Fezejet

1 III  |       kabátját.~– Oh, te fiam, csak hagyd úgy, téged senki sem bírságol
2 XIII |       Krisztina a ruháit kereste.~– Hagyd a szoknyát! Más kell neked.
3 XVIII| bizonyítványt rólam. Csak a dátumot hagyd üresen, vagy ma, vagy holnap.
4 XXII |          ártatlan gyermek fejét! Ne hagyd kárhozatra jutni!”~Ha ezt
5 XXII |    családomat német kezére jutni ne hagyd!” Megfogadtam, meg is tartom.
6 XXX  |            nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert a vendégszeretet
7 XXXIV|        haragotok rám mért.~– Meg ne hagyd szólalni a kígyót, Korponay! –
8 XXXIV|         egyedül ebben a világban. – Hagyd abba – s azzal odalépve
9 XXXIX|             mutatott.~– Ah, kérlek, hagyd el azt! Van eszében valakinek