Fezejet
1 III | szétnyílt kabátját.~– Oh, te fiam, csak hagyd úgy, téged
2 III | hátracsavarta a fejét.~– Te Wencezlauz, kóstold meg
3 III | hogy azóta már meghalt… Te stomfáksz! – tevé hozzá
4 III | szeress valahogy, mert akkor te is olyan futóbolond fogsz
5 VI | mögül Wencezlauz úrfi.~– Te mondád, én mondom, s mondja
6 VIII | fülébe súghassa, amit mond.~– Te szerencsétlen! A bíró leányát
7 VIII | sem húz ki. Sohasem érted te ezt meg; nem a te fejednek
8 VIII | érted te ezt meg; nem a te fejednek való. Megyek én
9 X | reszelő kereplést.~– Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt
10 X | menyecske részéről:~– Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor
11 X | sikolt rá az asszony.~– Jaj te! Eredj vele! Csupa jégcsap
12 X | kimondtad: verekedni indulsz! Te csatába mégy most!~– Hát
13 X | felesége szép asszony.~– Te féltékeny vagy?~– Nem vagyok
14 X | Bizonyosan sebet kap. Csókold te, helyettem is, meg érettem
15 X | küldetése ez bizonnyal. Te látod, hogy hullanak le
16 X | erősen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy Czelder
17 X | mind előbb tudtam, mint te. Nyugtasd meg a lelkedet;
18 X | Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot
19 X | a közelben.~– Én sem?~– Te meg éppen nem.~Azzal hevesen
20 XII | van.~– De hiszen nem vagy te pápista.~– Nem vagyok az;
21 XII | S aztán, ha én vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam,
22 XII | vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha
23 XIII | összehúzta magát.~– No, te ne félj tőlem. Te drágám!
24 XIII | No, te ne félj tőlem. Te drágám! Te szentem! Hát
25 XIII | ne félj tőlem. Te drágám! Te szentem! Hát nem vagyok-e
26 XIII | szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipőke!
27 XIII | vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipőke! Boszorkány anyának
28 XIII | alól.~– No hát mi kell, te nagy majom: – kiálta a janitorra,
29 XIII | őt fegyverezni!~– S azt te fogod megtenni? Te égmeszelő!
30 XIII | S azt te fogod megtenni? Te égmeszelő! Hát fogd jól
31 XIII | Gyere rám csak, gyere te: csirizfaló, csomótaszigáló,
32 XIII | amerre tudsz!~– Hogyan?~– Te tudod az útját, módját.
33 XIII | hajtóvadászatot tartani, te ne átallj előlük elmenekülni.~
34 XIII | Azon az úton.~– Azon. – De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
35 XIII | város titkát tudni. – Csak te magad szabadulj meg. Itt
36 XIII | ez a kétcsövű pisztoly. Te olyan derék, bátor leány
37 XIV | tőle.~– Velem semmi. De te ugyan jókor jöttél. Én már
38 XV | XV. FEJEZET ~Te Deum laudamus et caetera~
39 XV | tűzre harangoznak, hanem Te Detun laudamus lesz; arra
40 XV | melyben felszólítja, hogy a Te Deum után rögtön összeülendő
41 XV | masírozik fel a templom elé a Te Deumra, s a bástyákon a
42 XVI | vagy, sasocskám, hiszen te magad tetted őt fogságra
43 XVI | mint a kifejt tej, amíg te föl nem keltettél: ha meg
44 XVI | láttávolba el magától: „Te vagy az? Korponay Jankó.
45 XVI | Korponay Jankó. Hiszen te átkozott derék fickó vagy!
46 XVI | egyenként megcsókolja: „Óh ezt a te okos fejedet! Azok a bolond
47 XVIII | hozzám, hogy énekeljenek el. Te írd meg a halotti bizonyítványt
48 XVIII | rohanok a huszáraimhoz, te siess az őrsereghez a molnártoronyba!
49 XIX | tudom, hogy mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregből?~–
50 XIX | Hogyan bizony. Mind a te házad falából jönnek elő
51 XIX | délig pihenhetünk. Szállj le te is a paripádról. Most hirdetik
52 XIX | hörgé Fabriczius.~– Az biz a te kedves vejed urad, tegnap
53 XIX | Jezabel. Ez a Herodiás! A te feleséged! Ő árulta el ezt
54 XIX | hörgé Korponay –, de az nem te fogsz lenni. – Azzal felrohant
55 XIX | vagyok az igazi szülője, te csak mostohája! Kiveszem
56 XIX | becsületes kolduskenyeret! Te éld itt a világodat kedved
57 XIX | szerint, fényes gyalázatban, te világ rózsája! Ha úgy le
58 XIX | gyere utánam! Innen nyílik a te konyhádból a titkos alagút
59 XIX | Sámson, kézzel-lábbal! Ez a te lőporod nem más mint vaspor,
60 XX | nem tudod, öreg trotty? Te haltál meg! El is énekeltetted
61 XX | én jobbról vágok belé, te balról! Utánam, aki ember!
62 XXII | beszédjéről.~– Cigány vagy te, ugye?~– Nem én. „Új magyar”
63 XXII | valami sejtelme támadt.~– Te, rajkó! Láttad azt a magas
64 XXII | kiálta e döbbentő csendben:~– Te a kaszárnyádban parancsolsz!
65 XXII | az azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~– A másik
66 XXII | uram nem az!~– Édes ángyom? Te magad is vetted azt a gyászlevelet,
67 XXII | Előttem az marad mindig. S ha te, egy Andrássy ivadék elfeledheted
68 XXII | unokájuk visszatér, s melyre te átkot kiáltasz, hát ez a
69 XXII | átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött barátcsuhádhoz
70 XXII | barátcsuhádhoz éppen hozzáillik. Te élhetsz szeretetlenül, s
71 XXII | elhagyott tűzhelyéhez vágyik, te ám szidalmazd érte: én imádni
72 XXII | oktalan bolondságnak lássék. – Te azzal a szóval fogadtál,
73 XXII | hidegvért mímelő szavak?~– Te egy egész sereg koldust,
74 XXII | azzá; mi vérontó emberek. A te kegyes szíved ki akarja
75 XXII | bűneinket. Mi vétkeztünk, s te vezekelsz helyettünk. Tudom,
76 XXII | helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörűség.
77 XXII | ékesíti föl magát, úgy jársz te a könnyező szemek ragyogása
78 XXII | valamennyinél fényesebb alak.~– Te gúnyt űzesz ebből?~– Ellenkezőleg,
79 XXII | abban az imádkozóházban.~– Te ki akarod verni az én házamból
80 XXII | parancsoltak, ahogy megfogadtam.~– Te ki akarod zárni az én uramat,
81 XXII | szelíden. – Legyen úgy, ahogy te intézkedel. Készülj a várvédelemre
82 XXII | elférnek az asszonyok mind. – Te azután rendelkezzél az egész
83 XXII | mámoros fővel is), hogy te még a mi templomunkból is,
84 XXII | lelket ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét
85 XXII | motyogva a szókat.~– Hát te azt hiszed, szent asszony,
86 XXII | jön Krasznahorkába, mert a te ölelő karjaidba sietteti
87 XXII | az elhatározása.~Szólt.~– Te azt mondád nekem, hogy ha
88 XXII | égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert fogni
89 XXII | megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet
90 XXII | tömjént. – Tudd meg, hogy a te bálványképed nem azért siet
91 XXIII | a családi tűzhelyét is. Te itt tűrsz, szenvedsz, imádkozol,
92 XXIII | Circe karjai közt kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~
93 XXIII | gyöngéden rebegve:~– Hiszen te nem tehetsz róla: azok a
94 XXIII | uram; szerelmes bálványom! Te vigasztaló képem! Védd magad!
95 XXIII | uram.”~S végződtek így: „a te sírig híven szerető hitvesed.”~
96 XXIII | száraz, kemény hangon. – Te mind megrontod magad azzal
97 XXIII | Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj bele
98 XXIII | szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj bele az enyémekbe.
99 XXIII | szólj bele az enyémekbe. Te egész hatalmú úr vagy itt
100 XXIII | is az uram hagyta így. Ha te kiküldözted a várból az
101 XXIII | féltenélek; hanem azért, mert te – a nagy koldusápolás mellett –
102 XXIII | bosszúra gyulladna miatta. De te asszony vagy, nem jobb,
103 XXIII | Állati ösztön: semmi más. Te megbocsáthatsz neki azért,
104 XXIII | Gracchusok anyja. De nem úgy van. Te gyermekeidet csúszómászó
105 XXIII | porkolábom vagy?~– Az vagyok. Te mondád. Magad szolgáltál
106 XXIII | rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor írod
107 XXIII | ezernyi ezer csókot! De te tudósításokat küldesz az
108 XXIII | seregestől elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre Andrássy
109 XXIII | kerülő útnak fordul. Ez a te munkád volt.~Zsófia elszörnyedve
110 XXIII | vissza ez ember elől.~– Te! – lihegé. – És teneked
111 XXIV | elmorzsolt mondásból.~– Te nem imádkoztál az apádért! –
112 XXIV | ríkattad meg az anyámat?~– Ejh! Te gyerek vagy! Nem értesz
113 XXIV | örök időkre! Amen.”~– Óh, te rettenetes hazaszeretet! –
114 XXIV | Miklós bácsitól.~– No, és te hány narancsot kaptál?~–
115 XXIV | Mind a Ferkó kapta.~– Hát te olyan ügyetlenke lettél?~–
116 XXIV | hadnagyok meg Miklós bátya.~– S te azt akartad, hogy azok azt
117 XXIV | lássák, milyen rosszul lősz te? Hát miért akartad te azt?~
118 XXIV | lősz te? Hát miért akartad te azt?~A gyermek odahúzta
119 XXIV | Mindjárt vége lesz annak. Csak te ölelj meg, majd attól elmúlik.~
120 XXIV | haljak, itt maradjak: légy te nekem jó kisfiam – suttogá
121 XXIV | súgá a kis Józsi fiú.~– Hát te tudod, hogy mit akarok vele?~–
122 XXIV | Mik azok, kisfiam?~– Hát te még nem tudod? Akkor, látod,
123 XXIV | látod, én többet tudok, mim te. Vannak ilyen vastag polturák,
124 XXIV | velem! Inkább kövess el te rajta testvérgyilkosságot,
125 XXIV | amivel megfenyegettem?~– Hogy te beváltod, hiszem, de hogy
126 XXIV | aztán kim maradna nekem, ha te itthagynál? Sohasem látnál
127 XXIV | Nem hagylak el, anyám! De te se hagyj itt engem!~– Nem,
128 XXIV | Nagyszombatba, püspök lesz belőle. Te vagy csak az igazi Andrássy
129 XXIV | megnevetteté a gyermeket.~– Te fogod majd, édes öcsém,
130 XXIV | mondjam meg neki!~– Csak te maradj itt most. Mindjárt
131 XXIV | nagyobbik így szólt:~– Hallod-e, te barát! (Te barát!) Neked
132 XXIV | Hallod-e, te barát! (Te barát!) Neked a mi anyánk
133 XXV | mind a pénzt; veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon
134 XXVI | Belleville ilyet? Nem is kér te talán? Hja, urambátyám,
135 XXVI | indulj ki csengőkkel. Hiszen te nagyúr vagy, generális vagy,
136 XXVI | filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika
137 XXVI | intrika közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville?
138 XXVI | legszebben van elintézve. Te ma elmégy Poprádra. Holnap
139 XXVI | legyen, hadd utazzam odább!~– Te Náci gyerek! – kiálta Husz
140 XXVI | szaladsz, mikor hívlak, te tacskó? Pedig sietett az
141 XXVI | legvékonyabb hangon kiáltott.~– Te, Hánzi gyerek!~A Hánzi gyerek
142 XXVII | eléje szívemet: „Nézz bele! Te látsz azon keresztül. Amit
143 XXVII | Krisztina reszketve követte.~– Te nem jössz oda velem, kicsikém –
144 XXVII | mondá neki Juliánna. Nem! Te nem való vagy az ilyen csatába.
145 XXVII | való vagy az ilyen csatába. Te félsz. A halál harapós kutyái
146 XXVII | égetem meg vele a kezemet. Te csak maradj veszteg a vendéglőben,
147 XXVII | érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztialevelét is,
148 XXIX | félsz? Hiszen hajtottál te mán ennél merészebb megbízást
149 XXIX | megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz maradni?~– Itt
150 XXIX | Azért válunk mi most ketté. Te előremégy, én hátramaradok.~
151 XXIX | mindjárt úgy ungorkodni.~– Te meg ne trécselj! Hol van
152 XXIX | üldözőbe vennék: „Aztán, te kölyök, úgy vigyázz ám rá,
153 XXIX | összekacsintást váltott.~– Hát a „gyíh te lopott, tolvaj hajt!” útja? –
154 XXIX | Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod még az apád mentéjét
155 XXX | megtörténhetik íziben. Hej Dorka, te! Gyere csak be! A kapitány
156 XXX | mérgesen dörmögé:~– Heh! Te fertelmes gonosz csont!
157 XXX | boszorkány kezébe: Dorka te, Dorka! Becsüld meg magad!
158 XXX | cigányoknak. Hova tetted, te gonosz csont, a császár
159 XXX | menyecske leányát.~– Tercsa te, jer elő! Készíts jó vacsorát.~
160 XXX | hamarabb meghozták, mint te.~– Hamarabb. mint én?~–
161 XXX | Három nappal hamarabb, mint te.~– Hisz én éjjel, nappal,
162 XXX | hogy tetszik az aratás? A te vetésed ez! Nézd csak! Ez
163 XXX | vetésed ez! Nézd csak! Ez a te domíniumod! Amíg a világ
164 XXXI | Blumevitz –, mit nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele?
165 XXXI | duzzogott érte.~– Látod, te rossz ember vagy. Elszakítasz
166 XXXI | Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem, a kedvest?
167 XXXI | gondoltam és az árulásra; te magad csak egy súly voltál
168 XXXI | feléjük. „Kegyelmes úr! Te Pállfy bán! Itt van a szathmári
169 XXXI | szathmári békeszerződés! Te írtad alá. Amnesztiát adtál
170 XXXII | csinálok.~– Temetést? Hát te avval játszol?~– Mivel játszanám?
171 XXXII | esengő szóval.~– Nem.~– Nem? Te nem szeretsz engem?~– Senki
172 XXXII | téged.~– Miért nem?~– Mert te sem szeretsz senkit.~– Ki
173 XXXII | Kis angyalom! Mit játszol te a halállal? Nem félsz tőle?~–
174 XXXII | de rossz dolog volt! Ha te azt megtudnád! Majd megfagytunk;
175 XXXII | rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te csak nem jöttél! Aztán csak
176 XXXII | a haláltól, anyókám, de te félhetsz tőle. Előre megmondom,
177 XXXIII | lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága! Te Jézabel!
178 XXXIII | a véred! Te pokolvirága! Te Jézabel! Te Gomeril! Te
179 XXXIII | pokolvirága! Te Jézabel! Te Gomeril! Te gyilkos Darvulia!
180 XXXIII | Te Jézabel! Te Gomeril! Te gyilkos Darvulia! Puskát
181 XXXIII | félelemtől reszketős hangon: „Eh, te Jezabel! Hej, te Darvulia,
182 XXXIII | hangon: „Eh, te Jezabel! Hej, te Darvulia, cudar!”, s aközben
183 XXXIII | kérdi fogvacogva az öreg. – Te bűnös asszony!~– Az vagyok! –
184 XXXIII | előtted mindent, amit tettem; te ítéld meg, mekkora volt
185 XXXIII | mindent elmondok előtted, te engem élve nem hagysz; s
186 XXXIII | szépen kérlek, hogy eredj. Te elmondtad nekem a magad
187 XXXIII | neked az én gyönyörűségemet. Te hidd el nekem, hogy édes.
188 XXXIII | eltakargatva.~– Ne féltsd te őtet. Tud ő mindent, s nem
189 XXXIII | elvégzem, megint visszajövök. Te csucsulj el, aludjál addig
190 XXXIV | Halljad, amit mondok, te, kinek nincs neve, „lőcsei
191 XXXIV | utamon keresztülmentél. Te emlékezni fogsz rá, hogy
192 XXXIV | lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy ember van
193 XXXIV | kerestelek – ez az apád. – Ha te meg tudtad venni Garamszegi
194 XXXIV | apját, szülővárosát elárulni te tanítottad meg. Most az
195 XXXIV | Most az is földönfutó, mint te.~Ez egy új nehéz kő volt
196 XXXIV | akarunk állni, mink is, te is. Ebben találkozunk, s
197 XXXIV | is átjöhetett tehozzád, te is „ő”-hozzá, amikor tetszett?~–
198 XXXIV | szobájába tódultak.~– S te hogy segítettél rajta?~–
199 XXXIV | ki azon az úton, amelyen te bejutottál hozzá?~– Mert
200 XXXIV | becsületemre.~– „Ő” az volt, te nem! – Tehát Andrássy egész
201 XXXIV | volt a lőcsei árulásban? Te voltál az, aki őt elcsábítottad;
202 XXXIV | aki őt elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros
203 XXXIV | elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a te
204 XXXIV | te sugáros két szemed, a te varázstudó ajkad volt az
205 XXXIV | ahogy akarod, választhatsz. Te elcsábítottad a magyar hadsereg
206 XXXIV | szörnyen.~– Hogyan? Azt te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal,
207 XXXIV | hogy kövessen megint, ahova te viszed. Vedd elő azt az
208 XXXIV | betléri kastélyába. – Ha te most elmégy és visszajössz,
209 XXXV | kérdeni, mi áron kaptad azt te, s még majd rosszat gondol.~
210 XXXVI | juttatni. Érts meg, mi módon. – Te azonnal nekiindulsz, egész
211 XXXVI | tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~–
212 XXXVI | más valaki is. Vagy pedig te fogsz őrá várni, ha hamarább
213 XXXVI | amit az öreg mondott:~„Te kunkora bajuszos dali legény,
214 XXXVI | hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják meg a
215 XXXVI | annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat a deres
216 XXXVI | Mindannyiszor az urára gondolt; „Ha te kockára teszed a fejedet
217 XXXVI | útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hű bajtársad és jóakaród:
218 XXXVII | jutalmát. Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire
219 XXXVII | Azt már én fogadom.~– Te? – ordított rá Korponay. –
220 XXXVII | rossznak tartanod, mert te tudod, hogy milyen jó volt;
221 XXXVIII| felsikongatnak.~– Juliánna te! Korponayné!~Ő meg kacag,
222 XXXVIII| rendes dolog. Almát árulok.~– Te almát árulsz?~– Hát valami
223 XXXVIII| asszony nem lehetek.~– De te tréfálsz?~– Hogy tréfálnék?
224 XXXVIII| eresztelek el.~– Hiszen te magad is földönfutó lettél,
225 XXXVIII| De már visszaadták. Csak te jer most velünk. Százféle
226 XXXIX | velem történni fog. Ugye, te is velem jössz, kis feleségecském?~
227 XXXIX | mármost rajta leszek, hogy te is szeress engem.~S azzal
228 XXXIX | boldogság volna ez, amit te énvelem osztasz, hogy magát
229 XXXIX | gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak
230 XXXIX | határozták azt el, hogy te válj ki közülük, és térj
231 XL | köze:~– Mit tudsz erről! Te asszony.~Eddig kegyelmednek
232 XL | kegyelmednek címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt.
233 XL | feleletet kaptál. Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre,
234 XL | írásokat.~– Az nem úgy lesz. Te nem mégy Pozsonyból sehova.
235 XLI | kegyeit a hódoló népségnek. Te lehetsz a vidék élő jóltevője!
236 XLII | úri família törzsökévé; de te inkább tartoztál hűséggel
237 XLII | gyújtogatóknak, mint a te koronás fejedelmednek, a
238 XLII | koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott hazádnak
239 XLII | nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak. Ember
240 XLII | családod fogja megfizetni. Te elvégzed hamar: egy pallosütéssel
241 XLII | minden bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat
242 XLII | fellobban, nagyobb pokol lesz a te lelkednek, mint maga a gyehenna.~
243 XLII | pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~Ha az
244 XLII | elszörnyedve kiálta fel:~– Te makacs, megátalkodott asszony!
|