1-allam | allan-asztr | aszub-behur | behuz-bocsa | bocsk-cipo | cipoi-csuto | cudar-ecsed | ecset-elker | elkes-elzar | elzav-eszme | eszne-feles | felet-feste | festi-frank | frate-gyeng | gyepe-hamis | hamuj-higgy | hihet-igazo | igazs-jarmu | jarog-kapuj | kapuk-keres | keret-kincs | kind-korul | korut-kurjo | kurre-lekap | lekas-luxur | lyank-meger | meges-megta | megte-montc | montm-nyala | nyalj-ossze | osszp-pallo | palma-pokro | polal-rebeg | rebel-sansz | santa-supra | surlo-szepa | szepe-szuro | szurr-templ | tempo-torna | torny-undor | ungon-vasar | vasba-vilag | villa-zsolo | zsolt-zwelf
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 XXX | országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga
2 XXXI | Juliánna megrettent az 1000 darab arany szóra. Arca
3 XV | rosszul tudta, mert a fõoltár 1315-ben készült, s akkor még
4 XXIV | István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! - De nagy idõ!)~
5 IV | horribilis summa resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~De már
6 XXIV | könyvet. Andrássy István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! -
7 II | FEJEZET~Német magyarok~1710. Szilveszter napján a szokottnál
8 XXX | maradjon az országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse,
9 XXX | Sándor a fejedelemnek ápril 19-én Kukizovból kelt levelét,
10 XI | szabadalma, meg a sánta doktor~§. 23. (Statutorum).~„Ha egy fehérszemély
11 XXX | a király halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay
12 IV | resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~De már erre egy
13 VII(2) | Harr Richter! hie leig ech 4 Poltroken Kloggeld, seht
14 XVIII | Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard et
15 X | nyúlánk legényke ül, fekete abaposztó öltözetben, aki a két térde
16 XXXII | Ghéczy Zsigmond, egyszerre abbahagyott minden dolgot, diskurzust,
17 X | lovashadnagy.~A nõ egyszerre abbahagyta a kávédarálást, s gyorsan
18 XIV | kapitány. (Többet tud már az ABC-ből a három első betűnél!)~Az
19 XII | savanyú képpel tanulja az ABC-ét. De ott volt abban Andrássy
20 VIII | úrfinak az ábrázatja annyi gót ábécejegyet kapott tõlük, hogy elmehetett
21 XX | Ott lobog már Andrássy ablakában a fehér zászló.~- No hát
22 XXI | túlemelkedik.~A kertfal négyszögû ablakaiból hasalnak ki a nagy ostromágyúk,
23 XVIII | notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot adott.
24 XXXII | nagy emeletes épület üres ablakain keresztül-kasul látni az
25 VIII | piac. A körüllevõ házak ablakait mind kinyitogatták, úgy
26 XXVIII | Korponayné ki sem nézett a hintó ablakán, hanem odavárta Alauda uramat;
27 XIII | fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville lovag lesz.
28 VII | este ki akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót
29 XXXIX | ráröffent polgárõrökkel, az ablakfüggöny mögül, meg ahonnan Korponay
30 XI | ódivatú házaknál minden ablakköznek zsámolya volt, s a falba
31 XI | megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban megjelenik a „coeur dame”.~
32 XXXI | ragyogni látszik.~A nép zúg, az ablakokból sírás hangzik; e nagy zajban
33 XII | háztetõkrõl lefútt havat az ablakokhoz. Rossz lehet most odakinn
34 XXI | van a szobája, a roppant ablakokkal, mik a kies Rozsnyó-vidékre,
35 XVIII | pallossal felfenyegetõzött az ablakokra.~A lelke divinálta, hogy
36 XXXV | csaták trombitáit fúnák az ablakom alatt, a falra akasztott
37 IX | ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt: kitekintek s látom,
38 XI | Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák,
39 XI | midőn Belleville szokott ablakparádéját végezni kilovagolt, nagy
40 XIX | tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után visszafordult,
41 XXXVI | kinyílt a vendégház egyik ablakszárnya, s egy férfiarc tekintett
42 XVIII | szólt Blumevitz, kitárva az ablakszárnyakat. - Tekintsen ön ki! Az egész
43 I | pongyolában, amint egy nyitott ablakszárnyon kitekint; jobbjával köntösét
44 XXV | benne részt, ahány csak az ablaktól a kályhasutig elfér a szobában.~
45 XXXII | Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra. Szeret engem a Cicke kutyám.
46 XXIV | frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan ki lehetett látni
47 III | tudós doktor Cornides a maga abrakadabrái segítségével azt a jóslatot
48 XXX | Szénának, zabnak s egyéb abrakféléknek híre sincsen. Azon is segített
49 XXVI | osztozott az elhullatott abrakon a kapu elõtt, s egy háziszolga
50 XXVI | háziszolga cepelte be az abrakos jászolkákat a kapun.~- Nem
51 XXVI | váltani?~- Nem. Itt csak egy abrakot adtak a lovaiknak. A relais
52 XXXV | nyargalt egy hiú-csalóka ábránd után -, az a nõ nem érez
53 XXXI | leigézõbb. Andrássy arcát az ábrándos rajongás, Illésházyét a
54 XII | parancsolók, nagy szemei az ábrándosan félig zárt pillák alól veszedelmes
55 XXI | szakadás nélkül, kéz-láb és ábrázat kék folt és karcolás nélkül
56 XXI | hogy milyen szelíd, jámbor ábrázata van, amiért is, hogy a lehetõ
57 XXXI | szerette titokban tartani igazi ábrázatját, aki elõtt óhajtott annak
58 XXX | mellette álló dámától hideg ábrázattal:~- Qu’est que cela? C’est
59 I | Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol az a kép, vállán keresztülvetett
60 XVI | A pestisgyógyító Jézus ábrázolata a Zabeyerek márványlapján
61 II | mik bibliai jeleneteket ábrázolnak: Jákob álma, Júdás árulása,
62 XXVI | négy keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi össze
63 XXX | magas, karcsú alak, széles abroncsszoknyában, bouffantsokkal, szalüppel,
64 XXIX | felterítette a veres csíkos abroszt az asztal végére, cintányért,
65 XVI | Löffelholtz báróné.~- Az Absolon-ivadék!~- De kapitális asszony!
66 XXXII | mellett magánál nem tarthatta, Absolonéknál pedig igen jó nevelésben
67 XXXII | Zsigmond hazavitte a leányát Absolonéktól, akiknek az egész pereputtyukkal
68 VI | vitetni Bécsbe. Ennek az áruló Absolonnak a leányát vette feleségül
69 XXV | Ilona hûtelen titkárát, Absolont pedig úgy ismeri az egész
70 XVI | tovább Fabriczius; - ön, aki absolutus baccalaureussa a mathesisnek,
71 XXI | pyramidum Egypti conditores absorsbsit oblivio, justorum gloriam
72 XLI | felyül a tengelyein nagy acél pengõk csörömpölnek, hogy
73 X | férje karjait, azokat az acélizmokat, amikre gyermekének dicsõ
74 XII | az óraláncához csatolt acélkulcsocskával felnyitott egy remek vésett
75 IX | kegyelmet. - Jól tette. Acélszíve volt. - No hát tartsa meg
76 IX | No hát tartsa meg ezt az acélszívet majd akkor is, hogyha engemet
77 XV | kapát meg a szekercét; aki ács, kõmûves, álljon neki a
78 XLII | odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba rúgja, durván kacagva: „
79 XXXV | veresplajbászoztatott; hogy „ad acta ponendum”.7~Majd meg jött
80 XI | cynoglossum, hanem jó nagy adag mákony.~ ~
81 XXV | azután õneki is megjött az adakozó kedve. Lehetett volna tõle
82 XXXV | ki a paradicsomkertbõl, Ádámot pedig benn hagyta volna
83 XL | bizonyító leveleit nekem kezembe adandja, hát azon fõuraknak a birtokai
84 XXVI | kell elõmutatni, kérlek, adass nekem egyet. Itt vár a szánkóm.
85 VI | városban többé hely nem adatik; hanem aki nem fegyverrel
86 XXVIII | míg teljes elégtétel fog adatni.~- Híják ide a bírót!~A
87 I | ellentmondanak az írott adatok. A történetbúvár segélyére
88 XXVI | embereknek kicserélni, ami azért adatott kinek-kinek, hogy mást tegyen
89 IX | elégedjünk meg azzal az adattal, hogy egy negyedóra múlva
90 XXII | imaszékét, s odasietett az ádáz emberhez. Megragadta kezét.~
91 X | hátat fordított neki, s addig-addig tolta le maga mellõl a kis
92 XL | majd egyszer személyesen adhassam át õfelségének, s ezzel
93 XXIII | pusztulásnak indul, ha nem adhat semmit, akkor félrerúgják,
94 XIV | nem ítél, õ csak katonának adhatja át kardját. Én fogom õt
95 XVI | s nem lehetni velük, nem adhatni nekik tudtul a nagy veszedelmet,
96 XXXI | a múltakért amnesztiát adhatok. Kegyelmednek pedig, asszonyom,
97 XXXI | magukban: „Si hoc viridi, quid adhuc in arido?” (Ha a zöld ág
98 XXXV | visszakerült könyv. Mit adjak kegyelmednek érte?~Csalogató
99 XI | fel egy pillanatra, hadd adjam be az elsõ piluláját.~Korpanayné
100 XXIX | idáig. Hol van a korcsmáros? Adjatok valamit innom, kiszakad
101 V | vinum, ~ Nomen adjectivum...”~Notabene! Ide nem hozták
102 XXXIV | amire szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az megkapható.
103 XXVII | hadvezér, aki államügyekbe, adminisztrációba, udvari intrikába soha nem
104 IV | Mert ha olcsó volna, azt adnák a tehénnek nem a szénát.
105 XXXV | Azokat a szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért,
106 XXX | a levelem is elõkerülne, adnék érte kemény száz tallérokat,
107 XXXIV | fejeinket úgy el lehetne adnunk, amennyire azok becsülve
108 XLI | lesújtják, ha ezeket nem adod váltságul!”~Az az átkozott
109 XXXIII | a szégyen és keserûség adóját.~Csak a vallomást tevõ nem
110 XXX | finomsággal bírnak, ami ritka adomány; szép arc, termet, mindennapi
111 XLII | Gábor!”~Ez az õ fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás, ím
112 XXV | az érdemeiért”. Az illetõ adománylevelek, a rangosztási diplomákkal
113 XLII | aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben fel szokták sorolni azokat
114 XXXI | a király nevében aláírt adománylevélhez, aminek a jogosultsága a
115 V | összes tokaji borokat nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak
116 XIX | Azért kívánja a királyi adományozást Korponayné a kis fia, és
117 XXV | s aztán a maga híveinek adományozott? Némely birtoknak három
118 XXX | kit-kit a fejedelem által adományozottakban; az özvegyeket, árvákat
119 XXXVIII| asszonyoknak megvan erre a különös adományuk.~Juliánnára nézve csakugyan
120 V | a sokak által ismeretes adomát, hogyan szégyeníté meg az
121 XXXV | kötelességem. Andrássy István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei
122 XXXVIII| pipereárusnak csipkefátyoláért adósa maradt, a többinek majd
123 XXII | szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod õket ûzni télvíz
124 XXIX | mentéjét is, ha egy aranyat adsz egy csókért. No hát vedd
125 XXXIV | pedig azt császári tiszthez adtad, hitét elhagyattad vele;
126 XXIII | gyalázatát, hogy olvassák.~És ezt adták a kezébe Zsófiának, hogy
127 XXVI | ugrott ki a bundájából, össze adtateremtettézve a németjét, s kénytelen-kelletlen
128 XVI | Minden nagyon jól ment. Ti adtatok Löffelholtz uramnak ex tempore
129 XXXV | collonellus kurucensis, X. de Y. adversus baronem, generalem Stephanum
130 XXXIV | földszellem, aki jégbõl alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi
131 XVIII | már helyre van állítva az aequilibrium. Kegyelmedet fogja Andrássy
132 XXXII | ember a diaeteticának minden aequinoctiumkor.~Hogy Zentánál egy egész
133 XXVI | hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~S addig meg
134 V | magára hagyják, assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze
135 XXXI | világos mondatokban, minden affectancia nélkül elõadta ügyét. Úgy
136 XI | akna nincs felrobbantva.~- Aforizma ez, madame?~- Ön tudja,
137 XXXI | adhuc in arido?” (Ha a zöld ág is így jár, hát akkor a
138 XXXII | Juliánna atyja nem abból az ágából volt a Ghéczy családnak,
139 XXIX | ereszti búnak a virgácstermõ ágait valami emeltebb bucka tetején,
140 XXIX | levágott nád nagy kúpokba rakva ágaskodott a dombos helyeken: egy-egy
141 XVII | gerendaemeltyû hosszabbik ágával összefügg, amint arra ráhágott,
142 XXXV | S a beteg kinézést még aggasztóbbá tette az az önvádterhes
143 XXIX | végignézegette a falra aggatott képeket, leszótagolta a
144 XII | le van húzva, s körül van aggatva rézlibertásokkal; míg a
145 XXXI | pihenõre beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott, a
146 XXX | kiállni. Azután a gond, az aggodalom nagyon jó asztalnok és pohárnok,
147 XII | s nem látszott afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja,
148 XXXVIII| Juliánna azt mondá erre aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet
149 XXXII | van-e a heraldikának annyi ágú koronája, amelyik kárpótlást
150 XIII | prüszköl tõle, amitõl az agy megtisztul, s csak azután
151 XXIX | lovagnak valami villámlott az agyába, talán ennek a menyecskének
152 XXXI | csak anya nem, aki kisfia ágyacskája mellett virraszt, s meséket
153 XXIV | szemsugárzatát.~- Miért keltél föl az ágyadból? - zsémbelt, alábbhangolva
154 XVII | volt, körül kirakva lapos agyag palakõvel.4~A föld alatti
155 XIV | át a szobámba, dûlj le az ágyamra és aludjál békével. Én nem
156 XXXI | egész tenger zúgott végig az agyán.~Tengernél is nagyobb az
157 XXVII | látványokkal harcolt, kínzott agyának rémei végtõl végig betöltötték
158 IV | ne communicáltam volna! - agyarkodék kalap alól a harangöntõ
159 XL | Erre aztán a még eddig agyarkodó, apró kuruc kolomposok,
160 X | Továbbmegy. Benyit a szolgálók ágyasházába, ami az úrnõ szobájából
161 XXII | magamnak elég hely lesz az ágyasházam, abban én elférek mind a
162 XI | aludni szokott.~Megvetette az ágyát, és aztán levetkõzött és
163 XXII | hátul kapott, azt ütötte agyba-fõbe a Bebek kanalával.~Mikor
164 XXXI | köszöngetve bókolt felé: Agyiõ, szép asszony!~ ~
165 XIV | karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével nyakig beburkolva, olyan
166 XXIX | Szeretett az most mindent, mert agyonéhes volt. De aközben az is szemet
167 XXX | zivatarban vágtattam; három lovat agyonhajtottam.~- De az repült!~- Akkor
168 XVI | ki onnan a hóban, fagyban agyonkínzott, szegény kis leányzót, akit
169 XXXVIII| apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt; valahány úri ismerõsöm,
170 XXVIII | vész a sárban, bizonyosan agyonverik a hajdúk. A Tiszán túl nagyobb
171 XXXIV | azon forrójában utolérte s agyonverte, egyúttal azokat a kincseket
172 XI | saskeselyû módra markolásztak az ágyruhákba és vánkosokba, néha a fején
173 XIII | szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta magát.~- Megint
174 XIII | tartalmát a leány elé az ágytakaróra. Valóbán szultáni asztal
175 XXI | másfél ölnyi vastag falak ágyúablakaiból villogtak elő a pelsőci
176 XXIV | tüzes vége megérinté az ágyúcska lõserpenyõjét, a lövés elpukkant,
177 XXIV | megpattintsuk. Húzasd ki a kerekes ágyúdat.~- Aztán hová?~- Csak oda
178 XXIV | examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz igazi célba lõni?
179 VI | mulatni, abba nem hagyja száz ágyúdurrogásért. S szép asszonyt csókolgatni
180 XXI | tavasznak, s szükség esetén ágyúgolyónak is lehet használni. Egy
181 II | elveszett csatában ott maradtak ágyúi a kurucoknak: a lõcseiek
182 XV | Deumra, s a bástyákon a maguk ágyúiból victoriát lõnek a talpasok.~-
183 VI | közelebb nem bátorkodik az ágyúink torkába nézegetni, de ismeri
184 XXIV | Szomolnokon. Van faltörõ ágyúja is elég. De õ nem fog úgy
185 XXXIII | aki nekirohant a kartácsos ágyúknak, egyszerre gyávább lett
186 XXIV | szívemet a kezével.~- Az ágyúlövés cseng a füledben, kölykem!
187 XXII | ágyúztam volna a céllövõ ágyúmmal! - biztatá magát a nagyobbik,
188 XXIV | Célba lövöldöztünk a kis ágyúnkkal. Aki célba talált, narancsot
189 XXXII | hogy egy júliusi délután ágyúöntéshez való rezet szállított társzekerekkel
190 II | a fejedelemnek a második ágyúöntõ mûhelye. Ha egy elveszett
191 X | a fejedelemnek a második ágyúöntödéje, hadifelszerelése, pénzverõ
192 II | egyúttal hadnagya is; s az elsõ ágyúszóra mindenik céh tudja, melyik
193 XXX | gátját rõzsével, náddal, hogy ágyútelep, lovasság, poggyászszekér
194 XXX | ellenséges tábor, nincsenek ágyúütegek ellene fordítva, a király
195 XXII | ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból. Ha már
196 XXII | árva! Majd én is beléjük ágyúztam volna a céllövõ ágyúmmal! -
197 XXV | dolgot, hogy a saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart
198 XXVIII | ellenmondás az összeállításban).~„Aha! Annak bizonyosan valami
199 XI | jön. - A doktor érkezik.~- Ahá! - mondá az életre ébredõ. -
200 XIX | rábólintott a fejével:~- Ahán! Ismerem én ezt. - Csatoljuk
201 XXIX | kenyér! Annyit a kerék fel, ahányat alá!~- Hiszen csak az én
202 XXII | volna egyebet, mint hogy ahányszor õ gondol arra, annyiszor
203 XII | ég ki van engesztelve az áhítat nyilvánításával, most már
204 XXII | Míg a másik, a Jóska, nagy áhítatosan leste a szót azokról az
205 XXII | hiszen nem rontja vele a más áhítatosságát: ez a zsoltár nem az õ hitének
206 III | felgyûlt a templomba. Egyrészt áhítatosságból, másrészt pedig azért, hogy
207 XXV | udvariasságát, párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „Nem kíván-e
208 XXII | Vissza akarta erõltetni az áhítatot a szívébe. Elõvette az olvasóját,
209 XLII | a világon szeretnivaló?~Áhította már a halált.~Elõvette az
210 XXVIII | melynek minden tagja nagyon áhítozott vissza ahhoz a másik zöld
211 XXX | hogy tisztogassa meg.~- Ahun van ni! - kiálta fel erre
212 XXII | éktelen haraggal tör ki ajakán az ordítás:~„Elárulták Lõcsét!
213 XVI | beléfojtogatott csók az ajakára.~Ezzel tanúsítva volt az,
214 XXI | õket!” Ez volt a szava az ajándék mellé. - Olyan mélyen állt
215 XV | valósággal Mátyás király ajándéka? - kérdé Andrássy.~- Igen;
216 XXIII | fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötõért
217 XVI | szépen meg lehettek ijedve az ajándékhozótól.~- Mi azt hittük, ott tartanak
218 VI | grófnak ezen hitszegése ellen. Ajándékokat is vittem magammal; tokaji
219 XXXVI | tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~- Az uram
220 XLII | egyedül az õ fia; õneki van ajándékozva, amirõl anyja álmodott,
221 V | Berlinig, Versailles-ig, ajándékul királyoknak és minisztereknek,
222 XIX | békére hajlandó vezér szokott ajánlani a másiknak; hanem olyan
223 X | fel van hatalmazva ilyen ajánlatokat készséggel fogadni. Lõcse
224 XXVII | lakodalmára, mint Juliánna az ajánló leveleivel a rettenetes
225 XXIV | mátkámnak, Serédy Zsófiának, ajánlom szívembõl ezt az imádságos
226 XXXV | hogy elfogadja tõle az ajánlott Bebek-féle ágyút cserébe,
227 XXXVI | Istennek, fejemet halálnak ajánlottam: ahová kegyelmed elküldött,
228 XXX | szép kiejtésû franciasággal ajánlva még egyszer az ügyét õmagassága
229 XXXIV | szemed, a te varázstudó ajkad volt az a titkos hatalom,
230 XXII | megismerte a férje írását, s ajkához szorítá a pecsétes írást.~
231 XII | Tovább nem tudta mondani; az ajkaiba görcs szállt; a szemei megteltek
232 XXVII | érzett. Juliánna odatartá égõ ajkaihoz a kristálypoharat a mandulatejjel.~-
233 X | rózsagödröcskék, homlokán méltóság, ajkain csáb, szemei hol kékek,
234 XXXIX | hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira nem volt olasz méregfestvény
235 XXIV | szemeibõl bûvöletet árasztva, ajkairól úgy hangzott a beszéd, mint
236 XXXV | figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a
237 XXII | leste a szót azokról az édes ajkakról, az anyja térdére könyökölve,
238 XXXIV | kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni még
239 XII | hölgy, a tenyerét a lovag ajkára tapasztva. - Hát ez nem
240 XXI | társul illett oda a felsõ ajkáról aláfelé hajló, fiatal bajusz.
241 XXII | dervisgenerális, olyankor eltiltja az ajkától a bort; olyan józan marad,
242 XXXV | mint az elébb. Másodszor is ajkával érinté az átlátszó kezet,
243 XI | ketterhäuschenben - lihegé forró ajkkal a páciens.~- Úgy? igaz bizony.
244 XXII | ha nem hallja meg annyi ajknak a szózatát, aki diadalért
245 XXXV | szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon oly bûvrontó lehet, hogy
246 XII | szemei e szóra.~De a nõ ajkpittyesztve fordítja a hevítõ szót hûsítõre.~-
247 XI | kicsiny bajusza, hegyes ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús
248 XXXI | felesége meghal, a háza ajtajából egyszerre visszafordul,
249 XVIII | lehet majd jönni a házak ajtajain, olyan magas lesz a hóesés.~
250 XXXVIII| kezeivel tépte le a szobák ajtajairól a sequestráló pecséteket.~
251 VII | leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról, s egészen kitárta azt;
252 XXXV | csak nehány lépés a pokol ajtajától a mennyország ajtajáig!
253 XXVII | betöltötték a nyitva hagyott ajtajú termeket, s kiszálltak az
254 XXIV | a krasznahorkai várban, ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot.
255 XV | örömemlékére. A nagy király sokszor ájtatoskodott ez egyházban: bizonyságul
256 XV | pedig mérges székdobálás, ajtócsapkodás hangzott.~A szép tündér
257 IV | lehet látni egy alacsony ajtócskát. Ez meg egyenesen a boros
258 XXII | gázolni.~Hanem, amint az ajtóig jutva, hátrafordítá még
259 XXX | odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~A fogadására természetesen
260 XXXIII | labirint volt, örökké csukott ajtókkal, amiknek a zárait tudomány
261 XXX | Károlyi-palota termében, nyitott ajtóknál felolvasták azt a korszakalapító
262 XLI | várukból! Mehetnek õk idegen ajtókra.~És magát azt a csodatevõ
263 XIX | Belleville csalfasága!~Odaült az ajtóküszöbhöz és úgy motyogott magában.~
264 V | parancsol bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes hivatalt jelenben
265 XL | kurucok seregestõl jönnek az ajtónkra hûségüket contestalni, a
266 XXX | a verses képet innen az ajtóról? - kérdé a gazda.~- Hát
267 XXXVII | karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~- Nehogy utána lõj, cimbora,
268 XVIII | olyan pogány módra ezzel az ajtóval!~Blumevitz mit tehetett
269 XXV | tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se
270 XLII | háromfás koronán.~Ekkor aztán ájultan rogyott össze.~Mikor életre
271 XXIII | az érzékeny szívek csak akadályára vannak az erõs emberek szándékainak.
272 XLII | gyõri pap nem jöhetett holmi akadályok miatt. Õ maga is be volt
273 XXX | egész úton õelõtte futott, akadályokat rakva mindenütt az õ útján
274 XXIV | hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni, azt fogadom. Hiába zársz
275 XV | Andrássyt ez a körülmény nem akadályozta, hogy odamenjen a kísérõivel
276 VI | kegyelmetek, minõ viszontagságok akadályozták visszajövetelemet, hogy
277 XIV | vétettem? Azt, hogy nem akadályoztam meg az öregapámat abban,
278 XXXIV | s szeges talpú saruival akadályozva lecsuszamodását.~Már odáig
279 XXV | voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita csak azért volt kezdve,
280 VI | ostromzárló ellenség nem akadhat a kútforrására; maguk a
281 XL | potentátokat, akik az útjába akadnak, s ha a régi cimborákkal
282 XLII | gúny.~Azt kérdezték tõle, akar-e a trón elé kegyelemért folyamodni.~
283 XXVIII | kezet szorítván egymással az akaratán kívül sértõ és a sértett
284 XXXVI | amely közé (vesztére vagy akaratból) egy kackiás parasztmenyecske
285 XXII | az egész palotámmal bölcs akaratod szerint. - Átadom neked
286 XXXV | Juliánnának -, mennyire nincs akaratom ezt a helyet elhagyni -
287 XXX | nem kapituláció, ez szabad akaratú békekötés. A tizenháromezer
288 XXXV | erõs hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~- Nem ismerek
289 XXXVI | aranyfürtjével, hej, nem bánta akkor, akárhány labanc muskétásezred lopózik
290 XXVII | rabiga alól. Kegyelmed nem akarhat miránk a balkezével más
291 XLII | rossz-szívû anya voltál. Akárhol legyen a helyed a másvilágon,
292 XXX | pincéje van.~- Bánom is én, akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból
293 XXXI | hogy énnékem szomorúságot akarjon okozni.~- Tehát igazán örömet
294 XXIX | odabenn.~- Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem van rá;
295 XXXII | adott ki több pénzt, mint akármely napszámos, csak ha háborúra,
296 XXXVII | haragért. Hogy egyenkint akármelyikünket lekéselni képes, azt nagyon
297 XXXVI | az erdõk felé. Mindegy, akármerre!~ ~
298 XXIX | kurucokkal minden áron, akármibe kerül; ígérni kell nekik
299 XXII | gondjukat viseld. Akármi erõvel, akárminõ biztatással jöjjön is e
300 XXXVI | leányához. - Nem bánta õ, akármivel hódította is meg Juliánna
301 VI | kegyelmetek ismételni? Árulók akarnak-e lenni Lõcse városa patríciusai!~
302 XXII | nekem, hogy ha én belépni akarnék abba a házba, ahol az égi
303 XIX | dühöngõ férjével, halni akaró Fabriczius az éneklõ diákjaival
304 XXIII | kínzójával.~- Hát mindent meg akarsz-e tagadni a mai napon?~- Csak
305 XXXI | talán a ketterhäuschent? Nem akarta-e lenyakaztatni a saját leányát?
306 XXXIV | szívem, hogy haragomban meg akartalak ölni?~- Ott voltam a közelben,
307 XXXIX | pedig most éppen Pozsonyba akartuk vinni a kegyelmed asszonykáját,
308 XXXV | ezt a reszketést nem lehet akarva csinálni. Erre csak egy
309 XV | a lõporos tornyot.~- Hát akasszanak fel a polgárok, nem bánom,
310 XXXII | keresztülvágott, ahol fel kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne
311 XXXII | öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának, amire aztán helyette a
312 XXII | fûzött, s azt az öve mellé akasztotta.~Azzal felment a szobájába
313 XIV | azóta odafenn tán már fel is akasztották.~- A feleségemet! Akkor
314 XXIV | pedig arcra borulnak „Allah akbár!” mormogással.~A hosszú
315 XXVIII | elárulja magát a lengyel akcentus: „Vájnye nyicht majn lyiber
316 XVI | mindenki. A magyar szót németes akcentussal ejti, a szórakását sem szándékozik
317 XIX | kegyelmességed, amíg a harci akció állott, a legfényesebben
318 XVI | nem tartozik a fegyveres akciók közé. - „Nem ám, ha fegyverrel
319 XVI | képlet. Mikor beszéd közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy
320 XXII | az emberek között; nem az akiért, hanem aki által imádkozik
321 XXXIV | szerencsétlenné tették azok, akikben bízott? Ez is az õ lelkére
322 XIX | meg valamennyi latrot, akikért megcsal! Az árulók koszorúját!
323 XXIII | megtanítottak.~- Azok a bûnösök, akikrõl a nóta szól! - mondá Miklós. -
324 XXIV | hõstettet követ el, ha az apját, akirõl azt mondják, hogy hazaáruló
325 XXVII | XXVII. FEJEZET~Egy király, akitől mindenki fél, s egy asszony,
326 XII | nótát? - kérdezé az elsõ akkordok után fejével negédesen bólintva.~-
327 XVI | hegyirõl tövire mindent nagy akkurátussággal, s ha valamit a részleteknél
328 XI | alatt vannak.~- De még az akna nincs felrobbantva.~- Aforizma
329 XVII | alagútjának a várossal közlekedõ aknalejárása a Fabricziusok birtokát
330 XIX | vízvezetéki alagútnak van egy aknaszerû lejárata az õ házából. (
331 XIX | megrakott lobogó tüzet, s akörül egy csoport német gránátost,
332 V | janitor húzza fel a Kajafás akonájábul lopóval (a tokajit csapra
333 V | hordók fenekére.~Huszonnégy akósok.~Tokaji borral van az megtöltve
334 XXIII | a számukra, küldj nekik akószámra medicinát, rendelj tüzelõ
335 V | rejtegették azt, ami harmadfél akót tartalmaz. Nagy potentát
336 XLII | egy terjedelmes perirat aktái beszélnek.~A Korponay Ghéczy
337 XVI | Kegyelmed bíró uram, ért az aktáihoz.~- Jól van, jól no! Én nem
338 XIII | lámpással, felhányták a szalmát alabárddal, biz az nem volt sehol.~-
339 XIII | több hasznot tehetnek az alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál
340 XXXI | vette, hogy a két drabant az alabárdjaival megkönnyíté az elõrehaladását
341 XIII | hátukhoz verte õ már azoknak az alabárdjukat otthon Párizsban is. Gavallér
342 VII | hallani, mint az őrjárat alabárdnyelének a kopogását.~ ~
343 XIII | elparáholta a hóesés. Se alabárdosok, se Wencezlauz nem álltak
344 XLII | gyászkíséret, közepette alabárdosoktól közrefogva az elítélt. Szép
345 XXXV | hosszasan azt a kiszenvedett alabástrom arcot.~A hidegnek is van
346 XXX | a recés kesztyûn villogó alabástromfehérek, s kezének ujjai, amiket
347 XIII | úrasszony. Még az egyik alabástromkarját is a feje fölé emelte, s
348 XXXII | fickándozó pisztrángokkal, csak alább került az ércmosók közé,
349 XXIV | az ágyadból? - zsémbelt, alábbhangolva a haragos támadást. - Mit
350 XXXIV | tette azt a férj. - Azután alácsüggeszté a fejét, maga alá nézve
351 XLII | zsinóros pecsétek tokjai alácsüngtek.~Egyet-kettõt elõvett belõlük.~
352 XXXV | az evangélikus esperest aládobatta.~A szegfû volt az akkori
353 XXXIV | Juliánna -, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~Igazság! Ezt még meg kellett
354 XXXVIII| nagy féktelen jókedvbõl aláesett a szép asszony a nagy komolyságba.~-
355 XIX | lehet látni.~- Az én titkos alagutamon át? - ordít fel, mint egy
356 XIX | õ árultatta el a titkos alagutat a németeknek, õ szöktette
357 XVII | jutni.~Aki felülrõl akart az alagútba bejutni, ha ismerete volt
358 XVII | csigalépcsõ vezetett le az alagúthoz.~Ez alagút csúcsíves boltozatú
359 XIX | járt a fejében, hogy az õ alagútja el van árulva, s hogy azon
360 XVIII | amelyen keresztül a vízvezeték alagútjából a városba lehet jutni.~Ez
361 XIX | eszébe, hogy a vízvezetéki alagútnak van egy aknaszerû lejárata
362 XIII | hazaérkezett. Õ is a titkos alagúton át jött a városba, úgy,
363 XIII | Én is - monda a hölgy, s aláhajítá neki az erkélyrõl a karikával
364 XXXII | tetõtlen torony ablakából aláhajlik a vadszeder; valami nagy
365 XXXV | Hosszan elhallgatott, fejét aláhajtva s kezét ajka elé téve, s
366 XXXI | gyöngeségtõl kellett volna aláhanyatlania azoknak a hosszú selyempilláknak
367 XXXIV | hogy citerázik a magasból aláhulló jégkristályok permetege
368 XXXI | felolvassam? Veres tintával aláhúzott recommendatio. - Azután
369 XXVIII | elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával elláttatni.~Amíg ez mind
370 XLII | iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még le sem hullott a porzó.
371 XX | a piacon, hogy a vezérek aláírták a kapitulációt: a császár
372 XXXVI | kinek a hõse? Egy túlvilági alaké, egy halotté. - Az ilyen
373 XXII | odafurakodik az osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~-
374 XXXIX | mögül, meg ahonnan Korponay alákiabált a kuruc hajdúknak, hogy
375 XX | kulacsaikból.~De Hortis a toronyból alákiálta a szótülökkel Fabricziusnak:~„
376 XX | megvillantva a feje fölött, alákiáltott onnan az erkélyrõl:~- No,
377 XXXIV | földszellem, aki jégbõl alakít. Aeonok óta foly a munka.
378 XXV | kézzelfogható valósággá alakítását. Ezer egymásba ütközõ érdek,
379 XXXII | sziklahasadékokba.~Emberi tudomány nem alakíthatta volna ennél különb remekét
380 II | építészet minden ötlete szerint alakított oszloptornácok, az egyiknek
381 XVIII | egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja a magyar fõvezért.~
382 XVIII | rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban végzõdve; hanem a felmagasló
383 XV | zománcfestésû faragott alakokkal; a mû figyelemre érdemes
384 VI | arcképbül alig maradt az élő alakon más, mint a rideg, kemény
385 XLI | Hasztalan lett volna minden alakoskodás.~- Fordulj vissza - mondá
386 XXXI | aztán elégedettség morajává alakul át a néptenger zúgása. „
387 XXXVI | csókolta meg, akkor félistenné alakult át, ha a szép maenade ölelte
388 XXI | bársonysüveget viselt, olyan alakút, mint egy fél dinnye. Szelíd
389 XVI | Hányszor állt meg ez a furcsa alakzatú, rossz magyar beszédû német
390 XXIV | diktálni a kupica lengyel alamáziát.~Attól aztán egyszerre kigyulladt
391 XXXII | szitkozódva unszolja az alamizsnát; egy csoport félmeztelen
392 XXXII | hajjal, nagy hullámokban aláomló, ezüst csillogású szakállal.~
393 XXXI | nyugszik.~Ez pedig olyan alap, mint a gránit.~Tehát Pálffy
394 XIX | az õ diplomáciájának az alapgondolatja. Ez a kis ártatlan fiúcska. -
395 XVI | feketehalál idején a kórházat alapítá, s maga is buzgóságának
396 XXXI | ugyanazt keressék föl beszédünk alapján a papagájoknál. Egy õs még
397 XXX | egészen igaz volt, hanem az alapjául szolgáló indok nem volt
398 XXXV | fõurakra, ha az országot új alapon akarják rendezni. Ez volt
399 XXXI | elõadtam, kértem, amihez alapos igazságom van; több szavam
400 XXI | úrfiaknak való tudományt alaposan kitanuljanak, csináltatott
401 XXXI | asszony követelése erõsebb alapot nyerjen minden békekötéseknél
402 XXV | szemekkel. Egészen jogos alappal bírok a rendelkezésre. A
403 XVIII | fõstrázsamester uramnak az alarm fuvatása a kuruc huszársághoz.
404 XVIII | hozom az ágyúkat! Veressünk alarmot dobbal, trombitával! Nyakunkon
405 XVII | elõtte, s akkor a lépcsõkön alászállhatott.~Különben az egész körülfekvõ
406 XXXIV | örvény fölött libegve, lassan alászállott, arcát felfelé fordítá.
407 XXX | Siessen minden ember haza, alászántani a leforrázott vetést, s
408 XVI | minden a városban létezõ alattvalóink iránt gyakorlandó uralkodói
409 XXVI | ismert rá; pedig nemrég alattvalója volt, õ tudta annak a nevét.
410 XXV | így szólítá tegnapelõtti alattvalóját. - Sürgõs ügyeim visszahoztak
411 XXVIII | el Lõcsét anélkül, hogy Alaudán kívül valaki látta volna
412 XXXVIII| jókedvû lett. Azt súgta Alaudának, hogy csak adja vissza azt
413 XXVIII | galléron ragadni!~Ekkor aztán Alaudára lett dühös Belleville. Annak
414 VI | pedig tudomást sem vesz Alaudáról, mintha nem is látná, hogy
415 XV | euch!”~- Szeretném ezt az Alaudát darabokra tépni - mondá
416 XIX | patríciusok legnagyobb része Alaudával tart; az pedig régóta a
417 XXXII | sziklán végigvágtat, mélyen alávágva a kõfalát úgy, hogy néhol
418 III | megszólításra még szerényebb, alázatosabb fejhajtással válaszolt az
419 XLI | Akárki volt a közeledõ, egy alázatosan kolduló baráttal találkozott,
420 XLII | Megmaradt az arcán a szokott alázatossággal vegyült gúny.~Azt kérdezték
421 XLI | engedte-e, hogy a porba alázd magadat elõtte; s térdeiden
422 XVIII | Fabricziust olyan egyszerre porig alázta, ugyan semmi rendkívüli
423 XXXVI | nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve
424 XV | Lukács festette-e, vagy Dürer Albrecht? Úgy lármáznak, mintha csak
425 XII | volt az egyik lapján az album leveleinek.~A megfordított
426 XII | legveszedelmesebb jellegû karikatúra ez albumban, az magának Rákóczi Ferencnek
427 XXXIV | õ kaszás hanáknak volt álcázva. Úgy nézett ki vele, mint
428 XXXVI | rája,~ Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok
429 XV | háborítatlanul énekelhette a bezáró áldásmondatot:~„Der Herr segne euch, und
430 XXII | Érti õ azt? Sújt, mikor áldást kémek tõle. Elgázolja azt,
431 XXVI | úgy verte fel rá a patkót. Áldhatja a nagyságos úr a szenteket,
432 XXII | árát! Hát ti is annak az áldomását isszátok? Naplopók, pernahajderek!
433 XXXV | nagyokat, nem jött elő az áldomást visszaköszönteni. Egészen
434 XXV | bele a tábornoknak.~Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebbõl az
435 VII | leánynak. A ketterhäuschen áldozatára vár.~Nem kevésbé érthető
436 XVI | is buzgóságának lett az áldozatja. A kőemlékek között van
437 XXVII | való kibékülést még nagy áldozatok árán is, éppen ez a hõs
438 III | van ni! Már fogott is egy áldozatot Alauda uram. (Ez a bírónak
439 XV | szemének üszkétõl.)~És emiatt áldozatul esett az egész szép dúsgazdag
440 XXII | birtoka jövedelmét mind arra áldozta, hogy török rabságba jutott
441 XXI | kelését.~Hajh de sokan áldták!~Nem válogatott ám a szenvedõk
442 XIII | ölében, vagy halottat?~Hogy alélt volt és dermedt, azt érezheté.~
443 X | foglalta õ ezt régen, szép alexandrinusokba. Éppen ilyen alaknak van
444 XXXVI | Garamszeghi Ghéczy Zsigmond, alezredes úrnak. Kedves jó öreg cimborám,
445 XXXI | a régi bizalmasság. Egy alföldi vendéglõ extraszobájában
446 XVI | mindjárt kocsira ültem, s álhajtottam Löffelholtz fõhadiszállására
447 XXXIV | üregeit, akkor az egész isteni Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog
448 XIII | doktor uram, ugyan jól alhatik, ha csak most ébred föl.~-
449 XVI | nagy harangszótól nem is alhatnak jól. Õ ebben csalfaságot
450 XIII | volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa, egész éjjel
451 XXXI | János uramat, úgy hiszem, alig-alig...~- Az csak õtõle függ.~-
452 XXXI | veto”-ja még hátra van.~Alighogy a kézsmárki börtönnek hátat
453 XLII | ítélõmestere (Gyõr megye alispánja) s utolsó kísérletet intéze
454 XXXII | turzások, letarolt erdõk aljában kõtörmelékbõl garmadolt
455 XIV | azalatt megszállja a kapu alját. Végre azonban utoléri a
456 XXVIII | elszakadt a vontató kötele. Alkalmasint újat készítenek helyette,
457 XI | Éppen ilyen értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház
458 XI | theorema Magyarországon is alkalmazható volt, azzal a kis különbséggel,
459 VII | ha ezt a törvényt mai nap alkalmaznák, ahogy most hordják a bálban
460 XLII | aztán a második fokú kínzást alkalmazták nála; amit krónikáink „a
461 XXVI | kocsonyája. Most egészen alkalmi szerencse volna, ha valami
462 XXXVII | már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse annak,
463 XXX | magyar viselet kiegészítõ alkatrészét, csak a karabinokat rakják
464 XXIX | befuttatva földi tökkel és alkekengivel; körülötte nyíltak a nadálytõk
465 IV | Nádméz = harminchárom forint? Alkermes = tizenkét forint! Kalmusgyökér =
466 XXIX | rejtélyes sötétség, amit még az alkony bíborfénye sem volt képes
467 XXX | gyümölcstermesztõk. Innen keltek útra alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti
468 VI | közlátványra ki legyen téve, alkonyatkor pedig, haja levágatván s
469 XXVI | utáni éjszakát. Ilyenformán alkonyatra kell neki megérkeznie, mert
470 XXX | csupa arany volt még; az alkonyfényben a két tarló között állt
471 XXX | lerakta.~A nap le volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt
472 XV | a mû figyelemre érdemes alkotás.~Andrássy mûértõ szemmel
473 VII | őrzi a vasajtót. Az egész alkotmány szép zöldre van befestve,
474 XXI | memoria. (Az egyiptomi gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben;
475 VII | Humorisztikus gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság és lángoló
476 XXXI | emelkedik ki a csupa palotákból alkotott belváros szimmetrikus tömbje,
477 II | óramûveket, miket lõcsei mûvészek alkottak; egész boltok ragyognak
478 XXXI | kárpitok takarnak egy mélyebb alkovent, felbuggyant redõik alól
479 XVI | kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder Orbán vitte
480 XXXIII | csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák,
481 XXXIV | leveledet, elébb meg kell alkudnod velem. - Mondd meg, hova
482 XXV | tartalmát megismeré.~A békekötés alkudozásai folytak Bécs és Szathmár
483 XXX | Károlyi Sándor, addig az alkudozások alatt a seregeikkel együtt
484 XXX | rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat, s készüljön a had folytatására.
485 XIX | körülmények, kezdjünk az alkudozásokhoz, úgy, mint két hadvezér,
486 XXII | Ha maga a fejedelem is alkudozhatik a nádorral, ha Károlyi Sándor
487 XIX | erõsen rágja a szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik
488 XXV | volt Korponaynéra nézve. Az alkudozó nádornak megküldték azt
489 XVI | elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk, azt az idõt felhasználja
490 XIX | a békeföltételek fölött alkudozva. Rákóczi Ferenc fejedelem
491 XXXI | uraságok, a fõméltóságok hadd alkudozzanak; a nép „veto”-ja még hátra
492 XIII | Istennel pöröltem; ördöggel alkudtam; embereknek vesztére esküdtem.
493 XVI | is hû maradna hozzá. Az alkupontok jók, mindent biztosítanak.
494 XVI | Visszaviheti kegyelmed az alkupontokat, nem fogadom el õket! Majd
495 XVI | fõhadiszállására a kezembe adott alkupontokkal. A császári plenipotentiarius
496 XXXIV | okai lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezeren tették
497 III | burkolva, mely a homloka és az álla körül csavarodva, az arcának
498 XXIV | mohamedhivõk pedig arcra borulnak „Allah akbár!” mormogással.~A hosszú
499 XXV | a fiscus; az most már az állam tulajdona. S „l’état c’est
500 XXVII | ha meg talál halni, más államférfiak kerülnek a hatalomra, akik
501 XXVIII | rögtön bebocsátották az államférfihoz, ki az õ jövetelére kituszkolt
502 XXXI | éd-illata. - Ez nem egy államférfinak hanem egy élni tudó gyönyörvadásznak
503 XIX | megtudnom nem volt szükséges állami tekintetekbõl, mihelyt a
504 XXV | úr aztán úgy õrzi meg az államtitkokkal terhes leveleket, hogy idehozza
505 XXVII | hanem szimpla hadvezér, aki államügyekbe, adminisztrációba, udvari
506 XXVIII | Tisztelet, becsület az államügyeknek: de a magánbecsület, s különösen
|