Fezejet

1 XIV   |                a széles utcán.~– Utcu, kutya, kurta! – kiált Korponay,
2 XVI   |                   kérdé tőle.~– Mint a kutya a kútban.~– No, ne búsulj!
3 XVI   |           német odakinn! Az a nagyorrú kutya kuruc! Eredj!”~Azzal megrázta
4 XIX   |              nem más, csak egy döglött kutya! Ez is a Belleville csalfasága!~
5 XIX   |             nevetésben! Hahaha! Láncos kutya megugatta lelke! Soha ilyen
6 XXVIII|                belőle, hogy „Eb kérdi, kutya bánja!”~Bement a vendéglőbe,
7 XXIX  | lesomodorintjuk itt a nádasban, hogy a kutya sem ugat többet felőle.~–
8 XLII  |               fogja felinni.~Egy kóbor kutya odamegy szaglászni. Az egyik
9 XLII  |                 durván kacagva: „Coki, kutya! Nem tudsz holnapig várni?”~