bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 III | Az elsőért nem akarják neki elhinni, hogy már nem fiatal
2 III | lerajzolva Wagnernél – felel neki az apja bosszúsan, s aztán
3 III | islandicumot. Elég lesz neki.~S azzal tovább suhant be
4 III | Fuchs”.~– Bizonyosan fáj neki a tüdeje s herbateának issza.~
5 IV | a szemeikkel integetnek neki; úgy látszik, ezt akarják
6 IV | maga parlamentjét, volt neki taktikája.~Mellette ült
7 IV | egyet inte. Az odasúgott neki, mintha tubákkal kínálná.~–
8 V | nyolcezer forintot fizettek neki váltságdíjul, s mikor később
9 V | álltak, s ők is segítettek neki ütni a németet, csak a szüretüket
10 VI | csaknem olyan gyönyörűség neki, mint ellenség vérében gázolni.~
11 VII(1) | bíró bíztatja, hogy majd ad neki satisfactiót, csak menjen
12 VII(1) | a bevádlottal, s mondja neki, hogy bepanaszolta a bírónál,
13 VII(1) | a bírónál, s ez majd ad neki satisfactiót. Ugyan kérlek,
14 VIII | kukorítanak a kakasok. Itt kell neki lenni az árkádok alatt valahol.
15 VIII | szemeim! Elejbe a rúddal!~Neki leghosszabb lába volt, leghamarabb
16 X | tehát magam gyürkőztem neki, s beálltam szakácsnénak.
17 X | maradjon, sebesen elmondá neki az utasításokat.~– No, csak
18 X | kávédarálót, hátat fordított neki, s addig-addig tolta le
19 X | Talán ez az „egy”.~– Ugye? Neki nagy emberré kell lenni? –
20 X | meg érettem is. Mondd meg neki, hogy majd nemsokára megjön
21 X | nemsokára megjön az apja, s hoz neki cifra bábot, aranyos lovat.~–
22 X | írni ideál képekhez: az neki egyforma munka, nem: gyönyörűség
23 X | Pelargus már el is készítette neki a kávéját, s odaültette
24 X | hírét hallod az atyámnál. Neki csak annyit mondj, hogy
25 X | tőle. Eszébe sem jutott neki a sírás.~Korponayné németül
26 XI | hogy így kínozzák.~– Jó neki ottan – mond az úrnő.~(Jó
27 XI | ottan – mond az úrnő.~(Jó neki ottan! Pedig hiszen ő dalolta
28 XI | Belleville lovagnak, hogy „jó neki ott lenni!”.~A déli harangszónál
29 XI | egyik alabárdos megtette neki azt a szívességet (jószívű
30 XI | felmelegítette; úgy nyújtotta neki vissza; de a delikvens akkor
31 XI | kitéglázta őket. Nem kellett neki vízzel nedvesíteni; a könnyei
32 XII | egy suttogó szót mondanak neki. Bizonyosan csókot kérnek
33 XII | súlykoloncára.~A hölgy nem mond neki ellent. Még nevet a kegyes
34 XII | lengyel koronát kínálja neki. – Az egész kép legmagasabb
35 XII | vontatott üvöltéssel adott neki igazat: Lasst euch sagen!
36 XII | lovagból: csak jólesett neki rémületbe hozni a gyönge
37 XIII | itatta meg vele.~Jólesett neki. Kényelmesen végignyúlt
38 XIII | monda a hölgy, s aláhajítá neki az erkélyről a karikával
39 XIII | lovag!~– No, hát mit örülsz neki, hogy megkaptad a Belleville
40 XIII | mikor azt a tanácsot adta neki, akkor Wencezlauz kardja
41 XIII | Egyszerre helyet adott neki minden lélek. Fabriczius
42 XIII | előlépett a tömeg közül. Neki is kard volt a kezében.~
43 XIII | meghódított, bolondja marad az neki az utolsó leheletéig!)~–
44 XIII | hölgy, s valami nevet súgott neki: attól a leány szemei egyszerre
45 XIII | megmondja az ápolónő, aki beadta neki. Itt van! Szóljon!~A doktor
46 XIII | meglátta Wencezlauzt, azt mondá neki:~– Carissime! Menjen csak
47 XIV | körül fonja, s visszaadja neki az orvosságot, erősebb dózisban,
48 XIV | az asszonyomnak; kívánj neki jó reggelt, s aztán menj
49 XV | parancsot, s minden hibát neki kell helyrehozni. Azért
50 XV | aki ács, kőműves, álljon neki a szétdűlt tornyot helyreállítani;
51 XV | semmi veszedelem!~Mondták neki, hogy nem is tűzre harangoznak,
52 XV | arra hívogatnak. Azon pedig neki is meg kell jelenni, mert
53 XV | tábornok, kezét nyújtva neki. „Hát nem ijedt meg az éjjel
54 XV | utolsó allelujánál járt, s neki fel kellett menni a katedrába
55 XVI | lehet ítéletet kimondani. És neki okvetlenül beszélni kellett
56 XVI | bizony, rubintom! – mondá neki a menyecske. – Csakhogy
57 XVI | de én először azt üzentem neki vissza, hogy otthon parancsoljon
58 XVI | csinálok belőle!~Elhitték neki, hogy képes volna rá, s
59 XVI | elmegy az az úton; nem kell neki városbíró vezetőnek; de
60 XVI | hivatalosan nem jelentik neki.~– Hogy én minő hitben vagyok,
61 XVI | levágott haj aztán mondott neki valami történetet. Ő már
62 XVI | téve a kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes hangon: –
63 XVI | rájött, hogy mire való volt neki azt a fogadott böjtölést
64 XVI | hangja pedig olyan éles, hogy neki nincs szüksége a csatában
65 XVI | ami aztán arra szolgál neki, hogy amint meglátja Fabriczius
66 XVI | frissen. Vidd ki! Add át neki! – kiálta a háta mögött
67 XVI | Én erre nem mondhattam neki egyebet, mint hogy az élelmezés
68 XVI | biz ezt Blumevitz hozta neki hírül, aki akkor szökött
69 XVI | ilyen hosszú képe volt neki. Majd rálépett az állára.
70 XVII | lakott; de házat nem adtak neki.)~E ház vastag falában a
71 XVIII | s ha megint azt mondja neki: „megint térjünk vissza
72 XVIII | tréfát csinálva a halálból.~Neki komoly volt a játék; de
73 XVIII | maga előtt, hogy világítson neki a házlabirintuson keresztül
74 XVIII | Tudott diákul.~Oda kellett neki adni a kezébe.~Juliánna
75 XIX | meghívottak előjönnek – monda neki –, nem olvassa el kegyelmed
76 XIX | szegezteté.~Nem kellettek neki a Belleville pattantyúsai.
77 XIX | táncoljanak együtt, ahogy tudják! Neki csak az járt a fejében,
78 XIX | nincs, akkor máshol kell neki lenni a háznál. El csak
79 XX | szereti,~Sárgarépát főzzön neki;~Jól megpaprikázza neki,~
80 XX | neki;~Jól megpaprikázza neki,~Hogy korsó keljen neki.~
81 XX | neki,~Hogy korsó keljen neki.~ Juhajla!~Szép
82 XX | akarná facsarni.~– Vasat neki, hogyha fáj! Ne sírj, öreg!
83 XX | Orbánhoz sietett, felajánlotta neki, hogy a lőcsei polgárság
84 XXI | kemény legény.~Mikor átadta neki a várparancsnokságot a bátyja,
85 XXI | ki ne adja, azt felelte neki Miklós:~– Nem én! Még teneked
86 XXI | a csuhát soha; tetszett neki az a kényelmes öltözet,
87 XXI | hogyha ezek a kisfiúk mondtak neki valamit, az szentírás volt
88 XXI | Felső-Magyarországot el kellett hagynia; neki adta a kedvenc szőnyegét
89 XXI | Szirmayné hímzett a számára; neki adta a kardját, még a kedves
90 XXI | ilyen helyre az ángyikáját. Neki még a tömjénfüst is büdös
91 XXII | odáig. A huszár annak indult neki.~– Nem arra, hej! – kiálta
92 XXII | kanállal. Látja, hogy nincs neki pohara.~– Hát a markodba
93 XXII | keresztül. A cigányész sugallta neki, hogy ott legszárazabb helyen
94 XXII | imaszékéhez a hírhozó. Odanyújtá neki a levelet.~Zsófia megismerte
95 XXII | félelmes dolgokat beszélt neki a túlvilágról, hogy mikor
96 XXII | Jól van, Miklós – monda neki szelíden. – Legyen úgy,
97 XXIII | mosolyognak rajta. Még tetszik neki, ha a férjeikről azt a hírt
98 XXIII | egész mondakört tudtak neki mesélni azokról a kalandokról,
99 XXIII | tudja. S aztán nem elég neki, hogy maga hiszi, azt akarja,
100 XXIII | ember tudja, és segítsen neki átkozódni. Leírja levélbe
101 XXIII | Ebbe a fajdalomba bele kell neki halni!~…Nevetik ezt a bölcsek!
102 XXIII | ölelő karok várják. Ír neki a gyermekek felől is. Mindennap
103 XXIII | irhabőr.~Zsófia nem tudta neki azt mondani, hogy „hozott
104 XXIII | semmi más. Te megbocsáthatsz neki azért, amit ellened vétett.
105 XXIII | Semmi közöm hozzá. Könyörögj neki a szerelme morzsáiért, hogy
106 XXIII | szerelmesem, s küldözgetsz neki levélben ezernyi ezer csókot!
107 XXIII | vádat.~– Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön Gömörbe,
108 XXIII | aztán suttogva mondott el neki mindent, hogy mi történik
109 XXIV | célba lőni. Azt mondják neki, az a célpont, a hazaáruló
110 XXIV | van.~A frajj pedig mondá neki, hogy a bárónő haldoklik.~–
111 XXIV | kereste Miklóst, s elmondá neki, hogy egy haldokló kívánságát
112 XXIV | haraggal gondolt a bátyjára. Neki, a hajdani szerzetesnek,
113 XXIV | lövök. Hadd mondjam meg neki!~– Csak te maradj itt most.
114 XXIV | most célozz jól! – mondá neki Miklós. Ferenc letérdelt
115 XXIV | tette azt, amit mondott neki.~Mint a holt föld, olyan
116 XXV | szívében egy anyának, meg kell neki ragadnia a fia kezét, amidőn
117 XXV | nevetve. Belleville szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~– Hát
118 XXV | Mindenki kezet csókolt neki, akit csak útban talált.~
119 XXV | hozzávarrva. Mehet, ahová neki tetszik. Csak arra legyen
120 XXV | Juliánnának, mint valaha. Neki a legjobb referenciákkal
121 XXV | Glockét?” Amire azt felelte neki Andrássy, hogy „ez az én
122 XXV | szenvedélyem!” Arra aztán neki is helyet adtak az asztalnál.
123 XXV | doktor mellé, s segítsen neki.~Andrássy csak akkor kezdte
124 XXV | a jó angyalának, aki azt neki súgta.~(Jó angyalának! Mások
125 XXV | volna meg, mely tiltotta neki eddig, hogy élvezze az élet
126 XXVI | otthon találta, s elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia
127 XXVI | vendég urat az erdőbe, mutass neki medvét.~Andrássynak tetszett
128 XXVI | takaródzva, s nem kellett neki ringatás; nem is álmodott
129 XXVI | abból megjövendölte volna neki, hogy szerencse éri-e ma,
130 XXVI | Ilyenformán alkonyatra kell neki megérkeznie, mert különben
131 XXVI | főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit szepesi nyelven,
132 XXVI | tábornok elő nem keresett neki egy máriást a tarsolyából.~
133 XXVI | jobbik esze csak azt mondta neki, hogy annyira mégse tegye
134 XXVI | ugyanaz a kéz most azt írja neki: „Jöjj haza, halálomon vagyok.”
135 XXVII | diplomata. (Könnyű volt neki, mikor mindezt a felnyitogatott
136 XXVII | haldokló), akkor elmondom neki, hogy szerencsétlen anya
137 XXVII | zsámolyáig elhatolni; megmutatom neki az írást, melyről csak az
138 XXVII | adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! Egy kézvonásod megnyitja
139 XXVII | velem, kicsikém – mondá neki Juliánna. Nem! Te nem való
140 XXVII | hűsítő borítékokat, ő adta be neki arany kanálkával az orvosi
141 XXVIII | Szathmárra Pálffyhoz, mutassa meg neki a tőlem kapott passe partout,
142 XXVIII | partout, s aztán mondja el neki élőszóval, amit megtudott
143 XXVIII | arra nem jött rá, hogy ez neki versenytársa.~Mikor Juliánna
144 XXVIII | kinyitják.~Mondták aztán neki, hogy senki sem süket itt:
145 XXVIII | Ide kell citálni, meg kell neki ünnepélyesen követni a lovag
146 XXVIII | többi tiszt urak secundáltak neki.~Alauda úr egész prosopopoeiával
147 XXVIII | hagyja már abba: elhiszi neki, hogy kötelessége szerint
148 XXVIII | miről van szó? Előbb beszélt neki egy lengyel úrról, aki borokat
149 XXVIII | gazdag zsidó kereskedő jutott neki az eszébe, aki sertéseket
150 XXVIII | Hát ki a bolond indulna neki hintóval a Nyírnek, földárja
151 XXIX | vele a nádorhoz, és add át neki.~Krisztina csak elhűlt erre
152 XXIX | a Juliánna is odavágott neki a beszédes szemével, hogy
153 XXIX | szépséges szép asszony, s hozott neki abból a borából, ami a pincetokban
154 XXIX | jobban pödörgette a bajuszát; neki is az volt a nótája: „Isten
155 XXIX | asszony! Kezet csókolnék neki, ha a hitem nem tiltaná,
156 XXIX | legény szilaj jókedvében neki is indult a vágtatásnak,
157 XXIX | villogó szemének, azt mondá neki nagy szelíden:~– Kapsz,
158 XXIX | Karsamadiener, madám! – kiáltott oda neki gúnyos udvariassággal. –
159 XXIX | a bivalyosok segítettek neki rúddal kiemelni a kanit.~
160 XXX | sem méltatta; úgy látszik, neki volt valami komoly oka,
161 XXX | most eltávozott.~Megmondták neki a nevét és állását: „Korponay
162 XXX | ő útján keresztül. Ezzel neki találkoznia kell, mielőtt
163 XXX | dekrétumot. Hanem elhoztam neki a Pintye Gregor figuráját.~
164 XXX | annyi dolgom volt, hogy neki adtam oda a nyergemet meg
165 XXX | megtudta, hogy nem szabad neki a vármegye gátján keresztülmenni.
166 XXX | hisz őérte is fáradtak, neki is megszerezték a bocsánatot,
167 XXXI | Korponayné nyugodtan válaszolt neki; de némi keserűséggel.~–
168 XXXI | összehajtott nevezetes írást átadta neki.~De Krisztina duzzogott
169 XXXI | kedvéért, hogy megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett
170 XXXI | azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~–
171 XXXI | hogy mikor azt mondják neki valamire, hogy „ebből ne
172 XXXI | hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia kellett azt, hogy
173 XXXI | körüle kóvályog) azt sugdosta neki, hogy nagy hiba volt ezt
174 XXXI | Ezt Löffelholtz tanácsolta neki, aki megértve a váratlan
175 XXXI | állhatott elő vele, hogy az neki mi célra lett adva? Hogy
176 XXXI | viszi Pálffynak; hogy ez neki sikerült is, de a siker
177 XXXI | azon kívül saját magát is. Neki nem szabad arról az ezer
178 XXXI | megrázkódott bele. Nem szabad neki elveszteni az eszméletét!
179 XXXI | az ölébe. Ha megmondaná neki valaki, mennyire várják
180 XXXI | előtt sohasem lesz szabad neki elmondani ezt a panaszát.
181 XXXI | Pálffyhoz, hogy mi oka volt neki Czelder Orbánt lenyakaztatni,
182 XXXI | körül, azt képzelte, hogy neki ebbe a tengerbe bele kell
183 XXXI | egykori imádójával. Oda volt neki a feje tűzve egy hosszít
184 XXXII | Magyarországon, ott kellett neki lenni.~A Zrínyi–Nádasdy-összeesküvés
185 XXXII | társai szemrehányást tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az
186 XXXII | hogy az „öreg Úristen”. Neki magának is tetszett ez a
187 XXXII | kapja az útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen előre
188 XXXII | meghal belőlük: csinálok neki kis koporsót, s idehozom
189 XXXII | gyermek pedig nem segített neki sírni.~Gondosan betámasztá
190 XXXIII | ember becsukja, s békét hagy neki. A folyosó végén van egy
191 XXXIII | talál, aki megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a
192 XXXIII | az anyját? Nem mondta el neki, micsoda kígyó, micsoda
193 XXXIII | asszonyainknak a gyalázata is kellett neki hozzá, hogy abba mártogassa,
194 XXXIII | kisfiát az ölében, s dúdolta neki a legújabb nótát.~Hová lettél
195 XXXIV | szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, a korynthi módok.
196 XXXIV | holdújságot. Jönni kellene már neki. Itt a jégpalotában nem
197 XXXIV | üvegkalitkájából, ha mi adunk is neki annyi aranyat, amennyit
198 XXXIV | mint egy őrült. Nem szólt neki semmit, csak a szemeivel
199 XXXIV | ezredes volt köztük a fő; neki mondá el Juliánna Ghéczy
200 XXXIV | amely úton jöttél, s vidd el neki azt a levelet, amit neked
201 XXXIV | sem volt. Pelargus odaadta neki azt a darab pergament, amire
202 XXXIV | az igaz útra vissza. Adj neki mindent, amit a szív kíván,
203 XXXIV | Igazság! Ezt még meg kellett neki tenni.~Mikor a kötelet dereka
204 XXXV | volna, masírozhatott, amerre neki tetszett, több napiparancsot
205 XXXV | készítsen belőle kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot
206 XXXV | koporsója elé! Hadd gyónjam meg neki keserves bűnömet, s hadd
207 XXXV | halotthoz! Mindennap elhozza neki a kedvenc virágát!~Ezért
208 XXXV | egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé,
209 XXXV | amiben bizonyosan meg kell neki halni. Akkor kapta ezt meg,
210 XXXV | Azt meg nem mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen Pantheon
211 XXXV | diadalok emlékei voltak neki tulajdonul adva. Csak a
212 XXXV | babona. A képzelődés ad neki életirányt. Kedélyének szüksége
213 XXXV | protestáns, tehát itt kellett neki keresni azt a közbenjáró
214 XXXV | hogy engedelmeskednek-e neki? Nem volna kegyelmednek
215 XXXVI | elhozott leveleket átadá neki.~– Bonus, bonus! (Ez volt
216 XXXVI | hamarább érkezel. Elmondod neki élőszóval, amiket tapasztalásból
217 XXXVI | ridegségét, nem is kellett neki a harci trombitákat fújni
218 XXXVI | küldve volt.~Így indult neki a szepesi útnak is.~Teste,
219 XXXVI | Pelargus arcára, s azt mondja neki: „Adj egy pofont, de csattanóst!” –
220 XXXVII | hogy a férj kezét nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is
221 XXXVII | bele a fogad, ha megadod neki.~– Kölyök! Ne tarts nekem
222 XXXVIII| kergette világgá.~„Fizessünk neki ezer aranyat!”~Éppen, ahogy
223 XXXVIII| kitaszítja gorombán.~„Fizessünk neki ezer aranyat!”~Mi kellene
224 XXXVIII| visszakérted a képeskönyvét, ami neki oly jó hasznára volt, mert
225 XXXVIII| mondom, hogy nagyon segített neki a kegyleveléhez, hát akkor
226 XXXVIII| szerek.~– Ettől meg kell neki gyógyulnia – mondá a doktor
227 XXXIX | asszonykáját, hogy bizonyos neki ígért donáció ügyét, kedvező
228 XXXIX | előtte a karjait, s azt mondá neki:~– Azért jöttél, hogy megölj?
229 XXXIX | a feleségét, meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget,
230 XL | hozzájuk. Korponay azt mondta neki rá: „Eredj, én majd itthon
231 XL | ilyen szót nem diktált volna neki.~– Vigyázzanak, kegyelmes
232 XL | elhozhassam a tábornoktól a neki küldött írásokat.~– Az nem
233 XLI | Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi virágszála?~
234 XLI | az atyámhoz, és mondd meg neki, hogy minden el van árulva,
235 XLI | fuvarossal, jó pénzt adott neki, s a hátulsó ajtón kiosonva,
236 XLII | hóhérmestert, hogy mutogassa meg neki a kínzóeszközöket, s magyarázza
237 XLII | idejük van még élni. És neki már csak egy napfelköltét
238 XLII | voltak a pergamenre írva, neki csak az ujját kellett volna
239 XLII | volt feljegyezve, hogy volt neki egy anyja, aki az országot
240 XLII | milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg kell halni.~
241 XLII | gyanúra méltót, s visszaadta neki az imádságos könyvét.~Az
242 XLII | az én lelkem.~– El fogom neki mondani.~– Ha pedig az én
243 XLII | állelkész kézszorítása mondott neki valamit.~– (Találkozni fogok
244 XLII | Tudom, hogy mit mondjak neki.)~– Hát a kis fiának nem
245 1 | a fia halálhírét hozzák neki, akkor erős marad, elszánt
|