Fezejet

  1 II     |            enged. Andrássy István báró uram őméltósága.~Hanem azért,
  2 III    |                a templomajtóban főbíró uram, a tanácsbeliekkel együtt,
  3 III    |                is egy áldozatot Alauda uram. (Ez a bírónak a neve.)
  4 III    |                hogy még fiatal.~Alauda uram ellenben alacsony, széles
  5 III    |             pad?~– De Hortis Siegebert uram! Kegyelmednek a legfelső
  6 III    |          prosit Sylvester”-rel. Alauda uram valamennyit a nevén köszönté,
  7 III    |              hívekkel együtt a „Perelj uram perlőimmel” zsoltárt.~–
  8 III    |            csak folytassa – mondá bíró uram. – Sok verse van annak.
  9 III    |           Úrnak!~– Nagy gavallér, bíró uram! – jegyzi meg erre Engelhard
 10 III    |          legjobban, Engelhard szenátor uram, mert a nemesi címerében
 11 III    |               vállán áthajolva.~Alauda uram hátracsavarta a fejét.~–
 12 III    |                beszélni – mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak
 13 III    |                maga is planéta.~Alauda uram haragosan fordította felé
 14 III    |               szempillák által.~Alauda uram méltóságteljesen üdvözlé
 15 III    |                a hosszú legény.~Alauda uram mérgesen ütött a botja végével
 16 III    |                 Azonnal – mondá Alauda uram. – Csak még a tudós doktor
 17 III    |             tudott odább menni.~Alauda uram nyájas üdvözlettel járult
 18 IV     |             nagytiszteletű Zabeyer Jób uram arról a textusról tartott
 19 IV     |        egymással szemben.~Mikor Alauda uram a templomportale alól kilép,
 20 IV     |               mögötte:~– Protonotárius uram, ma meleg napunk lesz!~–
 21 IV     |               a városházhoz; elöl bíró uram egyedül, mellette a hosszú
 22 IV     |         beugratni az oppozícióba.~Bíró uram figyelmét nem kerüli ki
 23 IV     |                fel haragosan De Hortis uram, s nagyot ütött az öklével
 24 IV     |               diktálá csendesen Alauda uram.~– Jól van! Fizetem. De
 25 IV     |          csendesen, De Hortis szenátor uram – csitítá a szónokot a bíró. –
 26 IV     |      megmutatnám én bíró uramnak.~Bíró uram azonban nyugodtan mondhatá
 27 IV     |                  barátságos ebéd:~Bíró uram intett a főjegyzőnek, mire
 28 IV     |          jóllakjék az ember!~Csak bíró uram nem jött ki a sodrából.
 29 IV     |              elébe – dörmögé De Hortis uram, s mint a nekitűrkőző birokhős,
 30 IV     |    istentelenség!~– De Hortis szenátor uram – vágott a szavába Alauda
 31 IV     |                vágott a szavába Alauda uram –, kegyelmed felgyűrte kabátja
 32 IV     |               ellenzéki szónoknak bíró uram. – Van a mi raktárainkban,
 33 IV     |        raktárainkban, ugyebár, kamarás uram, annyi élelmiszer felgarmadolva,
 34 IV     |                sem, De Hortis szenátor uram; ne féltse kegyelmed a hasát.~
 35 IV     |           kötöm meg a nyakravalót bíró uram torkán.~Lássuk hát, hogy
 36 IV     |               hát, hogy kötik meg bíró uram nyakravalóját?~– Hát tessék
 37 IV     |          engedékeny hangulattal Alauda uram. – A szenátor urak aztán
 38 IV     |           egyet lökött a térdével bíró uram térdén, s a szemöldökével
 39 IV     |               quasi benc gesta, Alauda uram –, négy mécset minden ablakba.~
 40 IV     |             hát, mi az? – kérdé Alauda uram, mintha nem hallotta volna.~–
 41 IV     |          nemcsak az Andrássy generális uram levesét, de Rákóczi fejedelem
 42 IV     |               sárgára nem festem.~Bíró uram most felállt a székéről,
 43 IV     |            közbe.~– De Hortis szenátor uram amiért kegyelmed Rákóczi
 44 V      |                idő alatt protonotarius uram a határozatot a protocollumba
 45 V      |          pincernarum! – parancsol bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes
 46 V      |    pincekulcs-előhozató parancsot bíró uram Tacitus klasszikus nyelvén,
 47 V      |               méltán nevezhette Alauda uram ezt a helyet sanctuariumnak.~
 48 V      |             tanácstermet? – kérdi bíró uram a legutóbb érkezettől.~–
 49 V      |              Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás, minek bírságoltatta
 50 V      |                be vagyon zárva.~Alauda uram int a fiának, hogy nyissa
 51 V      |            találja a kulcslyukat.~Bíró uram mérgesen kapja ki a kezéből
 52 V      |             Fabriczius – hebegi Alauda uram, s a bor rózsapiros színét
 53 VI     |             hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig jobb szerette volna,
 54 VI     |            elnöki széket, akkor Alauda uram állva marad.~Fabriczius
 55 VI     |                bolond! – kiáltá Alauda uram felförmedve. – Ezer sáncárok
 56 VI     |         határozata! – erősködik Alauda uram.~– A rosszul értesült tanácsé.
 57 VI     |  megszégyenítésre a másik bíró, Alauda uram. De Wencezlauz már akkor
 58 VI     |        Cornides doktort.~– Nos, Alauda uram! – Hát mit mondott a kétfejű
 59 VI     |         csúfondárosan a doktor.~Alauda uram csak akkor vevé észre, hogy
 60 VI     |     szolgáltassa ki De Hortis szenátor uram; minden férfi számára egy
 61 VI     |               Bercsényi Miklós fővezér uram őkegyelme nem is hívja őt
 62 VI     |               határozatokat Fabriczius uram. – Szemtelen fehérszemélyek,
 63 VI     |         ratificatio végett.~Fabriczius uram rátette a kezét a vállára
 64 VI     |              Andrássy István generális uram parancsoljon az ő katonáinak;
 65 VI     |             odahaza, a házánál, főbíró uram?~– Nem voltam és ma nem
 66 VII    |              azon idő óta, hogy Alauda uram volt a bíró, nagyon is a
 67 VIII   |        mutogatja a képes felét.~Alauda uram odarántotta magához a fiát,
 68 VIII   |         oszlopos előcsarnokban; Alauda uram besietett a tanácsterembe.~
 69 VIII   |              mind elmulasztotta Alauda uram elrendelni.~Éppen akkor
 70 VIII   |           Éppen akkor lépett be Alauda uram, mikor legjobban dicsérték.~–
 71 VIII   |        észrevegye.~– Mi tetszik, nemes uram?~Alauda, zömök termetéhez
 72 VIII   |             Már megbocsásson, elsőbíró uram; de kegyelmed maga ebben
 73 VIII   |                van még odakinn? Alauda uram visszatért az őrjárathoz.~–
 74 VIII   |              Andrássy tábornok.~Alauda uram pedig megtette a további
 75 VIII   |                 Ezeket végezve, Alauda uram becsukta a lámpása szárnyait (
 76 VIII   |                köze hozzá, hogy Alauda uram mit keres abban a palotában,
 77 IX     |             tanácsteremben, Fabriczius uram előtt. A teremben mások
 78 IX     |            kegyelmednek a leánya, bíró uram.~– Íme tehát már most tudja
 79 IX     | hadparancsnokára.~– Jól van, jól, bíró uram. Hagyjuk ezeket az allotriákat!
 80 IX     |           kegyelmességednek, generális uram, egy más újságot. Az éjjel
 81 X      |            haragját.~– Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan sebesen
 82 X      |                Kegyelmed meg, kapitány uram, rázza le a kacagányáról
 83 X      |              sorsa balra fordul. Az én uram még erősen állt, hát letépik.
 84 XII    |                még maga Korponay János uram sem. Belleville egy borbély
 85 XII    |              szekerek jönnének. Tán az uram jön vissza a portyázásból.~–
 86 XIII   |                Hanem kegyelmed, doktor uram, ugyan jól alhatik, ha csak
 87 XIII   |     Assecuralhatom kegyelmedet, főbíró uram, hogy Korponayné úrasszony
 88 XIII   |            mély soporban alszik.~– Ej, uram, az ember csalódhatik.~–
 89 XIV    |              magát kegyelmed, kapitány uram. Physicum experimentum produkáltatik,
 90 XIV    |     érvényesíteni.~– Protestálok! Bíró uram, Belleville lovag katona.
 91 XV     |          ítélve, s annálfogva tábornok uram őkegyelméhez nem mehet.~
 92 XV     |              asszonynak, hogy kapitány uram megérdemelte a főstrázsamesteri
 93 XV     |            német a hátunkon, kegyelmes uram, csak a polgárőrség masírozik
 94 XV     |             helyette Korponay kapitány uram eleget.~– Majornak tiszteld,
 95 XV     |     avandzsírozni fog, ugye, kegyelmes uram? Eddig csak királyné volt,
 96 XV     |          megfordítva: azok őrá.~Alauda uram volt a küldöttség szónoka.
 97 XV     |      kegyteljesen a tábornok. – Alauda uram aztán bizalmas súgással
 98 XV     |           lelkész padja előtt. Zabeyer uram már ott ült egész ornátusában. „
 99 XV     |         kívánság – parancsolat. Alauda uram inte az egyházfinak, s a
100 XV     |                  Ezt egyébiránt Alauda uram rosszul tudta, mert a főoltár
101 XV     |             alakja – magyarázza Alauda uram a kuruc uraságoknak – ,
102 XV     |               él biz az – felel Alauda uram, felfogva a kérdés fullánkját. –
103 XV     |               Mindazonáltal, kegyelmes uram – szólal meg Andrássy háta
104 XV     |                Az imádság alatt Alauda uram félrecsalta a kurucokat
105 XV     |          akarta vele megrontani Alauda uram. Ismerem én már az ő nagy
106 XVI    |               szobrászvésővel.)~Alauda uram pedig mintha csak elértette
107 XVI    |              meg egymás között.~Alauda uram úgy tett, mint a csínyt
108 XVI    |                egy kis malícia.~Alauda uram el nem hagyta magától vétetni
109 XVI    |                nem hall semmit. Alauda uram pedig olyan szelíd képet
110 XVI    |        elkezdett doboltatni.~Ha Alauda uram trombitáltat, Fabriczius
111 XVI    |               trombitáltat, Fabriczius uram doboltat hozzá.~A kikiáltó
112 XVI    |                megparancsolja a főbíró uram a polgároknak, hogy holnap
113 XVI    |                Nagyméltóságú generális uram, tekintetes törvényszék,
114 XVI    |                  Vitéz főstrázsamester uram! – szólt oda Korponaynak. –
115 XVI    |              csinálni! Kegyelmed, bíró uram, ért az aktáihoz.~– Jól
116 XVI    |          szenátorbölcsesség kell, bíró uram!~– Jól van, adja elő kegyelmed,
117 XVI    |        megmondhatja Serédy zászlótartó uram, aki ott bibickedett a hátam
118 XVI    |         erőltessük ezt a témát, főbíró uram! – dörmögé az ökle mögül
119 XVI    |             hozott el onnan valamit?~– Uram! Csak nem akarja ön ezzel
120 XVI    |             őszinte vallomásra.~– Bíró uram! – kiálta fel. – Tiltsa
121 XVI    |            kegyelmed, Fabriczius János uram, Lőcse városának érdemes
122 XVI    |               Követeli kegyelmed, bíró uram! – mormogá halk hangon a
123 XVI    |          napján vala. Tudja, kegyelmes uram (Andrássyhoz fordulva a
124 XVIII  |      rendeleteit is visszavonta Alauda uram: szabad a mai diadal örömére
125 XVIII  |      városháznál ott van Alauda főbíró uram, aki az összecsődülő fegyveres
126 XIX    |            Andrássy karjára.~– Vitézlő uram! Senki sem kételkedik abban,
127 XXII   |               brigadéros napja. Bátyám uram, a kocsmagenerális ma rúgta
128 XXII   |             csuhája ujját.~– Generális uram.~Miklós nem hallja a megszólítást,
129 XXII   |                 Nem ihatnám, generális uram.~– Hát hogy tudod, hogy
130 XXII   |              Azt mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan gyermek
131 XXII   |           három: az Isten, a nép és az uram. Azt mondod, hogy azoknak
132 XXII   |               szájjal: „Tartsd meg, óh uram, Magyarországot! Ne hagyj
133 XXII   |            rettenetes neve?~– De az én uram nem az!~– Édes ángyom? Te
134 XXII   |               ellenségnek lehet. Az én uram nem állt szóba ellenséggel.
135 XXII   |             két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tűzzel-vassal
136 XXIII  |              török basa lesz is bátyám uram, s háremet tart, se veszem
137 XXIII  |         könyörgött hozzá.~– Óh édes jó uram; szerelmes bálványom! Te
138 XXIII  |              Kedves, édes, egyetlen jó uram.”~S végződtek így: „a te
139 XXIII  |               vagy itt e várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban
140 XXIII  |           vagyok az asszony. Azt is az uram hagyta így. Ha te kiküldözted
141 XXIV   |               megszólítja. – Kegyelmes uram!~– Hát neked mi bajod?~–
142 XXVI   |             farkasok?~– Nem. Kegyelmes uram, drága barátom. Nem ezt
143 XXVI   |             hirtelen a szájára ütött. „Uram, bocsásd bűnömet! Jobb volna
144 XXVII  |             tollat, s azt mondom neki: Uram! Egy kézvonásod megnyitja
145 XXVII  |  legszégyenlendőbb foltok! Engedd, óh, uram, hogy a királyhoz mehessek!~
146 XXVIII |               mondhatná – szólt Alauda uram. – Hol az írás?~Az írás
147 XXVIII |    feltartóztatni ne próbálják.~Alauda uram elővette a szemüvegét, megnézte
148 XXVIII |                a kíváncsiságát.~Alauda uram leült az asztalhoz, s annak
149 XXVIII |          kiálta fel diadalmasan Alauda uram. – Minden szóban elárulja
150 XXVIII |          helyére.~– Ön átkozott élces, uram!~– Arra nekünk privilégiumunk
151 XXVIII |       comitivát megírom – mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz,
152 XXVIII |                este lett, amire Alauda uram a raportot elkészítette
153 XXVIII |          mindjárt átlátta, hogy Alauda uram itten nagy subscust ejtett;
154 XXVIII |               haditörvényszék elé bíró uram, katonapikétet fognak érte
155 XXVIII |              útjára!~De biz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vetetni
156 XXVIII |              hallgatásban, mint Alauda uram a beszélésben, az óráját
157 XXVIII |           arról is gondoskodott Alauda uram.~A bocsánatkérés után ugyanis
158 XXIX   |           isten nyila…~– No, no, lovag uram, minek az a káromkodás.
159 XXIX   |             kegyelmednek várni, míg az uram, a kocsmáros hazakerül a
160 XXIX   |           garda előrerohanva.~– Itt az uram! – mondá Juliánna a lovagnak.~
161 XXIX   |                egyebet végzett a kurír uram tarsolya körül, amihez még
162 XXIX   |       kocsmáros gazda! – Mi baj, kurír uram?~– Miért nem költött fel
163 XXXI   |          hagyott az asztalon.~– Kérem, uram!~– Hiszen nem mondom el
164 XXXI   |              Andrássy István generális uram már özvegy ember lett.~–
165 XXXI   |      háborgatja senki.~– Óh, kegyelmes uram, az csak a mesében járja,
166 XXXII  |              őszi légy. Maga Ampringen uram, a híres kormányzó is szedte
167 XXXIII |            szépen. Mondja kelmed, apám uram, mit végezzek? – Ha az Isten
168 XXXIII |            haragjától nem rettegek, az uram haragjával is majd csak
169 XXXIV  |             szólalt meg.~– Itt vagyok, uram. Apám küldött. Nektek hoztam
170 XXXIV  |             fölöttem ítél: az én hites uram. – Ami közöttünk van, az
171 XXXIV  |       eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram majd később utánatok megyen.
172 XXXIV  |           fordult. – Kegyelmed, főbíró uram, ezen hivatalában legtudósabb,
173 XXXV   |               az asszony szemei.~– Óh, uram, ne említse fel ezt. Én
174 XXXV   |              ritkaság. Ghéczy Zsigmond uram, tudva, hogy ilyesmi nálam
175 XXXV   |               a szemei.~– Köszönöm, óh uram – rebegé meghatottan –,
176 XXXV   |                ért hozzá, higgye el az uram! Mint jól értesültem, már
177 XXXVI  |             van az alispán, Gyöngyössy uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc
178 XXXVI  |      ajándékoztad ezt az apjának?~– Az uram lesz ott? – rebegé Juliánna,
179 XXXVI  |         mosolygó kifejezése volt. – Az uram lesz ott!~– Igen, ő vár
180 XXXVI  |                akit így hívnak: „az én uram”. Az egész jellem abból
181 XXXVI  |                szóhoz folyamodni.~– Én uram! Én kedves, egyetlenegy
182 XXXVI  |           megjutalmazandók, Fabriczius uram. Fizessen ki kegyelmed a
183 XXXVII |              ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen
184 XXXVII |              is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~
185 XXXVIII|       tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták; az
186 XXXVIII|          Apropos! – szólt közbe Alauda uram. – Kegyelmednek, nagyságos
187 XXXVIII|             számára jutalmul. Korponay uram akkor ezt, bizonyos okoknál
188 XXXIX  |        térítette.~– Óh, én édes lelkem uram. Olyan nagy boldogság volna
189 XXXIX  |           mellett mint hites férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~
190 XL     |            csak viselje magát Korponay uram csendesen, ha az ő dolgára
191 XL     |              Beszélj.~– Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen. Éppen
192 XL     |                Csak csínján, kegyelmes uram. Előbb szeretném tudni,
193 XLII   |      odafordult a főúrhoz.~– Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem