1-allam | allan-asztr | aszub-behur | behuz-bocsa | bocsk-cipo | cipoi-csuto | cudar-ecsed | ecset-elker | elkes-elzar | elzav-eszme | eszne-feles | felet-feste | festi-frank | frate-gyeng | gyepe-hamis | hamuj-higgy | hihet-igazo | igazs-jarmu | jarog-kapuj | kapuk-keres | keret-kincs | kind-korul | korut-kurjo | kurre-lekap | lekas-luxur | lyank-meger | meges-megta | megte-montc | montm-nyala | nyalj-ossze | osszp-pallo | palma-pokro | polal-rebeg | rebel-sansz | santa-supra | surlo-szepa | szepe-szuro | szurr-templ | tempo-torna | torny-undor | ungon-vasar | vasba-vilag | villa-zsolo | zsolt-zwelf
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
507 XXXIV | gyönyörködtetné szívét-lelkét: így állana-e itt most közöttünk, sáros,
508 XVIII | régi, hû barátját, háza állandó lakóját, a doktort. Maga
509 II | nincs, az árakat a tanács állapítja meg; ennyi denár, ennyi
510 XXXIV | akkor feloldotok; - ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom:
511 XVI | piacról, olyan csendes, józan állapot állt be az egész városban
512 X | kijáró kutyának különb az állapotja, mint egy kuruc lovaskapitánynak.
513 XLII | országos gyalázatot, megvetés állapotját. Magad egy szavaddal tehetted
514 XXV | mi egymást? Legyünk, mint állapotunkhoz illik, frère et cochon.~-
515 XVI | volt neki. Majd rálépett az állára. És savanyú, olyan savanyú,
516 XXVIII | odasiettek hozzá, hivatalos állásaikat rendelkezésére bocsátani,
517 Uto | testben, lélekben és rangbeli állásban; híres nevezetes családnak
518 XXIII | Nem bûne; de gyöngesége. Állati ösztön: semmi más. Te megbocsáthatsz
519 XXVIII | vannak látva elégséges vonó állattal; a császári staféta könnyen
520 XIX | Péter cárral (egy sokatmondó allegória!), hát teljes világítást
521 XLII | az atyja megszabadult.~Az állelkész kézszorítása mondott neki
522 XV | mert az ének az utolsó allelujánál járt, s neki fel kellett
523 XXVI | Farkasfalvára utazott is, meg nem állhatá, hogy ebédre vagy vacsorára
524 XXXV | télen-nyáron mindig virító, állhatatos virág (talán azért olyan
525 XXXVI | s a sötét jövõvel. Mily állhatatosság! Mily igaz, tiszta lélek!~
526 XXXIII | széjjel mennek; ember soká nem állhatja ki azon a helyen, ahol õk
527 XXXI | de amaz ezer arany...~Nem állhatott elõ vele, hogy az neki mi
528 XIX | felekezetének.~- Ez merész állítás.~- Bizonyítványom van rá.
529 XLII | amely ki bírja forgatni állításaiból.~Egypár levele maradt fenn,
530 XXIV | Egyedül, egymagában. Én sem állítok vele hadsereget szembe.
531 XIII | napra, két éjszakára, akkor állítsanak törvény elé, adjanak bakó
532 XXII | Tisztítsátok az ágyúkat! Állítsátok fegyverbe a csapatokat!
533 XVI | batteriát és egyéb árkolájt állíttatott fel, ahonnan holnap reggel
534 XIII | egynehányat, aki utamat állja. Mi bajok velem?~De most
535 XIII | ahogy determinálva van. Az állkapocs leereszkedve, a pupillák
536 XXIII | Óh bizony, ha elevenen állna itt elõtted, éppen olyan
537 XXVI | ilyesmit tenni! Ha utadat állnák, legfeljebb azért tennék,
538 XXXVIII| postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul fújja
539 XXXI | azt.~- Kérelmezõ vagyok, állnom illik.~S azzal röviden,
540 XXXII | varjú-hollósereg zavarog: - az övéké az allodium. - A neve nincs már feljegyezve
541 XIV | széttaszította az útjában állókat, s a legjobban keze ügyébe
542 XXVIII | Foglaljon le minden lovat az állomásokon: ne engedjen magának pihenést.
543 XI | háromszegletű kalapja alól fekete allonge-paróka omlik alá, simára borotvált
544 XIX | a füle mögé simogatta az allonge-parókája fürtjeit, s gyönyörködött
545 XXVIII | láthatatlan.~Haj: szõke. Allonge-parókát visel.~Bajusz, szakáll:
546 III | háromszegletû kalappal, allonge-parókával, simára borotvált arccal,
547 XVI | tekinte vissza az útját állóra. Ebben a tekintetben már
548 XII | állóóra ketyegett aranyozott állótokjában a fal mellett. (Volt pedig
549 XXXI | semmi dekrétum, hanem holmi allotriák.~A kancellár látta, hogy
550 IX | uram. Hagyjuk ezeket az allotriákat! Én tisztelem a Brutusokat
551 XXVII | gyaloghintók átkozott hírben állottak most; nem lehetett tudni,
552 XII | kinyúlhassanak a kvártélyukon.~Az állótükör a Thurzó-ház átjáró fülkéjét
553 XII | odament a falba rámázott nagy állótükörhöz, mely egész a földet éne.
554 XV | ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé, a haját mesterséges
555 XXII | történt vele, hogy mély álmában visszatért hozzá a megholt
556 XLI | kocsma, ahol jó cidert (almabor) lehet kapni. Itt nincsen.~-
557 XLI | kotyogó, a szamárevõk elõtt almaboros fakupa.~Ott bement a kocsmaajtón,
558 XLII | elõtt a múlt élményei és álmadozásai. Miket remélt, miket szenvedett?
559 XXXVIII| kerékkötni van itt.~- De bíz almáimat nem bízom ebfogra - monda
560 XXXIV | lelkére támadó vád, az õ álmainak réme?~- Értelek most már
561 XVIII | Ki irigyelné az igazak álmait?~Osztozott biz abban az
562 XXXVIII| beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy
563 XXXII | megváltozott!~Hová lett az a piros almakép: az a nevetõ, fecsegõ, csókosztó
564 XXXIII | De hisz õneki a gyermeke álmára is kellett gondolni.~Ghéczy
565 XXI | Rákóczi Ferencé volt az almáriom; õ adta azt Andrássy Istvánnak,
566 XIII | elõtt tolni, hogy valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius
567 XXIV | amikkel tele volt az õsi almárium. Nem az õ baja ellen voltak
568 XXVI | fogasd a hintódba a négy almásszürkét, s indulj ki csengõkkel.
569 XV | aludt odahaza; két éjjeli álmatlan virrasztás, mindennemû strapácia,
570 X | csináltok ti itten? - kérdi álmélkodva.~- Én boszorkánypogácsát,
571 XIII | egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzrõl számoltatják.~
572 XXIV | szívében. Nem akarta, hogy róla álmodjék.~- De hát azért, hogy a
573 XXI | Álmodik a jövendõkrõl.~Mi álmodjuk vissza a múltat.~Mikor még
574 XXX | Másnap reggelig ráért a lovag álmodni róla, hogy mit tegyen mármost,
575 XIII | idegesen játszottak, mint az álmodóé.~- Nos! Hát mit mondtam? -
576 X | tudod már, hogy miket álmodoztunk.~A nõ arca e szóknál egyszerre
577 XII | itten, azt hiszem, csak álmodtalak.~Most is nagyon közel volt
578 XXIII | az örök elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti világotok. - Dühöngtök
579 XXXV | álmaim is felébresztett álmok. Magam is keresem a búvóhelyet,
580 X | megengedném, hogy egy rossz álmom is legyen errõl. Hanem,
581 IX | világosságra ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt:
582 XXXIII | Isten nevét káromoltam. Az álnokságért harmadíziglen, az istenkáromlásért
583 VI | éheztetve, s így ejtették meg álnokul, hogy kénytelenségbõl feladja
584 XL | birtokainak a lezárolás alóli felmentéseért; a fõúr megbiztatta,
585 XIII | nézett a gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs
586 XXIX | lovag csak bámult, mint egy álomjáró.~- Hát mit jelentsen ez,
587 XXXV | kimondani.~Szemei mint az álomjáróé, meredtek az alvó tüneményre,
588 XXXI | nagy hajszához, amiben õ álomképe ígért kincseit kergette,
589 XXIII | dühöngõ alakra, mint egy rossz álomképre.~Az pedig, bátyja arcképe
590 XXXII | aztán, hogy minden reménye álommá foszlott szét, annál erõszakosabban
591 XVIII | az, s egy csók lezárta az álomterhelt szempillákat megint. - Aludjál,
592 XXVIII | világon, hanem a boldog álomvilág paradicsomkertjében osztja
593 XXVI | akik a minapi betörésnél álpártoltak.~„Szentkirályi István, katonatiszt.”~
594 XVII | munkások ismét hazamentek az Alpeseik közé, s a vízvezeték alagútjának
595 XIII | felhúzott magára három rendbeli alsó-felsõ gúnyát. Tél az idõ, s fûtetlen
596 II | az, ami más német városok alsóbbrendû népe. Ez egy harcban edzett,
597 XIII | leány ijedten szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta
598 XXXVI | áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét
599 XXV | alakuljon egyszerre.~Nagyban és általánosságban mindenik fél óhajtotta már
600 X | eldugdosta az urának, az általkötõ selyem nagykendõje alá.~
601 VI | kisgyermekét is ringassa, altassa el maga kezével, ne bízza
602 XL | a királypártiakat ezzel áltatták el. S a vaklárma nagyon
603 XIII | bõrt a fagyon. Ezt is én altattam el, de nem úgy ám, ahogy
604 XIII | elhiszem, hanem hogy a páciense aludnék, mikor fekszik, abban kételkedem.~-
605 XVI | füles bagolykám, mikor úgy aludtam, mint a kifejt tej, amíg
606 X | a vasfödél, takarja be; alul-felyül tegyen rá parázst. Egymás
607 XI | pilulától alszik el, akkor alunni fog holnap reggeli kilenc
608 Uto | fenyegetett apjának.~Most ott alussza tovább az örök álmot, mint
609 XXV | dolgozott nyíltan és titokban álutakon, kerülõkön; ígéretek, kínálatok
610 XVIII | azonban nem sokat hallának, aluván a legbelsõ szobákban, s
611 XXIV | nyoszolyájába. Ott folytatta az alvást.~Hátha az a másik alvó többet
612 XXX | confundálva a lovag.~Ha ez a kuruc alvezér asszonya, akkor mit keresett
613 XIX | harcolni nem fog.~- Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak beleegyezni.~-
614 XXXI | Lászlónak hajdani vitéz alvezérével; ketten együtt merész tervet
615 XII | nem a rágalmazói a kuruc alvezérnek.~Ez a gyõrvári hõs diadalát
616 XIV | fogta az egyik kezét az alvónak. Platzinger polgár a másikat,
617 XXXIV | vannak szép tündér grottái, alvószobácskák talán, cirádákkal, cikornyákkal
618 XXIII | szerelmét; de a magáét nem. Amabba bele fog halni; de ezt még
619 IV | Rákóczi Ferenc fejedelem, az amalekiták és filiszteusok pedig a
620 IV | hogyan verte meg Gideon az amalekitákat és filiszteusokat, kihozva
621 XXXI | képviselõje, míg Illésházy idegen; amannak az öltözete a kacagányos
622 XXV | szép asszony megszállni? - Amanti pauca!~ ~
623 XXII | templomának.~Ha odafenn amazok énekelnek, imádkoznak, hát
624 XXX | összecsengett ezeknek a kardja amazokéival, nem fog csattogni többé.~
625 XXXI | csapodár világhölgy, hõs amazon, cifra divatbáb, paraszt
626 XXIX | figyelmezteti az utána jövõ amazont, hogy maradjon hátra: -
627 XXIV | hagyta hervadni magában, hogy amazzal örömeit megossza. Tán ebben
628 XXV | személyes érdek, ellenszenv, ambíció, gyanakodás, alattomos furfang
629 XXIX | meg a kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell szerszámozni
630 XVI | denique azon a tegnapelõttön, amelyiken Blumevitz kereket oldott,
631 XXX | egész tarló látszik már, amelyiket a ledöntött gabona hosszú
632 XLI | de azok között egy sem, amelyiktõl annyi oka lett volna megijedni,
633 XIII | csoport a schaarwache volt, amelyre a ketterhäuschen õrizése
634 XXXIII | elmondta egész életének titkát, amelyrõl olyan híressé lett. Egy-egy
635 XXIV | ellenségeit, most és örök idõkre! Amen.”~- Óh, te rettenetes hazaszeretet! -
636 XXII | belé!~- Jaj csak még az ament mondta volna hozzá szent
637 XXXI | egyik Európában, a másik Amerikában nem talál ellenfélre, akit
638 XXXII | s rettegte saját magát, amért ebben az egyben úgy el lett
639 IV | a fejüket sem csóválták, amidőn nagytiszteletű Zabeyer Jób
640 XXXIII | úri házak szoktak lenni, amiknél a főszempont a lakályosság.
641 XXI | hordó bronz csatakígyói (amikről a jegyzetekben mulatságos
642 XXXVIII| összeírt. Olyan arcanumok, amikrõl a mostani orvosoknak sejtelmük
643 XXVII | dugva tartá az iratokat, amiktõl gyermekének sorsa és Fabriczius
644 III | fusernek olyan ruhát felölteni, amilyenben a céhbeli mester jár, éppen
645 XXXIII | kastélya nem olyan volt, amilyenek más rendes úri házak szoktak
646 XXXI | Nagyobb Veres-tenger, mint amilyenen Mózes átvezette a népét: -
647 XXXI | változtatná az aranyat, amilyenné Szent László változtatta
648 XXI | hanyatt-homlok keresztül, amilyenre csak egy fanatikus dervis
649 XXVI | igazi hegyaljai máslással, amilyet messze földön nem kapni.~
650 XXXI | befejezett ügyet ád elõ, aminék az elintézéséhez már semmi
651 XXXIII | kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtõje semmivel
652 VI | kancsó fehér sörrel együtt, aminõ a táborban fekvõ katonáink
653 I | falakra, abban a helyzetben, aminõben az árulást elkövette; azért
654 XLII | számára készülhetett ekként, aminõk Gyõr városát gyakran látogatták.~
655 XXI | diákáldást bocsátott ki rajta, aminõnek ékes formuláját a lõcsei
656 XII | rakva a legdúsabb lakomával, aminõt nem egy ostromolt város
657 XXIV | életereje.~Óhajtotta azt, amitől rettegett: férje hazatértét.~
658 XXIV | tudomány arra való, hogy ámítsanak vele.~Egyszerre dobpörgés
659 II | Richthauser, Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer,
660 XXXIX | többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~- No azt nagyon
661 XXXI | megkapják valahol, ha száz amnesztialevél van is a számára nálad,
662 XXX | az atyjának a megszerzett amnesztialevelet; hisz õérte is fáradtak,
663 XXXI | hivatkoznak az általános amnesztiára, viszik õket Pozsonyba,
664 XXXIX | közülök, és térj vissza amnesztiával, és azután õrizz magad mellett
665 XIX | fél füllel ide, fél füllel amoda... Hogy alkudoznak az egyik
666 XXXII | mint az õszi légy. Maga Ampringen uram, a híres kormányzó
667 XXXIII | amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul
668 XXXVIII| kérdé Löffelholtzné; az elsõ ámulásból magához térve.~- Semmi komédia.
669 XXXV | azt a változást. A hõsbõl anachoréta lett. A könnyelmû, ledér
670 XL | valaki ivott! - Édelegni, andalogni, boldogságról beszélgetni
671 XLI | Dániel, Ebeczky István, Török András, Winkler, Sréter János kéziratai
672 XLI | halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami fekete árnyék ott
673 XII | lángész volt mind a kettõ. Andrássynál ez még családi hagyomány
674 XXI | a Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~A megyegyûlésnek
675 XXV | élveztek.~Löffelholtzné kérdezé Andrássytól, hogy szereti-e a „Hammer
676 XXVIII | dekrétumot vivõ megbízott csak az angelus harangszó után ülhetett
677 XXXI | nagyon alkalmatlan. Elküldték Angliába, a brit kormányférfiakkal
678 XXVII | közbenjáró, csak egyedül a halál angyala. Az azután, nem bánom, hadd
679 XLII | hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~
680 XXXIV | charitas”. Ha tudna azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel
681 XXVI | volt ezekben a sorokban. Angyali jóság, semmi egyéb!~Hogy
682 XXVIII | parancsolatokat az instantiát hozó angyalkáknak; a kapuja is be van zárva.
683 XV | Józsué; az meg ott Jákob, az angyallal csípõficamodásig birkózó,
684 XXXV | övé csupán.~Nem várja az angyalokat, csupán õtet.~Juliánna reszketve
685 XXIII | erõszaktétel: mert ez tiszta angyalszív volt.~Elveszthette az ura
686 XXI | követte soha ilyen helyre az ángyikáját. Neki még a tömjénfüst is
687 IV | Próbáljuk meg elébb „in anima vili”: azaz, hogy „in carne
688 XXIV | könyvet. Andrássy István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! -
689 XXXI | büszke arra, hogy õt most annyian nézik és rettegik.~„Ott
690 XI | mibe kerül ez önnek? Csak annyiba, mintha pipára gyújtana.~-
691 XXX | csákók és sisakok formája is annyifelé változik; a dolmány zsinórzata
692 XXVII | asszonyi szív, hogy abban annyiféle provincia elfér, s amint
693 XXV | zavarva, hogy ahány ember, annyiféleképpen értette.~Micsoda birtokok
694 XXVI | szólt, attól a bizonyos anonymustól, aki a császárhoz igen közel
695 II | elõállították az újakat, s Antaeusnak megint vissza lett adva
696 XV | díszmû. A dúsgazdag Kramerius Antal adománya. Olyan magas, mint
697 XXXIV | egy poronty született, egy Antikrisztus, aki nem megváltója, hanem
698 XXXV | Andrássynak volt egy megbízott antikváriusa, aki számára hetedhét országról
699 XXIV | elállítja a vérzéseket; az antimonium, mivelhogy az aranyat megtisztítja,
700 XII | férfiúi szépségnek. Valódi Antinous, magyar kiadásban. Arckép,
701 XXXII | kitanulták a symphathiáit és antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az
702 XIII | nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipõke! Boszorkány
703 XXXVI | megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó asszony,
704 XXVI | kandallóba, tedd fel a bográcsot. Anyádnak mondd meg, hogy készüljön
705 XXIV | kétszer is elmondva az apáért, anyáért szóló imát, egyszer a bátyja
706 XVI | föltámadást ábrázolja: az anyagja maga is a föltámadás jelképe.
707 XIX | gyújtott a piacon; amihez elég anyagot talált De Hortis háza elõtt.
708 XXVII | érzések legszelídebbike, az anyai szeretet, ily vad szenvedéllyé
709 XXVIII | Pálffyt rögtön hívja vissza az anyakirálynõ, s szakítson félbe minden
710 XXVI | cserkészetének. Egy szembejövõ anyamedvét volt szerencséje, egy lövéssel
711 XXXIV | libertás” rézforintoknak még az anyamintáit is összetörték már, s ki
712 XXIV | jó éjszakát édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót elhagyja
713 XXIV | Te barát!) Neked a mi anyánk koporsója mellett semmi
714 XXVIII | kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet lángdühe korbácsol a futásban.~
715 XXIV | mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja
716 XXXVI | csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is, meg magáért is. - És
717 XXIV | amint a könnyei megeredtek anyjára borultan: egyszerre elmúlt
718 XXI | lett a feje, azt mondta az anyjuknak, a sok könyvrágástul van
719 XXXVI | jutalom~Amilyen mankón tipegõ anyókául jött be a várba Juliánna,
720 XXXIII | Egy-egy égdördülés, egy-egy apaátok osztotta szakaszokra ezt
721 XXVIII | kiment a mellékszobában alvó apácához, akinek fel kelle õt váltani.
722 XXVIII | történt így, mert a rettegett apácaköntösben máshová sem nyerhetett volna
723 XVI | kolostorban.~- Az ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit.
724 VIII | Bizony nem ismered meg apádat.~- A sötétben minden tehén
725 XXXIV | tud hatolni. Térj vissza apádhoz, amely úton jöttél, s vidd
726 XXXI | mit nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele? Azért,
727 IV | szomszédja.~Egy hanggal apadt a zúgolódás.~Bizony pedig
728 XXXIV | magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve jössz most ide. Csak
729 XXII | nem szabtak büntetést az apagyilkosra; azt mondták: a bûn lehetetlen,
730 XXIV | gyermekemet lázítsd fel apagyilkosságra, istentelen!~Zsófia úgy
731 XXXVI | nevetett.~- No, hát nem szép apai gyöngédség ez tõlem, hogy
732 XXII | neked a lakosztályaimat, apáid címertermét, a vármegye
733 XL | nehogy a férjemet vagy az apámat bajba keverjem velük, hanem
734 XXIV | nyakon az árulást. Ha az édes apámfia tette volna ezt, fõbe lövetném
735 XXXVIII| birtokait elkobozták; az apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt;
736 XXXV | részvételét. Most otthon lakom az apámnál a kisfiammal.~- Igen? Szívesen
737 XXIV | szerszámod! Nem lövök többet az apámra! - Ah, hogy szorítja most
738 XIV | feleségül vegye; mert már az apámtól is hiba volt a világra jönni,
739 III | magát a diák odahátul. - Apámuram, hiszen a nap maga is planéta.~
740 XXIV | akarok vele?~- Elküldeni apának.~- Megígéred nekem, hogy
741 XXXI | pártfogójára és szövetségére apellálhatni.~Csak azt kellett még megtudnia
742 XXXV | tudta elsorolni valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene,
743 XXIX | vacsoráljon meg kegyelmed egész ápitussal; elég ideje van rá. Megtart
744 XXVII | Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~Bizony
745 XXXV | fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy annak a
746 XL | Pálffy János. - Kegyelmed az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás
747 XXIII | fejét, hogy ne hallja, amit apjáról beszél a nagybátyja. A kisebbiket
748 XXXVI | fel kilétét, akikhez az apjától levéllel küldve volt.~Így
749 XXXI | megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
750 XXIII | Mindennap imáikba foglalják jó apjukat. (Igazat mond benne; mert
751 XXII | azt a névtelen bûnt még az apjukban meggyûlölni.~- Minõ névtelen
752 XXIII | neveled, azért, hogy az apjukhoz hasonlók legyenek.~Zsófia
753 XXXI | Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentõbb unicornisával
754 XXXIV | megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus hatalommal sújtott le a „
755 XXXV | incunabulum, mi a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni magát
756 XXII | sánták, bénák, sebesültek ápolása; az árvák gondviselése.
757 XXVII | királyhoz.~- Mit akar ön?~- Ápolni a királyt, amikor delíriumban
758 III | bélpoklosok számára pedig külön ápolóház van építve, s saját kápolnájuk
759 XIII | betegen hagyott itten az ápolónéval, a zárt ajtó ellenem tanúskodnék.
760 XI | páciens számára való, hanem az ápolónõnek szolgál a hosszú éjszakán
761 XXI | gyönyörûségrõl lemondott, hogy az ápoltjai szükséget ne szenvedjenek.~
762 XXII | tudsz. - A szerencsétlen ápoltjaimat, ha kitiltod a várból, ám
763 XXXVI | a veranda alatt ülõ Husz apóra, hogy nem vesz-e almát?
764 XXVII | csak az igazi hõs lehet az apostola. Kegyelmed minket nem azért
765 V | el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak a tudományát hordták széjjel
766 XXVI | hogy a tornácba kiül, Husz apóval „langepuffot” játszani,
767 XXVIII | az egész lõcsei hivatalos apparátust, mely a császári stafétákat
768 VI | rosszul értesült tanácsé. Én appellálok a jobban értesülendõ tanácshoz.
769 V | zártam volna? - felel az apprehendálva. - Hiszen még én nem extenebráltam
770 XXVII | cerníroztatás, tûrte az approche-okat, csupán azt a kérdést bátorkodott
771 XI | Ostrom nélkül nem.~- Az approchok már a bástyák alatt vannak.~-
772 XXIX | rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb tömpölyökkel, s azoknak
773 XXXVII | aranyra felváltva is csak aprópénz. - Biz ez kegyetlenség is
774 XIV | doktor a szép alvó tagjait az aprópénzre felváltott mennykõvel, berontott
775 XXXVII | az ki akarja õt fizetni aprópénzzel. Mert hát egy várva-várt
776 XXXVIII| kerülhet egy ilyen hosszú út.~- Apropos! - szólt közbe Alauda uram. -
777 X | fánkszaggatóval darabokra apróznak. Sietni látszik vele a tûzrõlpattant
778 X | tejet öntötte, nádmézet aprózott; a pogácsákból piramist
779 XXXI | bosszúságot, s ez dupla ár.~- Maradjunk csak az elsõ
780 XXXV | koporsóról az üvegfedelet.~Nem áradt abból más, mint az aszú
781 II | felírva a bolt tábláján az áraikkal együtt, hogy a vásáros tudhassa,
782 XXXV | mellékelve azoknak a követelt árait. Néha maguk a régi könyvek
783 II | hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van az is függesztve,
784 II | itt alkudozás nincs, az árakat a tanács állapítja meg;
785 XXXIV | elhoztak, sok hordóra menõ arany- és ezüstpénzt. Ezt õ akkor
786 XXIV | barátok elrejtsék benne az aranyaikat, a tolvaj ne lásson náluk
787 XXXVII | Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan nagy szükségünk
788 XXIV | ezekbe jó lesz nekem az aranyakat elrejteni.~Zsófia hálát
789 XXXVIII| Korponaynénak, aki a kész érett aranyalmát leszedni jár, négylovas
790 XXIX | rá.~- De hát az én ötven aranyam?~- Én adok kendnek a lováért
791 XVI | vált dicsősége. Inkább az aranyát, ezüstjét, inkább a kenyerét
792 XIV | fegyveres polgárság abban az arányban kezdte átengedni a tért
793 XXXVII | gyõznék azt Magyarország aranybányái! Nem kellett volna az asszonyt (
794 V | Magyarország leggazdagabb aranybányájának, a hegyaljai szõlõknek a
795 XXXV | anyóka, szemöldökig érõ aranycsipkés fõkötõben, szájáig körülbugyolálva
796 XXXVIII| a láncot az ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belõle
797 XXX | lobogók a „pro libertate” aranyfakó betûivel.~Tizenháromezer
798 XII | láncocskákon filigránnyelû kés, aranyfogantyús olló csüggött alá. A haját
799 XXXVI | fonva a szép asszony egy aranyfürtjével, hej, nem bánta akkor, akárhány
800 XLII | nyakárul azokat a göndör aranyfürtöcskéket, amik mûvészetének akadályul
801 III | járna. A bírói pálcának az aranygombjára ha felteszi a kezét, hát
802 XXIV | kamuka dolmány volt rajta, aranygombokkal, szedrázsia világoskék nadrág
803 XVI | az én leányom?~S a bírói aranygombos bottal végigcsapott az asztalon,
804 XXVI | folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert ki tudott
805 XXIII | nem kell takargatni semmi aranygyapjú! Ez a kócos szakáll! (Úgy
806 XXXIV | ami õt megfordította. Nem aranygyapjúval, arany hajszállal húzták
807 XXXV | fésülgették ezüstfésûvel fiacskáik aranyhaját, megtakarítva minden kihulló
808 XXXII | kárpótlást adjon azért az aranyhajért, ami e gyermekfõrõl eltûnt?
809 XXXIV | Megcsaltak, ugye? Akik aranyhegyeket ígértek. Hogyne csaltak
810 X | Akár az asszonyának az aranyhímzésben segíteni tûvel, akár az
811 XXV | behintve hajporral. Hollófürt, aranyhullám nincs többé: az csak frázis.
812 XIX | azt mondták volna, hogy az aranyjai, gyémántjai változtak egyszerre
813 XXXII | császáriaknak tömérdek ezüstjét, aranyját szekérszámra elzsákmányolta.
814 XXXI | magasra emelkedõ, felyül az aranykakassal. (Ma már ez is változtatta
815 II | felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól; aranymûveseik magyar zománc mûveit meg
816 XIV | lihegve hozzá: „Kedvesem, aranyom, bálványom, édes kis uracskám!”~
817 XXXI | hajaddal összefontam, az aranyost? mikor az éjjeli órát siettettem
818 XXI | zománcszíneivel, gazdag aranyozásával. Mikor be van zárva a szekrény,
819 XXXVII | várva-várt csók még ezer aranyra felváltva is csak aprópénz. -
820 XII | kandikáltak elõ, gránátvillogású, aranyragyogású tartalommal; legfelyül az
821 XXXV | liliomaiért, sem a római pápák aranyrózsáiért. S amilyen nagyon megszokták
822 XXIX | egymásra hullatva rózsaszín és aranysárga tavaszvirágaikat. A kunyhó
823 VI | magammal; tokaji borokat és aranyserlegeket, amikbõl azokat megigyák.
824 XVII | voltak; Keresztelõ János, Aranyszájú János, Fejetlen János stb.)~
825 XXXI | volt Pálffy János maga, aranytól ragyogó díszöltözetben;
826 XLII | Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytul! Ha a szemei nem ragyognak
827 XII | a vészláng pokolfénnyel árasztja el a termet, bezúzva a robbanás
828 XXIV | Mint a tûz a meleget, úgy árasztotta maga körül a boldogságot.
829 XXX | Az egész út mentében aratnak, kaszálnak, mint derék nyárban.
830 XII | fegyverek diadalt vagy kudarcot arattak. S a nemzeti Isten, a magyarok
831 XXX | kapitulációképpen, hanem tisztességes árban, minden lõfegyverért kap
832 X | ezredesé; a vezéreké kócsag. Az arcából is keveset enged láttatni
833 XXXI | fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~A kancellár megkínálta
834 III | álla körül csavarodva, az arcának csak egy kis részét engedte
835 XXXVIII| baj ellen összeírt. Olyan arcanumok, amikrõl a mostani orvosoknak
836 XI | összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~A lovag pedig miután gavalléri
837 XXXVI | sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé fagyott, lángjai kialudtak,
838 XLII | egyszerre ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan zokogni.~
839 XXVIII | egy historico-theologico archaeologiai értekezést a másodiktól,
840 XXXV | szétrombolták.~Mit adna most az archeológ világ érte, ha az a képgyûjtemény
841 XVII | bennünket a sötétben.~Jövel archeológia, hozd el a kutatólámpást!~
842 XV | s lett abból aztán nagy archeológiai disputa, hogy ki adta, miért
843 VI | ezüst szentszobrokat, a maga architectonikai tudományával felfedezte
844 XXV | A levelek addig a város archívumában vannak letéve. Annak az
845 XXXI | Wratislaw írta fel, az õ titkos archívumából lettek a „hungarica”-k között
846 XXI | ékes formuláját a lõcsei archívumban megörökítve feltaláljuk.~
847 XXXV | vármegye gyûléstermének és az archívumnak a kulcsait, amik a fõispánt
848 XVIII | amire azok mind egyszerre archoz kapták a fegyvereiket, Andrássyra
849 XXXV | címerterem az Andrássyak arckép-csarnoka késõbb, a másik a hajdani
850 XIX | Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.~Ezáltal aztán kezdett Juliánnával
851 VI | emlékének.~Csakhogy ebbül az arcképbül alig maradt az élő alakon
852 XII | Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei kész prédául szolgáltak
853 XV | kereveten; hanem a keresett arcképes könyv, az nem volt sehol.~-
854 XXXV | csínnal rajzolta az elõtte ülõ arcképét ezen könyv lapjára. Milyen
855 XIX | szembe találkozott azzal az arcképpel, amin oly híven van találva
856 XXII | baljával a szemközt álló arcképre mutatott, tompa, kemény
857 XXVI | Kíváncsian lesték a doktor arcmozdulatait, amíg a titkosírást megfejtegeté.
858 XXXIX | alatt úgy figyelt minden arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak
859 XIII | eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát értette már e leánynak.~-
860 XXII | világa halottszínt adott az arcnak, aminek barázdáin gyöngyözve
861 XXIII | Én az ellenkezõt látom. Arcod napról napra hervad, olyan
862 XXXI | beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott, a suttogásokból
863 XXX | lovag sorba bámult a nevetõ arcokon. No, ilyen nyíltnak nem
864 XXII | lángja a hozzá közel álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott,~
865 XXVII | le a mirigy mérges körme arcomról ezt a sokat szidalmazott
866 XXXVI | férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga
867 XXV | aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta, mégis csak vert
868 X | ráismerni: õrült volt, minden arcvonása eltorzult, ütött, vágott,
869 XIII | kérdezett. Rémület látszott az arcvonásain kifejezve. A kezeivel az
870 VI | más, mint a rideg, kemény arcvonások, a szép vállig omló fekete
871 I | kép is, melyben ugyanazon arcvonásokra ismerünk. Ez a kép olajfestmény.
872 XXIV | philosophicumok, sem a spiritus ardentis saturni, sem a balsamum
873 XV | meg is érdemel egy napi árestomot.~A levelet lepecsételte
874 XV | egy huszonnégy órai házi árestomra van ítélve, s annálfogva
875 XI | itt minden ablakban egy Argus ül, aki erre a házra vigyáz,
876 XXXI | képcsoportok, Venus és a gráciák, Ariadne és a bacchánsnõk, fürdõ
877 XXXI | hoc viridi, quid adhuc in arido?” (Ha a zöld ág is így jár,
878 XXXII | által használt zsebpisztoly. Aristoteles nyomán a tudós világ égékeny
879 II | magukat tekintik a tõsgyökeres arisztokráciának, s félvállról néznek le
880 XXVIII | sártömeg reszket elõtte, ez az arisztokrata izomhalmaz, ami fél visszaváltozni
881 XII | Termete héroszi; elõkelõ arisztokratikus hátradûléssel.~- Regina
882 XVI | megoldá; lássunk már most egy aritmetikai feladványt is. A robbanás
883 IV | feljárás a tanácsterembe az árkádok felõl van, s ott a homlokzatot
884 VIII | szükség), s elballagott az árkádsorok felé. Azoknak a sötétjében
885 XXII | Zsófia csengõ hangon, mintha arkangyal volna, kiálta e döbbentõ
886 XVI | bombavetõ batteriát és egyéb árkolájt állíttatott fel, ahonnan
887 XXX | átugorva az út melletti árkon, odasietett a szekérhez,
888 XXI | életben, paripát megülni, árkot ugratni, futó paripákról
889 XXVIII | híresztelte el a császári ármádia közeledését is, s fogadni
890 XXX | hat rénes forintot; ami árnak igen tisztességes.~Az átadás
891 XXIV | mohamedán hitû tatárok és arnótok.~Mikor a dervisgenerális
892 I | bocsánatot a múlttól.~A múltnak árnyait csak a költõnek van joga
893 XXIV | hagyja itt ezt a ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától
894 X | jobban hasonlítsanak az árnyakhoz, a lovak dobogása sem hallatszik,
895 X | lobogott, a ketterhäuschen árnyékát szórva jobbra-balra a hulló
896 X | fátyolába a lovashadsor árnyékképe, a piacon csak az õrtûz
897 XXXV | virágoknak való, mert a másikon árnyékot tart az a tömör bástyafal,
898 XXXIV | meghajoltában, lecsüggesztett feje, árnyékvetõ szempillái alól kisugárzó
899 X | lovasok első sora, csak mint árnykép tűnik elő a vastag levegőből,
900 XII | Löffelholtz német tábornok árnyképe; aláírva a torzképnek: „
901 XVII | beszakad, amint rálépnek. Ez árok, fölött át nem jöhettek
902 XVII | S ha csak víz volna az árokban, azt mondhatnók, át lehetett
903 XXX | learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt egy magas szál férfi,
904 XXVII | maguk az orvosok is csak aromatikus kendõkkel kötözve be orrukat,
905 II | ami külsõ viseletére nézve Árpád és Tuhulum ivadékaihoz hasonlít,
906 XII | Andrássy.~- Hát sohasem volt arravaló idõ. Kegyelmed maga tudja
907 XXXV | Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu
908 XXXI | bizonnyal bele fogja magát ártani valami galibába, amint kiszabadul,
909 XLII | nekik, és így azok egészen ártatlanok.~Az egész összeesküvés vezérletét,
910 XLII | miként jutott ezekhez egész ártatlanul. És azután, hogy miért égette
911 XLII | Pelargusra fogja. Annak nem árthat vele: annak sem apja, sem
912 XXXI | ostromlók tûzgolyói nem árthatnak nekik. A székesegyház harangtornyának
913 XVI | széktámlájára téve.~- Nevem Arthur, Guzman, Dieudonné de Belleville
914 IV | költséglajstromot.~Hanem az articsókának tövise is van!~- De már
915 IV | kiszopogassuk õket, mint az articsókát! - súgá a jegyzõnek. - Tessék
916 XXXVI | annálfogva igen kelendõ árucikk lehetett idefenn Magyarországon.
917 II | subák, a legkeresettebb árucikkek a téli évadban; csamlottbul
918 II | elejét a földszint hosszában árucsarnokok foglalják el, az építészet
919 II | ábrázolnak: Jákob álma, Júdás árulása, Krisztus a Gecsemáne-kertben;
920 XXIII | fiát is ellopta tõle, s árulásának jutalmát annak az örökségévé
921 XVI | volna, hogy õ vetteté fel árulásból a lõporraktárt.~Csak Fabriczius
922 XV | bánom, három más embert az árulásért; de nekem Belleville-re
923 XXXI | Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak egy súly
924 XXXIX | és uram, hogy õket el ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt
925 XXXVII | azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. - Minden titkunk
926 XVI | magam is úgy hittem.~- Ki árulhatta el e titkot Löffelholtznak? -
927 XXII | házba, ahol az égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert
928 XXX | elég, ahol kész öltözeteket árulnak. (Bizonyosan Korponayné
929 XXXII | alól az idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni tudnak; a
930 XXIX | volt Ocskay Lászlóé, az árulóé. (Andrássy István szerencséjére
931 XIX | feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik meg hagyják magukat
932 XXXI | világleányát, ahogy egy árulót szoktak megfizetni, s aztán
933 XVII | amit soha férfi el nem árult, asszony meg nem tudott.~
934 X | Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot elõttem
935 XXXIII | Isten haragja; pedig én nem árultam el a hazámat, csak az Isten
936 XIX | a császár tisztjével, õ árultatta el a titkos alagutat a németeknek,
937 XXXII | felbiztatta a lutheránus tótokat Árvában, s azokkal megrohanva Árva
938 XLII | pulyácskám! szegény kis árvácskám; de nagyon siettél! énnekem
939 XXII | Úgy védelmezte meg a kis árváját.~- Hiszen lettem volna csak
940 XXII | sebesültek ápolása; az árvák gondviselése. Ez volt az
941 XXX | adományozottakban; az özvegyeket, árvákat üldözni nem engedik, senkit
942 XXI | azonfelül megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~Amíg a
943 XXXIII | szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. - Kérlek, hallgasd végig,
944 XXII | sereg koldust, nyomorékot, árvát csõdítettél ide fel a várba -
945 XX | Kinek Maulwurf sírt ása! - Hahaha!~- Mit beszélnek
946 VIII | capenasum! stultum caput. Tu asinorum rex. Tu bos trismegistos.~-
947 VII | ha valaki reggel nagyokat ásított a piacon, nem vitték be
948 XXIII | mondják azt: a nagyobb nagy ásítozva, a kisebbik elég figyelmesen.)
949 XXII | aludt álomból, s nagyokat ásítva, kiadá a rendeletet, hogy
950 XVII | hogy mit és mi irányban ásnak, vájnak ott a föld alatt.
951 XVII | rejtekutakat, folyosókat ásni nagy messzeségekre. Ezekkel
952 XXV | egymásba ütközõ érdek, vágy, aspiráció dolgozott nyíltan és titokban
953 XXXV | hogy az ellenkezõ oldalról ássák a futóárkot.~- Lássa kegyelmed -
954 XIII | a tubákos pikszisbõl.~- Assecuralhatom kegyelmedet, fõbíró uram,
955 V | addig őt magára hagyják, assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze
956 XV | hozzájuthatott, hogy az istentelen asszíriai császár ellen az egek haragját
957 XV | hogy az még a száznyolcezer asszíriainak a halálordítását is elnyomja,
958 XV | megalkudni Zebaottal az asszírusok bõrére. Éppen a szerzõdésre
959 XXXIV | maradt hátra: Korponayé és az asszonyáé.~Ott álltak egymással szemközt:
960 XXVII | mi oka van kegyelmeteknek asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek
961 XXXIII | szárazon egye meg, még az asszonyainknak a gyalázata is kellett neki
962 XXV | haragudott olyan nagyon, mint az asszonyára.~Ezzel az indulattal a szívében
963 XIX | törõdött most õvele meg az õ asszonyával. A bolond férj meg a csalfa
964 IV | annak a nevelõjén, meg az asszonycselédein kívül még van tizenkét inasa.~-
965 XXXVIII| gurulásnak indul, magáé a szép asszonyé!)~- Hát akkor inkább visszafordulunk
966 XXXVI | féltem rémségtõl, gyönge asszonyerõmet megsokszoroztam! Férfiaktól
967 XXVI | a maga nevét, se azét az asszonyét a mendemondának. Hátha mégis
968 XXXV | dõzsölõ cimborákat, dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki
969 XXXVI | kémkedõk elámítására, az asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak
970 XXXVI | sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon, a borízû férfiröhej közé
971 XXXI | a szóra sírva fakadt az asszonyka.~Juliánna neheztelve szólalt
972 XXXIX | akartuk vinni a kegyelmed asszonykáját, hogy bizonyos neki ígért
973 XXXVIII| nekik:~- No, hát má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis
974 XXVIII | nagyobb bátorságot ád az asszonyköntös, mint a császári uniformis.
975 XXII | kimenetele talált lenni. Az asszonynép vitézsége nagy. Az asszonyok
976 XXVII | asszonyok, amik tömve voltak asszonynéppel, gyermekekkel. Bécsben a
977 XXV | hanem még a körülötte levõ asszonyokét is meg tudta védelmezni.
978 X | dolga. Mert Pelargusnak asszonyruhát kellett magára venni. Illett
979 XXVI | Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy uraság? Látok én keresztül
980 XXV | urak már ott voltak, az asszonyságaikkal együtt. Nagy társaság volt,
981 XXX | asszonyom! Nem Korponayné asszonysághoz van szerencsém?~A lovag
982 XXX | bocsánat, úrasszonyom! Nem asszonyságod volt az, aki Bécstõl kezdve
983 XXX | szerencsém megismerkedhetni asszonyságoddal. Nem mondhatná meg nekem,
984 XXV | De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak nem éppen a mulatság volt
985 XXIX | ünneplõ ruhádat erre az úri asszonyságra.~Mire a szekér elõállt a
986 XXXVI | János fõstrázsamesterné asszonyságtól, ki szegény beteg fiacskámnak
987 XXXI | elnyomnak férfihangot, asszonysikoltozást, el a szörnyûködés kitörõ
988 XXII | hitestársa a kivont kardja? Asszonysopánkodás, gyermeksírás csak gátolja
989 XXXVI | ezt a sejtelemtõl gyötrött asszonyszívek gyógyító írfüvét. Aki négylevelû
990 XXII | keresztül a padok közeit elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum
991 XVI | fából, amit a föld alul ástak ki, ez a Gornoviczer családé,
992 XII | követett el, vagy árulást. Aszerint fogják megbüntetni.~- Jól
993 XXXVI | egyszerre philosoph elveit, aszkétai ridegségét, nem is kellett
994 XXIII | meg a lelkét. A zárdában aszkétának nevelték, onnan egyenesen
995 V | ijedtében.~A tanácsterem hosszú asztala mellett, az elnöki székben
996 XIX | kegyelmed azt a levelet, amit az asztalán kapott?~- Igaz! Majd elfeledtem
997 XXII | a szakácsoknak; a saját asztalára való mindenféle jókból.
998 XVI | zászlótartó, a kis Serédy; az asztalfõn a két elnök, Andrássy és
999 XII | alacsony tigrislábakon nyugvó asztalka foglalta el, patkó alakban
1000 XLII | lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt pedig volt
1001 XVI | ülnek az egyik oldalán az asztalnak; õk a bizonyságaim, hogy
1002 XXX | az aggodalom nagyon jó asztalnok és pohárnok, úgy jól tudja
1003 XXXVI | felkapott egy poharat az asztalról, azt mondá:~- No hát urak,
1004 XVI | székébe, amit félrehúzott az asztaltól; azt hitte, el van fáradva,
1005 IV | nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen egyszerre ketten is felugrottak
1006 XXVI | farkasbõr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy csak a szemei
1007 III | Idusa” - felelt rá a tudós asztrológus, s tovább evezett a két
1008 VI | keresztül az útjában a sánta asztrológust, Cornides doktort.~- Nos,
1009 III | Wittembergában tanultam az asztronómiát, már akkor Kopernikus megszületett; -
|