Fezejet
1 I | talál benne, hogy aztán, mikor még egyszer visszatér hozzá,
2 III | szorítja sarokba az embert: s mikor az egyik szemöldökét felhúzza,
3 III | fordította felé a fejét.~- Mikor én Wittembergában tanultam
4 IV | laknak, akár a túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengetõ strófát
5 IV | maradnak egymással szemben.~Mikor Alauda uram a templomportale
6 IV | szittyamódra ereszti meg, mikor a lõcsei patrícius a tanácsterembe
7 IV | folyvást lassúbbá vált; mikor a négy mécs kimondatott,
8 IV | tizennégy forint!~Õ ijedt meg, mikor azt látta, hogy senki sem
9 V | jobban, mint akármi mást. Mikor a Bethlen Gábor fejedelem
10 V | fizettek neki váltságdíjul, s mikor késõbb I. Rákóczi György
11 VI | folyt éjjel és nappal, s mikor aztán az ellenség ismét
12 VII | ketterhäuschen ismét nyitva van; s mikor este ki akarja nyitni az
13 VII | két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé a kinyúló
14 VII | zűrzavaros ideje alatt; mikor minden polgárházhoz katonákat
15 VII | hadvezér is a maga városában, s mikor felköti a kardját, a kommandó
16 VIII | semmit.~Az üldözött leány, mikor látta, hogy körülkerítik,
17 VIII | az egész emelet nyugszik.~Mikor aztán a két bekerítõ csapat
18 VIII | egészen a fejére húzta.~Mikor a legelsõ férfikéz megragadta
19 VIII | vizet a zsilipen leeresszék, mikor éjjel jégburok van a tetején,
20 VIII | akkor lépett be Alauda uram, mikor legjobban dicsérték.~- Már
21 IX | gördülni. Kegyelmed ott volt, mikor Bezerédy fejét levágták,
22 X | jut az eszébe az embernek, mikor ilyen véletlenül kerül össze
23 X | bábot, aranyos lovat.~- Mikor hiszed, hogy visszajössz?~-
24 X | a veszedelembe. S aztán, mikor vége volt a csatának, õ
25 X | kisüt teljes fényében a nap.~Mikor a hadjárat kóborlásai közben
26 X | szikrákat tudnak szórni, mikor a csatában a bátrakat lelkesíté,
27 X | mérgelõdnék érte. Azután, mikor a kávé is elfõtte a habját
28 X | fel tudta húzni.~Úgy, hogy mikor a kis benyílóból elõkerült
29 X | Pelargusnak, ami az útra való, s mikor elmentek, csak egy kis hézagot
30 X | piac, hogy itt ülnek fel.~Mikor aztán eltûntek a szeme elõl,
31 XI | a szövetségben?~- Hiszen mikor ön közelít hozzám, úgyis
32 XI | fejét egy fehér kendõvel.~Mikor a doktor belépett az ajtón,
33 XII | való. Hiszen emlékezel rá, mikor velem...~- Jól van jól... -
34 XII | õk ezeken a figurákon: - mikor senki sem hallotta!~Mennyi
35 XII | csúfolódás egyesíté lelkeiket, mikor így kettecskén együtt mulatva,
36 XII | szép lágy baritonjával.~Mikor aztán a hat ismerõs vers
37 XII | meggyújtasz, hol eloltasz. Mikor legjobb kedvemben vagyok,
38 XII | míg a szemem lecsukódik, s mikor felnyitom, már nem vagy
39 XII | égnek fordul, és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva,
40 XIII | megrongált bástya elõtt, mikor a fõhadiszállásuk egy órányi
41 XIII | Belleville lovag gondolt erre, mikor azt a bolondot tette; volt
42 XIII | üvölte fel Wencezlauz, mikor meglátta az üres kalitkát. -
43 XIII | Gavallér nem szokott szaladni.~Mikor látta, hogy a rejteke felé
44 XIII | jól azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot adta neki,
45 XIII | van rá, hogy õt elárulja, mikor rájön, hogy mennyire rá
46 XIII | házban sem vette észre senki. Mikor téged elfogtak a cudarok,
47 XIII | erõs transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját
48 XIII | férfia. - Error, vagy dolus? Mikor íme itt a világos indicium.
49 XIII | hogy a páciense aludnék, mikor fekszik, abban kételkedem.~-
50 XIV | kurta! - kiált Korponay, mikor a Pfannschmidt3 -ház szegletén
51 XIV | ilyen ribilliót csinálni! Mikor a sáncok elõtt az ellenség,
52 XIV | kísérve Belleville lovagtól.~Mikor meglátta ezt a sok hívatlan,
53 XIV | kérdezé tõle a kapitány, mikor a többiek eltávoztak.~Belleville
54 XV | Belleville lovag? Õ ért ehhez!~Mikor már nagyon sürgette, hogy
55 XV | levelét elolvassák.~Aztán mikor végigolvasta a parancsot,
56 XV | újraigazította a kontyát.~Mikor Andrássy tábornok visszakapta
57 XV | akkor kezdték az orgonaszót, mikor a tábornok fényes kíséretével
58 XV | sóhajtának fel a kegyes szívek, mikor végre odább vitte õket az...
59 XV | szerzõdésre paroláznak, mikor a nemes urak csoportja ismét
60 XVI | gyermekek szoktak, hogy mikor érzi a pirongatást, más
61 XVI | harangszó után vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja,
62 XVI | éppen besütött az ablakon, mikor Korponay János felébredt
63 XVI | hamarább? - zsémbelt a férj.~- Mikor oly édesdeden láttalak aludni.
64 XVI | tudnám, füles bagolykám, mikor úgy aludtam, mint a kifejt
65 XVI | elõkészülettel várták a két lovagot.~Mikor belépett a terembe Korponay,
66 XVI | tudakoltam. Hanem, hogy mikor méltóztatott magasan - születni?~-
67 XVI | meg a lõporfelrobbanást, mikor a pukkanás hangjával együtt
68 XVI | nem tudja azt megtagadni, mikor asszonyról van szó.)~Andrássy
69 XVI | drámákban a deus ex machina. Mikor már ennyire ment a dolog,
70 XVI | taglejtése egy geometriai képlet. Mikor beszéd közben akciózik,
71 XVI | hiszi, hogy hat könyöke van; mikor kiegyenesedik, akkor egy
72 XVI | kiegyenesedik, akkor egy óriás, mikor összekuporodik, egy harmadrésze
73 XVI | légberöpítette ma vagy tegnap; vagy mikor, a fanatikus pápista, tiroli
74 XVI | Tehát én tegnapelõtt, vagy mikor, igen! Szilveszter napján
75 XVI | Andrássyhoz fordulva a szónál), mikor a szép istenasszonyt a templomba
76 XVI | hogy követ tegyenek rá, mikor le van kaszálva! Mi dolguk
77 XVI | komikumot látták benne.~Mikor a zaj lecsendesült, Czelder
78 XVI | kezében úgy reszket a levél. Mikor aztán végigolvasta azt,
79 XVII | vájnak ott a föld alatt. Csak mikor az ugrókút készen volt,
80 XVII | hanem azért, mert a Thurzók, mikor Lõcsén hatalmas urak voltak,
81 XVII | ketterhäuschenbõl kiszabadította - mikor üldözõi, saját apjának vezetése
82 XVIII | Bástya utca felé kerülve.~Mikor a Thurzó-ház piaci homlokzata
83 XVIII | õsi pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért a kiskapun
84 XVIII | hagyja. Azt sem tudja már, mikor volt ébren, mikor álmodott?
85 XVIII | tudja már, mikor volt ébren, mikor álmodott? Csak azt tudja,
86 XIX | XIX. FEJEZET~Mikor a tűz és víz egyezkedik,~
87 XIX | aki a kettő közé odaszorul~Mikor a két vezér, a zászlónyelet
88 XIX | megfogjam, amelyik piszkos.~- De mikor nem piszkos, hanem aranyos.
89 XIX | már akkor számított arra, mikor könnyû tollheggyel odakarcolta
90 XIX | Forgách Simon tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király
91 XIX | ne vihesse azt magával.~- Mikor történt ez?~- A robbanás
92 XIX | volt már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngõ alakot berohanni
93 XIX | sétálni van, hol meg alszik!~Mikor aztán berohant a gyermek
94 XIX | elõre, Korponay a nyomában.~Mikor a konyha ajtaját felszakította
95 XX | hogy úgy fog vonítani, mint mikor a gazdája halálát megtutulta!
96 XXI | Az pedig kemény legény.~Mikor átadta neki a várparancsnokságot
97 XXI | szólásmódját, tudhatta, hogy mikor õ azt mondja: „gyerünk a
98 XXI | szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen kiment is a fejébõl
99 XXI | zománcszíneivel, gazdag aranyozásával. Mikor be van zárva a szekrény,
100 XXI | a figyelmünket; hát még mikor felnyitják, s megmutogatják
101 XXI | azt Andrássy Istvánnak, mikor már Felsõ-Magyarországot
102 XXI | álmodjuk vissza a múltat.~Mikor még ez a gyengéd, tündéri
103 XXII | harangoznak be a karácsonyra, s mikor valaki alól két lovat kilõnek
104 XXII | a harcoló férje nyakába, mikor annak legjobb hitestársa
105 XXII | nevelje az új ivadékot; ha mikor kidûl a törzs, ott legyenek
106 XXII | ott a kapuban felállítva, mikor bejöttél a várba?~- Láttam,
107 XXII | agyba-fõbe a Bebek kanalával.~Mikor aztán maga is feltámolygott
108 XXII | mégis olyan erõ volt az, mikor Miklós kezét megragadta,
109 XXII | fogadta el az új nászgyûrût, mikor férjhez kérték; csak a kis
110 XXII | is oly nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított
111 XXII | könyökölve, s nagyot borzadt, mikor az ijedõse jött a mesének.~
112 XXII | neki a túlvilágról, hogy mikor reggel fölébredt a kemény
113 XXII | nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett vizet inni, mikor
114 XXII | mikor elkezdett vizet inni, mikor megtagadta a bort, akkor
115 XXII | õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor áldást kémek tõle. Elgázolja
116 XXII | kergeti az igazságost.~- Mikor Istent káromlod, minden
117 XXII | valami démon míveli bennem; mikor valami visszás indulat tótágast
118 XXII | felelne meg a kötelességemnek. Mikor a fõgenerális úr rám bízta
119 XXII | õket ûzni télvíz idején, mikor se hajlékot, se kenyeret
120 XXII | Miklós bátyával van dolga.~Mikor valami nagy, kegyetlen tettre
121 XXIII | FEJEZET~A szenvedések leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt a szót
122 XXIII | levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül leszesz. Én kérdést
123 XXIII | villámlott; mennykõ hullott, mikor úton voltál.~- Nem árt meg
124 XXIII | megváltoztatja az útrendét, mikor már fele útján van, s a
125 XXIII | kis Jóska reggelenkint, mikor még a bátyja aludt, kiszökött
126 XXIV | meggyógyulni.~Egy este, mikor a gyermekeit imádkoztatta
127 XXIV | figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„
128 XXIV | elvitette Miklós egyszer, mikor Zsófia aludt, a cselédjével,
129 XXIV | agyát.~Arra tért magához, mikor a kisfia a királynévízzel
130 XXIV | magadat? Mit állsz az ablakba, mikor olyan nehéz beteg vagy?
131 XXIV | adni annak az embernek, mikor közeledik: hogy fusson innen!~-
132 XXIV | anyácskám - suttogá a gyermek, mikor a cseléd kifordult -, majd
133 XXIV | megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~- De aztán itt
134 XXIV | még arra sem ébredt föl, mikor a nõcselédek kiemelték az
135 XXIV | álmából, gyöngéd csókjaival, mikor ezt itten már fel nem költi
136 XXIV | Gyöngyösi rágta a pennáját, mikor Charicleát írta. Az összefutó
137 XXIV | levõ boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta.
138 XXIV | hitû tatárok és arnótok.~Mikor a dervisgenerális megjelent
139 XXIV | barát tánc”, mormogja mikor a pap elmegy elõtte.~A koporsót
140 XXIV | Miklós.~- Hogyan?~- Hát mikor az embert kínozza a tegnapi
141 XXIV | anyám nézné az ablakból, mikor célba lövök. Hadd mondjam
142 XXIV | Ahogy a fülembe kiáltott! Mikor lõttem, megkapta a szívemet
143 XXV | saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart hazatérni.
144 XXV | szokott hõs volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta,
145 XXV | kérdezé Krisztinához fordulva, mikor Andrássy azt kérdezé, hogy
146 XXV | Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebbõl az áhítatos farkasverembõl
147 XXV | circumspectus szokása volt, hogy mikor a fiát veszteni látta, hirtelen
148 XXV | vetõdõ tekintetek; utoljára mikor végképp elhagyja az országot
149 XXVI | a meglepetése tökéletes, mikor azt maga elõtt látta. A
150 XXVI | mentslevél kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~-
151 XXVI | ide a platzkommando elé.~Mikor aztán Belleville aláírta,
152 XXVI | felõl, megél-e, vagy meghal?~Mikor az egész levéllel készen
153 XXVI | orvos életserkentõ szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor
154 XXVI | Útra kelt. Löffelholtzné, mikor a kávénál megjelent, már
155 XXVI | keresztül. - Miért nem szaladsz, mikor hílak, te tacskó?~Pedig
156 XXVI | ködösre fordult az idõ, mikor fölneszelt, s kinézett az
157 XXVI | leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt elvégezte, fogta a hosszú
158 XXVI | dolmányában, s akkor vette elõ, mikor már künn volt az utcán.~
159 XXVI | megérkeztét. Aztán majd mikor õ nagy bosszúsan és kedvtelenül
160 XXVII | diplomata. (Könnyû volt neki, mikor mindezt a felnyitogatott
161 XXVII | eljárhasson a dolgában.~Mikor elváltak, megszorítá Juliánna
162 XXVII | talpig reszketett minden íze, mikor ezeket a hangokat hallotta;
163 XXVII | számlálta a beteg üterén, mikor kezd az érverés csillapodni?~
164 XXVIII | lépteit neszelni, hát még mikor egy királyért jön el, hogy
165 XXVIII | ápolják a himlõbetegeket. Mikor hazaért a vendéglõbe a Veres
166 XXVIII | lovag elõtt Korponaynénak, mikor Lõcsére megérkeztek, mint
167 XXVIII | Lõcsére megérkeztek, mint mikor Bécsbõl kiindultak.~Andernach
168 XXVIII | hogy ez neki versenytársa.~Mikor Juliánna Lõcsére megérkezett,
169 XXVIII | tovább. Hat órát kongta, mikor az ókapun berobogott Andernach
170 XXVIII | szokott jönni a városházára, mikor Lõcsére érkezik, s itt átadja
171 XXVIII | elpusztíthatatlan humorral. - Mikor kuglizunk, le szoktam srófolni
172 XXVIII | koponyámat, egyet gurítok vele, s mikor visszajön, megint visszasrófolom
173 XXVIII | hogy egy bankadó, olyankor, mikor nagy vesztés után a szerencse
174 XXVIII | reszketett már a dühtõl, mikor az élet-halál felett bíráskodó
175 XXVIII | figyelmét; szeleskedett, mikor a contenantiáját meg kellett
176 XXVIII | Satisfactiót kell adni, fényeset, mikor egy civilista egy katonatisztet
177 XXVIII | kettõt lépett egy helyett, mikor másodszor is visszaloholt
178 XXVIII | az orosz beavatkozásnak; mikor már két óra hosszat beszélt
179 XXVIII | hosszúakat, természetesen, s mikor aztán a türelmébõl kihozva,
180 XXVIII | nehéz úti hintó felett. - Mikor Andernach lovag Tokaj alá
181 XXVIII | Nyírnek, földárja idején, mikor ekhós szekéren jár minden
182 XXIX | a vízáradás el ne vigye.~Mikor Korponayné szekere túljutott
183 XXIX | volt már egészen magával.~Mikor a korcsmáros lépteit közeledni
184 XXIX | rossz vinkó! - mondá rá, mikor megkóstolta.~- Hát biz a
185 XXIX | Az nagyon meg volt lepve, mikor a betoppanót megpillantá.
186 XXIX | asszonynak!~Hogy megdalolt, mikor a paplanos ágyat megvetette
187 XXIX | pisztolyokat õrizte a felázástól.~Mikor a szétterült, lomha Kraszna
188 XXIX | mocsárvilág egyszerre fölzendült. Mikor a sík rónán szétlövellt
189 XXIX | forgott vele, hanem azután, mikor látta, hogy emberére akadt,
190 XXIX | meg a maga hosszával.~Mikor az ekhós szekér elõtt elment,
191 XXX | tett, mint hajdanában, hogy mikor egy kereskedőkaravánt kifosztott,
192 XXX | lovag tréfás helyzetén. Mikor Pintye Gregor képmása kézrõl
193 XXX | Nagyon megnéztem õket, mikor a galuskát szaggatta a fõzõkanállal.~
194 XXX | gyereket is kicserélik, mikor a bábaasszony keresztelni
195 XXX | borítékból a Pálffy bán, mikor felvágta a pecsétet rajta.~-
196 XXX | mellette a kályhapadkán.~Mikor aztán lefektették a lovagot
197 XXX | keltek útra alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti
198 XXX | amik repültek a szélben, mikor diadalra robogtak, körülöttük
199 XXX | ahová legjobban sietsz. Mikor olyan magasra hágtál, amennyire
200 XXXI | Én nem úgy értettem azt, mikor kegyelmedre bíztam a kis
201 XXXI | kegyelmedhez való szeretetbõl, mikor éjszaka a föld alatti úton
202 XXXI | Elszakítasz bennünket, mikor mi úgy szerettük egymást,
203 XXXI | felesége. Isten nyugasztalja!~- Mikor?~- Éppen azon a napon, amelyen
204 XXXI | hogy leüttette a fejét, mikor már jött a staféta a megkegyelmezéssel.~-
205 XXXI | megállhatta volna, hogy mikor azt mondják neki valamire,
206 XXXI | a figurát képezve, mint mikor a régimódi távírókelep azt
207 XXXI | bûnbánva tértek meg a trónhoz, mikor már a felkelés ügyét hanyatlani
208 XXXI | nem haraptam a fejedet, mikor a fogaim között volt.”~S
209 XXXI | új királyt is felkeresni, mikor az még kívül jár Németországban,
210 XXXI | között hozzám átszármaztatva, mikor õexcellenciája Prágába áttette
211 XXXI | fején amaz öregember szava: „Mikor legmagasabbra eljutottál,
212 XXXI | keresztül utazott Kassára.~Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé
213 XXXI | ezeket.~- Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem,
214 XXXI | nótádat vertem, a kedvest? mikor a hajamat a hajaddal összefontam,
215 XXXI | összefontam, az aranyost? mikor az éjjeli órát siettettem
216 XXXI | minden népe felsereglik.~Mikor Juliánna a szõlõhegyek alá
217 XXXI | ellenség vagy a martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják,
218 XXXI | katonai parancsnok bírja. Mikor a zárt kaput ki akarják
219 XXXI | odabenn.~Korponayné látta, mikor a vásártéren végighajtatott,
220 XXXI | támad elõtte világosság, mikor a körül csoportosuló nép
221 XXXI | szállta meg eszét és idegeit, mikor megtudta, hogy ez a vesztõhely
222 XXXI | polgárok leveszik a fövegeiket.~Mikor vége van, egy katona jön
223 XXXI | csak eljöttek megnézni, mikor a hóhér megsuhintja a híres
224 XXXI | az is béna volt, és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekbõl
225 XXXI | is beszédbe állt volna.~Mikor kihajtatott a kapun, még
226 XXXII | után egy odvas fából nézte, mikor a vezértársát, Köröskényi
227 XXXII | ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták a várat,
228 XXXII | szele érte mind a kettõnek, mikor elugrott elõle.~Éppen úgy
229 XXXII | tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza
230 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével
231 XXXII | az elrejtett kincsekhez.~Mikor Thököly Imre Teleki Mihállyal
232 XXXII | lénytõl nem félõ természetét, mikor a nagy háború közepett kitört
233 XXXII | versenyzett mind a kettõvel. Mikor legjobban osztaná az instrukciókat
234 XXXII | amikben gyávaság lepte meg.~Mikor valami zivatar közeledett.~
235 XXXII | kényelmetlen érzés üli el a keblet, mikor egy ily haragos falu záródik
236 XXXII | maradhat a fogadásának.~Mikor Juliánna keresztül hajtatott
237 XXXII | ezek a kapu õrei volnának. Mikor azt látták, hogy a hintóban
238 XXXII | hozott a fejére.~Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe vette,
239 XXXII | kézzel érkezni nem lesz szép.~Mikor a sziklák útján haladt a
240 XXXII | Még akkor is bámulnak, mikor az édesanyát látják, olyan
241 XXXII | úgy beköthetném magamat! Mikor egy meghal belõlük: csinálok
242 XXXII | selyembogaraim. Rámásznak az ujjamra, mikor etetem õket. Szeretnek engem
243 XXXII | félek én semmitõl. Látod, mikor elküldtél magadtól: kisleánynak
244 XXXII | kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémítettek! Iszonyúkat láttam!
245 XXXII | Nem olyan rossz ám az! Mikor halva voltam, nem álmodtam
246 XXXIII | kenyérrel meg avas szalonnával, mikor nagyon benne van a munkában.~
247 XXXIII | rabbá tette minden érzékeit. Mikor villámlott, mennydörgött,
248 XXXIII | kuporog már az üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába,
249 XXXIII | vallomást tevõ nem sírt.~Mikor aztán végtül végig elmondott
250 XXXIII | fõvel rebegé: „Ott voltam, mikor Czelder Orbánt lefejezték.”~
251 XXXIV | sátorok csupa kristálytûkbõl. Mikor épít, vakmerõ, mint egy
252 XXXIV | vakmerõ, mint egy titán, mikor díszít gyöngéd mint egy
253 XXXIV | gyöngéd mint egy tündér.~Mikor a földlakók itt ünnepet
254 XXXIV | leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték,
255 XXXIV | csak Ghéczy titka volt.~Mikor a közelmúlt években e barlang
256 XXXIV | elõtörõ patak mentén lóháton.~Mikor Ghéczy Zsigmond az õ hajdan
257 XXXIV | Ezeknek már hajnal elõtt, mikor még sötét volt, át kellett
258 XXXIV | kapicányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal
259 XXXIV | szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége volt,
260 XXXIV | bennünket kettõnket hátra, mikor eltávoztok a gölnitzi szádon.
261 XXXIV | küldetésemet - szólt Juliánna, mikor a rejtekbõl elõhordott pénzes
262 XXXIV | asszony vétett volna csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat,
263 XXXIV | amikor tetszett?~- Igen.~- Mikor elõlem menekültél, oda mentél
264 XXXIV | árulásról?~- Semmit sem. Mikor a rejtett átjárót felnyitottam,
265 XXXIV | meg kellett neki tenni.~Mikor a kötelet dereka körül fûzte
266 XXXV | Andrássy az íródiáknak.~Mikor aztán egyedül maradtak,
267 XXXV | örömeinek, hogy zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki
268 XXXV | ott az üvegkoporsóban.~Mikor idejött, talán azt hitte,
269 XXXV | hogy gyónni fog elõtte; mikor meglátta, elállt a szava,
270 XXXV | sínylõdik, hogy kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem kell nekem
271 XXXV | miniatûr képe, Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva
272 XXXV | türelmetlenül várta õ akkor, hogy mikor lesz - vége! Most volt vége.~
273 XXXV | foglalkozásaival az utolsó napokban, mikor a dervisgenerális a várat
274 XXXV | türelemjátékot, bástyarakást.~Mikor a szobába berohanó fiúk
275 XXXV | gondolták: „Nem ez az?”~Mikor ott térdepeltek az apjuk
276 XXXV | az apjuk arcképe elõtt, mikor azért imádkoztak, hogy szólaljon
277 XXXV | Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából, üdvözöljék
278 XXXV | társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenõtt
279 XXXVI | hegedûjébõl” énekeltek, mikor magukra voltak.~Künn Európában
280 XXXVI | között ortályoskodtak; s mikor valami nagyot akartak tenni,
281 XXXVI | leveleket hozott valamennyitõl. Mikor azokat a feje alá tette (
282 XXXVI | leánya végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen elhozott
283 XXXVI | Sokszor ott hagyta a faképnél, mikor legjobban várt reá, s hozzám
284 XXXVI | kéjmámor tunyaságába; - mikor a szabadság nemtõje csókolta
285 XXXVI | Ez is meddig tart így? - Mikor a lõcsei kis rejtekszobában
286 XXXVI | dobaját, ott állni mellette, mikor harcol, s kilõtt fegyvereit
287 XXXVI | nem sokat kérdezõsködött.~Mikor hegynek fel haladt a szekere,
288 XXXVI | nem fogott a palatáblán, mikor írni akart vele.~Juliánna
289 XXXVII | ocsúdtak fel az elhüledezésbõl, mikor a vágtató kocsi zörejét
290 XXXVIII| Löffelholtzné. - Hiszen mikor itt voltál nálam nemrégiben,
291 XXXVIII| fognak az ablakon kiugrálni, mikor õt visszatérni látják azzal
292 XXXVIII| vagy a hóna alá vette, mikor leszálltak.~Poprádra érve
293 XXXVIII| a szép szalmaözvegynek.~Mikor a sok étel és ital feloldotta
294 XXXVIII| mellényérõl a nagy kacagástól, mikor ezeket elbeszélték, ki-ki
295 XXXIX | itt remél vele találkozni.~Mikor aztán legvakmerõbb fantáziával
296 XXXIX | asszony tréfás nevetésétõl.~Mikor a lépcsõkön felhaladva az
297 XXXIX | fenekén haragot hordoz.~Mikor kora hajnallal Juliánna
298 XL | ne maradjanak valahogy, mikor a kegyelmet osztják.~Juliánna
299 XL | mesét, hogy egy asszony, mikor csókol, nem gondol másra,
300 XL | sohasem mást, csak ennivalót.~Mikor Juliánna felutazott Pozsonyba,
301 XLI | poharadból s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél
302 XLI | a júdáslyukon keresztül.~Mikor a papírhamvakat összegyûjté
303 XLI | Csaknem elsikoltá magát, mikor a kapucinust maga elõtt
304 XLI | Sziléziáig elszállítsa.~Mikor Mariathalból, egy etetés
305 XLII | hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték tõle, hogy
306 XLII | és nyugodt lemondással.~Mikor aztán az ítélõmesterek kifáradtak
307 XLII | vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat rásrófolták
308 XLII | aztán ájultan rogyott össze.~Mikor életre locsolták, s ismét
309 XLII | vajon nem változik-e el, mikor e szót meghallja „capitis
310 XLII | odakészítve. - Asszony volt, mikor tükröt látott, nem állhatta
311 XLII | a hóhér ollójának adni!~Mikor elkészült a haja befonásával,
312 XLII | visszarakta valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament
313 XLII | áldozott fel érte? - És most, mikor oly közel áll a célhoz,
314 XLII | borzadoztatá végig a lelkét.~Mikor a vén apja elbocsátá õt
315 XLII | Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépõ káplán arcába
316 Uto | s szinte fáj magamnak, mikor azt kell mondanom, hogy
|