bold = Main text
      Fezejet                                                  grey = Comment text

 3521 I      |                        mely kivitelében művészi ecsetre vall. Szebb rámát nem választhatott
 3522 XXXI   |                      keleti füstölõnek mámorító éd-illata. - Ez nem egy államférfinak
 3523 XXX    |                   köszönte be a lovag.~- Ha jó, edd meg! - dörmögé a bajusza
 3524 XXV    |                         méltóságod - suttogá az eddigitõl egészen elütõ, bizalmas
 3525 XL     |                         már más valaki ivott! - Édelegni, andalogni, boldogságról
 3526 XXXI   |                   rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette a kis fiacskáját: „Majd
 3527 XXXII  |                   gyakran talált nemes gyopárt (Edelweiss), tán most is tenyészik
 3528 XXX    |                         a felrúgott dobok, üres edények!~Ez az a híres majthényi
 3529 XXXII  |                     akkor is bámulnak, mikor az édesanyát látják, olyan hosszú idõ
 3530 VI     |                   felséges fejedelmünknek dicsõ édesanyja. Hírhedett generálisok szégyenszemmel
 3531 XXIV   |                         nyugodalmas jó éjszakát édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót
 3532 XXXVII |                      pallosának adja a tulajdon édesapját, pedig annak a feje van
 3533 XVIII  |                     boldog menyasszonytól is az édesatyjához, reszkető kézzel megírva,
 3534 XXIX   |                 éjszakai kipárolgásukkal valami édesen kábító illatot terjesztve
 3535 XXXI   |                     prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy elvetett szava
 3536 XXIV   |                         Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd el minden ellenségeit,
 3537 XII    |                        diák: Me coenas, at avis edit e regibus (Maecenas atavis
 3538 XII    |                        regibus (Maecenas atavis edite regibus).~Azzal letörülve
 3539 II     |                alsóbbrendû népe. Ez egy harcban edzett, fegyverhordó osztály; mind
 3540 XXXVI  |                         Teste, lelke hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (
 3541 XVI    |                   vissza Belleville lovag. - És efelõl kérdezõsködni nincs joga,
 3542 XXVIII |                     magyar fölkelés vezéreivel. Efölött aztán hosszú vita támadt,
 3543 I      |                      csillag.~Hol a megoldás az ég-pokol különbségû ellenmondás között
 3544 XXV    |                        odafordult a háta mögött égbenyúló Wencezlauzhoz.~- No öcsém,
 3545 VII    |                       olyan volt, mint a dérült égből jövő száraz mennykő.~S ez
 3546 XXIX   |                        Fiastyúk magasan járt az égbolton, a mocsárvilág ébredezni
 3547 XXXIII |                     olyan híressé lett. Egy-egy égdördülés, egy-egy apaátok osztotta
 3548 XXXIII |                        mi az, kocsizörej-e vagy égdörgés?~Egyszer aztán közelebb
 3549 XXXIII |                   reszketõ gyermeknél, amint az égdörgést meghallotta. Már egyszer
 3550 XXXV   |                       már egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül az
 3551 XXXII  |                Aristoteles nyomán a tudós világ égékeny levegõnek tartotta, ami
 3552 XXVI   |                        Eléje kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~Nagy nehezen
 3553 XXV    |             Havasalföldrõl. Ez a hely valóságos egérfogó.~Andrássy Istvánnak azonban
 3554 XXVIII |                         alig volt több megnyert egérútja Andernach lovag elõtt Korponaynénak,
 3555 XXV    |                       hatalmas Kassa és a híres Egervár is. Rákóczi kapitányai egymás
 3556 XXV    |                       jobban fog akkor kacagni.~Egészben véve nagyon meg kellett
 3557 XXVIII |                         is az, csak ember!~(Nem egészítette ki a mondást: „Én nem asszony
 3558 XXI    |              régiséggyûjteményekben. Meglepõ az egésznek az alakja, faragványai,
 3559 XII    |                        a szép asszony teljes jó egészségben szállt ki az ágyából, s
 3560 XXXV   |                      részt.~Ihattak a házigazda egészségeért jó nagyokat, nem jött elő
 3561 XXII   |                     tûzfolyadékba, ami akkor is éget, amikor maga nem ég. A fehér
 3562 XXVII  |                         is csomóra kötök, s nem égetem meg vele a kezemet. Te csak
 3563 XVI    |                        purgatórium tisztára nem égeti, még halott porában sem
 3564 XXII   |                         házba, ahol oltár elõtt égetik a tömjént. - Tudd meg, hogy
 3565 XXX    |                         ciherre teszlek, hamuvá égetlek!~- Nem tettem semmit! -
 3566 XLII   |               ártatlanul. És azután, hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték
 3567 XXXII  |                         amit nagyon régen porig égettek már, s azóta nem szállta
 3568 XXIII  |                        szurokba mártatja, s úgy égetteti meg. (Hiszen talán nem tette
 3569 XXXVIII|                       Löffelholtzné -, most már eggyel több okod lesz Pálffy Jánost
 3570 XXXV   |                      még megment belõle. - Hadd égjen addig itt magában. Ez legyen
 3571 XIII   |                       azt te fogod megtenni? Te égmeszelõ! Hát fogd jól azt a kardot!~
 3572 XVI    |                     hogy „sed bene habitavimus, ego quidem ter vomui”, azután
 3573 XXXII  |                        egy ötven éves filozofus egoista tekintetével.~Ez ám a fogas
 3574 XXIV   |                  kellett keresztüljönni bármely égsark felõl érkezõnek.~- Hát a
 3575 XXXII  |                       magasba, csak egy keskeny égszalagot láttatva odafenn, melyen
 3576 XIII   |                         a pellengér mellett sem égtek az õrtüzek, azokat elparáholta
 3577 V      |             wittembergai diák volt. Az õ szemei egy-hét (nem két) pohár bortól még
 3578 XVII   |                 felvezetni, hanem ostrom idején egyáltalán nem lehetett még itatásra
 3579 XXII   |                 emberiséget; asszonyát, férfiát egyaránt. Maga egy középlény volt
 3580 XXIII  |                        mondá Miklós. - Ha ugyan egyátaljában bûn a más feleségével együtt
 3581 XVI    |                 hirdetésre a polgárságnak, hogy egybe megszûnt minden muzsikaszó
 3582 XXII   |                       úgy jár az is a távolban, egybeolvadva az övével.~Andrássy István
 3583 XXX    |                        a császári lovas kíséret egybevegyül, egy csoporttá gomolyodik,
 3584 XXXIII |                    becsületét csak úgy szárazon egye meg, még az asszonyainknak
 3585 II     |                        megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek.~Elõkelõik
 3586 XXXI   |                        valamire, hogy „ebbõl ne egyél, mert megárt!”, hát azt
 3587 XLII   |                       Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent,
 3588 XXXIV  |                        szolgálatot tett: ki van egyenlítve a rovás. - De hát a férj
 3589 XXX    |                    amiknek csíkjai azon ezredek egyenruháinak színeit képviselik: arra
 3590 XXX    |                        Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld, piros, kék, narancsszínû
 3591 II     |                       nagy tolongásban zsinóros egyenruhájú hajdúk tartják fenn a rendet,
 3592 XX     |                    egyszer sűrűn kopogó, közben egyesen potyogatott ütésekkel.~-
 3593 XIX    |                        házad falából jönnek elõ egyesével, ahol a csatornaajtó van;
 3594 XVI    |                 katonában és hadvezetõben pedig egyesül nála a két szélsõség, amit
 3595 XXII   |               szövetségese, török, tatár haddal egyesülve sok pusztítást követett
 3596 XLII   |                    pecsétek tokjai alácsüngtek.~Egyet-kettõt elõvett belõlük.~Nevezetes
 3597 XVIII  |                        útközben kapkodva magára egyet-mást.~Az udvart még nem foglalták
 3598 IV     |                   Concordia.” (A város szépsége egyetértés.)~Az egész épületen meglátszik,
 3599 XIX    |                    aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést József és Rákóczi között.
 3600 XIV    |             távollétében az asszonyt valaki, az egyetértõ szövetséges társai közül
 3601 IV     |                          úgy hiszem, mindnyájan egyetértünk. A barátságos ebédre hivatalosak
 3602 XXXII  |                         én nem szeretlek téged? Egyetlenem! Azért, hogy olyan soká
 3603 XXXV   |                találkozásait az õ elmúlhatatlan egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~
 3604 XL     |                        kegyelmed kapott egyszer egyezer aranyat.~Juliánnának fejébe
 3605 IV     |                       zivatart jelentett volna.~Egyezerhatszáznegyvenöt forint, egy barátságos ebédre!
 3606 XXVI   |                         a katasztrófa, az egész egyezkedés porrá omlik. A trónörökös
 3607 XXII   |                ellenséggel. A koronás királlyal egyezkedett. Ahogy egyezkednek a fejedelem
 3608 XIX    |                      FEJEZET~Mikor a tűz és víz egyezkedik,~s aki a kettő közé odaszorul~
 3609 XXII   |                    királlyal egyezkedett. Ahogy egyezkednek a fejedelem fõvezérei mind.
 3610 XXX    |                       nincs király, nincs kivel egyezkedni.~A fejedelem futárja Korponay
 3611 XXXI   |                        átadhatom ezt az eredeti egyezséget a lõcsei kapitulációról,
 3612 II     |                    szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük van, hogy õket rablótörzseik
 3613 XXXI   |                   megkoronázva a Szent Erzsébet egyház monumentális, remek épületével.
 3614 XV     |                        sokszor ájtatoskodott ez egyházban: bizonyságul itt van a templomi
 3615 XXIV   |                          Hisz annak a kötele is egyházfi kezében van!~Mégis bizonyosat
 3616 XV     |                parancsolat. Alauda uram inte az egyházfinak, s a dugaszban tartott kulcsokkal
 3617 XXV    |                        Tíz mértföldet vágtatott egyhuzamban.~Legelsõ dolga volt felszaladni
 3618 XXVI   |                       utódai között, körülbelül egyidejû a tábornokkal.~- Vedd csak
 3619 XXVIII |                      olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba tekintett.~-
 3620 XVIII  |                     közös sikátora van; ahonnan egyikbõl a másikba átjárnak?~Egy
 3621 XXV    |                        felbontott bécsi levelek egyikében különös jó hír volt Korponaynéra
 3622 VIII   |         oszlopcsarnokból, s kívülrõl lapult oda egyikéhez azoknak a tömör házlábaknak,
 3623 XXX    |                        a nyeregkápában, csak az egyikén volt a kakas felhúzva.~(
 3624 XXVI   |                    leteríteni; a tavalyi bocsok egyikét meg Hanzi durrantotta le.
 3625 X      |                      azzal a különbséggel, hogy egyiknél az õ halvány arca még holdvilágosabb
 3626 XXXI   |                     lélek volnánk.~- De én csak egyikteket akarlak szeretni. Vagy téged,
 3627 XXX    |                        férfi, fedetlen fõvel, s egykedvûen köszörülte a fenõkõvel a
 3628 XVI    |                        sűrűn tele volt rakva az egykoron hírt, nevet, érdemeket szerzett
 3629 XXV    |                     többi aztán majd következik egymásból.~Ha az akarja (pedig hát
 3630 XIV    |                     polgár a másikat, a többiek egymásét.~Wencezlauz hajtotta az
 3631 XIII   |              filiszteusait, vagy pokolra küldök egynehányat, aki utamat állja. Mi bajok
 3632 XII    |                 mûvésznõ.~A vitéz úr meg akarta egynehányszor lopni a rajzolt képet, felszökve
 3633 XXXII  |                       úr ezt is végigverekedte. Egynéhányszor úgy vágta magát keresztül
 3634 XXXVI  |                       fel rá, a tenyerébe fogva egypárt abból a szép karminnal pontozott
 3635 XXI    |                       szól:~- „Reges, pyramidum Egypti conditores absorsbsit oblivio,
 3636 XXXIII |                            És azután leszállnál egyszál kötélen egy mély odúba,
 3637 XXIII  |                   szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább képzelhetõk eleven
 3638 XV     |                         liliomát, a karthausiak egyszarvúját és a T. H. S. betûit, a
 3639 XXX    |                     dobja, abból repülõ ló lesz egyszeribe, de hogyha embert vagy kutyát,
 3640 V      |                   világít meg az utcakövezettel egyszint levõ mély ablak - homályosan;
 3641 XVIII  |                        senki nyitva nem látott, egyszínûre szokott az meszelve lenni
 3642 XXXII  |                     Csak ne félt volna attul az egytül: a villámtul!~Ide jött haza
 3643 XXII   |                         és gyermekei közti édes együttlétet nehéz lépések dobaja zavarta
 3644 XXXIII |                     üvegkalitkát, s nem törõdve égzengéssel, villámlással, rárohanjon
 3645 XXVIII |                         puskájának megtágult az egzergaziája...~- Nem bánom én, akármi
 3646 XIX    |                      kétségbe vonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat kegyelmed
 3647 XXXII  |                          Majd megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A farkasok is
 3648 XVI    |                   Serédy. - A generális kövekre éhezett. Ma márvánnyal traktálnak
 3649 IV     |               élelmiszer beszerzésének. Nem fog éhezni senki ebben a városban,
 3650 VI     |                        õrség rövid idõn ki lesz éheztetve, s így ejtették meg álnokul,
 3651 XV     |                pattogott a tábornok.~- Ítéletet éhgyomorral szokás hozni - felelt rá
 3652 XXX    |                          megint hamar odább, az éhínség elõl, míg a tenger apródonkint
 3653 XVI    |                     megtanítalak én benneteket, éhkoppot nyelni kurucosan - gondolta
 3654 XII    |                Bizonyosan csókot kérnek tõle.~- Éhomra nem! - felel rá bosszúsan,
 3655 XXI    |                       szegények, akik inkább az éhség lepedõjét rágják, semhogy
 3656 XXXII  |                         nem az „indios fideles”-ei a magyar felsõvidéknek,
 3657 XXXI   |                      nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut nicht weh!” s akkor
 3658 VII(2) |                     krikt Satesfatium, geit nov einter a heim und leigt nen an
 3659 XI     |                    Amikor ön kívánja.~- Pontban éjfélkor.~- Akár elébb.~- Nem. Mert
 3660 XII    |                        el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház elõtt az éjjeliõr
 3661 XXIX   |                       kapnék, meg egy csókot.~- Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod
 3662 XII    |                   éjfélt. S a városház elõtt az éjjeliõr vontatott üvöltéssel adott
 3663 XXVIII |                         azután vágtatva sietek, éjjelt nappallá téve, keresztül
 3664 VIII   |                      voltak odabenn. Fabriczius éjnek éjszakáján hívatta fel mind
 3665 XXXI   |                      szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong - s meg lettek
 3666 XXIX   |                 patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még nem nõtt ki
 3667 XXXII  |                         elég-e egy elmulasztott éjszakáért a beteg gyermek kórágya
 3668 XXVIII |                        rajta, a hosszú rémséges éjszakákon, amíg a haldokló király
 3669 XXIV   |                       és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt földet, ezt a
 3670 XXVIII |                         hangjai tarták ébren az éjt.~Ha egy csata elveszett,
 3671 XXXIX  |                         a sebhelye, amit rajtam ejtél), ez gyõzött meg felõle,
 3672 VI     |                        ki lesz éheztetve, s így ejtették meg álnokul, hogy kénytelenségbõl
 3673 XLI    |                         szeme lát, az uramat is ejtsd útba, mondd: õ ne féljen
 3674 XXVIII |                    átadni a hadbíróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot.~- Ezer
 3675 XXI    |                    bocsátott ki rajta, aminõnek ékes formuláját a lõcsei archívumban
 3676 VII    |                   lángoló szerelem jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután
 3677 VI     |                levágatván s feje tollkoszorúval ékesíttetvén, a „szégyenkapun” kiseprûztessék!~
 3678 XXXII  |                         õk a fejedelmi pompával ékeskedõ Munkács várában laktak,
 3679 XLII   |                   vendégek számára készülhetett ekként, aminõk Gyõr városát gyakran
 3680 XXI    |                      minket a gonosztól, Ámen”, ekképpen végzõdött: „De szabadíts
 3681 XXVIII |                       Kegyelmednek, kapitány úr eklatáns elégtételt kell kapnia.
 3682 XXXV   |                        útjába került kutyabõrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~
 3683 XV     |                         miért adta azt a lõcsei eklézsiának; a pap alig tudta a sok
 3684 XI     |                  kapujában istentisztelet alatt eklézsiát kövessen.”~§. 24. „Kivéve,
 3685 XXXI   |               körüldudorló csipkefodrok között, el-eldugva azok közé ocsmánykedves
 3686 VII    |                      akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek erről a szigorú törvényről;
 3687 XII    |                        legvidámabb kacagás közt el-elkomolyodott.~- Milyen jó kedvem van
 3688 VII    |                     díszíti e történelmi emlék, eladatva kótyavetyén, s turbékoló
 3689 XXXVIII|                        ez a szekér alma. Ha azt eladja, viheti a tót parasztszekéren
 3690 XXX    |                  selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak. Hova tetted,
 3691 XXXV   |                        ilyesmi nálam pénzén nem eladó, értékes cserét kínált helyette.
 3692 XXX    |                   vegyem meg?~- Hoztam a gutát. Eladtam én azt még Szathmárban.~-
 3693 XXXVII |                     szokást követve, ott menten elájul, s egy óráig engedi magát
 3694 XXVI   |                        levél hallatára Juliánna elájult, alig tudták életre hozni.
 3695 XIX    |                         ledobta: nem volt az se elájulva, se elszédülve. Eltûnt,
 3696 XXXVII |                       az embernek a szeme-szája eláll bele.~Azt persze az urak
 3697 XXIV   |                       veres cékla, mivel veres, elállítja a vérzéseket; az antimonium,
 3698 XXI    |                       eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még tán a mostaniak is
 3699 XXVIII |                         az élén kijött eléje és elállta az útját. Kapott egy üdvözlõ
 3700 XXIV   |                     kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott, korán le kívánt feküdni.~
 3701 XXIX   |                   nyoszolyára,~            Mert elalszom éjszakára”,~                        „
 3702 XVIII  |                  Nemcsak aludni, de még mást is elaltatni.~A jó Korponay János aludta
 3703 XXXIII |                     addig ringatta, amíg szépen elaltatta.~Az öreg Ghéczy Zsigmond
 3704 XXIII  |                         fiú volt, sohasem akart elaludni, mindig játszani szeretett
 3705 XI     |                   csendes álmot aludni. S talán elaludta volna azt az egész rémtettekre
 3706 IX     |                     kegyelmességed karabélyosai elaludtak az őrszobában, amin keresztül
 3707 XXIX   |                          Átkozott máslása! Hogy elaludtam tõle!~- Máslás! Nyíri máslás?
 3708 XXIX   |                        vánkos közül. - Én ugyan elalvám.~S kezdte homályosan tájékozni
 3709 XXXVI  |                      Komédia az csak a kémkedõk elámítására, az asszonyhangokat Pelargus
 3710 XXIII  |                         nem egyéb, mint az örök elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti
 3711 XXIX   |                  összehajtott papirost, elõször elámult, szeme-szája nyitva maradt,
 3712 XXIII  |                  történnek a világon! - suttogá elámulva a nõ.~- Kell, hogy történjenek!
 3713 XXXI   |                         bûbáj varázsával legyen elárasztva; csak a szemérmes gyöngeségtõl
 3714 XIII   |                          kinek minden mozdulata elárulá leány voltát.~- Hiszen nem
 3715 XXXII  |                    Munkács vára és Zrínyi Ilona elárulása után Ghéczy Zsigmond hazavitte
 3716 XLII   |                       ügyünket, amit rád bízék, eláruld; amely pillanatban ez a
 3717 XXXIX  |                   bosszúból vagy haszonlesésbõl elárulhatom az õ egész tervüket, s õk
 3718 XVII   |                        meg az, hogy egy asszony eláruljon egy várost? Egy kerített
 3719 XIII   |                     tett az ujjadat a szád elé, elárulod vele, hogy szûz leány vagy.~-
 3720 XXXVII |                        lõj, cimbora, mert akkor elárulsz bennünket csoportostul.~-
 3721 XXXVIII|                  labancok mondták: „Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer
 3722 XXX    |                  szeretsz. Azért halj meg, akit elárultál.~Juliánna menteni akarta
 3723 XXXI   |                     annyiszor vétkeztem, annyit elárultam! Még tégedet is hozzá!~Nem.
 3724 XXXII  |                vassalakhól vert országút vezet, elárulva a közelben levõ vasbányákat.~
 3725 XXXV   |                     rejtett kincs van a földben elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne
 3726 VIII   |                       nem volt arra szükség), s elballagott az árkádsorok felé. Azoknak
 3727 XVI    |             ellenfelének a fejére, hogy az csak elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja
 3728 XXX    |                         az az õszinte, tudatlan elbámulás látszott e név hallatára,
 3729 XVI    |          legnevezetesebb, hogy a földön maradt, elbámuló népek, mind csupa magyar
 3730 XVIII  |                   egymásra nézett. Mind a kettõ elbámult. Most kezdték csak észrevenni,
 3731 XXX    |                        maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik
 3732 XVI    |                Blumevitztõl hallottam; nekem is elbeszélte. S igazat mondott, mert
 3733 XXXVIII|                        kacagástól, mikor ezeket elbeszélték, ki-ki hozzáadva a maga
 3734 VI     |                        rossz fordulatot; rögtön elbliccelt onnan, magára hagyva az
 3735 XXIV   |                      elmúlni. Siess haza. Én ma elbocsátom a hadakat a várból, s az
 3736 XXII   |                  egészen át volt változva. Mind elbocsátotta a fegyverben álló hadait,
 3737 XXX    |                     nagyon is rajta vesztettem. Elbolondított a danolásával, leitatott
 3738 XXIV   |              szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta el arcát palástjába.
 3739 X      |                       nevetett, amikor az anyja elbúcsúzott tõle. Eszébe sem jutott
 3740 XVI    |                         félrefordul, a legények elbújnak; ilyen félelmetes látvány
 3741 XXXVI  |                    szerelmes a világ szeme elõl elbújva turbékolhasson benne.~Juliánna
 3742 Uto    |                         az imádott asszonyát az elbukástól. Tudta, hogy ha a fia halálhírét
 3743 XXX    |                         ember mondott, akárhogy elburkolta elõle a fejét. Az az ember
 3744 X      |                         alul az állát az ajkáig elburkolva vele; a piros csizmát maga
 3745 XXV    |                    ütött ki a dolog, az elõször elbúsította, azután csak elmérgesítette.~
 3746 XVI    |                          körös-körül fenyegeti! Elbúsulásomban felmentem a toronyba, egy
 3747 XXXVIII|                  gyógyulnia - mondá a doktor az elbúsult anyának. - Hanem egyre figyelmeztetem.
 3748 XXVIII |                        a helyérc.~- Ön átkozott élces, uram!~- Arra nekünk privilégiumunk
 3749 XII    |                       volt. Torzképeiben találó élcesség, kegyetlen szatíra volt;
 3750 XXIII  |                      fejét, a miatyánkot mindig elcifrázta, hol így kezdé: „Mi atyánk
 3751 XXII   |                      akarták tõle venni erõvel, elcsalni szép színnel Krasznahorka
 3752 XXX    |                        tették meg rajtam ezt az elcsempészését a hozott levélnek, engedjen
 3753 XXIV   |                    addig dobogott egymáson, míg elcsendesítették egymást.~- Hát ha azt akarod,
 3754 XXIII  |              mentekötõért egy drágább medályért elcserélik a régit, s vele a régi gazdát.
 3755 XXX    |                       hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
 3756 XXXIV  |                         az átkozódó Fabricziust elcsitítsák; amaz szidta a tacskó Pelargust,
 3757 XXVII  |                         újítá meg a fekélyektõl elcsúfított arcon a hûsítõ borítékokat,
 3758 XIX    |                   becsületes kolduskenyeret! Te éld itt a világodat kedved szerint,
 3759 XII    |                         is, a nótát is; sokszor eldalolták azt úgy, hogy õ is hallotta.
 3760 XXIII  |                         a szépasszony” nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy
 3761 XXXVIII|                     csak így az országúton kell éldegélnem.~- Hát Andrássy? - kérdé
 3762 XII    |                       ezúttal makacsabb volt az eldermedése, mint máskor: félelme nem
 3763 XXX    |                     asszonynak.~Az a rémülettõl eldermedve veté magát a kocsi hátsó
 3764 XXXI   |                 úton-útfélen minden ismerõsének eldicsekedett, nem gondolva Löffelholtz
 3765 IX     |                        a szeretõ asszonya elõtt eldicsekedjék vele, és elég veszedelmes,
 3766 XXXV   |                     szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem bánta.~Bécsben,
 3767 XIX    |                      megvetik, s ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért,
 3768 XXXV   |                    hordoztam, a zászlók, amiket eldobtam, fonallá szétszedett gubanc.
 3769 XXXI   |                        ennek a részükre történt eldöntése után kötötték meg a békét.~
 3770 XIII   |             merényletének. A sötétséget egy-egy eldördülõ puska villanása szakítá
 3771 X      |                        egyik kezét a másik után eldugdosta az urának, az általkötõ
 3772 XXXII  |                        szem elõl, a templomukat eldugják a völgybe, s az országutat
 3773 XXIV   |                           kérdé a gyermektõl.~- Eldugtam már - a süvegem bélésébe -
 3774 XLI    |              leszállíthatod katafalktrónusáról, eldugva a föld alá, ahol a hazája,
 3775 XXXII  |                          hogy melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e vagy
 3776 XXXVI  |                       hanem az apád ivadéka. Az elébbeni dolog legyen megbocsátva.~
 3777 XIX    |                     kitûnõ, sõt a császáriaknál elébbvaló.~- Nohát!~- Csak egy hibája
 3778 XXXIII |                       Teszem: ha csak egyszerre eléd toppanna az urad, Korponay
 3779 XIII   |                        az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy tündöklött a setétben,
 3780 XXXII  |                    fénye, gazdagsága mentségnek elég-e egy elmulasztott éjszakáért
 3781 XXXI   |                   tükrén.~A másik percben aztán elégedettség morajává alakul át a néptenger
 3782 IX     |                         most ne kutassuk, hanem elégedjünk meg azzal az adattal, hogy
 3783 XXI    |                     szenvedjenek.~Még ezzel sem elégelte meg. Tudta jól, hogy vannak
 3784 XIV    |                      Emléket is kaptak tőle már elegen, amivel hazamehetnek. A
 3785 XXXV   |                    Felelt rá a veres plajbász.~„Elégetendõ.”~Csak az olyan iratokat
 3786 XV     |                     nagy üszök, s egypár fürtöt elégetett belõle. Most az egészet
 3787 XLII   |                    kérheted azt az árt, amit az elégetettekért követeltél volna. Most már
 3788 XLII   |                 bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat érõ kincseket
 3789 XXXIV  |             visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán
 3790 XLI    |                           Mi volt az, amit most elégettél?~- Láttad?~- Itt néztelek
 3791 XLII   |                        egy pallosütéssel ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl?
 3792 XLI    |                          hogy a végsõ rongya is elégjen, a fekete hamv, vándor szikráival
 3793 XXXVI  |                   bûnbánatom. Íme nem tartottam elégnek, hogy megbûnhõdjem érte;
 3794 XXVIII |                       mindenütt el vannak látva elégséges vonó állattal; a császári
 3795 XXXII  |                  aközben mindenfélérõl beszédbe elegyedett a kocsissal, honnan jönnek,
 3796 XXXI   |                   hanyatlani látták, hanem akik eleitõl fogva rendületlenül megállták
 3797 VIII   |                        ni! Héj az édes szemeim! Elejbe a rúddal!~Neki leghosszabb
 3798 XXXIV  |                        vannak.~Azzal a pergamen elejére felírta azt a három szót.~
 3799 II     |                        paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában árucsarnokok
 3800 XLII   |                       feroniére?~Ekkor elkezdte elejétõl végig olvasni azt a talált
 3801 XXXV   |                       próbálgatom magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem, mi
 3802 XIV    |                         a száját.~- Még erõsebb elektricitást kell összegyûjteni! - mondá
 3803 XXXVIII|                         akit a doktor hasztalan elektrika-masinázott. - Hát még aztán a jó Belleville
 3804 XXV    |                         egyszer a fehér asszony elélebbent a négycsövû pisztollyal
 3805 XXXVIII|                       expedícióval, a lõpor- és élelembeszállítás végett, a tanács egy kétszáz
 3806 XVI    |                      neki egyebet, mint hogy az élelmezés nem tartozik a fegyveres
 3807 XXXVI  |                    szekéren. Az útitarisznyából élelmezte magát. Mindenféle nemzetnek
 3808 IV     |                        kell gondolnunk, hogy az élelmiszereink elfogynak, a császáriak
 3809 VI     |                         fejedelemnõnek, hogy az élelmiszerek fogytán vannak, hogy az
 3810 XXX    |                         ugyan jól ellátta magát élelmiszerekkel, az ismeretes közmondás
 3811 IX     |                     keresztül számunkra küldött élelmiszereknek és lõpornak holnap este
 3812 XII    |                    tebenned is!~- Hát térdepelj elém. Mondd utánam a Credót.~
 3813 XXXII  |                        Tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál.~
 3814 I      |                    elmállasztja rajta a mindent elemésztõ idõ: selyem, gyapot porrá
 3815 X      |                  pálinkával telt kulacsot, s az elemózsiás tarisznyát egész a kapuig. (
 3816 XXVII  |                     herceg meg volt rendülve az elemszerû kitörésétõl az asszonyi
 3817 XXVIII |                        a templomi zászlókkal az élén kijött eléje és elállta
 3818 XXXV   |                   mutassa be - diákul.~Abban az elenchusban aztán fordultak elő ilyenforma
 3819 XXVIII |                   betyárok, ha közéjük tévedek, eléneklem a nótájukat, iszom a kulacsukból,
 3820 III    |               Wittembergában, hogy irámszarvas, Elenthier: ott van lerajzolva Wagnernél -
 3821 XIV    |                    csókokkal, s kábulat végképp elenyészik; az alvó eszméletéhez tér;
 3822 XXI    |                         gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az
 3823 XIII   |                összetapadó ajkai mutatták, hogy eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát
 3824 XX     |                       szokás szerint a dandárja élére, nekivezeté õket a négyszögnek.
 3825 XXIV   |                         utána még egyszer, amíg eléred.~- Nem lövök! Átkozott legyen
 3826 XLII   |                          hogy azt már a kezével elérheti, a fejére felteheti, inkább
 3827 XXX    |                  asszonyt a tõrömnek a hegyével elérhetném!~A mocsár túlsó oldalán
 3828 XXIX   |                  kakasvégû tornya.~- Csak odáig elérjünk még éjszaka elõtt! Hajtson
 3829 XXXV   |                         sok - mondá az asszony, elértve az útmutatást. - S legjobban
 3830 XXXIV  |                        csak megneszeli Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngõ
 3831 XXII   |                     felnyittatta a saját udvari éléskamráit s azokbul adott a szakácsoknak;
 3832 XVIII  |                       császári ezredes hitvese!~Elesküdni a hitet, amiben apja, anyja
 3833 XXIV   |                       beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó
 3834 XXIX   |                      aztán a buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok
 3835 XXIX   |             tõzegpogácsát hozott utánuk, új tûz élesztésére.~- Aztán hallja, kend, vén
 3836 XXXVI  |                         a most érkezett asszony élesztgeti. Komédia az csak a kémkedõk
 3837 XXVIII |               reszketett már a dühtõl, mikor az élet-halál felett bíráskodó tribunál
 3838 XXXVII |                       az ütésért itt, akit soha életemben halandó ember csatán kívül
 3839 XII    |              tehetséggel létrehozta, hogy egész életére kölcsönös bûntársi viszonyban
 3840 XXIV   |                         percenként Zsófiának az életereje.~Óhajtotta azt, amitől rettegett:
 3841 XI     |                        vagyunk, erõs bennünk az életeszencia.~A fejfájós beteg már tud
 3842 XXVII  |                       itt marasztani ezt az egy életet, akire annyi népnek szüksége
 3843 XXXV   |                    babona. A képzelõdés ad neki életirányt. Kedélyének szüksége van
 3844 XIII   |                         volt, mint a jég; semmi életjelt nem adott.~Odavitte õt a
 3845 XXXVIII|                      almát árulsz?~- Hát valami életmód után csak kell látnom, ha
 3846 XXXII  |                     saját veszedelmes kalandozó életmódja mellett magánál nem tarthatta,
 3847 XI     |                   nemnek, nagy szívrabló: ez az életpályája. Mellékes foglalatosságára
 3848 XXXVI  |                        viszontagságokkal teljes életpályát! Együtt futni sötét erdõkön,
 3849 XII    |                        után, hogy tér vissza az életpirosság a hölgy orcáira; átszellemült
 3850 XXXIV  |                     éppen karddal készült magát életre-halálra védelmezni a császári katonák
 3851 VII    |              kötelességük lehetett.~Ezt a vidám életrendet mind elrontá a hazatért
 3852 XXVI   |                  komolyan szükség volt az orvos életserkentõ szereire.~Mikor aztán magához
 3853 XXXV   |               bölcsészek hideg megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom, hanem
 3854 XIX    |                   keményfa padlón, s ott maradt élettelenül elterülve. Nem gondolt rá!
 3855 I(1)   |                       monográfiát ír Korponayné élettörténetéről; a hiányzó adatokat a lőcsei
 3856 XVI    |                         tiszturak azonban egész életükre jóllaktak epitaphiumokkal.~
 3857 XXIV   |                         az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó lobogványával jár
 3858 XXXI   |                 istennõkkel, csakhogy akkor még elevenebb színeik voltak, a bútorzat
 3859 XIII   |                       elleneit, nem szurkált az elevenjeikbe, csak a bivalybõrt pufogatta
 3860 XXX    |                  segített a véletlen. Itt a sok elfagyott õszi vetés. A szép tábla
 3861 XXXIX  |                        hogy mint utas ember, ha elfáradt, felmehet a számára elkészített
 3862 XXIX   |                    Juliánnának.~- Miért? Ki van elfáradva? - kérdé Juliánna.~- Elõttünk
 3863 IX     |                     akkor bizonyos lesz, hogy õ elfecsegte a titkot a feleségének,
 3864 XVII   |                       kürtõi és kandallói által elfedve lehetett az a titkos lejárat,
 3865 XXII   |                         te, egy Andrássy ivadék elfeledheted azt, hogy õsszülõid egy
 3866 IX     |                        még rábeszélhessen, hogy elfeledjek minden törvényt, amit a
 3867 XXXI   |                      hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán a ketterhäuschent?
 3868 XXXIV  |                            Tudom. Azért akarnám elfeledni, hogy fiam van. Mert jobban
 3869 XXXVI  |                       hírébõl! És most ni, hogy elfeledte egyszerre philosoph elveit,
 3870 XII    |                          Eszébe juttatja-e vagy elfeledteti vele a nyolcadik pohár?~
 3871 XXXVI  |                           ordít fel erre, magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor
 3872 XXXIV  |                          ki vagy. Nem ismerlek. Elfelejtem, hogy valaha utamon keresztülmentél.
 3873 XXXI   |            megkínoztatást, hûtlenséget, árulást elfelejteni, az egy dolog volt.~A kuruc
 3874 XXXIV  |                    érzés: még a gyûlölet sem.~- Elfelejthetnéd-e kis árva gyermekünket? -
 3875 XXII   |                         S csak attól függ, hogy elfelejtse, mielõtt végrehajtatná azt.)~
 3876 XXII   |                         az ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. - Hanem
 3877 XXII   |                        kastélyom is üres, abban elférnek az asszonyok mind. - Te
 3878 XXI    |                       csak akkora, hogy két ágy elfért benne; egy magának, másik
 3879 X      |                    békefeltételeket, amiknek az elfogadása képtelenség.~- S mik azok
 3880 XVI    |                        hogy annak minden pontja elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk,
 3881 XXVI   |                         mert különben nem volna elfogadható ürügy a gyorsutazóra nézve,
 3882 XXVI   |                         el, hogy jól tennéd, ha elfogadnád. Éppen most akarom útnak
 3883 XXIX   |                       legfinomabbikához, aki õt elfogadó termében várta.~A nádornál
 3884 XXV    |                         társaság volt, az egész elfogadóterem tele volt velük. Egy hosszú
 3885 XL     |                         mely az árulás bûndíját elfogadta! És csókolgatni azt a hûtelen,
 3886 XXXVIII|                  örökösödési uralkodását akarja elfogadtatni.~Ezek mind nagyon „jó” hírek
 3887 XXXI   |                  szerzõdést aláírta, hitetlenül elfogassa, és rendes bírái nélkül
 3888 XXXVI  |                   nemzetet jobban elkeserítsék. Elfogatások, elkobzások napirenden voltak,
 3889 XVI    |                   síremlékeül a Gecsemáné-kerti elfogatást? Mit jelképez a Buchwaldok
 3890 XXXII  |                          akik az összeesküvõket elfogdosni jönnek, s még az asszonyok
 3891 XXVIII |                        stafétákat kémek helyett elfogdossa.~Amint Andernach lovag a
 3892 XI     |                    magisztrátus, a belsõ frajjt elfogja az éjjeli õrjárat, a férjet
 3893 XVII   |                        is igen erõlködött annak elfoglalásáért a megszálló sereg soha.
 3894 XXV    |                    üresen hagyott szállása, azt elfoglalhatod.~- Kinek az engedelmével?~-
 3895 VI     |                         vagyon, s ha Fabriczius elfoglalja az elnöki széket, akkor
 3896 II     |                         A tér legnagyobb részét elfoglaló városháza maga is ily oszlopcsarnokkal
 3897 XXVIII |                         mentsége elõadásának, s elfoglalt állását kellõ világításba
 3898 XXXI   |                       amit a kurucok harcaikban elfoglaltak.~Most már Kassán van Pálffy,
 3899 XXV    |                         azonban a táborban levõ elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások
 3900 XXV    |                       egészen Krisztinával volt elfoglalva; annak rajzolta a hímzeni
 3901 XIV    |                    cselédem volt! Hogy mertétek elfogni? S még azért ilyen ribilliót
 3902 IV     |                 esztendõs ostromot kiállunk. Ha elfogy a katonáinknak a kenyere,
 3903 IV     |                         dáridóban annyi mindent elfogyasztunk, amennyi egy hónapig elég
 3904 IV     |                          hogy az élelmiszereink elfogynak, a császáriak kiéheztetnek
 3905 XXIV   |                       nem bírt odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött
 3906 XXXIV  |                         tervét még a csírájában elfojtsa? Ha lehetõ volna, hogy ebbe
 3907 XV     |                     levágja, hanem olyan szépen elfonta azt a meglevõ haja közé,
 3908 XXXIII |                        rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából
 3909 XIII   |             belebicsaklott, akkor meg nem akart elfordulni benne; utoljára alig bírta
 3910 X      |                         Azután, mikor a kávé is elfõtte a habját s megülepedett,
 3911 XXXIII |                        lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó hangon ejtett szó erõsebb
 3912 VIII   |                       szétütve a patrol között, elfutamodott.~Éjfél után azonban, midõn
 3913 XIII   |                       bevezetik. Azon keresztül elfuthatsz.~- De ez az atyámnak a titka!
 3914 XXIV   |                       leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~- Óh! a farkasok
 3915 XXII   |                        a feje meg hátrafelé.~Az elfutott hírhozó cigány megelõzte
 3916 XXXII  |                    elhajtó kocsival, ami bizony elgázolhatta volna, ha el nem ugrott
 3917 XXII   |                        mikor áldást kémek tõle. Elgázolja azt, aki könyörög! Kaput
 3918 XLI    |                  megkoppantatlan izzott elõtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy
 3919 XXVI   |                    végigtanulta annak a sorait.~Elgondolta, hogy az a nõ, akit õ annyira
 3920 XLII   |                      telt bele egy óra, hogy õt elhagyá, ismét felnyílt a siralomház
 3921 XXXIV  |                  császári tiszthez adtad, hitét elhagyattad vele; apját, szülõvárosát
 3922 X      |                    levelek egymás után a fáról. Elhagyogatják a hívei a fejedelmet egymás
 3923 XIX    |                   diákjaidat is, folytasd, ahol elhagytad, énekeltesd magad fölött
 3924 XXXVI  |                    bálványává emelte Andrássyt. Elhagyták a „korcsmagenerális” nótáját,
 3925 XLI    |                      ivott a poharadból s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél
 3926 XXVIII |                    ekhós tetejû szekérre, s jól elhajtatott elõre.~Most már kétségtelen
 3927 XXXVIII|                          majd az almás szekeret elhajtja az egyik postaszolga, aki
 3928 XXXII  |                   törõdik az ember egy mellette elhajtó kocsival, ami bizony elgázolhatta
 3929 XXXIV  |                   óriási jégfalon, mely mellett elhalad, az évek sorait. Ahány esztendõ,
 3930 XVIII  |               Thurzó-ház piaci homlokzata elõtt elhaladt, a mankónak használt pallossal
 3931 XXII   |                  odarivall az éneklõ tömegre:~- Elhallgass! Égre kiabáló csorda! Ki
 3932 XXXI   |                         figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki elõtt, miként eszközölte
 3933 XXIV   |                        a templomba; a harangszó elhallgat.~A katonák ismét összeszedik
 3934 IV     |                   tanácsbelit nagyon elõvett az elhallgatás, mindig egyet lökött a térdével
 3935 XXXIV  |                       Fabriczius és Korponay is elhallgattak, hanem azért egymás mellé
 3936 XII    |                        igazi; arca úgy elnyúlt, elhalványult, szemszivárványai felhúzódtak
 3937 XII    |                         az ég lángfelhõi lassan elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az
 3938 XL     |                         a kegyelmed kérelme úgy elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~
 3939 VIII   |                védelmükre bízott tornyokat hogy elhanyagolták. A doppelhackenek be vannak
 3940 XV     |                      tudok tõle mozdulni, a sok elhányt lábhorogba meg mind a magunk
 3941 XXXIV  |                         Az ifjú trubadúr lángja elharapózott a többi keblekbe is. Az
 3942 XXII   |                       ne szóljon.~Balra dûlt az elhatározása.~Szólt.~- Te azt mondád
 3943 XVIII  |                        ostobák!” - mielõtt azok elhatározhatták volna, hogy vajon szokás-e
 3944 XXV    |                    között történik. Amit elvben elhatároznak itt vagy amott, az rájuk
 3945 XVIII  |          legcélszerûbben cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány órai fegyvernyugvást
 3946 XXXIII |                    kezében fut össze.~Ma valami elhatározó lépésnek kell végbemenni.~
 3947 XXXIX  |                         Negyednap reggelre volt elhatározva az együtt utazásuk Pozsonyba.~
 3948 XXVII  |                     kész volt a trón zsámolyáig elhatolni; megmutatom neki az írást,
 3949 III    |                         a „harangozó ház”, abba elhelyezik, mindennel ellátják; de
 3950 XXXIV  |                         figyelmét kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban. Hoztak
 3951 IV     |                   székre vetve a palást, s azon elhelyezve a négyszegletû süveg: a
 3952 XIII   |                     Éppen rád illenek. Várj kis élhetetlen, majd felöltöztetlek!~S
 3953 XXII   |             barátcsuhádhoz éppen hozzáillik. Te élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz
 3954 XVI    |                        mindent biztosítanak. De elhihetetlen, hogy azokat a császári
 3955 XIX    |                  kíváncsiak végighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy törték
 3956 XXXIII |                       hiszesz a rémekben. Pedig elhihetnéd, hogy vannak olyanok. Teszem:
 3957 III    |                     Cornides nagy messze földön elhíresedett orvos volt, Lõcse szülöttje;
 3958 XXVIII |                         hogy az utána érkezõvel elhitesse ottrekedését; bizonyosan
 3959 XVI    |                        s dudát csinálok belõle!~Elhitték neki, hogy képes volna rá,
 3960 XI     |                        nélkül maradni. Mindjárt elhívom a gazdasszonyomat. Visszatérek
 3961 XXIV   |                   minden elmondanivaló. Õ maga, elhomályosult szemeivel el sem tudta olvasni,
 3962 IV     |                   gyártója, amiket hét országra elhordanak.~- No én ugyan nem tartom
 3963 XXXIV  |                    odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta volna innen azokat a kincseket
 3964 XXII   |                     cigányt ennek a levélnek az elhozására, mert tudták Miklós úrnak
 3965 XL     |                 kegyelmességed Kézsmárkra, hogy elhozhassam a tábornoktól a neki küldött
 3966 XXVII  |                        kezemben érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztia levelét
 3967 XXXIV  |                     Körmöcz- és Selmeczbányából elhoztak, sok hordóra menõ arany-
 3968 XXXVII |                      Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésbõl, mikor a vágtató kocsi zörejét
 3969 XXIII  |                    melynek sehol sincs sebajka, elhull cseppenkint a vér. Látják
 3970 XXVI   |                      csoport veréb osztozott az elhullatott abrakon a kapu elõtt, s
 3971 XIV    |                  útközben rátaláltak Belleville elhullott kardjára. Azt is felvette,
 3972 XXIX   |                         át neki.~Krisztina csak elhûlt erre a megbízásra.~- Nos!
 3973 XXXV   |                         minden, ami e házban az elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát
 3974 XXI    |                     körülöttük aranybetûkkel az elhunytak neve és halálának napja;
 3975 I      |                   fölöttük.~Jobb karja, ami más elhunytaknál a ballal összetéve, a halott
 3976 XXXI   |                    urakat kastélyaikból éjszaka elhurcolják, hasztalan hivatkoznak az
 3977 XI     |                         már a második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Belleville
 3978 XLII   |                     azzal a daróc takaróval? Az Éliás tûzszekere.~Elvesztette
 3979 XXXII  |                      szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból, mintha soha
 3980 XXIX   |                     maga is segített a lovagnak elindulni, egy hosszú fûzfarúddal
 3981 XXVI   |                       járni.~És Andrássy István elindult ezen az úton egyes-egyedül,
 3982 XXVIII |                         trónra. - Csak ennek az elintézése után lehetett arra gondolni,
 3983 XXXI   |                         ügyet ád elõ, aminék az elintézéséhez már semmi szó nem fér: csupán
 3984 XXXIV  |                     törhetlen szabadságharcosok elintézhették a maguk perpatvarát azzal,
 3985 XL     |                        kerül a sor, majd azt is elintézik.~Korponayné azonban fel
 3986 XXXVIII|                     lemenniök, s a formaságokat elintézni a hivatalos dicasteriumoknál.
 3987 XXVII  |                         ügyeknek éppen hivatott elintézõje?~Óh, szegény herceg! milyen
 3988 V      |                       Lázár~A kurrens ügy simán elintéztetvén, az ülés egy „Pfiff”-re
 3989 XXVI   |                        intrika a legszebben van elintézve. Te ma elmégy Poprádra.
 3990 XIII   |                 derogálni!?~- Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed medicináinak
 3991 XXXI   |                         semmi közöm ahhoz, hogy elismeri-e a magas kormány és a tekintetes
 3992 XIX    |                         Kegyelmed szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel
 3993 IX     |                       akik a saját gyermekeiket elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza
 3994 XXIII  |                         közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult, és üdvözlés
 3995 XXXI   |                      láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal vezetik a vesztõhely
 3996 XXVII  |                         maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak a birtokai
 3997 XXVII  |                         a számára, hogy gyorsan eljárhasson a dolgában.~Mikor elváltak,
 3998 XVIII  |                      Alfréd ezredessel korábban eljegyeztetett, a mai szent napon, a bécsi
 3999 XI     |                   péntek van. Hadd múljon el.~- Éljenek a vallásos hölgyek! És azután?~-
 4000 VIII   |                     amíg a hóhér a delikvensért eljön és átveszi õt. Ételt, italt
 4001 XXII   |                  császári haddal Krasznahorkára eljönni készül: én nem tehetek.
 4002 XLI    |                     elõtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem:
 4003 X      |                        hogy a rájuk váró szánig eljussanak. Annak nem volt szabad a
 4004 XXVI   |                         Liptó-Szent-Miklósig is eljuthat még.~Annál nagyobb volt
 4005 XXXI   |                     szava: „Mikor legmagasabbra eljutottál, onnan essél le!” Nem tudta
 4006 XXIX   |                      szívreható szóval.~- Odáig eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán
 4007 XXXI   |                   szeressen.~Erre impertinensül elkacagta magát Blumevitz. A sértõ
 4008 XXXVI  |                         ajtót mutaték, útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hû bajtársad
 4009 X      |                          Nosza sietett hirtelen elkapni a lábost a tûzrõl; a forró
 4010 XXVII  |                      hogy üdvözültté tegyen egy elkárhozottat; kezébe adom a tollat, s
 4011 XXVI   |                         az a nõ, akit õ annyira elkárhoztatott, már azon a napon, amelyen
 4012 XII    |                     lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd olyan
 4013 XXXI   |                     kezdett az agya. Nem volt õ elkényeztetve: gyakran látott csatákban
 4014 XL     |                     most „te asszony!”~Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó
 4015 XXIX   |                         képmása~Az út csakugyan elképzelhetetlen rossz volt a Nyírségen keresztül,
 4016 XXVIII |                   robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhetõ, hogy milyen mérges volt.
 4017 XVII   |                         ujját. Magam sem tudtam elképzelni, amíg Lőcse városa régiségeit
 4018 XXVI   |                        levélborítékon.~No iszen elképzelte, hogy mi van a levélben
 4019 XXXI   |                        szigorú tábori regulától elkérgesült szívû zsoldos, szabadon
 4020 XI     |                     volt rendezve. A cselédeket elkergeti a magisztrátus, a belsõ
 4021 XI     |                   cselédség?~- Mind itthagytak. Elkergették.~- No ez bolond história!
 4022 XXIII  |                        is, hogy ha jön Gömörbe, elkerülje a Stracenói-völgyet, mert
 4023 XXIV   |                     hegy választ el tõle.~- Hát elkerülte a stracenói kelepcét?~-