Fezejet

 1 X      |             van már!~- Jól van, kis fiacskám! - mondá az úrnõ, megcsókolgatva
 2 XXII   |             a várat, ahol én és két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja
 3 XXIV   |           se hagyj itt engem!~- Nem fiacskám. Bizony nem hagylak itt.~
 4 XXIX   |        lovashoz fordult most.~- Hát fiacskám, nem tudnál-e az Ecsedi-lápon
 5 XXIX   |             meg egy csókot.~- Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod
 6 XXIX   |        semmitõl sem; még tõled sem, fiacskám!~A Göncöl szekere már egészen
 7 XXIX   |             nagy szelíden:~- Kapsz, fiacskám, csókot; de tüzeset pedig,
 8 XXXII  |         kulcsolta össze a kezeit.~- Fiacskám! Kis angyalom! Mit játszol
 9 XXXIV  |       pergamenre.~- Mit kalkulálsz, fiacskám? - kérdezé Korponay.~- Azt
10 XXXVIII|         keressek nála a szegény kis fiacskám számára.~S egyszerre tele
11 XLII   | vesztegessük az idõt. - Sietek. - A fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás
12 XLII   |         elkezdett pörögni a téren, „Fiacskám! jövök már!” - suttogá az