Fezejet
1 III | Wencezlauz úrfi.~– No csak belé ne szeress valahogy, mert akkor
2 IV | közöttük anélkül, hogy arra ne gondoljon, hajh, ha most
3 IV | szavakat:~– Hiszen csak ne communicáltam volna ma!
4 IV | De Hortis szenátor uram; ne féltse kegyelmed a hasát.~
5 IV | megrökönyödött és leült.~– Csak én ma ne communicáltam volna! – agyarkodék
6 IV | biz az.~– No de ez ellen ne szóljunk, mert a szenátor
7 V | lábát meg nem tudja vasalni, ne nyúljon hozzá, mert megrúgja.~
8 V | ha majd utánunk jön, el ne mulassza a tanácsterem ajtaját
9 V | németet, csak a szüretüket el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak
10 V | tollát rágó protonotárius meg ne csalassék, hanem amidőn
11 VI | sáncárok tele ördöggel!~– Táti, ne káromkodj, mert megbírságolnak –
12 VI | táborból hazavergődő urának, s ne várjon kuktára, szakácsra.
13 VI | altassa el maga kezével, ne bízza dajkára, hopmesterre.
14 VIII | Ebből kapitális hecc lesz!~– Ne kiabálj! Bolondot tettél.
15 VIII | kitéve. Hogy a hidegtől meg ne fagyjon, mind a két oldalán
16 VIII | hogy éjjel a foglyot meg ne szöktesse valaki, nappal
17 VIII | pedig a népség botokkal ne szurkálja, s a ruháját ne
18 VIII | ne szurkálja, s a ruháját ne rángassa. Ébren legyen kegyelmed;
19 VIII | Ébren legyen kegyelmed; el ne nyomja az álom, amíg a hóhér
20 IX | órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem elégedjünk
21 IX | elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza se ezeket, se
22 IX | vaskalit zárának kulcsai ne álljanak nálam, ne is egy
23 IX | kulcsai ne álljanak nálam, ne is egy polgártársamnál,
24 X | egy ilyen vers következik:~Ne sírj, kis lánykám, ne félj!~
25 X | következik:~Ne sírj, kis lánykám, ne félj!~Minden jót remélj:~
26 X | fel az ajtót, hogy zajt ne keltsen. Ott éjjeli mécs
27 X | vigyáz a tejre, hogy ki ne fusson a lábasból.~– Nem
28 X | Beálltak katonának. – No, de ne tréfálj.~– Vigyázzon kegyelmed,
29 X | Vigyázzon kegyelmed, fel ne lökje azt a tepsit, ami
30 X | nyalka mundért bekeverni):~– Ne csörtessen kegyelmed. Nincs
31 X | milyen jó kedvem van. No, ne haragudjék! Csókoljon meg.~
32 X | kegyelmed pálinkát ivott! Juj! Ne csókoljon meg!~S undorodva
33 X | Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan sebesen azt
34 X | utasításokat.~– No, csak frissen! Ne bámuljon kegyelmed engemet,
35 X | hiszen megjövök egy darabban, ne félj. Csak egy nagyobb kémszemlészetről
36 X | azzal kell megfizetnem. Ne mondja a világ, hogy Korponay
37 X | a százszorszép úrnő meg ne haragudjék érte. Sietett
38 X | nagy jutalmat, amit meg ne kapjon. Az idebenn levő
39 X | Betsabé helyett Juditra ne találjanak bennem.~Pelargusnak
40 X | Pelargussal, hogy a gyermek ne értse.~– Vigyázz a gyémántomra
41 X | útközben. Mély beszédbe ne eredj senkivel. Azt mondd,
42 X | s Marinkának nevezd. – Ne sokat búcsúzzunk. Azt nem
43 X | a Thurzó-ház elé állni, ne lássa az egész piac, hogy
44 XI | nehéz föltételt?~– Ha nehéz, ne tegye meg. – Választ kérek.~–
45 XI | szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák, nem volt-e postagalamb?
46 XI | Megmondtam tegnap, hogy ne menjen olyan könnyű ruhában
47 XI | háznál. Hát Pelargus?~– Ne kérdezzen! Hagyjon magamra! –
48 XII | kezeit csókokkal borítani.~– Ne bántsa! Eltörik! – szabódik
49 XII | lakomaasztalt apróra végig ne csodálja, s a maga véleményét
50 XII | s a maga véleményét el ne mondja az ínycsábító sültekről
51 XII | egyet azok közül kezébe ne vegyen, s rózsás körmeivel
52 XII | vegyen, s rózsás körmeivel le ne fossza róla az illatos burkot.
53 XII | szót hűsítőre.~– No csak ne nézzen rám úgy azokkal a
54 XII | a tizenkettőre ér.~– De ne olyan bolondos módra rajzolj
55 XII | egyet húzzon.~– De ugyan ne feszengjen kegyelmed annyit!
56 XII | elzöngött dévaj nótát.~– Csitt! Ne danoljon olyan fennhangon!
57 XII | hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd olyan nagyon, fáj.~–
58 XII | igazán van Isten?).~– Óh jaj, ne káromkodjál!~– Tégy róla;
59 XII | én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
60 XII | bennünket a gonosztól”.~– Ah, ne csúfold az Istent!~– Tud
61 XII | őt kiengesztelje.~– No, ne reszkess! Hiszen csak tréfáltam.
62 XIII | összehúzta magát.~– No, te ne félj tőlem. Te drágám! Te
63 XIII | Csak egy dolgot végzek. Meg ne ijedj itt magadban. Senki
64 XIII | védelmezte a leányt, hogy a nép ne bántalmazza.~– Hová tette
65 XIII | Vigyázzon kegyelmed, a kardomba ne szaladjon! Hirtelen kezem
66 XIII | kérdé a leány hüledezve.~– Ne légy ostoba! Jól tudod –
67 XIII | elhallgatott nagyon.~– No, ne tedd az ujjadat a szád elé,
68 XIII | volt legényke: sírt.~– No, ne nyafogj most! Milliom a
69 XIII | hajtóvadászatot tartani, te ne átallj előlük elmenekülni.~
70 XIII | az úton.~– Azon. – De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
71 XIII | jöjj utánam, kis anyácskám. Ne less rám, merre megyek el!~–
72 XIII | hogy valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt
73 XIV | hogy semmi arckifejezéssel ne magyarázza szavait. – Mi
74 XV | több gyíklesőt meg taglót ne hordjanak kendtek ide, mert
75 XV | magunk lába akad bele. Aztán ne harangozzanak már odabenn
76 XV | ítéletet hozni.~– Hát ma már ne is ebédeljen az ember? –
77 XVI | jogát a főtemplom körül meg ne csorbítsák? Ezt nekem meg
78 XVI | Miattam mulathat, csak a kedve ne hiányozzék hozzá – monda
79 XVI | népszerű üzenetet saját maga ne vigyen meg a piacon összeröffent
80 XVI | tüzes golyói azokat fel ne gyújthassák. Aki a parancsolatnak
81 XVI | a kutya a kútban.~– No, ne búsulj! Majd kirántalak
82 XVI | Azon imádkozz, hogy én ne rántsalak be téged!~– A
83 XVI | meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s amint egy
84 XVI | hát kezdje az elején és ne a végén, s intézze el hamarosan.~
85 XVI | lovascsapatjával.~– Jaj! Ne kezdje kegyelmed a Noé bárkájánál! –
86 XVI | lovagmódra visszatorlom.~(– Ne erőltessük ezt a témát,
87 XVI | hatalmával erőszakolja őt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói széket;
88 XVI | azt mondja nekik: „Ugyan ne megvesszetek!”, hát elnevetik
89 XVI | ha alkudozni akar velem, ne is küldjön hozzám egy ezredest,
90 XVI | Hehehe! Az nem férne bele. Ne félj, jó helyen van az.
91 XVII | méghozzá úgy, hogy észre ne vegye senki.~A história
92 XVIII | becsámpázott hozzá mankóival. – Ne keress számomra semmi szert
93 XVIII | szóljon az embereinek, hogy ne ütögessék a hátamat olyan
94 XIX | Ez a sor jött ki belőle:~„Ne felejtkezzék meg kegyelmed
95 XIX | hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt magával.~– Mikor
96 XIX | erőszakosan annak a térdeit: „Ne a fiamat! Ne vedd el tőlem!”~
97 XIX | a térdeit: „Ne a fiamat! Ne vedd el tőlem!”~Korponay
98 XIX | ablakra tekintgetett.~– Ne félj! Nem boszorkány az,
99 XIX | közé. Ott jön a regiment. Ne félj, mindjárt utolérem;
100 XIX | kész.~– Jehova Szent Isten, ne hagyj minket! – ordítá Fabriczius,
101 XIX | Odahajítom a tűzbe!~– De ezt ne tedd! Hisz akkor mind elvisz
102 XIX | mi őtet!~– De azt bizony ne cselekedd! – kiabált Korponay,
103 XX | Vasat neki, hogyha fáj! Ne sírj, öreg! Hadd azt a gyerekeknek.
104 XX | Korponay. – Fabriczius apó! Ne törd el a kardod! Kapj fel
105 XXI | semmiféle potentátnak a várat ki ne adja, azt felelte neki Miklós:~–
106 XXI | hogy az ápoltjai szükséget ne szenvedjenek.~Még ezzel
107 XXI | látogatatlan; hogy szóra ne bírja a néma szenvedést,
108 XXII | lábaiknál fogva le az égből; de ne az én hajamnál fogva!~Az
109 XXII | Csak a templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~
110 XXII | templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár átadta
111 XXII | utána a kapuőr nevetve. – Ne oda „tüled”-re (balra),
112 XXII | szolgált, hogy az ember a falba ne üsse az orrát.~A hosszú
113 XXII | ember az Istenhez beszél, ne sajnálja a hangját kiadni.
114 XXII | barát volt. Azt mondja, ne higgyünk semmit, amit a
115 XXII | ártatlan gyermek fejét! Ne hagyd kárhozatra jutni!”~
116 XXII | madarak fogják azt tenni.~– Ne disputáljunk teológiáról,
117 XXII | óh uram, Magyarországot! Ne hagyj elveszni bennünket!”
118 XXII | békeföltételeket diktálhat, miért ne tehette volna azt Andrássy
119 XXII | családomat német kezére jutni ne hagyd!” Megfogadtam, meg
120 XXII | lássa el őket, szükséget ne szenvedjenek. A betléri
121 XXII | mintha tusakodnék, szóljon-e, ne szóljon.~Balra dűlt az elhatározása.~
122 XXIII | nagyobbik fiának a fejét, hogy ne hallja, amit apjáról beszél
123 XXIII | Mondd, hogy szeretsz minket! Ne hagyj bennünket megcsúfolni!~
124 XXIII | azt tudnod, hogy jó.~– Hát ne legyek én az, aki az ördögöt
125 XXIII | testvérével, kinek Isten bűnül ne vegye az ő hóbortjait.~Arra
126 XXIII | hogy a Stracenó-völgynek ne vegye az útját, mert ott
127 XXIII | bele a te dolgaidba, te ne szólj bele az enyémekbe.
128 XXIII | kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~– Köszönöm
129 XXIII | Zsófiát többé a várkapun ki ne bocsássák.~Úgysem ment volna
130 XXIV | mellett, és kérlelte:~– Ne sírj, anyám! Hát hisz az
131 XXIV | zokogással kiáltá:~– Anyácskám! Ne halj meg!~Zsófia hirtelen
132 XXIV | ha azt akarod, hogy meg ne haljak, itt maradjak: légy
133 XXIV | cselédjével, hogy levelet ne írhasson.~– Hozd ide az
134 XXIV | Krasznahorkára jöjjön most. Ne engedje megtörténni a világon
135 XXIV | levélvivőnek. Vigyázz, hogy meg ne találják nálad!~– Óh, tudom
136 XXIV | az aranyaikat, a tolvaj ne lásson náluk mást, mint
137 XXIV | levetkőzteté, betakargatta.~– Ne félj, anyácskám – suttogá
138 XXIV | lefektette.~– De aztán itt ne hagyj azalatt, amíg alszom –
139 XXIV | pazarlá el végső erejét.~Ide ne hozza most rossz végzete
140 XXIV | embersége van az ellennek, oda ne lövöldözzön. A toronyban
141 XXIV | anyám! Ereszd el a szívem! Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal
142 XXIV | anyjához.~– Anyám, anyám! Ne szoríts úgy ezzel a kezeddel!~
143 XXIV | karját visszahajtani.~– Ne bántsátok az anyámat! Ne
144 XXIV | Ne bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! – kiáltá
145 XXV | Hát az enyémmel. No, csak ne nézz rám olyan nagy szemekkel.
146 XXV | lehetetlen, hogy módot ne találjon megszabadulni alkalmatlan
147 XXV | ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban
148 XXV | amihez nem értenek, ugyan ne szóljanak hozzá.~Egy helyütt
149 XXVI | ebédre vagy vacsorára ott ne maradjon Poprádon Husz apónál.
150 XXVI | talán? Hja, urambátyám, ne gondolja, hogy most is a
151 XXVI | pecsétes levél kell, azért csak ne sajnáljon visszafáradni
152 XXVI | azt mondá:~– De mármost ne menj azon a háromlovas szánkón,
153 XXVI | kegyelmességed azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék
154 XXVI | császár meg talál halni, amit ne adjon Isten, a plenipotentia
155 XXVI | le Husz apó. Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt csak minden
156 XXVII | s elkotródnak. Engem ne félts! Ha felfordítottam
157 XXVIII | elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér, senkit
158 XXVIII | kell élnünk! Egyebet most ne kérdj! Azzal sietett Wratislawhoz.~
159 XXVIII | mondtam, hogy a király alszik, ne hagyjon hozzá senkit bemenni,
160 XXVIII | minden lovat az állomásokon: ne engedjen magának pihenést.
161 XXVIII | kegyelmességedtől – a viszontlátásig.~– Ne siessen még, ifjasszony.
162 XXVIII | elősegítsék, feltartóztatni ne próbálják.~Alauda uram elővette
163 XXVIII | tekintsen, senkivel szót ne váltson, hanem sarkon fordulva,
164 XXVIII | ünnepélyes bocsánatkéréssel ne szolgáltasson teljes elégtételt
165 XXVIII | Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék, kifizette a fenyők
166 XXIX | hogy a kocsis kedve el ne aludjék valahogy.~Az északi
167 XXIX | alkotva, hogy a vízáradás el ne vigye.~Mikor Korponayné
168 XXIX | aztán ülj fel a szekérbe, ne félj semmitől. Amint megérkezel
169 XXIX | segítségünkre, csak minket le ne vegyenek addig a lábunkról.~–
170 XXIX | úgy ungorkodni.~– Te meg ne trécselj! Hol van a gazdád?~–
171 XXIX | elalszom éjszakára”,~ „Ne félj, majd felköltlek jókor;~
172 XXX | valami komoly oka, hogy részt ne vegyen az általános derültségben.
173 XXX | megcsalták a könnyek.~– Ne keseregjen, úrasszonyom.
174 XXX | vagyok. Bocskai nemese! Engem ne merjen dehonesztálni. Az
175 XXX | lovag úrnak a készségét. Ne bolondozz!~A vén banya bebújt
176 XXX | keresztet.~– Szent Habakuk, ne hagyj magamra! – s aztán
177 XXX | 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga a felséges
178 XXX | kenyeredet, nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert a vendégszeretet
179 XXXI | nevesse el magát, kérem, ne húzza úgy össze a szemöldökét!
180 XXXI | lelkemet terhelné.~– No, emiatt ne legyenek lelkiismeret-furdalásai,
181 XXXI | dologra kérem a szép asszonyt. Ne találkozzék a kuruc ezredessel
182 XXXI | türtőztesse az indulatát, s ne tartson vele semmiféle találkozót.~–
183 XXXI | kibocsátják, a hintajával oda ne hajtasson a börtön közelébe.~
184 XXXI | neki valamire, hogy „ebből ne egyél, mert megárt!”, hát
185 XXXI | mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia kellett
186 XXXI | talál ellenfélre, akit le ne gyűrjön, s végre vágyat
187 XXXI | szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét;
188 XXXI | felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon ki a szíve fájásából.~
189 XXXI | átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd
190 XXXI | fejére a palástját, hogy ne lásson és ne halljon többet
191 XXXI | palástját, hogy ne lásson és ne halljon többet semmit! –
192 XXXI | Nincs asszony, aki most belé ne szeressen ebben a pillanatban!
193 XXXI | Nagy urak! Erős Isten! Ne hagyjátok a vérét ontani!
194 XXXII | csak ő volt alkalmas.~Csak ne félt volna attól az egytől:
195 XXXII | stracenói sziklakapun be ne eresszen egy egész hadsereget,
196 XXXII | akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép
197 XXXII | hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy
198 XXXII | visszatartá:~– Várj még. Ne siess. Ott jön egy felhő.
199 XXXIII | kocsisnak: „Fordulj vissza! Ki ne fogj! Takarodjatok innen!” –
200 XXXIII | szobába a leánya ellen: „Be ne tedd a lábad! Kiontom a
201 XXXIII | kötényével eltakargatva.~– Ne féltsd te őtet. Tud ő mindent,
202 XXXIII | megvetni. – Ingadozott.~– Ne félj, anyókám – szólalt
203 XXXIV | haragotok rám mért.~– Meg ne hagyd szólalni a kígyót,
204 XXXIV | azt mindenki ellen. „Hozzá ne nyúljon valaki az én asszonyomhoz,
205 XXXIV | hogy miket vétettél, más ne emlékezzék. Nem azért, amiket
206 XXXIV | Visszautasítólag intett a kezével.~– Ne szólj hozzám. Mind hasztalan
207 XXXIV | rebegé az asszony.~– Ne hozd elő, mert még megátkozom
208 XXXIV | elkezdett zokogva sírni.~– Ne sírj itten! Könnyed jéggé
209 XXXV | dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az ő titokteljes
210 XXXV | asszony szemei.~– Óh, uram, ne említse fel ezt. Én nem
211 XXXV | az ajtón keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet
212 XXXV | ebben az órában.~– Hiszen ne siessen. Házam el van látva
213 XXXV | kihulló szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig nagyobb
214 XXXV | szeressék egymást, ma ki ne lovagoljanak, mert erős
215 XXXV | az egy maradt érvényben: „Ne bántsd a magyart!”, a kard
216 XXXVI | a gyászesztendeje tart, ne háborgassák. A dolog aztán
217 XXXVI | rád bízott leveleket addig ne add a szerelmes urad kezébe,
218 XXXVI | bajuszos dali legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak
219 XXXVI | mindezt miért? Azért, hogy meg ne mozdítsák a helyéből azt
220 XXXVI | helyre egymásnak találkozót ne adjanak.~– Beljebb, beljebb,
221 XXXVI | galambom, drága férjem. Ne nézzen reám kegyelmed ily
222 XXXVII | ráncigálni kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi is jó messze
223 XXXVII | Nem azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. –
224 XXXVII | az asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk
225 XXXVII | hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~– Ezt
226 XXXVII | kegyetlenül megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy a
227 XXXVII | megadod neki.~– Kölyök! Ne tarts nekem leckét.~Fabriczius
228 XXXVII | fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt
229 XXXVIII| én az után élek.~– Ugyan, ne bolondozz – unszolá Krisztina,
230 XXXIX | de azt gondolom magamban (ne haragudjál meg érte, ha
231 XXXIX | férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~S ez alatt a
232 XL | őt meggyalázta, hogy el ne árulja azt az ő felesége,
233 XL | csapatostul fel Pozsonyba, hogy ki ne maradjanak valahogy, mikor
234 XLI | ijedten, félig örömmel.~– Ne mondd ki a nevem.~– Mi dolgod
235 XLI | szegélyét. „Édes szentem!”~– Ne időzz itt! – suttogá Juliánna –,
236 XLI | is ejtsd útba, mondd: ő ne féljen semmitől, a kisfiamnak
237 XLI | Siess! Lépteket hallok, itt ne találjanak.~Akárki volt
238 XLII | milyen nagyon szeretted.~– Ne szerettem volna bár, most
239 XLII | állhatta meg, hogy bele ne tekintsen abba a tükörbe.
240 XLII | nem állhatta meg, hogy le ne bontsa zilált haját, s meg
241 XLII | bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen szép
242 XLII | szabad jajveszékelni, hogy el ne árulja az üzenethozót.~Ott
243 XLII | a fején, kérte, hogy azt ne vágják el, ő maga feltűzi
244 XLII | Juliánna elrántá a kezét.~– Ne vesztegessük az időt. –
|