Fezejet
1 I | asszonyi kalandorélethez; de mi indokolja az átmenetet a
2 III | hogy melyik hol lakik, és mi a világi foglalkozása.~A
3 III | Sok verse van annak. Még mi nem megyünk be! Várunk valakire. „
4 III | urak csendesen nevettek.~– Mi az? Mit nevetnek? – tudakozódék
5 III | kegyelmességed tán, hogy ha a mi templomunkba belép, maga
6 IV | németek és rácok. Verjük mi azokat! A prédikáció után
7 IV | más lyuka-, hanem az, hogy mi itt ilyen dobzódást, lakmározást
8 IV | tartják a városunkat, és mi készen lehetünk, hogy talán
9 IV | kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi mindent
10 IV | szónoknak bíró uram. – Van a mi raktárainkban, ugyebár,
11 IV | sem ijed meg.~– Nos, hát, mi az? – kérdé Alauda uram,
12 VI | amiben, úgy látszik, hogy a mi vendégeink szűkölködnek.
13 VI | rettenthetetlen vitéz bajnok ez a mi tábornokunk, báró Andrássy
14 VIII | Hopp, Gevatterek!”~– No! Mi az?~– Ezek az én édes szemeim!
15 VIII | hogy az is észrevegye.~– Mi tetszik, nemes uram?~Alauda,
16 VIII | kinyitogatták, úgy nézték, mi történik idekinn. „Madár
17 VIII | megtudta volna is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda
18 IX | ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt: kitekintek
19 IX | piacra, kérdem a strázsákat, mi történt; azok azt mondják,
20 IX | német főhadiszállásra a mi küldöttünk, Czelder Orbán
21 X | Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt csinálsz itt
22 X | a lábasból.~– Nem értem! Mi ez? Hát a cselédség?~– Cselédség?
23 X | egy kocsis. Idefenn pedig mi magunk ketten, Pelargussal.~–
24 X | kezét:~– Mit mondasz? Hát mi lesz kegyelmed?~– Hát a
25 XI | monseigneur.~– De az ördögbe is, mi szüksége van önnek, ilyen
26 XI | hódolatomnak.~– Azt csak mi tudjuk ketten: én meg az
27 XI | magammal beszélni. Tehát mi az ön kívánsága? Csakugyan
28 XI | Én bizony nem tudom, hogy mi nagy különbség volna közötte.
29 XI | elnézegette sokáig. Vajon mi feküdt a két süveg között,
30 XI | legjobb időben érkezett.~– No, mi baj? – kérdezé, odakopogva
31 XII | asszony. Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán
32 XII | szemeivel. Vegyük elő a mi közös Panteonunkat. Hadd
33 XII | jégvirágos ablakra bámulva.~– Mi az? Mit neszelsz?~– Mintha
34 XII | azt hallod.~– Nem tudom, mi lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy
35 XII | két nagyobb bolondot, mint mi ketten vagyunk?~Az bizony
36 XIII | kapubolt alól.~– No hát mi kell, te nagy majom: – kiálta
37 XIII | verekedés ez? A piac közepén? Mi az, polgárok! Egyszerre
38 XIII | leeresztette a kardját. – Mi kocódása van önnek a polgárőrökkel?~–
39 XIII | egynéhányat, aki utamat állja. Mi bajuk velem?~De most már
40 XIII | felnyithassa a ketrecet, amíg mi valamennyien a tüzet oltjuk
41 XIII | hozzá, amíg megértette, hogy mi járatban vannak azok, akik
42 XIII | azok várhatnak reggelig. Mi itt házmotozást tartunk.~–
43 XIV | Ces cancre des bourgois! Mi történt itt veled, bajtárs? –
44 XIV | Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt ezen a helyen egészen
45 XIV | ne magyarázza szavait. – Mi többiek menjünk: Belleville
46 XV | ágyúzás lett a vége.~– De hát mi az Isten csodája van odakinn! –
47 XV | palástra lészen szükség a mi epitaphiumunkon.~Amire olyan
48 XV | a templomból kijövet. – Mi ütött hozzá egyszerre, hogy
49 XV | összeülhetünk.~– Hát még mi lesz?~– A vegyes törvényszék
50 XVI | leszedetni. Isten oltalmazza a mi városunkat!~Azzal továbbment
51 XVI | láttam, nem éreztem.~– De hát mi baja volt a schlaraffok
52 XVI | karperecét az én kezemhez: mert mi fegyvertársak vagyunk.~A
53 XVI | fogsora a sötétből elő.~– Mi a mennydörgő mennykőt nevetnek
54 XVI | pedig azon célzást, mely a mi generálisunk őnagyméltóságát
55 XVI | fickónak, aki nem tudom mi okból, utamat állni bátorkodott,
56 XVI | a kegyelmed kezébe?~– De mi közöm nekem a kegyelmetek
57 XVI | vasketrecéhez ott a piacon? S mi köze van annak a vasketrecnek
58 XVI | a dolga megmondani, hogy mi úton jutott a ketrecbörtön
59 XVI | már kezdte sejteni, hogy mi úton jutottak azok a kulcsok
60 XVI | az ostoba kulcsokhoz; hát mi baj lesz belőle?~Még csak
61 XVI | Szentlélek Istennek nevében.~Mi, Felsővadászi Rákóczi Ferenc,
62 XVI | további intézkedésünkig, a mi tűzben kipróbált hívünknek
63 XVI | császári ezredes, aki a mi Czelder Orbánunkért túszul
64 XVI | ijedve az ajándékhozótól.~– Mi azt hittük, ott tartanak
65 XVI | laboratórium. Ehhez a munkához mi az elfogott tirol pattantyúsokat
66 XVI | mikor le van kaszálva! Mi dolguk a halottaknak a templom
67 XVI | elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk, azt
68 XVI | kapitánynak a nevét, aki a mi lovasságunkat a convoi elé
69 XVII | összevissza nem bujkáltam, hogy mi módon történhetett volna
70 XVII | tudomással nem bírt, hogy mit és mi irányban ásnak, vájnak ott
71 XVIII | összelabancozni. Hiszen mi hagyunk magunkkal beszélni.~–
72 XVIII | felriadt Korponay János.~– Mi az? – kiáltá.~Juliánna hallotta
73 XVIII | képezett. S tudta, hogy mi az?~Meg volt riadva.~Mitől
74 XVIII | sem volt találgatni, hogy mi lehet az, amint a másik
75 XVIII | madame, mint énrám nézve. A mi carrée-nk a kuruc huszárságnak
76 XIX | kegyelmed egy vérfürdőt, melyben mi betolakodott császáriak
77 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer vele?
78 XIX | falai közé, nem tudják, mi történik a külvilágban?~–
79 XIX | rájuk utaltam. Mondja meg, mi kifogása van ellenük?~–
80 XIX | tart; az pedig régóta a mi emberünk. Akire legbiztosabban
81 XIX | együtt.~– Majd kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én
82 XIX | a hazát, a fejedelmet, a mi szép szabadságunkat!~– Az
83 XIX | akkor egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~– Mit tettél? Asszony! –
84 XIX | kiáltá rá Korponay. – Mi van a zsákodban?~– Lőpor
85 XIX | Inkább az ördög minket, mint mi őtet!~– De azt bizony ne
86 XX | potyogatott ütésekkel.~– Mi az? – kérdé Fabriczius,
87 XX | ő puskapora a tűzben.~– Mi az? – kérdé a dobszóra,
88 XX | a piacra, megnézni, hogy mi folyik odalenn a külső világban?~
89 XXI | Álmodik a jövendőkről.~Mi álmodjuk vissza a múltat.~
90 XXII | kikérdezték, hogy ki fia, mi járatban van?~Elmondta,
91 XXII | futott végig a veríték.~Mi lesz ebből?~Majd vad vigyorgásra
92 XXII | erősebbek az okoskodásnál. Mi lehetett azokban a kitörült
93 XXII | benne. Nem tudja kitalálni, mi az. Nem a Miatyánkban van
94 XXII | tekintetéből sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A gyermekeit
95 XXII | barátság virul még! Onnan jön a mi üdvösségünk? Nekem a ti
96 XXII | koldussá, nyomorékká.~– Mi tettük őket azzá; mi vérontó
97 XXII | Mi tettük őket azzá; mi vérontó emberek. A te kegyes
98 XXII | ki akarja engesztelni a mi bűneinket. Mi vétkeztünk,
99 XXII | engesztelni a mi bűneinket. Mi vétkeztünk, s te vezekelsz
100 XXII | fővel is), hogy te még a mi templomunkból is, vagy ahogy
101 XXIII | érdemrendet kapott volna. Aztán mi is van abban? A katonák
102 XXIII | elcifrázta, hol így kezdé: „Mi atyánk ki vagy Bécsben”,
103 XXIII | ahelyett, hogy „bocsásd meg a mi bűneinket, miként mi is
104 XXIII | meg a mi bűneinket, miként mi is megbocsátunk ellenünk
105 XXIII | mondta: „büntess meg minket a mi vétkeinkért, miként mi is
106 XXIII | a mi vétkeinkért, miként mi is megfizetünk azoknak,
107 XXIII | mondott el neki mindent, hogy mi történik odakinn a várban.
108 XXIV | rettegett: férje hazatértét.~Mi fog történni akkor? Minő
109 XXIV | ma sem tudják az orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~
110 XXIV | rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd
111 XXIV | hadnagyok! Úgy mondták, hogy mi is halljuk. Tudod már, hogy
112 XXIV | hadnagyok előtt úgy, hogy mi is hallottuk. Apánk írja,
113 XXIV | Kegyelmes uram!~– Hát neked mi bajod?~– A templom tornyára
114 XXIV | Harminc ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket!
115 XXIV | mint a fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! – hebegé
116 XXIV | barát! (Te barát!) Neked a mi anyánk koporsója mellett
117 XXIV | koporsója mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk,
118 XXIV | mellette virrasztani; s mi nem engedjük meg, hogy őt
119 XXIV | cingulumot. Isten irgalmazzon a mi szegény bűnös lelkeinknek.~
120 XXV | egymásra. Elképzelé, hogy mi lehet azokban? Keserű szemrehányások.
121 XXV | Blumevitznek nem mondta el, hogy mi történt vele Krasznahorka
122 XXV | mondá Belleville. – De mi az ördögöt tituláljuk mi
123 XXV | mi az ördögöt tituláljuk mi egymást? Legyünk, mint állapotunkhoz
124 XXV | pápista úrnő! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a
125 XXV | Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez a szép munka, amin
126 XXV | innen elmenni? És hová? És mi módon? Természetesen, a
127 XXV | meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek a két
128 XXV | úr, most nem jut eszembe, mi volt a neve annak a cseh
129 XXVI | A levelek tragédiája~A mi hősünknek nem kellett több
130 XXVI | találta, s elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia még
131 XXVI | illetőleg.~– De hát ahhoz mi köze valakinek, hogy én
132 XXVI | nagyúr vagy, generális vagy, mi köze a filiszterségnek azt
133 XXVI | megóvni nem áll hatalmamban.~– Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak,
134 XXVI | a diagnózis alatt, hogy mi véleménye van a baja felől,
135 XXVI | Egy kis baj van.~– Mit? Mi az? – kérdék megrettenve
136 XXVI | ebben az átkozott fészekben? Mi van itt valami mulatságra
137 XXVI | tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~–
138 XXVI | hanem gördült tovább.~– Mi ebben a tréfa? – kérdezé
139 XXVI | iszen elképzelte, hogy mi van a levélben belül! Szitkozódás,
140 XXVI | nem tudta képzelni, hogy mi történhetett ezzel az asszonnyal,
141 XXVI | tündér. Ki nem tudta találni, mi történhetett vele?~Már arra
142 XXVI | Most tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~
143 XXVII | lehet valami. Azonban mégis mi oka van kegyelmeteknek,
144 XXVII | tenni. Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta annak
145 XXVII | mostan.~Imádkozni kezdett.~– „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.”~
146 XXVIII | asszony.~– Nos, ifjasszony! Mi hír a császárról? – kérdé
147 XXVIII | megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban a levélben? –
148 XXVIII | nicht mein lieber Löwe.”~– Mi a mendergetett mennykőnek?~–
149 XXVIII | becsületesen ejtem azt ki, ahogy mi Stájerországban szoktuk,
150 XXVIII | kihozva, rájuk rivallt, hogy mi a kék csodát akarnak tőle,
151 XXIX | magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz
152 XXIX | födél alá! Azért válunk mi most ketté. Te előremégy,
153 XXIX | ifjasszonyka üzenetet hoz a mi urunktól? Ugyan mondja meg,
154 XXIX | urunktól? Ugyan mondja meg, mi van benne? Énnekem megmondhatja.
155 XXIX | öreg Dorka nénő! De bizony mi egyikünk se kódorgunk ilyen
156 XXIX | császár parancsolja! (Hát a mi urunk mit szól ehhez?)~Azzal
157 XXIX | százat.~– Isten áldja meg a mi urunkat! Tudtam én, hogy
158 XXIX | a nagy lúdgágogás.~– Hu, mi a mennykő! – kiálta, kikecmeregve
159 XXIX | Héj, kocsmáros gazda! – Mi baj, kurír uram?~– Miért
160 XXX | mégis ketten együtt törtük mi el tegnap a paprikás csirkének
161 XXX | Akár magukra hagyom.~– Mi a csoda ez? Hát ez a kend
162 XXX | értette a dolgot.~– No, hát mi lesz már?~– Ni, hogy keresztbe
163 XXX | császáriaké Nagy-Károly.~„Mi I. József, Isten kegyelméből
164 XXX | Krisztinára vetette magát.~– No, mi baj, kedveském? – kérdé
165 XXXI | keresem, szép asszony; hiszen mi régóta jó cimborák vagyunk;
166 XXXI | egyet bocsássa meg. Ismerjük mi egymást! No, nevesse el
167 XXXI | csöveibe kacsingatva.~– De hát mi volt az? – kérdé Krisztina,
168 XXXI | vagy komolyan.~– Hát azt mi tudjuk ketten – szólt Blumevitz,
169 XXXI | a feleségem előtt, hogy mi volt a levélben. Hadd higgye,
170 XXXI | kegyelmednek, ki tudja, hogyan, mi módon, a kegyelmed dolgát
171 XXXI | hanem egy föltétel alatt.~– Mi az?~– Hogy tőlem a feleségemet
172 XXXI | Elszakítasz bennünket, mikor mi úgy szerettük egymást, mintha
173 XXXI | kedvéért, hogy megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett
174 XXXI | sem értesítette róla, hogy mi oka volt őt ily hirtelen
175 XXXI | amint Kassa kapitulált, s a mi hadtestünk a Szepességre
176 XXXI | Krisztina nem tudta, hogy mi nevetnivaló van ezen.~–
177 XXXI | előéreztették Korponaynéval, hogy mi vár őrá, ha a bécsi főurak
178 XXXI | meg belőle a kancellár, mi mindenre képes ez az asszony.
179 XXXI | állhatott elő vele, hogy az neki mi célra lett adva? Hogy ezt
180 XXXI | hát akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg is bukik ma minden
181 XXXI | kezdett kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves
182 XXXI | most sem találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog, aminek
183 XXXI | felmegy Pálffyhoz, hogy mi oka volt neki Czelder Orbánt
184 XXXII | volt élő ember, amikor a mi klímánk alatt nincsenek
185 XXXIII | nem bírja kivenni, hogy mi az, kocsizörej-e vagy égdörgés
186 XXXIII | megérteni; nem foghatja még fel, mi volt az mind, amiért meg
187 XXXIII | merre legyen a járása, mi legyen a mondása? A mennydörgő
188 XXXIV | Zivatar van odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt a makkot,
189 XXXIV | az üvegkalitkájából, ha mi adunk is neki annyi aranyat,
190 XXXIV | nem dolga senkinek, csak a mi kettőnké. Ti hagyjatok bennünket
191 XXXIV | princípiumokat. Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”.
192 XXXIV | csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat, ha megutálja
193 XXXV | portékáját. Tudta, hogy mi az igazi ritkaság, mi az
194 XXXV | hogy mi az igazi ritkaság, mi az incunabulun, mi a kópia,
195 XXXV | ritkaság, mi az incunabulun, mi a kópia, mi az apokrif?
196 XXXV | incunabulun, mi a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni
197 XXXV | suttogá az asszony.~– Mi hozza ide kegyelmedet? –
198 XXXV | legjobban megváltoztunk mi magunk. Nekem úgy tetszik,
199 XXXV | itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek tisztító tüze. –
200 XXXV | mindig alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~Annak
201 XXXV | élek-e még, hogy keresgetem, mi fájna még az életben, ami
202 XXXV | Juliánna nagyot sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek,
203 XXXV | apámnak, azt fogja kérdeni, mi áron kaptad azt te, s még
204 XXXV | oly erős hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~–
205 XXXVI | kell juttatni. Érts meg, mi módon. – Te azonnal nekiindulsz,
206 XXXVI | aki mindezt véghezvitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta,
207 XXXVII | ez az asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk
208 XXXVII | előtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevő
209 XXXVII | jutalmát. Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan
210 XXXVIII| Fizessünk neki ezer aranyat!”~Mi kellene még más?~Csak nem
211 XXXVIII| fel: „Szentséges Isten!”~– Mi az? Nincs nálad?~Juliánna
212 XXXIX | Juliánnának a férje után, és hogy mi történt közöttük?~Juliánna
213 XXXIX | odatámaszkodott a szék támlányára.~– Mi jó szél hozza ide kegyelmedet? –
214 XXXIX | magával viszen, oda megyek.~– Mi pedig most éppen Pozsonyba
215 XL | XL. FEJEZET ~Mi lehet egy elejtett szóból?~
216 XL | az most nehezen megy. Mi is a kegyelmed titulusa
217 XL | Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lőcse? A háborúnak
218 XL | fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk, hogy az öreg
219 XL | nevezetes fölfedezéseket teszek, mi lesz érte a jutalmam?~–
220 XL | Császári tábornok. – S mi okból küldte őhozzá ez iratokat?~–
221 XLI | még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi
222 XLI | Hát éppen őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy mulatótárs,
223 XLI | vagy a tied!~Tudod, hogy mi vár rád? Fejedet lesújtják,
224 XLI | Ne mondd ki a nevem.~– Mi dolgod itt?~– Az, hogy téged
225 XLI | megöljelek!~– Hát tedd sietve.~– Mi volt az, amit most elégettél?~–
226 XLI | egy csókot.~– Hát teveled mi fog történni? – kérdezé
227 XLI | felórányira meg lehet hallani, mi arra jó, hogy a szűk hegyi
228 XLII | azt kérdezték tőle, hogy mi volt hát azokban a levelekben,
229 XLII | hallgatta csendesen, hogy mi fog történni a szép fehér
230 XLII | van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedből? Pedig
231 XLII | kedves fiú elköltözött, mi van még ezen a világon szeretnivaló?~
232 XLII | rettenté meg semmi többé.~Hisz mi az az emelvény? A Jákob
233 XLII | lajtorjája, mely az égbe vezet.~Mi az a fényes kivont pallos?
234 XLII | akik az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent,
|