bold = Main text
      Fezejet                                                  grey = Comment text

 5036 XXVI   |                      Más veszély az.~- Csak nem esznek meg tán a farkasok?~- Nem.
 5037 XXXV   |                       talányul ád fel az emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi
 5038 XIX    |                  lelkében, mint hogy a kisebbet észrevehette volna tõle.~Az jutott eszébe,
 5039 XXVI   |                      hintónak. Útközben kellene észrevennem, hogy mind a négy keréktalpon
 5040 XVIII  |                       most látszik föleszmélni. Észreveszi, hogy itt sokan látják.
 5041 XIII   |                       Thurzó-házhoz.~Talán amíg észreveszik, hogy üres a ketrec, befújja
 5042 XXXV   |                     azokat apróra megvizsgálja, észrevételekkel kíséri, kegyetlen törléseket
 5043 VI     |                     Pobszt szenátor ugyan ennyi észrevételt bátorkodott rájuk tenni:~-
 5044 XXXIV  |               csiholásnak, hogy hollétük helyét észrevetessék a jég Bábelben.~Mert nem
 5045 XXII   |                    szakadt a „binye Zeu”, amint észrevették a félelmes átváltozást a
 5046 XXIV   |                         egy túlvilági szózat.~- Esztelen asszony! - dörmögé Miklós,
 5047 XVI    |                      csak most ismerné meg húsz esztendei távollét után: megragadta
 5048 XXIV   |                    István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! - De nagy idõ!)~Ennek a
 5049 XXI    |                        a húst úgy eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még tán a mostaniak
 5050 XXXV   |                     portán fehérszemélyt hatvan esztendõn alul.~Mivel tölti hát az
 5051 XXX    |                      amiket valami falusi poéta esztergált.~A lovag bámulatában leült
 5052 XXVI   |                     tenni. Aztán van is azoknak eszükben ilyesmit tenni! Ha utadat
 5053 XXV    |                        az állam tulajdona. S „l’état c’est moi”. Így adok én
 5054 VI     |             megvendégeltessenek. Csupán csak az étekfogások helyreigazítandók. A vendégséghez
 5055 IV     |                     palotás, egy ajtónálló, egy étekfogó, egy hajdú, egy kályhafûtõ,
 5056 XXXV   |                         várnagy és a kulcsárok; ételben, italban, kényelmes szobákban
 5057 XXIV   |                      ágyból fölkeljen. Az egész étele csak kóstolgatás volt. Csak
 5058 XI     |                   bezárt leány nem nyúlt a maga ételéhez. Pedig az egyik alabárdos
 5059 XVI    |                     éreztem magam. Egész nap se ételem, se italom nem volt; este
 5060 VIII   |               delikvensért eljön és átveszi õt. Ételt, italt fog küldeni a város
 5061 XXII   |                        cselekedni!~Az a gyönge, éteri alak e szavak kimondása
 5062 XXXII  |                     Rámásznak az ujjamra, mikor etetem õket. Szeretnek engem a
 5063 XLI    |                         Mikor Mariathalból, egy etetés után, továbbindultak, még
 5064 XXX    |                      fehérre beporozva, az arca etikettszabály szerint kifestve, s a szokásos
 5065 XXXI   |                  szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerû bókgörnyedést sem végezve,
 5066 IV     |                elõkereste a táskájából a kívánt étlapot, s foghegyen, alig hallhatólag
 5067 XXXIII |                     csókolta; majd hogy meg nem ette. - Hát mégis csak szereti!~-
 5068 XXX    |                        karcossal! Nem alszik el ettûl ember. Halottnak beadják,
 5069 XXX    |                        van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~Hát hiszen errõl
 5070 XII    |                        afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja, ha innen is, onnan
 5071 XXX    |                  kössenek, Wratislaw és Savojai Eugen csak az uralkodó végakaratát
 5072 XXIX   |                 menyecske fiatal, tûzrõlpattant Éva leánya: lehet ebbõl kellemetes
 5073 II     |                 legkeresettebb árucikkek a téli évadban; csamlottbul és csimazinbul
 5074 XXXI   |                   kellett egy tél, tavasz, nyár évadján keresztül nélkülözni annak
 5075 XXXV   |                         Fischer predikátort, az evangélikus esperest aládobatta.~A szegfû
 5076 XXIV   |                 ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot. Itt végezte a dervisgenerális.~ ~
 5077 XXXV   |                        lángpallosos angyal csak Évát kergette volna ki a paradicsomkertbõl,
 5078 I      |                         alszik.~Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó
 5079 XXXV   |                  vadászmesternek utasítása volt evégett; meglőhették a medvét, a
 5080 XXIV   |                  nemcsak jó szívet adott, hanem éveit meghaladó észt is.~Azután
 5081 XXX    |                      rajta terem, száz meg száz éveken át, örökké, mindig a tied
 5082 XXXI   |                         A hatalmas várnak, mely évekig tartó ostromokban egész
 5083 XI     |                        is eszébe juttatta, hogy evés ideje van. Kiment a konyhába,
 5084 XIII   |                          Alig volt több tizenöt évesnél. Lihegõ ajkai olyan parányiak,
 5085 XVI    |                 kocsmagenerális, mindig csak az evésre gondol!”~- No hát megálljatok,
 5086 V      |                      hátrahagyott ereklye. Száz évet haladott, üstökössel együtt
 5087 III    |                     tudós asztrológus, s tovább evezett a két mankójával.~- Micsoda
 5088 XXIII  |                       Veszítsen el mindent, ami evilághoz köti, a túlvilághoz vonzza.~
 5089 XXI    |                         tányéra, ezek voltak az evõeszközei. Õneki! - A fejedelemnek! -
 5090 VI     |                         legyen adva a módja, az evõeszközöket szolgáltassa ki De Hortis
 5091 XVI    |                 sorakozott egymás mellé. S ahol evõk-ivók vannak, ott hamar megterem
 5092 III    |                    ruháját, amit éppen egész új évre vásárolt valaki, nagyon
 5093 XLII   |                holdjárást, napfelköltét, még az évszakokat is mutatja. Olyan emberek
 5094 XVIII  |                    betûkkel viselik a renovatió évszámát, s amiknek esõöntõ csatornái
 5095 XXXI   |                      elég: ki tudja, hol vette. Évtizeden át folyt ez a mulatság.
 5096 XL     |                      Juliánna megértheté a fõúr exaltált tekintetébõl a helyzetét.
 5097 XXIV   |                 széttekintve.~- Most megyünk az examenre. Majd meglássuk, hogy felel
 5098 XI     |                        Mik vannak a kosárban? - examinálá a doktor. Minden ott volt,
 5099 XXIV   |                     most majd azt mutasd meg az examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy
 5100 XVIII  |                        várost.~- Azt megtehette excellenciád! - monda Blumevitz hidegvérrel -,
 5101 XXVIII |                      kituszkolt az ajtón egypár excellenciást és durchlauchtot, akik nála
 5102 XXVI   |                          A rikító színeket csak excentrikus emberek szeretik az utazóhintajaikon.~
 5103 XXV    |                        bátyja számára egy olyan exodust rögtönözni, amilyennel Róbert
 5104 XXIII  |                  háremet tart, se veszem elõ az exorcizáló füstölõmet érte. S ha megfizeti
 5105 XV     |                      jelentést tenni a rábízott expedíció kimenete felõl, hanem hazament
 5106 XXXVIII|                     lett bízva azzal a bizonyos expedícióval, a lõpor- és élelembeszállítás
 5107 XIV    |                  kénytelen volt belenyugodni az expediensbe; s savanykás képpel adta
 5108 XIII   |                   tegnap este furor daemoniacus extaticusba esett; általam kúráltatott,
 5109 V      |              apprehendálva. - Hiszen még én nem extenebráltam tintánál egyebet.~Nagyobb
 5110 V      |                           Annak kötelessége az „extenebratio”.~- Vagy úgy!~Wencezlauz
 5111 V      |                       benificuma. - Ezt nevezik extenebratiónak: sötétségbõl való kihúzásnak.~
 5112 XXXI   |               bizalmasság. Egy alföldi vendéglõ extraszobájában összeszorulva, egész kedélyesen
 5113 XXXI   |                        kacagányos kuruc jelmez, ezé az udvaronc szabású divatviselet,
 5114 VI     |                   városiak sem tudják a titkát.~Ezekért az érdemeiért festették
 5115 XLII   |                 kiderítette, hogy miként jutott ezekhez egész ártatlanul. És azután,
 5116 XV     |                        a Malach-Hamoves angyal, Ezekiás kívánatára, Jeruzsálem falai
 5117 XV     |                       Ezalatt bõséges ideje van Ezekiásnak megalkudni Zebaottal az
 5118 XXV    |                      van ennek a két úrhölgynek ezekre a titkokra?~Errõl mindjárt
 5119 XIX    |                        sokkal jobban megijedtek ezektõl, mint azok õtõlük. Korponay
 5120 III    |                wammszban, csatos cipõkben, amik ezenfelül meleg posztómamuszokba voltak
 5121 XIX    |                         bosszúálló szellemének.~Ezenközben megkondult a tizenkét órát
 5122 XVI    |                       választott ura, stb. stb. ezennel meghagyjuk és parancsoljuk
 5123 XXXVIII|                     megtérült a visszautasított ezerbõl. Pedig ezt is Korponay János
 5124 XXXIV  |                         még fegyverfogásra kész ezerek lesik a jelszót; mind valamennyinek
 5125 XXXIV  |                     Magában áll-e? Nem! Százan, ezeren tették azt, amit õ. Hittek
 5126 XXXIV  |                        összeszámítom, megüti az ezeret.~- No, majd meghozza a nervus
 5127 XXXIV  |                         világosság eléri, talán ezerig is el lehet számlálni. De
 5128 XXXIII |              harmadíziglen, az istenkáromlásért ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a
 5129 XXV    |                         beavatott doktor a maga ezermesteri tudományával fel tudja nyitni
 5130 XXXI   |                         Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer lett volna az összeg; ez
 5131 XXIII  |                     alakban.~Miklósnak nem volt eziránt semmi érzéke, soha semmi
 5132 XXXII  |                        várból egy megölt Pálffy ezredbeli muskétásnak az öltözetében,
 5133 XXXIV  |                  Utasítása van, hogy egy labanc ezreddel szállja meg Krasznahorkát,
 5134 XVIII  |                         ostromolják Löffelholtz ezredei. Valóságos bellum omnium,
 5135 XXX    |                  Tizenháromezer kuruc vitéz áll ezredekre sorakozva a majthényi rónának
 5136 XVIII  |                       Tekintsen ön ki! Az egész ezredem itt áll a piacon. Ön a kezemben
 5137 XXXII  |                 Zsigmond unokatestvére, szintén ezredese volt Rákóczinak, de korán
 5138 XXVIII |                     lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé õhozzá.
 5139 XXXIV  |                        jégpadlón alul van, hány ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang
 5140 XXX    |                         a kuruc sereg. Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld,
 5141 XXX    |                        libertate; azután minden ezrednél a századoknak külön lobogóik,
 5142 XVI    |                         azonban már ott várt az ezredporkoláb, megfelelõ segédszemélyzettel:
 5143 XXX    |                   tisztességes.~Az átadás elõtt ezredszámra lövik ki vezényszóra a karabinokat,
 5144 XXVI   |                         az ablakon, a fák csupa ezüstbõl voltak a zúzmarától. „Gergely”
 5145 XXXIII |                  zsebébõl az órát, derekáról az ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött
 5146 XXVI   |                     magyarázat.~Kezébe vette az ezüstfejû fokosát, s nekiindult gyalog
 5147 XXXV   |                 hazatérõ uraikat, s fésülgették ezüstfésûvel fiacskáik aranyhaját, megtakarítva
 5148 XXXII  |                  Juliánna kivette a keblébõl az ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a
 5149 XXXIV  |                         tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok
 5150 XXXIV  |                       Azután beáll kárpitosnak, ezüstmûvesnek, a kolosszusi építményeket
 5151 XXII   |                 asztalon volt egy roppant nagy, ezüstözött rézmedence, tele erõs lengyel
 5152 XXXIV  |                     váratott magára. Fabriczius ezüstórája már mutatta a holdújságot.
 5153 XXXIV  |               bányavárosokból elhozott arany és ezüstpénz el volt dugva. - Minden
 5154 XXIV   |                        A nemzet Júdása! Harminc ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket!
 5155 XXXIV  |                      sok hordóra menõ arany- és ezüstpénzt. Ezt õ akkor hazahozta a
 5156 XXXIV  |                        hogy a szabadságpénz egy fabatkát sem ér többé.~Azalatt Pelargus
 5157 XXXVIII|                     parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle birtokokba visszahelyeztessék,
 5158 XXXVIII|                 asszonyság tartá bevonulását.~A Fabriczius-ház elõtt egész deputáció várta
 5159 XIX    |                     mint aki emberhúsra éhezik, Fabricziusé pedig, mint aki jól is lakott
 5160 XXXI   |                   átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De erõt tudott venni
 5161 VIII   |                        volna Lõcse városában. A Fabricziusét.~- Hahhó! Hisz akkor ez
 5162 XXXVI  |                 Korponay János ekkor odafordult Fabricziushoz.~- A tett jó szolgálatok
 5163 XXIV   |                        a dervisgenerális. - Non facias mihi sculptile: verba sacerdotis
 5164 XXIX   |                        népies Herakles tizenkét facinusát (jelent hõstettet is, meg
 5165 XLI    |                         állt egy férfialak; egy facipõs barát, aki azt az egész
 5166 XX     |                     fölött, mintha össze akarná facsarni.~- Vasat neki, hogyha fáj!
 5167 XIII   |                       de cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja
 5168 XXXIV  |                        segélyével elkezdett egy faderék vastagságú jégcsapon felfelé
 5169 XIII   |                        dacosan utasítá vissza a faggatást.~- Az az én gondom, senki
 5170 XXII   |                  dohányfüsttõl. Az a három szál faggyúgyertya ott a fali tartókban nem
 5171 XXIX   |                     Végigolvasgatta az egy szál faggyúgyertyánál azokat a szép verseket,
 5172 XXXI   |                        ijedelem, az önzés olyan fagyasztó erõvel bír-e?~Még csak egypár
 5173 VIII   |                          Hogy a hidegtõl meg ne fagyjon, mind a két oldalán a ketterhäuschennek
 5174 XXII   |                      oltalom, meg kellett benne fagyni.~Zsófia a tekintetébõl sejtheté,
 5175 XII    |                         felengesztelje.~- Jéggé fagyok, ha így beszélsz - rebegé
 5176 XIII   |                         hogy húzza itt a bõrt a fagyon. Ezt is én altattam el,
 5177 XXXI   |                     másikat lefegyverezze. Ez a fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~
 5178 XXX    |                        éjszakán olyan általános fagyot eresztett az országra, hogy
 5179 XXXIV  |                     Hoztak magukkal bundát, nem fagytak meg. Tüzet rakniok nem volt
 5180 XXX    |                        dûlt rendek, a learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt
 5181 XLII   |                emlegetnek. Ez három összekötött fahasábból állt, amit a vallatott fejére
 5182 XXIV   |                       felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen kieresztik,
 5183 I      |                       tenyésző gyümölcsöskertek fáinak koronái emelkednek elő;
 5184 IV     |                    éjszakára azért, hogy a bõre fáintabb legyen?~- Csak csendesen,
 5185 XXVI   |                       készítse el õket holnapra fainul borssal és babérral, meg
 5186 XXXVIII|                     tõle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj, ott a doktor, kérjen
 5187 XXXI   |                        ne gyógyuljon ki a szíve fájásából.~És talán - õ maga is igazán
 5188 XXIV   |                          Mert eltagadta a szíve fájását, belehalt.~Nem hinné az
 5189 XXII   |                        azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~- A másik három: az
 5190 XXXV   |              figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor fog
 5191 XXXV   |                       erõszakkal kitépik. Annál fájdalmasabban esik arra gondolnom, hogy
 5192 XXIII  |                        az Istent keresi!~Ebbe a fájdalomba bele kell neki halni!~...
 5193 XVI    |              õnagyméltósága olyan süket, mint a fajdkakas, s nem tudja, hogy egy lõportorony
 5194 XVI    |                  generálisunk õnagyméltóságát a fajdkakashoz hasonlítja, lovagmódra visszatorlom.~(-
 5195 XXXV   |                      szívnek, aminek már nem is fájhat semmi?~(Márpedig szép asszony!
 5196 II     |                     forint a kamuka, a tabit, a fajlondis, a remek, a saffór, a rázsa,
 5197 XXXV   |                        még, hogy keresgetem, mi fájna még az életben, ami bekövetkezhetnék
 5198 XXXV   |                      Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenõtt az emlékeibe,
 5199 XXIII  |                       Senki sem ismeri jobban a fajodat, mint a pap. Annak a keblébe
 5200 XXVII  |                         a megérthetetlen magyar fajt, melyet annyiszor látott
 5201 XXXIII |                         hogy nem szeret. Ez még fájt, a többiétõl nem rettegek.~-
 5202 XVI    |                         összegyülekezve abból a fajta népbõl, amelyiknek nincs
 5203 XXII   |                       ácsorgó suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa meg egy kicsit,
 5204 XXVII  |                  szeretet, ily vad szenvedéllyé fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-
 5205 XXIV   |                      egy emelkedett ki az egész fajzatból, mint egy szent: ez egyesíté
 5206 XXXI   |                      egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap cifra
 5207 XIV    |                     hangzik fel az ókapu felől; fáklyafény támad, nehéz dübörgés hallatszik.~
 5208 XXIX   |                        A csaplár meggyújtatta a fáklyákat, s maga ment el vezetõnek
 5209 XXIX   |                          ki bivalyt hajtani, ki fáklyát vinni a nagyságos asszonnyal;
 5210 XXIX   |                      gyors utazás ezen a tájon. Fáklyavivõ béresek is vannak készen,
 5211 XVIII  |                 pilláira ragad, behúzta magát a faköpönyegbe. A szél azonban egyenesen
 5212 XXXII  |                     Gyümölcs egy szem se volt a fákon; az elsõ májusi fagy itt
 5213 XLII   |                hüvelykszorító, a másik a hármas fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen,
 5214 XXXII  |                       le hosszú pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett,
 5215 XXVII  |                       tehetetlen volt.~Az egész fakultás bölcsessége sem bírta itt
 5216 XLI    |                      szamárevõk elõtt almaboros fakupa.~Ott bement a kocsmaajtón,
 5217 XIX    |                         lakta házzal szomszédos falába volt rakva.~Fabriczius még
 5218 XVII   |                       adtak neki.)~E ház vastag falában a konyha kürtõi és kandallói
 5219 XIX    |                         bizony. Mind a te házad falából jönnek elõ egyesével, ahol
 5220 XXIV   |                   vasgolyó csak a hintó hátulsó faládáját érte, szerteszét szórva
 5221 XIX    |                         se állt a szobája túlsó faláig. Rohant a folyosón keresztül
 5222 XVI    |                 parancsoljuk minden Lõcse város falain és határán belül levõ híveinknek,
 5223 I      |                     festik a képét az ajtóra, a falakra, abban a helyzetben, aminõben
 5224 XI     |                       köpte. Így szétharapdálta falatonkint az egész süteményt; de le
 5225 XXV    |                         Az átjáró fülke be volt falazva.~Andrássynak a keble egészen
 5226 XI     |                       Ön valóságos diablesse en falbala.~- Még ideje van tõlem megmenekülni,
 5227 V      |                     melyben az ülõhelyet csak a falból kirúgó kõpadkák képezik.
 5228 XXVIII |                     azzal a kérdéssel szorítá a falhoz a lovag, hogy „Hát az az
 5229 XI     |                        ki, hogy elõszedegette a faliszekrénybõl azokat a gyermekruhácskákat,
 5230 XVIII  |                       az meszelve lenni a többi fallal. Tehát ez volt az a rejtekajtó,
 5231 XI     |                      lát, rúgni vágni készül, a falnak szorítja, hogy minden õgyelgõ
 5232 XII    |                     Pfannschmidt-házhoz. A szûk falnyílás egypár lépésnyi volt, s
 5233 XVIII  |                    végzõdve; hanem a felmagasló falpárkányon keresztül, a belsõ bádogtetõrõl
 5234 VI     |                        felfedezte és a városház falrejtekeiből napfényre hozta; aki a hatalmas
 5235 IV     |                   túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengetõ strófát a közönség, az a
 5236 XXII   |                        annál jobban rányomják a falrepedeztetõ éneklést. Miklós szava elvész
 5237 XII    |                       szemével csakhogy fel nem falta!~S fennhangon dalolta az
 5238 XIX    |                 rejtekben, ami a falitükör és a faltábla között van, és hallgatott
 5239 XVIII  |                       nekivetve a hátát annak a faltáblának, mely a menekülésre kínálkozó
 5240 XIX    |                 bütykével arra a bizonyos mozgó faltáblára.~Andrássy felháborodottan
 5241 XXXVI  |                        levél kézrõl kézre járt; falták, úgy olvasták:~„Vitézlõ
 5242 XXIV   |                    hadsereggel Szomolnokon. Van faltörõ ágyúja is elég. De õ nem
 5243 XXXII  |                    aztán egy egészen elpusztult faluba kerül az utas, amit nagyon
 5244 XXXII  |                         nincs már feljegyezve a falunak sehol. Ahogy a piac közepén
 5245 XXXVIII|                         bizony nem árulsz almát faluról falura, mint a hiencek,
 5246 XXXI   |                       az egész város itt van, a falusiaké az utca.~Korponayné hintójának
 5247 XL     |                          apró kuruc kolomposok, faluszájai is ágy alá vágták a piros
 5248 XXXII  |                     fogták onnan.~Az elpusztult falutól kezdve a hegyoldalak egyre
 5249 XXXI   |                       felbiztatta, feleszelte a falvaiba hazatért hajdúságot, rendezte
 5250 XXIII  |                         én uram tett azzá. De a falvainkban én vagyok az asszony. Azt
 5251 XXIV   |                       tölgyerdõs hegyek közül a falvak fehér házikói, karcsú toronytetõi
 5252 XXIII  |                         naponkint sorra járta a falvakat, személyesen tekintve utánuk,
 5253 XXIII  |                     õket az uradalmához tartozó falvakba, mindenütt menhelyet állított
 5254 XXXII  |                          Eleinte csak hangzik a falvakban a hintón utazó elé az „adjon
 5255 XXXI   |                         Korponaynéról hírlelé a fáma, hogy minden férfit, akivel
 5256 XLII   |                         és boldoggá, fényes úri família törzsökévé; de te inkább
 5257 XIX    |                      mely kegyelmednek és egész famíliájának, mind a négy testvérének
 5258 IX     |           végighallgatta a főurat (aki csak úgy familiáris leereszkedéssel beszélt
 5259 X      |                     vastagra kinyújtott tésztát fánkszaggatóval darabokra apróznak. Sietni
 5260 XXXIX  |                        Mikor aztán legvakmerõbb fantáziával mesél a valósággal szembeszökõ
 5261 XXIV   |                     Miklós és a hadnagyok utána fanyalogtak.~Amint a gyermek meglátta
 5262 XXIX   |                         kengyelvasat meg valami fapapucs pótolta.~De azért még a
 5263 XXVI   |                        meg a papnak!~A vadászat fáradalmai után jókor álomnak hajtá
 5264 XXXI   |                Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságába, mint elhagyni a sziklafészket,
 5265 XXIX   |                  paplanos ágyba, jól fog esni a fáradt testének.~Andernach lovagnak
 5266 XVI    |                  táborából.~- Óh, köszönöm, nem fáradtam el - tiltakozék a leültetés
 5267 XXIX   |                        fújtat elpilledve a nagy fáradtságtól. A hosszú, egyenes kardját
 5268 XXXI   |                    amnesztialevele nálam. Ezért fáradtunk.~- Ejh - szólt bosszúsan
 5269 II     |                       nevét viseli. Az oltár, a faragó- és festõmûvészet csodaszép
 5270 XVI    |                        hazai, lőcsei szobrászok faragták, akiknek nagymestere volt
 5271 XXI    |                  Meglepõ az egésznek az alakja, faragványai, a szõlõvenyigékkel befuttatott
 5272 II     |                  embereinek síremlékei. Mûvészi faragványú dombormûcsoportozatok, mik
 5273 X      |                világosság; a tûzhelyen hatalmas farakás lángol nagy lobogva. A tûzhely
 5274 XXII   |                        atyám!” Hát honnan jössz Fáraó magyarja?~- Megkövetem alássan,
 5275 XXII   |                      Így hítta magát akkor a hû fáraóivadék.)~- Hogy olyan fekete a
 5276 XXIII  |                     kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~- Köszönöm a jó
 5277 XIV    |                         suttogá Korponay. - Va! farceur! Kitelik tõled!~S azzal
 5278 XLII   |                       maga után, ami kötéllel a farkához van kötve. Egy csomó hajfürt
 5279 XV     |                          a Révayak rózsakedvelõ farkasát, a Reichenburgok özönvíz
 5280 XXVI   |                  Szepességi úr, még ha Felkáról Farkasfalvára utazott is, meg nem állhatá,
 5281 XXXVIII|                     jelvény: de halálos méreg. „Farkasölõ gyökérnek” nevezik a népek.
 5282 X      |                         a bokrokat zörgeti, s a farkasoknak segít üvölteni. - De tudom
 5283 XXIV   |             összetépnének!~- Nem félek én úgy a farkasoktól, mint Miklós bátyámtól.~-
 5284 XXXII  |                 elüldözi a hintót, mint az éhes farkassereg, azért a keserves rézfillérért
 5285 XXX    |                      alatt a seregeikkel együtt farkasszemet néztek egymással, ha az
 5286 XXV    |                         mikor ebbõl az áhítatos farkasverembõl kiszabadulhatott.~Így nehéz
 5287 XXXIV  |                       még az olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de az Úristentõl
 5288 II     |                 ábrázolja, szarvakkal és hosszú farkkal: az a Täufel családé. És
 5289 X      |                         a levelek egymás után a fáról. Elhagyogatják a hívei a
 5290 XXX    |                        az ember azt hinné, hogy farsangi új menyecske. Kegyelmed
 5291 XXXIII |                          Juliánna összeborzadt. Fásultságát megtörte ez a két név. Nem
 5292 XXIII  |                       medicinát, rendelj tüzelõ fát a kemencéjükbe, de magadat
 5293 XVI    |                     Korponaynéval, mielőtt ez a fatalis casus elucubrál. Ki tudja,
 5294 XVI    |                 pergamenlapot, melynek szélérõl fatokba zárt pecsét függött alá.
 5295 XXX    |                     között, rőf hiányában egyik fától a másikig mérve a sing hosszát.~
 5296 XXXV   |                     ingatható, azonban vannak a fátumnak oly erõs hatalmai, amik
 5297 X      |                          Nemsokára eltûnt a köd fátyolába a lovashadsor árnyékképe,
 5298 XXX    |                       úr! - felelt Krisztina, a fátyolát hátravetve, hogy az arca
 5299 II     |               nyusztkalpaggal leszorítva, a nõk fátyollal lekötött, arany csipkés
 5300 XXIX   |                      nem láthatta; mert le volt fátyolozva.~- Karsamadiener, madám! -
 5301 XIX    |                       rólad, mint ezt a hitvesi fátyolt letépem a fejedrõl! A fiadat
 5302 XLII   |                       amit krónikáink „a hármas fával megkoronáztatás” címe alatt
 5303 XXI    |                    ostromra előnyomuló ellenség favárainak felgyújtására szolgáltak.
 5304 XVIII  |                         Josephus primus, divina favente Clementia, etc. etc.”~-
 5305 XVIII  |                                Solvet seclum in favilla!...~A halott erre türelmetlenül
 5306 XII    |                         Nem tudom, mi lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim.
 5307 XXX    |                         szája égett, a háta meg fázott.~A vén Dorka pedig hallgatta
 5308 XXI    |                         a szobákon. Hevülünk és fázunk.~Csak az elõtornácban jövünk
 5309 XVIII  |                     zárják. Télvíz idején. Hadd fázzon, hadd dideregjen! - Hogy
 5310 XXXIII |                      õtet. Tud õ mindent, s nem fecseg ki semmit. - Nem új összeesküvés,
 5311 X      |                         rejtélyét.~- Most nincs fecsegésre való idõ - mondá az úrnõ -,
 5312 XXV    |                 tábornok arca haragra pirult.~- Fecsegett volna elõtted Blumevitz? (
 5313 XXV    |                        kertészkedést.~Vajon nem fecsegett-e ki valamit ez a Blumevitz
 5314 XXXI   |                         madárember pompásan tud fecsegni, jó tanítója lehetett, legkedvesebb
 5315 XXXII  |                     piros almakép: az a nevetõ, fecsegõ, csókosztó száj, azok a
 5316 XXXVIII|                         az élményeit. El lettek fecsegve a várfeladás éjszakáján
 5317 XXXVII |                         tõled a jutalmát. - Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire
 5318 XXX    |                      sornak micsodák, azokkal a fecskefarkban végzõdõ rongyokkal? - Madárijesztõk! -
 5319 XXXII  |                         õket. Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni hozzám
 5320 XXIII  |                  odalenn a faluban kellett õket fedél alá tennem. Ezt a hivatalt
 5321 I      |                      mesemondónak, s okmányokat fedez fel, amik nagy vonásokban
 5322 XXII   |                     mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan gyermek fejét!
 5323 IX     |                megszálló ellenség sorait, vegye fedezet alá a küldeményt és erõt
 5324 XXXIV  |                        rejtett pénzbányák odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta
 5325 XXXVI  |                       országot, csak azok elõtt fedezve fel kilétét, akikhez az
 5326 XVI    |                      kuruc hadsereg menekülését fedezze.~Meg is van aztán érte az
 5327 XXXI   |                     padlót vastag, puha szõnyeg fedi, a bútorzatról lefüggõ csillár
 5328 XXXI   |                        ólommal, márványlapokkal fedve. Fölül mind erkélyekkel
 5329 XXX    |                        megszûnt a parancsszó, a fegyelem; nincs tiszt; nincs közlegény
 5330 XXIV   |                       rá.~Ezalatt a vár megtelt fegyelmetlen mezei hadakkal. A zabolátlan
 5331 XV     |                  raportra a generálisánál.~Elég fegyelmetlenség, sõt büntetésre méltó mulasztás
 5332 XXXI   |                lepkebábból pattant volna elõ. S fegyvere volt elég: ki tudja, hol
 5333 XVIII  |                       egyszerre archoz kapták a fegyvereiket, Andrássyra célozva, - diktandó
 5334 XXII   |                      napja van ma? Lóduljatok a fegyvereitekhez! Tisztítsátok az ágyúkat!
 5335 XLI    |                        a felkelő seregnek, ahol fegyvereket, ágyúkat kapnak. Vele mindent,
 5336 XXX    |                         mutatva, a sorba rakott fegyverekkel, a rongyos zászlókkal:~„
 5337 II     |                     toronyban kell megjelennie, fegyverestül.~Soha még ellenség az õ
 5338 XXX    |                 kívánják a kuruc seregtõl, hogy fegyverét lerakva, kard nélkül az
 5339 XIII   |                      hóhér jelvénye. Le kell õt fegyverezni!~- S azt te fogod megtenni?
 5340 XXXIV  |                         Ecsedi-lápból, ahol még fegyverfogásra kész ezerek lesik a jelszót;
 5341 II     |                          Ez egy harcban edzett, fegyverhordó osztály; mind a harmincnyolc
 5342 XII    |                      rohant ki a mellékszobába, fegyverhordozóját kiabálva.~- Gyorsan a fegyverzetemet!
 5343 XIX    |                       mint vaspor, amilyennel a fegyverkovácsok a kardokat tisztogatják -
 5344 XL     |                       az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk,
 5345 XXX    |                       porzót hintenek rá.~Nincs fegyverlerakásról szó; ez nem kapituláció,
 5346 XXI    |                       várvédelmi harcnak minden fegyvernemével nagy bőségben volt a vár
 5347 XXX    |                    fagyott le. A sorba lerakott fegyversor mintha csak a folytatását
 5348 XVI    |                        alkudozást kezd, kétnapi fegyverszünetkötéssel, küld olyan feltételsorozatot,
 5349 XVI    |                         az én kezemhez: mert mi fegyvertársak vagyunk.~A porkoláb azt
 5350 XXII   |                    korán reggel hozzákezdett. A fegyverviselõ cimborák sokkal jobban szeretik
 5351 XII    |         fegyverhordozóját kiabálva.~- Gyorsan a fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán
 5352 XXXI   |                       mármost az egész asszonyi fegyverzetére volt szüksége: a Lõcsén
 5353 XXXIV  |                       erdõkbõl, a pusztákról, a Fehér-hegyekbõl, az Ecsedi-lápból, ahol
 5354 XXXI   |                         A „Fekete-hegyektõl” a „Fehér-hegyekig” nagyon sok szép, regényes
 5355 XXXIV  |                       kinek nincs neve, „lõcsei fehérasszony”. Nem mondok én terád ítéletet.
 5356 XXI    |                    pompás viseletében; Miklós a fehérbarát csuhájában, nagy könyv a
 5357 X      |                         De hisz én az imént egy fehércselédet hallottam itt énekelni az
 5358 XXX    |                         majd bíborpirosak, majd fehérek, majd zöldek, rajtok az
 5359 XXIX   |                     fölötte zöld moha, mellette fehérlõ lófejek, ökörkoponyák, állatok
 5360 XXX    |                  toronymagas frizurával, a haja fehérre beporozva, az arca etikettszabály
 5361 VI     |                    Fabriczius uram. - Szemtelen fehérszemélyek, akik a katonákkal szóba
 5362 XXXV   |                       sem bocsátott be a portán fehérszemélyt hatvan esztendõn alul.~Mivel
 5363 XXX    |                       atyámért könyörögjek, aki fej- és vagyonvesztésre van ítélve,
 5364 XXXV   |                        neveit mind megtartani a fejben. Regényalakok és mítoszi
 5365 XXIX   |                   megállt a rablóhõs képe elõtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy
 5366 XIII   |                        láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet, ezt az aranyos bubafejet
 5367 XXVII  |                     egyiket a parabolána apácák fejedelemasszonyához, a másikat Wratislaw osztrák
 5368 X      |                       tudják jól, hogy õk nem a fejedelemért, nem a nemzeti ügyért harcolnak
 5369 XIX    |                 táborába, hogy ismertesse meg a fejedelemmel az ifjú király jó szándékait
 5370 VI     |                        folyamodott az árulás? A fejedelemnõ legbelsõ tanácsosa, Absolon,
 5371 XXXV   |                  Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnõk, diadalok emlékei voltak
 5372 VI     |                        elmondták ijedt képpel a fejedelemnõnek, hogy az élelmiszerek fogytán
 5373 XVII   |                     harcedzett férfiak, hűséges fejedelempártiak; vezetőik pedig derék, tűzpróbákon
 5374 XXXIX  |                      meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget, úgy ahogy Apafi Mihály
 5375 XLII   |               gyújtogatóknak, mint a te koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott
 5376 XXIII  |                    ökölnyi medályt fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új
 5377 XIX    |                  meggyõzõdés szerint híve sem a fejedelmének, sem felekezetének.~- Ez
 5378 XXIV   |               ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket! Átok a fejére! Halálra
 5379 VI     |                         Ilona, mostani felséges fejedelmünknek dicsõ édesanyja. Hírhedett
 5380 VIII   |                      érted te ezt meg; nem a te fejednek való. Megyek én is veletek
 5381 VI     |                  odadobta a silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán dupla lépésekkel
 5382 VI     |                    tanácsurak mind rábólinták a fejeikkel, hogy a bíz igaz.~- Ami
 5383 XXXIV  |                      felfirkálta, utánuk téve a fejeikre kitûzött díjakat.~- Ez jó
 5384 XXXIV  |                      hogy a jelenlevõ uraknak a fejeire, kire mennyi díj vagyon
 5385 IX     |                        és nagyoktól megsiratott fejeket a porba gördülni. Kegyelmed
 5386 XXXIV  |                         jégoszlop itt elõttünk. Fejemmel állok jót érte!~Az ifjú
 5387 XXXII  |                     hasonlatossága az õ halandó fejének azzal képpel, amelynek jelvényében
 5388 XXXV   |                         Aztán megállt a koporsó fejénél, összekulcsolt kezekkel,
 5389 XXXI   |                   elõbb-utóbb el fog szakadni a fejétõl. Ha ma nem, holnapután.
 5390 XVII   |                      tudott Fabriczius János (a Fejevett), lengyel fogságból kimenekülve,
 5391 XXXII  |                       olyan hosszú idõ óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet,
 5392 XLII   |                     hangosan zokogni.~A könyv e fejezetnél volt felnyitva:~„Imádkozás
 5393 XI     |                   amiket ezzel a corollariummal fejezett ki: „Hét eset közül egyben
 5394 XXXIII |                        fölött. - Emberi szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem
 5395 XIX    |                szaporított élõ, látható alakban fejezve ki a véleményét a kuruc
 5396 XXIV   |                         essentia meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások ellen segít
 5397 XI     |                      bennünk az életeszencia.~A fejfájós beteg már tud panaszkodni.
 5398 XVIII  |                         a körülhímzett patyolat fejkendõ libeg-lobog a reggeli szellõben,
 5399 XVIII  |                         készen.~- Itt van az én fejkendõm! - mond Juliánna, leoldva
 5400 XIII   |                       itt egy sisakot ütve le a fejrõl, ott egy alabárdot ki a
 5401 XXXIV  |                     felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítõ harántlap, csapinós eséssel
 5402 XXXII  |                     törött Ghéczy Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy
 5403 XXXIV  |                        untokban, a jövõ terveit fejtegették egymás elõtt. Mind nagyszerû
 5404 XIX    |                            Én egészen meg tudom fejteni az õ charádáit. Nemde az
 5405 XXV    |                       valláspolitikai programot fejtett ki, amiben a hitetlen Andrássynak
 5406 V      |                        be, a wittembergai mohos fejű: Wencezlauz úrfi. Így kezdik
 5407 II     |                   hajadonok gyöngyös pártával a fejükön, leeresztett, pántlikás
 5408 XXXIV  |                          mindjárt nem kellene a fejünket törnünk, hogy hol vegyük
 5409 XLII   |                    meghallja „capitis plexio” („fejvesztés”)? - Ekkor sem árulta el
 5410 XXVII  |                        elõidézze.~Õ újítá meg a fekélyektõl elcsúfított arcon a hûsítõ
 5411 XXVI   |                       átszeli. Ez az út vezet a Fekete-hegy szorosai felé, ahol a félelmes
 5412 XXXI   |                         fordíthatott, sietett a Fekete-hegyek közé, felbiztatta, feleszelte
 5413 XXXI   |                    folytatni, ahol elhagyta.~A „Fekete-hegyektõl” a „Fehér-hegyekig” nagyon
 5414 XVI    |                önfeláldozását örökíti meg, ki a feketehalál idején a kórházat alapítá,
 5415 XXIX   |                       vízinövények dárdalevelei feketén meredeznek elõ.~Juliánna
 5416 XXX    |                   nyugati égnek, arca és alakja feketének tûnt fel, mintha vasból
 5417 XXIV   |                            Másikat gondoltam. A feketét kellene felhúzni.~- Fekete
 5418 XXIX   |                          Juliánna biztos kézzel fékezve a keményszájú lovat, robogott
 5419 XXVII  |                          és senki a fölséges úr fekhelye körül nem mer helyt maradni,
 5420 XXVII  |                       halálkínt szenvedõ király fekhelyéig. Ott virrasztott rettenetes
 5421 XVIII  |                  csendes embert fogsz találni a fekhelyemen. Fabriczius meghal, mert
 5422 XXVIII |                    orvost nem lehetett a király fekhelyétõl visszatartani, s az mindjárt
 5423 XXIX   |                       számára:~            „Nem fekszem én nyoszolyára,~           
 5424 XXIV   |                    aztán a kinyújtott tenyerébe fektetett levélre csapott az öklével.~-
 5425 XXV    |                      semmit kezdeni, azért csak feküdjék itt veszteg Blumevitz mint
 5426 I      |                 dédunokái, akik vele egy sorban feküdtek, mind porrá lettek már,
 5427 XXXII  |                        kergettek. Azután sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam
 5428 XXV    |                       felsége kabinetirodájában feküsznek, s csak a legfelsõbb névaláírásra
 5429 IV     |                       kép, aki két sarkával egy fekvő oroszlánt tapos, csak kinyújtaná
 5430 XIII   |                     lovag járkál fütyörészve, s fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville
 5431 XXIX   |                      hátrahagyott kanyargó úton fel-feltûnt elõtte, amint egy hepehupás
 5432 XXX    |                        önkéntesek, akik a város feladásakor vele együtt törtek keresztül
 5433 XXII   |              pálfordulásának” történetét: Lõcse feladását, annak kényszerítõ körülményeit:
 5434 XXVII  |                      után, sietett Korponayné a feladatát megkezdeni.~Gyalog ment
 5435 XL     |                         őket, hogy a célba vett feladatért, ha küldik, a pokolba is
 5436 X      |                             Nem fiam! Neked más feladatod van. Most öltözzél át gyorsan:
 5437 XV     |                      elég dolgot talált a harci feladatokban. Ilyenkor sokat ér egy nyugodt,
 5438 XXXII  |                     berek, hegyszakadék. Erre a feladatra csak õ volt alkalmas.~Csak
 5439 VI     |                   álnokul, hogy kénytelenségbõl feladja a várát, s magát és gyermekeit
 5440 XXX    |                   törted a fejedet! No megállj! Feladlak a törvényszéknek, csak bekerüljek
 5441 XXII   |                     ordítás:~„Elárulták Lõcsét! Feladták a várost!”~- No hát csak
 5442 XVI    |                        már most egy aritmetikai feladványt is. A robbanás történt pontban
 5443 V      |                      hivatalpalástot, azt sorba felaggatták a lépcsõgádor fogasára.~-
 5444 XXV    |                         azoknak rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat: maradj
 5445 XXXV   |                          s további szolgálatait felajánlani, talán elő is léptették
 5446 XXXV   |                         sor írást mellé, amiben felajánlja apámnak, hogy elfogadja
 5447 XXV    |                    részedre beszálló kvártélyul felajánljam. Hanem tudok a számodra
 5448 XX     |                       Czelder Orbánhoz sietett, felajánlotta neki, hogy a lõcsei polgárság
 5449 XXXVIII|                     Odajött doktor Cornides is, felajánlva a most érkezett hölgyeknek
 5450 XIII   |                         Azoknak ugyan elébb egy felakadásuk volt a doktornál.~A hátulsó
 5451 X      |                      amiért ha elfogják, bizony felakasztják, vagy verseket írni ideál
 5452 XVIII  |                       termett, ahol kardja volt felakasztva a tigrisbõr kacagány fölé,
 5453 XIX    |                      bohóság volna a látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat,
 5454 XVI    |                          Megszûnik sírni.~Akkor feláll. Leveti a bírói palástját,
 5455 XV     |                    súgással értesíté, hogy ez a felállás azért történik, hogy az
 5456 XLII   |                     rögtön hozzáfogtak a vérpad felállításához, Juliánnának lehetett azt
 5457 XXIX   |                         a pisztolyokat õrizte a felázástól.~Mikor a szétterült, lomha
 5458 XXI    |                    szentírás volt elõtte, azért félbehagyott minden munkát, mulatságot,
 5459 XXX    |                      egymással, ha az alkudozás félbeszakad, a verekedésre azonnal készek.
 5460 XIV    |                         börtönben.~Erre a szóra félbeszakítá Korponay a viszontlátás
 5461 XXXI   |                   öccsérõl beszélt valamit, aki félbolond, a dervisgenerálisról, s
 5462 XXII   |                        kezét megragadta, hogy a felbõszült férfi, mint a leigézett,
 5463 XXXI   |                  takarnak egy mélyebb alkovent, felbuggyant redõik alól kitündöklõ aranyozott,
 5464 XL     |                    fenntartani. Egyszer-egyszer felbukkantak, s rémületbe hozták a felsõ
 5465 XXXIV  |                        cirádákkal, cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítõ
 5466 XXXIV  |                      keresztültörõ fényt. Kívül felcifrázva fantasztikus képletekkel,
 5467 XVI    |                           Ez is igaz.)~Korponay felcsatolta a farkasbõr kacagányát,
 5468 II     |                   huszárok; üstökbe font hajuk, felcsavart bajuszuk, farkasbõr kacagányuk
 5469 XXXI   |                 látszott, mintha az egész vidék felcsõdült volna a kassai fõutcára,
 5470 XIX    |                         nagy becsület volna. De felcsúfolom az egész praktikádat. Nem
 5471 XVI    |                   lehetek ottan! Nézzétek, hogy feldagadt a fejem búbja, amint az
 5472 I      |                    levélszõnyegen át vet zöldes félderengést a festményre. Egy fehér
 5473 XLI    |                         végsõ csücskéig, azt is feldobta a tenyerével a levegõbe,
 5474 XVIII  |                 keresztültört az orvos lakásán, feldöntve széket, szekrényt, ami útjába
 5475 I      |                 gereblyézgetik egymás mellett a feldúlt földet, s répát ültetnek
 5476 XXX    |                       ember. Halottnak beadják, felébred tõle, olyan savanyú. Boszorkányság
 5477 XII    |                     hozzuk a páciensnek rögtöni felébredését, arra a diagnózisra jutunk,
 5478 XXII   |                  cimbora, aki nem akart gyorsan felébredni, csillagot rúgott; papírost
 5479 X      |                         úgy látszik, hogy korán felébredtek. Az egyik ablak kinyílik,
 5480 XLII   |                       talált okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben
 5481 XXXV   |                        én nagyravágyó álmaim is felébresztett álmok. Magam is keresem
 5482 XXXI   |                       amit cselekedett, nincs a feledékenység szeleibe szórva. Ezeket
 5483 XXI    |                   alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsõségét
 5484 XXXIV  |                        széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról
 5485 X      |                         asszony is el tudja ezt feledni. Pedig útravaló az. De hát
 5486 XVIII  |                      méltóságosan.~Csak egyszer feledte el halott voltát.~A kántor
 5487 XLII   |                   szárnyajtós szekrényben benne feledték a kulcsot.~Talán szándékosan
 5488 XVI    |                         maradék pénzemet is ott feledtem.~(Ez igaz! - bizonyítá a
 5489 XVI    |                         leckét, amit tudom, nem felejt el. Elmondták mind az egész
 5490 XXXVIII|                      kell adnom, mit a városnál felejtett. - Az ám! Nem is találja
 5491 XXXI   |                         meg a lobogásáról! Hogy felejtette õt ottan egy egész felgyújtott
 5492 XIX    |                         sor jött ki belõle:~„Ne felejtkezzék meg kegyelmed a fiamról!”~
 5493 XXXI   |                     szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon
 5494 XVIII  |                      fenntartva, s õsi pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért
 5495 XVIII  |                      békességet intve a háborgó feleknek.~A fehér zászlónak rögtön
 5496 XXXVII |                         vízzel locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen rendén következõ
 5497 XIX    |                           Erre határozottan azt felelem, hogy „nem!” De a magyar
 5498 XXVI   |                        õt itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tõle vagy túlságos óvatosság?
 5499 XXXII  |                         volt szabad beszélni, a félelemben eltöltött éjszakák, amiken
 5500 XXXIII |                   szitokneveket, de már vékony, félelemtõl reszketõs hangon: „Eh te
 5501 XXXVI  |                         vallási villongást újra felélesztették; az elkobzott vagyon felett
 5502 XVI    |                   vádlott makacsul megtagadja a feleletadást, én kénytelen vagyok ellene
 5503 XVI    |                            Adj száraz és komoly feleleteket, bajtárs! - súgá Korponay
 5504 XVI    |                     odamenetelre?~- Erre kész a feleletem. A Thurzó-ház tõszomszédjában
 5505 XXIX   |                        makrapipát.~A hallgatást feleletnek vette.~- Német? - kérdé
 5506 XL     |                feleletet kaptál. Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak
 5507 XL     |                        most erre a kérdésre azt feleli: „nincsenek”, akkor innen
 5508 XXXIX  |                 feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között rebegé (mosolyogva):~-
 5509 XXXIII |                  bõszült indulat az ösztönszerû félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja
 5510 XXXIII |                      szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem kínoz. - Minden
 5511 XVI    |                        legények elbújnak; ilyen félelmetes látvány még nem volt a szemük
 5512 XLII   |                  Elvesztette már a halál minden félelmetességét. Nem kívánatos a nap feljövetele
 5513 I      |                    tovább nézi az ember, valami félelmetest, gyanúkeltõt talál benne,
 5514 XXII   |                    cudarság volna tõlem. Nem is felelne meg a kötelességemnek. Mikor
 5515 XXXIV  |                        Hallgatok csendesen.~- S felelsz egyenesen. Még én nem írtam
 5516 XVI    |                  forgatta fölfelé, némajátékkal felelve; hogy õ sem tudós ebben
 5517 XXXV   |                         pettyegetettek, irombán felemásak, csipkézettek, sávozottak,
 5518 IV     |                        az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet,
 5519 XXXVII |                        férj kezét nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja,
 5520 XVII   |                   forrás nyílását takaró szikla felemelkedett elõtte, s akkor a lépcsõkön
 5521 XIX    |                    egynehányan feljöttek rajta, felemelték a rejtekajtót, azon kibújtak,
 5522 XXXIV  |                          egy dobsinai vén lakos felemlegeté, hogy õ is volt már ebben
 5523 XII    |                       asszonyt; hogy aztán újra felengesztelje.~- Jéggé fagyok, ha így
 5524 XVII   |                    annak lennie, mely a gyönge, félénk leányt arra bírta, hogy
 5525 III    |                       be a templomba, gyermekét félénken takargatva, imakönyvét ajkáig
 5526 XXXIV  |                         amit ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene
 5527 XXXIX  |                   felhaladva az emeleti szobába felértek, ahol a széles mennyezetes
 5528 XXXIX  |                          te is velem jössz, kis feleségecském?~Juliánna a halál félelmei
 5529 XIV    |                   félóra óta védem a kapudat. A feleségedet azóta odafenn tán már fel
 5530 XXI    |                     címerek; egy Andrássyé és a feleségeé; körülöttük aranybetûkkel
 5531 XII    |                    katonák, polgárok, férfiak a feleségeik kantusában, amit a zavarban
 5532 IV     |                         minden fõtisztjei, az õ feleségeikkel együtt, a patríciusok, a
 5533 XXXI   |                          siettem fel Lõcsére, a feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy
 5534 XXX    |                     szeretnék beszélni.~- Az én feleségemmel? Ha csak ez a kívánsága
 5535 XXIII  |                     eszme volt. Egy férj, aki a feleségén kívül más nõt szeret! A
 5536 IX     |                            Felelek róla.~- És a feleségérõl is?~Andrássy István arca
 5537 XIX    |                         ahol egy ruhát talált a feleségétõl, azt hasogatta szilánkra;
 5538 XXIII  |                      vallomását.~- Tehát bûne a feleségnek ha a férjéhez hû marad,
 5539 XXXV   |                         ami e házban az elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát még aztán
 5540 XXXIV  |                   mennybeli hatalmakkal kellett feleselni, most pedig éppen tehette,
 5541 XXXIV  |                      kihallgatás nélkül ítél! - feleselt vissza Pelargus. - Eddig
 5542 XXXI   |                Fekete-hegyek közé, felbiztatta, feleszelte a falvaiba hazatért hajdúságot,