Fezejet
1 I | neve: „Korponayné, Ghéczy Juliánna.”~És ugyanez a Ghéczy Juliánna
2 I | Juliánna.”~És ugyanez a Ghéczy Juliánna később mint önfeláldozó
3 XII | kapcsú könyvet.~Ezt nevezte Juliánna a „közös Panteonnak”.~Az
4 XII | kép hiányzik még – szól Juliánna, végiglapozva nevetgélés
5 XII | iránt sem volt indulatja.~Juliánna csengő hangjával, ami hasonlított
6 XII | lesz ez a „szent” csók.~De Juliánna tiltakozott ezen játékdíj
7 XII | ha így beszélsz – rebegé Juliánna. – A vérem megfagy a rémülettől.
8 XII | lángfelhői lassan elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen
9 XII | visszatorlani futott a bástyákra.~Juliánna levette az óra súlykoloncáról
10 XIII | annak a nyakát.~Ekkor aztán Juliánna őrjöngő kacajjal kapta őt
11 XIII | ajkai mutatták, hogy eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát értette
12 XIII | mondani, „nagyon szép volt”.~Juliánna betakargatta őt a paplannal.~–
13 XIII | hideg, s a szív lángol.~Amíg Juliánna a nagy falitükör előtt elment
14 XIII | Enfin! – dörmögé a lovag.~Juliánna pedig hamisan vihogva húzta
15 XIII | itt, hanem szököl – monda Juliánna, s Pelargus köpönyegét vállára
16 XIII | ostoba! Jól tudod – kiálta Juliánna, haragosan dobbantva.~A
17 XIII | ajtón át elmenekült.~És Juliánna annyira meg tudta tagadni
18 XVI | Belleville fenn van-e már?~Juliánna szemérmes elpirulással fordítá
19 XVI | szemeivel látta volna, hogy Juliánna lopta ki a szobájából ezeket
20 XVI | kegyes hazugságnak”, amit Juliánna javára elkövetett, a következményeire
21 XVIII | kvártélyához tartoztak.~A Juliánna asszony hálószobája ennélfogva
22 XVIII | János.~– Mi az? – kiáltá.~Juliánna hallotta már a heves kiabálást
23 XVIII | polgárkatonaságot.~ ~Juliánna kétfelé hallgatózott: a
24 XVIII | Fusz!”~– No lássa! – mondá Juliánna. – Most már helyre van állítva
25 XVIII | Én azt hiszem – szólt Juliánna, egész lelki nyugalommal
26 XVIII | kellett neki adni a kezébe.~Juliánna kitárta a sokrét hajtott
27 XVIII | parlamenter zászlót! – mondá Juliánna az uraknak.~Az legjobb lesz,
28 XVIII | az én fejkendőm! – mond Juliánna, leoldva a fejét beburkoló
29 XIX | Andrássy bírta a kulcsát. Juliánna levele volt az, amit most
30 XIX | harmadik sem maradt hátra. – Juliánna ott ült a tükre előtt, s
31 XIX | megsuhintá kardját a feje fölött. Juliánna megalázva hajtá le a fejét.~–
32 XX | a piros nyakbavető, amit Juliánna a fehér éji öltöny felett
33 XXV | Andrássy István lakott, Juliánna pedig maradt a Thurzó-házban.~
34 XXV | óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna asszony magára veszi a fia
35 XXV | szobát elfoglalta. Különben Juliánna is úgy tett, mintha rá sem
36 XXV | oldalán felkelt a székéről, Juliánna is egyszerre elhagyta a
37 XXV | egyik volt Alauda, a másik Juliánna.~Az asztalon mindenféle
38 XXV | hírre rögtön visszatért Juliánna arcára a rég nem látott
39 XXV | Luther-e vagy Kálvin?~Utoljára Juliánna odafordult Andrássyhoz,
40 XXVI | egy nappal hamarább, mint Juliánna; ott megrendeli a szállást,
41 XXVI | ezúttal nagyon kímélni kell Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe
42 XXVI | tartozik az erkölcsbíróságra. Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát,
43 XXVI | szerelméért! – kiálta fel Juliánna; kezeit egymásba csapva.~–
44 XXVI | mora.”~E levél hallatára Juliánna elájult, alig tudták életre
45 XXVI | mulatság. Eszébe jutott, hogy Juliánna sokszor emlegette, milyen
46 XXVI | Bizonyos volt felőle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~Ugyancsak
47 XXVI | azonban felismerte Andrássy Juliánna belső inasát és a szobaleányát
48 XXVI | kitalált valami magyarázatot.~Juliánna eszesen óvatos. Ki akarja
49 XXVI | kétsége sem volt aziránt, hogy Juliánna ott fogja őt bevárni.~„Óvatosság
50 XXVII | Tehát ketten utaztak együtt, Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért
51 XXVII | erőszakoskodásért.~Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta az ablak
52 XXVII | contre-escarpe-jai közé.~Juliánna azokból a Lőcsén felnyitogatott
53 XXVII | találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a titkos levelekből megértette,
54 XXVII | Mikor elváltak, megszorítá Juliánna kezét. Könny ragyogott a
55 XXVII | örömmel a lakodalmára, mint Juliánna az ajánlóleveleivel a rettenetes
56 XXVII | velem, kicsikém – mondá neki Juliánna. Nem! Te nem való vagy az
57 XXVII | hangokat hallotta; csak Juliánna maradt meg a helyén rendületlenül,
58 XXVII | megszűntek. Szomjat érzett, Juliánna odatartá égő ajkaihoz a
59 XXVII | Isten szolgálója – monda Juliánna.~– Add kezembe a feszületet!~
60 XXVII | Add kezembe a feszületet!~Juliánna előhozta a kis elefántcsont
61 XXVII | ki vagy a mennyekben.”~Juliánna utána rebegte az úr imáját.~– „
62 XXVII | Fölséges királyom!” – rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé
63 XXVII | előtt, a csillagok fölött.~Juliánna egy holt emberhez beszélt.~
64 XXVIII | pillanatra elzsibbasztá a rémület Juliánna minden idegeit. A halál
65 XXVIII | neki versenytársa.~Mikor Juliánna Lőcsére megérkezett, egyenesen
66 XXIX | feketén meredeznek elő.~Juliánna is egészen szépnek találta
67 XXIX | hogy merre van az itt.~Juliánna gyakran tekintgetett hátra
68 XXIX | csinálhatunk egy kis tréfát.~Juliánna leszállt a szekérről, s
69 XXIX | nyolcbivalyos fogattal, Juliánna is ki volt öltözve kackiás,
70 XXIX | világot az ördög teremtette.~Juliánna veszi az asztalon álló drótozott
71 XXIX | innom, kiszakad a gégém!~Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen
72 XXIX | görbehátú vén banya, akit Juliánna Dorka nénőnek szólongatott,
73 XXIX | vele Tercsa.~Ezalatt meg Juliánna a tűzhelyhez látott, s nemsokára
74 XXIX | paprikás csirkéhez? – kérdé Juliánna a lovagtól.~Szeretett az
75 XXIX | Itt az uram! – mondá Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg
76 XXIX | csinos menyecske feleségül?~Juliánna szóhoz sem hagyta jutni
77 XXIX | nagy ígéret előtt. Aztán a Juliánna is odavágott neki a beszédes
78 XXIX | szólítva, kiindult a pusztára.~Juliánna aztán szépen felterítette
79 XXIX | dunnák közé eltemetve, de Juliánna nem dalolgatott az ő édes
80 XXIX | megy a fiam, útmutatónak.~Juliánna egy oldalpillantást vetett
81 XXIX | hírével”. Szép holdvilág süt.~Juliánna egy szökéssel fenn termett
82 XXIX | mint a két szemed fényére.”~Juliánna a fiatal lovashoz fordult
83 XXIX | borravalót kapsz érte – mondá Juliánna.~A legény kétfelé törülte
84 XXIX | mint két fehér vitorla. Juliánna biztos kézzel fékezve a
85 XXIX | Ki van elfáradva? – kérdé Juliánna.~– Előttünk a Kraszna.~–
86 XXIX | Pásztorcsillag”: odaléptetett Juliánna mellé.~– Mondom, hogy szép
87 XXIX | tüzes csókra fölváltva!~Juliánna csendesen, nyugodtan húzta
88 XXIX | már a keleti láthatáron.~Juliánna nagyot sóhajtott a derült
89 XXX | született Garamszeghi Ghéczy Juliánna, kuruc főstrázsamester hitvese”.~
90 XXX | oda, ahova küldve volt. Juliánna átadta azt Pálffy bánnak.
91 XXX | lesz az istenadta.”~Ekkor Juliánna maga hajolt ki a kocsiernyő
92 XXX | milyen nagy uraságod van.”~Juliánna reszketve húzta magát a
93 XXX | halj meg, akit elárultál.~Juliánna menteni akarta magát; de
94 XXX | a mondott szavaknál is. Juliánna nagyot sikoltott, s a mellette
95 XXX | Nem láttad őt? – kérdé Juliánna.~– Kit?~– Azt az embert,
96 XXX | kedvesem, én szundikáltam.~Juliánna félve húzta széjjel a kocsiernyő
97 XXX | a fenőkővel a kaszáját.~Juliánna egész testében reszketett –
98 XXXI | sírva fakadt az asszonyka. Juliánna neheztelve szólalt fel.~–
99 XXXI | összeveszést velem? – kérdé Juliánna harcias tekintettel.~Erre
100 XXXI | mondta el a feleségemnek.~Juliánna kénytelen volt elnevetni
101 XXXI | szólt Blumevitz, mialatt Juliánna, mint afféle rajtakapott
102 XXXI | nem fogja szöktetni többé. Juliánna nevetve nyújtott kezet Blumevitznek,
103 XXXI | eleinte haragvörösre gyűlt Juliánna arca; hanem aztán csak őrá
104 XXXI | lett.~– Ugyan? – suttogá Juliánna; egyszerre átmelegült tekintettel;
105 XXXI | fogja találni kegyelmed.~Juliánna bosszúsan csettentett a
106 XXXI | kivégeztetni.~Ez a hír megzavarta Juliánna útitervét.~Szegény Czelder
107 XXXI | a megkötött békességről.~Juliánna figyelmezteté a tábornokot
108 XXXI | kiszabadítónak.~Hanem azért Juliánna e bölcs tanács dacára nem
109 XXXI | hogy pálmafa nő fel belőle.~Juliánna hátravetette magát a hintajába,
110 XXXI | kiszabadításával töltött el Juliánna, elszalasztotta azt az időt,
111 XXXI | magyarokkal, a bécsi magyarokkal.~Juliánna a Vág völgyén végigutazva,
112 XXXI | gyalogszekereknek, amikor Juliánna megérkezett a kihallgatásra.
113 XXXI | a szobája.~Ide lépett be Juliánna, két dupla ajtón keresztül,
114 XXXI | hölgyet a kerevetre üléssel, Juliánna megköszönte azt.~– Kérelmező
115 XXXI | Krasznahorka vármegyetermében.~Juliánna belevágott a főúr szavába,
116 XXXI | Jánosnénak ezer darab arany.~Juliánna megrettent az 1000 darab
117 XXXI | ezer darab arany… – hebegé Juliánna zavarodottan.~– Nos? Kezéhez
118 XXXI | őkegyelmessége keze ügyébe kerül.~Juliánna futott a kapott sebével,
119 XXXI | tarthatta a kedves fiát Juliánna. Ahhoz a nagy hajszához,
120 XXXI | népe felsereglik.~Mikor Juliánna a szőlőhegyek alá ért az
121 XXXI | harangfélreverés? – kérdé Juliánna a kapuőrség parancsnokától.~
122 XXXI | egynek az arcát nem láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal
123 XXXI | végeznek ki!” – jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat,
124 XXXI | vitézt Pálffy János, ahogy Juliánna, s vele együtt az egész
125 XXXII | írva, hogy a leánya volt Juliánna, Korponay Jánosné.~Azt sem
126 XXXII | szó nélkül megmagyarázzák Juliánna veszedelmes szép szemei.
127 XXXII | villámtól!~Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta
128 XXXII | hegyvidéken végigutazott Juliánna, tanulmányozhatta az emberek
129 XXXII | emberlakta hely, a nagyvilág és Juliánna szülötte helye között.~Juliánna
130 XXXII | Juliánna szülötte helye között.~Juliánna atyja nem abból az ágából
131 XXXII | maradhat a fogadásának.~Mikor Juliánna keresztülhajtatott a bércfolyosón,
132 XXXII | időn ott látta ez alakot Juliánna fenn a sziklafal ormán előbbre
133 XXXII | pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett, hogy hányszor
134 XXXII | itten, kisfiam? – kérdi Juliánna megdöbbenve.~– Temetést
135 XXXII | mulatság ez? – szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé telepedve
136 XXXII | anyókám, itt minden szomorú.~Juliánna magához ölelte a gyermekét,
137 XXXII | szeretsz engem? – kérdé Juliánna, nyugtalan, esengő szóval.~–
138 XXXII | én, hogy ki szeret engem!~Juliánna szemei megteltek könnyel.~–
139 XXXII | azzal a bagolyfejű pillék!~Juliánna kivette a kebléből az ezüstgyopár
140 XXXII | kis épületke homlokfalába.~Juliánna kétségbeesetten kulcsolta
141 XXXII | gyermek kórágya mellett?~Juliánna a földön fetrengve sírt,
142 XXXII | hát lásson meg – rebegé Juliánna, és felkelt a földről.~A
143 XXXIII | Ott lakik az öreg Ghéczy Juliánna, Zsigmond úrnak a nénje,
144 XXXIII | asszony!~– Az vagyok! – szólt Juliánna, nyugodt, szelíd szóval. –
145 XXXIII | végig, amiket elmondok.~Juliánna elkezdett vallani. – Nyílt
146 XXXIII | cvibakot a csokoládéba!~Juliánna felugrott a térdeiről, s
147 XXXIII | Új összeesküvés? – kérdé Juliánna a kis fiúcskát kötényével
148 XXXIII | halnék a rémület miatt.~Juliánna még a selyemkendőjét is
149 XXXIII | meg az öreg Fabricziust.~Juliánna összeborzadt. Fásultságát
150 XXXIV | markában tartá összeszorítva.~Juliánna még csak egy mozdulatot
151 XXXIV | szilajabb dühvel nézett Juliánna szemébe, s kezdte szorosabbra
152 XXXIV | csihést, a szépsége miatt!~Juliánna megsimogatta a gyermekhős
153 XXXIV | köztük a fő; neki mondá el Juliánna Ghéczy Zsigmond üzeneteit;
154 XXXIV | Bevégeztem küldetésemet – szólt Juliánna, mikor a rejtekből előhordott
155 XXXIV | számlálva az örökkévaló időt.~Juliánna a férfiöltözetben is tökéletes
156 XXXIV | Ez egy új nehéz kő volt Juliánna szívére. Hát az ő kedvencét
157 XXXIV | s láncold vissza hozzád.~Juliánna arcra veté magát, és elkezdett
158 XXXIV | Elvállalom – suttogá Juliánna.~– Akkor készen vagyunk –
159 XXXIV | kegyelmedet – szólt még Juliánna –, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~
160 XXXIV | mégsem szorította őt magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal
161 XXXV | kezét nyújtva Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá
162 XXXV | angyalokat, csupán őtet.~Juliánna reszketve rogyott térdre
163 XXXV | fénye, ami szétsugárzik.~Juliánna félve, borzadozva csúszott
164 XXXV | üvegfedelet csodahalottja fölé.~Juliánna könnyült kebellel rebegé:~–
165 XXXV | fáj, hozzá vagyok szokva.~Juliánna nagyot sóhajtott. Mi vigasza
166 XXXV | ki volt a keresztapja?~Juliánna úgy járt végig a kis kerten,
167 XXXV | elveszített. Egyszer megállt Juliánna egy szegfű előtt, mintha
168 XXXV | vezetett látogatónőnek.~Juliánna úgy vette azt reszkető kezébe,
169 XXXV | menyasszonykori miniatűr képe, Juliánna, mikor nem nézett rá senki,
170 XXXV | ágyút az apja ellen irányzá.~Juliánna a szemeit törlé.~– Mintha
171 XXXV | munkájának ívei voltak elszórva. Juliánna ott ült a karszékben az
172 XXXV | tőle. Nincs nagyravágyásom!~Juliánna nagyot sóhajtott, aztán
173 XXXV | nyugalmát – szólt mentegetőzve Juliánna, és menni készült.~– De
174 XXXV | ír ebben az indulatában.~Juliánna véghezvitte azt, amiért
175 XXXVI | anyókául jött be a várba Juliánna, éppen olyanul távozott
176 XXXVI | akármivel hódította is meg Juliánna a hős vezért; az ő dolguk!
177 XXXVI | akkor nevetségessé lettek.~Juliánna éppen egy veszedelmes körútból
178 XXXVI | elbújva turbékolhasson benne.~Juliánna némán könyörögve kulcsolta
179 XXXVI | háborítatlanul találkozhassék?~Juliánna eltakarta lángvörösre gyulladt
180 XXXVI | uram lesz ott? – rebegé Juliánna, s egymás után eltűnt az
181 XXXVI | kezdtek. Ez legyen az utolsó.~Juliánna engedte ezt a hideg mérget
182 XXXVI | Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott,
183 XXXVI | gyöngeség a neved.~ ~Juliánna nem úgy tett, ahogy az apja
184 XXXVI | férfiarc tekintett ki rajta. Juliánna rögtön megismerte az urát.~–
185 XXXVI | olvassák írásban – mondá Juliánna, s elővonta a főkötőjébe
186 XXXVI | nevét.~Hm! – mondá magában Juliánna. – Itt ugyan osztják a csókokat,
187 XXXVI | Vivát a dicső asszony!”~De Juliánna nem ügyelt arra, ami a háta
188 XXXVI | mikor írni akart vele.~Juliánna oly kérő, oly esdő tekintettel
189 XXXVI | asszonyságnak – ezer darab aranyat.~Juliánna erre a szóra mint egy veszett
190 XXXVIII| útjukat elálló parasztot.~Juliánna jól ismeri mind a kettőt.
191 XXXVIII| Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna kedvenc kicsikéje.~Egyszerre
192 XXXVIII| kezeiket, s felsikongatnak.~– Juliánna te! Korponayné!~Ő meg kacag,
193 XXXVIII| még csak igazán kacagni Juliánna.~– Hahaha! Andrássy! Az
194 XXXVIII| nem bízom ebfogra – monda Juliánna. – Mert én az után élek.~–
195 XXXVIII| apónál? Hahaha! – kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel
196 XXXVIII| magammal hordom – szólt Juliánna a keblére tapintva, s nyomban
197 XXXVIII| Mi az? Nincs nálad?~Juliánna ki akart ugrani a hintóból,
198 XXXVIII| állni fegyveres erővel.~Juliánna sietett is azonnal a szekeréhez.
199 XXXVIII| jártak már akkor. Itt azután Juliánna átöltözött Löffelholtzné
200 XXXVIII| Pálffy Jánost meglátogatnod.~Juliánna azt mondá erre aggóskodva,
201 XXXVIII| az égből esett volna le.~Juliánna ismét jókedvű lett. Azt
202 XXXIX | hogy mi történt közöttük?~Juliánna egész hosszú mesét gondolt
203 XXXIX | fia számára visszakéri. Juliánna minden órán várja a férje
204 XXXIX | jössz, kis feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között
205 XXXIX | asszonyomnak, én beleegyezem.~Juliánna alig hallhatóan suttogá:~–
206 XXXIX | erkélyszoba ez, ahonnan egykor Juliánna leste Belleville lovagnak
207 XXXIX | emlékezetes szoba volt az.~Juliánna most találhatott volna valami
208 XXXIX | karos gyertyatartót; akkor Juliánna széttárta előtte a karjait,
209 XXXIX | szép, lesütött szemeit.~Juliánna szédelgő fejét odahajtá
210 XXXIX | hordoz.~Mikor kora hajnallal Juliánna felébredt, azt hitte, hogy
211 XXXIX | levelek voltak bevarrva.~Juliánna megcsókolta annak az ütésnek
212 XL | indítóok hozta haza, amit Juliánna gyanakodó esze olyan hirtelen
213 XL | mikor a kegyelmet osztják.~Juliánna maga is egészen elhitte
214 XL | jövedelem nagyon összeszorult.~Juliánna többször említé a férjének,
215 XL | kisfiúnak pépet főzni.”~Juliánna nem annak örült jobban,
216 XL | kell belőle megtudnunk, ami Juliánna történetével van kapcsolatban.~
217 XL | mást, csak ennivalót.~Mikor Juliánna felutazott Pozsonyba, Pelargus
218 XL | nagy könyörgésre tudott Juliánna egy szobácskát kapni, a
219 XL | valami kitüntető módon.~Juliánna előadá, amiért idejött,
220 XL | címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez
221 XL | főstrázsamesterné nagyasszonyom.~Juliánna helyet foglalt, s összeszedte
222 XL | bele, önkéntelen ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még
223 XL | valami levelek a kezében?~Juliánna megértheté a főúr egzaltált
224 XL | vihet haza. – Elég lesz?~Juliánna szorongó kebellel kérdezé:~–
225 XL | maradj a vendégfogadóban.~Juliánna megírta a levelet Viardhoz,
226 XL | kegyelmed haza, vagy fej nélkül.~Juliánna kitámolygott a teremből.
227 XLI | papírhamvakat összegyűjté Juliánna, felnyitotta az ajtót, s
228 XLI | csuklyáját.~– Pelargus! – hörgé Juliánna, félig ijedten, félig örömmel.~–
229 XLI | Megsemmisítetted őket?~Juliánna odaadta a kezébe a hamuval
230 XLI | Ne időzz itt! – suttogá Juliánna –, mert mindkettőnket elveszítesz!
231 XLI | ujjaiból elő nem húzza.~Juliánna csak egy nagykendőt kapott
232 XLI | van a „Rother Hahn”-nál.~Juliánna hagyta magát odáig kísérni
233 XLI | hanákra a csapatvezető.~Juliánna ismerte azt a hangot. Teste-lelke
234 XLI | Fordulj vissza – mondá Juliánna a fuvarosnak. Ettől a perctől
235 XLII | beszélnek.~A Korponay Ghéczy Juliánna felségárulási pere egyike
236 XLII | másik a hármas fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen, hogy
237 XLII | nyugodni még alvó porodban sem.~Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~–
238 XLII | mélyre letaszít haragja.~Juliánna arca, egész alakja elárulta
239 XLII | lelkednek, mint maga a gyehenna.~Juliánna meg volt rendülve ez utolsó
240 XLII | urakat mind jól ismerte Juliánna, akiknek a nevei aranybetűkkel
241 XLII | megjelent az a sötét árny Juliánna előtt, aki azt suttogja,
242 XLII | másik, a sok írás miatt. Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépő
243 XLII | földi fájdalmat meggyógyít.~Juliánna letörlé könnyeit, s aztán
244 XLII | megérezve, Lengyelországba.~Juliánna megkönnyebbült szívvel sóhajta
245 XLII | vesztedbe, ahová indultál!~Juliánna a káplánhoz szólt még.~–
246 XLII | igazságot. Kegyelem vár érte!~Juliánna elrántá a kezét.~– Ne vesztegessük
|