Fezejet

 1 VIII |       nyomai meglátszassanak.~- Eltûnt a ringyó! - szitkozódék
 2 X    |    fejét, hogy kinek.~Nemsokára eltûnt a köd fátyolába a lovashadsor
 3 XII  |  pillanat múlva mind a két alak eltûnt egyszerre; a tükörben nem
 4 XIII |       letakarítom a csemegéket.~Eltûnt, meg visszatért, a kantusának
 5 XIX  |        elájulva, se elszédülve. Eltûnt, elpárolgott; a hûlt helye
 6 XXIV |        megfordult, s az erdõben eltûnt. - Egy kis kólika az egész
 7 XXV  |        veszteni látta, hirtelen eltûnt a szobából; tudva, hogy
 8 XXIX |   beállt a sötétség, a láthatár eltûnt, csak a fekete vonal a fehér
 9 XXX  |         csak elõbújt megint, az eltûnt nyerget és kantárt hozva
10 XXXI |     mást. Szétverték a seregét? Eltûnt az egyszerre, mintha a föld
11 XXXII|  igyekeznek? Aztán egyszer csak eltûnt a sziklák között egy kanyarulatnál;
12 XXXII| aranyhajért, ami e gyermekfõrõl eltûnt? A világ minden fénye, gazdagsága
13 XXXVI|         Juliánna, s egymás után eltûnt az arcáról az a lángvörösség,