|
A ketterhäuschen2 valóságos díszítménye
volt a Szentháromság piacnak; remekműve a lakatosmesterségnek; erős
vasrudakból keleti kösk mintájára alkotva; egy hatszegletű kalicka,
kúptetővel, azon födeles tornyocskával; az oldalai feldíszítve vasliliomokkal,
az ajtajára pedig egy lángoló szív van kiverve pléhből. Humorisztikus
gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság és lángoló szerelem
jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután az arra a célra szolgál, hogy
szerelemből a bűn ösvényére tévedt hajadonok legyenek benne város
csodájára kitéve. Két nehéz lakat őrzi a vasajtót. Az egész alkotmány szép
zöldre van befestve, a torony teteje pedig piros.
(Jelenleg a Probsztner-kertet díszíti e történelmi
emlék, eladatva kótyavetyén, s turbékoló galamboknak szolgál lakóházul, a
helyén pedig a lutheránusok építettek templomot később.)
Amint a tanács határozatát dobszó mellett
kihirdették, a porkoláb leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról, s egészen
kitárta azt; lássa, akinek szeme van, hogy a ketterhäuschen ismét nyitva van; s
mikor este ki akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót váltson,
lúdbőr fusson át a testén a szép leánynak. A ketterhäuschen áldozatára
vár.
Nem kevésbé érthető jelvény a két kőfej
a jezsuita kolostor északi oldalán. Egyik kőpillér a talapzatán felyül
szegletben menő fülke alakúan van kivágva, s a két egymásnak forduló
oldalból, gót ornamentika cikornyái közepett mered ki két emberfej: egy férfi
és egy asszony; mind a kettő fiatal; a nő haja csigákban, a férfi
feje sima; ajka fölött kunkora bajusz. Előkelő pár volt tiltott
szerelemben, kettős házasságtörésben éltek; azért lettek ide élő
testben befalazva; az a két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé
a kinyúló vaskarikába kitűzik a palloshordó kezet, mindenkinek eszébe kell
jutni, hogy a város törvényei szerint, aki szerelmi bűnt követ el, a feje
irgalom nélkül leüttetik.
Hajh, ha ezt a törvényt mai nap alkalmaznák, ahogy
most hordják a bálban az uraságok a kalapjaikat a hónuk alatt, úgy hordanák a
fejeiket.
Hiszen akkor is megesett az, hogy
el-elfelejtkeztek erről a szigorú törvényről; kiváltképpen nagy
hadjáratok zűrzavaros ideje alatt; mikor minden polgárházhoz katonákat
szállásolának be, akiknek hír szerint, nem a legszigorúbb erkölcseik szoktak
lenni.
Azért az ilyen újra kihirdetése a törvénynek
mindig olyan volt, mint a dérült égből jövő száraz mennykő.
S ez annyival érzékenyebbül esett, mivelhogy azon
idő óta, hogy Alauda uram volt a bíró, nagyon is a maguk szabadjára lettek
eresztve az erkölcsök; s ha valaki reggel nagyokat ásított a piacon, nem vitték
be a bíróhoz, hogy adja számon, miért nem aludta ki magát. - A kuruc táborral
együtt járó hölgyeket sem igen lehetett kérdőre vonni, hogy melyik
matrikulába van bejegyezve a házasságuk. Azonkívül is a nyalka kurucok iránt
lelkesülni maguknak a bennszülött hölgyeknek is honleányi kötelességük
lehetett.
Ezt a vidám életrendet mind elrontá a hazatért
bírónak szigorú föllépése. Rettegte a vaskezét mindenki. Másfelől azt is
tudták felőle, hogy Rákóczi Ferencnek ő és Engelmeyer a legkedveltebb
két embere a Szepességen. Ővele még a kuruc generálisoknak sem tanácsos
kikötni. A lőcsei bíró nemcsak hivatalnok, de hadvezér is a maga
városában, s mikor felköti a kardját, a kommandó szavára hadsereg indul meg.
Arra az egy szóra, hogy „megjött Fabriczius!”,
olyan csendesség lett a városban éjszaka, hogy nem lehetett az utcán egyebet
hallani, mint az őrjárat alabárdnyelének a kopogását.
|