Fezejet
1 I | helynek. Egyik õsük festette ezt a képet az ajtóra a század
2 II | új.~Nagyon is megbecsülte ezt a várost mind a fejedelem,
3 II | remeke. Még jobban bizonyítja ezt a Sámson bas-relief, aki
4 III | sokadalomban.~Nehogy pedig ezt az utóbbit a laikus olvasó
5 III | bivalnyakú marha megérti ezt az ismerõs szót és rögtön
6 III | Wencezlauz úrfi rögtönösen.~- No, ezt már csakugyan nem tanulhattad
7 IV | is könnyezik a hidegtõl. (Ezt Wencezlauz úrfi mondja,
8 IV | integetnek neki; úgy látszik, ezt akarják beugratni az oppozícióba.~
9 IV | boldog hajdankorban! Hisz ezt hallani is elég, hogy jóllakjék
10 IV | egész fegyveres õrségnek. Ezt difficultálom.~- Egy szál
11 V | bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes hivatalt jelenben
12 V | nagy darabban tartogatja ezt a kincset. Ezt az átlátszó
13 V | tartogatja ezt a kincset. Ezt az átlátszó aranyat; ezt
14 V | Ezt az átlátszó aranyat; ezt a cseppfolyóvá lett déli
15 V | György hagyta a városra ezt a kincstermõ birtokot. Az
16 V | lettek volna tõle!)~Féltik is ezt a kincsüket a lõcseiek,
17 V | méltán nevezhette Alauda uram ezt a helyet sanctuariumnak.~
18 V | szalaszt, az az õ benificuma. - Ezt nevezik extenebratiónak:
19 VI | ejtett ebbe a kelepcébe? Ezt elmondani lesz még talán
20 VI | más bírát választottak. Ezt tehették. Aki bolond, az
21 VI | ismeri Munkács történetét. Ezt a történetet akarják kegyelmetek
22 VII | nélkül leüttetik.~Hajh, ha ezt a törvényt mai nap alkalmaznák,
23 VII | honleányi kötelességük lehetett.~Ezt a vidám életrendet mind
24 VIII | húz ki. Sohasem érted te ezt meg; nem a te fejednek való.
25 VIII | jégburkolat leszakadjon alatta; ezt mind elmulasztotta Alauda
26 VIII | vezetik az õrjáratot: ámbár ezt elvégeznék a hadnagyok is.
27 IX | hajdúhadnagy jön be hozzám, s ezt a két kulcsot adja a kezembe,
28 IX | meglepte a tábornokot.~- Ezt valóban nem tudtam.~- Akit
29 IX | visszhangot adni.~- Meg fogjuk ezt tudni bizonyosan - negyvennyolc
30 IX | volt. - No hát tartsa meg ezt az acélszívet majd akkor
31 X | Tökéletes igaza van a tanácsnak. Ezt régen el kellett volna rendelni.
32 X | Jánosnét ilyen helyzetbe hozni! Ezt nem tûröm.~A nõ engesztelõen
33 X | hogy az asszony is el tudja ezt feledni. Pedig útravaló
34 X | nagy verekedõ kedve! De hát ezt én mind elõbb tudtam, mint
35 X | lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot elõttem elõször.
36 X | fiatalembernek a kezét, s ezt súgá a fülébe:~- Elküldték
37 X | kiszabadítja. Versbe foglalta õ ezt régen, szép alexandrinusokba.
38 X | sáfránnyal vetekedõ sárga. - Ezt hibának is vette minden
39 X | sáfránysárga hajat adni? De hát õ ezt választotta; azt hitte,
40 X | lehetek én Cserni Száva?”~(Ezt meg a saját személye ideáljának
41 XI | Végül a magyar nõ marad: ezt megnyeri az „occasio bona”. (
42 XI | Választ kérek.~- Hogy ezt magától nem találta ki!
43 XI | Ön ismertette meg velem ezt a szót. Csak „Occasio bona”.
44 XI | sokszor megjárták a szemei ezt az utat.~Meg a sutba dobta
45 XI | Vegye a balkeze markába ezt a lapis nephriticust, s
46 XII | kirakott kapcsú könyvet.~Ezt nevezte Juliánna a „közös
47 XII | osztogató természetnek, hogy ezt a talentumot éppen egy nõnek
48 XII | a megtréfált urak valaha ezt az albumot megkaphatnák,
49 XII | maga.~- Mért nem bántja ezt is, mint a többit? - kérdezé
50 XII | Ismeri kegyelmed talán ezt a nótát? - kérdezé az elsõ
51 XII | asztal mellett; a végsõ sor ezt variálta:~ A
52 XII | Andrássy István nem hallott. Ezt már nem Bercsényi csináltatta:
53 XII | cigányasszony énekelte volna ezt az utolsó verset, bizony
54 XII | megcsókolta volna érte.~Ezt nem is tiltja semmi törvény.
55 XII | kiválasztott két hasonló fürtöt, s ezt a négyet összefonta egy
56 XIII | hogy fenekestül felfordítom ezt a várost, mégis kiszabadítalak
57 XIII | Aztán tedd a fejecskédet, ezt az aranyos bubafejet ide
58 XIII | húzza itt a bõrt a fagyon. Ezt is én altattam el, de nem
59 XIII | kincstáráért meg nem tette volna ezt a lovag: de ezért a vállért
60 XIII | Fabricziusok készítették ezt a föld alatti folyosót;
61 XIII | Szedd össze magadat! Na még ezt a tarsolyt a válladra elemozsinával.
62 XIII | válladra elemozsinával. Aztán ezt a képeskönyvet is tedd bele.
63 XIII | ha csak most ébred föl.~- Ezt teszi nálam a syrupus diacodion,
64 XIII | nyomni Belleville lovagot.~Ezt parancsolá Fabriczius.~ ~
65 XIV | lovagtól.~Mikor meglátta ezt a sok hívatlan, szájtátó
66 XIV | vetteté föl a lõporos tornyot.~Ezt a helyzetet csakugyan Belzebub
67 XV | Úgysem láttam még belülrõl ezt a híres lõcsei kathedralét.
68 XV | itt még van egy kis dolog. Ezt a szétdûlt fortificatiót
69 XV | Belleville felett.~- No, még ezt a mulatságot is ki kell
70 XV | feltörte a pecsétet. Biz ezt megteszik az asszonyok még
71 XV | Andrássy.~- Igen; õ adományozta ezt Beatrix hercegnõvel való
72 XV | hátfalába vésett címerével. (Ezt egyébiránt Alauda uram rosszul
73 XV | Szent János a zászlóval. - Ezt Andrássy mind apróra megmagyaráztatta
74 XV | behüte euch!”~- Szeretném ezt az Alaudát darabokra tépni -
75 XVI | körül meg ne csorbítsák? Ezt nekem meg kell értenem,
76 XVI | mellett.~- Hát nem álmodtam én ezt a bolond históriát? No nézd:
77 XVI | arcát.~- Hogy kérdezheted ezt tõlem? Az én szobámba idegen
78 XVI | követte el rajtam valaki ezt az injúriát.~- Tehát úgy
79 XVI | bezuhantak a szobába.~- Ezt csakugyan lehetetlen volt
80 XVI | visszatorlom.~(- Ne erõltessük ezt a témát fõbíró uram! - dörmögé
81 XVI | Széttekintett benne?~- Ezt nem tilthattam meg a szemeimnek.~-
82 XVI | felelet! Arra használtam ezt az idõt, hogy egynehány
83 XVI | kegyelmetekkel közölni urunknak ezt a szigorú parancsolatját.
84 XVI | mármost az a leányzó? - ezt kérdezé a fõbíró a tábornoktól.~
85 XVI | ki a piacra végrehajtani ezt a vakmerõ börtönfeltörést,
86 XVI | vagy õ öl meg valakit. Ezt majd csak késõbb fogja megtudni.~
87 XVI | erõszakolja õt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói széket; meg azt
88 XVI | A villámszóró szempár ezt mondta bizonnyal.~De Fabriczius
89 XVI | nevetségig vitéz hõs!~Bánthatják ezt a jóbarátai, mindazok, akiket
90 XVI | egyenkint megcsókolja: „Óh ezt a te okos fejedet! Azok
91 XVI | csókolódzás.” - Már biz ezt magam is úgy hittem.~- Ki
92 XVI | tekintettel Fabriczius.~- Hát biz ezt Blumevitz hozta neki hírül,
93 XVI | értésemre adta, hogy Löffelholtz ezt a tényt a fegyverszünet
94 XVI | Löffelholtz. Hahaha!~Hanem ezt már a szenátor urak sem
95 XVI | persze! Persze, hogy persze! Ezt teneked csak meg kell tudnod.
96 XVI | majd meglátod.~- Ki adta ezt a kezedbe?~- Nekem biz ezt
97 XVI | ezt a kezedbe?~- Nekem biz ezt a tábornokné adta. Löffelholtz
98 XVII | FEJEZET~A föld alatti út~Ezt az egész történetet pedig
99 XVII | Ignác kútból vezették oda. Ezt a kutat úgy hítták, hogy „
100 XVII | sereg soha. A városbeliek ezt a vizet ivásra nem használhatták.~
101 XVII | XIV. században szerzette ezt elsõ Fabriczius János. (
102 XVII | képezõ Thurzó-házban volt.~Ezt a csodálatos építészetû,
103 XVIII | A lelke divinálta, hogy ezt a szívére mért csapást amaz
104 XVIII | akarja; csak a halál vette ezt tréfára. Hiszen még az álmot
105 XIX | császári seregek között.~- S ezt nem akarják kegyelmetek
106 XIX | számíthat, kérem, tekintse végig ezt az okiratot, amit Löffelholtz
107 XIX | között. Forgách Simon elejté ezt a rábízott szerepet, s ahelyett,
108 XIX | Igaz! Majd elfeledtem ezt.~Büszkeség volt ez tõle,
109 XIX | fejével:~- Ahán! Ismerem én ezt. - Csatoljuk a többi akták
110 XIX | óbester úr?~- Úgy ismerem ezt az embert. Fanatikus egy
111 XIX | fegyvernyugvást déli tizenkét óráig. Ezt azután kihirdették dobszó
112 XIX | te feleséged! Õ árulta el ezt a várost, a hazát, a fejedelmet,
113 XIX | átjárás a szomszéd házba. Ezt azóta praktikálták oda,
114 XIX | nézhessen.~- Mért tetted ezt?~A nõ összetette kezeit
115 XIX | tépni a nevemet rólad, mint ezt a hitvesi fátyolt letépem
116 XIX | Odahajítom a tûzbe!~- De ezt ne tedd! Hisz akkor mind
117 XIX | tûzrakásba beléhajítani.~No, hogy ezt a párbeszédet a belopózott
118 XIX | bolond egy pár! Öklelheted ezt a falat, vak Sámson, kézzel-lábbal!
119 XIX | erre a szóra:~„Vaspor!”~Ezt is csak a szája járásáról
120 XXI | mások csiripeltek ott. (Ezt a szót „csiripelés” a Rákóczi-korszak
121 XXI | azt a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
122 XXII | virradt a krasznahorkai vár.~Ezt a napot minden évben fényesen
123 XXII | viszontagságain megosztozzék vele. De ezt õ nem tartá helyesnek. -
124 XXII | kriptákba vezetõ tornác. Ezt hítta Miklós úr a maga templomának.~
125 XXII | cimborák sokkal jobban szeretik ezt a „füstös misét”, mint azt
126 XXII | danolja torka szakadtából ezt a szép nótát:~
127 XXII | ebben a várban énelõttem ezt a szót elõször kimondja: „
128 XXII | mert tudták Miklós úrnak ezt a kegyes fogadását. S csak
129 XXII | Kend mondta ki maga elõször ezt a szót - azzal kotródik
130 XXII | vitézségével, hûségével szerezte ezt a várat, meg minden gazdagságát.
131 XXII | is a tekintetébõl, hogy ezt meg nem ejté se félelem,
132 XXII | hagyd kárhozatra jutni!”~Ha ezt mondta a lelke, bizony be
133 XXII | Hanem egyet mondok neked, és ezt jól megjegyezd, Miklós!
134 XXII | kaszárnyát fogsz csinálni: ezt a szót vedd vissza! Mert
135 XXIII | leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejtené a száján,
136 XXIII | ami rossz. Itt van, fogd ezt a levelet; és aztán olvasd
137 XXIII | gyalázatát, hogy olvassák.~És ezt adták a kezébe Zsófiának,
138 XXIII | kell neki halni!~...Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne
139 XXIII | mégis meg tudja emészteni ezt a mindenttudó testet, úgy,
140 XXIII | Amabba bele fog halni; de ezt még a halálon túl is elviszi
141 XXIII | belül viselsz?~- Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok
142 XXIII | kellett õket fedél alá tennem. Ezt a hivatalt bízta rám az
143 XXIII | hivatalt bízta rám az Isten; ezt teljesítem, amíg testemet
144 XXIII | A kolostorban tanultad ezt?~- Ott is. - A gyóntatószék
145 XXIII | Megragadta két kézzel mellén ezt a durva csuhát.~- Ez a daróc
146 XXIII | kell szép asszonyok csókja! Ezt nem cirógatják szerelmes
147 XXIII | cirógatják szerelmes szép kezek! Ezt nem fonogatják selyemhajuk
148 XXIII | megbocsátunk ellenünk vétetteknek”, ezt mondta: „büntess meg minket
149 XXIV | fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„Adjon Isten
150 XXIV | Zsófiának, ajánlom szívembõl ezt az imádságos könyvet. Andrássy
151 XXIV | édes apámfia tette volna ezt, fõbe lövetném érte!~- Tedd
152 XXIV | túlvilágért sem hagyja itt ezt a ködök és árnyak világát,
153 XXIV | ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt
154 XXIV | éjszakától körüljárt földet, ezt a felhõkbe takart földet,
155 XXIV | felhõkbe takart földet, ezt a vérrel megáztatott földet,
156 XXIV | maga körül a boldogságot. S ezt a tüzet oltotta ki az, aki
157 XXIV | minden drága jóságait. És ezt az eszményképét a nõnek,
158 XXIV | született - férfiak romlására. Ezt itt hagyta hervadni magában,
159 XXIV | gyöngéd csókjaival, mikor ezt itten már fel nem költi
160 XXIV | A tizennyolcadik napon ezt írta levélben Andrássy Istvánnak.~„
161 XXV | ragadnia a fia kezét, amidõn az ezt ily istentelenségre kinyújtja!~(
162 XXV | szívében, mégis megragadta.)~De ezt Andrássy István még csak
163 XXV | volna elõtted Blumevitz? (Ezt kérdezé. Azt meg sem akarta
164 XXV | asszony maga árulta volna ezt el.)~- Dehogy Blumevitz! -
165 XXV | egészen megkönnyebbült.~- Biz ezt berakták téglával azon a
166 XXV | nagylelkûségnek részemrõl, hogy ezt a kedves emlékû szobácskát
167 XXV | bibickedésre adni a fejét.~- Nem! Ezt a hazard játékot nem nézhetem
168 XXV | jelentésteljesen intett.~Ezt már megértette. Sietett
169 XXVI | városból kimenni szándékozik.~Ezt a tábornok jó jelnek vette,
170 XXVI | ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész ostoba intézkedést,
171 XXVI | Andrássy közel volt hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem megyek
172 XXVI | uram, drága barátom. Nem ezt hívom én veszedelemnek.
173 XXVI | Kössék meg a békét, amint ezt a levelet megkapják. Még
174 XXVI | barátnéját, mint a férjét. Ezt hagyja egyedül utazni a
175 XXVI | fog mondani Blumevitz, ha ezt megtudja? Minek bízta a
176 XXVI | igazítva.~- Dehogy a kendé! Ezt a karóba húzni való kocsist
177 XXVI | csak a puskádat, vezesd ezt a vendég urat az erdõbe,
178 XXVI | kóbor martalócok menedéke. Ezt az utat erõs kíséret nélkül
179 XXVII | keresztüllátott a hercegen. De ezt nem árulta el elõtte.~-
180 XXVII | volt: hogy õ, az idegen, ezt a megérthetetlen magyar
181 XXVII | mirigy mérges körme arcomról ezt a sokat szidalmazott szépséget,
182 XXVII | sem bírta itt marasztani ezt az egy életet, akire annyi
183 XXVIII | váltani. Azt felkölté, s ezt súgta a fülébe:~- A király
184 XXVIII | trónörökös hazaérkeztéig. Ezt a határozatot Illésházynak,
185 XXVIII | lovag úr! Ma reggel kaptam ezt a titkos jelentést legmegbízhatóbb
186 XXVIII | kitudjuk. Mondja az úr utánam ezt a frázist: „Weine nicht
187 XXVIII | rögtön tovább hajtasson. Hisz ezt nem kellett volna galléron
188 XXVIII | tartani a „digák” elõtt.~Ezt valóban Andernach lovagnak
189 XXVIII | az ezredesé õhozzá. Hanem ezt a geometriai axiomát megcáfolta
190 XXVIII | megsértett lovag úrnak; s tette ezt a megkövetést az elokvenciának
191 XXVIII | híre, hogy a békekötéskor ezt ismét vissza akarják adni
192 XXVIII | sem eresztik Kassára, ha ezt a dekrétumot hozza magával.
193 XXVIII | odaát minden vízi jármû. Hát ezt ugyan ki híresztelhette
194 XXIX | egészen szépnek találta ezt a látványt, egy tárgynak
195 XXIX | szólt Krisztinához:~- Fogd ezt a levelet, kicsikém; aztán
196 XXIX | lelkét az ifjasszonynak. Hát ezt írta meg a levélben? Na,
197 XXIX | közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot az ördög teremtette.~
198 XXX | ilyen nyíltnak nem képzelte ezt a társaságot, minden embernek
199 XXX | hogy hol tették meg rajtam ezt az elcsempészését a hozott
200 XXX | Korponaynét, és kiveszi belõle ezt a titkot. Csak éppen újra
201 XXX | zsombikok között, ahová ezt a béresek kivontatták, amíg
202 XXX | számára a kegyelmet, akinek ezt megadni egész addig hatalma
203 XXX | belecsapott csattanósan. Ezt úgy hívják, hogy „karikás
204 XXX | volt a kakas felhúzva.~(Ezt bizonyosan visszaküldte
205 XXX | dicsõségre.~- Ki sugallhatta ezt nekik?~- Hát ki? Az, aki
206 XXX | azt mondá, hogy jó lenne ezt az embert megszólítani:
207 XXX | világ lesz: el nem veszíted ezt. Ami rajta terem, száz meg
208 XXXI | kegyelmednek többé használatra. Ezt az egyet bocsássa meg. Ismerjük
209 XXXI | bizonyos légyottra közöttünk. - Ezt tudom, hogy nem mondta el
210 XXXI | tudta, hogy tréfára kell-e ezt venni, vagy komolyan.~-
211 XXXI | pedig, asszonyom, átadhatom ezt az eredeti egyezséget a
212 XXXI | hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt lángot
213 XXXI | puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami rendes szerzõdés
214 XXXI | szerzõdés elõzte volna meg, ezt minden hazatérõ vitéz tagadta.
215 XXXI | tartoznám tudomásul venni ezt a békeszerzõdést, amit kegyed
216 XXXI | neki, hogy nagy hiba volt ezt az õ kedves barátját nem
217 XXXI | maga dolga után fel Bécsbe.~Ezt Löffelholtz tanácsolta neki,
218 XXXI | azt a nagy bûverõt, ami ezt, a hajdani köznemesbõl grófi
219 XXXI | kapta meg.~- Hogy tudja ezt kegyelmed?~- Úgy tudom,
220 XXXI | csipõjére feszítve a kezét. - S ezt a nagyasszony csakugyan
221 XXXI | Itt áll: ezer darab arany. Ezt nem fogja kegyelmed eltagadni.
222 XXXI | mi célra lett adva? Hogy ezt azért nyomták a kezébe,
223 XXXI | lett használva. Hisz ha ezt felfedezi a kancellárnak,
224 XXXI | Krasznahorka.~Amíg csak láthatta ezt a várat, le nem vette róla
225 XXXI | karral fogadják, amit kimond, ezt kívánom, már meg van adva.
226 XXXI | lesz szabad neki elmondani ezt a panaszát. Inkább higgye
227 XXXI | maga is igazán szerette ezt az embert?~A krasznahorkai
228 XXXI | griffparipák.~Mennyire szerette ezt a kis porontyot, s mégis
229 XXXI | fog újulni.”~Voltak, akik ezt a szót feljegyezték, voltak
230 XXXI | béna volt, és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekbõl álló
231 XXXII | dohányt vágatott (ahogy ezt a katolikus rendek a soproni
232 XXXII | támadásban.~Zsigmond úr ezt is végigverekedte. Egynéhányszor
233 XXXII | halottak közt fekve töltött: ezt számítá a legédesdedebb
234 XXXIII | megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így
235 XXXIII | ítélõbíró elõtt; csakhogy õ még ezt a büszke alakot hordozza
236 XXXIII | apaátok osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor
237 XXXIII | egy pálcával összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem
238 XXXIII | mindennek, ami él. Hanem ezt a kettõt nem tudta megvetni. -
239 XXXIV | menõ arany- és ezüstpénzt. Ezt õ akkor hazahozta a Gölnitz-völgyi
240 XXXIV | õket a fejünk fölé. Csak ezt az egyet dobjuk le a mélységbe?
241 XXXIV | Mind hasztalan volna. Ha ezt az egész jégbarlangot meg
242 XXXIV | szerelméért! Hogy mondhatod ki ezt a szót?~- Térjünk másra.
243 XXXIV | megtartá a hûséget. Most ezt nevezték ki gömöri fõispánnak,
244 XXXIV | aláereszkednem.~Igazság! Ezt még meg kellett neki tenni.~
245 XXXV | vannak zárva.~- Ki hozta ide ezt a könyvet? - kérdi az íródiáktól.~-
246 XXXV | Hát nem jól tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem,
247 XXXV | halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az asszonyt: „Borulj arcra
248 XXXV | számára játszani akar, de ezt a reszketést nem lehet akarva
249 XXXV | neki halni. Akkor kapta ezt meg, amikor a testvérem
250 XXXV | azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer megfájítsd!
251 XXXV | Óh, uram, ne említse ezt. Én nem keresem a fájdalmat,
252 XXXV | atyja sokszor kérte tõlem ezt a családja büszkeségét képezõ
253 XXXV | Most átadom kegyelmednek ezt a nagyon becses régi iratot,
254 XXXV | de lássa kegyelmed, ha én ezt a nagy kincset érõ levelet
255 XXXV | ezért meg ezért drága. Hát ezt mind el nem beszélhetem
256 XXXV | rózsához hasonlított.~- Én ezt találom a legszebbnek -
257 XXXV | együtt forgatták kezeikben ezt a közös albumot, amikor
258 XXXV | megtöltötte a mezei hadakkal, ezt a szobát (a könyvtárt!)
259 XXXV | Andrássy István félreértette ezt a mondást.~- Láthatja kegyelmed -
260 XXXV | mennyire nincs akaratom ezt a helyet elhagyni - valaha.~
261 XXXV | kimennek a szobából, üdvözöljék ezt az úrasszonyt idebenn.~Aztán
262 XXXV | az a fényes polc, amiért ezt a könyv dohától átjárt zúgot
263 XXXV | megszorítá Andrássy kezét.~- Ezt mind tudom. Sõt értem. Az
264 XXXV | gondolnom, hogy kegyelmednek ezt a helyet bizony itt kell
265 XXXVI | Hanem a kuruc összeesküvõk ezt az ellenszegülését Andrássy
266 XXXVI | szálljon rája.”~A palócok meg ezt a nótát énekelték:~
267 XXXVI | Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~- Az uram lesz
268 XXXVI | utolsó.~Juliánna engedte ezt a hideg mérget a szívére
269 XXXVI | Asszonynak megbocsátják ezt. Azt mondják: gyöngeség
270 XXXVI | négylevelû lóherét keresett, ezt a sejtelemtõl gyötrött asszonyszívek
271 XXXVI | hallgatózik hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a most
272 XXXVI | Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott
273 XXXVII | ezer arany” emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer aranyról
274 XXXVII | ne vigyenek bennünket.~- Ezt akkor gondoltad volna meg,
275 XXXVIII| asszony közeledtére! Hahaha! Ezt el kell mesélni.~Az asszonyok
276 XXXVIII| Hanem egyre figyelmeztetem. Ezt a receptet az egész országban
277 XXXVIII| jutalmul. Korponay uram akkor ezt, bizonyos okoknál fogva,
278 XXXVIII| visszautasított ezerbõl. Pedig ezt is Korponay János kereste!~ ~
279 XXXIX | összeesküvést szítani. Akinek még ezt a szót kimondják, hahotára
280 XL | hogy Korponayra rámérték ezt a feladatot.~Esküjök kötelezte
281 XL | maga is egészen elhitte ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat
282 XL | egészen elhitte ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat is, hogy
283 XL | szólt keserûen -, hogy ezt az ezer aranyat nekem Wratislaw
284 XL | visszahívó dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre is hajtottam.~-
285 XL | hajtottam.~- Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét az asszonynak
286 XLI | levele Ghéczy Zsigmondhoz.~Ezt az egész szép bokrétát mind
287 XLI | nyilvánosan bevádolta, hát ezt mit sajnálja? Ez az egy
288 XLI | semmitõl, a kisfiamnak vidd ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus
289 XLI | tekintetet kellett rá vetni, hogy ezt kitalálja.~- Ugyan, édes
290 XLII | küldtek el, hogy keressem? Ezt találtam.~- Nem igaz! Megtaláltad,
291 XLII | felfedezned, s célt érsz. Ha ezt a titkot magaddal viszed
292 XLII | selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér ollójának adni!~
293 XLII | Kereste, hogy mivel ölje el ezt a kis idõt még. Hisz a halál
294 XLII | õt ebbe a szobába, hogy ezt a levelet megtalálja!~Csak
295 XLII | inkább hagyja levágatni ezt a kezet, ezt a fejet! -
296 XLII | hagyja levágatni ezt a kezet, ezt a fejet! - Hát nem bolondság
297 XLII | imakönyv volt a kezében. Ezt elébb a jelenlevõ fõúr elvette
298 XLII | veszélyeztetésével, hogy ezt hírül adja.~És a szíve közepén
299 Uto | kisfiúról szóló halálhír.~Ezt csak Pelargus találta ki,
|