Fezejet

1 XXIV  |        és kérlelte:~– Ne sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy”
2 XXIV  |     mondott.~– Nem hagylak el, anyám! De te se hagyj itt engem!~–
3 XXIV  |  tehetségük szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból, mikor
4 XXIV  | fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! – hebegé a fiú.~– Mit akarsz
5 XXIV  |        Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám! Ereszd el a szívem!
6 XXIV  | Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám! Ereszd el a szívem! Ne
7 XXIV  |      rohant oda az anyjához.~– Anyám, anyám! Ne szoríts úgy ezzel
8 XXIV  |      oda az anyjához.~– Anyám, anyám! Ne szoríts úgy ezzel a
9 XXXVII|        az élő Istenre és apám, anyám örök lelki üdvösségére,