1-allam | allan-asztr | aszub-behur | behuz-bocsa | bocsk-cipo | cipoi-csuto | cudar-ecsed | ecset-elker | elkes-elzar | elzav-eszme | eszne-feles | felet-feste | festi-frank | frate-gyeng | gyepe-hamis | hamuj-higgy | hihet-igazo | igazs-jarmu | jarog-kapuj | kapuk-keres | keret-kincs | kind-korul | korut-kurjo | kurre-lekap | lekas-luxur | lyank-meger | meges-megta | megte-montc | montm-nyala | nyalj-ossze | osszp-pallo | palma-pokro | polal-rebeg | rebel-sansz | santa-supra | surlo-szepa | szepe-szuro | szurr-templ | tempo-torna | torny-undor | ungon-vasar | vasba-vilag | villa-zsolo | zsolt-zwelf
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
17202 XXII | éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek ápolása;
17203 XVI | Mindenki ránézett; látták, hogy sápad el az arca, szemei hogy
17204 XL | felvették a birkaprémes sapakot, s siettek csapatostul fel
17205 XXII | Ki innen! Ki a várból; sápítozó kolduscsürhe! Nincs több
17206 IV | minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy,
17207 XXIX | úgy belesüppedt a lova a sárba, hogy nem tudott belõle
17208 XXIX | gátján az ekhós szekeret.~A sárbul készült töltés fenékig volt
17209 XI | alakban produkálták, mint sárgacukrot.~- Hát megtörjem, ugye,
17210 IV | palotásának a mundérját mind sárgára nem festem.~Bíró uram most
17211 XX | nem szereti,~ Sárgarépát fõzzön neki;~
17212 XXII | helyette a nálánál nem rosszabb sarjak.~Más asszonyok bizony egész
17213 XXXIII | elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros állvány,
17214 XXV | észjárás ki van forgatva a sarkaiból. A rajongás leigázza az
17215 XXXII | korbácsütésekkel, a meztelen sarkaikra patkókat veretett, s hátukon
17216 XIX | Hallod az átkot, ami a sarkamba üldöz! Kerítõ, kéjhölgy,
17217 VIII | rúdlámpással.~Az iskola sarkánál egy magános férfi bukkant
17218 XV | a sarkán hasadéka volt a sarkantyú számára. (Ez volt a kalucsni
17219 XIV | disznóság van itten!~Azzal sarkantyúba kapva a lovát, odavágtat
17220 XXX | tegnap a paprikás csirkének a sarkantyúját - gondolá Andernach lovag. -
17221 XXXIII | övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett,
17222 XVIII | csatornái két ölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban végzõdve;
17223 XVIII | eregetve le a pisztolya sárkányait - hogy kegyelmetek legcélszerûbben
17224 XXII | fenyegetésre, mely haragja sárkányfarkára mert gázolni.~Hanem, amint
17225 XIII | rejtõzik.~- Hû! Ezer véka sárkánykígyótojás! - üvölte fel Wencezlauz,
17226 XXXVI | helyre, elvándoroltam: tüzes sárkánytól õrzött kincs nem nehezebb,
17227 VI | jezsuita-templom északi sarkára, a kettõs pillér elé, s
17228 IV | márványba faragott kép, aki két sarkával egy fekvő oroszlánt tapos,
17229 VIII | nyomai ezek? Ezek a hegyes sarkok; ez a kecsegeorr. Itt valami
17230 XXVIII | senkivel szót ne váltson, hanem sarkon fordulva, rögtön tovább
17231 IV | instigálni, hogy azok álljanak a sarkukra a hatalmaskodó podesta ellen,
17232 XXXIV | odaugorva Korponay mellé, sarlóforma éles késével kettévágta
17233 XXIX | egészen felfelé fordult a saroglyájával, a Fiastyúk magasan járt
17234 III | syllogismus cornutus szorítja sarokba az embert: s mikor az egyik
17235 IX | aki a lelke a szepesi, sárosi hajdúságnak. Azt most a
17236 XXXVIII| telerúgta a szemét, száját sárral, szügyébe vágva a fejét,
17237 XXX | utat azon az elátkozott sártöltésen keresztül.~Megint este lett,
17238 XXVIII | öldöklõ nemtõnek. Csak a sártömeg reszket elõtte, ez az arisztokrata
17239 XXIV | állt.~- No, ugorj bele a saruidba hamar; aztán gyere, legény,
17240 XXXIII | derekáról az ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat
17241 XXXIV | jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva lecsuszamodását.~
17242 XXII | kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával mutatta az
17243 XXXII | sarkantyút is leszakította a sarujáról.~Pedig ha valamikor, most
17244 XV | és varga, az menjen haza sarut, mundért varrni, amire nagy
17245 XIX | nem ütött senki a kétfejû sas oldalán, mint Andrássy István
17246 XXIX | buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok
17247 XXIX | sikoltozott, daru, gém durrogott a sáserdõ mélyén, a hold körül szivárványos
17248 II | fanyûvõ vadember; - kardfogó saskesely; - medve a pallossal; meg
17249 XI | ajkai tajtékzottak, a kezei saskeselyû módra markolásztak az ágyruhákba
17250 XVI | Bizony õrizõje vagy, sasocskám, hiszen te magad tetted
17251 X | zúzmarától, csak az erõs sasorráról ismerni rá.~Korponay bosszúsan
17252 XIII | módra, hegyébe nyomta a sastollas süveget, s azzal a tükör
17253 XXIV | Teringettét! Én is két sastollat kapok a süvegem mellé?~-
17254 VIII | Tu bos trismegistos.~- Satis! Ha most apám nem volna
17255 VII(2) | adj majd nekem is abbul a satisfactióból egy darabkát, hadd kóstoljam
17256 XXXIV | viaszgyertya tartott világosságot a sátorban, ahol letelepedtek. Most „
17257 XXXII | híres kormányzó is szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból,
17258 XXXVII | holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz
17259 XVI | megtelt a piac hevenyészett sátorokkal, lacikonyha, palacsintasütõ
17260 XXII | menekült utána a hû felesége, sátoros cigányok által rejtegetve;
17261 XXXII | hatalmas öregember volt, egész sátort képzõ, sûrû, fehér hajjal,
17262 XXIV | sem a spiritus ardentis saturni, sem a balsamum coeleste,
17263 XIV | belenyugodni az expediensbe; s savanykás képpel adta át kardját Korponaynak.~-
17264 XXIX | ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt osztva, az egyik kék
17265 XXXV | felemásak, csipkézettek, sávozottak, sok színben vegyített talitarkák,
17266 XIII | kujon!”~A közeledõ csoport a schaarwache volt, amelyre a ketterhäuschen
17267 II | pompáznak: Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda, Engelmayer,
17268 XVII | ezermester találta meg a Scheibe-hegyen, a „Wünschelruthe” segélyével
17269 XVIII | császári muskétások, akik a Scheibe-hegyi rejtett forrás szádán leszállva,
17270 XXVI | ilyen nevet sem a jelenlevõk schematismusában, sem a passusregestrumban,
17271 XV | No, csak lassan azokkal a schieszprügelekkel! - csitítá õket Andrássy; -
17272 XXV | rendet felforgatott. A „Schimmelt”, meg a „Haust” úgy fellicitálta,
17273 XIII | polgárok, akiknek goromba „schlägerek” (kurta kardok nagy ökölkosárral)
17274 VIII | Elöl Wencezlauz, a kivont schlägerrel az egyik markában; a másikban
17275 XVI | De hát mi baja volt a schlaraffok népének Belleville lovaggal
17276 XXXI | Sei nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut nicht weh!”
17277 XI | míg én érte nem jövök. Scientia juvát: Deus providet.~Ezzel
17278 XXIII | urát.~Végül jön egy post scriptum is.~Nem hallgathatja el
17279 XXIV | dervisgenerális. - Non facias mihi sculptile: verba sacerdotis sunt pura
17280 XVI | egyszerre olyan szenvedélyes sculptor, theolog és archeolog lett,
17281 XVI | Idvezítő sírba letételét, míg a Scwaib család ellenben mennybemenetelét,
17282 XXII | De kétszer annyi vérzõ seb kiált hozzá, és kér békességet,
17283 XXIII | keresztül, melynek sehol sincs sebajka, elhull cseppenkint a vér.
17284 XXII | azt a csendes idõt, ahol sebeit bekötözheti, rongyait összefoldhatja:
17285 XXIII | mintha maró mirigy volna. Egy seben keresztül, melynek sehol
17286 XXVI | gyeplûst meg az ostorhegyest a sebesebb vágtatásra. A hintó elrobogott
17287 XIX | kacagányát, mint a halálra sebesített medve, ordítva torkaszakadtából:~-
17288 XXII | rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek ápolása; az árvák gondviselése.
17289 XXXVI | fegyvereit újratöltögetni, sebét bekötözni, ölében tovább
17290 XXXI | Juliánna futott a kapott sebével, mint a megnyilazott szarvas.
17291 XXXIX | most is itt a gyûrûdnek a sebhelye, amit rajtam ejtél), ez
17292 XXII | szerteszéjjel.~Mint valami sebzett dúvad töri magát keresztül
17293 XVIII | illa~ Solvet seclum in favilla!...~A halott
17294 XXVIII | szerint; a többi tiszt urak secundáltak neki.~Alauda úr egész prosopopeiával
17295 XVI | petrinyai esperessel, hogy „sed bene habitavimus, ego quidem
17296 XLII | fiatal ember volt, csak segédlelkész még, maga az esperes, a
17297 XVI | ezredporkoláb, megfelelõ segédszemélyzettel: bilincseket szándékozott
17298 XV | Andrássy az elõszobájába, ahol segédtisztjei voltak. (A ködtõl nem lehetett
17299 I | adatok. A történetbúvár segélyére jön a mesemondónak, s okmányokat
17300 XIII | szitkozódás zajára meg Wencezlauz segélykiabálásaira több oldalról kezdtek odanyomakodni
17301 XIII | mögött van, s íme hatalmasan segítének is benne, hogy a zûrzavart
17302 XXXIV | szobájába tódultak.~- S te hogy segítettél rajta?~- Pisztolyt szegeztem
17303 XXVIII | arany volt azokban.~- Ezzel segíthet magán az út közben. Tehát
17304 XXXI | pártfogót, aki könnyebben segíthetne a baján, mint saját maga.
17305 XXIX | Gyere, Tercsa, a lámpással. Segíts csirkét fogni a félszerben.~
17306 XXVIII | elvezetni.~- No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
17307 XXXIV | Nem hívogat sem szenteket segítségül, sem élõket tanúbizonyságul,
17308 XXIX | Lengyelország felõl a muszka a segítségünkre, csak minket le ne vegyenek
17309 XII | vendégét, aki éhezik. Ezen segítsünk azonnal.~A lovag a szoba
17310 XXXI | székeivel nem volt rajtuk segítve. Õket a hadjárat alatt is
17311 XV | áldásmondatot:~„Der Herr segne euch, und behüte euch!”~-
17312 XL | Te nem mégy Pozsonyból sehova. Ott a kezedben a toll,
17313 VII(2) | ech 4 Poltroken Kloggeld, seht mein Jan! Ech vell flux
17314 XXXI | legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau schöne!
17315 VII(2) | dreisch ech nen die Kottln aus sein Treüber wanst raus - Lieben
17316 II | szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük van,
17317 XXXVI | lóherét keresett, ezt a sejtelemtõl gyötrött asszonyszívek gyógyító
17318 XXXVIII| amikrõl a mostani orvosoknak sejtelmük sincsen már, a föld öt részébõl,
17319 XXV | Isten!” Ámbár én nem is sejtem, minõ sürgetõs ügyeid vannak
17320 XXIV | Még a fekete zászló se sejtesse azt vele.~Bosszantotta,
17321 XIII | ember.~Hanem egy bajt nem sejtett meg. Azt, hogy a ketterhäuschentõl
17322 XL | azt én már a belépésekor sejtettem - mondá Pálffy János. -
17323 XXII | fagyni.~Zsófia a tekintetébõl sejtheté, hogy mi hozza õt ide. A
17324 XXXV | akartak lekerülni, a kápolnán, sekrestyén és azon a virágos kis kerten
17325 XXXIV | amiket õk együtt Körmöcz- és Selmeczbányából elhoztak, sok hordóra menõ
17326 XIII | gyermekéi. Hozzá len- és selyembogárszál közt válogató haja.~Amint
17327 XII | salavárit húzott fel, rózsaszínû selyembõl; azután tarka virágú, fekete
17328 XXXI | összetévesztenek; nehéz granátszín selyemdamaszt függönyök az ablakokon,
17329 XXXII | ragasztva, fölötte pedig egy selyemernyõ volt kifeszítve halcsont
17330 III | volt bélelve. Az úrnõ feje selyemfátyolba volt burkolva, mely a homloka
17331 XXIII | kezek! Ezt nem fonogatják selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki
17332 II | polgárasszonyoknak; tarka selyemmel hímzett szedrázsiából a
17333 XLII | kényelmes mennyezetes ágy, selyempárnákkal, üveges szekrény, aminek
17334 XXXI | aláhanyatlania azoknak a hosszú selyempilláknak a kék szemekre, amikben
17335 XXV | hímzeni való cifrákat a selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve
17336 XX | táncolni, a széthasgatott selyemrongyok, a földhöz vert virágcserepek,
17337 XXIV | elõtte a halottat. Fekete selyemruhába van öltöztetve; ajkai, szemei
17338 III | kinek a lépteit csak a selyemsuhogás jelezte.~- Királyném! Hogy
17339 XXX | maguk porontyát odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják
17340 XLII | fésülködjék.~Milyen szép selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér
17341 XXXIII | üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja az égi
17342 XXI | feltamatunk~ Semit nyertunk, csak vesztetunk;~
17343 XXII | középlény volt közöttük, egy semleges lélek; akinek emberi gyöngeségei
17344 XIII | bámulva tekintének az üres semmibe.~Szép kék szemek voltak.
17345 X | De én nem akarom, hogy semmidet is levágják! Se a kezedet,
17346 XIII | tizenháromszor, de a zárt semmiképpen nem nyitotta fel.~A lovag
17347 X | Háborúban vagyunk, most semmin sem szabad kényeskedni.
17348 XXIII | egy semmi; része egy másik semminek: a léleknek. És mégis meg
17349 XXXII | szeret, az akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket: átmegy
17350 VI | hozatott, akkor ez semmi és semmis! - mondá Fabriczius, s fogván
17351 XXXI | meg, s a diéta meg fogja semmisíteni. Amikor e szerzõdést aláírta
17352 XXXII | Úristentől, ~s egy gyermek, aki semmitől sem fél, még a haláltól
17353 XXXIII | aminél a pokol kürtõje semmivel sem rettenetesebb, hogy
17354 XLI | Rádayakat, Esterházyakat, Sennyeyeket? Visel-e õ gyászruhát azoknak
17355 XXXVIII| pénz, amit erszénybe lehet seperni.~Kihez fusson a panaszával?
17356 XV | felé. A hó szépen el volt seperve már a tábornok kapujától
17357 XIX | Nem boszorkány az, hogy seprût kapjon a térde közé, azon
17358 VIII | tõbõl levágja, s a leányt seprûvel kiveri a szégyenkapun a
17359 XVIII | Hogy a hóhér ki fogja seprûzni a városból, mint becstelen
17360 XIII | tollkoszorút a fejedre, s így seprûzzön ki a városbul.~A leány éppen
17361 XXXVIII| le a szobák ajtajairól a sequestráló pecséteket.~Odajött doktor
17362 XIX | parázsra; de bíz az meg sem sercent.~- Hát ez már micsoda? -
17363 XXXII | hegyszakadékokon át az üldözők seregei közül kimenekíté.~Akkor
17364 XXX | addig az alkudozások alatt a seregeikkel együtt farkasszemet néztek
17365 XIX | város dolgáról, azután a seregekérõl meg a tisztekérõl - és az
17366 XXXI | hátra a szomszéd faluban a seregénél, s egyedül indult el a hintajával,
17367 XL | háborúnak vége. A kurucok seregestõl jönnek az ajtónkra hûségüket
17368 XXIII | vár reá, s Dobsina közt seregestül elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre
17369 XXXIV | egész ország mint egy tábor sereglik körüle. Õt nem vehetjük
17370 XXX | végtére nem kívánják a kuruc seregtõl, hogy fegyverét lerakva,
17371 XXXI | Rákóczinak: maga is vakmerõ seregvezetõ, amíg egy villámcsapás idegkórossá
17372 XXX | az országgyûlést, s ami sérelme van a nemzetnek, ott azt
17373 XXII | annak a másik háromnak a sérelmét kevesebbet bánom, mint a
17374 XXIX | lehetett gyorsabban. Csak azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon
17375 XXI | az egész országban abban serénykedtek, hogy kéz-láb nélkül maradt
17376 XII | mákonylabdacs alighanem az õ sereskancsójába tévedt bele.~Annál nagyobb
17377 XVIII | a minden háznál otthonos serfõzõ konyha; ami Lõcsének büszkesége,
17378 XVI | Vegyük ez ügyet egészen serio, urak! Nagyon komoly dolog
17379 IV | Mértékletesség, jobbjában egy serleg, baljában egy kancsó, amibõl
17380 IV | kancsó, amibõl a bort nem a serlegbe, hanem a háta mögé önti;
17381 XII | ablakot; a fal megrendül, a serlegek, kupák összecsörömpölnek
17382 IV | szokás szerint pallossal és serpenyõvel a kezében; mind nõnemen
17383 XXII | rövidre nyírott haja, mint a serte borzad szerteszéjjel.~Mint
17384 XXVIII | jutott neki az eszébe, aki sertéseket vásárol, majd meg egy matyó
17385 XXVIII | hivatalos buzgalmában elkövetett sértésért megkövetõ ünnepélyes bocsánatkéréssel
17386 XXIX | ötpecsétes levél ott volt sértetlenül.~- Héj, korcsmáros gazda!~-
17387 XIX | érzékenyen esõ hõsi tetteivel sérthetetlen hûségét, mind a nemzeti
17388 IX | katonai parolát meg nem sérti.~- Lehet, hogy úgy van.
17389 XXI | justorum gloriam grata servat memoria. (Az egyiptomi gúlákat
17390 XLI | egy betanult ,treshumble serviteurt’ intézzen hozzád, hanem
17391 XXXII | harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos réten keresztül
17392 XIII | valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a
17393 XVI | Hol van ugyan?~- Ott kinn sétálnak Pelargussal. (Ez is igaz.)~
17394 XXIX | vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy kajla nyír ereszti
17395 XLI | nekiindult a járásnak.~Kiment a sétányra, végig a Zuckermantelen,
17396 XXI | a kardját, még a kedves sétapálcáját is. Karvastagságú citromfatörzsök
17397 XIII | elefántcsonthalom úgy tündöklött a setétben, a fekete prém körül.~A
17398 XXX | magamra! - s aztán lábhegyen settenkedve lopódzott a benyílóig, a
17399 XXXI | hadastyánok dörmögték magukban: „Si hoc viridi, quid adhuc in
17400 XXIX | sövényhez kötve.~- Akkor csak siessünk!~Andernach lovag hirtelen
17401 XIX | részérõl illúzió, akkor nem siethetek eléggé annak a lerontásával.
17402 XXXIV | hitszegés beleférjen, hát nem siethetett volna az a rábízott levelekkel
17403 X | mondá az úrnõ -, neked sietned kell, hogy a fegyverszünet
17404 XXII | akinek még ez sem volt elég sietség, akit hátul kapott, azt
17405 XXX | bûnhõdjél meg, ahová legjobban sietsz. Mikor olyan magasra hágtál,
17406 XLII | kis árvácskám; de nagyon siettél! énnekem de nagy fájdalmat
17407 XXVIII | csak a kötelessége fogja siettetni, de engemet a kétségbeesés,
17408 XXXI | aranyost? mikor az éjjeli órát siettettem a ráakasztott kulcsokkal?
17409 XXX | képviseli a L. S.-t (Locus Sigilli).~- Mármost hát megmondom
17410 XXIV | tudomány volt a betegségek signaturáit a gyógyfüvek signaturáival
17411 XXIV | signaturáit a gyógyfüvek signaturáival összeegyeztetni. Ami növénynek
17412 XLI | világba.~És az a két úri siheder, aki a szemed közé bámult,
17413 II | odagyülekezik, csörgõs szánok sikamlanak végig a havon, lovas daliáktól
17414 XVIII | nemsokára elnyelték a sötét sikátorok, s nyomában távoli dobpörgés,
17415 XVIII | hátulsó része, mely a szûk sikátorra, a Bástya utcára vezet,
17416 XXVI | annak minden eddig kivívott sikerét kockáztatná. Tudniillik,
17417 XXXI | ellenkezõ pályán, de hasonló sikerrel futának.~Ahogy a szép Korponaynéról
17418 XXVII | szerint kívánok önnek legjobb, sikert, asszonyom. Ön egy hõsnõ!~
17419 XIV | eredmény nélkül.~Tanúi voltak a sikertelen kísérleteknek többen a házkutatást
17420 XXVII | nevezetes találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a titkos levelekbõl
17421 XXV | bírnia Bécsben, hogy tervei sikerüljenek. Be kellett bizonyítania,
17422 XIX | az elõbbeni helyre.~Tompa siket hangon dörmögé:~- Mindegy!
17423 XXXV | hogy valami el talál belõle sikkadni, mert drága képek vannak
17424 VIII | olyan éles, szívig nyilaló sikoltás volt, hogy a drabantok visszariadtak
17425 XXXI | nagy zajban ki hallaná, mit sikoltoz ez az idegen asszonyszemély,
17426 XI | az ajtón keresztül betege sikoltozásait.~A doktor elhozta magával
17427 XXXIII | lett volna elég alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó elmeredezésre,
17428 XI | másikra hányja magát. Kiabál sikoltozik. A hidegtõl didereg, az
17429 XVIII | személyt. - Hadd sírjon, hadd sikoltozzon! - Hogy a törvényszék árulónak
17430 XXIV | közepén felállított ravatalt, sikoltva rohant oda az anyjához.~-
17431 XXXVI | csintalan szó, tiltakozó sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon,
17432 XII | vitéz, s a bosszúja elõl sikongatva futó hölggyel kergetõzni
17433 XXXIV | elõre-hátra bukdosása a síkos jégúton; estében kialudt
17434 XXXI | terem helyett, a majthényi síkot látta maga elõtt, a kaszált
17435 XXX | Ez az a híres majthényi síkság, amin ezóta olyan nagyot
17436 XVI | sem. Még a strázsán álló silbak is elszaladt.~- Sokáig idõzött
17437 VI | göngyölítve, odadobta a silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán
17438 XXII | Miklós generálist? - kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával
17439 V | feltámadt Lázár~A kurrens ügy simán elintéztetvén, az ülés egy „
17440 XVI | megszokott módon kétfelé simítsa azt a halántékain; - a levágott
17441 XIX | de Blumevitz a füle mögé simogatta az allonge-parókája fürtjeit,
17442 XII | személyesítette. Forgách Simonbul kétkulacsost csinált, aki
17443 VIII | termetéhez sehogy sem illõ simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé,
17444 XI | rajta. Helyén lesz egy kis sinapismus. Hol van a belsõ frajja
17445 X | szokott reggeledni.) A boltok sincsenek még nyitva.~Hanem a Thurzó-háznál,
17446 XXVI | a kovácshoz, húzza fel a síneket hamar, egy, kettõ, három!
17447 XXX | fától a másikig mérve a sing hosszát.~Andernach lovag
17448 II | perpeta, a hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van
17449 XXXV | magzatomat. Az én fiam is úgy sínylõdik, hogy kétségbeesem, mikor
17450 XXXI | magát, hogy egy kicsiny sípláda tekerõjét forgatva, a divatos,
17451 XXII | Azután megeredt a nagydob, a sípszó a várudvaron, a belevegyült
17452 XLII | vissza a börtönébe, hanem a siralomházba.~A városházának egy kis
17453 VIII | mind az õröknek, mind a siralomleánynak. A fejével felel kelmed
17454 XXIV | elõtte.~A koporsót kísérik a siránkozó cselédek; a kis Jóska fiút
17455 XI | prüsszenteni tud, jó a krízis.~A sírásra aztán következik a fejfájás.~
17456 XXIV | maradt kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott, korán le kívánt
17457 XXXIV | végezhetitek életem; senki sem sirat meg. - És aztán, ha ti föl
17458 XVI | a Ros család az Idvezítő sírba letételét, míg a Scwaib
17459 XVIII | Fabriczius! - Fölkelek még a sírból is, ha azt mondják: „itt
17460 XXXII | szomorú ötlet! A családi sírbolt utánzása. Építészi lángész
17461 XXXII | volt már végigrakva a kis sírboltba, tarkára festett apró kis
17462 XXII | hozzá közel álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott,~Krampampuli
17463 Uto | átszállították a váraljai templom sírboltjába. Száz éven keresztül volt
17464 XXXII | miniatûr kripta nyílását, hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek,
17465 XVI | választotta a Hirscher család síremlékeül a Gecsemáné-kerti elfogatást?
17466 XXIII | S végzõdtek így: „a te sírig híven szeretõ hitvesed.” ~
17467 XII | megkaphatnák, bizony még a sírja fölé állított márványszobrát
17468 XVIII | becstelen személyt. - Hadd sírjon, hadd sikoltozzon! - Hogy
17469 XVI | város templomát körülvevõ sírkertnél. Ez nem ment a fejébe: Minek
17470 XVI | Olajfák hegyén; a Heim család sírköve különös művészi tökéllyel
17471 II | ide temettették, szobraik, sírköveik, padjaik ott pompáznak most
17472 XVI | magától elvétetni, semhogy a sírköveit!~A kuruc tiszturak azonban
17473 XII | nevet ki érte.~- Sõt együtt sírok rajta, ha arra való a tárgy.~-
17474 XXVIII | tõlük s elrendelte, hogy a sirokai szoros útnál várjanak az
17475 XXVIII | új meg új meglepetésrõl.~Sirokánál a mély hegyi utat a falu
17476 XXIV | összeölelkeztek, együtt sírtak.~A nõ pedig érezte már,
17477 XVI | páncélja karvasai, csak a sisakja hiányzott. „Talpra, urak;
17478 XXXVIII| aminek kelyhében Mars, sisakjában egypár fehér galamb ül,
17479 XXIV | egyenesen, felemelt fõvel, még a sisakját sem veszi le.~Most van igazán
17480 XXX | kalpagok, kucsmák, csákók és sisakok formája is annyifelé változik;
17481 XXVIII | hítták, kapitány volt a veres sisakos furirezrednél: bátor és
17482 XIII | körös-körül a pallosa, itt egy sisakot ütve le a fejrõl, ott egy
17483 XVIII | háta mögött a muskétások sisaktaréjai és puskái megvillantak:
17484 XLI | csillagok fényében. Nemsokára a sisaktaréjokat is kivehette az úti porfellegbõl.
17485 XXXVIII| bokrétának azokat a haragos kék sisakvirágokat, aminek kelyhében Mars,
17486 XIX | Azon jött be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk.
17487 XXIX | bivalyok: azok megeszik még a siskát is, csak legyen. De nem
17488 XXXVI | Együtt futni sötét erdõkön, sivatag pusztákon keresztül, egy
17489 XVI | fény a nagyszakállú hóhér skarlátba öltözött alakját igen szépen
17490 XXXI | nemsokára látható lesz a skarlátvörös palástja is, amint az emelvény
17491 I | keresztülvilágít, keblét skófiummal hímzett vállfûzõ szorítja,
17492 XXVI | azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék meg a békét,
17493 II | nyugot között. Karavánjai Smyrnától Danckáig járnak szakadatlanul.
17494 XXXIV | forgószélbe, ami bennünket sodor magával. Bosszút akarunk
17495 XLII | örvénybõl, mely lelkét magával sodorta.~Vissza-visszatette azt
17496 XXV | beszédet a vallásos discussio sodrába, hogy egyszer csak azt vette
17497 IV | bíró uram nem jött ki a sodrából. Ismerte õ a maga parlamentjét,
17498 XXIX | tésztagyúráshoz, úgy illett a kezébe a sodrófa, mintha mindig azt forgatta
17499 XVI | lécekbõl összerakva, amik sodronyra mozognak. Minden taglejtése
17500 XXX | alatt, körös-körül tocsogó sömlyék volt, csak úgy ugráltak
17501 XXIX | egyik szegletét a bormérõ söntés foglalta el, a másikat meg
17502 XXIX | gégém!~Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen elõhozott a
17503 XI | A kenyér kõvé fagyott, a sör kásává ott mellette.~Estefelé
17504 IV | tekintet fordult elõ. A sör-praeliminarénál erõsen volt érdekelve a
17505 XXXVIII| ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett, s a félholt
17506 XV | meg, mint kivétel a többi sörényes, üstökös urak közül, kurtára
17507 XVIII | énekeltesse maga fölött a sörivó diákokkal a canticumokat,
17508 XII | legkényelmesebb karosszékben; a söröskancsót fenékig ürítve. A sört tudniillik
17509 XXIX | elmondva a példabeszédet: „Sörre bor - mindenkor: borra ser -
17510 VI | kenyér, egy kancsó fehér sörrel együtt, aminõ a táborban
17511 XXVI | borkorcsolya” volna, de azért „sörszánkának” is beválik.~Andrássy úgy
17512 XVI | világított a két fogsora a sötétbõl elõ.~- Mi a mennydörgõ mennykõt
17513 XVI | fekete patrícius alakokat még sötétebben hagyta.~A benyílóba nem
17514 XXX | de az éjszakák sem olyan sötétek: nincs remény, de rettegés
17515 XXXIII | elkezdett szakadni, éjjeli sötétet támasztva, ebben a sötétben
17516 XII | eresztett hajat viselt, s az sötétgesztenyeszín volt, és természettõl csigákba
17517 XXIII | be. Ránézve ez egy olyan sötétséggel teljes világ volt, amiben
17518 XIII | vállára veté, s nekiindult a sötétségnek. Lámpást nem vihetett magával,
17519 XXXII | lankaságán, amin keresztül sötétzöld vassalakhól vert országút
17520 XXIX | volna? Éjfél óta itt áll a sövényhez kötve.~- Akkor csak siessünk!~
17521 XXVI | a kapitány, az õ távoli sógora.~Nagyon bosszús volt rá,
17522 XXVI | szervuszt sem mondott a kis sógorának, mérgesen vágta be maga
17523 XV | tábornokhoz, szegrõl-végrõl sógorok is voltak.~- Nincs se török,
17524 XXXI | ivadéka, aki különben is sógorságban volt a magyarokkal, Absolon
17525 XXII | õ gondol arra, annyiszor sóhajt az vissza õhozzá; ahogy
17526 XV | legyen a Mindenhatónak - sóhajtának fel a kegyes szívek, mikor
17527 II | csimazinbul a közrendû népnek, sójaposztóbul gereznák a polgárasszonyoknak;
17528 XL | Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom, a tömérdek instanciahozó
17529 III | most vett a szilveszteri sokadalomban.~Nehogy pedig ezt az utóbbit
17530 V | odalenn elmondhassa azt a sokak által ismeretes adomát,
17531 IX | kötelességét. Kegyelmed látott már sokaktól és nagyoktól megsiratott
17532 XIX | mögött Péter cárral (egy sokatmondó allegória!), hát teljes
17533 XXXVIII| aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet egy ilyen hosszú
17534 II | felaggatva a fogasokra a sokféle subák, a legkeresettebb
17535 XXXIII | lehet nyitni. Van benne egy sokfiókú állvány, tele tányérokkal
17536 XVIII | kezébe.~Juliánna kitárta a sokrét hajtott kutyabõrt, és olvasni
17537 VI | Fabriczius bíró a tanácsülést solválta, azt kérdé tõle Pobszt szenátor
17538 XVIII | irae, dies illa~ Solvet seclum in favilla!...~A
17539 IV | még, ha szüksége van rá, sólymárt, pecért, trombitást, bohócot
17540 XXXII | Teleki Mihállyal összejött Somlyón, barátságos lakomára, aminek
17541 XIII | lélegzetvétel mély és horkoló, ez a sopor necroadelphos.~- Ez lehet
17542 XIII | kúráltatott, s azóta mély soporban alszik.~- Ej, uram, az ember
17543 XXXII | ezt a katolikus rendek a soproni országgyûlésen felpanaszolták).
17544 II | oldalról emeletes paloták sorai foglalják rámába, barokk
17545 XXXII | öklével, kardjával az ellenség sorain, mert sohasem akarta elhinni,
17546 XXXI | folytatásával, a lerakott fegyverek soraival, és azt a kaszás embert,
17547 XXXI | közepén áll, a többiek körüle sorakoznak.~Most trombitarecsegés hangzik:
17548 XVI | mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott egymás mellé. S ahol evõk-ivók
17549 XXX | kuruc vitéz áll ezredekre sorakozva a majthényi rónának egy
17550 V | sanctuarium.~Ahol egymás sorjában áll a tizenkét apostol -
17551 XXX | póznák ott a közepén minden sornak micsodák, azokkal a fecskefarkban
17552 XXIV | itt most. Mindjárt jön a sorod.~A visszhangzó erdõ elõre
17553 XXII | színe elõtt olvasni olyan sorokat, amik a mulandóság számára
17554 XLII | adománylevelekben fel szokták sorolni azokat az érdemeket, amiket
17555 XLI | Pozsonyból, anélkül, hogy a sorompónál feltartóztatták volna.~Titkolózónak
17556 I | képpel együtt a mesék közé sorozzák; de ezeknek ellentmondanak
17557 IV | hallván semmit a füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi.
17558 XLII | pallosütéssel ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl?
17559 XLII | Én Isten kezébe tettem le sorsomat. Lelkem kész megtérni mennybéli
17560 XXV | tábornoknak.~Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebbõl az áhítatos
17561 XXIX | Korponayné, s hirtelenében néhány sort írt egy darabka papírra,
17562 XXVIII | álljanak félre, és várjanak sorukra, míg teljes elégtétel fog
17563 XVII | csak igazán szomjas. A víz sós volt, meg keserû. Ezért
17564 XIV | keresztül, hiány nélkül; sőt még ahhoz is elég jókor
17565 XXVIII | meg egy matyó fuvaros, aki sót szállított Pestre, s most
17566 XXIX | végére, cintányért, kalázlit, sótartót rendén odakészített, s még
17567 XXXI | gyõrvári vereséget nagyon soványul takarja a lõcsei kapituláció,
17568 XXXI | magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
17569 XVI | No hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal! Hadd próbálom fel, a lábamra
17570 XXVI | ahol Belleville lába majd spanyolcsizmát fogott.~Tehát a lovag felõl
17571 VIII | kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról hiányzik az egymáshoz kötõ
17572 XXVIII | intézkedik. Károly akkor Spanyolországban volt. Elõbb õt kellett tudósítani
17573 XXXVIII| III. Károly, az új király, Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre
17574 XXXII | kalitka üveglemezekbõl, amik spanyolviasszal voltak egymáshoz ragasztva,
17575 XIII | pilulae de cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat
17576 IV | Hát tessék felolvasni a specificatiót, protonotarius úr - mondá
17577 XIV | artemisialem: - oscula mariti. - Specificum. - Probatum est.”~- Urak!
17578 XVI | Servus humillimus! Domini spectabiles! Bonas vesperas precor!”~
17579 VIII | a vízibástya alatt. Egy spiont is fogtak, de arról utólagosan
17580 XXIII | Aminek nincsenek bacilusai, spórái. Ami nem más, csak egy gondolat,
17581 XXXII | Gáspár bírót húzatta fel Spork tábornok.~Hát hiszen akit
17582 XXXI | szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut
17583 XXVIII | tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék
17584 XXVI | útközben a hintajáról egy sróf, amiért kénytelen ott maradni,
17585 III | között forgatni, mintha srófon járna. A bírói pálcának
17586 XXVI | megtalálta az elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének
17587 IV | mostani...~Egy általános „ssssssssss” hang szakítá félbe a beszélõt,
17588 IV | összevegyülnek Jacoponi Stabat Materének melódiái a Rákóczi-nóta
17589 XXVI | No, hát csak a legelsõ stációig, ugyebár? Elég lesz, ha
17590 XXVI | való, hahaha, hogy minden stációra, ahol lovat akarsz váltani,
17591 XI | fiatalság már a második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Belleville
17592 XVI | Orbán folytatá:~- Ebben a stádiumban maradt aznap az értekezésünk,
17593 XXVIII | bezáratni elõttem, aki a császár stafétája vagyok?~- Azt akárki mondhatná -
17594 XXVIII | regressirozni magát, akárki fia stafétájának a kedvéért otthagyja a székét
17595 XXVIII | s azon eresztenék el a stafétájukat. Mert azt mondja a magyar
17596 XXVIII | apparátust, mely a császári stafétákat kémek helyett elfogdossa.~
17597 XXVI | váltani, elõre izenhessek stafétával, hogy ott készen várjanak
17598 XXVIII | Andernach lovag valóban császári stafétavivõ és nem orosz emissarius;
17599 XII | Heister Siegebert és Hannibal, Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei
17600 XX | Húzok én neked egy szép stájer „langaus”-t: azt járjad.
17601 XXVIII | becsületesen ejtem azt ki, ahogy mi Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok!
17602 XL | vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani. Egyszer-egyszer
17603 XL | egész vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani.
17604 XI | meg a sánta doktor~§. 23. (Statutorum).~„Ha egy fehérszemély az
17605 XVII | lakták. (Még akkor Lõcse statutumai megtiltották bármiféle magyar
17606 IV | felgyûrte kabátja ujjait, a statutumok ellenére. Bírsága egy pint
17607 IX | közönségé. Az obsoletum statutumokat hagyjuk a lomtárban; holmi
17608 VII(2) | hot mech mit an grussen Stein gejukt. - Kumm mein Sun,
17609 XXXIX | Nagy-Szombatig jön fel eléje Stella császári generális két század
17610 II | foglalják rámába, barokk stílben épült homlokzatokkal, kõbõl
17611 XII | hátfalát képezõ, barokk stílû táblázathoz lépett, s azt
17612 XXXI | országgyûlés meg nem gyöngítheti. A stipulatiók között ott van, hogy Andrássy
17613 III | azóta már meghalt... Te stomfáksz! - tevé hozzá halkan.~A
17614 XXXII | ki belõle.~Ez a völgy a stracencói sziklaszoros.~Kétoldalt
17615 XXIII | furfangos kelepcét készített a Stracenó-völgy sziklakapujánál, amerre
17616 XXIII | figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek ne vegye az útját, mert
17617 XXIII | jön Gömörbe, elkerülje a Stracenói-völgyet, mert a sziklakapunál kelepce
17618 XV | álmatlan virrasztás, mindennemû strapácia, gyilkos verekedés, hóban,
17619 XXXVI | ilyen út kínfáradalmaihoz (strapáciák). Mint a legjobb, munkához
17620 XXV | garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy minden kérdésre,
17621 XXVIII | túlbuzgóságukkal rontottak a stratagémájukon; õk azt akarták, hogy Pálffyt
17622 XVI | Andrássy István, nagyszerû egy stratéga. Õ itt velem alkudozást
17623 IX | ketterhäuschen mellett őrtüzek égnek, strázsák állnak, s benn a kalitban
17624 IX | sietek le a piacra, kérdem a strázsákat, mi történt; azok azt mondják,
17625 XXXI | külsõt alabárdos testõrök strázsálják.~Rajta és a kancelláron
17626 IX | azt nem tudhatom. Én nem strázsálom se a kapitányt, se a kapitánynét -
17627 XXVI | István, katonatiszt.”~A strázsamester megbiztatta, hogy csak várjon,
17628 XII | lehet még egy nyolcadik strófája is annak a versnek.~Van
17629 XXXIII | Ki kevély voltál, mint a strucc!~Addig dúdolta, addig ringatta,
17630 XIII | electrica machinát. Kegyelmed studiosus, látott már olyat.~- Hah,
17631 VIII | Oh tu magnus capenasum! stultum caput. Tu asinorum rex.
17632 XVIII | hátát fordította kifelé, a subagallérjával természetes bástyát képezve
17633 II | felaggatva a fogasokra a sokféle subák, a legkeresettebb árucikkek
17634 XIII | embert ölni.~A szironyos subicáját a vállára veté, s nekiindult
17635 XXVIII | hogy Alauda uram itten nagy subscust ejtett; Andernach lovag
17636 XXIV | meggyógyítja a kopaszságot; a süketséget meggyógyítják a csigák,
17637 XX | konyhaajtóban állt és bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora a tűzben.~-
17638 XXXIII | szögletében pedig van egy süllyesztő, melynek fogaskerekű gépezetével
17639 XVI | elucubrál. Ki tudja, mik sülnek ki belőle.~Ennélfogva, amint
17640 XII | ne mondja az ínycsábító sültekrõl és süteményekrõl, amiknek
17641 XV | ehhez!~Mikor már nagyon sürgette, hogy hol van Belleville,
17642 III | dolog az a kétfejû gyerek? - sürgölé Wencezlauz úrfi rögtönösen.~-
17643 XXIX | a tartalmas oldalával a sürgönyhozó felé fordítva.~Az a dekrétum -
17644 XXV | tegnapelõtti alattvalóját. - Sürgõs ügyeim visszahoztak Lõcsére.
17645 XXXI | elfelejtette a saját ügyének a sürgõsségét. Hiszen õ megmentheti ennek
17646 X | A tej kifutott, csak úgy süstörgött tõle a parázs. Az úrasszony
17647 XXI | szakács és tizenkét bébillér süt-fõz ott a tengersokaságnak.
17648 XII | ínycsábító sültekrõl és süteményekrõl, amiknek halmazából karcsú
17649 XI | vakarcsot. (Ez a neve annak a süteménynek, ami a pogácsák újra összegyúrt
17650 XI | szétharapdálta falatonkint az egész süteményt; de le nem nyelt belõle
17651 XXII | amint hozzá akartak fogni a sütés-fõzéshez, akkor látták, hogy minden
17652 XXXI | az íráson bátran kalácsot süthet a nagyasszony! Mert az egész
17653 XXXIV | odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt a makkot, mert az én
17654 XXXVIII| hárman, Korponayné is nyélbe süthetné most a maga dolgát.~- Csak
17655 X | Hát kegyelmed hányszor süti meg a maga ebédjét az õrtûz
17656 XXXI | kegyelmed dolgát nyélbe sütni; aminek az alapja az a bizonyos
17657 X | az egész ezred számára sütök-fõzök, s nem leszek rosszabb tõle.
17658 XXX | menyecske volt, aki itt danolt, sütött-fõzött, nekem tokaji bort töltögetett.~
17659 XVI | Andrássy pedig bosszúsan sütötte le a fejét, az ujjaival
17660 XVI | hazatakarodtak, a lacikonyhák, sütõgórék mind eltûntek a piacról,
17661 XXIII | Hát teljesítsd, nem bánom, süttess, fõzess a számukra, küldj
17662 X | Ezeknek a számára lett sütve az a pogácsa.) A kapuban
17663 V | palástban, a négyszegletû süvegben ismét mindenki felölti komoly
17664 XXX | eltemetett dicsõségre.~- Ki sugallhatta ezt nekik?~- Hát ki? Az,
17665 XXII | népségen keresztül. A cigányész sugallta neki, hogy ott a legszárazabb
17666 XXIX | menyecskének a hamis két szeme sugára? A gazda vén toprongyos,
17667 XXXVI | fogadom Tetõled, ha ama derék sugárágyút, amellyel biztattál, elküldenéd
17668 XXIX | egészen lenyugodott, mérges sugárküllõket lövellve végig a háromfelé
17669 XXXIV | a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a te varázstudó
17670 IV | tetszik, mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekbõl férfiak,
17671 XVIII | hozzá, ami zöld fényben sugárzik, mint a macskáé.~Lassan
17672 XXIV | kiálta pokoli örömtõl sugárzó tekintettel Miklós. - No
17673 XV | Alauda uram aztán bizalmas súgással értesíté, hogy ez a felállás
17674 XXIV | anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~- Én hallottam, hogy mit
17675 IV | fiatal De Hortisnak a fülébe súgdosnak, a szemeikkel integetnek
17676 XXXI | úgy körüle kóvályog) azt súgdosta neki, hogy nagy hiba volt
17677 XXXV | õket magától, gyöngéden sugdosva hozzájuk, hogy csak legyenek
17678 VIII | magához a fiát, hogy a fülibe súghassa, amit mond.~- Te szerencsétlen!
17679 XVI | volna érve, hogy pár szót súghatott volna Belleville-nek, hogy
17680 XII | nem tehet róla. Valamit súgnak a fülébe.~- Ah, az nem megenni
17681 X | megerõsíttessék.~- Ezért súgnak-búgnak hát a tisztek úgy egymás
17682 XVI | a szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „galambocskám!”.~-
17683 XXII | átadta a lovát egy ácsorgó suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa
17684 III | lesz neki.~S azzal tovább suhant be a templomba, gyermekét
17685 III | méltóságteljesen üdvözlé a suhanva közeledõ alakot, kinek a
17686 XIX | köntöseit, a bársony csak úgy suhogott, a csipke csak úgy repült
17687 XXII | Hallja õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor áldást kémek tõle.
17688 IX | kegyelmet osszak ott, ahol sújtani kell; azért kívánom azt,
17689 XXXI | Megfizetve!~Buzogánycsapás nem sújthatott volna le kegyetlenebbül,
17690 XXII | körül.~- Isten bûneinkért sujtol bennünket, mert csak a gyûlölet
17691 XXXII | magas pártfogása mennyi súllyal bír a jelen esetben, felkéredzkedett
17692 XXXI | árulásra; te magad csak egy súly voltál a mérlegben; amely
17693 XXXIV | részére hajlott. Az érdemei súlya lenyomta a bûneiét. A megtérõt
17694 XII | ráakasztja az óramû egyik súlykoloncára.~A hölgy nem mond neki ellent.
17695 XII | Juliánna levette az óra súlykoloncáról a ketterhäuschen kettõs
17696 XXXIV | volna százszorta nagyobb és súlyosabb árulást elkövetni most,
17697 XXVI | eddig tett ígéretekbõl. Summum periculum in mora.”~E levél
17698 VII(2) | Stein gejukt. - Kumm mein Sun, Keibe bis gein zum Richter. -
17699 VII(2) | Ech vell flux Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln
17700 XLII | hirtelen került ifjú teológus supplelálta addig.~Jámbor, alázatos
17701 XV | õkegyelméhez nem mehet.~Datum ut supra.”~Aláírva:~„Regina Tua!”~
|