bold = Main text
      Fezejet                                                  grey = Comment text

14603 XXII   |                      Isten! Takarodjatok eléje! Nyaljátok a talpát! Ti minden úr szolgái!
14604 XXXIV  |                     volt, csak üvegen keresztül nyalta a mézet: az asszony bolondja.~-
14605 XXX    |                  aratnak, kaszálnak, mint derék nyárban. Szomorú aratás: nem köt
14606 XXIX   |                     egész part mentét a tavaszi nyárbokor, vadánis és gyökönkc friss
14607 XXX    |                         kap, amin legörömestebb nyargal, hát akár egy üres hordót
14608 II     |               diadalokra utalnak: az oroszlánon nyargaló páncélos lovag; - a három
14609 XXXV   |                      állt meg a kedvéért, hanem nyargalt egy hiú-csalóka ábránd után -,
14610 XV     |                 idejöttek. Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják a kapát meg
14611 II     |                magyarokká lettek.~Elõkelõik nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak,
14612 XI     |                         vele az ember. Sok nagy nyavalyában ez a remedium. No meg a
14613 XVIII  |                    kezében lámpás volt, s azt - nyavalyást - tolta maga elõtt, hogy
14614 XXIV   |                         fülét dörzsöli, a nehéz nyavalyától megszabadul. A rókának a
14615 X      |                        lábost a tûzrõl; a forró nyelével mind összeégette a tenyerét;
14616 XVI    |                         én benneteket, éhkoppot nyelni kurucosan - gondolta magában
14617 XI     |                      egész süteményt; de le nem nyelt belõle semmit; csak elszórta
14618 XXXI   |                        egyszerre, mintha a föld nyelte volna el. Mire megújult
14619 III    |            természetesen úgy odakapta a bõrét a nyelve hegyének, hogy feljajdult
14620 III    |                    Wencezlauz, kóstold meg csak nyelveddel, hogy milyen édes ennek
14621 XXV    |                pecséteket ismét helyrepótolni s nyelvészeti ismeretei azoknak a tartalmát
14622 XXXIV  |                     szokta kapicányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal
14623 XXXV   |                   plébánosnál várnak, s a világ nyelvétõl õrizkednem illik.~- Mégis
14624 XXI    |                      tûrték maguk között pogány nyelvjárása s szilaj dühöngése miatt;
14625 XXVIII |                         lovag, elõvéve a magyar nyelvtudományát. - Kinek a hintaja ez?~A
14626 II     |                         alatt telepedtek ide. A nyelvüket megtartották, minden más
14627 XXVIII |                     eshetõségre, az okiratait a nyeregkápába tette, kulaccsal, úti elemozsinával
14628 XXX    |                      pisztolyai is ott voltak a nyeregkápában, csak az egyikén volt a
14629 XXIX   |                 csendesen nyugodtan húzta elõ a nyeregkápából azt az egyik pisztolyt,
14630 XXIX   |                         kantárt, megtapogatta a nyeregkápákat: ott vannak-e a pisztolyok;
14631 XXIX   |               tatárfutásból nem maradt hátra: a nyeregnek két nagy bolond szarva volt
14632 XIV    |                   nyomában.~Korponay leugrott a nyergébõl, hogy összevissza cibált
14633 XII    |                         fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót,
14634 XXX    |                      Már kora hajnalban sietett nyergeltetni a lovag, azzal a szándékkal,
14635 XXIX   |                        Odakinn van a tornácon a nyergem, zsabrákom, lószerszámom,
14636 XX     |                        a kardod! Kapj fel ide a nyergembe a hátam mögé, én jobbról
14637 XXX    |                     volt, hogy neki adtam oda a nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa
14638 XXXVIII|                     kipróbálta a rudason, meg a nyergesen, hogy azokat gyorsabb haladásra
14639 XXIX   |                            Hiszen ha még csak a nyergét emelném el a jámbornak! -
14640 XXIX   |                   reggel is akar még beszélni a nyergével, tegye a feje alá este,
14641 XXVIII |                      apácaköntösben máshová sem nyerhetett volna bebocsáttatást.~-
14642 XVI    |                     összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza leghamarább a kontenántiáját.~
14643 XXV    |                        fejedelem által donációt nyerteknek a nevei foglaltatnak, akik
14644 XXI    |                   feltamatunk~            Semit nyertunk, csak vesztetunk;~           
14645 XI     |                 hozzájuk. Volt a fiának egy kis nyestprém süvege: éppen olyan süvege
14646 XXIII  |                  ilyenek azok, akik bársonyban, nyestprémben kevélykednek, gyémántos
14647 XXIX   |                        a nyerget, hogy az isten nyila...~- No, no, lovag uram,
14648 I      |                          csak az ajtó táblázata nyiladozott szét az eresztékeibõl; az
14649 XXXV   |                       izzó papírlapok egyenkint nyiladoztak szét egymástól, a fekete
14650 XXXIII |                     Minden villámlás a szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstõl
14651 XXIV   |                     meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások ellen segít a bogáncs, mivelhogy
14652 XV     |                      kell állni.~Eközben valami nyilallt keresztül a tábornok emlékezetén,
14653 VIII   |                       Az egy olyan éles, szívig nyilaló sikoltás volt, hogy a drabantok
14654 XLI    |                        figyelt már a kocsiernyõ nyílásain keresztül valami gyanús
14655 XI     |               lélegzetével olvasztott egy kerek nyílást, amin kinézhessen.~Egész
14656 XVI    |                         lõcsei bíróé.~Hogy ez a nyilatkozat mennyire találkozott a kuruc
14657 XXXII  |                      utánzása. Építészi lángész nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért
14658 VI     |                       ellene mondtam! - sietett nyilatkozni, mellét ütve, a legközelebb
14659 XXXI   |                  asszonyom, hogy ilyen õszintén nyilatkoztam. Kegyelmednek a múltban
14660 VIII   |                          hogy a szobák egymásba nyíljanak. (S nem tudhatja az ember,
14661 XXX    |                       nevetõ arcokon. No, ilyen nyíltnak nem képzelte ezt a társaságot,
14662 XXXII  |                        aki máskor hebehurgya és nyíltszívû volt, s a rettenthetetlen
14663 VI     |                         palatinusa azonban, aki nyilván meg van vesztegetve a császáriak
14664 XII    |                       van engesztelve az áhítat nyilvánításával, most már szabad az út a
14665 XXIX   |                         valaki azzal a hangosan nyilvánított véleménnyel közeledik az
14666 XLI    |               megsértette, rossz nõnek nevezte, nyilvánosan bevádolta, hát ezt mit sajnálja?
14667 XXVI   |                   tegyen vele boldoggá, hanem a nyilvánosság elõtt még csak a kesztyûtlen
14668 XXIX   |                       sétanyomai; egy-egy kajla nyír ereszti búnak a virgácstermõ
14669 XXIX   |                        Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor, végtére Nagy-Károly. Ha
14670 XXVIII |                      aki borokat vásárolni megy Nyírbe(!), azután egy gazdag zsidó
14671 XXVIII |                        csinált kõutak vannak, a Nyírben tavasszal még barátságos
14672 XXIX   |                    tornyok (egyedüli útmutatók) Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor,
14673 XXVIII |                     Tiszán; onnan a Nyírségnek, Nyíregyházának, Nagy-Károlyig. Az egész
14674 XXI    |                        bozótként hajlanak alá a nyirkos falakon, s azt a fenyõfát
14675 VIII   |                         a szurkos kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról hiányzik
14676 XXXIV  |                kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem kapott bele a
14677 XXVIII |                         indulna neki hintóval a Nyírnek, földárja idején, mikor
14678 XV     |                         az egészet kurtára kell nyírni miatta.~(Égett bizony az
14679 XXII   |                       hiányzik fejérõl, rövidre nyírott haja, mint a serte borzad
14680 XXIX   |                   elképzelhetetlen rossz volt a Nyírségen keresztül, a földárja tengerré
14681 XXVIII |                        átvisz a Tiszán; onnan a Nyírségnek, Nyíregyházának, Nagy-Károlyig.
14682 XV     |                     üstökös urak közül, kurtára nyírt hajjal.~Alig, hogy a borbélyát
14683 VI     |                         fekete haj tövig le van nyírva a fején, a kuruc módra, „
14684 V      |                         uram int a fiának, hogy nyissa ki az ajtót.~Wencezlauz
14685 XIII   |          boszorkánysággal kellett végbemenni.~- Nyissák fel belülrõl az utcaajtót.
14686 XII    |                         könnyen segít vele. Két nyisszanás, s az összefont fürtök kezében
14687 XXXIII |           kollációzgatott, az éles görbe késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon,
14688 XIII   |                        utána; nem volt kíváncsi nyitjára akadni annak a titoknak,
14689 XXV    |                      után rakták le a fegyvert, nyitogatták meg a várkapukat. A nemzet
14690 XXI    |                        Még teneked magadnak sem nyitom ki a kaput, hacsak az én „
14691 XXXVIII|                      sok megígértre új kilátást nyitottak. Így jutott Blumevitzné
14692 XXVI   |                       torkaszakadtából, a kaput nyitották nagy sietve, a csapóhíd
14693 XXVI   |                        én egyik sem vagyok, hát nyittasd ki a kaput, s eressz utamra.~-
14694 XXIX   |                  rekettyés parton, melyen túl a nymphaea széles bõrleveleivel s az
14695 XXIX   |                     itthon? Nyolc? Tehát mind a nyolcat!~- Még az éjjel tetszik? -
14696 XXIX   |                         Mire a szekér elõállt a nyolcbivalyos fogattal, Juliánna is ki
14697 V      |                         a hegyaljai termésüket, nyolcezer forintot fizettek neki váltságdíjul,
14698 XXXV   |                    Andrássy Istvánné.~A hold is nyolcszor megújult azóta. A fák kivirágzottak,
14699 XXXII  |               kicsikéjét.~A tornyosuló fellegek nyomásától oly forró lett a lég az
14700 XIII   |                        õ ismert. Sehol még csak nyomát sem találta a gyanúnak.~
14701 XIX    |                    kegyelmednek, hogy azok igen nyomatékosak. Azért kívánja a királyi
14702 XIII   |                       függõ drótos lámpást, s a nyomcsapásra világított vele.~- Egyenesen
14703 XVI    |                    vitte a képzelete ez asszony nyomdokain, hogy ez maga fusson ki
14704 X      |                      arcára egy csattanó csókot nyomjon.~Nagyot sikolt rá az asszony.~-
14705 XIII   |                  belülrõl az utcaajtót. El kell nyomni Belleville lovagot.~Ezt
14706 XXXVIII|                      tanács egy kétszáz aranyat nyomó láncot decretált a számára
14707 XXXV   |                         mellett.~Andrássy hamis nyomon járt.~Azt ugyan föltette
14708 XXII   |                        én tettem õket koldussá, nyomorékká.~- Mi tettük õket azzá;
14709 XXII   |                         a földi országért. Én a nyomorékokkal nem védhetem a várat. Be
14710 XXII   |                        egy egész sereg koldust, nyomorékot, árvát csõdítettél ide fel
14711 XLII   |                     fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak.
14712 XXI    |                      megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~Amíg a férj és a négy testvére
14713 XXII   |                      verni az én házamból az én nyomorultjaimat, akiknek minden szenvedéseikért
14714 XXI    |                  összeszedte mindenünnen a harc nyomorultjait, s az árván maradt porontyokat,
14715 XXII   |                        által rejtegetve; milyen nyomorúság várt itten reájuk; minden
14716 XLI    |                        aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél hozzá, kelt-e
14717 XXXVII |                        Kísérni fogom õt nyomrul nyomra, mint a véreb. Se éjjel,
14718 XXXVII |                    asszonynak. Kísérni fogom õt nyomrul nyomra, mint a véreb. Se
14719 XXXV   |                       címe a könyvnek. Ki fogja nyomtatni a lõcsei tipografiában.~
14720 XXXI   |                asszonyomat Bécsbe; azóta mind a nyomukat kergetem. Amíg Lõcsén voltam,
14721 XXXII  |                  helyeken), hanem amint beljebb nyomul az erdõ közé az út, ott
14722 XIX    |                        gyere utánam.~Fabriczius nyomult elõre, Korponay a nyomában.~
14723 XXIX   |                megmondom. Azért, mert itt jön a nyomunkban a császár hírmondója, aki
14724 XXXII  |                       nem félt lefeküdni abba a nyoszolyába, amibõl elõtte egy nappal
14725 XI     |                           kérdezé, odakopogva a nyoszolyához.~A nõ válasz helyett nevetett.
14726 XIV    |                      szájtátó férfit a felesége nyoszolyája körül, magát az asszonyát
14727 XIII   |                  karszékben aludt az ápolónõ, a nyoszolyán pedig az úrasszony. Még
14728 XXIX   |                                  Nem fekszem én nyoszolyára,~            Mert elalszom
14729 XXXV   |                        a megbántott papirost, s nyugalmat erõszakolt magára.~- Hát „
14730 XXXV   |              megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom, hanem az ellentéte az eddigi
14731 XXXI   |                  õkegyelmének a felesége. Isten nyugasztalja!~- Mikor?~- Éppen azon a
14732 XVI    |                   délnek, a Thurzó-ház ellenben nyugatnak, hogyan történhetett az
14733 XVIII  |                         Tábornok úr! Csak semmi nyughatatlankodás! Mindenki a maga helyén
14734 XXIV   |                      kell mondani:~„Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát édesapámnak,
14735 XXVI   |                       azt az idõt itthon tölti, nyugodalmasan ágyban fekve.~Alig várhatta,
14736 XL     |                        van róla. Már ebben csak nyugodjék meg kegyelmed. Az a lõcsei
14737 XXXV   |                       van egy kísértõ réme, aki nyugodnom nem hágy, aki földönfutóvá
14738 XIX    |                    fejét.~- Várlak! Csapj le! - Nyugodtabban a vérpad tõkéjére sem hajthatta
14739 XXXV   |                    hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak, fönségesen andalító az
14740 II     |                    város a közvetítõ a kelet és nyugot között. Karavánjai Smyrnától
14741 XXXI   |                       két kapuja van: keleti és nyugoti. De egyszerre soha sincs
14742 XI     |                      ablakon kinézett; nem volt nyugta sehol.~A patkányok elõjöttek
14743 XVIII  |                  suttogá nejéhez.~- A patkányok nyugtalankodnak - mondá az, s egy csók lezárta
14744 IV     |                         szenátorok is elkezdtek nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen
14745 XXVII  |                     Krisztina sem írt levelet a nyugtalankodó férjének. Tudta, hogy annak
14746 XVIII  |                       is volt, hogy a patkányok nyugtalankodtak, jobban, mint máskor; hanem
14747 X      |                     mind elõbb tudtam, mint te. Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad
14748 Uto    |                   koporsót; egész fel a hajdani nyugvóhelyéig; a csendes kis szobáig,
14749 XXXVII |                   bizonyosságot akarok tinektek nyújtani. Magamra vállalom, hogy
14750 XLI    |                      asszony. Csak oda kell azt nyújtania a táncosának, s lesz belőle
14751 XXXI   |               kegyelemkérõ, aki a fekete pálcát nyújtja.~A fõparancsnok kettétöri
14752 XI     |                    õrtûznél felmelegítette; úgy nyújtotta neki vissza; de a delikvens
14753 XXXVII |                    tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki, felemelje, s tán meg
14754 XXXI   |                      zengõ körte meg egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap
14755 X      |                        tengerinyúl van.~- Az én nyulam is ott van! Az a fekete,
14756 XXVI   |                       ide a szomszédba.~- És ha nyulat lõni megy is ki urambátyám
14757 XXIV   |                        bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! - kiáltá a kisebbik
14758 XXXII  |                    oldalaiból magas fenyõszálak nyúlnak ki egyenest, póklábforma
14759 XVI    |                   hatalom...~S azzal dolmányába nyúlva, elõvont egy összehajtott
14760 XII    |                  holdvilággal csókolódó hosszú, nyurga szerelmes. Korponay pedig
14761 II     |                  bajuszai, vállaikra omló hajuk nyusztkalpaggal leszorítva, a nõk fátyollal
14762 XXXII  |                      Hát mikor az oláh elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb
14763 XXXV   |                     viaszktáblán, pergamenen és obeliszkok oldalain csak ez az egy
14764 XIX    |                 karikatúragyûjteményrõl beszél, obester úr?~- Hát biz ez egy képeskönyv,
14765 XIX    |                         megdöbbent.~- Azt hiszi óbester úr?~- Úgy ismerem ezt az
14766 XX     |                    kuruc tiszteknek! Belõled is obesterlajtinánt lesz. Táncolj, fiam, egy
14767 XXV    |                        hát a nagyságos Korponay óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna
14768 XIX    |                        magyar generális a német óbesterrel, kuruc tiszt urak a lõcsei
14769 XXIII  |                        szeretett volna kártyát, obletánt a dajkával; nagy biztatásba
14770 XXI    |                    Egypti conditores absorsbsit oblivio, justorum gloriam grata
14771 XXV    |                 játszónépnek, hol meg az utolsó obolusát is elnyerte az egész társaságnak.
14772 IX     |                      dolga, nem a közönségé. Az obsoletum statutumokat hagyjuk a lomtárban;
14773 III    |                    viselik a mentét. Principiis obsta!~Ezenben egymás után érkezének
14774 XI     |                    vonaglottak a kacagástól.~- „Occassio bona.” Ön ismertette meg
14775 XXII   |                      állt föl helyébõl.~- Miért ócsárolod az apát gyermekei elõtt?~-
14776 XIII   |                        többiek, hogy adjátok az ócskavasat! - gúnyolódék Belleville
14777 XIX    |                   megjutalmazta: helyezze be az Ocskaytól elkobzott sztropkói uradalomba.~-
14778 XLII   |                       gyerekhad, csõcselék fut, ocsmány kiabálással egy lovag után,
14779 XXXI   |                    között, el-eldugva azok közé ocsmánykedves pofácskáját, a kancellár
14780 XXXVII |                     kellene tenni. - Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésbõl, mikor
14781 X      |                   hadzsi nem hisz oly fanatikus odaadással a Mahomed paradicsomában,
14782 XVI    |                      Czelder karját.~- Mindjárt odaadom. Itt a tarsolyomban. Nem
14783 XXVI   |                    Poprádon medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak, készítse
14784 XXIV   |                        hadsereget szembe. Hanem odaállítom a várkapu elé a saját két
14785 XXIX   |                      együtt a tejfeles levében, odaállította azt bográcsostól a lovag
14786 IV     |                         onnan az a kép, amit én odaállíttattam?” A hatalmas nagy dynasta,
14787 XVIII  |                         inkább a feladata, hogy odaálljon a pallosával ahhoz a vasajtóhoz
14788 I      |             kísértetképpen megjelenni, példának odaállni; csábtekintetével századokon
14789 III    |                   hónaljmankó segélyével tudott odábbmenni.~Alauda uram nyájas üdvözlettel
14790 X      |                         ha egy helyen megunták, odábbment, újra kezdte.~A muzulmán
14791 XXXIII |                     megolvasztá a jeges szívét, odaborult térdre a kisfiú mellé; elkezdett
14792 XXIII  |                     kiszökött a közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán suttogva
14793 XVI    |                        ha rajtakapják, magát is odacsukják, vagy õ öl meg valakit.
14794 I      |                         aki egyszer egy csókért odadob egy országot, másszor megint
14795 XXXIV  |                    Nyári mulatságaik alkalmával odaeresztették le a seres hordóikat, de
14796 XIII   |                     jobban vakká lesz az ember.~Odaért a ketterhäuschen elé: látta,
14797 XXVIII |                   állatok királya, az embert is odaértve.~Ha egy gyermeket ragad
14798 IV     |                    szuverén szenátornak címerét odafaragták a pad magas támlányára,
14799 XXXII  |                    Szeret engem a Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz, nem hágy el,
14800 XXIII  |                      nézte volna az ember, hogy odafigyel. De még azt is meg tudta
14801 XII    |                         Az imára kulcsolt kezek odafonódtak szerelmesen a térdeplõ lovag
14802 XXII   |                        csak a ráncigálást érzi, odafordul a csendzavaróhoz a telemerített
14803 XIX    |                 alagútban még lent van, az mind odafullad a füstben, aki pedig fölötte
14804 XXII   |                           Binye Zeu).~A hírhozó odafurakodik az osztogató alakhoz, s
14805 XXXIV  |                     prókátor közbejötte nélkül, odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik
14806 XXXVIII|                   Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi
14807 II     |                      lesz, az egész vásáros nép odagyülekezik, csörgõs szánok sikamlanak
14808 XXIV   |                         hazában!~A hadnagyok is odagyûltek mind a kapu elé, azok is
14809 XXXI   |                    vidékrõl feljött vásáros nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott
14810 XIX    |                   zsákodban?~- Lõpor van benne! Odahajítom a tûzbe!~- De ezt ne tedd!
14811 XXXV   |                        emelkedett fel térdérõl, odahajolt annak a félig felemelt kezéhez,
14812 XXXIX  |                         Juliánna szédelgõ fejét odahajtá az ura keblére, s sokáig
14813 III    |                         kacagja el magát a diák odahátul. - Apámuram, hiszen a nap
14814 XVIII  |                   hazaért a kiskapun keresztül, odahívatta a lakószobájába régi, hû
14815 XXXV   |                      akárki, akit az ájtatosság odahoz, de õt ott sem láthatja
14816 XXIV   |              kapaszkodva. - Õ fogja a szívemet. Odahúz magához.~- Jól mondod, fiam! -
14817 XXXV   |                         ez itten? Mind a ketten odahúzódtak az apjuk mellé. Talán eszükbe
14818 XXIV   |                       akartad te azt?~A gyermek odahúzta magához az anyja fejét,
14819 XXXI   |                 rátalált.~Aztán egy karosszéket odahúzva a pamlag elé, ahol a hölgy
14820 XXV    |                  Rákóczi-párti úrnak a birtokát odaígérték Bécsben, már jött Szathmárból
14821 XIX    |                 kisgyermekével. - Heister éppen odaindult, azt ostrom alá venni. Kegyelmed
14822 XXIX   |                       azt az egyik pisztolyt, s odairányozva a legény villogó szemének,
14823 XXXII  |                      Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra.
14824 XXXVIII|                         falura, mint a hiencek, odajössz hozzám Lõcsére, s ott maradsz,
14825 XXXVIII|                         sequestráló pecséteket.~Odajött doktor Cornides is, felajánlva
14826 XIII   |                          csikorgó hidegben, nem odajöttek-e hozzád gúnyolni, szidalmazni?
14827 III    |                     hideg vas természetesen úgy odakapta a bõrét a nyelve hegyének,
14828 XIX    |                        mikor könnyû tollheggyel odakarcolta ezeket a gunyoros vázlatokat.~-
14829 XXIV   |                    nyoszolyájába feküdni, hanem odakérezkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon
14830 XXIX   |                       kalázlit, sótartót rendén odakészített, s még egyszer megforgatva
14831 XLII   |                     mintha a számára lett volna odakészítve. - Asszony volt, mikor tükröt
14832 XXXI   |                  szorult hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló fõurakhoz,
14833 XXXVIII|                         palóc parasztkiejtéssel odakiált nekik:~- No, hát má nasságos
14834 XXX    |                 bevezette a lovát a pitvarba, s odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~
14835 XX     |                      együtt egy kárpitzsinórral odakötötték az erkély rácsához a zászlót.~
14836 XIX    |                  zászlónyelet közös tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka
14837 XI     |                          No, mi baj? - kérdezé, odakopogva a nyoszolyához.~A nõ válasz
14838 XLII   |                   fogják vetni.~Elõtte való nap odaküldték hozzá a hóhérmestert, hogy
14839 XXXI   |                kapucinusmajommal enyelgett, aki odakuporodott melléje, s bújósdit játszott
14840 XXX    |               lecsillapodott, elegáns lengéssel odalebbent a nádor elé, szép kiejtésû
14841 XLII   |                egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent, azzal a daróc takaróval?
14842 XVI    |                     legdühösebb veszekedõk közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan
14843 X      |                         is lehet más, mint hogy odalépjen hozzá; s a tûztõl piros
14844 XXII   |                   elhagyni a koporsóját!~Zsófia odalett az elszörnyedéstõl.~- De
14845 XXIV   |                    lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá anyjához a fiút, s aztán
14846 XIV    |               félretolta maga elõl, Wencezlauzt odalökte a villamos gépre, s azzal
14847 XII    |                         elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen ablakhoz s
14848 XXXIV  |                 utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. - Bizonyosság
14849 XXVII  |                parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek a királyhoz.~- Mit akar
14850 XXXIII |                 mutathatják magukat. - Hanem én odamehetnék hozzájuk a magam búvó útjain. -
14851 XVI    |                       két cathetust választá az odamenetelre?~- Erre kész a feleletem.
14852 XV     |                 körülmény nem akadályozta, hogy odamenjen a kísérõivel együtt, s ott
14853 XXXV   |                         úgy szeretett. Engedjen odamennem, hozzá! Hadd boruljak le
14854 XLI    |              elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél hozzá, kelt-e csak egy mosoly
14855 IV     |                kinyújtaná egyszerre a karját, s odamutatna az átelleni falra, s elkiáltaná
14856 XXX    |                    befelé tárt ajtót kihúzta, s odamutatott, babonás borzalommal. -
14857 XXXIV  |                   Világosságot látok! - kiáltá, odamutatva.~- Az a Ghéczy Zsiga! -
14858 XXXI   |                      felé mutogatva.~Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegetõ
14859 XXIV   |                  mosolyog?~S valamennyien, akik odanéztek, azt hitték (tán a könnyeik
14860 XIII   |        segélykiabálásaira több oldalról kezdtek odanyomakodni hazaszállingózó fegyveres
14861 XXVI   |                         a kesztyûtlen kéznek az odanyújtása is bûnjelnek számíttatik
14862 XXXVI  |                        kackiás parasztmenyecske odapottyan az égbõl. Hangzik kacaj,
14863 XXV    |                        sem bontott fel közülök. Odarakta õket mind egymásra. Elképzelé,
14864 VIII   |                        képes felét.~Alauda uram odarántotta magához a fiát, hogy a fülibe
14865 XXII   |                 megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall az éneklõ tömegre:~- Elhallgass!
14866 XXII   |                        elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum elé.~Az oltárhoz
14867 XXII   |                         a méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság közé, s elkezdett
14868 XI     |                         tőle.~A francia főtiszt odarúgtatott a nép közé, s szidta a féktelen
14869 XVIII  |                       minden gondolkodás nélkül odasiet a felnyitott ajtóhoz, megkapja
14870 XXVIII |                       befejezzék. Bízza rám: én odasietek vele, s megelõzöm az ellenfelei
14871 XXVIII |                          a császár halálhírére, odasiettek hozzá, hivatalos állásaikat
14872 X      |                     tányérra kirakta; egypárnak odasült a feneke; mert nem jól volt
14873 XXVII  |                    Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta az ablak közé a zcntai hõst;
14874 X      |                  nyakába; két meztelen karjával odaszorítva a fejét magához.~- Hát mégiscsak
14875 XIX    |                  egyezkedik,~s aki a kettő közé odaszorul~Mikor a két vezér, a zászlónyelet
14876 XIX    |                         mellõl a török kését, s odaszúrta a szíve tájába.~Még most
14877 XXX    |               zûrzavarban a szétrobbant vitézek odataláljanak megint a saját zászlóikhoz.
14878 XXVII  |                        Szomjat érzett. Juliánna odatartá égõ ajkaihoz a kristálypoharat
14879 XXXI   |                        ösztön, s egy pillanatra odatekintett a vesztõhelyre.~Felsikoltott.
14880 XII    |                    kulcs az? - kérdi félvállról odatekintve a hölgy.~- Annak a ketterhäuschennek
14881 XII    |                  hímzett inge ujjával az arcát, odatelepedett az asztal melletti kerevetre,
14882 X      |                        érte. Sietett a kávét is odatenni a tûzhöz az ibrikben; amíg
14883 XLII   |                        a bakót, leült a számára odatett alacsony tölgyfa székbe,
14884 XXIX   |                     idehoztam.~- Hol van hát?~- Odatettem le a tornácba.~- A tornácba?
14885 XII    |                      csakugyan küzdelem folyik, odatódul hát minden ember; meg a
14886 XIII   |                          Szóljon!~A doktor maga odatopogott Léni asszonyhoz, s elkezdte
14887 X      |                    készítette neki a kávéját, s odaültette a kis leány-fiút az asztalhoz,
14888 XXXIV  |                    teszed! - kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé, sarlóforma
14889 XXXVII |                          Erre a szóra többen is odaugrottak melléje, s ráncigálni kezdték,
14890 XXIX   |                      elõtt. Aztán a Juliánna is odavágott neki a beszédes szemével,
14891 XIV    |                      sarkantyúba kapva a lovát, odavágtat a lovasaival a legsűrűbb
14892 XXVIII |                        Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok! Sohase beszéltem
14893 XXX    |                        viszi, a maguk porontyát odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit
14894 XXVIII |                   nézett a hintó ablakán, hanem odavárta Alauda uramat; az beült
14895 IX     |                   Korponay járása meghiúsul, ha odavész a jövõ éjjel, vagy õ, vagy
14896 XXXI   |                          jövedelmeik nagy része odaveszett, nevüket a proscriptionalis
14897 XXXV   |                         annak a halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az asszonyt: „
14898 XXXII  |                       Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~S mint aki bölcs tanácsadása
14899 XIII   |                    világított vele.~- Egyenesen odavezetnek! Rajta! Utánam! Megkapjuk,
14900 XXXIX  |                     annak a térdei roskadoznak, odavezette a karosszékéhez, oda leültette,
14901 XXIV   |              felöltöztette magát a frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan
14902 VIII   |                         no! Hol van?~Wencezlauz odavilágított a karos lámpással a leányra.~
14903 XXXVIII|                         hát akkor mondtad, hogy odaviszed hozzá. Azóta özvegy is lett.
14904 XXIII  |                megragadva mind a két fia kezét, odavonszolta õket magával apjuk arcképe
14905 XXXV   |                       bámultak a nõre.~Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik
14906 XXIV   |                        a várkapuba.~A kis ágyút odavontatták a kapu elõtti emelkedett
14907 XIII   |                     tõled valami kíméletet? Nem odazártak-e a ketrecbe? Télen, csikorgó
14908 XXII   |                        s az egész égõ borszeszt odazúdítá az érdemes convivák nyaka
14909 XVI    |                   versekbe szedje, s kész az új Odisszea.~(- Így majd csak kihúzzuk
14910 XI     |                    egyik szobából a másikba. Az ódivatú házaknál minden ablakköznek
14911 XLII   |                      cserébe kapott szoba egész ódon pompával volt bútorozva;
14912 XXXIII |                        egyszál kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtõje
14913 XXXIV  |                       nekünk rejtett pénzbányák odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta
14914 XXXII  |                      biztosan ült otthon a maga odújában, hogy ha csak hadsereget
14915 XII    |                        Minden ember kiszalad az odújából, katonák, polgárok, férfiak
14916 XXXII  | Zrínyi-Nádasdy-összeesküvés leveretése után egy odvas fából nézte, mikor a vezértársát,
14917 XXI    |                         István generális Miklós öccsére bízta. Az pedig kemény legény.~
14918 XXXI   |                       nem mondta meg, miért? Az öccsérõl beszélt valamit, aki félbolond,
14919 XXIV   |                     mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk
14920 IV     |                       Most már csak hagyja rám, öcsémuram; majd én kötöm meg a nyakravalót
14921 XXXI   |                     összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott bele.
14922 XXXIII |                      idebenn a fogoly öregember ökleivel a homlokát. A nõ folytatta
14923 XIX    |                     Hahaha! Két bolond egy pár! Öklelheted ezt a falat, vak Sámson,
14924 XXII   |                       betûnek keze-lába támadt, öklelõztek egymás között. A csuhája
14925 XVI    |                        fel végre fájdalmasan, s öklének egész súlyával a szívére
14926 XXXII  |                         rátámasztva az állát az öklére, ilyen bölcs reflexiókkal
14927 XIV    |                       szempillák felnyíltak, az öklök, amik görcsösen szoríták
14928 XXXII  |                    szíve! Ki hinné, hogy idegen ököl nem tud olyan nagyot ütni,
14929 XXXVII |                      urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. - Erre az egyre nem volt
14930 XIII   |                  schlägerek” (kurta kardok nagy ökölkosárral) voltak a markukban, s megszorították
14931 IV     |                       az öklével az asztalra.~- Ököllel tanácsasztalra ütés: bírság,
14932 XXIX   |                       mellette fehérlõ lófejek, ökörkoponyák, állatok maradványai, amik
14933 XXIX   |                   elfogyott a télen, a lovakat, ökröket mind ki kellett csapni a
14934 XVI    |                     magát is odacsukják, vagy õ öl meg valakit. Ezt majd csak
14935 XII    |               rémülettõl. Egy halottat fogsz az öledben tartani.~S ezúttal makacsabb
14936 XXIV   |                         minden szó, amit át nem ölel emberi gondolat.~És õ megígérte,
14937 XXXIII |                találkozás, egy hízelgõ szó, egy ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti
14938 XXIII  |                       és megtorlom, ha egy édes ölelésért a hazát adja kelengyéül:
14939 XXXIX  |                    istenhozta kedves vendégnek; ölelésre kitárva karjait, s ajkait
14940 XXXIV  |                        a varázslattal, csókkal, öleléssel, amivel a tévútra vitted,
14941 XXXII  |                     vissza sem a csókot, sem az ölelést.~- Hát nem szeretsz engem? -
14942 X      |                 dombéroz, kártyázik, menyecskét ölelget, addig õ odakinn a bokrokat
14943 XIX    |                   mézesmázos beszédével, gyönge ölelgetésével, aztán meg a haditörvényszék
14944 XXIV   |                        vége lesz annak. Csak te ölelj meg, majd attól elmúlik.~
14945 XXII   |                      Krasznahorkára, hogy téged öleljen, hanem hogy ide hozza azt
14946 XIV    |                  Korponay a viszontlátás boldog ölelkezését s sietett a beavatkozását
14947 IX     |                    megérintse, miként ez utolsó ölelkezésük lehet.~- Hát én azt nem
14948 I      |                      föld anyja porával porként ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek
14949 III    |                kereskedõ patrícius urat. Ez egy öles termetû atlétai alak, akinek
14950 XXXIII |                        s ha magad nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza
14951 XXIII  |                     Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne meg valakit olyan fájdalom,
14952 XLII   |                  felosztva.~Kereste, hogy mivel ölje el ezt a kis idõt még. Hisz
14953 XXX    |                      legyen meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban szeretsz.
14954 XVIII  |                   amiknek esõöntõ csatornái két ölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin
14955 XXIII  |                Zsófiának a szívébe, hogy váljon ölõ méreggé a szívében a hitvesi
14956 XXXVII |                     csoportostul.~- Ha most nem ölöm meg, késõbb kell õt megölnöm.
14957 XXIII  |                      viszontagságoktól, goromba öltésekkel itt-ott összevarrva kard-,
14958 XXII   |                         azt, hogy õsszülõid egy öltõ ruhában menekültek ebbe
14959 XXVII  |                        benyitni, elég annak egy öltönydarabjához hozzáérni, hogy azok a dögvész
14960 XXVIII |                        ott le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy kámforos ecettel
14961 X      |                   legényke ül, fekete abaposztó öltözetben, aki a két térde között
14962 XXXVIII|                          hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt Poprádon megállunk
14963 XXXI   |               hátrahagyott drágaságaira, fényes öltözeteire, amikre az úton semmi szüksége
14964 XXX    |                      Szathmáron elég, ahol kész öltözeteket árulnak. (Bizonyosan Korponayné
14965 XIX    |                      asszony készen volt már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngõ alakot
14966 XVIII  |                        Maga lefeküdt az ágyára, öltözötten, ahogy megjött.~- Halott
14967 I      |                    válik, csak õ maga nem; újra öltöztetik; ki tudja, hányadik halotti
14968 XII    |                     gyarlóságaiba úgy fel tudta öltöztetni jelképesen, hogy mindenkinek
14969 XXXII  |                 elküldtél magadtól: kisleánynak öltöztettél, azt mondtad, maskarába
14970 XXIV   |                         Fekete selyemruhába van öltöztetve; ajkai, szemei lezárva,
14971 XXV    |              Wencezlauzt egy idõre felhagyni az önálló üzlettel, s bibickedésre
14972 XXXV   |                     tanulni. Zokogás, jajgatás, önátkozó beszéd mind kitelik egy
14973 XXXII  |                   tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel szokta végighúzogatni a
14974 XXXI   |                      lefegyverezze. Ez a fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~
14975 IV     |             hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, jellemerõ, egész fel az
14976 XVI    |                Zabeyerek márványlapján az ősapa önfeláldozását örökíti meg, ki a feketehalál
14977 XXII   |                   uraikat, s azt tartották hõsi önfeláldozásnak: Zsófia az ellenkezõt tette,
14978 XVI    |                    gránátokat töltse, fanatikus önfeláldozással magát és az egész puskaporos
14979 XXXV   |                    bocsánatkérés volt, azért az önfeledt pillanatért, amikor az ágyút
14980 XXI    |                  belevegyítette már abba a maga öngúnyoló szatirikus emlékeit.~Ott
14981 XVI    |                         Andrássy István maga is önkéntelenül kapott a kardjához. Közel
14982 XXX    |                      ismerõsök voltak, a lõcsei önkéntesek, akik a város feladásakor
14983 XXI    |                        magyar hadseregben, akik önkényt álltak Rákóczi szolgálatába:
14984 XVIII  |                      helyén van. Én is! Hallják önök mind a ketten azt a trombitaszót
14985 XVI    |                            Nyakon kellett volna öntened egy pohár vízzel! Mit mond
14986 XXIV   |                   bortól a macska: hegyibe kell önteni egy korty reggeli pálinkát,
14987 XV     |                    páncélos lovagját, a Lánghok öntépõ pelikánját, akik mind e
14988 XXXI   |                 parókával, szép metszésû szája, öntetszéssel teljes szegleteivel, hódító
14989 IV     |                     serlegbe, hanem a háta mögé önti; a Türelem, aki egy báránykát
14990 XXIX   |                       karcosunkat is máslásként öntögette fel rá.~- Hát van-e már
14991 XIII   |                      hozott elõ, arra borszeszt öntött, s elkezdte a megdermedt
14992 XXII   |                       Pogány isteneknek, rézbõl öntötteknek, tûzzel fûtötteknek nem
14993 X      |                     gondolatnak!~S azután egész öntudattal markolászta végig férje
14994 XIV    |                          szólt Fabriczius; elég önuralkodással, hogy semmi arckifejezéssel
14995 XXXV   |                         aggasztóbbá tette az az önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az
14996 XXXI   |                  unicornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak van
14997 XXII   |                            felelé a csatlósa.~- Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket
14998 XI     |                        az, monseigneur.~- De az ördögbe is, mi szüksége van önnek,
14999 XXII   |                        úrrá lett szívében a düh ördöge. Még ez a két fiú is õt
15000 XXV    |                        angyalának! Mások meg az ördögének nevezték azt a tanácsadóját!
15001 XXXVII |                     imádkozzunk többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~-
15002 X      |                labancpártiakat ellenben szarvas ördögöknek.~Korponaynét úgy imádta,
15003 XXI    |                       féltek tõle, mint a tüzes ördögtõl. A kurucok sem tûrték maguk
15004 VI     |          misericordiánusok klastromába, ahol az ördöngösöket ápolják. Hogy miket szenvedtem
15005 XXII   |                      hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból. Ha már lárma kell a parádéhoz,
15006 XIV    |                       öregapámat abban, hogy az öreganyámat feleségül vegye; mert már
15007 XXVI   |                        volt annak a vendéglõse, öregapa nélkül sohasem volt a ház;
15008 XIV    |                         nem akadályoztam meg az öregapámat abban, hogy az öreganyámat
15009 XXXI   |                       sem hallott felõle. Az az öregapjánál volt Garamszegen; s oda
15010 XXVI   |                     meghalt, már akkor a fia is öregapó volt. Ennek a korcsmának
15011 II     |                         Tíz órakor megkondul az öregharang a nagy templom tornyában,
15012 XXVI   |                        látszottak ki belõle.~Az öregkapunál azonban megállította a strázsa.~
15013 XXVII  |                       sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek, míg
15014 XIII   |                   tetszett ez a jelenet nagyon. Õérette vívnak. Õtet mulattatják.~
15015 XXII   |                      arra az õsanyánkra, aki az örökébe tolakodót fegyverrel verte
15016 XII    |                         mûvészi kéztõl alkotva, örökíté meg alakját, nem lehet eltagadni.
15017 XVI    |                     szentírás kiváló jeleneteit örökíték meg remekül vésett csoportokban.
15018 II     |                         amik vértanúi emlékeket örökítenek meg: egy halálfõ letört
15019 XVII   |                          ahol az alakja meg van örökítve a kis kapura festve, amint
15020 XXXIV  |                 folytonos óraütés, számlálva az örökkévaló idõt.~Júliánna a férfiöltözetben
15021 XXVIII |                    megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma. Hanem más körülmény
15022 XXXIV  |                     vízcsepp számlálta a percek örökkévalóságát.~ ~
15023 XVII   |                       azt a leányával, egyetlen örökösével, akit fiúsított, neve és
15024 XXXVIII|                    ország rendeivel családjának örökösödési uralkodását akarja elfogadtatni.~
15025 XXV    |                     papa után, hogy a virtuális örökségére nem elõlegezhetne-e tõle
15026 XXIII  |                    árulásának jutalmát annak az örökségévé tette.~Korponay õrjöngõ
15027 XIV    |                       érez, aztán nagyot sikolt örömében, s mind a két karját a hízelgõ
15028 XXXV   |              tárva-nyitva volt a világ mámorító örömeinek, hogy zárkózik be, mikor
15029 XV     |                      hercegnõvel való házassága örömemlékére. A nagy király sokszor ájtatoskodott
15030 XIV    |                       az ajtót, a csalfa tündér örömének csattogó hangjait.~Õ pedig
15031 XXXI   |                         volt, aki a pallost nem örömest használta hátrakötött kezû
15032 XXV    |                      beszélgetésre, amit sokkal örömestebb elfogadott.~- Kicsiny, de
15033 XXXIV  |                fogantatott a gonosz lélektõl!”, örömhír lesz rám, ha azt hallom,
15034 XXXV   |                    Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet.
15035 XXIII  |                  kastéllyal fizet is meg minden örömnapért. De bánom és megtorlom,
15036 XVI    |                   esedeznek alássan, hogy a mai örömnapon engedtessék meg nekik a
15037 XXIII  |                     megfizeti az árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják,
15038 XXXV   |                      hogy zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki többé!
15039 XXXVI  |                    rettegett munkát elvégeztem, örömrõl lemondtam, lelkemet Istennek,
15040 XVI    |                   megszûnt minden muzsikaszó és örömujjongás, a sátorok kiürültek, az
15041 XXX    |              megszerzett amnesztialevelet; hisz õérte is fáradtak, neki is megszerezték
15042 XIII   |                  Belleville lovag!~- No hát mit örülsz neki, hogy megkaptad a Belleville
15043 XXXV   |                        volt a rémület - mint az örvendezés.~- Hát - a bûnöm, meg annak
15044 XXXIX  |                         õneki kellett legjobban örvendezni e betoppanó alak láttára.
15045 XXXIX  |                   idegein, és eléje sietni nagy örvendezõ repeséssel az istenhozta
15046 XXXV   |                      nagyon becses régi iratot, örvendeztesse meg vele az öreget. Ezzel
15047 XXXV   |                   elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült
15048 XXXIV  |                      kézre.~Amint így a tátongó örvény fölött libegve, lassan alászállott,
15049 XXXIV  |                          maga alá nézve a sötét örvénybe, ami a lába alatt tátongott; -
15050 XLII   |                      nem tudott kiszabadulni az örvénybõl, mely lelkét magával sodorta.~
15051 X      |                 kékebbek, néha csaknem feketék; örvények, amiknek a fenekén tûz lángol;
15052 XXXI   |                    rendezte az új népfelkelést, összeakadt egy magához hasonló kuruc
15053 XXIII  |                      hogy egy csupa érzelmekbõl összealkotott nõi szív világot egy szó,
15054 XXVIII |                        valóságos ellenmondás az összeállításban).~„Aha! Annak bizonyosan
15055 XII    |                      hogy azt a szakácsremekben összeállított lakomaasztalt apróra végig
15056 XLII   |                         aztán lassankint mindig összébb húzták zsineggel a három
15057 XLI    |                      Készek mindannyian, mintha összebeszéltek volna; azon végzik, hogy
15058 XXIV   |                    semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk itt fog mindig
15059 XXX    |                         meg?”~- Három nap alatt összeboronálták a dolgot. Éjjel-nappal tanácskoztak,
15060 XLII   |                         Juliánnának egész teste összeborzad. Holnap talán õt is így
15061 XXII   |                       nevetsz? - rebegé Zsófia, összeborzadva ez eszelõs gúnykacajon.~-
15062 XXXV   |                  zsarátnokhalomba, a láng körül összecsapott rajta.~- A kegyelmed kísértetei
15063 XXVIII |                       bíró. - Ez bizony egészen összecsappan. Hallja csak, lovag úr!
15064 XXX    |                       kuruc tisztekkel.~Sokszor összecsengett ezeknek a kardja amazokéival,
15065 XVIII  |                      Alauda fõbíró uram, aki az összecsõdülõ fegyveres polgároknak megmagyarázza,
15066 XXIV   |                     tele voltak már mindenünnen összecsõdült hajdúsággal. Egész éjjel
15067 XXXVI  |                        dicsõ asszony!~A poharak összecsördültek, s mindenki utána kiált:~„
15068 XII    |                    megrendül, a serlegek, kupák összecsörömpölnek ott az asztalon, egy eldobott
15069 X      |                      nagy! nagy!~Ezért a szóért összecsókolta az anyja a kisfiút. A szeme
15070 XIII   |                     kacajjal kapta õt nyalábra, összecsókolva a leány arcát, szemét, száját.~-
15071 X      |                 csábítóan mosolyogva nyújtá oda összecsücsörített cseresnyeajkait, de csak
15072 XV     |                 Elõvette az oldalzsebébõl a kis összecsukható tükrét, amit a nyalka kuruc
15073 XLII   |                    üdvéért könyörgõ imát.~Akkor összecsukta a könyvet, s visszaadta
15074 XII    |                     szent István koronáját, azt összedrótozni igyekszik. Az erdélyi fejedelmi
15075 IX     |                      hozzá), s mind a két kezét összedugta a bő szenátori palástja
15076 XXXI   |                   kártyavárat, amire ráfújtak s összedûlt.~Hát ezért kellett egy tél,
15077 XXIV   |                        gyógyfüvek signaturáival összeegyeztetni. Ami növénynek kõmagja van,
15078 VIII   |                     aztán a két bekerítõ csapat összeért, akkor a leány hirtelen
15079 XXVIII |                        a kiûzött kurucok titkos összeesküvésére figyelmeztetik, s ezekkel
15080 XXXIV  |                ellenségeinkhez, s felfedezve az összeesküvésünket, nem vihetett volna-e annyi
15081 XXXIX  |                       csak fel engem, mivelhogy összeesküvõ társaid így határozták.
15082 XXXII  |                       jövetelét lesték, akik az összeesküvõket elfogdosni jönnek, s még
15083 IV     |                  apostol és a reformátor szépen összefértek egymással; és mindazok az
15084 XV     |                         eloltatni, a gyanúsakat összefogdostatni, aztán a visszavonuló ellenséget
15085 XXIV   |                        olvasó, mely a két kezét összefoglalva tartá, el volt szakítva,
15086 XXXIV  |                         csak azt tette, hogy az összefogott két kezét felemelé lassan,
15087 XXX    |                        a benyíló ajtaját, akkor összefogóztak mind a hárman: a gazda,
15088 XXII   |                    sebeit bekötözheti, rongyait összefoldhatja: nem messze van már az a
15089 XXXIV  |                 tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó
15090 XXXI   |                      mikor a hajamat a hajaddal összefontam, az aranyost? mikor az éjjeli
15091 XVII   |                gerendaemeltyû hosszabbik ágával összefügg, amint arra ráhágott, a
15092 XVI    |                       lõporos toronynak micsoda összefüggése van egymással, azt majd
15093 XXIV   |                         gyermek zila beszédének összefüggését keresni. - Rátalált. - Azt
15094 XXIV   |                       mikor Charicleát írta. Az összefutó csúcsívek magas boltozatot
15095 XXXI   |                        tett szolgálatért azt az összeget? - kérdé a kancellár. -
15096 XLII   |                        görhes, szeplõs gebe egy összegöngyölt lóbõrt hurcol maga után,
15097 VIII   |                       Vajon ki lehet?”~Az pedig összegunnyadva hevert a szalmán, mint egy
15098 XVI    |                      sok szájtátó volt a piacon összegyülekezve abból a fajta népbõl, amelyiknek
15099 XIV    |                      erõsebb elektricitást kell összegyûjteni! - mondá a tudós ezermester,
15100 XVII   |                        rohammal özönlött alá az összegyûjtött víz, hogy boldog volt, aki
15101 XXV    |                         társaság szokott nálunk összegyûlni esténkint. Itt lesz Alauda
15102 I      |                         amikben a céhek férfiai összegyűltek, ha ellenség támadását kelle
15103 XXXIII |                       ki azon a helyen, ahol õk összegyûltek. - És én mégsem mehetek
15104 XI     |                süteménynek, ami a pogácsák újra összegyúrt tésztamaradékából készül.)
15105 XLII   |                      kinyövik a földbül!~Szépen összehajtogatta, visszarakta valamennyit.~
15106 XXII   |                        Miklós, keményen befogva összeharapott ajkait, mintha tusakodnék,
15107 XXXVI  |                         kívánta visszahódítani.~Összehasonlítást tett a két férfi között,
15108 XXX    |                        templomokat visszaadják.~Összehívják az országgyûlést, s ami
15109 XXXVIII|          következményeit érvényesíteni sietett. Összehívta az országgyûlést Pozsonyba,
15110 XV     |                 nemesség márvány emléklapjaiból összehordva.~Ezalatt bõséges ideje van
15111 X      |                      hadjárat kóborlásai közben összehozta a vak sors Pelargust Korponaynéval,
15112 VI     |                       másképpen; - minden ember összehúzza magát az ostromzár alatt,
15113 XXVIII |                     alatt okozott pusztításokat összeírja és kifizesse; körülfogták
15114 XXXVIII|                         e veszedelmes baj ellen összeírt. Olyan arcanumok, amikrõl
15115 XLII   |                    Kérem tiszteletességedet, ha összejön vele, mondja meg az én egyetlen
15116 XXXII  |                   Thököly Imre Teleki Mihállyal összejött Somlyón, barátságos lakomára,
15117 II     |                     idõztek, a várost fejedelmi összejövetelek helyéül választák, kegyeikkel
15118 XXIX   |                        két férfi jelentésteljes összekacsintást váltott.~- Hát a „gyíh te
15119 XXXIV  |                     sáros, tépett hevérruhában, összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett
15120 XVI    |                       kardot rántson, s egymást összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza
15121 XIX    |                      tör a hadvonalainkon, vagy összekaszaboltatja magát. - Ezért Korponayné
15122 XXIII  |             hazajövetelénél, hogy itt meglehet, összekoccanása lesz a testvérével, kinek
15123 XI     |                         elsõ házat a hátulsóval összeköti, hangzott az a félreismerhetetlen
15124 XXV    |                kiszabadulhatott.~Így nehéz lesz összekötni az elszakadt fonalat.~No,
15125 XXXII  |                 szétzüllött kurucokkal folyvást összeköttetésben maradni. Hozzájöttek külföldrõl
15126 XXXI   |                     kellett még megtudnia magas összeköttetései nyomán, hogy hol találhatja
15127 XVII   |                         hogy a külvilággal való összeköttetést megnyissa.~Egy hatöles fenyõfa
15128 XVIII  |                    oltár előtt hitvestársképpen összeköttetett. - A levél végén volt egy
15129 XXIV   |                        a fegyvert, s a kezeiket összekulcsolják a mellükön, a mohamedhivõk
15130 XXIV   |                   térdre emelkedett az ágyában, összekulcsolta a kezeit, s hõségtõl lihegõ
15131 XVI    |                          akkor egy óriás, mikor összekuporodik, egy harmadrésze az emberi
15132 XXXIII |                       épült üvegkalitkába, ahol összekuporodva meghúzta magát, s onnan
15133 XVIII  |                         excellenciádnak engemet összelabancozni. Hiszen mi hagyunk magunkkal
15134 XXX    |                       alatt beszakad s a lábait összemetéli, csak a vármegye útján kell
15135 XXIV   |                       aztán a másik testvérével összeölelkezve, megcsókolták egymást.~-
15136 XXXVIII|                asszonyok kiszálltak a hintóból, összeölelték, csókolták a véletlenül
15137 XXV    |                   Komédiának is mulatságos volt összeolvasni a bécsi és szathmári bonyodalmakat.
15138 XXXII  |                        volt emelni, de most egy összeomló világ lett belõle!~Voltak,
15139 XXII   |                        ember a pincegádor felé, összeperzselt bekecsprémmel, fél bajusszal,
15140 XVI    |                     melyik a másik, három éjjel összeragadt, egyiken se hunytam le a
15141 XVI    |                         Egy alak csupa lécekbõl összerakva, amik sodronyra mozognak.
15142 XXV    |                Maleficiuma? - szólt a tábornok, összeráncolva a szemöldökét, mint aki
15143 XXII   |                         Nincs már Isten!~Zsófia összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt
15144 XXVIII |                 kancelláron észrevehetõ volt az összerezzenés.~- Tudja már valaki?~- Rajtam
15145 XLII   |                        sok írás miatt.~Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépõ káplán
15146 XXXIV  |                       ellen annyi erõs férfinak összeröffenni! Leventeség ez? A hitves
15147 XVI    |                     maga ne vigyen meg a piacon összeröffent kocsmároscéhnek, amiért
15148 XI     |                         odább ment, megint csak összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~
15149 XXIV   |               papramorgót.~A lépcsõhöz érve már összerogyott a gyermek, s nem bírt odább
15150 XLI    |                       Akkor letérdelt a földre, összeseperte a papírhamvakat és mind
15151 XXXIV  |                      ötven, hol száz tallér. Ha összeszámítom, megüti az ezeret.~- No,
15152 XLII   |              szolgálnának. Pelargus azokat mind összeszedegette s elrakta az imakönyvbe.~
15153 X      |                     eldobott zászlót, s az újra összeszedett csapatokkal az ellenségre
15154 XXIV   |                      elhallgat.~A katonák ismét összeszedik magukat, s kezükbe kapják
15155 XXXI   |                         a vesztõhely.~Ha valaki összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket,
15156 XXII   |                      kérõk hadat hoztak ellene, összeszövetkeztek törökkel, tatárral, cseh
15157 XXXIV  |                      lehet.~Nem mondtak ellene. Összeszólalkoztak. Ki-ki felvett a vállára
15158 XXXI   |                        erõt tudott venni magán, összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy
15159 XXXII  |                     beszédjével, és ez az egész összeszorított vidék, ahol már ebéd után
15160 XXXIV  |                  hurokszálát egy markában tartá összeszorítva.~Juliánna még csak egy mozdulatot
15161 XXXI   |                        vendéglõ extraszobájában összeszorulva, egész kedélyesen cseveghetett
15162 XIX    |                     együtt. Ez lesz a nagyszerû összetalálkozás!~- Szedjétek le a lõporos
15163 XVI    |                      convoit kísérõ huszárokkal összetalálkoznak, aligha lesz belõle csókolódzás.” -
15164 XXV    |                        levõ elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások mondtak
15165 VIII   |                         vadat. Egy helyen aztán összetalálkoztak, s nagyot bámultak egymáson,
15166 XXXV   |               körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~Azóta Andrássy filozóf
15167 XIII   |                      leány nem szólt semmit; de összetapadó ajkai mutatták, hogy eleped.~
15168 IV     |                  Bölcsesség, egyik kezében négy összetekeredett kígyó, másikban egy tükör;
15169 XXXIII |              barlangjába, nem fél tõle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll a bejárat
15170 XXIV   |                   Szomolnokig.~- Óh! a farkasok összetépnének!~- Nem félek én úgy a farkasoktól,
15171 XXVII  |                     ápoló hölgy.~A király a két összetett kezében tartott feszületet
15172 XIX    |                           Mért tetted ezt?~A nõ összetette kezeit a keblén, s szemeit
15173 XXXI   |                          amely két szót gyakran összetévesztenek; nehéz granátszín selyemdamaszt
15174 XXXII  |                         azért elég alkalma volt összetéveszteni az unokabátyjával, Zsigmond
15175 XXIX   |                        szövevénybõl századon át összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából
15176 X      |                 keresztüllát rajtam, ha rám üt, összetör. - Tehát a katonai kapituláción
15177 XX     |                     fejbe üti magát az öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán
15178 XXXI   |                       hanem hoznak helyette egy összetört, kifacsart, minden hitétõl
15179 XV     |                      hogy a Te Deum után rögtön összeülendõ mixta deputatióhoz méltóztassék
15180 XV     |                     tanácsterem nyitva. Azonnal összeülhetünk.~- Hát még mi lesz?~- A
15181 XXV    |                       hogy mindenféle fegyveres összeütközést kerüljön a kurucokkal, amivel
15182 XVIII  |                      ellenséges csapatok minden összeütközéstõl tartózkodjanak. Ezenben
15183 XXIII  |                      goromba öltésekkel itt-ott összevarrva kard-, lándzsadöfés rajta,
15184 IV     |                   előadott preludiumot, melyben összevegyülnek Jacoponi Stabat Materének
15185 XVI    |                         törvényszék színe elõtt összeverekedjék az elszöktetett leányzó
15186 XXXI   |                  járatni.~- Kegyelmed keresi az összeveszést velem? - kérdé Juliánna
15187 XXXI   |                         Löffelholtz és Heister, összeveszett az illetékesség fölött;
15188 XXII   |                    torzulnak a vonások, a fogak összevicsorulnak, az egész fej rázkódik a
15189 I      |                       jobbjával köntösét keblén összevonja, bal kezével hívogatólag
15190 XXV    |                    féltékeny volt. Utoljára úgy összezavarta a gondolatait, hogy azt
15191 XIII   |              felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot, s az ölébe kapva,
15192 XXXIII |                            Ha most egy pálcával összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem