bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal veszi
2 I | visszaverni. A kősánc vízárkaiból most már buján tenyésző gyümölcsöskertek
3 I | kettõnél jól kivehetõ még most is.~Még azután van egy harmadik
4 I | Ami valamikor bûn volt; az most erény; ami szégyen volt,
5 I | erény; ami szégyen volt, az most dicsõség. Az a nagy láng,
6 I | láng, ami egykor hevített, most már hamu. Óriások, akik
7 I | dulakodtak, országokat taposva, most békén gereblyézgetik egymás
8 I | Sok régi ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben.
9 II | sírköveik, padjaik ott pompáznak most is.~A pompás kathedrále
10 III | ruháját megmutassa, amit most vett a szilveszteri sokadalomban.~
11 III | No, uraim, szenátor urak, most már vonuljunk be, hallom,
12 IV | arra ne gondoljon, hajh, ha most ebből a padból csak kiszállna
13 IV | füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa
14 IV | súgá oda a fõjegyzõnek -, most paulo majora canamus. (Nagyobbról
15 IV | megegyezünk és jóvá hagyhatjuk.~Most taszigálták már De Hortist
16 IV | De Hortishoz fordulva. - Most már csak hagyja rám, öcsémuram;
17 IV | sárgára nem festem.~Bíró uram most felállt a székérõl, s tekintélyének
18 IV | helyett „bírság” pintekben. Ha most is úgy volna, majd nem ugrálnának
19 V | fizetõ De Hortis uramat. Most már õ sem haragszik érte.
20 VI | lehet bíró. - És eszerint most két fõbírája volna Lõcse
21 VI | a császári vezér tartja most Lõcse városát ostrom alatt.
22 VI | szenátori német tunika még most is rajta van. Mérgesen tépte
23 VI | lehetetlenné tett.~- És most igazítsuk ki a tanács határozatát -
24 VI | zajgának a tanácsbeliek. S most már mindegyik jól emlékezett
25 VI | értettek, a jelekbõl értsenek.~Most mindjárt helyreáll a régi
26 VII | mai nap alkalmaznák, ahogy most hordják a bálban az uraságok
27 VIII | trismegistos.~- Satis! Ha most apám nem volna kend, mindjárt
28 VIII | legjobban dicsérték.~- Már most lóduljanak kegyelmetek a
29 VIII | nem voltam. Nem értem rá. Most kerültem elõ a védmûvek
30 IX | órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem elégedjünk
31 IX | Tehát elmondom a dolgot. Most éjjel egyszerre nagy világosságra
32 IX | bíró uram.~- Íme tehát már most tudja nagyméltóságod, hogy
33 IX | sárosi hajdúságnak. Azt most a császári hadvezér ott
34 X | beteszi az ablakot; biz azt most jó nem tartani sokáig nyitva,
35 X | baj. Háborúban vagyunk, most semmin sem szabad kényeskedni.
36 X | Hát micsoda útra megy most kegyelmed, hogy annak olyan
37 X | urának jól fog a kardja.~Most aztán egyszerre ledobta
38 X | indulsz! Te csatába mégy most!~- Hát bizony, édesem, engem
39 X | jó, hogy az asszony nincs most itten, majd mérgelõdnék
40 X | is tudta, hogy az úrnõnek most más dolga van. Meg sem lepte
41 X | fekete, a veresszemû.~- No most szépen imádkozzál: azután
42 X | mondás fenyegetõ rejtélyét.~- Most nincs fecsegésre való idõ -
43 X | dicsõ teremtés, mint aki itt most elõtte áll, magas, délceg
44 X | Neked más feladatod van. Most öltözzél át gyorsan: aztán
45 X | cselédek laktak elébb. Ott most üres volt minden szoba.~ ~
46 XI | Pelargus a gyermekkel; azokat most eresztettem útnak.~- Ez
47 XI | lépcsõgádor rácsajtójáé. Most siessen. Nagyon sokáig beszéltünk
48 XI | egyszerre bevett belõle hármat.~Most aztán úgy alszik tõle, mint
49 XII | hogy lerajzoljam. No de most éppen ahhoz való az óra.
50 XII | hiszem, csak álmodtalak.~Most is nagyon közel volt már
51 XII | a gutából! Messze van az most! Nem dübörög itt semmi,
52 XII | ablakokhoz. Rossz lehet most odakinn lenni!~Mint annak
53 XII | áhítat nyilvánításával, most már szabad az út a paradicsomba.~
54 XII | hajfürtöt egymásba fonni. Most az kötve tartja.~Nincs idõ
55 XII | kötve tartja.~Nincs idõ azt most kibontogatni.~- Vágd le
56 XIII | kísértetnek, aki õt meg akarná most ijeszteni! De még az ördög
57 XIII | Rajtakaptuk! Õ tette! Õ lopta el! Most is a kezében vannak a ketterhäuschen
58 XIII | állja. Mi bajok velem?~De most már egyszerre tízen is ordították:~-
59 XIII | kutatni az egész házat.~Most azután itt volt az idõ Juliánnának
60 XIII | sírt.~- No, ne nyafogj most! milliom a lelke; hiszen
61 XIII | fog ottan várni...~A leány most már gyöngén mosolygott,
62 XIII | ugyan jól alhatik, ha csak most ébred föl.~- Ezt teszi nálam
63 XIII | kegyelmednek.~- Köszönöm, doktor. Most más bajunk van. Látja, mennyi
64 XIII | Nincs itthon a doktor”.~Most még jobban a fülébe kiáltott.~-
65 XIII | Három peták egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzrõl
66 XIV | főhadiszállása, de abban most egy lélek sem volt ez idő
67 XV | hangosan kiáltozva, hogy most már ütni kell a németeket,
68 XV | a szobájában.~Ha valaki most oda be talál lépni, szépen
69 XV | nem mehetek.~A felügyelést most már rábízhatta Bankós Balázs
70 XV | fürtöt elégetett belõle. Most az egészet kurtára kell
71 XV | visszaszerezheti.~Csakhogy annak most itthon van az ura.~Azon
72 XV | vesztegetik a puskaport! Most robbant fel a lõporostornyunk.~-
73 XV | Cranach, se Dürer nem éltek.)~Most éppen a pap ült a királyemlékû
74 XV | kegyes szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát bámulni
75 XVI | urak arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „Hej,
76 XVI | no! Azt nem jól tetted.~- Most utóbbat pedig azzal zakatolnak
77 XVI | bolond históriát? No nézd: most szentül abban voltam, hogy
78 XVI | oda Korponaynak; - ha már most jut kegyelmed hozzá, hogy
79 XVI | mondá a zászlótartó.~- Már most mondja ön meg, chevalier
80 XVI | jól megoldá; lássunk már most egy aritmetikai feladványt
81 XVI | törvényszék fogja megítélni. Most kegyelmednek a dolga megmondani,
82 XVI | hogy mit szól, mit tesz most?~E tüskén ülõ feszengés
83 XVI | legényei mozgásba jöttek.~Most aztán Andrássy sem tartóztathatta
84 XVI | fenyegetõ veszély kényszerít most reá. Midõn bejutottam ostromlott
85 XVI | ez óráig nem tért vissza. Most vessék össze mindezeket
86 XVI | világ gyulladt az agyában. Most már õ is kezdett érteni
87 XVI | itt, és meg sem nevezhetõ. Most már olyan világos volt elõtte,
88 XVI | szobájából ezeket a kulcsokat. Most már arra is rájött, hogy
89 XVI | valamit tudni, aki éppen most érkezik az ellenség fõhadiszállásáról.~
90 XVI | Czelder Orbán; s mintha csak most ismerné meg húsz esztendei
91 XVI | az õ két kedves barátja most éppen közel van ahhoz, hogy
92 XVI | tõle akkor megkérdezni, s most vissza nem megyek érte.
93 XVI | olyan nevetésre méltónak.~Most aztán Andrássy egész nyugalommal
94 XVII(4)| Még most is megvan az alagút egy
95 XVIII | Aki azt hiszi, hogy no most mindjárt valami fül nem
96 XVIII | ha azt mondja az ember: „most jer velem a tüneményvilágba!”,
97 XVIII | lefeküdt, a kántort hívatta, s most énekeltet maga fölött halotti
98 XVIII | Elveszti magát!~- Ki bánja azt most? - dörmögi az asszony.~-
99 XVIII | suttogja a tábornok.~Az asszony most látszik föleszmélni. Észreveszi,
100 XVIII | lássa! - mondá Juliánna. - Most már helyre van állítva az
101 XVIII | Mind a kettõ elbámult. Most kezdték csak észrevenni,
102 XVIII | õket valaki belecsalta, s most egyiket a másikkal fogva
103 XVIII | legcélszerûbben cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány
104 XVIII | Talán nem is veszett el. No most jó lesz, ha kegyelmetek
105 XIX | Juliánna levele volt az, amit most tehetett oda. Andrássynak
106 XIX | Trautsohnnak:~- Kegyelmed most többet tudott meg, mint
107 XIX | házból kilépek. Hanem már most viszonzásul én is kérek
108 XIX | háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban
109 XIX | egyetlen hozománya.~No, most még egy holdvilággal több
110 XIX | meglepték Andrássy tábornokot, s most mellére szegzett pisztollyal
111 XIX | Csak állt, már ott hever most a Fleischerthurm magazinjában,
112 XIX | be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk. Szállj
113 XIX | Szállj le te is a paripádról. Most hirdetik ki dobszó mellett
114 XIX | Micsoda szeretõjével? - kiálta most elsápadva Korponay, s mellén
115 XIX | Fabriczius nem törõdött most õvele meg az õ asszonyával.
116 XIX | elpárolgott; a hûlt helye maradt.~Most aztán a méreg futotta el
117 XIX | odaszúrta a szíve tájába.~Még most is látszik rajta e szúrás...~...
118 XX | szereti;~ Annak van most becsületi!~ Nem
119 XX | langaus”-t: azt járjad. Most hirdetik ki a piacon, hogy
120 XXI | értékes és félthetõ kincseket most mind a családi múzeumok
121 XXI | másik a két kisfiának.~Most már csak egy ágy van benne.
122 XXI | Andrássy Istvánné. Még most is alszik. Álmodik a jövendõkrõl.~
123 XXI | minden bûneiért; aki még most sem akar átmenni a túlvilágra,
124 XXI | átmenni a túlvilágra, még most is itt akar maradni, gondjukat
125 XXI | terem, a középépületben, most be van omolva. Néhány év
126 XXI | díszvirágát: a százféle szegfûket. Most már csak egy nyíló virágot
127 XXI | ültették oda a rózsákat, amik most bozótként hajlanak alá a
128 XXI | Isten-szobor mellett, amely most valamennyi toronytetõn túlemelkedik.~
129 XXII | akarod innya?~(Az a vaskanál most is ott van még a klenodiumok
130 XXII | magasan.~Miklós fejében csak most kezdett egy kicsit a köd
131 XXII | a hírhozó cigány.~Nincs most õrá gondja a dervisgenerálisnak.~
132 XXII | azt mondja magában: „Ez most részeg!”~S csak annál jobban
133 XXII | vállán a kétfejû sast! Ez most az új Isten! Takarodjatok
134 XXII | a népet, és azt, akinek most hátat fordít.~- Más senkit?
135 XXII | a hû védelmében, melyhez most unokájuk visszatér s melyre
136 XXII | verek vissza. Arról, hogy most õ maga a német, hogy õ az,
137 XXII | tiedbõl. Ahol én parancsolok. Most nem a mennyországért küzdünk,
138 XXIII | meg nem haragudni soha. Most már, hogy haragszol, éppen
139 XXIII | éppen nem megyek innen, mert most lehet már veled beszélni.
140 XXIII | megijesztette vele a jámbort.)~Most már tehát nem is írhatott
141 XXIV | pusztítsd el minden ellenségeit, most és örök idõkre! Amen.”~-
142 XXIV | kapaszkodom. Nem hagylak elmenni.~Most aztán Zsófia kezdte el a
143 XXIV | hogy Krasznahorkára jöjjön most. Ne engedje megtörténni
144 XXIV | náluk mást, mint rézpénzt. Most ezekbe jó lesz nekem az
145 XXIV | arcába.~- Tetten kaptalak most! - hörgé indulatosan Miklós.~
146 XXIV | Majd máskor úgy teszek. Most nagyon sietõs dolgom volt.
147 XXIV | cselédet a gyermekhez. Annak most dolga van.~A frajj pedig
148 XXIV | haldokló kívánságát közli most vele.~- Fungum! - ordíta
149 XXIV | végsõ erejét.~Ide ne hozza most rossz végzete István bátyját!
150 XXIV | beszédeiket, még bort is ivott. Most aztán aluszik erõsen.~Miklós
151 XXIV | lakosztályból a templomba vezet, most viszik végig a koporsót,
152 XXIV | a sisakját sem veszi le.~Most van igazán istentagadó kedvében. -
153 XXIV | kikergetni valamennyit a várbul.~Most meg a várnagy jön oda hozzá,
154 XXIV | kérdé ottan, széttekintve.~- Most megyünk az examenre. Majd
155 XXIV | Habes eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg az examinatoroknak,
156 XXIV | neki!~- Csak te maradj itt most. Mindjárt jön a sorod.~A
157 XXIV | maga ítéli el.~- No, hát most célozz jól! - mondá neki
158 XXIV | tekintettel Miklós. - No most tölts újra! Lõj jobban,
159 XXIV | apámra! - Ah, hogy szorítja most is a szívemet! Ki akarja
160 XXIV | imént még csukva voltak, most mintha kiáltásra volnának
161 XXIV | nézett és mosolygott.~(Még most is azt teszi!)~A dervisgenerális
162 XXV | a város ostrománál.~S ez most természetesen ugyanazon
163 XXV | hajdani lakására, melyben most Belleville regnál.~Andrássynak
164 XXV | lóhátról beszélhetett hozzá; de most egy olyan átpártolt kuruc
165 XXV | megvásárolt mérnökkari fõtiszt most is ér valamit. Aztán õ csak „
166 XXV | hogy „ugyan mit kacagsz most?”, de tartott tõle, hogy
167 XXV | lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona.
168 XXV | Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a hárman egy templomi
169 XXV | lesz ez a szép munka, amin most dolgoznak.~Andrássy aztán
170 XXV | megõrzése mellett, amire most sokkal több szüksége volt
171 XXV | ki ad többet érte?~No, ez most kedvezõ alkalom Juliánnával
172 XXV | keresztül visz, másfelé most járatlanok és nem biztosak
173 XXV | nyert Andrássy, amint a most felbontott levelek tartalmát
174 XXV | megtért a király hûségére, most lám az õ birtokait nem háborgatja
175 XXV | szempillantások mondtak erre valamit.)~Most már nem találta Andrássy
176 XXV | az arcáról látszott, hogy most nem õróla gondolkozik -
177 XXV | nyugtalan ábrándja volt.~Most azután õneki is megjött
178 XXV | kérdéssel:~- Ugyan tábornok úr, most nem jut eszembe, mi volt
179 XXVI | Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most a
180 XXVI | az most Bécsbe megy, ahol most a legszigorúbb erkölcsi
181 XXVI | urambátyám, ne gondolja, hogy most is a régi Magyarországban
182 XXVI | Magyarországban vagyunk. Most rendezett államban élünk.
183 XXVI | Belleville ezredes úrhoz; most még otthon találja, és vegyen
184 XXVI | elõadásához.~- Minthogy nálatok most az a rend, hogy a városból
185 XXVI | tennéd, ha elfogadnád. Éppen most akarom útnak indítani a
186 XXVI | Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék meg a békét, amint
187 XXVI | a levelet megkapják. Még most mindent tehet kegyelmed
188 XXVI | pipás! Töröm a lencséteket! Most itt rostokoljak, mint a
189 XXVI | szeretném látni!~Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy
190 XXVI | a medvetalp kocsonyája. Most egészen alkalmi szerencse
191 XXVI | látszik, a rigósárga hintó most is ott áll a mûhely elõtt,
192 XXVI | volt, száraz és goromba, most importálták ide.~- Nem volt
193 XXVI | Tokaj, Eperjes, Lõcse. No most megvan. Hogyan mondta csak?~„
194 XXVI | garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
195 XXVI | régi Magyarországban élünk? Most rendezett államban élünk.
196 XXVI | öccsének az epistolája.~Most elõveheti és elolvashatja.
197 XXVI | fia kezét.~S ugyanaz a kéz most az írja neki: „Jöjj haza,
198 XXVI | hetek óta halva van, még most is vár reá, s nem engedi
199 XXVI | hanem a holt kedves, az még most is hû hozzá.~Nem volt maradása
200 XXVI | szemrehányásokkal vannak azok tele, most eltevé õket a tarsolyába.~
201 XXVI | bûnét nem vetette a szemére!~Most tudta csak meg, hogy mi
202 XXVII | atyjának, a Rákóczihoz még most is hű, a kibujdosott Fabricziusnak
203 XXVII | a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~Bécs félelmes
204 XXVII | átkozott hírben állottak most; nem lehetett tudni, melyikben
205 XXVII | kezdte észrevenni, hogy most mindjárt el lesz vágva a
206 XXVII | s odatette azt a kezébe.~Most már egészen eszméleténél
207 XXVII | eszméleténél volt a király, most lehetett vele beszélni.~
208 XXVIII | közül kell élnünk! Egyebet most ne kérdj!~Azzal sietett
209 XXVIII | Hajdúságon keresztül, az most csak annak való, akit halálért
210 XXVIII | tartott annyi beszédet, mint most a szóharcban. Az mind Korponayné
211 XXVIII | Minden óra egy világot ér fel most.~- Majd tessék az úrnak
212 XXVIII | székesegyházat féltik tõle, amit csak most kaptak vissza a protestánsoktól;
213 XXVIII | vezetve a lovait kétfelõl.~Most már mégis kezdett élni a
214 XXVIII | körülötte; azt tatarozzák. Most már majd csak megtudjuk,
215 XXVIII | sót szállított Pestre, s most visszatéret diákokat visz
216 XXVIII | s jól elhajtatott elõre.~Most már kétségtelen volt Andernach
217 XXIX | miatt: a boglyák, kupacok most is ott úsznak a vízben,
218 XXIX | is viszi ám át a szekeret most semmi más négylábú állat
219 XXIX | alatti útra. Gondold, hogy most is úgy üldöznek mind a kettõnket.~-
220 XXIX | födél alá! Azért válunk mi most ketté. Te elõremégy, én
221 XXIX | a lovagtól.~Szeretett az most mindent, mert agyonéhes
222 XXIX | lovag olyan észrevétlenül; most megint jöttek vele vissza,
223 XXIX | hagyta a galuskaszaggatást.~- Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen
224 XXIX | bográcsostól a lovag elébe.~- No most lelkem, kurírocskám, vacsoráljon
225 XXIX | az a kurír?~- Alszik az most, mint a bunda. Hadd horkoljon.
226 XXIX | fiatal lovashoz fordult most.~- Hát fiacskám, nem tudnál-e
227 XXIX | a friss nádhajtás) még most hegyesedett ki, a télen
228 XXIX | fordítani a pofádat hozzám. - Most fordulj és vezess!~- Az
229 XXIX | gavallérsága mellett sem törõdött most az asszonyok szemügyelésével,
230 XXX | háborút folytatni fogják, ami most már nem végződhetik másként,
231 XXX | zsákmánylást nem követett el, mint most. Aztán ezúttal is úgy tett,
232 XXX | a szép hölgy, aki éppen most eltávozott.~Megmondták neki
233 XXX | fõstrázsamester hitvese”.~Most azután még jobban meg volt
234 XXX | lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében tartja
235 XXX | visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~- Hoztam
236 XXX | hogy azt az ebszülöttét!~Most már még a süvegét is lekapta
237 XXX | Nézze a lovag úr, hiszen most is itt van.~Az biz oda volt
238 XXX | biz oda volt kiszegezve most is, az a bizonyos Pintye
239 XXX | lószerszám, a lovagot megelõzve.)~Most már csakugyan szentül hitte,
240 XXX | azonnal készek. Ha Pálffy most a Kraszna jobb partjára
241 XXX | megkötötte és aláírta a békét, s most már csak a befejezési parádéja
242 XXX | jönni sem engedtek senkit. Most már odaát vannak: holnap
243 XXX | akik eddigi rangjukban most már a királyi zászlók alatt
244 XXX | tudománynak mind vége van most már. A tárogatók utolsó
245 XXX | Ecsedi-láp gázlóin nem lehet most áthatolni, mert ott ujjnyi
246 XXX | mint a lavina, bomladozik most már szerteszéjjel s keresi
247 XXX | nincs olyan vendéglõs. Hanem most már ennek a gyomorterhelõnek
248 XXX | A szép tábla rozsvetések most már nem valók egyébre, mint
249 XXX | adna jó pénzért abból a most lekaszált rozsból a kiéhült
250 XXXI | lenyakaztatni a saját leányát? S most ez a megkínzott, halálra
251 XXXI | igazításokkal együtt. Erre most már senkinek sincs szüksége;
252 XXXI | egész lelkét; mint aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak
253 XXXI | hamuja maradt meg?~- Hol van most a tábornok? - kérdezé közönyt
254 XXXI | eszközölheti.~Juliánnának tehát most a legsürgõsebb dolga az
255 XXXI | kancellár megdöbbent, hogy most mindjárt legyõzik. Kénytelen
256 XXXI | azt a mosolygót.~A fõúr most már mosolygott kegyesen.
257 XXXI | róla: annak a pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az
258 XXXI | nyomán, hogy hol találhatja most meg a bánt?~Annak még a
259 XXXI | harcaikban elfoglaltak.~Most már Kassán van Pálffy, s
260 XXXI | hajdani kuruc hadnagy, most pedig kapitány a császáriaknál;
261 XXXI | Nagy parádé! Cifra dolog!” Most már maga Korponayné is kezdett
262 XXXI | képezve. Ezen a helyen áll most a pestis emlékére, királyi
263 XXXI | használták; nemrég még a kurucok; most már a császáriak. A palotának
264 XXXI | népsokaság között.~És még most sem találja ki, hogy mi
265 XXXI | bámulója csõdült össze?~Talán most hirdetik ki ünnepélyesen
266 XXXI | milyen büszke arra, hogy õt most annyian nézik és rettegik.~„
267 XXXI | jönnek az urak!” - kiabált most a népség, a palota erkélye
268 XXXI | többiek körüle sorakoznak.~Most trombitarecsegés hangzik:
269 XXXI | vezetik a vesztõhely felé.~Most újabb trombitaszóra egy
270 XXXI | Czelder Orbán.~Olyan szép most az alakja! Nincs asszony,
271 XXXI | alakja! Nincs asszony, aki most belé ne szeressen ebben
272 XXXI | produkálni, az az õ virtusuk.~Most az elítélt a magas emelvényrõl
273 XXXI | pártfogója ott az erkélyen - most éppen hátat fordít.~A szathmári
274 XXXI | Hová és merre most?~Közöttük a tenger! Õ és
275 XXXI | errõl mélyen hallgasson. Most ezzel még Löffelholtznak
276 XXXI | tudott repülni és látni, most az is béna volt, és vak.~
277 XXXII | Azelõtt lármás, kötekedõ volt, most hallgatag, gyanakodó lett,
278 XXXII | sarujáról.~Pedig ha valamikor, most volt egy egész világ terhe
279 XXXII | könnyû volt emelni, de most egy összeomló világ lett
280 XXXII | hajtotta fel a számára; most aztán, hogy minden reménye
281 XXXII | ára.~Eszébe jutott, hogy õ most a kisfiát jõ látogatni,
282 XXXII | gyopárt (Edelweiss), tán most is tenyészik az ottan? Egy
283 XXXII | azok a ragyogó szemek? Most a gyermek olyan sápadt,
284 XXXII | folyvást nevetésre álltak, most, mintha megnõttek volna,
285 XXXII | kellenek. A selyembogaraim most kötik be magukat. Azokat
286 XXXIII | már, hanem azért az esze most is helyén van, s onnan a
287 XXXIII | meghúzta magát, s onnan már most elõ nem mer jönni, amíg
288 XXXIII | lelket! - Azt hiszi, ez most õt bosszantani jön; megtudva,
289 XXXIII | színjátszás volna az, amit most mível, lett volna elég alkalma
290 XXXIII | róla, hogy amiket a leánya most elmondott, az mind igaz
291 XXXIII | megbánása is igaz.~- Hát most miért jöttél ide? - kérdezé
292 XXXIII | meghalni hogyan akarsz?~- Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
293 XXXIII | kimenni az erdõre, ahol most a villámtól felgyújtott
294 XXXIII | keserûségét. Elhiszem, keserû. Most én elmondom neked az én
295 XXXIII | közé szorult volna. - Ha most egy pálcával összezúznád
296 XXXIII | Hát oda mernél menni most helyettem azok közé, akik
297 XXXIV | szalonnával, kenyérrel.~Hát most itt volt az az idõ. Újra
298 XXXIV | Közöttük volt Fabriczius, aki most járta be a Szepességet,
299 XXXIV | közös izenethordója. Ez most is parasztleány-ruhában
300 XXXIV | sátorban, ahol letelepedtek. Most „beduinsátornak” hívják
301 XXXIV | mennykõvel megcirógatta. Az most nekünk ki nem jön az üvegkalitkájából,
302 XXXIV | hatalmakkal kellett feleselni, most pedig éppen tehette, mert
303 XXXIV | mélységbe gördült le (amit most a „pokol”-nak címeznek),
304 XXXIV | lehetett újra meggyújtani.~Most következett el még csak
305 XXXIV | súlyosabb árulást elkövetni most, amidõn egy intés, egy szó
306 XXXIV | szívét-lelkét: így állana-e itt most közöttünk, sáros, tépett
307 XXXIV | gyertyát meggyújtották már most, a jégsátor egész világos
308 XXXIV | az apádtól küldve jössz most ide. Csak egy embert ismerek
309 XXXIV | tökéletes asszonynak látszott most: kérõ, esdeklõ meghajlása,
310 XXXIV | elárulni te tanítottad meg. Most az is földönfutó, mint te.~
311 XXXIV | álmainak réme?~- Értelek most már egészen - mondá Korponay. -
312 XXXIV | Velünk egy úton futsz most, azt látom; el is hiszem;
313 XXXIV | átbukjék az ellenségei közé; - most eredj oda hozzá és csábítsd
314 XXXIV | Hideg dolgokról beszélek én most. Nincs ebben semmi éreznivaló.
315 XXXIV | ellátva. A régi kurucság még most is bálványozza õt. Ha õ
316 XXXIV | a tanúbizonyság az lesz. Most küldi a bécsi kancellária
317 XXXIV | Bécsben, s megtartá a hûséget. Most ezt nevezték ki gömöri fõispánnak,
318 XXXIV | betléri kastélyába. - Ha te most elmégy és visszajössz, s
319 XXXV | szétrombolták.~Mit adna most az archeológ világ érte,
320 XXXV | gyermekeit Istent imádni. - Még most is tanítja.~Ott a hajdani
321 XXXV | milyen hûséges tud lenni most a halotthoz! Mindennap elhozza
322 XXXV | elmúlhatatlan egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~Nem az
323 XXXV | érinté az átlátszó kezet, most már hosszasabban, és még
324 XXXV | fogok tõle rettegni többé.~- Most már még egy titkommal többet
325 XXXV | Köszönöm szíves részvételét. Most otthon lakom az apámnál
326 XXXV | nagy birtok az, amit én most Istentõl könyörgök; hanem
327 XXXV | Én azt sem fogadtam el. Most átadom kegyelmednek ezt
328 XXXV | sajnálta gyökérrel kitépni, most félt e kedvenc szegfûvirágából
329 XXXV | hogy mikor lesz - vége! Most volt vége.~Azóta körülkerülték
330 XXXV | azt hitte felõle, hogy ez most a bécsi udvartól van ide
331 XXXV | szolgálatukba álljon. Ott most nagy szükség van magyar
332 XXXVI | békét az Istvánnak, mert még most nagyon el van keseredve;
333 XXXVI | Juliánnának a kisfiát.~- Most már megengedem neked, hogy
334 XXXVI | az öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott, azt
335 XXXVI | erényes prédikációkat tart. - Most ilyen az uralkodó kedélyhangulatja.
336 XXXVI | lesz hõsi nagy hírébõl! És most ni, hogy elfeledte egyszerre
337 XXXVI | szegfüveket a német pattantyúsok. Most megint egy hõs lett, de
338 XXXVI | vele együtt halni.~Ez volt most a legújabb ábrándja.~Õrajta
339 XXXVI | késõ õsszel.” - „Bizonyosan most is vannak, érzem a konyhából
340 XXXVI | ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony élesztgeti.
341 XXXVI | árulásról hírbe hozták.~Most ez a szó hallik az asztal
342 XXXVII | bennünket csoportostul.~- Ha most nem ölöm meg, késõbb kell
343 XXXVII | veszekedést halasszuk holnapra, most pedig szedjük a sátorfát,
344 XXXVIII| gondolatok ezek.~Nem gondol õ most a beteg fiával sem.~Ismét
345 XXXVIII| lett. Hát nem fogadott jól?~Most kezdett még csak igazán
346 XXXVIII| visszaadták. Csak te jer most velünk. Százféle mondanivalónk
347 XXXVIII| annak az örömére megyünk most Lõcsére. Alauda meg Belleville
348 XXXVIII| van, hogy zöld ágra jut; most csak Pozsonyba kell lemenniök,
349 XXXVIII| Korponayné is nyélbe süthetné most a maga dolgát.~- Csak megvan
350 XXXVIII| Cornides is, felajánlva a most érkezett hölgyeknek a konyháját,
351 XXXVIII| éjszakáján történt tarka dolgok. Most már nevetni való tréfák.
352 XXXVIII| hiszen csak azért jöttem most Lõcsére, hogy segítséget
353 XXXVIII| mondá Löffelholtzné -, most már eggyel több okod lesz
354 XXXVIII| fogva, nem vehette által. Most meg már aligha vehetné át.
355 XXXIX | alak láttára. Hisz éppen most mesélte a barátnõinek, hogy
356 XXXIX | oda megyek.~- Mi pedig most éppen Pozsonyba akartuk
357 XXXIX | szoba volt az.~Juliánna most találhatott volna valami
358 XXXIX | melyet tõled kaptam (nézd most is itt a gyûrûdnek a sebhelye,
359 XXXIX | gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak fel
360 XL | amit miatta visel. - És most csókolgatni azt a kezet,
361 XL | kiszemelt fõvezér! - És most még csak el sem taszíthatja
362 XL | a másikat is, hogy õvele most a férje boldog.~Hisz õ is
363 XL | erre Pálffy kitérõleg -, az most nehezen megy. Mi is a kegyelmed
364 XL | história olyan csekély dolog most már, hogy azt senki fel
365 XL | Eddig kegyelmednek címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt.
366 XL | nem adják ingyen. Éppen most volt szerencsém megérteni,
367 XL | tekintetébõl a helyzetét. Ha õ most erre a kérdésre azt feleli: „
368 XL | Tehát hol vannak elrejtve?~Most kellett kigondolni valami
369 XLI | bokrétát mind kezében tartja most a szép asszony. Csak oda
370 XLI | sietve.~- Mi volt az, amit most elégettél?~- Láttad?~- Itt
371 XLII | is így fogják hurcolni.~Most egy magas látogató érkezett
372 XLII | Mit tehetnék mást?~- Még most is tehetnél. Még most is
373 XLII | Még most is tehetnél. Még most is megfordíthatnád magad
374 XLII | Ne szerettem volna bár, most nem volnék itten.~- Szeresd
375 XLII | lángok martalékául. És még most is úgy vagy, mint Sybilla
376 XLII | elégetettekért követeltél volna. Most már csak az összeesküvõk
377 XLII | családfákat úgy téphetné most ki fél kezével, mint ahogy
378 XLII | áldozott fel érte? - És most, mikor oly közel áll a célhoz,
379 XLII | vagy õrangyala érkezett-e most meg?~Pelargusnak egy fekete
380 XLII | ami a világhoz kötötte, most ez is elszakadt.~Pelargus
381 Uto | veszélytől fenyegetett apjának.~Most ott alussza tovább az örök
382 Uto | másik asszony pedig ott él most is a lõcsei bástya rejtett
|