bold = Main text
      Fezejet                                                  grey = Comment text

16702 XXXIX  |                         királynak, mint amilyen rebellisei voltak Lipótnak és Józsefnek. -
16703 XII    |                       szétbomlott, csak egy kis recefice fõkötõcskével szorította
16704 XII    |                       divat) úgy, hogy a fõkötõ recéjét a hajtól nem lehetett megkülönböztetni.~
16705 XXXVIII|                     egyre figyelmeztetem. Ezt a receptet az egész országban csak
16706 XXXVIII|                      Egész ív papiros megtelt a recepttel, amit a tudós férfiú e veszedelmes
16707 XXX    |                     könyökig meztelen karjai, a recés kesztyûn villogó alabástromfehérek,
16708 XXXVIII|                                XXXVIII. FEJEZET~Recidíva~Õ pedig futott, mint a szarvasgím
16709 XI     |                       Másért is szükségem van a recipéjére.~- És az én epigrammomra? -
16710 XIII   |                   öregember is, mint a gyermek. Recommendálhatom kegyelmednek.~- Köszönöm,
16711 XXXI   |                        Veres tintával aláhúzott recommendatio. - Azután ápril 17-én (éppen
16712 XXXI   |                       haza!”, a dobok repedésig recsegnek, elnyomnak férfihangot,
16713 XV     |                        a férfi alak palástjának redõi közül két kis gyermekfigura
16714 XXXI   |                   mélyebb alkovent, felbuggyant redõik alól kitündöklõ aranyozott,
16715 XII    |                          Homloka magas, derült, redõtelen; sugár szemöldökei hódítók,
16716 IV     |                        Hát lehet-e ennél jobban redukálni rangbeli hölgynek a háztartását?
16717 XVI    |                         kezdjem az elején. Hadd referáljak arról a küldetésrõl, amivel
16718 XXV    |                     mint valaha. Neki a legjobb referenciákkal kellett bírnia Bécsben,
16719 XXX    |                         névre majd valamiképpen reflektálni fog a delnõ.~Csakhogy Krisztina
16720 XI     |                        de a delikvens akkor sem reflektált rá.~A déli harangszó Korponaynénak
16721 XXXII  |                    állát az öklére, ilyen bölcs reflexiókkal oktatá az anyját:~- Én nem
16722 XXV    |                   társaság, hogy benne vannak a reformáció fölötti vitában, s azon
16723 XXV    |                         aki legelõször kezdte a reformációt, akit aztán a konstanci
16724 II     |                         bezárni azalatt, amíg a reformált szertartás végbemegy.~Maga
16725 IV     |                     Jakabbal.~S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással;
16726 XII    |                         maga is vele énekelte a refrént szép lágy baritonjával.~
16727 II     |                    csordáival. Itt volt a Lapis refugii (a menedék sziklája), mely
16728 XXXV   |                       még frissek, illatosak, a régebbiek hervadtak, aszúk. ~Ezek
16729 XXXV   |                       mind megtartani a fejben. Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnõk,
16730 I(1)   |                                   Jegyzet. Ezen regényemnek alapját képező okirati adatokat
16731 XLII   |                        Kigondolt egy mesét, egy regényt, amit egész következetességgel
16732 XXII   |                    Ferkó nagyot nevetett erre a regére.~- No bizony akkor az én
16733 XXI    |                          a legelsõ így szól:~- „Reges, pyramidum Egypti conditores
16734 XXII   |                    elmondta az anya azt a másik regét, a nagyapa történetét; aki
16735 X      |                Szilveszter-éj után soká szokott reggeledni.) A boltok sincsenek még
16736 XXIII  |                 ragaszkodott hozzá. A kis Jóska reggelenkint, mikor még a bátyja aludt,
16737 XXX    |                  hozzájárulásával. A május elsõ reggelére virradó éjszakán olyan általános
16738 X      |                      lett utána.~Amíg a gyermek reggelizett, a nõ hátravonult Pelargussal
16739 XXII   |                       én indulataim nem szoktak reggeltül estig tartani. Ott ki van
16740 I      |                        freskófestmény, mely még régibb keletû. Ott is ugyanaz a
16741 XIX    |                         barátai közé. Ott jön a regiment. Ne félj, mindjárt utolérem;
16742 XXXI   |                   figurát képezve, mint mikor a régimódi távírókelep azt jelzi: „
16743 XXXIII |                 összeesküvés, csak folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. -
16744 XXXIII |                túlvilágra mentek, az ismeretlen régiókba, s ott állnak az örök ítélõbíró
16745 XXXV   |                     adós nem volt. A levéltáram régiségei közt van egy sajátkezû levele
16746 XVII   |                   elképzelni, amíg Lőcse városa régiségeit és zegzugait összevissza
16747 XXI    |                      párját; se múzeumokban, se régiséggyûjteményekben. Meglepõ az egésznek az
16748 XXV    |                         melyben most Belleville regnál.~Andrássynak elég finom
16749 XXVIII |                    egyszerre megfordul, s kezdi regressirozni magát, akárki fia stafétájának
16750 XXXVI  |                      jégbarlangban találkozott. Regulájuk volt az összeesküvõknek,
16751 XXXI   |                        idegen, a szigorú tábori regulától elkérgesült szívû zsoldos,
16752 XV     |                        rózsakedvelõ farkasát, a Reichenburgok özönvíz elõtti mammutjait,
16753 XVIII  |                    Andrássy, s a függöny mögött rejlõ harangkötelet megrántva,
16754 XXI    |           Kincsrejteknek kicsiny. Inkább féltve rejtegetett okiratok számára való lehetett
16755 V      |                      Legfeljebb gönci hordókban rejtegették azt, ami harmadfél akót
16756 XXII   |                          sátoros cigányok által rejtegetve; milyen nyomorúság várt
16757 I      |                     koronái emelkednek elő; s a rejtekajtók, amik a bástyák üregeiből
16758 XXXIV  |                         szólt Juliánna, mikor a rejtekbõl elõhordott pénzes zsákok
16759 XXXIV  |                         rávezette õket azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból
16760 XXXIV  |                         esztendõben betakarta a rejteket egy réteggel; minden évben
16761 XIX    |                        asszonyt a szobában; - a rejteknyílás táblázata ismét a helyére
16762 XXXVI  |                       így? - Mikor a lõcsei kis rejtekszobában szöghajának egy fürtje össze
16763 XVII   |                       ami ismét a hajdani Lõcse rejtekteljes cuniculusainak kiegészítõ
16764 XVII   |                        akik a föld alatt tudnak rejtekutakat, folyosókat ásni nagy messzeségekre.
16765 IX     |                          s ennek a kijáratnak a rejtekútját csak olyan személy ismerheti,
16766 XXII   |                       elolvasása után. A nõszív rejtelmei erõsebbek az okoskodásnál.
16767 XXXIII |                   sötétben úgy fénylett, valami rejtelmes, villó derengésben minden
16768 X      |                      értette e mondás fenyegetõ rejtélyét.~- Most nincs fecsegésre
16769 XXIV   |                         vélte, hogy kitalálta a rejtélyt. - Rémséges ötlet volt!
16770 XXIV   |                          Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak nekem tolvajpolturáim.~-
16771 XIII   |                      Hirtelen kezem van.~- Hová rejtette a leányt?~- Azt nem mondom
16772 XIII   |                         ahhoz a kapuhoz, ahol õ rejtõzik.~- Hû! Ezer véka sárkánykígyótojás! -
16773 XVII   |                    segélyével azt a föld alatti rejtõzõ forrást, melynek friss vize
16774 IV     |                          Tessék csak pontonkint rekapitulálni azt a költséglajstromot.~
16775 IX     |                        is. - Hanem, hogyha kinn reked Korponay János, a lovassággal
16776 XVI    |                    tõlem megtudni senki - hörgé rekedtségbe mélyedõ hangon Belleville
16777 XXIX   |                       mind a két alakot a parti rekettye bozótja.~Az a rejtett út,
16778 XXXII  |                    közepén elkezdõdik az a buja rekettyebozót, úgy folytatja azt a mezõ,
16779 XXIX   |                   legény, megfordítva a lovát a rekettyés parton, melyen túl a nymphaea
16780 XXXVI  |                     meggyógyítására orvosdoktor rekommendálni jõ fel vala hozzám: a mennybéli
16781 XXVIII |                    staféta könnyen segít magán: rekvirálja a poggyászszekerek fogatait.~
16782 X      |                   jártam volna? Szénát, szalmát rekvirálni jártam. Az a lovaskapitánynak
16783 XXVIII |                         a csézáját, hátas lovat rekvirált, nyereg és lószerszám készen
16784 XXVI   |                    abrakot adtak a lovaiknak. A relais a következõ állomáson van
16785 XXVI   |                        s ami legfõbb akadály, a relais-k mindenütt késõbbre vannak
16786 XV     |                 leprosusok kelyhét, s más egyéb relikviákat.~Így a tisztelendõ úr legalább
16787 XXXVII |                      akiket szeretett. - Ez egy rémalak volna, amilyent a mithológia
16788 XXXI   |                       aki átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De
16789 XI     |                       Sok nagy nyavalyában ez a remedium. No meg a prüsszentés. Ha
16790 XVIII  |                  valakit más féltett? Más miatt remegett? De ki miatt?~- Siess! -
16791 XXVII  |                        harcolt, kínzott agyának rémei végtõl végig betöltötték
16792 XXXIV  |                    oszlopokkal jégbõl, építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a
16793 IV     |                      pompáját nemcsak a művészi remekelés teszi nevezetessé, de még
16794 XXXIV  |                     tudós, aki azután ez isteni remeket a világ elõtt feltárta.~
16795 XXXII  |                  alakíthatta volna ennél különb remekét a hadépítészetnek. Ez egy
16796 XV     |                       hármas osztálya csakugyan remekmûveket tartalmaz, amiket érdemes
16797 XXXIX  |                         a Szepességre, hogy itt remél vele találkozni.~Mikor aztán
16798 XXVIII |                          Ezzel öt-hat órai idõt remélek nyerni.~- S mit nyer az
16799 XXXV   |                         lehetnek bolondok, akik remélnek valamit. Csak azzal próbálgatom
16800 XXX    |                        sem olyan sötétek: nincs remény, de rettegés sincs. Nincs
16801 XXXI   |                        minden hitétõl és minden reményétõl megfosztott nyughatatlan
16802 XXV    |                     hozzá. Egy sereg felköltött reménység követelte kézzelfogható
16803 XXX    |                     vacsorát.~Még az a halovány reménysége volt a lovagnak, hogy talán
16804 XXXV   |                          bejutni az elzárkózott remete cellájába, aki onnan sehová
16805 XXXV   |                        írni. Hisz ez rosszabb a remeteségnél.~De még annál elszörnyesztõbb
16806 XXXVIII|                 Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé lett, könyvet ír; Triplex
16807 XXXI   |                      magyar fõkancellár.~Ezek a rémhírek elõéreztették Korponaynéval,
16808 XXIX   |               dekrétumot: - a császár halálának rémhírét. Ez lesújtó hatású lesz.~
16809 XXXII  |                 kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te
16810 XXXIII |                    Korponay János?~- Az valóban rémítõbb volna rám nézve minden kísértõ
16811 XXIII  |                     Úgysem ment volna már. Ez a rémjelenet lábáról leverte.~A frajjának
16812 XXXI   |              összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak,
16813 XXXIII |                 csalódás.~A kassai téren látott rémjelenetre való visszaemlékezés úgy
16814 XXXIX  |                         férj.~Õ az valóban, nem rémkép, nem tünemény; a valóságos
16815 XXVII  |                       az ablakon, ahogy a beteg rémkiáltásai szárnyra kelték õket. Futott
16816 XXXIII |                    alakja.~Olyan volt, mint egy rémlátvány, mint egy kísértet.~Odament,
16817 XXXII  |                       volna, mind csupa szomorú rémledezések.~Csupán csak a gyermeke
16818 XXXV   |                         a halotthoz. Tétovázva, rémledezve emelkedett fel térdérõl,
16819 XIII   |                      lovagnak egyszer aztán úgy rémlett, mintha a nevét hallaná
16820 XXXIII |                      osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor verte
16821 XVII   |                        érte jöttek.~Milyen nagy rémnek kellett annak lennie, mely
16822 XXX    |                       vettem kendtõl tegnap egy rémonda lovat ötven aranyért.~Már
16823 XXIX   |                  felszerelte vele a bojtorjános rémondát.~- Ez se hitte volna, hogy
16824 VI     |                   lengyel király õfelsége elõtt remonstráljak a szepesi grófnak ezen hitszegése
16825 IV     |                    ugyanis a fõparancsnok úrnál remonstrált az ellen, miszerint a tanács
16826 XLII   |                       curiae s az ítélõmesterek remonstráltak e parancsolat ellen, hivatkozva
16827 XII    |                   királynak; Ocskay Lászlónál a rémségesbe csapongott a szatírája;
16828 XXXVI  |                     féltem vihartól, nem féltem rémségtõl, gyönge asszonyerõmet megsokszoroztam!
16829 XI     |                     elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott éjszakát, ha valami
16830 XIX    |                  megijedne e fenyegetéstõl.~Úgy rémüldözött, mintha meg akarná másítani
16831 XVI    |         oszlopcsarnokban álló patrícius-csoport rémüldözve tekint a tántorgó alakra.~
16832 XIII   |                       meg is tartottam.~A leány rémületében összehúzta magát.~- No te
16833 XXX    |                     Kegyelmet kértem a számára. Rémületemre azt a hírt kellett meghallanom,
16834 XXIV   |                       levelét tartva.~A gyermek rémült tekintettel nézett fel az
16835 XXV    |                   Lõcsén, s meddig tart azoknak rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat:
16836 XIII   |                    elébb felhúzott magára három rendbeli alsó-felsõ gúnyát. Tél az
16837 XXIV   |                         világon. Az akkori idõk rende szerint minden háziasszony
16838 XXXVIII|                   kibékíttessék, mert az ország rendeivel családjának örökösödési
16839 XXXI   |                        lopják a várost, de majd rendelek kegyelmed kocsija mellé
16840 XVIII  |                           Isten ő szent felsége rendeléséből - Blumevitz de Trautsohn
16841 XXVIII |                       elõle, s annak is felsõbb rendelete van, amit érvényesít. Hanem
16842 XVI    |                  meghagyjuk, parancsoljuk, hogy rendeleteinek mindenki ellenállás nélkül
16843 XXIV   |                         fel a templomlépcsõkön, rendeleteket adni.~Miklós a Zsófia szobaajtajában
16844 XIX    |                       császári tábornoknak azon rendeletét, miszerint azon esetre,
16845 XXVIII |                         a nyomában a visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol
16846 XXIII  |                      nekik akószámra medicinát, rendelj tüzelõ fát a kemencéjükbe,
16847 XXVIII |          postaállomásnál magammal viszek minden rendelkezés alatt levõ fogatot.~- Ez
16848 XXII   |                        Miklós -, hogy egynémely rendelkezésemet megértessem veled; nehogy
16849 XXV    |                   Egészen jogos alappal bírok a rendelkezésre. A perduellióba esett Fabriczius
16850 XXVI   |                 részedre is meg lehetne tenni a rendelkezést. A szép istenasszony indul
16851 XXII   |                     asszonyok mind. - Te azután rendelkezzél az egész palotámmal bölcs
16852 X      |                      Ezt régen el kellett volna rendelni. A rendelet szerint fõstrázsamesternének
16853 XXIV   |                        Eszébe jutott, hogy mára rendelte a várõrség fölötti szemle
16854 V      |                        szolgáltatták ki. Erre a rendeltetésre egy tíz akós szolgált, akinek
16855 IV     |                õkegyelmének a háztartásához nem rendeltetett több, mint tizenkét font
16856 XXVI   |                       késõbbre vannak a számára rendelve, azokra úgyis várakoznia
16857 XXX    |                         kárba ment rozs kaszált rendének. Hát azok a póznák ott a
16858 XXVI   |            folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert ki tudott mutatni
16859 II     |                       másiké tömör kapunyílások rendét mutatja, úgy hívják õket,
16860 XXXV   |                   beszélték ki.~Andrássy István rendezi a birtokait. Felviteti magához
16861 XXV    |                         csak útban talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius szobáiban,
16862 XXXV   |                      országot új alapon akarják rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem
16863 XXXI   |                   falvaiba hazatért hajdúságot, rendezte az új népfelkelést, összeakadt
16864 XXX    |                       száz tallér megint nagyot rendített a pártállásán.) Milyen volt
16865 XXX    |                        sorba lerakott karabinok rendje, olyan az, mint egy lekaszált
16866 X      |                    fogadni. Lõcse város birtoka rendkívül fontos a császáriakra nézve.
16867 XXVIII |                       is szolgálok. Itt a bécsi rendõrfõnök passe partout-ja. Tessék
16868 IV     |              elmulasztásának. Holmi haszontalan rendreutasítás helyett „bírság” pintekben.
16869 II     |                          asszonynak, a ruházati rendszabály szerint! Ott láthatni a
16870 VI     |                        kiseprûztessék!~E drákói rendszabályok mind helybe lettek hagyva
16871 XXXVI  |                Szepességre. Megmaradt az eddigi rendszerénél. Volt egy gyékényes parasztszekere,
16872 XL     |                   akikkel ezen az egész vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani.
16873 XXXVIII|               Korponayné!~Õ meg kacag, csak úgy reng bele a két válla.~- Micsoda
16874 XXXIII |                     haragtüzét. Az egész épület rengett, amíg a sziklák visszadörögték
16875 VI     |                   nagyokat ütve a padimentumra, rengõ léptekkel hagyta el a tanácstermet,
16876 XVIII  |                        tarka betûkkel viselik a renovatió évszámát, s amiknek esõöntõ
16877 I      |                     mellett a feldúlt földet, s répát ültetnek a diadalok vérmezejébe.
16878 XXXI   |                      szabadság! haza!”, a dobok repedésig recsegnek, elnyomnak férfihangot,
16879 I      |                         az utóbbi már össze van repedezve és megkopva; de az arc mind
16880 XXXIX  |                     eléje sietni nagy örvendezõ repeséssel az istenhozta kedves vendégnek;
16881 XXXII  |                        mintha ezer deszkaszálat repesztenének egyszerre szilánkokká. Jószerencséje,
16882 XIV    |                      szavakat rebegtek.~Még egy repetált experimentum a hitvesi csókokkal,
16883 XXXI   |                     szokott támadni, szerteszét repkedteti az iratrongy libegõ pilléit: -
16884 XVII   |                         az idõk mohától, benõve repkénnyel, földi tök szárával. A bozót
16885 XXV    |                         a bécsi udvartól jött a replika, hogy aki a hûségét manifestálni
16886 IV     |                  kegyelmednek emiatt a fején! - replikázott az ellenzéki szónoknak bíró
16887 XIX    |                       kapjon a térde közé, azon repüljön el, inkább nagyon is ember
16888 XXXI   |                         legalább a lelke tudott repülni és látni, most az is béna
16889 XXVIII |                        fogadni lehet rá, hogy a repülõhíd bajának is õ volt a mestere.
16890 V      |                   lépcsõn, s belépett in medias res.~Még csak akkor dalolták
16891 XIX    |                  szétdúlt lõportoronynál támadt rés elõtt állítá fel a német
16892 XXIX   |                        jövõ lovasnak valamelyik résbe bele kell botlani, s akkor
16893 XIX    |                         felesküdni, azok a tört résen át lobogó zászlóval és trombitaszóval
16894 XX     |                        a hajdúi egy csapatját a résnél hátrahagyva, a nagyobb számot
16895 XXXII  |                         a szentségeket nem igen respektálták, úgy is hítták maguk között,
16896 II     |                fejedelem, megtették a városukat respublicának, s éltek, mint Velence vagy
16897 XXXV   |                     szerteszét repültek.~Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe
16898 IV     |                     végén ez a horribilis summa resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~
16899 XIV    |                         a Thurzó-ház előtt; egy rész még akkor tódult ki a kapun. -
16900 V      |              megbolondul, ettõl bölcs lesz; nem részegül meg, csak felmagasztosul.
16901 XVI    |                mindenféle donációk: hát egy kis reszelt füge?~Nagyon nevetett ennek
16902 XXV    |                         találom nagylelkûségnek részemrõl, hogy ezt a kedves emlékû
16903 XLII   |               összeesküvést felfedezte, s annak részeseit a büntetõ igazság kezébe
16904 XLII   |                        egymást.~Ezután a káplán részesíté a nõt az utolsó úrvacsorájában,
16905 XXXI   |                          úgy abban kegyelmed is részesülhet. A lázadó férje, Korponay
16906 XXXIX  |               hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~- No azt nagyon bölcsen
16907 XII    |                         császárpárti fõurak sem részesültek jobb bánásmódban. Heister
16908 XII    |                         kiengesztelje.~- No, ne reszkess! Hiszen csak tréfáltam.
16909 XXXI   |                     iszonyat, mely egész testét reszketésben tartá, úgy készté, úgy kényszeríté,
16910 XIII   |                     elõl fut, amikor rémülettõl reszketnek az asszonyok, amikor dühtõl
16911 XVIII  |              menyasszonytól is az édesatyjához, reszkető kézzel megírva, alig olvashatólag.~
16912 XXXI   |                         tompított, keserûségtõl reszkettetett hangon rebegé:~- Fogok új
16913 XXXIII |                        õszintén, a legtitkosabb részleteiben elmondta egész életének
16914 XXV    |                  óhajtotta már a békét, hanem a részletekben volt a sok akadály. Azokban
16915 XVI    |                 akkurátussággal, s ha valamit a részleteknél kifelejtett volna, segítségére
16916 XXXI   |                         stb., nem kívánja, hogy részletesen felolvassam? Veres tintával
16917 XXX    |                    halála után. A becsület az õ részükön volt. A fondorkodás a Bécsben
16918 XXXI   |                    ragaszkodtak, s csak ennek a részükre történt eldöntése után kötötték
16919 XXXV   |                       mostan?~- Köszönöm szíves részvételét. Most otthon lakom az apámnál
16920 XXXVII |                         kapcsai, szálai: minden részvevõnek a neve. Ha ez az asszony
16921 XXXIV  |                   sorait. Ahány esztendõ, annyi réteg. Mint egy nagy könyv egymáson
16922 XXXIV  |                        betakarta a rejteket egy réteggel; minden évben egy új lapot
16923 XXV    |                    csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se jöhessen
16924 XXX    |                  hasítlak!~(Ellenben a kályháig retirált féltében a gazda.)~- Nem
16925 XXXVIII|                     részébõl, tenger fenekérõl, retorták mélyébõl, cethalak gyomrából
16926 XXXIV  |                       az Úristentõl szertelenül retteg. A tizenkét zsidó patriárka,
16927 XXII   |                      elszakíttatás, az éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek
16928 XXXI   |                      kíváncsiság erõsebb volt a rettegésnél. Addig csak takarva tudta
16929 XXXI   |                        õt most annyian nézik és rettegik.~„Ott jönnek az urak!” -
16930 XXXV   |                     idevezetett. Nem fogok tõle rettegni többé.~- Most már még egy
16931 XLII   |                         piacot, a vérpadot. Nem rettenté meg semmi többé.~Hisz mi
16932 VI     |                        nagyon jól, hogy amilyen rettenthetlen vitéz bajnok ez a mi tábornokunk,
16933 XXV    |                          Akkor aztán Wencezlauz revánsot akart venni, még jobban
16934 XV     |                         átlyukasztott kezeit, a Révayak rózsakedvelõ farkasát, a
16935 XXXV   |                 dolgozik. Ez is csak az íródiák révén szivárog ki, akinek a mutatóujja
16936 XV     |                       ornátusában. „Jó reggelt, reverendissime”, köszönté õt a tábornok,
16937 XXIX   |                         félig kizöldült törzsû, reves fûzfa.~A gyepes út folyvást
16938 XXVIII |                      alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó kapuja elõtt ott látta vesztegelni
16939 XXVIII |                         is otthagyta a rakamazi révfogadóban a csézáját, hátas lovat
16940 XXVIII |                        csézája elé, egyenesen a révfogadóhoz hajtatott, ahol a veres
16941 XXV    |                        játékban is tudott olyan revolúciót elõidézni, mely minden társadalmi
16942 XXVIII |                 valahogy csak átjutott a kívánt révpartra.~Amint a három lovát befogták
16943 VIII   |                      stultum caput. Tu asinorum rex. Tu bos trismegistos.~-
16944 XXXI   |                         teteje dúsan aranyozott réz, jegenyeként magasra emelkedõ,
16945 XXXIII |                     ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba s azokon keresztül
16946 XXII   |                       hozzá. Pogány isteneknek, rézbõl öntötteknek, tûzzel fûtötteknek
16947 XVIII  |                     hóvizet egy a falba épített rézcsatorna vezeti le, ennek a csatornának
16948 XLI    |                  lószerszáma úgy tele van rakva rézcsattogókkal, s még azon felyül a tengelyein
16949 XXX    |                 kornétával, körülrakva a tábori rézdoboktól, azok sem jelzik már többé
16950 XXI    |                       lóháton veri azt a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
16951 XXXII  |                   chymista; dobsinai bányájában rézen kívül, piskoltot és kényesõt
16952 XXXII  |                       délután ágyúöntéshez való rezet szállított társzekerekkel
16953 XIV    |                      ördöngös gép villanysûrítõ rézfejéhez; valamennyien mind elordították
16954 XXXII  |                   farkassereg, azért a keserves rézfillérért szerencsétlenkedve.~Még
16955 XXIX   |                      rájthuzlival, hosszú nyelû rézfokos a jobb kezében, darutoll
16956 XXXIV  |                      honnan venni? A „libertás” rézforintoknak még az anyamintáit is összetörték
16957 XXIX   |                 ingujjakkal, tulipános szûrrel, rézgombos rájthuzlival, hosszú nyelû
16958 XXXI   |                       sem Wratislaw nincsenek a rezidenciában, a magyarországi ügyekkel
16959 XXXI   |                        érdemek.~A papagáj ott a rézkalitban úgy csattogtatta a csókokat,
16960 XXXIII |                         hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja,
16961 XXXV   |                         az ajtó elõtt s kezét a rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón
16962 X      |                 levegõben. A nap, mint egy nagy rézlibertás függött fénytelenül a szürke
16963 XII    |                      húzva, s körül van aggatva rézlibertásokkal; míg a háta mögül Péter
16964 XXII   |                        roppant nagy, ezüstözött rézmedence, tele erõs lengyel pálinkával;
16965 XXII   |                      megkapta két kézzel a nagy rézmedencét, nem bánta, hogy a forró
16966 XXIX   |                      rikító színekkel kifestett rézmetszetek; egy arckép fejjel aláfelé
16967 XXIV   |                         lásson náluk mást, mint rézpénzt. Most ezekbe jó lesz nekem
16968 XXI    |                     büszke tornyai, palotatetői rézrozsdátul zöldek, ahol az aranyozás
16969 XXXII  |                         hogy a szekér tele volt rézrudakkal, a villám azokon oszlott
16970 XXIV   |                          feltette a hegyes végû rézsisakot a fejére, s lesietett a
16971 X      |                  tányérkába, s mindezt egy nagy réztálcára téve, bevitte az úrnõ felsõ
16972 XXXV   |                        akasztott kardom meg nem rezzenne tõle. Nincs nagyravágyásom!~
16973 II     |                         Lateiner, Pfannschmidt, Rhael, Richthauser, Gosznovitzer,
16974 II     |                      Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer, Hain, Plasinger,
16975 XXII   |                    patakon legeltetsz!”, hogy a riadó, harsogó énekszóban elveszett
16976 XXX    |                     azok sem jelzik már többé a riadót.~A két csoport, a kuruc
16977 XX     |                        dobszóra, mintha álmából riadt volna fel.~- Ejh! a labancoknak
16978 XVIII  |                     tudta, hogy mi az.~Meg volt riadva.~Mitõl ijedt meg?~Attól-e,
16979 XXXIV  |                  tükörsima, megszaggatva széles rianásoktul, mik feneketlen mélységet
16980 XXIV   |                       vele.~Egyszerre dobpörgés riasztá fel hallgatag tusakodásából.
16981 II     |                  Lateiner, Pfannschmidt, Rhael, Richthauser, Gosznovitzer, Amman, Lang,
16982 XXVI   |               Krasznahorkai Andrássy István.”~- Richtig! Úgy van! - Hohó! Elébb
16983 XXXVI  |                      philosoph elveit, aszkétai ridegségét, nem is kellett neki a harci
16984 XXII   |                    megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (ámbár sejté, hogy ez a
16985 XXVI   |                    mûhelye éppen ide látszik, a rigósárga hintó most is ott áll a
16986 XIII   |                       ketterhäuschen kulcsai! - rikácsolt mérgesen Belleville lovag
16987 XXIX   |                   menyecske a csirkét vadászta, ríkatta, kopasztotta, ráért az unalmát
16988 XXIV   |                    rátámadt a bátyjára.~- Miért ríkattad meg az anyámat?~- Ejh! Te
16989 XXIX   |                        a nádiveréb patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még
16990 XIX    |                    átkozottak között! Kerítõné! Rima! És áruló!~Korponay vad
16991 XXXI   |                   csókokat, keverve az asszonyi rimánkodás, nyafogás jól utánzott hangjaival.~
16992 XXVIII |                  széjjel nem szedték a keserves rimánkodásaikkal, s ez a mulatság tartott
16993 XXIII  |                        elõtted, éppen olyan jól rimánkodhatnál elõtte. „Mit gondolsz? Hogy
16994 XXXII  |             belekapaszkodik a hintajába, sírva, rimánkodva, fenyegetõzve, szitkozódva
16995 VI     |                    szakácsra. A kisgyermekét is ringassa, altassa el maga kezével,
16996 XXVI   |                  takaródzva, s nem kellett neki ringatás; nem is álmodott semmit,
16997 XXXIII |                    strucc!~Addig dúdolta, addig ringatta, amíg szépen elaltatta.~
16998 XII    |                         õ akkor kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház
16999 XII    |               keserûségét mind elveszi.~Ha vén, ripacsos cigányasszony énekelte volna
17000 XXXI   |                      halk nevetés is hangzott e riposzt után.~- Hm! - dünnyögé a
17001 XXXIV  |                        A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang
17002 XV     |                         A nagyszerû oltár, mely ritkítja párját széles e Magyarországon,
17003 XXXI   |                    Miklóst?’ Õk egy tekintetben riválisok voltak. Ugyan két ellenkezõ
17004 XXXI   |                       nincsenek tetejeik. Magas rizalitfalak takarják homlokzataikat,
17005 VIII   |                   szárnyát. Hát hová olyan nagy robajjal?~- A városházára, egy leányt
17006 VIII   |                      valószínûleg meghallotta a robajt, s észrevéve, hogy a lábnyomai
17007 XV     |                   vesztegetik a puskaport! Most robbant fel a lõporostornyunk.~-
17008 XIX    |                        leányt a vasketrecbõl, õ robbantatta fel a szeretõjével a lõporos
17009 XVI    |                        bár a puskaporos tornyot robbantottam volna! De inkább a bankomat
17010 XXV    |                  exodust rögtönözni, amilyennel Róbert Károlyt eresztette el Bazerád
17011 XXXIV  |                         amíg a lezuhanó sziklák robogása hangzott, miknek némelyike
17012 XXIX   |                    fékezve a keményszájú lovat, robogott utána; nemsokára eltakarta
17013 XXX    |                         szélben, mikor diadalra robogtak, körülöttük a felrúgott
17014 XXXI   |                   csalképeit, s futott tovább a rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette
17015 XXII   |                      Zsófia, amint fölismerte a rögeszméjét e hidegvérû õrültségnek,
17016 XXXI   |                        ledérségeinek indoka egy rögeszmévé izmosodott vágy volt: egyetlen
17017 XII    |                kombinációba hozzuk a páciensnek rögtöni felébredését, arra a diagnózisra
17018 III    |                         sürgölé Wencezlauz úrfi rögtönösen.~- No, ezt már csakugyan
17019 XXV    |                       számára egy olyan exodust rögtönözni, amilyennel Róbert Károlyt
17020 XIII   |                       Leköpködtek, megdobáltak, röhögtek rajtad.~- De az atyám!~-
17021 XVI    |                       magazint a levegõbe fogja röpíteni. - No, köszönöm szépen!
17022 XXXI   |                        szárnyas hyppogryphoktól röpítve; néha már azt hitte, hogy
17023 XXIV   |                      nagyon sietõs dolgom volt. Röptében kaptam nyakon az árulást.
17024 XVI    |                        hogy a lõportorony légbe röpült. Ámbár nekem nem jött azt
17025 XXIX   |                        aszúval, a kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a
17026 XI     |                         igen széles tudománnyal rövidíti az idõmet. Ma megszöktetem
17027 XXII   |                         süveg hiányzik fejérõl, rövidre nyírott haja, mint a serte
17028 XXX    |                        szegényparasztok között, rőf hiányában egyik fától a
17029 XXXV   |                     visszafordult oda, s térdre rogyva az ajtó elõtt s kezét a
17030 XIII   |                  segítség is érkezett az éjjeli roham meghiúsítására, Löffelholtzék
17031 XVII   |                     akkor meg olyan veszedelmes rohammal özönlött alá az összegyûjtött
17032 XXV    |                  lehetett tudni, hogy hanyatlik rohamosan Rákóczi ügye lefelé. Mindennap
17033 XX     |                   hátrahagyva, a nagyobb számot rohamoszlopba állítá, s maga odaállva,
17034 XVI    |                       pontonokkal jöttek éjjeli rohamra a város ellen, holott még
17035 XIII   |                      látta, hogy a rejteke felé rohannak, a köpönyegét a bal karjára
17036 XXXII  |                       sziklafal lódult meg.~Egy rohanó hegyipatak zuhog végig a
17037 XVIII  |                    Ragadj fegyvert, bajtárs! Én rohanok a huszáraimhoz, te siess
17038 XIII   |                    veszélyben forgó bástya felé rohantak, igen bölcsen ítélve, hogy
17039 XIV    |                      kedves bajtársát, vitte õt rohanva magával, útközben rátaláltak
17040 XLII   |                        lehetett azt nézni.~Hogy róják az egyik gerendát a másikba,
17041 XXXII  |                         sekrestye ablakából egy rókacsalád kandikál elõ - az övéké
17042 XVIII  |                       király német vargájának a rókafogta csukája, s egyikünk sem
17043 XXIX   |                   rajzolnak a vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy kajla
17044 XXIV   |                      nyavalyától megszabadul. A rókának a tüdeje meggyógyítja a
17045 XVIII  |                           Egy róka ellen másfél rókát!)~A kizárt muskétások ugyancsak
17046 XII    |                     azután tarka virágú, fekete rókával prémzett, damaszt kaftánba
17047 XXXI   |                      falon levõ Danae-képpel, a rokokó íróasztalon a hátrafelé
17048 XXII   |                   kettõn a ministránsfiúk piros rokolyája, s a fölé öltött csipkés
17049 Uto    |                       férfitagja az Andrássy és rokon családoknak emelte a vállán
17050 XXIII  |                         csak Andrássy Istvánnak rokonai, barátai, vezértársai laktak,
17051 XXII   |                         szólt rá a hatalmaskodó rokonra.~- Kegyelmed ma pogány módon
17052 XXXV   |              kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves, télen-nyáron mindig virító,
17053 XVIII  |                         a halotti bizonyítványt rólam. Csak a dátumot hagyd üresen,
17054 XII    |                        Istent!~- Tud is valamit rólunk. Ha él, más gondja van!~
17055 XXIII  |                      egy szó, egy lehelet képes romba dönteni? De mit is törõdött
17056 XIX    |                        trencséni diadallal, s a romhányi kiszabadulással; ha kegyelmed
17057 XXIV   |                   éreztetni született - férfiak romlására. Ezt itt hagyta hervadni
17058 XXVI   |                        megcsinálja az úrnak, ha romlott.~- No hát szaporán! El kell
17059 XIX    |                         a császári vezér csak a romokat fogja megkapni, s nem lesz
17060 II     |             Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer, Hain, Plasinger, Gräff,
17061 XVI    |                     csodatetteit örökíti meg; a Rompauereké a Megváltó utolsó kínos
17062 XXX    |                    elõtte terült el a majthényi róna, a hosszú rakott rendek,
17063 XXX    |                      nap elõtt dértõl megõszült rónák terülnek el; a zúzmarától
17064 XXIX   |                         fölzendült. Mikor a sík rónán szétlövellt a fellegbontó
17065 XXX    |                 ezredekre sorakozva a majthényi rónának egy négyszögû terén; utolsó
17066 XXIX   |                         tetején, hanem a messze rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb
17067 XIX    |                 szenteknek, akik egy hajótörött roncsról menekülnek a partra. Bizony
17068 XLI    |                        a levegõbe, hogy a végsõ rongya is elégjen, a fekete hamv,
17069 XXX    |                         a fecskefarkban végzõdõ rongyokkal? - Madárijesztõk! - Valamikor
17070 XXXI   |             asszonyszemély ott a piros hintóban rongyokra szaggatja a kezében hánytorgatott
17071 XXXI   |                    annak a pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé
17072 XXXV   |                  Juliánnának.~A két fiú civódva rontott be apjuk szobájába. Nekik
17073 XXXII  |                        az még csak az álmát sem rontotta el; hiszen minden vételnél
17074 XXVIII |                        éppen a túlbuzgóságukkal rontottak a stratagémájukon; õk azt
17075 XIII   |                 harangokat félreverik, a puskák ropognak, hogy akkor bizonyságot
17076 XXXIX  |                         számukra, a kandallóban ropogott a tûz, az álló falióra fel
17077 XVI    |                      fogva, mintha össze akarná ropogtatni; ami pedig Andrássy széles,
17078 XVI    |                    költését választá témának; a Ros család az Idvezítő sírba
17079 XXVI   |                           No, no. Geduld bringt Rosen - biztatá õt csendesen Husz
17080 XXXIX  |                  észrevéve, hogy annak a térdei roskadoznak, odavezette a karosszékéhez,
17081 XXXVI  |                        jutalmat?~S azzal térdre roskadt, két karját kitárva s könnyezõ,
17082 XLII   |                        várd magadra, hogy ilyen rossz-szívû anya voltál. Akárhol legyen
17083 XXXV   |                         aki énmiattam többet és rosszabbat szenvedett, mintsem a mártírok.
17084 XXXII  |                     Mivel játszanám? A gyerekek rosszak, lármáznak, verekszenek.
17085 XXXIV  |                ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene tettem, akkor
17086 XXIII  |                    tudta ítélni, hogy ki milyen rosszban töri a fejét. A Ferkó milyen
17087 XXXVII |                        Teneked szabad õt nagyon rossznak tartanod, mert te tudod,
17088 XVIII  |                       szúrva, kidugnak az ablak rostélyán. Az a körülhímzett patyolat
17089 XXVI   |                         a lencséteket! Most itt rostokoljak, mint a kecske a kútban!
17090 XXXI   |                     kísérõje. De nekem itt kell rostokolnom ezen az átkozott vártán,
17091 XV     |                        látszik; onnan a katedra rostrumából pedig egyik oszlopdicsõde
17092 XLI    |                   ifjasszonykát. Legjobb van a „Rothcr Hahn”-nál.~Juliánna hagyta
17093 XV     |                       az átelleni középoszlopba róva egy megtekintésre méltó
17094 XXXIV  |                       tett: ki van egyenlítve a rovás. - De hát a férj számadása
17095 XXII   |                 rendeletet, hogy az én vagyonom rovására lássa el õket, szükséget
17096 XXI    |                elmondani a jelenkorból); fenn a rovátkos párkányzaton pedig sorba
17097 XXXV   |                       meg vele az öreget. Ezzel rovom le az árát a visszaadott
17098 XXXV   |               valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene, Victoire de Mastric,
17099 XVI    |                         bírói széket; meg azt a rozoga fejedelmi trónust.” A villámszóró
17100 X      |                        délceg és karcsú; orcáin rózsagödröcskék, homlokán méltóság, ajkain
17101 XXXV   |                   virágú szegfû, mely egészen a rózsához hasonlított.~- Én ezt találom
17102 XIX    |                    fényes gyalázatban, te világ rózsája! Ha úgy le tudnám tépni
17103 XV     |                 átlyukasztott kezeit, a Révayak rózsakedvelõ farkasát, a Reichenburgok
17104 XLII   |              tekintettel járult elõre, mint egy rózsakirályné, akit megkoszorúzni visznek,
17105 V      |                     hebegi Alauda uram, s a bor rózsapiros színét az ijedség szederjes
17106 XII    |                       közül kezébe ne vegyen, s rózsás körmeivel le ne fossza róla
17107 XXX    |                     azokkal a visszahajló végû, rózsaszínbe játszó ujjaival, s azt kérdi
17108 XXXI   |                       festésekkel, benne kékre, rózsaszínre festett tollak, a padlót
17109 XXX    |                  pénzért abból a most lekaszált rozsból a kiéhült lovak számára
17110 XXXVI  |                       van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz, aki volt;
17111 VIII   |                        doppelhackenek be vannak rozsdásodva; a szurkos kötegek csupa
17112 I      |                   viseli már? A kõ porrá, a vas rozsdává lett körülötte; csak az
17113 XXX    |                       szekerek meg voltak rakva rõzsekötegekkel, nádkévékkel. Lárma, kiabálás
17114 XXX    |                     megrakták a vármegye gátját rõzsével, náddal, hogy ágyútelep,
17115 XXI    |                  roppant ablakokkal, mik a kies Rozsnyó-vidékre, s a vár alatt elterülõ
17116 XXXI   |                keresztül utazott Kassára.~Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az
17117 XXV    |                    benne, mint egy szalmafonatú rozsolisos palack.~A homlokról egyenesen
17118 XXX    |                        Majthényon túl, egy nagy rozstábla szélében kaszál egy põrére
17119 XXX    |                        õszi vetés. A szép tábla rozsvetések most már nem valók egyébre,
17120 XVI    |                     felszökve.~- Hajnal bizony, rubintom! - mondá neki a menyecske; -
17121 XXXI   |                      nagyasszonyom, a kegyelmed rubrikája. Meggyõzõdhetik belõle kegyelmed,
17122 XXXI   |                          Maradjunk csak az elsõ rubrikánál. A madame kedvéért tudomásul
17123 XXXVIII|                        ostornyelét kipróbálta a rudason, meg a nyergesen, hogy azokat
17124 VIII   |                    egyik markában; a másikban a rúdlámpással.~Az iskola sarkánál egy
17125 XXIX   |                      hogy kerülhetett egy ilyen rücskös pofájú, bibircsókos orrú
17126 XII    |                  Hannibal, Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei kész prédául szolgáltak
17127 XXII   |                        s azt meggyújtották: így rúgatják a csillagot a tréfás emberek.~
17128 XIII   |                       nyitott ajtókat a lábával rugdalta be maga elõtt. A kandalló
17129 XXIX   |               összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából volna, lóbálódik a rajta
17130 XLII   |                         egyik ácslegény oldalba rúgja, durván kacagva: „Coki kutya!
17131 XVI    |                         erõszakolja õt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói széket; meg
17132 XII    |                         van érve. A páciens nem rúgkapálózik többé, hanem aluszik csendesen.
17133 XVIII  |                   esõöntõ csatornái két ölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban
17134 XI     |                         valakit közelíteni lát, rúgni vágni készül, a falnak szorítja,
17135 XXVIII |                       bizony eltörött a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének
17136 XVIII  |                         az a deszkafal, ami egy rugónyomásra félrecsattan; azon kiugorhatik,
17137 XIX    |                         apja távol volt.) A kis ruhácskái rendbe voltak rakva a lócácskára,
17138 XIII   |                      kell neked. Itt a Pelargus ruhái. Éppen rád illenek. Várj
17139 XXXVIII|                       Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek
17140 XXIX   |                     valami szolgálója, akinek a ruhája rám illenék?~- De van bizony
17141 XLI    |                     esve, megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „Édes szentem!”~-
17142 XXIII  |                        Zsófia, alig váltott más ruhákat, az úti gúnyája össze levén
17143 XVI    |              belerugdalta magát a feszes magyar ruhákba.~- Hát a kis pulyánk hol
17144 XLII   |                     azok a hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az
17145 XXXII  |                     tenyészik az ottan? Egy kis ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de
17146 XIX    |                    úrasszonynak, hogy a császár ruházza át a kisfiára azt a donációt,
17147 XVI    |                    hívünkre, Fabriczius Jánosra ruházzuk, meghagyjuk, parancsoljuk,
17148 XI     |                    Nézze meg ön, a Heinrich-ház rundellájából perspektívával néznek ide
17149 XXXV   |                   Krasznahorka: In causa cordis ruptae Impetratur-restitutio in
17150 XII    |                    fejében, tüszõvel a derekán, rusznyák királynak; Ocskay Lászlónál
17151 V      |                        mély ablak - homályosan; rusztikus oszlopok közé szorított
17152 XXV    |                      világ, mint akihez hasonló rút férfit még pénzért sem látni.
17153 XXIV   |                    facias mihi sculptile: verba sacerdotis sunt pura mendacia. Fui
17154 V      |                  lopóval (a tokajit csapra ütni sacrilegium!) s úgy eregeti ujja alól
17155 II     |                         a fajlondis, a remek, a saffór, a rázsa, a perpeta, a hernász,
17156 XXX    |                    karcsú termetû, kökényszemû, sáfrányhajú menyecske volt, aki itt
17157 XLII   |                        mert az elszökék vala, a sáfrányillatot megérezve, Lengyelországba.~
17158 IV     |                        Márton - ~Német palást - Sáfránykérdés a tanácsban~A lőcseieknek
17159 X      |                   tudott hõsnõnek, magyar nõnek sáfránysárga hajat adni? De hát õ ezt
17160 IV     |                        Én is láttam már egyszer sáfrányt a levesben; tudom, hogy
17161 XII    |                         neki igazat: Lasst euch sagen! Hat’s zwelfe geschlagen!
17162 XXV    |                   megszólítást megértsen.~- Was sagt er, mein Kind? - kérdezé
17163 XIV    |                    kezet szorongasson.~- Ventre saint gris! Ces cancre des bourgois!
17164 XXXV   |               levéltáram régiségei közt van egy sajátkezû levele Zápolya János királynak,
17165 XXVII  |                      Jól van, asszonyom!”~Azzal sajátkezûleg két levelet írt: az egyiket
17166 X      |                        malom. Az csinálja azt a sajátságos reszelõ kereplést.~- Hát
17167 XXXII  |                     villám ütötte váll olyankor sajátságosan bizseregni kezdett. Ilyenkor
17168 III    |                         kinek a természet azt a sajátságot adta, hogy a fejét úgy tudja
17169 XV     |                   szépen végiglapozhatja, akkor sajátszerû fogalmat fog hazavinni a
17170 XIV    |                       érezve, mintha a könyökük sajgó erére kaptak volna egy botütést.
17171 XXVI   |                       levél kell, azért csak ne sajnáljon visszafáradni Belleville
17172 XVIII  |                         történik, amit én fogok sajnálni legjobban.~Andrássy úgy
17173 XXVI   |                      kötözött leveleket, amiket sajnált elolvasni, még csak felbontani
17174 XXX    |                        a visszahívó dekrétumot. Sajnos, hogy mégis megelõzött kegyelmed,
17175 XXXII  |                          Szuhayval dulakodtak a Sajó mellett, õ felbiztatta a
17176 XXI    |                   tudják), az ostyepkájuk pedig sajt létére oda se néz egy-két
17177 II     |                        vasmacska; - egy olajütõ sajtó; - egy medve, aki könyvbõl
17178 XXX    |                   ezalatt elszalaszt valami más sakkfigurát, ez a bivalyos szekéren
17179 XXIX   |                    pofájú, bibircsókos orrú vén salabakterhez egy ilyen csinos menyecske
17180 XXXII  |                    kékek, vasrozsdától veresek, salaktól feketék; õserdõk, amiknek
17181 IV     |                       ónémet palástot, amit még Salamon király alatt hoztak be a
17182 XII    |                      öltött magára; ahhoz török salavárit húzott fel, rózsaszínû selyembõl;
17183 XXIII  |                         puskaport, fõzethette a salétromot, töltethette a bombákat.
17184 XXX    |                        ki az ágyúkat, puskákat, salve gyanánt az eltemetett dicsõségre.~-
17185 XII    |                 Delila-mosollyal néz a levágott Sámson-fürtre, ami kezében lett hagyva.~
17186 XV     |                  Zabeyer tisztelendõ úr textusa Sanakerib királyról szólt; de abból
17187 XXXII  |            hadépítészetnek. Ez egy bevehetetlen sánc, ami egy egész vidéket elzár.~
17188 XIX    |                         észre kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek,
17189 XXIX   |                        dombos helyeken: egy-egy sáncforma földtúráson búslakodott
17190 XXXI   |                    eltûntek. Hát még a vízárkok sánckarózataikkal! De még az a patak is, mely
17191 XIV    |                     ribilliót csinálni! Mikor a sáncok elõtt az ellenség, ti meg
17192 V      |               lelépegetett a szûk kõlépcsõkön a sanctuariumba.~Valóban sanctuarium.~Ahol
17193 V      |                        Alauda uram ezt a helyet sanctuariumnak.~A pincebolt elõtt van egy
17194 XXXII  |                      egy gömbölyû asztal lignum sanctumból, annak a teteje be volt
17195 V      |                      van faragva. Ez a Spiritus sanctus. Az esszencia! A lélek!
17196 XXXI   |               szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog fölfelé.~Az országhírû szép
17197 XXX    |                         a kuruc táborba Károlyi Sándorhoz, azzal az izenettel, hogy
17198 XIX    |                      Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik követe a másikat éri
17199 XXVII  |                        megkötni a békét Károlyi Sándorral, mert a király nagy beteg,
17200 XII    |                    mezében adta vissza; Károlyi Sándort a „nagy pipájú, kevés dohányú”
17201 XVIII  |                     Higgye el kegyelmed, hogy a sanszok mint a két fél részére teljesen