bold = Main text
      Fezejet                                                  grey = Comment text

17702 XXXII  |                levegõnek tartotta, ami a felhõk súrlódásától meggyullad. Még akkor Franklin
17703 X      |                         bölcső mellett~Reggelre sűrű köd ereszkedett az egész
17704 XXXI   |                         elõrehaladását az egyre sûrûbbé tömörülõ néptenger között.~
17705 IV     |                        nem ugrálnának fel olyan sûrûen az ellenzéki szónokok. -
17706 XXXII  |                      közé, toronymagas fenyõfák sûrûjébe, ahonnan annyi lik-luk vezet
17707 XXIV   |                    Nemsokára kibukkant az a fák sûrûjébõl, s amint az erdõ szélében
17708 XI     |                       szemei ezt az utat.~Meg a sutba dobta mind a kettõt.~Majd
17709 IV     |                    figyelmét nem kerüli ki ez a suttogás, félrekacsingatás.~- Próbáljuk
17710 XVI    |                    úrnak, hogy hozzám alattomos suttogásokat intézzen!~A bíró hátrafordult
17711 XXXI   |                         arcokkal találkozott, a suttogásokból kiveheté, hogy rossz hírek
17712 XXII   |                         s elkezdte az Úr imáját suttogni magában. De beleakadt a
17713 XII    |                        szól tiltakozva.~Még egy suttogó szót mondanak neki. Bizonyosan
17714 XXVIII |                     paksamétáit; az úr csak úgy suttyomban akart keresztülosonni a
17715 XXX    |                           Tán nem tud magyarul? Sváb lesz az istenadta.”~Ekkor
17716 XXVIII |                      hat órai idõt.~Lesietett a svájci lépcsõn keresztül a várudvarra,
17717 XXII   |                franciához, bajorhoz, poroszhoz, svédhez, lengyelhez, törökhöz! Mind
17718 XXI    |                    tizenegy, s már úgy tudták a svihrovai nótának minden versét, mint
17719 XLII   |                      még most is úgy vagy, mint Sybilla volt a könyveivel. A megmaradtért
17720 III    |                         mint a vasvilla, mint a syllogismus cornutus szorítja sarokba
17721 XXXII  |                       már akkor is kitanulták a symphathiáit és antipathiáit. Tudták,
17722 XXVIII |                  tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a poétai hasonlatoknak,
17723 XIII   |                        föl.~- Ezt teszi nálam a syrupus diacodion, négy csepp belõle
17724 XI     |                         mondja meg mégis, miért szab ön nekem ilyen nehéz föltételt?~-
17725 XI     |                          XI. FEJEZET~A dűlőrács szabadalma, meg a sánta doktor~§. 23. (
17726 XXVIII |                         veres hintó állt kinn a szabadban. Két kovácslegény kalapált
17727 XXXV   |                         igazán, hogy egy rémtõl szabadít meg vele, ami minden órában
17728 XXXII  |                       Kassán fogva tartottak, õ szabadítá ki vakmerõ furfangossággal
17729 XIX    |                      tehát Andrássyt ki lehetne szabadítani a kelepcébõl, jobbra fordulna
17730 XVI    |               ketterhäuschen kulcsait.~Csak így szabadíthatta ki Korponaynét a kelepcébõl.~
17731 XVIII  |                         XVIII. FEJEZET~Áruló és szabadító - ~Egy élő, aki halott akar
17732 XXXV   |                   kegyelmed, egy kísértõ rémtõl szabadítom meg akkor, amidõn e könyvet
17733 XXVII  |                      Kegyelmed minket nem azért szabadított meg, hogy elveszítsen. Kegyelmed
17734 XXXI   |                       se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~- De éppen senkivel
17735 XXXI   |                       mellé két drabantot, hogy szabadítsanak utat a népség között. Hej,
17736 XXX    |                    tudják már, és fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják? Itt
17737 VII    |                         bíró, nagyon is a maguk szabadjára lettek eresztve az erkölcsök;
17738 XXX    |                        Helyreállítják az ország szabadságát, a vallásszabadságot; az
17739 XXXIV  |                         valamennyi öccse mind a szabadságért harcolt, õ maga ott maradt
17740 II     |            történelemben; de különösen a magyar szabadságharcok történetében.~lI. Rákóczi
17741 XXXI   |                   vétkes szépasszonyok, vitézlõ szabadsághõsök, hitbuzgó vértanúk kiontott
17742 XXXI   |                      vérpadra hurcolja azokat a szabadsághõsöket, akiknek az arany függõpecsétes
17743 XXXVII |                        szerint is. Szent László szabadságot ad a sértett férjnek, hogy
17744 XXXIV  |                        ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát sem ér többé.~
17745 XIX    |                         a fejedelmet, a mi szép szabadságunkat!~- Az eszed tisztul? - mondá
17746 IV     |                        föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom,
17747 XIII   |                   titkát tudni. - Csak te magad szabadulj meg. Itt a tolvajlámpás
17748 XII    |                      hogy mennyire akarok tõled szabadulni?~S azzal az elsõ hajfonadékából
17749 III    |                      ruhát Lõcse város ruházati szabálya semmi szín alatt meg nem
17750 XXXIII |         engedelmeskedett ott a rendes erőműtani szabályoknak: azt ki kellett tanulni,
17751 XV     |                         helyreállítani; aki meg szabó és varga, az menjen haza
17752 XXIX   |                        A patkót soha nem ismert szabolcsi lovak meg a bõséges borravalók
17753 IV     |                         hanem egy szegény süket szabómester ül ottan a kép fölötti fülkében,
17754 X      |                legkeményebb kuruc vezért, s nem szabott volna olyan békefeltételeket,
17755 XXXII  |                        Zsigmond azt a föltételt szabta a kérõ elé, hogy térjen
17756 XXII   |                     régi görög törvényhozók nem szabtak büntetést az apagyilkosra;
17757 XXIX   |                         mintha csak a termetére szabták volna az ifjasszonynak.
17758 XVI    |                    nekik, amíg ti piros csizmát szabtatok a lábukra.~- Hahaha! Ez
17759 XIII   |                        No, ne tett az ujjadat a szád elé, elárulod vele, hogy
17760 XXII   |                   István!~- Isten némítsa meg a szádat! - sikolta fel, halálérzõ
17761 XXXIV  |                     mikor eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram majd késõbb utánatok
17762 X      |                         Korponayné, aki tésztát szaggat.~- De hát mit csináltok
17763 XXXI   |                        piros hintóban rongyokra szaggatja a kezében hánytorgatott
17764 XXX    |                megnéztem õket, mikor a galuskát szaggatta a fõzõkanállal.~A márványarcú
17765 XLII   |                         Egy kóbor kutya odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba
17766 XII    |                     kiveszi a narancsgerezdet a szájából, s a lovag szájába dugja,
17767 XXVII  |                      kezében tartott feszületet szájához emelte, s Jézus képmását
17768 XXXV   |                         aranycsipkés fõkötõben, szájáig körülbugyolálva patyolatkendõvel,
17769 XXXI   |                       ottan minden falut, a nép szájait, a verekedésre kész nemes
17770 IV     |                         tartom a gyónócédulát a szájam elé - pattogott ez a nemes
17771 XXXI   |                         Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hõs tud lenni? Wratislawot
17772 XX     |                           Nem menyecske, ki nem szajha,~            Ki az urát
17773 I      |                          s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen úgy megõrizte áldott
17774 I      |                       ivadék a másiknak szájról szájra adott. Mindenki tudja, hiszi,
17775 I      |                         egyik ivadék a másiknak szájról szájra adott. Mindenki tudja,
17776 XXIV   |                  hallhatá a danáikat, mosdatlan szájú szátyárkodásaikat.~A szobáját
17777 XXVII  |                   kendõkkel kötözve be orrukat, szájukat, közelítenek a nagy beteg
17778 XXXVI  |                         mindig rángatni kellett szájukban a zablát, hogy menjenek,
17779 X      |                     gyürkõztem neki, s beálltam szakácsnénak. Óh, egy magyar asszony
17780 XXII   |                    szobájába és lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek, amint
17781 XXII   |                   éléskamráit s azokbul adott a szakácsoknak; a saját asztalára való
17782 VI     |                    urának, s ne várjon kuktára, szakácsra. A kisgyermekét is ringassa,
17783 XII    |                         természetét, hogy azt a szakácsremekben összeállított lakomaasztalt
17784 XXIII  |                      mindjárt a szív maga utána szakad is.~S ez a férj még azonkívül
17785 XXI    |                         Nem is volt azokon ruha szakadás nélkül, kéz-láb és ábrázat
17786 II     |                       Smyrnától Danckáig járnak szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen
17787 XXXII  |                         gömöri hegyek egy olyan szakadékában, ami félreesik minden hadjárás
17788 XIX    |                      lesz is Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tõle.~Blumevitz bizalmasan
17789 II     |                     elvesztett ereje. Aztán, ha szakadóban volt a hadsereg mundérja,
17790 XXXV   |                        téve, s aztán vontatott, szakadozott szóval kezdé el szándékát
17791 XXII   |                    egész társaság danolja torka szakadtából ezt a szép nótát:~           
17792 XXVIII |              villámsugár pedig ugyan ketté volt szakadva!~- Nincs veszteni való pillanat:
17793 XXI    |                      Annál nagyobb volt aztán a szakálla, amely kereken fogta körül
17794 XXXII  |             végighúzogatni a tíz ujját a hosszú szakállában, s szándékosan is odaállt
17795 XXXVI  |                      kunkora bajuszodat a deres szakállért. Gazdag az asszonyszív!
17796 XV     |                        talárba öltözött, hosszú szakállú férfi alakot ábrázoló; mely
17797 XXXVI  |                   kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen annyiszor csalják
17798 XXXIII |                        egy-egy apaátok osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn
17799 X      |                      térdei közé fogva a gépet, szakértõ kézzel fogott hozzá a munkához;
17800 XXX    |               paranccsal, hogy a fõvezér rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat,
17801 XXVIII |                       vissza az anyakirálynõ, s szakítson félbe minden alkudozást
17802 XXIV   |                    összefoglalva tartá, el volt szakítva, fehér és kék gyöngyszemei
17803 XXVIII |                        lyiber lyõve.”~- De ezer szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „
17804 XXV    |                  Andrássy István, hanem Lõcsére szalad vissza.~Ott hagyta a szép
17805 XXXIII |                         azt a görbe kést, s úgy szaladgál alá s fel a szobájában;
17806 XXXI   |               futóbolonddá lettem az utána való szaladgálásban.~Korponayné nyugodtan válaszolt
17807 XVIII  |                    minden családapa hajadonfőtt szaladgálna végig a piacon!~És Fabriczius
17808 XVI    |                        három oroszlántallért.~- Szaladj, fiam, frissen. Vidd ki!
17809 XXII   |                         azt se tudták, hányfelé szaladjanak. Úgy védelmezte meg a kis
17810 XXVI   |                    ujján keresztül. - Miért nem szaladsz, mikor hílak, te tacskó?~
17811 XV     |                       medvebõrön; egy rózsaszín szalag a kereveten; hanem a keresett
17812 XXXI   |               tolvajkodó kézzel babrál a cipõje szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog
17813 IV     |                         aki egy báránykát vezet szalagon; az Erõ, aki egy oszlopot
17814 XXXVII |                     egész összeesküvés kapcsai, szálai: minden részvevõnek a neve.
17815 V      |                       Amit húzás közben torkára szalaszt, az az õ benificuma. - Ezt
17816 XXXVI  |                         hogy micsoda áruló szót szalasztott ki a száján, de hirtelen
17817 XXII   |                     után úgy érezte minden haja szálát, mintha külön húzogatnák.~
17818 XXXI   |                        gömöri fõispánság nem is száll rá vissza, hanem a bátyja,
17819 XXXII  |                     törvényszék elé hurcolták a szállásadójával együtt. Kettõjük közül az
17820 XXV    |                         váltott, s a Korponayné szállásának lépcsõjére kerülve, sietett
17821 XIV    |                      azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok! Én tinektek
17822 XXXIV  |                    elõtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
17823 VII    |                   minden polgárházhoz katonákat szállásolának be, akiknek hír szerint,
17824 XXV    |            rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat: maradj itt mindjárt ebben
17825 XI     |                        én lakom. Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne
17826 Uto    |                     aztán nagy ünnepélyességgel szállíták fel ismét Krasznahorka várába;
17827 XXVIII |                   elzárva találta fenyõszálakat szállító pemákoktól, akik miatt nem
17828 XXVII  |                       lehetett tudni, melyikben szállítottak egy órával elébb himlõbeteget.
17829 XXXIV  |               megkegyelmezett kuruc tábornokot, szállítsa ki a síkra, betléri kastélyába. -
17830 XXXVI  |                                     Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok meg ezt
17831 XII    |                  gerendák mint tüzes sárkányok, szállnak szerteszéjjel; majd a töltött
17832 XXVII  |                       azoknak a birtokai reájuk szállnának. Illésházy valamennyi rákócziánus
17833 XXII   |                     korában még szembe lehetett szállni a dühével, az olyan volt,
17834 XXIX   |                          utoljára is le kellett szállnia a hátáról, s úgy vontatni
17835 XLI    |                    kémtõl.~A Veres Kakas volt a szállója valamennyi szekeresnek,
17836 XXXIII |                       kötelet, amin a mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig
17837 IV     |                        gyakorolni, hogy a hozzá szállónak cselédei ellen tegyen kifogásokat?
17838 XXXI   |                      kiveheté, hogy rossz hírek szállonganak, a háborúból visszatért
17839 XXXV   |                    Gömörben, a legtarkább hírek szállongtak felőle. A vára, mint minden
17840 XIX    |                        mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregbõl?~- Dehogy
17841 IV     |                        százra menõ cselédséggel szálltak meg falaink közt, azt mondanák
17842 XXIX   |                         Károlyi-kastélyban volt szállva, fényes kíséretével együtt.
17843 XXI    |                      mentén volt felállítva egy szalmabáb, labanc generális öltözetében:
17844 XXV    |                   asszony olyan benne, mint egy szalmafonatú rozsolisos palack.~A homlokról
17845 VIII   |                         összegunnyadva hevert a szalmán, mint egy élettelen tömeg,
17846 X      |                        fejét a zúzmarától fehér szalmára.~Az énekes cseléd aztán
17847 XIII   |                      csak felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot,
17848 XXIX   |                         szüleség mind az utolsó szalmaszálig elfogyott a télen, a lovakat,
17849 XXIX   |                         sem akar nálunk?~- Lesz szalonna, kenyér; elköltöm az úton.
17850 III    |                       ezredes, azután a lengyel Szaluczky; azután egy német dragonyos
17851 XXX    |              abroncsszoknyában, bouffantsokkal, szalüppel, toronymagas frizurával,
17852 XII    |                   Hiszen csak tréfáltam. Csak a szám járt el. Büntesd meg érte!
17853 XXXIV  |                        a rovás. - De hát a férj számadása ki van-e?~Az még nehéz egy
17854 XXXV   |                       magához a tisztartóktul a számadásokat, azokat apróra megvizsgálja,
17855 XX     |                        gazda nélkül csinálták a számadást.~A polgárság egy része hallani
17856 II     |                        Sámson bas-relief, aki a szamárállkapoccsal filiszteus tábort fenyeget;
17857 IV     |                         pozícióban olyan furcsa számarányok fordultak elõ, hogy azoknak
17858 XLI    |                    elõtt borovicskás kotyogó, a szamárevõk elõtt almaboros fakupa.~
17859 XV     |               deputatióhoz méltóztassék egyenlõ számban, mint a városi tanácsosoké,
17860 XXXII  |                         közt fekve töltött: ezt számítá a legédesdedebb álmai közé,
17861 X      |                      Hanem én keresztet vonok a számításaikon keresztül.~A nõ szeme olyan
17862 XIX    |                       de Belleville lovagra nem számíthat, kérem, tekintse végig ezt
17863 XIX    |                  emberünk. Akire legbiztosabban számíthatna kegyelmed, az Korponay János.
17864 XII    |                        ilyesmit még mai nap sem számítják a mulatságos légyottok közé.~
17865 XXXIV  |                         kérdezé Korponay.~- Azt számítom össze, hogy a jelenlevõ
17866 XXVI   |                   hintaját.~(Hiszen maga is így számította azt ki Andrássy.)~Hanem
17867 XXXI   |                     volt az szánva. Csak egyben számították el magukat: azt nem vették
17868 XVIII  |                       fel Blumevitz. - Erre nem számítottam.~- Lássa, ezredes - mond
17869 XXVI   |                        odanyújtása is bûnjelnek számíttatik be.~Õ tehát elõtte való
17870 XXVII  |             Rákóczi-párti Andrássyak maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak
17871 XIX    |                         lovagias udvariasságból számlál elõ hosszú sorban egy olyan
17872 XXXIV  |                        alul van, hány ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang bejárását
17873 XXXIV  |                     mint egy folytonos óraütés, számlálva az örökkévaló idõt.~Júliánna
17874 XXX    |                   kérelmének teljesítése felõl. Számolhat a leghatározottabb pártfogására. -
17875 XIII   |                   álmodja, hogy a konyhapénzrõl számoltatják.~A doktor bosszúsan szorítá
17876 VII    |                         be a bíróhoz, hogy adja számon, miért nem aludta ki magát. -
17877 XXVIII |                      barátságos a homok, csak a Szamos közelében, az Ecsedi-lápon
17878 XIX    |                      fejedelem Korponay Jánost, számos érdemeiért megjutalmazta:
17879 XXXIV  |                         helyre. Fiókokra osztá. Számozva voltak: ennyi ezer itt,
17880 XXXIII |                  micsoda boszorkány az õ anyja, számtalanszor? Elég volt egy találkozás,
17881 I      |                         fészke; egyike azon kis számú magyarhoni váraknak, amik
17882 XXXV   |                     Grand Turque. Többre ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok
17883 XXII   |                         mint földönfutó székely számûzöttek, s itt szerezték hírüket,
17884 XIX    |                        fogságra, amott a király számûzte. Vegyen tanulságot kegyelmed
17885 XVI    |                         kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes hangon:  - Szegény jó barátom!~
17886 XXXIX  |                 Juliánnám. Távol van tõlem ez a szándék. Sõt azért jöttem, hogy
17887 XXIII  |               akadályára vannak az erõs emberek szándékainak. Ha tudta volna; hogy mit
17888 XIX    |                  fejedelemmel az ifjú király jó szándékait Magyarország iránt, s aztán
17889 XXIV   |                    Istvánt, hagyjon fel azzal a szándékával, hogy Krasznahorkára jöjjön
17890 XL     |                      nagyon jól sikerült, tán a szándékon túl is. Elhitte minden ember,
17891 XVI    |                 segédszemélyzettel: bilincseket szándékozott rakni a lovag kezére, lábára.~
17892 X      |                      menniök, hogy a rájuk váró szánig eljussanak. Annak nem volt
17893 XXVI   |                   ezután érkezik az irámszarvas szánján. Talán azóta már ott is
17894 X      |                         Óh, az jó lesz! Csörgõs szánkán? Hová megyünk?~- A nagyapához.
17895 XXXIV  |                         oldala, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem
17896 X      |                    ijeszt meg?~- Aztán elmentek szánkázni.~- Óh, az jó lesz! Csörgõs
17897 III    |                       eszkimó hajt; a litvániai szánkó felhajló orrát aranyozott
17898 III    |                     asszonyt ezalatt lesegíté a szánkóból a kísérõ tábornok, anélkül,
17899 XXVI   |                ordináncot, hogy menessze haza a szánkóját, ellenben keresse fel a
17900 XXVI   |                    adass nekem egyet. Itt vár a szánkóm. Sietek.~- Készséggel: azonnal!
17901 XXVI   |                       ne menj azon a háromlovas szánkón, mert az utazásod elvesztvén
17902 XXVI   |                      hanem felül egy háromlovas szánkóra, s egyedül, minden szolgakíséret
17903 IV     |                         egy parádés kocsis, egy szánkós imsik, egy lovász meg egy
17904 II     |                      nép odagyülekezik, csörgõs szánok sikamlanak végig a havon,
17905 XXXII  |                      volt, s ilyen idõs korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~
17906 XIX    |                        nézett bátran és halálra szántan a lõporos zsáktól szétrobbantott
17907 XXXI   |                       ki: Pálffy bánnak volt az szánva. Csak egyben számították
17908 XII    |                        oldalába, hogy ballagjon szaporábban. Attól a két kulcstól két
17909 XXX    |              szerezsánok segítettek a zûrzavart szaporítani.~Andernach lovag nem bírt
17910 XIX    |                         amit kegyelmed évek óta szaporított élõ, látható alakban fejezve
17911 IV     |                   szomszédja pedig Trux volt, a szappanos; a híres kecskefaggyú gyertyák
17912 IV     |                      lakomához még valami módon szappant és vasat feltálaltatni;
17913 XVII   |               ránehezedett, a hypomoclion másik szára egy tízmázsás követ emelt
17914 II     |                         járnak szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük
17915 XV     |                   fanyûvõ vademberét, a Csákyak szaracénfejét, a jezsuiták napját és liliomát,
17916 XI     |                   felejtették, s nagyon ki volt száradva. A hölgy beleharapott, s
17917 XVII   |                    benõve repkénnyel, földi tök szárával. A bozót elõtt, mely e domboldalt
17918 XXIX   |                  Nagy-Károly. Ha az ember néhol szárazföldre talált, ahol nem tolta a
17919 XVII   |                   csurgó kútba, mely legnagyobb szárazság idején sem fogyott ki soha?~
17920 XXVIII |                    kovácslegények egymás között szarka nyelven beszéltek, azon
17921 XXVIII |                        Pedig azt teszi az, ha a szarkacsergést kivesszük belõle, hogy „
17922 XII    |            megtartásában? Ebben egy kis csendes szarkazmus volt; amit a szép hölgy
17923 XIX    |                   mutatni erre a nagyon is éles szarkazmusra.~- Hanem ennek a csapatja
17924 XIX    |             fõparancsnokságával, s e hivatalból származó minden teendõkkel.~Felugrott
17925 XXX    |                   Bécsben lakó magyar fõuraktól származott. Ezúttal a becsületes emberek
17926 III    |                        hosszú selyem censiolája szárnyába takargatva, ami tengeri
17927 VIII   |                         uram becsukta a lámpása szárnyait (ilyen illuminatio mellett
17928 XLII   |                     rettenetes hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben benne feledték
17929 XLI    |                    arccal, égi tekintettel; egy szárnycsapása elûzte a rémet.~A nõ fogta
17930 XVI    |              palacsintasütõ bodé, mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott egymás
17931 XXVII  |                      ahogy a beteg rémkiáltásai szárnyra kelték õket. Futott e szobákból
17932 I      |                    félig nyitva vannak még, s a szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt;
17933 XXIX   |                       nyeregnek két nagy bolond szarva volt elöl-hátul, a kengyelvasat
17934 XIX    |                      amit az egész világ tud? A szarvadtól nem férsz be már az ajtón,
17935 II     |                     magát az ördögöt ábrázolja, szarvakkal és hosszú farkkal: az a
17936 XLI    |                    bőröndje fenekéről azt a kis szarvasbőr vánkost.~Fogott egy ollót,
17937 XVI    |                       kényesõ, keresztül megy a szarvasbõrön is. A piacon beszélhették,
17938 III    |            Visnyiavszkyak címerjelvénye), belül szarvasbõrrel van a szán kibélelve; abban
17939 XXXVIII|                 Recidíva~Õ pedig futott, mint a szarvasgím a nyakában harapott hiúzzal.~
17940 III    |                    rögtön megáll.~- Üh! Micsoda szarvasló ez? - kérdi Wencezlauz.~-
17941 XXIV   |                 meggyógyítja a tüdõbajokat, s a szarvasmarhák szívébõl készült eszencia
17942 XXXV   |                         meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy abban
17943 IV     |                        király alatt hoztak be a szász õsök erre a földre, a királyok
17944 V      |                   adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak hagyományozta volna, azok
17945 XXIX   |                         a lába sem éri a földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért
17946 XXIX   |                        Az éppen fele útja lehet Szathmár-Németinek.~Andernach lovag tehát mégiscsak
17947 XXXVI  |                         ölelte meg, lett belõle szatír. Ennek sem maradt meg. Egy
17948 XII    |                      találó élcesség, kegyetlen szatíra volt; minden nagy embernek
17949 XII    |                         rémségesbe csapongott a szatírája; az áruló vezér az egyik
17950 XXI    |                       már abba a maga öngúnyoló szatirikus emlékeit.~Ott parádéz a
17951 XXIV   |                       danáikat, mosdatlan szájú szátyárkodásaikat.~A szobáját nem hagyta el
17952 X      |                      Mért nem lehetek én Cserni Száva?”~(Ezt meg a saját személye
17953 XLII   |                         Nincs már hitem emberek szavában. Ha megtartották volna azok,
17954 XLII   |                  megvetés állapotját. Magad egy szavaddal tehetted volna õt naggyá
17955 XXXVI  |                         aki volt; egy kimondott szavához sohasem hûtelen. Gondolat,
17956 XIX    |                     fürtjeit, s gyönyörködött a szavai hatásában, amit Andrássy
17957 XXXIX  |                    beszél.~S amit el nem hitt a szavainak, elhitte a csókjainak. Nem!
17958 XIV    |                   arckifejezéssel ne magyarázza szavait. - Mi többiek menjünk: Belleville
17959 XXXVI  |                         bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel meg volt elégedve.)
17960 XXIII  |                         lelke még nem vett be e szavakból semmit. Az csak bámult az
17961 X      |                    balladájának egyes mondásait szavalta, amíg az úrnõje felöltözteté.
17962 XL     |                  ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még mélyebben keverte bele
17963 XXV    |                         válaszol. Azoknak nincs szavuk.~Andrássy még csak nem is
17964 XXXIV  |                 köntösébe.~- Még nekünk van egy szavunk egymással.~Igaz. A nagy
17965 XVII   |                     család ivadékai.~Még a XIV. században szerzette ezt elsõ Fabriczius
17966 Uto    |                     tartotta fenn.~Csak ennek a századnak az első évtizedeiben hatott
17967 XXX    |                        azután minden ezrednél a századoknak külön lobogóik, amiknek
17968 XXIX   |                         szederinda szövevénybõl századon át összetömörült pallót,
17969 X      |                  mellett egy szál sastoll. Ez a századosi jelvény, két sastoll a fõstrázsamesteré,
17970 XXXIV  |                         rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezeren tették azt, amit
17971 XXIX   |                       magas lóhátrul adta oda a százaranyas tekercset a csaplárnak az
17972 XXIX   |                       Én adok kendnek a lováért százat.~- Isten áldja meg a mi
17973 XXXI   |                     nagyteremben halomra rakott százhatvankilenc császári zászlót, amit a
17974 XV     |                      társaságban, hogy az még a száznyolcezer asszíriainak a halálordítását
17975 XXXIV  |                    hangzott, miknek némelyike a százölnyi mélységbe gördült le (amit
17976 IV     |                  akiknek idejében a vendég urak százra menõ cselédséggel szálltak
17977 X      |                        rajta össze a tulipiros, százráncú viganót, hozzá a csatos
17978 XXIII  |                         én azt, ha te mindennap százszor írod is Andrássy Istvánnak
17979 III    |                       kuruc kapitány, a férje a százszorszépnek, a híres szép Garamszegi
17980 XII    |                        eltorzítom, még valahogy szebbé találom vele tenni.~Ez a
17981 XXIII  |                     neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben se kell.~E szónál olyan
17982 V      |                     nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak hagyományozta
17983 XXIX   |                        a vármegyének, aki vámot szed az utasoktól, amiért az
17984 XIII   |                       ott, ahol veszedelem van! Szedd össze magadat! Na még ezt
17985 XXXIX  |                      lesütött szemeit.~Juliánna szédelgõ fejét odahajtá az ura keblére,
17986 XXI    |                 meglopják, s ha ettõl a fiúknak szédelgõs lett a feje, azt mondta
17987 XXIX   |                     nádgyökerekbõl, zsombékból, szederinda szövevénybõl századon át
17988 XXVIII |                      különben a klasszikusoktól szedett citátumoknak oly conglomerálásával,
17989 XIX    |                       Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte, a hátulsó ajtón
17990 XXVI   |                      míg magához tudott térni e szédítõ csapástól.~Akkor aztán újra
17991 XXXVII |                  halasszuk holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk
17992 XVI    |                       parancsolja, hogy le kell szedni a házakról a födeleket,
17993 XL     |                   lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy a kezét ebbõl a vasbilincsbõl
17994 XXIV   |                     volt rajta, aranygombokkal, szedrázsia világoskék nadrág és sárga
17995 II     |                         tarka selyemmel hímzett szedrázsiából a patríciusnõk unnokái.~
17996 VIII   |                         az utcán kurjongatókat. Szedtek is össze egy tucat éjjel
17997 XXVIII |                         s majd hogy széjjel nem szedték a keserves rimánkodásaikkal,
17998 XXXIV  |                       magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal párkányára, egészen
17999 XXXI   |                         A világ forogni kezdett szédülõ agya körül; keze a szemei
18000 XLI    |               megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „Édes szentem!”~- Ne idõzz
18001 XVII   |             bástyatornyos falait csak félkörben szegélyezi a mesterséges vízárok, a
18002 XII    |                     kedvét.~- S miért küldte el szegénykét? - kérdé a levente.~A hölgy
18003 XXX    |                  elrablott posztót kiosztotta a szegényparasztok között, rőf hiányában egyik
18004 XXXIV  |                      fogózva a jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva
18005 XV     |                   kótyagosan is fején találja a szeget. Az egyik kezével az ostromló
18006 XVIII  |                         egy négycsövû pisztolyt szegez Blumevitz ezredes homlokának;
18007 XXIX   |                     figyelme a benyíló ajtajára szegezett piktúrán, Pintye Gregor
18008 XXXIV  |                   segítettél rajta?~- Pisztolyt szegeztem a fõtiszt homlokának, s
18009 XIX    |                       azt a piac felõli kapunak szegezteté.~Nem kellettek neki a Belleville
18010 XXXV   |                         az Andrássyak õsanyjai, szegfüveik pompájában gyönyörködve
18011 XXXV   |                  bölcsessége könyveit, a kertje szegfüveit, még az üvegkoporsóban alvó
18012 XXXV   |                         felesége által ültetett szegfüvek nyílnak. Ott sem láthatja
18013 XXXV   |                           viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak egy kinyílt virág volt,
18014 XXI    |                         díszvirágát: a százféle szegfûket. Most már csak egy nyíló
18015 XXXV   |                       uraság szakítani két szál szegfût, s azt magával viszi. Az
18016 XXXV   |                    kitépni, most félt e kedvenc szegfûvirágából egy szálat elvinni magával.~
18017 VII    |                      ketterhäuschen, a jezsuita szeglet, ~a kőember és a kőasszony~
18018 XIX    |                        a kardját mind a kettõ a szegletbe támasztva. Kalamárist és
18019 XVI    |                     maláciával, azonban a szája szegletében ott leskelõdött egy kis
18020 XXVI   |                      apó, a pipát a szája egyik szegletébõl a másikba igazítva.~- Dehogy
18021 XVIII  |                   kapukat, s az összekötõ utcák szegleteit.~S még mindig nem vette
18022 XXXI   |                      szája, öntetszéssel teljes szegleteivel, hódító szemöldökei, varázsló
18023 XXXV   |                         bástyafal, amelyiknek a szegletérõl egy Andrássy Fischer predikátort,
18024 XXIX   |                      ebédlõben, aminek az egyik szegletét a bormérõ söntés foglalta
18025 VI     |                      protocollumon végig, egyik szegletétõl a másikig.~- Menjünk innen,
18026 XVIII  |                       minden törvényt meg lehet szegni, csak a lovagiasság parancsait
18027 XV     |                  viszonyban állt a tábornokhoz, szegrõl-végrõl sógorok is voltak.~- Nincs
18028 XLII   |                    Gyalázatos halálra, aminek a szégyenfoltját örök idõkön át semmi le
18029 V      |                        ismeretes adomát, hogyan szégyeníté meg az egykori janitor az
18030 XXII   |                  szolgái! Áruló uratoknál van a szégyenkenyér: abból kolduljatok! Nekem
18031 XII    |                       lángvörös lett az arca. A szégyenpír vissza nem tartható. Érezte
18032 XII    |                      valódi benne?~A legnagyobb szégyenpironkodás közben egyszerre csak fittyet
18033 VI     |                édesanyja. Hírhedett generálisok szégyenszemmel kotródtak el hasztalan vívott
18034 XIV    |                        a hüvelykujjakat, lágyan széjjelváltak; az ajkak mosolyogtak; szavakat
18035 XV     |                   rejtek ajtón túl pedig mérges székdobálás, ajtócsapkodás hangzott.~
18036 XV     |                  bizonyságul itt van a templomi széke, a hátfalába vésett címerével. (
18037 XXII   |                         a cifra faragott támlás székében a tabernaculum alatt, a
18038 XXXI   |                         még a fõhivatalok magas székeivel nem volt rajtuk segítve.
18039 IV     |                        vendégelni a városunkban székelõ fejedelmi hadvezetõket.
18040 XLII   |                 hatalmasok elõtt.~Künn az ácsok szekercéje csattog, akik a vérpadot
18041 XV     |                      aztán fogják a kapát meg a szekercét; aki ács, kõmûves, álljon
18042 XXIX   |                   egymáshoz illeszteni megint a szekérdöcögéstõl szétrázott porcikáit.~Még
18043 VI     |                      szomszédjának s leülteté a székére.~- Andrássy István generális
18044 XIV    |                        lőporos és liszteszsákos szekerei dübörögnek ott végig a széles
18045 XXXI   |                         vásáros nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu
18046 II     |                    prémek halommal állnak a kis szekereken; felaggatva a fogasokra
18047 XXIV   |               felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen kieresztik, akkor
18048 XXIX   |                         a bivalyokat szaporán a szekerembe. Hány van itthon? Nyolc?
18049 XXXVIII|                       felhágón.~- Ott hagytam a szekeremen. Futok vissza érte.~- Minek
18050 XLI    |                      volt a szállója valamennyi szekeresnek, aki Magyarországtól Sziléziáig
18051 XXX    |                          C’est drôle!~- Pokolra szekerezzek - dörmögé Andernach lovag -,
18052 XXX    |                    melletti árkon, odasietett a szekérhez, s ott megállt, és a szeme
18053 XXXII  |                     tömérdek ezüstjét, aranyját szekérszámra elzsákmányolta. Rövid idõn
18054 XXX    |                        addig a Majthénynál álló szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor
18055 XXX    |                        hazájába visszatérhet.~A szekértömeg közt poroszkál elõre, meg-megakadva
18056 XXX    |                        az embert, aki idejött a szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~-
18057 XXIV   |                     elkongott már, de a szokott szekérzörgés még nem következett be.~
18058 XXXI   |                         elsõnek (Buda, Pozsony, Székes-Fehérvár, Nagyvárad a másik négy).~
18059 XXVIII |                    akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat féltik tõle, amit csak most
18060 XXXI   |                         ember. Magán a gyönyörû székesegyházon s a Szt. Mihály templomán
18061 XIX    |                        Cornides doktort kerekes székével együtt úgy lódította el
18062 II     |                   huzamos ideig tartotta Lõcsén székhelyét.~Azonban ide a fõtemplom
18063 IV     |                         elején a városéval, s e székre vetve a palást, s azon elhelyezve
18064 XLII   |                    hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben benne feledték a kulcsot.~
18065 XXVIII |                      hozzá.~Azzal a kancellár a szekrényébõl kivett öt darab tekercset.
18066 XVIII  |                      lakásán, feldöntve széket, szekrényt, ami útjába került, zárt
18067 XVI    |                         másikat Pobszt szenátor széktámlájára téve.~- Nevem Arthur, Guzman,
18068 XXV    |                    Andrássy nevetve. Belleville szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~-
18069 I      |                       Lőcse várost, a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal
18070 XVI    |                         hogy vagy öreg ház!”, s szeleburdiságával még a hiúzprémes bírói kalpagot
18071 XXXI   |              cselekedett, nincs a feledékenység szeleibe szórva. Ezeket a jegyzeteket
18072 XI     |                         édes kincsem. Itt van a szelencében.~- Ostoba állat! - dühöngött
18073 XIII   |                    gyertyát gyújtott; a tubákos szelencébõl átvette a múlhatatlan reggeli
18074 X      |                      térde között egy furfangos szelencét szorongat, aminek felyül
18075 XXXVI  |                  különben félretértek a mezsgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes,
18076 XII    |                 kísérettel járó kuruc fõvezérek szélesebben kinyúlhassanak a kvártélyukon.~
18077 XXVIII |                         elfoglalta a figyelmét; szeleskedett, mikor a contenantiáját
18078 XXXI   |                fõhadvezér.~Ahol a fõutca piaccá szélesül, ott négyszöget képezve
18079 VIII   |                  nekiiramodott, s futni kezdett szélgyorsasággal a Thurzó-ház felé.~A drabantok
18080 XXVI   |                      városunkon mostanság annyi szélhámos, kém és félkézkalmár jár
18081 XIII   |                       elkezdte õt költögetni. A szelídebb módszerek, holmi csípés,
18082 XXXV   |                      fölötte hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak, fönségesen andalító
18083 XXIV   |                      amik nem bírják kiállani a szelídítõ szemsugárzatát.~- Miért
18084 IX     |                          nehogy azokból a rossz szellemekbõl, amik az ember szívében
18085 XIX    |                    kínálják a poklok bosszúálló szellemének.~Ezenközben megkondult a
18086 XVIII  |                  palásttal a vállán, lebben elõ szellemgyorsasággal, s éppen olyan nesztelenül,
18087 XVIII  |                  fejkendõ libeg-lobog a reggeli szellõben, békességet intve a háborgó
18088 XVI    |                   zavarja.~És amellett, amilyen szélmalom alak, éppen olyan tökéletes
18089 XXX    |                      lát!”~A nemzeti hadsereg a szélrózsára van bízva. Az ezredek csapatokra
18090 XVI    |                        pedig egyesül nála a két szélsõség, amit a harctéren erénynek
18091 XXIII  |                         inas, pesztonka, lovász széltiben beszél már a lõcsei fehér
18092 XXIII  |                    azért teszem, mintha esõtõl, széltõl féltenélek; hanem azért,
18093 XXIX   |                        sárga haja bekötve tarka szélû, piros keszkenõvel, patkós
18094 II     |                         mint egy egyiptomi gúla szelvénye, a másiké tömör kapunyílások
18095 XXIII  |                        megrázkódva állt föl, és szembeállt kínzójával.~- Hát mindent
18096 XXVI   |                         mai cserkészetének. Egy szembejövõ anyamedvét volt szerencséje,
18097 XXXI   |                      végre vágyat kap egymással szembekerülni, s kockára tenni gyõzhetetlen
18098 XXXIII |                         haragjával is majd csak szembeszállok. Õ fogja ereszteni a kötelet,
18099 XXXIX  |                  fantáziával mesél a valósággal szembeszökõ kitalált dolgokat, felnyílik
18100 XVI    |                      nap besütött az ablakokon, szembevilágítva a tarkabarka kuruc vezéreket,
18101 XVI    |                     költöttél?~- Megcsókoltam a szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „
18102 XIX    |                    kezében, szikrázó haraggal a szemeiben, sápadt, verítéktõl fényes
18103 IV     |                 Hortisnak a fülébe súgdosnak, a szemeikkel integetnek neki; úgy látszik,
18104 XVI    |                        Ezt nem tilthattam meg a szemeimnek.~- Nem hozott el onnan valamit?~-
18105 XXXI   |                    hosszú selyempilláknak a kék szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros
18106 XXX    |                        azonos azzal a rejtélyes személlyel, aki Bécstõl elkezdve, az
18107 XXX    |                hátrahagyott hölgy csakugyan egy személy-e azzal, aki Bécstõl Domahidáig
18108 XXXII  |                      míg kiderült a veszedelmes személycsere. Zsigmond úr pedig azalatt
18109 X      |                        Száva?”~(Ezt meg a saját személye ideáljának választotta Pelargus
18110 XXVIII |                békességét megõrizni, s a gyanús személyeket in flagranti deteneálni.
18111 XVIII  |                   generális úr átruházása az én személyemre. Parancsolja kegyelmed,
18112 XII    |                        rebellis kuruc alakjában személyesítette. Forgách Simonbul kétkulacsost
18113 XXX    |                       ellene fordítva, a király személyesítõje, Pálffy bán csupán egy escadron
18114 XXVIII |                         egy ember, aki a király személyét képviseli: Pálffy nádor
18115 XXVIII |                  tehesse. - De ebbõl hiányzik a személyleírás.~- Úgy? No hát azzal is
18116 XVIII  |                        városból, mint becstelen személyt. - Hadd sírjon, hadd sikoltozzon! -
18117 XXII   |                   asszonyok bizony egész udvari személyzetükkel kísérték, városról városra
18118 XXXI   |                         a szóval port hinteni a szemembe, hogy kegyelmed azt a mostani
18119 XVI    |                         egyiken se hunytam le a szememet), denique azon a tegnapelõttön,
18120 XIX    |                 cryptograhiáját kihüvelyezgetni szemenkint, összehajtotta a levelet,
18121 XII    |                        mennyivel igézõbb volt a szeméremnek ezzel a fellángolásával.~
18122 XLI    |                   szikráival mint egy csillagos szemfödél szállt lassan alá a földre.~
18123 XXIII  |                      várban. Õ volt a hírhordó. Szemfüles gyerek volt. Pedig ki se
18124 XXI    |                       elég; mert a nagyszombati szemináriumot kitanulta, s ha onnan meg
18125 XXIV   |                     rendelte a várõrség fölötti szemle megtartását.~Ezen nem változtat
18126 XV     |                      csak a külsõ táblái voltak szemlélhetõk, azokat is remekül faragott
18127 XXXII  |                        bölcs bíráló tekintettel szemlélve meg az ajándékot, amilyennel
18128 XXX    |                   szépséglegyecskékkel ellátva, szemöldei és szempillái feketék (lehet,
18129 XVI    |                       amire a lovag ismét hol a szemöldeit, hol a vállait rángatta,
18130 XXVIII |                többnyire nyitva.~Fogak: nagyok.~Szemöldök: láthatatlan.~Haj: szõke.
18131 X      |             patyolatkendõvel, elöl a homlokát a szemöldökéig, alul az állát az ajkáig
18132 XXVI   |                    mélyebbre nyomva a süvegét a szemöldökére. - Annyi kovács van, mint
18133 IV     |                  térdével bíró uram térdén, s a szemöldökével egyet inte. Az odasúgott
18134 XXXV   |                        az összegörnyedt anyóka, szemöldökig érõ aranycsipkés fõkötõben,
18135 XXI    |                         gömbölyû, félhold alakú szemöldökkel, amiknek harmadik társul
18136 XVI    |                         trónust.” A villámszóró szempár ezt mondta bizonnyal.~De
18137 XXXI   |                     ezzel a szilajon felnyitott szempárral, nem igézõ, hanem fenyegetõ.~
18138 XXIV   |                     megteszed?~A gyermek csak a szempilláival intett.~- Tudsz valami hûséges
18139 XVIII  |                     csók lezárta az álomterhelt szempillákat megint. - Aludjál, báránykám!~
18140 XXXI   |                          S csak egy mozdulata a szempilláknak kellett volna hozzá, hogy
18141 XXV    |              elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások mondtak erre valamit.)~Most
18142 XXXII  |                      kuruc lett; - egy kacsintó szempillavágásért.~Ghéczy Zsigmond már akkor
18143 XXIII  |                         a búbánatnak, nemhogy a szemrehányásnak; tiszta merõ szeretet volt,
18144 XXV    |                        mi lehet azokban? Keserû szemrehányások. Átkozódásai egy felháborodott
18145 XXXI   |                      helyett a legkíméletlenebb szemrehányásokat kapta volna; mert õ volt
18146 XXVI   |                       felbontani is, azt hitte, szemrehányásokkal vannak azok tele, most eltevé
18147 XLII   |                    Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~- Mit tehetnék mást?~-
18148 XXXII  |                          Ha ezért némely társai szemrehányást tettek neki, azt mondá: „
18149 XXXV   |                        feleljen rá? Egy téveteg szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon
18150 XXIV   |                     bírják kiállani a szelídítõ szemsugárzatát.~- Miért keltél föl az ágyadból? -
18151 XII    |                      úgy elnyúlt, elhalványult, szemszivárványai felhúzódtak a félig zárt
18152 XXIV   |                      fölemelt szempillái alól a szemszivárványok halotti fénye világlott
18153 I      |              szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt; az ajkak fájdalmasan szelíd
18154 VI     |                határozatokat Fabriczius uram. - Szemtelen fehérszemélyek, akik a katonákkal
18155 XLII   |                     csókolgatott szép kezekre), szemtõl szembe gúnyolta bíráit,
18156 XXIX   |                      törõdött most az asszonyok szemügyelésével, hanem egyenesen a nádorhoz
18157 XVI    |               félelmetes látvány még nem volt a szemük elõtt.~Fabriczius sír!~Megszûnik
18158 XXVIII |                          Alauda uram elõvette a szemüvegét, megnézte közelrül is, távolrul
18159 XVI    |                    tanácsteremben. Csak az izzó szén pattogását lehetett hallani
18160 XVI    |                   tirolok mind bigott pápisták. Szénaevõk! No hát! Blumevitznek meg
18161 XXX    |                     utazóknak lovaik is vannak. Szénának, zabnak s egyéb abrakféléknek
18162 XVI    |                    okosan megretirálni; ide nem szenátorbölcsesség kell, bíró uram!~- Jól van,
18163 XIX    |                       kuruc tiszt urak a lõcsei szenátorokkal, szép asszony a dühöngõ
18164 III    |                    mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak beszélt tovább. - Másnap
18165 XIII   |                        a pislogása nem rontja a szendert.~A nagy karszékben aludt
18166 XXXIII |                     vannak helyezve az erdõben, szénégetõk, pásztorkunyhók, tárnabejárások
18167 XI     |                     bajusza, hegyes ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús fiatalság az
18168 XXXVII |                    hozzá, s lemosom a nevérõl a szennyet; ha kell, a saját vére hullásával.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
18169 XXII   |                         a nagy emberek bal keze szennyét képezik, ismeretlenek voltak
18170 XXXIV  |                      mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész,
18171 XXX    |                         fütty alatt ott terem a Szent-Gellért hegyen, elhozza magával
18172 XII    |                           Hogyne hinnék!~- És a szentekben?~- Még tebenned is!~- Hát
18173 XXXV   |                     asszonyt megláttak az apjuk szentélyében, nagyot bámultak. Hogy került
18174 XXVIII |                       teljhatalmazottja. Amit õ szentesít, mielõtt a király halálhírével
18175 IV     |                        földre, a királyok által szentesített, a vérrel megoltalmazott
18176 XXVIII |                         király halva van: õ nem szentesíthet többé semmit, sem azokat
18177 XXII   |                        kerten keresztül, mely a Szentháromság-szobrot körülveszi; egy sor meredek
18178 XVIII  |                          elkezdték azt a hosszú szentiványi nótát énekelni, amely így
18179 XVI    |                      parancsolat!~Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében.~Mi, Felsõvadászi
18180 VI     |               befalazott kincseket, drága ezüst szentszobrokat, a maga architectonikai
18181 XXVII  |                         anyai szeretet, ily vad szenvedéllyé fajulhasson el. Ki ismerne
18182 XII    |                   mondva, egyszerre kigyullad a szenvedély tüze a szemekben.~Az ég
18183 I      |                asszonynak?~Minõ indulatok, minõ szenvedélyek vezethették a kezdettõl
18184 XXV    |                        Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán neki is helyet
18185 XXXV   |                  rászedetni magát a könyvgyûjtõ szenvedélyénél fogva. Ami igazán becses
18186 XXXI   |                idegkórossá nem tette, azóta még szenvedélyesebb ellensége mindennek, ami
18187 XXIII  |                        karjai közt kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~Zsófia, mint
18188 XXII   |                 nyomorultjaimat, akiknek minden szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod
18189 XXII   |                     alakok nagy tetteirõl, nagy szenvedéseirõl: hogy vezérelte ki az Isten
18190 XXI    |                      hogy szóra ne bírja a néma szenvedést, s ha megorvosolta azt,
18191 XXXVI  |                   mérget a szívére csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is, meg magáért
18192 XIX    |                         Elviszem magammal, hadd szenvedjen velem együtt, dicsõséges
18193 XI     |                     miket kell annak a leánynak szenvedni.~Mindazt együtt szenvedte
18194 XXI    |                     áldták!~Nem válogatott ám a szenvedõk között, ahogy mások tettek
18195 XXIII  |                     tûzhelyét is. Te itt tûrsz, szenvedsz, imádkozol, õ pedig a lõcsei
18196 XI     |                       szenvedni.~Mindazt együtt szenvedte vele.~És mégis azt tudta
18197 VI     |                ördöngösöket ápolják. Hogy miket szenvedtem ott, azt talán az arcom
18198 XXII   |                 nagyapjuk, szépapjuk és a híres szépanyjuk sorában, s mesélt a két
18199 XXII   |                         képe állt, a nagyapjuk, szépapjuk és a híres szépanyjuk sorában,
18200 XXXI   |                        bûnös kalandorok, vétkes szépasszonyok, vitézlõ szabadsághõsök,
18201 XIX    |                        meglepetés várt rájuk!~A szépasszonyt ugyan nem találták ott,