Fezejet
1 I | keletű. Ott is ugyanaz a nő, fehér pongyolában, amint
2 I | Azt beszélik, hogy ez a nő elárulta a nemzetét.~Az
3 I | ellentmondás között egy nő jellemében?~Két lelke volt-e
4 I | Hogyan lehet az, hogy egy nő, aki egyszer egy csókért
5 III | hegyének, hogy feljajdult rá.~– No legalább ma nem fogsz többet
6 III | mind az ötünk helyett.~– No hiszen, az imádkozik még
7 III | fohászkodék fel Wencezlauz úrfi.~– No csak belé ne szeress valahogy,
8 III | Wencezlauz úrfi rögtönösen.~– No, ezt már csakugyan nem tanulhattad
9 III | nobilis de Lerchenwald! No, uraim, szenátor urak, most
10 IV | magával tizenkét inast?~– No ez furcsa beszéd! Hogy minek
11 IV | hét országra elhordanak.~– No én ugyan nem tartom a gyónócédulát
12 IV | Exorbitans kvantum volt biz az.~– No de ez ellen ne szóljunk,
13 IV | bírság egy pint bor!~– No hát csak kilencszáz ördög!
14 VII | mind a kettő fiatal; a nő haja csigákban, a férfi
15 VIII | felkiáltá: „Hopp, Gevatterek!”~– No! Mi az?~– Ezek az én édes
16 VIII | egymásba ütötték az orrukat.~– No! Megállj! Ki vagy? – rivallt
17 VIII | városházára, egy leányt fogtunk.~– No, no! Hol van?~Wencezlauz
18 VIII | egy leányt fogtunk.~– No, no! Hol van?~Wencezlauz odavilágított
19 VIII | a rendet fenntartani.~– No, az is dicséretes dolog,
20 VIII | egyedül járt az utcán.~– No, hát zárják be egy huszonnégy
21 IX | őrtüzeket – jegyzé meg a bíró.~– No, az irrelevans dolog. Én
22 IX | Jól tette. Acélszíve volt. No, hát tartsa meg ezt az acélszívet
23 IX | azokat, s maga elé dörmögé:~– No, ez bolond egy história.~
24 X | Beálltak katonának. – No, de ne tréfálj.~– Vigyázzon
25 X | is kap belőle az útra.~– No, de hát mit értsek én ebből?~–
26 X | hozni! Ezt nem tűröm!~A nő engesztelően lépett hozzá:
27 X | Látja, milyen jó kedvem van. No, ne haragudjék! Csókoljon
28 X | neki az utasításokat.~– No, csak frissen! Ne bámuljon
29 X | már kuruc lovashadnagy.~A nő egyszerre abbahagyta a kávédarálást,
30 X | mint főstrázsamester.~A nő nagyot tapsolt erre a két
31 X | nekem sem?~– Senkinek sem.~– No, csak úgy súgva. Hogy senki
32 X | senkinek se mondom el. No mondja meg! Adok magának
33 X | hogy miket álmodoztunk.~A nő arca e szóknál egyszerre
34 X | fekete, a vörösszemű.~– No most szépen imádkozzál:
35 X | a gyermek reggelizett, a nő hátravonult Pelargussal
36 X | számításaikon keresztül.~A nő szeme olyan csodálatosan
37 XI | elnyerni. Végül a magyar nő marad: ezt megnyeri az „
38 XI | bona”. (A jó alkalom.)~– No, és az occasio bona, az
39 XI | kívánsága? Csakugyan az-e?~A nő vállai vonaglottak a kacagástól.~– „
40 XI | kívánt tőlem.~– Meglesz? (A nő arcán kitört az öröm ragyogása.)
41 XI | rettenetes viszontlátásig.~A nő visszavonult a dűlőrácsból,
42 XI | gelapatirt werden”).~A kitett nő arra sem mozdult meg.~–
43 XI | arra sem mozdult meg.~– No, majd hozzányúl, ha megéhezik! –
44 XI | belépett az ajtón, már akkor a nő kínoktól vonaglott az ágyán.~
45 XI | legjobb időben érkezett.~– No, mi baj? – kérdezé, odakopogva
46 XI | odakopogva a nyoszolyához.~A nő válasz helyett nevetett.
47 XI | mindig megkapja. Sebaj no. Tudjuk a panacaeáját. Vegye
48 XI | nyavalyában ez a remedium. No meg a prüsszentés. Ha a
49 XI | itthagytak. Elkergették.~– No, ez bolond história! Hát
50 XI | kiáltá dühösen a beteg nő, s őrjöngő indulatában mindent
51 XI | ott maradt az ápolónő.~– No, drága szentem – nyájaskodék
52 XII | karját tárva az érkező elé.~– No, no, nem szabad hozzányúlni,
53 XII | tárva az érkező elé.~– No, no, nem szabad hozzányúlni,
54 XII | ha arra való a tárgy.~– No, hát megmondom. Ma bocsátottam
55 XII | pedig csak tíz óra rajta.)~– No, hát majd én segítek az
56 XII | sugárzanak a szemei e szóra.~De a nő ajkpittyesztve fordítja
57 XII | hevítő szót hűsítőre.~– No csak ne nézzen rám úgy azokkal
58 XII | soha, hogy lerajzoljam. No, de most éppen ahhoz való
59 XII | ez a kisbíró? – mondá a nő, ujjai hegyét a férfi szíve
60 XII | Csitt! Hallga! – súgá a nő, kerekre felnyitva szemeit,
61 XII | hagyhass.~– Alig várom? No hát lásd, hogy mennyire
62 XII | róla; taníts imádkozni!~– No, hát kulcsold a kezedet
63 XII | az én kezemmel össze.~A nő a jobbja öt ujját a lovag
64 XII | hogy őt kiengesztelje.~– No, ne reszkess! Hiszen csak
65 XIII | rémültében összehúzta magát.~– No, te ne félj tőlem. Te drágám!
66 XIII | chevalier de Belleville?~– No, régen én vagyok. Szavam
67 XIII | kilépett a kapubolt alól.~– No hát mi kell, te nagy majom: –
68 XIII | Valósággal a Belleville lovag!~– No, hát mit örülsz neki, hogy
69 XIII | ketterhäuschen kulcsai.~– No, hát a ketterhäuschen kulcsai! –
70 XIII | leány elhallgatott nagyon.~– No, ne tedd az ujjadat a szád
71 XIII | nem volt legényke: sírt.~– No, ne nyafogj most! Milliom
72 XIII | türelmetlenül tört be hozzá.~– No, Fabriczius, hol ég? – kérdezé
73 XIII | tudom! – állítá az úrfi.~– No, Léni, itt a gyertya! Menjen
74 XIII | azt mondá a doktornak:~– No, hogy a gazdasszonya akkor
75 XIII | electrica machinával.~– No, én addig, amíg a doktor
76 XIV | Megyünk az asszonyomhoz!~No, ez szép találkozás lesz!~
77 XIV | gyöngén a hátára ütött.~– No gyere, csókolj kezet az
78 XV | hajtani a főhadiszállásukon.~– No, csak lassan azokkal a schieszprügelekkel! –
79 XV | levegőbe repült? Jól van no. Elmegyek. Úgysem láttam
80 XV | maga őrködik felette.~– No, akkor bizonyosan nem lehet
81 XV | fog Belleville felett.~– No, még ezt a mulatságot is
82 XVI | csak az evésre gondol!”~– No, hát megálljatok, majd megtanítalak
83 XVI | parancsoljon őkegyelme.~– No, no! Azt nem jól tetted.~–
84 XVI | parancsoljon őkegyelme.~– No, no! Azt nem jól tetted.~– Most
85 XVI | ezt a bolond históriát? No nézd: most szentül abban
86 XVI | maradok a másvilágon.~– No, ez cifra történet. Hát
87 XVI | Mint a kutya a kútban.~– No, ne búsulj! Majd kirántalak
88 XVI | Korponay jött haragba.~– No, de ahhoz meg már én értek,
89 XVI | aktáihoz.~– Jól van, jól no! Én nem értek semmihez.
90 XVI | kegyelmed tetszése szerint.~– No hát! Sűrű ködben érkeztünk
91 XVI | meg Dunajecig megyünk!~– No igen! Kegyelmed odáig hozta
92 XVI | lovag epésen felkacagott:~– No, hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal!
93 XVI | tábornok felkelt a helyéről.~– No, hát ragadjon meg kegyelmed
94 XVI | félvállról vette a kérdést.~– No, hát ugyan miért? Azért,
95 XVI | Itt a Czelder Orbán!~– No, hát itt van a Czelder Orbán!~
96 XVI | bigott pápisták. Szénaevők! No hát! Blumevitznek meg éppen
97 XVI | levegőbe fogja röpíteni. – No, köszönöm szépen! Az ilyen
98 XVI | pontra azt mondta, hogy „No, majd meglássuk! Nem veszünk
99 XVI | Erre is azt mondta, hogy „no, az természetes”.~(Hogy
100 XVI | maradtam a tábornokkal. „No, kedves barátom – mondá
101 XVI | vissza nem eresztenek. – No, képzelhetik kegyelmetek
102 XVI | nevetett igen nagyot.~– No, de sebaj! Minden nagyon
103 XVI | a róka, a kegyelmes úr. „No, elmehet már kegyelmed haza –
104 XVI | leányod, öreg! Hát persze! No, persze! Persze, hogy persze!
105 XVII | hajthatta volna végre egy nő az árulást ott, azon a ponton,
106 XVIII | volt.~Aki azt hiszi, hogy no, most mindjárt valami fül
107 XVIII | megírva, alig olvashatólag.~No, ugyan nagy veszedelem.~
108 XVIII | a sikátoron keresztül.~– No, hát jöjjetek értem! Ha
109 XVIII | katonáknak, hogy „bei Fusz!”~– No lássa! – mondá Juliánna. –
110 XVIII | nyugtalanul Andrássy.~– No, no! Tábornok úr! Csak semmi
111 XVIII | nyugtalanul Andrássy.~– No, no! Tábornok úr! Csak semmi
112 XVIII | trombitaszót a Bástya utcán? No, hát az Korponay János főstrázsamester
113 XVIII | Talán nem is veszett el. No, most jó lesz, ha kegyelmetek
114 XIX | eddigelé egyetlen hozománya.~No, most még egy holdvilággal
115 XIX | kezükben, a gránát a másikban.~No, ha a két fél ilyen nagyon
116 XIX | elszörnyedve a megátkozott nő férje.~– Tiszta már! Világosan
117 XIX | nézhessen.~– Mért tetted ezt?~A nő összetette kezeit a keblén,
118 XIX | Korponay erőszakkal tépte le a nő karjait magáról, s aztán
119 XIX | tűzrakásba beléhajítani.~No, hogy ezt a párbeszédet
120 XX | Szép nóta e’ nagyon!~– No, fiam, kitáncoltad már magadat? –
121 XX | ablakában a fehér zászló.~– No, hát tűzzük ki melléje a
122 XX | alákiáltott onnan az erkélyről:~– No, hát gyepre, labanc! Gyepre,
123 XX | bástyán, valamennyi utcán.~– No, hát azért sincs mindennek
124 XXII | akkor szokták mondani: „No, ennek nevenapja volt ma!”~
125 XXII | annak a vitézi munkáját. A nő küldetése az, hogy nevelje
126 XXII | hanem aki által imádkozik a nő.~Mit is hihetett volna egyebet,
127 XXII | királynévízzel mosom.~– No hát, tanuld meg, hogy én
128 XXII | a háznál, azt jelenti.~– No, hát tudd meg, fickó, hogy
129 XXII | Lőcsét! Feladták a várost!~– No, hát csak húzassa magát
130 XXII | nevetett erre a regére.~– No, bizony akkor az én nagyapám
131 XXII | osztályrészem, aki, amióta nő vagyok, azóta mindig özvegy
132 XXII | visszaversz engem férfikézzel. No, hát én nem jövök ellened
133 XXIII | aki fel mer ébreszteni.~A nő egész testében megrázkódva
134 XXIII | világon! – suttogá elámulva a nő.~– Kell, hogy történjenek!
135 XXIV | között!~Azt is megtudta már a nő (a cselédek mindent kibeszélnek),
136 XXIV | kapott Miklós bácsitól.~– No, és te hány narancsot kaptál?~–
137 XXIV | már, hogy apánk megjött?~A nő szíve nagyot dobbant.~–
138 XXIV | azt mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd jöjjön a
139 XXIV | irgalmazz! – sikolta fel a nő kétségbeesetten, s oly erőszakosan
140 XXIV | összeölelkeztek, együtt sírtak.~A nő pedig érezte már, hogy jön
141 XXIV | égett és keresztbe állt.~– No, ugorj bele a saruidba hamar;
142 XXIV | Bizony nem látok én!~– No, azt majd mindjárt megpattintsuk.
143 XXIV | hazaáruló lett, maga ítéli el.~– No, hát most célozz jól! –
144 XXIV | sugárzó tekintettel Miklós. – No, most tölts újra! Lőj jobban,
145 XXIV | volt, mint a fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! –
146 XXIV | összeborzadt. Hisz őneki mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget…
147 XXV | engedelmével?~– Hát az enyémmel. No, csak ne nézz rám olyan
148 XXV | kvártélyt a Thurzóházban. No, hát meg vagy velem elégedve?~
149 XXV | szemének észre kellett venni.~– No, hát csak foglald el a Thurzó-ház
150 XXV | az egyik s ki a másik?~– No, hát a nagyságos Korponay
151 XXV | helyett kettő van a kalitban.~No, még ez nem volna magában
152 XXV | összekötni az elszakadt fonalat.~No, majd talán estére, ha többen
153 XXV | házat, ki ad többet érte?~No, ez most kedvező alkalom
154 XXV | égbenyúló Wencezlauzhoz.~– No öcsém, nem folytatnád helyettem
155 XXVI | Miféle salva guardiát?~– No, a platzkommendánstől valót.
156 XXVI | Én? A salva guardiába?~– No, igen. A marschroutát illetőleg.~–
157 XXVI | csinálni a bosszantáshoz.~– No, én nem akarok olyan messze
158 XXVI | akarok olyan messze utazni.~– No, hát csak a legelső stációig,
159 XXVI | hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem megyek sehová!
160 XXVI | az úrnak, ha romlott.~– No, hát szaporán! El kell vontatni
161 XXVI | toporzékolt Andrássy.~– No, no, nem kell ördögöt emlegetni –
162 XXVI | toporzékolt Andrássy.~– No, no, nem kell ördögöt emlegetni –
163 XXVI | Ezer milliom mennykő!~– No, no. Geduld bringt Rosen –
164 XXVI | Ezer milliom mennykő!~– No, no. Geduld bringt Rosen – biztatá
165 XXVI | ursus”-nak a genitivusa!~– No, azt már szeretném látni!~
166 XXVI | hazatérő vadászt, hogy „No, ugye, hát van Poprádon
167 XXVI | Tokaj, Eperjes. Lőcse. No most megvan. Hogyan mondta
168 XXVI | ismerte fel a levélborítékon.~No, iszen elképzelte, hogy
169 XXVI | nyakába ugrik, s azt mondja: „No, ugye, megijesztettelek?”~
170 XXVI | sorait.~Elgondolta, hogy az a nő, akit ő annyira elkárhoztatott,
171 XXVI | halálomon vagyok.” És a nő, aki már hetek óta halva
172 XXVII | önfeláldozó parabolána apácák.~– No, hát ilyen parabolána akarok
173 XXVIII | nádasokon keresztül elvezetni.~– No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~ ~
174 XXVIII | a személyleírás.~– Úgy? No, hát azzal is szolgálok.
175 XXVIII | golyólövéstől merev.”~– No, az én vagyok.~– Ez az úr,
176 XXVIII | éppen pogányok leszünk.~– No, hát ha meg kell lenni benevolisatiónak,
177 XXVIII | elvesztettem az úti időmből.~No, hogy teljes tizenkét óra
178 XXIX | olyan választ kapott.~– No, hát majd segítsünk az „
179 XXIX | mondá a vén hajdúkocsis:~– No, nagyasszonyom: mármost
180 XXIX | hogy az isten nyila…~– No, no, lovag uram, minek az
181 XXIX | hogy az isten nyila…~– No, no, lovag uram, minek az a
182 XXIX | vagyok a kocsmárosné.~– No hát, tekintetes kocsmárosné,
183 XXIX | hátaslovat ide!~– Ejnye no! Hát még csak vacsorálni
184 XXIX | kinn vannak a karámnál.~– No, hát ki kell futtatni egy
185 XXIX | a jó paprikás csirkét.~– No, hát csak szaporán.~– Gyere,
186 XXIX | bográcsostól a lovag elébe.~– No, most lelkem, kurírocskám,
187 XXIX | azt el kell Fogadni.~– No, hát gyönyörűséges szép
188 XXIX | aranyat adsz egy csókért. No, hát vedd szaporán. A kilenc
189 XXIX | Előttünk a Kraszna.~– No, hát legyen mentől előbb
190 XXIX | kicsiholt, rágyújtott.~– No, hát tessék utánam sétálni.~
191 XXIX | lóval várt reá a gazda.~– No, hát frissen a kantárt meg
192 XXIX | mind elvitték a háborúba.~– No hiszen, majd visszaadják
193 XXX | bámult a nevető arcokon. No, ilyen nyíltnak nem képzelte
194 XXX | kéz tünemény.~S ez az egy nő nem nevet Andernach lovag
195 XXX | általános derültségben. Instans nő volt! Kiderült abból, hogy
196 XXX | lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében
197 XXX | lócsiszárnak, cserzővargának.~– No, az jól járt vele, mert
198 XXX | gonoszban törted a fejedet! No megállj! Feladlak a törvényszéknek,
199 XXX | nem értette a dolgot.~– No, hát mi lesz már?~– Ni,
200 XXX | teremtett léleknek sem.~– No, parolát adok rá.~Andernach
201 XXX | s mást tettek helyébe.~– No, ez már boszorkányság volt! –
202 XXX | meghőkölve a vendéglős.~– No, hát azét a híres rablóét,
203 XXX | Krisztinára vetette magát.~– No, mi baj, kedveském? – kérdé
204 XXXI | neheztelve szólalt fel.~– No, ez ugyan szép gavallérság
205 XXXI | berekbe, hogy fölkeresse.~– No, hisz az az emlékezet meg
206 XXXI | meg. Ismerjük mi egymást! No, nevesse el magát, kérem,
207 XXXI | bizonyos lőcsei kapituláció.~– No, és ha úgy van? Valami vétket
208 XXXI | szöktek meg az uraiktól. No, én már visszakaptam a magamét,
209 XXXI | erdőkben medvére vadászik. No, ha őt nem, hát Belleville-t
210 XXXI | én lelkemet terhelné.~– No, emiatt ne legyenek lelkiismeret-furdalásai,
211 XXXI | visszatér a maga napjához. No, a lőcsei kapu küszöbétől
212 XXXI | bizonyítja, hogy pálmafa nő fel belőle.~Juliánna hátravetette
213 XXXI | igéző, hanem fenyegető.~A nő felállt, és fejét buszkén
214 XXXI | védelmezett az utolsó ágyúkkal.~No, de azok is elnémultak már;
215 XXXII | rögtön meg fog ölni.~– No, hát lásson meg – rebegé
216 XXXIII | öregember ökleivel a homlokát. A nő folytatta csendesen. A gyermek
217 XXXIII | Bármilyen nagy dolgot.~– No hát „édes”? – Azt szeretem. –
218 XXXIII | rám nézve iszonytatóbb.~– No hát ott, ahová küldelek,
219 XXXIV | összeszámítom, megüti az ezret.~– No, majd meghozza a nervus
220 XXXIV | vissza.~– Hogyan? – kérdé a nő, elsápadva szörnyen.~– Hogyan?
221 XXXIV | tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nő megszűnt sírni, fölállt,
222 XXXIV | Jól van, odamegyek!”~– No lásd! Ez okos szó. És mármost
223 XXXV | vannak benne.~– Fiatal az a nő?~– Én biz a képét elfelejtettem
224 XXXV | innen, jerünk – unszolá a nő a férfit, mintha attól tartana,
225 XXXV | legféltőbben őrizni – súgá vissza a nő.~– Láthatja, hogy szigorúbb
226 XXXV | szólt kitörő fájdalommal a nő. – A kis szoba ajtaja be
227 XXXV | a legszebbnek – mondá a nő a kertésznek.~– Valóban,
228 XXXV | felfeszítve? – A meghalt nő valószínűleg idemenekült
229 XXXV | helyen hagyatott, ahol a nő ottfeledte, semmihez azóta
230 XXXV | Azok maradjunk – mondá a nő. – Talán tehetek is kegyelmednek
231 XXXV | hiú-csalóka ábránd után – az a nő nem érez mélyen.~Hanem azt
232 XXXVI | kezeit. Az öreg nevetett.~– No, hát nem szép apai gyöngédség
233 XXXVI | rögtön megismerte az urát.~– No, vegyék kegyelmed szép szercsika
234 XXXVI | asztalról, azt mondá:~– No hát, urak, nem valót mondtam-e?
235 XXXVIII| sűrű fenyőerdő között. A nő leszáll a szekérről, hagyja
236 XXXVIII| parasztkiejtéssel odakiált nekik:~– No, hát má nasságos asszonykák,
237 XXXVIII| ottani híres officinában.~– No látod – mondá Löffelholtzné –,
238 XXXIX | amnesztiában részesüljek.~– No, azt nagyon bölcsen és okosan
239 XXXIX | kuckóját a császár palotájáért. No, hát majd ha a második mézeshetek
240 XL | nagyurak ajtaján kopogtatni.~– No, hát kopogtatok én. Engedd
241 XL | szemekkel, s megragadva a nő kezét, azt kiáltá a szeme
242 XLI | szárnycsapása elűzte a rémet.~A nő fogta az első levelet, Andrássy
243 XLII | alatt folyvást kacagott a nő.~Akármit kérdeztek tőle,
244 XLII | üvegrámában.~Az elítélt nő nem állhatta meg, hogy bele
245 XLII | élni fognak, hírük magasra nő, családfáik szerteágaznak
246 XLII | hozott.~Akkor felállt a nő térdéről, s odafordult a
|