.~- Akkor aztán meglátjuk a szépséges pofácskáját.~
41 XI | semmi néznivaló.~A hölgy aztán azt az idõtöltést találta
42 XI | Megvetette az ágyát, és aztán levetkõzött és lefeküdt.~
43 XI | jó a krízis.~A sírásra aztán következik a fejfájás.~Ez
44 XI | szemet. Annak a virtusa aztán kétségtelen. Ha a páciens
45 XI | bevett belõle hármat.~Most aztán úgy alszik tõle, mint a
46 XII | A többi az õ dolga.~Erre aztán Léni asszony is keresztyéni
47 XII | kell felhajtani.~Rövid idõn aztán az ápolónõ kezdett el horkolni.
48 XII | megkülönböztetni.~Akkor aztán odament a falba rámázott
49 XII | megcsókolta a saját képmását. De aztán mégsem azt tette, hanem
50 XII | régen készen volna.~Egyszer aztán orozva lesbõl odaszökött
51 XII | lágy baritonjával.~Mikor aztán a hat ismerõs vers elfogyott,
52 XII | végére nem járnak.~A többihez aztán megjön a kívánság és az
53 XII | csak vígy a kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te gonoszad,
54 XII | a gyönge asszonyt; hogy aztán újra felengesztelje.~- Jéggé
55 XII | fordul, és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva, egyszerre
56 XII | fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót, s otthagyja
57 XII | ketterhäuschen kettõs kulcsát, s aztán még két emléket vitt el
58 XIII | kulcsokkal a lépcsõtornác rácsát, aztán a kapu kisajtaját. Kitekintett
59 XIII | hagyta, a kulcsokat eltette.~Aztán futott vissza a terhével,
60 XIII | forró lélegzetét.~Egyszer aztán felnyíltak a leány szemei;
61 XIII | átfonta annak a nyakát.~Ekkor aztán Juliánna õrjöngõ kacajjal
62 XIII | hûtötte, maga megkóstolta, aztán a karjára emelte a leánynak
63 XIII | ízleld meg; láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet, ezt
64 XIII | visszafelé, mind a két szeméig. S aztán a tenyereibe tapsolt.~-
65 XIII | az igazi. - A másik kulcs aztán vígan beletalált a kulcslyukba,
66 XIII | Belleville lovagnak egyszer aztán úgy rémlett, mintha a nevét
67 XIII | ostromdandára el lett ûzve, s erre aztán az õrcsapat is visszatérhetett
68 XIII | filiszterek nem tudnak semmit. Aztán, ha áruló akart volna lenni,
69 XIII | leeresztve a kard hegyét, mire aztán a lovag is leeresztette
70 XIII | ráakasztotta a görbe kardot. Aztán szétfonta a haját, s elszórta
71 XIII | válladra elemozsinával. Aztán ezt a képeskönyvet is tedd
72 XIII | egyebet is. Csókolj meg, aztán siess! Már hallom a doktor
73 XIII | nálam.~Megcsókolták egymást, aztán a leány kezébe vette a tolvajlámpást,
74 XIII | transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját felismerte,
75 XIII | idõ, s fûtetlen a szoba. Aztán nagy tudománnyal gyertyát
76 XIII | szemmel nézett a gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta
77 XIII | oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „Három peták
78 XIII | össze a fogatlan ajkait, s aztán széttekintve maga körül,
79 XIV | rárohanókat meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint csak visszatér,
80 XIV | tér; lát, hall és érez, aztán nagyot sikolt örömében,
81 XIV | otthagyni a poklot, hogy aztán nagy kerülõvel jussak megint
82 XIV | kívánj neki jó reggelt, s aztán menj át a szobámba, dûlj
83 XV | gyanúsakat összefogdostatni, aztán a visszavonuló ellenséget
84 XV | Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják a kapát meg a szekercét;
85 XV | a magunk lába akad bele. Aztán ne harangozzanak már odabenn
86 XV | Hozzák ide rögtön.~Értesíték aztán a tábornokot, hogy nagyon
87 XV | kinevezni, amely törvényszék aztán majd ítélni fog Belleville
88 XV | férjeik levelét elolvassák.~Aztán mikor végigolvasta a parancsot,
89 XV | Aláírva:~„Regina Tua!”~Akkor aztán ugyanazt a levelet megforgatta,
90 XV | paksamétát az ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé,
91 XV | nagyon dúlt-fúlt, hanem aztán meggondolta a dolgot, s
92 XV | kezdtek. Az még hagyján, hanem aztán meg a dobveréshez fogtak
93 XV | tábornok. - Alauda uram aztán bizalmas súgással értesíté,
94 XV | kezét a papnak katonásan.~Aztán fellépkedett az oltár zsámolyfokain.~
95 XV | brandenburgi címert, s lett abból aztán nagy archeológiai disputa,
96 XVI | Rászolgáltál erre a kis pihenésre. Aztán költöttelek én egypárszor;
97 XVI | ellent, vitézül közberontani; aztán a legjobb viadalból okosan
98 XVI | tábornok a tüzeskedõt.~Korponay aztán elmondott hegyirõl tövire
99 XVI | Thurzó-ház kapujáig?~- Erre aztán könnyû a felelet! Arra használtam
100 XVI | halántékain; - a levágott haj aztán mondott neki valami történetet.
101 XVI | legényei mozgásba jöttek.~Most aztán Andrássy sem tartóztathatta
102 XVI | Szegény jó barátom!~Ezen meg aztán Korponayt fogta el a csoda.
103 XVI | menekülését fedezze.~Meg is van aztán érte az a jutalma, hogy
104 XVI | is leveri a fejérõl, ami aztán arra szolgál neki, hogy
105 XVI | toronyra látni. Egyszer aztán, éjféli óraütés után, látok
106 XVI | hogy keresztültörjem!~Ezen aztán õ maga nevetett igen nagyot.~-
107 XVI | elõléptetés a kuruc tiszteknek; aztán meg mindenféle donációk:
108 XVI | nevetésre méltónak.~Most aztán Andrássy egész nyugalommal
109 XVI | úgy reszket a levél. Mikor aztán végigolvasta azt, mint a
110 XVIII | visszakotródott a szobájába. S aztán elküldé Fabriczius üzenetét
111 XVIII | az elnöki székben, hagy aztán lerakta a bírói süveget,
112 XVIII | beültették az elnöki székbe, aztán kimondta a végzést, hagy
113 XVIII | és némává tették.~Akkor aztán a mindig nyitott kapun maga
114 XVIII | engedtek.~Egyszer csak beesett aztán abba a szobába, ahol Fabriczius
115 XVIII | nesztelenül, mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja
116 XVIII | tolózárt az ütközõbe, s akkor aztán nekidûlve háttal az ajtónak,
117 XVIII | beburkoló patyolatot; amit aztán egy kopjára szúrva, kidugnak
118 XIX | levelet, s a keblébe dugta.~S aztán fanyar képpel mondá Trautsohnnak:~-
119 XIX | róla.~- Jól van.~- És akkor aztán, egyenlõk levén mindkettõnkre
120 XIX | az arcképalbuma.~Ezáltal aztán kezdett Juliánnával még
121 XIX | szándékait Magyarország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést
122 XIX | tenyerével, maga elé helyezé. S aztán kezébe véve a tollat, a
123 XIX | könnyedén vállat vont, s aztán odadobta az egész megfejtett
124 XIX | akták közé.~- Ahogy tetszik.~Aztán egyet köszörült a torkán
125 XIX | Blumevitz ezredes nevében. Mire aztán a császári katonaság kényelembe
126 XIX | lehajítani ebbe a gádorba, aztán égõ csóvát dobni utána!
127 XIX | a nõ karjait magáról, s aztán oly erõvel taszítá õt el,
128 XIX | beszédével, gyönge ölelgetésével, aztán meg a haditörvényszék a
129 XIX | van, hol meg alszik!~Mikor aztán berohant a gyermek szobájába,
130 XIX | hûlt helye maradt.~Most aztán a méreg futotta el Korponayt,
131 XIX | bejárat kámvájából.~Amint aztán a két marcona férfi betört
132 XIX | csak néztek a tûzbe; - és aztán a rettentõ robbanás csak
133 XIX | odalépett a tûzhelyhez. És aztán belemarkolt a zsákból kiomló
134 XIX | szétmorzsolgatta a tenyerében.~Aztán nagyot kacagott rá. Ahogy
135 XX | harangszóra imádkoznak.~Hanem aztán a déli egyes harangkongást
136 XX | összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta mögött megtalálja -
137 XX | ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját a kezével,
138 XX | kárpitrúdjára zászló gyanánt, s aztán futott vele föl az erkélyterembe.
139 XX | Mindennek vége!~Ez volt aztán a gyászkiáltás!~Végighangzott
140 XX | mintha vajból lett volna.~Aztán el a hegyek közé.~Senkinek
141 XXI | bajusz. Annál nagyobb volt aztán a szakálla, amely kereken
142 XXI | megörökítve feltaláljuk.~Akkor aztán mindjárt tudta róla az ember,
143 XXI | elmaratunk.~Innen nyílik aztán a leghatalmasabb várasszonynak
144 XXII | körmével, tépi a fogával, s aztán a rongyait odadobja az égõ
145 XXII | emberekké váltak, s tódult aztán minden ember a pincegádor
146 XXII | a Bebek kanalával.~Mikor aztán maga is feltámolygott a
147 XXII | A felnyitott levél pedig aztán egészen magának foglalta
148 XXII | kitaszították a templomajtón.~S aztán énekelték tovább: „És vezérl
149 XXII | a templomban kiabálni, s aztán a koldusasszonyokkal verekedést
150 XXII | Miklós úr mindent bezárt, aztán lefeküdt, alszik; nem lehet
151 XXII | õ adott nekik máslást.~Aztán az egész napot azzal töltötte,
152 XXII | nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított kérõk
153 XXII | császár tartományában.~Egyszer aztán az a csuda történt vele,
154 XXIII | érdemrendet kapott volna. Aztán mi is van abban? A katonák
155 XXIII | s menekülni akart.~Hanem aztán a pillanatnyi felhevülés
156 XXIII | is közéjük térdepelt, s aztán kezeiket saját összekulcsolt
157 XXIII | fogd ezt a levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül
158 XXIII | ellenkezõjét bizonyosan tudja. S aztán nem elég neki, hogy maga
159 XXIII | kisebbik elég figyelmesen.) Aztán tudósítja õt a gazdasági
160 XXIII | fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötõért egy
161 XXIII | s odabújt az anyjához, s aztán suttogva mondott el neki
162 XXIV | nagybácsinál hálni. A Józsi aztán magában nem is akart a maga
163 XXIV | hízelkedõ gyügyögéseit.~Egyszer aztán a nyakába borult a kisfiú
164 XXIV | Nem hagylak elmenni.~Most aztán Zsófia kezdte el a gyermeket
165 XXIV | rossz kedvük volt.~Itt aztán elhallgatott a fiú; nem
166 XXIV | még írni egy levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvbõl,
167 XXIV | azt elszótagolni elõtte. Aztán még mindig jutott valami
168 XXIV | odalódítá anyjához a fiút, s aztán a kinyújtott tenyerébe fektetett
169 XXIV | Miklós bátyámtól.~- Hát aztán kim maradna nekem, ha te
170 XXIV | Bizony nem hagylak itt.~Ezzel aztán meg voltak nyugtatva mind
171 XXIV | ipse unus ex illis.~Ezzel aztán nem lehetett tovább folytatni
172 XXIV | mikor lefektette.~- De aztán itt ne hagyj azalatt, amíg
173 XXIV | még bort is ivott. Most aztán aluszik erõsen.~Miklós nyugtalanul
174 XXIV | az lerugdalt magáról, s aztán felkötötte a kardját, feltette
175 XXIV | lengyel alamáziát.~Attól aztán egyszerre kigyulladt az
176 XXIV | ugorj bele a saruidba hamar; aztán gyere, legény, mutasd meg,
177 XXIV | A gyermek felöltözött, s aztán követte nagybátyját az udvarra.~-
178 XXIV | ki a kerekes ágyúdat.~- Aztán hová?~- Csak oda a várkapuba.~
179 XXIV | fájdalom a szívérõl.~Akkor aztán a másik testvérével összeölelkezve,
180 XXV | várába akart hazatérni. Hanem aztán késõbb kiheverte az elkeseredését,
181 XXV | tüze ostromolja õket.~Hogy aztán másképp ütött ki a dolog,
182 XXV | tölté el atyai szívét; hanem aztán, hogy tovább gondolkozott
183 XXV | Inni is bõven szokott. Aztán micsoda könnyû mesterség
184 XXV | hagyta a szép menyecskét.~Aztán még az a nevezetes dolog
185 XXV | fõtiszt most is ér valamit. Aztán õ csak „menesztetett”; de
186 XXV | intézték a befalazást.~Ekkor aztán levetette magát a kerevetre,
187 XXV | szokott hõs volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát
188 XXV | most dolgoznak.~Andrássy aztán csak azért is franciára
189 XXV | mintaképei voltak.~Egyszer aztán megszólalt a jezsuiták templomában
190 XXV | dolga van.~A tábornokné aztán meginvitálta estére, egy
191 XXV | odavetõleg Andrássy.~Amiért aztán szépen kikapott.~- Mit gondol
192 XXV | küszöbén belül!~Tartott aztán Andrássynak egy olyan prédikációt
193 XXV | váltani Juliánnával; a többi aztán majd következik egymásból.~
194 XXV | az én szenvedélyem!” Arra aztán neki is helyet adtak az
195 XXV | egész társaságnak. Akkor aztán Wencezlauz revánsot akart
196 XXV | pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy õrzi meg az államtitkokkal
197 XXV | el a királypártiaktól, s aztán a maga híveinek adományozott?
198 XXV | Errõl a szóról „ünnepnap”, aztán olyan ügyesen belecsavarta
199 XXV | kezdte a reformációt, akit aztán a konstanci zsinaton megégettek?~-
200 XXV | megszállni. Tehát Husz...~Itt aztán elkezdte Huszt magasztalni,
201 XXVI | visszajön.~Kis idõ múlva aztán visszatért, s azt mondta,
202 XXVI | kapitányhoz.~Akkor volt aztán a meglepetése tökéletes,
203 XXVI | szóra rákvörös lett. Hanem aztán csak jónak látta mosolygós
204 XXVI | négy szürkét a hintóba, s aztán hajtson ide a platzkommando
205 XXVI | platzkommando elé.~Mikor aztán Belleville aláírta, meg
206 XXVI | Azok ellen tudnék tenni. Aztán van is azoknak eszükben
207 XXVI | életserkentõ szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor rögtön
208 XXVI | gyerek! - kiálta Husz apó, s aztán egyet füttyentett a két
209 XXVI | mellé dugta a török kését, s aztán a fiatal Husz Hanzi vezetése
210 XXVI | kénytelen ott maradni, s aztán nemsokára érkezik egy másik
211 XXVI | elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének odább, hanem
212 XXVI | máriást a tarsolyából.~Akkor aztán megkapta a levelet.~Meg
213 XXVI | titkolják el a megérkeztét. Aztán majd mikor õ nagy bosszúsan
214 XXVI | valahol csak utoléri. Hanem aztán a jobbik esze csak azt mondta
215 XXVI | szédítõ csapástól.~Akkor aztán újra elõvette az öccse levelét,
216 XXVII | erõszakoskodásért.~Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta
217 XXVII | dologban valamit?~Hogy elfogták aztán ekkor mindenestül!~- Serenissime!
218 XXVII | érverés csillapodni?~Egyszer aztán megjött az óra, amikor az
219 XXVIII | kapott passe partout, s aztán mondja el neki élõszóval,
220 XXVIII | lesz keserves az utazás. Aztán ezek itt mind meghódolt
221 XXVIII | fölkelés vezéreivel. Efölött aztán hosszú vita támadt, melyben
222 XXVIII | mindjárt kinyitják.~Mondták aztán neki, hogy senki sem süket
223 XXVIII | összegyûrt cédulát vett elõ, s aztán a két iratot úgy olvasta
224 XXVIII | a nagy ólomkalamárisba.~Aztán csak hamarosan!~De bizony
225 XXVIII | ült, és bankot adott.~Már aztán csak kövesse meg magát Andernach
226 XXVIII | robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhetõ, hogy milyen
227 XXVIII | csukni! Várjon a gézengúz!~Aztán mégis azt gondolta ki bosszújában,
228 XXVIII | és nem orosz emissarius; aztán nincs is a kiejtésében semmi
229 XXVIII | galléron ragadni!~Ekkor aztán Alaudára lett dühös Belleville.
230 XXVIII | fõparancsnoki szállásra.~Ott aztán megkapta, ami dukált, a
231 XXVIII | De bíz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vetetni magától,
232 XXVIII | természetesen, s mikor aztán a türelmébõl kihozva, rájuk
233 XXVIII | begurítsák a kompba; így aztán Neptun segítségével valahogy
234 XXVIII | Debrecenbe. Míg egyszer aztán egyenesen azzal a kérdéssel
235 XXVIII | eltörött a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének elveszett
236 XXVIII | magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton versenyt
237 XXIX | a zápor.~Nagy-Károlytól aztán határozottan keletnek fordul
238 XXIX | azoknak a partjain díszlik aztán a buzogányos nád, az élesmosó
239 XXIX | eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán a vármegye gátján hogy gázol
240 XXIX | másik opálsárga. Egyszerre aztán rögtön beállt a sötétség,
241 XXIX | vette.~- Német? - kérdé aztán kisvártatva.~Megint olyan
242 XXIX | a Kolumbus tojása.~Akkor aztán felültek megint a szekérre,
243 XXIX | ezt a levelet, kicsikém; aztán ülj fel a szekérbe, ne félj
244 XXIX | vacsoráljon meg hevenyén, aztán induljon Isten hírével.
245 XXIX | támadó kifejezésével.~S aztán amíg egymagában volt, s
246 XXIX | utánuk, új tûz élesztésére.~- Aztán hallja, kend, vén anyó! -
247 XXIX | korcsmárosnénak!~Egyszer csak hangzott aztán a nagy kutyaugatás odakünn.
248 XXIX | galuskaszaggatást.~- Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló, aki azt
249 XXIX | ilyen nagy ígéret elõtt. Aztán a Juliánna is odavágott
250 XXIX | kiindult a pusztára.~Juliánna aztán szépen felterítette a veres
251 XXIX | Tercsa se lássa. Egyszer aztán lódobogást hallott közeledni.
252 XXIX | kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell szerszámozni a
253 XXIX | hogy ilyen uraság éri.~Ezen aztán mind a hárman nevettek.~-
254 XXIX | kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a magas lóhátrul adta
255 XXIX | berekben üldözõbe vennék: „Aztán, te kölyök, úgy vigyázz
256 XXIX | vásárt csinált vele.~Arra aztán a legény szilaj jókedvében
257 XXIX | nemsokára!~A csapláros kerített aztán a lovag számára valahonnan
258 XXIX | egymáshoz tapasztott. Akkor aztán hozzáfogtak újra a bivalyok
259 XXIX | szeme-szája nyitva maradt, aztán meg elkezdett hahotával
260 XXIX | eszét: megtébolyodott!~Hanem aztán a többi urak is, akik a
261 XXX | könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik mindene a legyőzöttnek: („
262 XXX | követett el, mint most. Aztán ezúttal is úgy tett, mint
263 XXX | Furfangos tréfa biz ez - mondá aztán a nádorhoz fordulva. - Bizonyosan
264 XXX | tudja keverni a hazugságot, aztán hol alatta, hol mellette
265 XXX | magával a bûbájos írt, amivel aztán ha bekente magát, egyszerre
266 XXX | kaparászott, csörömpölt, s aztán csak elõbújt megint, az
267 XXX | Habakuk, ne hagyj magamra! - s aztán lábhegyen settenkedve lopódzott
268 XXX | lát maga elõtt, la.~Ehhez aztán a Tercsa is tódított, amennyit
269 XXX | mellette a kályhapadkán.~Mikor aztán lefektették a lovagot a
270 XXX | az intézkedésnek az okát aztán könnyû volt Andernach lovagnak,
271 XXX | lapját ennek a történetnek, s aztán porzót hintenek rá.~Nincs
272 XXX | Pálffy bán kezébe.~Akkor aztán felolvassák a hadirendben
273 XXX | Van nagy káromkodás!~S aztán a lovas csapatok után egy
274 XXXI | harcias tekintettel.~Erre aztán Blumevitz elnevette magát,
275 XXXI | volt elnevetni magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenõ gyanakodással
276 XXXI | a kedves barátnéjára.~- Aztán úgy enyelegtünk tovább;
277 XXXI | gyúlt Juliánna arca; hanem aztán csak õrá is elragadt a nevetés. -
278 XXXI | van; - annak van!”~Ezzel aztán helyreállt a régi bizalmasság.
279 XXXI | minden kíséret nélkül. Aztán nagy hirtelen megint visszakerült.
280 XXXI | a dervisgenerálisról, s aztán szaladt egyenesen Lõcsére.
281 XXXI | milyen hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt lángot
282 XXXI | hanem az is meglátta õtet. S aztán õt meglátni és minden haragot,
283 XXXI | négyfelé vágatni.~Azzal aztán sietett a maga dolga után
284 XXXI | követelõ önzés jellemzi. És aztán Andrássy a valódi magyar
285 XXXI | valamit. Vártatva rátalált.~Aztán egy karosszéket odahúzva
286 XXXI | árulót szoktak megfizetni, s aztán nem ismerik többé! A világ
287 XXXI | Wratislawot keresi fel; hanem aztán jobban megérlelve letett
288 XXXI | magát prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy
289 XXXI | Göncig is meghallani. Errõl aztán a vásáros nép megtudja,
290 XXXI | között.~A felvonóhídnál aztán éppen megtorlott a tömeg,
291 XXXI | azok, akiket szeretett; s aztán az akkori idõk megszokott
292 XXXI | tükrén.~A másik percben aztán elégedettség morajává alakul
293 XXXI | akik értelmezni tudták; és aztán megint mások, akik utánajártak.~
294 XXXI | körte meg egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap
295 XXXII | keresztül megszökteté, s aztán az embernemjárta hegyszakadékokon
296 XXXII | félholtra verette. Ezzel aztán magára vonta az egész papság
297 XXXII | vetett az akasztófának, amire aztán helyette a jámbor Pika Gáspár
298 XXXII | szövetséget a franciával, aminek aztán meg is lett a gyümölcse:
299 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével elõbújt
300 XXXII | elzsákmányolta. Rövid idõn aztán Józsa István árulóvá lett,
301 XXXII | Ezzel a bátor tettével lett aztán megtörve a jég a két fõúr
302 XXXII | csak az Úristentõl.~Itt aztán igazán tréfás alak volt:
303 XXXII | mélyebben a hegyek közé hatolva, aztán egy egészen elpusztult faluba
304 XXXII | jönnek, hová igyekeznek? Aztán egyszer csak eltûnt a sziklák
305 XXXII | jelenetekre az apa és anya között? Aztán a titokteljes árván maradás,
306 XXXII | hajtotta fel a számára; most aztán, hogy minden reménye álommá
307 XXXII | szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót elõrebocsátva,
308 XXXII | és hallgatózott.~Egyszer aztán valami szomorú dúdolást
309 XXXII | igaz-e az, vagy hamis?~Aztán csendesen bólintott a fejével.~-
310 XXXII | De te csak nem jöttél! Aztán csak elpihentem. Azt mondják,
311 XXXII | másvilágon.~Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések, amik
312 XXXII | bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy okosan rátámasztva
313 XXXII | fél tõle. Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~S mint
314 XXXIII | kilincset félkézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik kézzel
315 XXXIII | egy igazi lépcső, amelyen aztán felmehet a ház belsejébe,
316 XXXIII | lehet leereszkedni, ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba
317 XXXIII | kocsizörej-e vagy égdörgés?~Egyszer aztán közelebb jön a dübörgés.
318 XXXIII | Puskát fogok rátok!”~Ekkor aztán jött egy másik dörgés; de
319 XXXIII | sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett, mint a hidegleléstõl
320 XXXIII | vallomást tevõ nem sírt.~Mikor aztán végtül végig elmondott mindent
321 XXXIII | friss, egészséges lesz, s aztán megint szeretni fog.~- Látod,
322 XXXIII | Árulónak fognak tartani, s aztán széjjel mennek; ember soká
323 XXXIII | minden kísértõ léleknél.~- Aztán meg az öreg Fabriczius,
324 XXXIV | dóriai, korynthi módok. Aztán oltárt emel, magasat, széles
325 XXXIV | cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítõ harántlap,
326 XXXIV | Gölnitz-völgyi kastélyba, s aztán zsákokba töltögetve áthordta
327 XXXIV | országon kívül történtekrõl; aztán csoportba gyûjtött lappangó
328 XXXIV | lengyel pálinka melegített. Aztán meg valami más. - Bolondság!~
329 XXXIV | jobban átkozódik.~Egyszer aztán egy olyan földrengéssel
330 XXXIV | a következõ pillanatban aztán sûrû sötétség lett, amiben
331 XXXIV | a sötétben a közelítõ. S aztán megint elõvették a tûzszerszámaikat
332 XXXIV | orgonasíp alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével elkezdett
333 XXXIV | pokol sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit hamarább
334 XXXIV | izenetet. Hallgassátok azt meg, aztán tehetitek velem, amit haragotok
335 XXXIV | senki sem sirat meg. - És aztán, ha ti föl találtok menteni,
336 XXXIV | neve után e szót: „vidi”.~S aztán odanyújtá azt a nõnek.~-
337 XXXIV | el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak egy istenhozzádot
338 XXXV | belőle kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot mutassa
339 XXXV | diákul.~Abban az elenchusban aztán fordultak elő ilyenforma
340 XXXV | fõúr alkudozni szeretett. Aztán értette a maga portékáját.
341 XXXV | a hosszú termeken végig, aztán kinyílt az ajtó, s betipegett-topogott
342 XXXV | Andrássy az íródiáknak.~Mikor aztán egyedül maradtak, a görög
343 XXXV | s kezét ajka elé téve, s aztán vontatott, szakadozott szóval
344 XXXV | virágok illata széjjel.~Aztán megállt a koporsó fejénél,
345 XXXV | s áhítattal megcsókolá. Aztán félve tekinte félre az arcára,
346 XXXV | zúgolódott, dorgált, hanem aztán csak kiengesztelõdött irántam.~-
347 XXXV | feleségre emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~Még azokat
348 XXXV | ezt az úrasszonyt idebenn.~Aztán odalépett az íróasztalához,
349 XXXV | Juliánna nagyot sóhajtott, aztán megszorítá Andrássy kezét.~-
350 XXXVI | eltûnhetett nyomtalanul.~Azontúl aztán folyvást elváltoztatott
351 XXXVI | olyanok. A jó Andrássy Péter aztán el se hozta magával Pozsonyból
352 XXXVI | ne háborgassák. A dolog aztán abban maradt. Lehetett Gömörbe
353 XXXVI | Pöröl az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek minden
354 XXXVI | kiengesztelõdtem irántad. Aztán tégy vele, amit akarsz.
355 XXXVI | ki lehetne érdemelni!~S aztán megosztani vele a viszontagságokkal
356 XXXVI | ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret, hegynek
357 XXXVI | Azt meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság kiálthatja
358 XXXVIII| beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy üljön be
359 XXXVIII| kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel ugrott
360 XXXVIII| a barátnéi közé s folyt aztán a vidám terefere; egyszerre
361 XXXVIII| másik két párát is. Így aztán nagyhamar nemcsak utolérte
362 XXXVIII| feloldotta a nyelveket, aztán nem is igen tartotta senki
363 XXXVIII| elektrika-masinázott. - Hát még aztán a jó Belleville lovag, aki
364 XXXVIII| tapasztaltakat.~Egyszerre csak aztán a nagy féktelen jókedvbõl
365 XXXVIII| ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belõle azt a
366 XXXIX | remél vele találkozni.~Mikor aztán legvakmerõbb fantáziával
367 XXXIX | karosszékéhez, oda leültette, és aztán szépen kezet csókolva a
368 XXXIX | férjét elõre bocsássa, s aztán mint egykor itt ezen a helyen,
369 XL | jogosult őriző pásztora, s aztán ki nem bocsátani őt többé
370 XL | meg a cserebogarakról. És aztán mindennap egy asztalhoz
371 XL | birtokait átvenni. Erre aztán a még eddig agyarkodó, apró
372 XLI | látott még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi
373 XLI | aki ivott a poharadból s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban
374 XLI | aminek fele az õ bûne volt.~Aztán hagyott futni a világba.~
375 XLI | hazája, s magad járhatsz aztán végig a termeken, amikben
376 XLI | izzott elõtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem:
377 XLI | rejtett háromélû tõrt, s aztán térdre esve, megcsókolá
378 XLII | nyugodt lemondással.~Mikor aztán az ítélõmesterek kifáradtak
379 XLII | felelt többé semmit.~Ekkor aztán a második fokú kínzást alkalmazták
380 XLII | vallatott fejére tettek, s aztán lassankint mindig összébb
381 XLII | háromfás koronán.~Ekkor aztán ájultan rogyott össze.~Mikor
382 XLII | asszonyt a börtönébe.~S aztán ítéletet tartottak fölötte.~
383 XLII | Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték többé vissza
384 XLII | Nem tudsz holnapig várni?”~Aztán megszólal a városháza tornyában
385 XLII | visszarakta valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament
386 XLII | azt a talált okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben
387 XLII | imádságos könyvét.~Az ifjú aztán felnyitotta azt egy helyen,
388 XLII | Juliánna letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában végigolvasá
389 XLII | megdicsõülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé
390 Uto | templom kriptájában, ahonnan aztán nagy ünnepélyességgel szállíták
|