Fezejet
1 I | gyöngeségből állt volna a jelleme, akkor könnyű volna a csomót megoldani:
2 III | ha felteszi a kezét, hát akkor a keze magasabban van, mint
3 III | szabad nyitva hagyniuk, akkor kettőt fognak nyitva hagyni,
4 III | tanultam az asztronómiát, már akkor Kopernikus megszületett; –
5 III | ne szeress valahogy, mert akkor te is olyan futóbolond fogsz
6 IV | támlányára, olyan hatalom volt az akkor!~A prédikáció végeztével
7 IV | patrícius a tanácsterembe lép, akkor kötelessége fölvenni, akármilyen
8 IV | kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi mindent
9 IV | négy mécs kimondatott, már akkor csak alig hallhatólag rebegé: „
10 V | hanem csak máslás. Még akkor is drága ital; idegenek
11 V | in medias res.~Még csak akkor dalolták az első verset:~„
12 VI | elfoglalja az elnöki széket, akkor Alauda uram állva marad.~
13 VI | eszem helyén van.~– Hát akkor én vagyok a bolond! – kiáltá
14 VI | körülzárolta Munkács várát, akkor előállt Absolon meg a várnagy:
15 VI | akarata ellen hozatott, akkor ez semmi és semmis! – mondá
16 VI | uram. De Wencezlauz már akkor nem volt ott; ő, amint látta
17 VI | oszlopcsarnokból kilépett, éppen akkor tolták keresztül az útjában
18 VI | doktor.~Alauda uram csak akkor vevé észre, hogy a szenátori
19 VII | hordanák a fejeiket.~Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek
20 VIII | bekerítő csapat összeért, akkor a leány hirtelen nekiiramodott,
21 VIII | Fabricziusét.~– Hahhó! Hisz akkor ez nagy gaudé! Ebből kapitális
22 VIII | Alauda uram elrendelni.~Éppen akkor lépett be Alauda uram, mikor
23 VIII | mellét, mondá ki ítéletét:~– Akkor – negyvennyolc órára legyen
24 IX | Hát ha elszökött a német, akkor egy némettel több van odakinn:
25 IX | rábízott feladat titkát, akkor az sem közölhette azt egy
26 IX | táborba. Ha nem történt így, akkor szerencsésen vissza fog
27 IX | üres kézzel cafol vissza: akkor bizonyos lesz, hogy ő elfecsegte
28 IX | végrehajtva a rábízott feladatot, akkor az elfogott személy nem
29 IX | csak a jó erkölcs ellen; akkor az történik vele, hogy haja
30 IX | vagy ő, vagy a küldemény, akkor az elfogott leány áruló
31 IX | elfogott leány áruló volt: akkor a feje lesz levágva, s holtteste
32 IX | meg ezt az acélszívet majd akkor is, hogyha engemet lát maga
33 X | te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor néz oda jobban Korponay,
34 X | Nem lehet, angyalom.~Akkor aztán pofon legyintette
35 X | Gyerekjáték, tréfadolog.~– Hát akkor mit beszéltél nekem főstrázsamesterségről?~–
36 X | verekedésbe beledühödött, akkor nem lehetett ráismerni:
37 X | kapitulációra gondolni, akkor nem küldte volna hozzá Czeldert,
38 X | nem volt a nevetésnek. Még akkor is nevetett, amikor az anyja
39 XI | sikerül. Így is jó.~Már akkor, midőn Belleville szokott
40 XI | félreverik, dobolnak, üvöltenek, akkor ő térdre tud ereszkedni
41 XI | megéhezik! – mondá a hóhér.~– Akkor aztán meglátjuk a szépséges
42 XI | neki vissza; de a delikvens akkor sem reflektált rá.~A déli
43 XI | meggyújtják a gyertyát, már akkor éjszaka van.~Éjjel pedig
44 XI | doktor belépett az ajtón, már akkor a nő kínoktól vonaglott
45 XI | vacognak, s ha betakarják, akkor meg tűzlángról panaszkodik.~
46 XI | paroxizmus még arra sem múlik, akkor két óra múlva négy szemet.
47 XI | három pilulától alszik el, akkor aludni fog holnap reggeli
48 XI | ha mind a hetet beveszi, akkor csak tizenegy óra és húsz
49 XI | nélkül.~– Ha úgy szokta, hát akkor keressünk nádmézet. Ott
50 XI | visszakerült a beteghez, már az akkor hanyatt szegzett fejjel
51 XII | lehetett megkülönböztetni.~Akkor aztán odament a falba rámázott
52 XII | hajdankori daliáknak. „Még akkor” kuruc módra vállig eresztett
53 XII | ismerős vers elfogyott, akkor a hölgy egy hetedik strófát
54 XII | az öccse szemére. mert ő akkor kongta el mély, ringó hangon
55 XII | gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
56 XIII | a puskák ropognak, hogy akkor bizonyságot tegyen bálványképe
57 XIII | valamiképp mégis belebicsaklott, akkor meg nem akart elfordulni
58 XIII | azt a tanácsot adta neki, akkor Wencezlauz kardja hetet
59 XIII | amit másra nem bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki
60 XIII | két napra, két éjszakára, akkor állítsanak törvény elé,
61 XIII | leány mégis gondolkozott.~Akkor a füléhez hajolt a hölgy,
62 XIII | Fabriczius hangját felismerte, akkor azt mondta, hogy „mindjárt!”.~
63 XIII | No, hogy a gazdasszonya akkor is alszik kegyelmednek,
64 XIV | Thurzó-ház előtt; egy rész még akkor tódult ki a kapun. – Micsoda
65 XIV | akasztották.~– A feleségemet! Akkor gyere velem!~S azzal karon
66 XV | maga őrködik felette.~– No, akkor bizonyosan nem lehet hozzáférni! –
67 XV | szépen végiglapozhatja, s akkor sajátszerű fogalmat fog
68 XV | De talán mégis elvitte, s akkor éppen okos volt. Ha itt
69 XV | Aláírva:~„Regina Tua!”~Akkor aztán ugyanazt a levelet
70 XV | öcsém, mától fogva.~– Hát akkor a felesége is avandzsírozni
71 XV | s benn a templomban csak akkor kezdték az orgonaszót, mikor
72 XV | főoltár 1315-ben készült, s akkor még se Corvin, se Cranach,
73 XV | orgona, egész hívatlanul, s akkor is nem valami mennybeli
74 XVI | a házakról a födeleket, akkor minden ember tudhatja, hogy
75 XVI | milyen bolond álom! Hát akkor még talán az is igaz volt,
76 XVI | Jaj, ha itt az a törvény, akkor az én kurucaimat sohasem
77 XVI | szerint tehát kegyelmed csak akkor tudta meg a lőporfelrobbanást,
78 XVI | vennem. – És mit csinált akkor kegyelmed?~– Kifutottam
79 XVI | szobákat, sehol nem időzött, akkor minderre öt percet leszámítva,
80 XVI | szabadság ügyéhez, ő még akkor is hű maradna hozzá. Az
81 XVI | vallatni akar kegyelmed, akkor majd odamegyek a vádlottak
82 XVI | leányzó miatt.~Szerencsére már akkor is ismeretes volt a drámákban
83 XVI | van; mikor kiegyenesedik, akkor egy óriás, mikor összekuporodik,
84 XVI | meg a kezeit felnyújtja, akkor vigyázzanak magukra a csillárok;
85 XVI | mielőtt megszökött volna, akkor találta. Ebből azt olvassa,
86 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira ültem,
87 XVI | Blumevitz hozta neki hírül, aki akkor szökött meg innen tőlünk.~–
88 XVI | bizony elfelejtettem tőle akkor megkérdezni, s most vissza
89 XVI | Fabriczius sír!~Megszűnik sírni.~Akkor feláll. Leveti a bírói palástját,
90 XVII | felnyitotta a zsilipet, s akkor meg olyan veszedelmes rohammal
91 XVII | ha ivott belőle valaki, akkor lett csak igazán szomjas.
92 XVII | az ugrókút készen volt, akkor hívta oda az elöljárókat
93 XVII | homlokrészét lakták. (Még akkor Lőcse statútumai megtiltották
94 XVII | felemelkedett előtte, s akkor a lépcsőkön alászállhatott.~
95 XVIII | tündérhonában egy pillanat.~Hát még akkor, amikor van egy bálványkép,
96 XVIII | levél olvasása után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék
97 XVIII | elnyomták, és némává tették.~Akkor aztán a mindig nyitott kapun
98 XVIII | kardjával akar beszélni, akkor sohasem értjük meg egymást;
99 XVIII | tolózárt az ütközőbe, s akkor aztán nekidűlve háttal az
100 XIX | tudjon róla.~– Jól van.~– És akkor aztán, egyenlők lévén mindkettőnkre
101 XIX | kegyelmed részéről illúzió, akkor nem siethetek eléggé annak
102 XIX | az érdemet.~Talán az már akkor számított arra, mikor könnyű
103 XIX | ott a közfalon, hogy majd akkor ő, a hívek és bátrak csapatjával
104 XIX | szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre tudta, hogy mi
105 XIX | S a nagy művésznőnek még akkor is eszébe jutott, hogy komédiát
106 XIX | fiúcska sehol.~Ha itt nincs, akkor máshol kell neki lenni a
107 XIX | német gránátost, akik éppen akkor gyújtogatták meg kanócaikat
108 XIX | De ezt ne tedd! Hisz akkor mind elvisz bennünket az
109 XX | öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta mögött
110 XX | lovasságnak és a polgárhadnak.~És akkor az történt meg, amit Blumevitz
111 XX | elnyomták, megkötözték, s akkor azután a volt kuruc hajdúkkal
112 XXI | megörökítve feltaláljuk.~Akkor aztán mindjárt tudta róla
113 XXI | gyerünk a templomba?”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”,
114 XXI | is a fejéből a mámor, még akkor is bőgőhegedűnek nézte az
115 XXI | be van zárva a szekrény, akkor is leköti a figyelmünket;
116 XXII | lovat kilőnek az ütközetben, akkor szokták mondani: „No, ennek
117 XXII | hajnalban elkezdték már; éppen akkor kezdett volna el első álmot
118 XXII | előszobában: azok is csak akkor aludtak el.~– Ti murmutérok!
119 XXII | dobáltak a tűzfolyadékba, ami akkor is égett, amikor maga nem
120 XXII | vagyok. (Így hívta magát akkor a hű fáraóivadék.)~– Hogy
121 XXII | fogni a sütés-főzéshez, akkor látták, hogy minden be van
122 XXII | fejedelem, aki a régit elűzte (akkor is ellensége volt már a
123 XXII | erre a regére.~– No, bizony akkor az én nagyapám derék egy
124 XXII | mikor megtagadta a bort, akkor olyan volt a haragja, mint
125 XXII | vár volna a mennyország, akkor is kizárnám!~Zsófia látta,
126 XXII | ha mond valamit, az már akkor meg is van téve.~Zsófia,
127 XXIII | tudta volna, hogy mit tesz, akkor is megtette volna. – De
128 XXIII | a férjéhez hű marad, még akkor is, ha az a szívébe tőröket
129 XXIII | indul, ha nem adhat semmit, akkor félrerúgják, visszaesküszik
130 XXIII | hogy imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon
131 XXIV | hazatértét.~Mi fog történni akkor? Minő lesz a találkozás
132 XXIV | szelíden.~– Ha ti jók lesztek, akkor nem megyek el – suttogá
133 XXIV | Hát te még nem tudod? Akkor, látod, én többet tudok,
134 XXIV | szekereket üresen kieresztik, akkor mehet ki azokkal együtt
135 XXIV | a szobájába.~Ferenc még akkor is aludt.~Felrángatta a
136 XXIV | kínzó fájdalom a szívéről.~Akkor aztán a másik testvérével
137 XXV | hogy az még jobban fog akkor kacagni.~Egészben véve nagyon
138 XXV | elnyerte az egész társaságnak. Akkor aztán Wencezlauz revánsot
139 XXV | segítsen neki.~Andrássy csak akkor kezdte a félhomályban levő
140 XXV | volt a fogalmak világában akkor.)~Egyik nagy hatalmú főúr
141 XXV | kalendáriumot előkapva. – Akkor Boldogasszony napja van.
142 XXVI | ház; ha egy meghalt, már akkor a fia is öregapó volt. Ennek
143 XXVI | toronyban lakó kapitányhoz.~Akkor volt aztán a meglepetése
144 XXVI | hogy Csíkszentkirályi? Akkor tudtam volna, hogy ki az,
145 XXVI | egész levéllel készen volt, akkor egyet hemgetett.~– Hm! Egy
146 XXVI | Mikor aztán magához tért, akkor rögtön útra akart kelni,
147 XXVI | megtalálta az elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének odább,
148 XXVI | azonban a postaházig ért, már akkor nem volt ott a hintó. Egy
149 XXVI | egy máriást a tarsolyából.~Akkor aztán megkapta a levelet.~
150 XXVI | eldugta a dolmányában, s akkor vette elő, mikor már kinn
151 XXVI | térni e szédítő csapástól. Akkor aztán újra elővette az öccse
152 XXVII | Bécs félelmes város volt akkor. Aki csak tehette, menekült
153 XXVII | erőszakos leverését kívánják, s akkor ismét vérbe, lángba borul
154 XXVII | Tudom. A variolákban.~– Akkor talán nem ismeri kegyelmed
155 XXVII | visszanyeri a haldokló), akkor elmondom neki, hogy szerencsétlen
156 XXVII | meg fog engemet érteni. És akkor nem lesz közöttünk semmi
157 XXVII | pártolójára fog találni.~Akkor Jenő herceg a saját hintaját
158 XXVII | engedte magát felváltani, s akkor is a haldokló melletti szobában
159 XXVII | rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé király;
160 XXVIII | gyermeket ragad is el magával, akkor is borzalom az ő láthatatlan
161 XXVIII | iránt intézkedik. Károly akkor Spanyolországban volt. Előbb
162 XXVIII | lovakat befogták a hintóba, akkor kiszállt onnan, s sietett
163 XXVIII | kendtek privilégiumát.~– Akkor meg éppen pogányok leszünk.~–
164 XXVIII | bankját szét nem robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhető,
165 XXVIII | citissime! Ibi: ubi!”, hát akkor Belleville ezredes mindjárt
166 XXVIII | kék csodát akarnak tőle, akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat
167 XXVIII | dekrétumot nem hoz magával. Akkor azután processzióval kísérték
168 XXVIII | nekem látnom kell.~– Hát akkor csak vegye elő az úr a perspektíváját,
169 XXVIII | ellátta magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton
170 XXIX | csak bele kell botlani, s akkor a lova menthetetlenül kitöri
171 XXIX | mint a Kolumbus tojása.~Akkor aztán felültek megint a
172 XXIX | vontatják.~– Bivalyfogattal? Akkor frissen nekem egy hátaslovat
173 XXIX | áll a sövényhez kötve.~– Akkor csak siessünk!~Andernach
174 XXIX | tornácba.~– A tornácba? Akkor azt a kantárt, nyerget úgy
175 XXIX | küllőt egymáshoz tapasztott. Akkor aztán hozzáfogtak újra a
176 XXIX | semmit, csak a vasvilla.~Még akkor éppen csak a Kraszna hídjánál
177 XXX | maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik mindene
178 XXX | falura, mint Békéscsaba (akkor még falu volt tízezer lakossal).~
179 XXX | kuruc alvezér asszonya: akkor mit keresett volna Bécsben?
180 XXX | Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának az iskoláját,
181 XXX | félkardot. – Kegyelmed maga hát akkor a hibás! Minek az ilyen
182 XXX | szegezve.~(A benyíló ajtaja akkor éppen befelé volt tárva.)~–
183 XXX | rácsukták a benyíló ajtaját, akkor összefogóztak mind a hárman:
184 XXX | össze az országgyűlést. Még akkor nem tudhatta a király halálát.~
185 XXX | Szathmárra utasították.~Már akkor sem a császári, sem a nemzeti
186 XXX | agyonhajtottam.~– De az repült!~– Akkor ördög volt, ha engem meg
187 XXX | az okmány.~I. József már akkor a díszravatalon feküdt,
188 XXX | szerint Pálffy bánnak, s akkor ő maga is a szabad ég alatt,
189 XXX | esküt Pálffy bán kezébe.~Akkor aztán felolvassák a hadirendben
190 XXX | szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor pedig, mihelyt szabad lett
191 XXXI | a maga kincsét; aki még akkor sem tagadja meg a szeretetet,
192 XXXI | kegyelmed, szép tündérnő, akkor egy levélkét hagyott az
193 XXXI | jó Czelder Orbánt. Hanem akkor jó lesz sietni, mert azalatt
194 XXXI | galibába, amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért nagyon
195 XXXI | állhatta meg, hogy legalább akkor, amidőn a foglyokat a börtönből
196 XXXI | szerelmeskedő istennőkkel, csakhogy akkor még elevenebb színeik voltak,
197 XXXI | Kuss tut nicht weh!”, s akkor elkezd csókolni a csókzene
198 XXXI | s itt őrizték a trónust akkor is, amidőn Rákóczi hadai
199 XXXI | kegyelmed donációs levelét, már akkor I. József császár és király
200 XXXI | kegyelmed?~– Úgy tudom, hogy akkor éppen ott voltam kihallgatási
201 XXXI | el Korponaynét maga elől, akkor ő lesz a megvert fél.~–
202 XXXI | felfedezi a kancellárnak, akkor annak a leghatalmasabb érvet
203 XXXI | zöld ág is így jár, hát akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg
204 XXXI | késik magát prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak
205 XXXI | még arra a forró csókra? Akkor csak arra gondoltam, hogy
206 XXXI | azzal Kassát le nem győzte; akkor a város harcolt a vár ellen.~
207 XXXI | az egyik kaput kinyitják, akkor a másikat bezárják.~Mindenik
208 XXXI | szathmári békekötést? Csak akkor támad előtte világosság,
209 XXXI | kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~
210 XXXI | ezredes mondott valamit akkor, amidőn a börtönajtóban
211 XXXI | a kezében jön közéjük, s akkor melléállnak, a labancra
212 XXXII | seregei közül kimenekíté.~Akkor az erdélyi összeesküvők
213 XXXII | vállalkozott Absolon Dáviddal (akkor még nagy jó barátjával)
214 XXXII | furfangossággal a börtönéből, s akkor e népvezérrel együtt megrohanta
215 XXXII | háborúra, zenebonára kellett, akkor nyúlt az elrejtett kincsekhez.~
216 XXXII | Teleki Mihály leányának), hát akkor mind a két nagyúr igen gyanakodott
217 XXXII | bor meg van mérgezve: hát akkor egyedül Ghéczy Zsigmondnak
218 XXXII | nem adott volna ki; hát akkor Ghéczy Zsigmond csinálta
219 XXXII | a szép hajadon, aki már akkor tizenhat éves volt, megismerkedett
220 XXXII | szempillavágásért.~Ghéczy Zsigmond már akkor közelebb járt a hetvenhez,
221 XXXII | istennyilától félni.~Még akkor azt hitték, hogy a villám
222 XXXII | súrlódásától meggyullad. Még akkor Franklin nem született meg.~
223 XXXII | megvédeni.~A mennykőnek már akkor is kitanulták a sympathiáit
224 XXXII | meglásson, akit szeret, az akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket:
225 XXXII | kassai mézeskalács. Nem volt akkor arra gondja. Pedig üres
226 XXXII | néznek és bámulnak.~Még akkor is bámulnak, mikor az édesanyát
227 XXXII | mennydörögni fog. Nagyapótól akkor nem kell félni. Akkor ő
228 XXXII | Nagyapótól akkor nem kell félni. Akkor ő fél. Bebújik az üvegkalitkába.
229 XXXIII | másik kézzel felemelni, akkor hirtelen a térddel egyet
230 XXXIII | meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész
231 XXXIII | rettentő lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával ütött
232 XXXIII | rágalmazói hírleltek el felőle. Akkor tehát a megbánás is igaz.~–
233 XXXIV | dobsinai jégbarlang még akkor csak kevés ember előtt volt
234 XXXIV | világítva be a barlang üregeit, akkor az egész isteni Alhambra
235 XXXIV | arany- és ezüstpénzt. Ezt ő akkor hazahozta a Gölnitzvölgyi
236 XXXIV | minden segítség elfogyott, akkor előadja Ghéczy Zsigmond
237 XXXIV | Zivatar van odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt
238 XXXIV | valamennyit a pokol sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit
239 XXXIV | az én asszonyomhoz, mert akkor nem ismerek sem Istent,
240 XXXIV | rosszal, amit ellene tettem, akkor feloldotok – ha abban állapodtok
241 XXXIV | senkinek el nem mondott: akkor valami varázslat jár veled,
242 XXXIV | Mondd meg, hova tűntél akkor, amikor még annyira tele
243 XXXIV | menekültél, oda mentél őhozzá?~– Akkor nem, mert a vezérek és a
244 XXXIV | szobájában, s kelepcébe keríték. Akkor segítségére siettem.~– Hát
245 XXXIV | rejtett átjárót felnyitottam, akkor éppen karddal készült magát
246 XXXIV | labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
247 XXXIV | Elvállalom – suttogá Juliánna.~– Akkor készen vagyunk – mondá a
248 XXXIV | végigfut, melyen idáig jött; akkor eresztették el ott fenn
249 XXXV | kísértő rémtől szabadítom meg akkor, amidőn e könyvet visszaadom.
250 XXXV | könyörögjem ki nemes bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul
251 XXXV | harmadszor – Serédy Zsófia még akkor is mosolygott megölő gyilkosára.~
252 XXXV | bizonyosan meg kell neki halni. Akkor kapta ezt meg, amikor a
253 XXXV | gyermekemet elveszítem, akkor minek élek tovább magam
254 XXXV | Milyen türelmetlenül várta ő akkor, hogy mikor lesz – vége!
255 XXXV | megtegye az utat Gömörbe, akkor elküldöm őt kegyelmedhez
256 XXXV | Krasznahorkára – ha ugyan még itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~
257 XXXVI | valami nagyot akartak tenni, akkor nevetségessé lettek.~Juliánna
258 XXXVI | szabadság nemtője csókolta meg, akkor félistenné alakult át, ha
259 XXXVI | aranyfürtjével, hanem bánta akkor, akárhány labanc muskétásezred
260 XXXVI | elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre, hogy micsoda
261 XXXVI | csattanóst!” – Azt meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság
262 XXXVII | tán meg is csókolja, hát akkor az ki akarja őt fizetni
263 XXXVII | valamit kellene tenni. – Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésből,
264 XXXVII | utána lőj, cimbora, mert akkor elárulsz bennünket csoportostul.~–
265 XXXVII | vigyenek bennünket.~– Ezt akkor gondoltad volna meg, édes
266 XXXVII | lelki üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra azt az
267 XXXVIII| neki a kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed
268 XXXVIII| apja utasítása szerint csak akkor kellett lészen átszolgáltatni
269 XXXVIII| a szép asszonyé!)~– Hát akkor inkább visszafordulunk a
270 XXXVIII| rég az erdőben jártak már akkor. Itt azután Juliánna átöltözött
271 XXXVIII| Korponay János kapitány úr (még akkor csak az volt) meg lett bízva
272 XXXVIII| jutalmul. Korponay uram akkor ezt, bizonyos okoknál fogva,
273 XXXIX | második mézeshetek leteltek, akkor bocsássa fel kegyelmed az
274 XXXIX | hozott karos gyertyatartót; akkor Juliánna széttárta előtte
275 XXXIX | igazlelkű és becsületes vagy. Akkor szerettelek meg újra. És
276 XL | nyomában voltak.~Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom,
277 XL | sietett a szóval Pálffy. – Akkor kegyelmed megfogta magát.
278 XL | kegyelmed megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenről?
279 XL | azt feleli: „nincsenek”, akkor innen egyenesen a börtönbe
280 XL | correspondentiát nekem átszolgáltat, akkor én nemesi becsületszavamat
281 XL | írótollal játszott.~– Hát akkor, édes húgám, az történik
282 XLI | is elégett az ujjai közt.~Akkor letérdelt a földre, összeseperte
283 XLI | újra bereteszelve az ajtót. Akkor felveté az arcáról a csuklyáját.~–
284 XLII | hát azokban a levelekben, akkor azzal vágta ki magát, hogy
285 XLII | folyamodni.~Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték többé vissza
286 XLII | mennyei üdvéért könyörgő imát.~Akkor összecsukta a könyvet, s
287 XLII | úrvacsorájában, amit magával hozott.~Akkor felállt a nő térdéről, s
288 XLII | fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová vágyott.~ ~
289 1 | halálhírét hozzák neki, akkor erős marad, elszánt a halálra.~
|